Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-11 / 58. szám
ÉBREDŐ SIÓFOK *m «*wr* Mattit város gyors ütemben terjeszkedik. Épülnek az új OTP-társasházak. Egy-egy házsorban hatvan család talál — Milyen lesz a tavasz és a nyár folyamán a vendégek ellátása? — A vendégfogadás és az ellátás alapjai biztosítottak. Az 1968-as szezon közepén készült el a Pannónia Szálloda és a Vendéglátó Vállalat Delta étterme. A Kinizsi és Fö utca sarkán levő bölcsődét a vendéglátó most korszerű étteremmé alakítja át. Az itt átmenő útszakaszon parkolóhelyet is építenek. A vendégek ofigazítását is korszerűsítik. Az Idegenforgalmi Hivatal széles egyik oldalán még • Balaton behunyt szemét látóik, a másik oldalára már megérkezett a tavasz. Derűsen csillog a vis, hullámok csapkodják a köveket. A nyitni- k& apró dallamaiba a munka aaja vegyül. ▲ parkokban serény kezek dolgoznak. Hordják a friss Sídet, hogy előkészítsék a komi virágpalánták ágyait A fák ágainak »fésüléséhez« is hozzákezdtek — elszáradt kócos ágak kisebb-nagyobb csomókban várakoznak elszállításukra. A Balaton partján pezseg az élet megkezdték a feltöltési munkálatokat A városi tanács négymillió forintért két holddal bővíti a strand területét Látogatásunkkor megkerestek Jankó Ferencet, a Siófoki Városi Tanács vb-elnökét s megkérdeztük, hogyan várják a tavaszt mik a terveik, s milyen új létesítményekkel örvendeztetik meg az 1969 es szezonban ideözönlő vendégeket — Az Ezüstparton megkezdtük az új szállodasor építését A munka jó ütemben halad. A főtéren a régi, korszerűtlen épületeket lebontattuk, a helyükre két kflencemeletes panelépület kerül. Megkezdték a gázvezeték építésének előkészítését ennek kivitelezője a Kőolajvezeték Vállalat Ezzei párhuzamosan hozzáfogtak a parkok rendbe hozatalához. Az épületek, szállodák, üdülők karbantartási munkái folyamatban vannak, sőt az Európa Szállóban már leltároznak. Később ámulattal néztük, hogy az egyik szálloda tetején valaki mozog. Csak nem a márciusi napfürdőben barnítják bőrüket a korán érkezett vendégek? Ugyan! Üdülők még nem érkeztek, hanem a jöttüket készítik elő. A tetőkön feltörik a tél hagyatékát, a jeget kitisztítják a csatornákat. Örömmel állapíhatjuk meg mondja Jankó Ferenc —, hogy több társadalmi felajánlást tettek az üzemek, a vállalatok. Például az AKÖV szál, ítja a földet az utak feltöltéséhez. Igen jó ütemben halad az M 7-es út építése, amely ha elkészül, sok közlekedési gondot old meg. A közlekedés javítása érdekében 1969. január 1-én a tizenöt kilométer hosszú városban megindult a helyi autó buszjárat, így a csatolt községek is könnyen megközelíthetők. Például Balatonkiliti— Siófok között huszonhárom járatot indított az AKÖV. tájékoztató hálózatot épít ki, valamint ismeretterjesztő füzeteket, térképeket készít az üdülők részére. Pánczél Lajos, a városi tanács vb-titkára többször fontos kérdésekkel fordult beszélgetésünk alatt Jankó Ferenchez. Hallhattuk, hogy a »csecsemő-város« együtt ébredt a tavasszal, s nagy tervek állnak megvalósítás előtt És a jövő? — Fiatal városunk életében ez az év a gazdasági és a tervezési szempontok figyelembevételével próbaévnek tekinthető. Sok létesítményt adunk, illetve adtunk át már az idén. ezek közül néhányat említek meg: épül az új áruház, gyarapodnak az állami lakóházak és társaslakások, készülnek az új tanácsház tervei. Jó híreket hallottunk a lakosság és a nyaralók szórakoztatásáról. Már a nyáron, a régi repülőtér helyén hetenként két alkalommal ügető- és galoppversenyeket rendeznek. Délután a Rózsakerten át sétáltunk, ahol igazán meggyőződhettünk a tavasz köze- ledtéről, amit mindig az bizonyít a legjobban, hogy a hóvirág és a szerelmespárok megjelennek. Fiatal pár andal- gott a parkban, s a fátyolként leereszkedő szürkületben só- várgó szemmel nézték a padok kőállványait, amelyekre az ülőkéket még nem szerelték feL Horváth Mária .......... ... A fejlődés ígérete és lehetőségei Reflexiók a fonyódi járás művészeti bemutatójáról Az »örvendetes fejlődés« gyakori közhely szóhasználatunkban. Különösen a műkedvelő művészet értékelésében. Sok mindent »ápol és eltakar« ez a szókapcsolat, és mivel a tanácsköztársasági művészeti szemle fonyódi járási bemutatójának jellemzéseképpen vasárnap este Balatonbogláron is elhangzott, szeretnénk tartózkodni tőle. Helyette néhány differenciáltabb észrevételünket mondanánk el. Végignézve a 26 műsorszámot, megítélésünk szerint bizonyos művészeti ágakban (pl. irodalmi színpad, tánczene, néptánc) egy- egy csoport, együttes szép és valóban művészi igénnyel bemutatott produkciójára lehettünk figyelmesek. Ezek aránya a korábbi évekéhez hasonló. És ez örvendetes a fonyódi járásban, ahol mindig különös gonddal ápolták a népművelés műkedvelő ágát. Jelentős, azaz »örvendetes fejlődésről«, tehát nem beszélhetünk, általában. Ugyanígy viszont egyhelyben-topogásról sem. Két értékes tulajdonságát emelnénk ki a járási bemutatónak. Egyfelől: az újra és a színvonalas előadásra törekszenek néhány községben. (Kár, hogy a számuk az összeshez viszonyítva kevés!) Ez a törekvés példa lehet a többi együttes számára is. Másfelől a műkedvelő művészet hagyománya s ennek ébrentartása nemcsak bizonyos községekben, hanem járásszerte él. Mindkét jellemző vonás a fejlődés ígérete lehet. A fejlődés pedig attól függ, hogy az egyedi jó példákat milyen mértékben sikerül a szép hagyomány ébren tartása közben általánossá tenni — járásszerte. Néhány kiemelkedő produkcióról, mindenekelőtt. A balatonszentgyörgyi irodalmi színpad Boldog köszöntés című összeállítása kétségtelenül a műsor fénypontja. A versek kitűnő értelmezése, érzelgősségmentes érzelmi hatásai; a női kórus szép, egységes hangzása, a dramatizált Latinka-ballada oldottsága, az intuitív előadás művészi egyszerűsége — fő értékei. Erre az oldottabb előadásra és közvetlenségre lenne érdemes törekednie a ba- latonfenyvesi és a fonyódi együttesnek is. Négy népi táncegyüttes közül csupán egynél, az öreglakinál tapasztaltük az »újat és másképpen, mint eddig« igényességét. Székely lánytácuk és a Cigándi kemény csárdásuk valóban új színfoltot jelentett, és nemcsak a műsorban. A színjátszás régebbi, hagyományos stílusát egyedül a szöllősgyöröki csoport képviselte. E műfaj korszerűbb, változatosabb formáira is időszerű lenne már ráirányítani a figyelmet — ahol van rá igény. A beatzenéi produkciók között egyedül a fonyódi Stella tánczenekarnál tapasztalhattuk a muzikális előadás fölényes biztonságát. A kórusok esetében: létszámban és színvonalban is — volt jobb... A fonyódi gimnázium énekkara jó hanganyaggal, de gyenge technikai készséggel rendelkezik; a bogiári ktsz-kórus viszont összetételében visszaesett, bár technikai és stílusbeli fölkészültségük figyelemre méltó. Néhány feltűnően gyenge produkció nyugodtan elmaradhatott volna. Szerencsére számuk elenyésző volt. A részvevő szólisták és együttesek többsége érezhetően egész évi munkája érdemeképpen találkozhatott a járás legjobb együtteseivel, illetve produkcióival. S ezzel a törekvéssel egyetérthetünk. Fejlődésre viszont akkor számíthatunk a továbbiakban, ha az előlegezett bizalom és a kapott szakmai tanácsok valóban ka*"*’toz- hatnának valmennyi részvevőnél. W. E. John Paget és a Balaton A LAPOK MEGEMLÉKEZTEK ARRÖL, hogy az elmúlt egyik vasárnap az angliai Thorpe Satchville-ben emléktáblát lepleztek le John Paget emlékére, szülőhelyén. Az angol Paget a múlt század harmincas éveiben látogatott el Magyarországra és útjáról könyvben számolt be (Hungary and Transsylvania. London, 1839.). Később orszáAmit idén, a Balaton elrabolt a strandolóktól, szorgos munkáskezek veszik vissza. A feltöltés és a kibővítés részben az részben jövőre készül eL — Szörnyeteg vagy. — Erős kifejezés. És nem is illik ilyen magamfajta, csinos hölgy jellemzésére. — Akkor mi vagy, mondd! Fogalmaz£ meg magad! — Egy önérzetes káder. Nem tudom elviselni a megaláztatást. — Nagy jelentőséget tulajdonítasz egy-egy női megjegyzésnek. — Felfogás dolga. Engem bánt. — Te is fogalmazol meg véleményt másokról. Nem is mindig jót. — liehet. Akkor én is megérdemlem a sorsomat. — Cinikus vagy. — Csak felül tudok emelkedni az érzelmeimen. — Nem igaz. Amit tettél, érzelmi indítékú. — Semmi köze hozzá. Ahhoz aztán igazán semmi. A hideg számításhoz annál több. — Gonosz vagy. — Akkor sok gonosz asz- szony él a földön. Többek között te is. — Jutka! Ezt nem mondhatod! — Te is megcsaltad a férjedet. — Igaz. Sosem voltam boldog vele, akármilyen rendesnek ismertem meg. Megcsaltam. Gyötrődtem miatta. Éveken it, aztán elváltunk. És Gézával boldog vagyok. Hidd el, őszintén mondom. — Meddig? — örökké. — Buta szavak, nem valók egy harminckét évet aszA presszó sarkában szony rózsás ajkaira. Különben is: te is megcsaltad a férjedet, én is. Mi a különbség?-— Tényleg nem érted? — Nem. — A szerelem„ — Ugyan! Hamis illúzió. De legalábbis illékony. így mondják. Én nem tudom, még nem éreztem. — És Feri tudja, hogy.~ — Hogy nem szerelemből lettem az övé? Ferit a testiség önmagában nem érdekli. Tisztes családapa, három gyerekkel, társadalmi ranggal és fennkölt erkölcsi elvekkel. Röhögnöm kell. — Szépen befűzted. — Na hallod! Ha egyszerű kalandba csalom, nem ugrik be. De a szerelem. A kitartó, szívós érzelmi kötődés, amelynek 5 a tárgya, a leheletnyi csókok, vasat olvasztó pillantások.» — Szélhámos vagy. — Más jelző nem jutott eszedbe? — A felesége, persze, mit sem sejt. — Annál ügyesebben intéztem. Mert a botrányt azért én sem szerelem. És nem is akartam ebből rendszert csinálni. Elértem a célomat, elégtételt vettem, kész. Felszarvaztam egy tisztességes családanyát, három gyerekkel. — Szörnyeteg vagy. — Ezt már mintha említetted volna ma este. — Nem találok szavakat rád. — Segítsek? — Kösz. Máskor is. — Tulajdonképpen mi bosszantott fel ennyire? — Nem szeretem, ha túl sokat foglalkoznak velem. A ruhámmal, a kalapommal, a cipőmmel, a frizurámmal, a rúzsommal. A viselkedésemmel, a malac vicceimmel — De te valóban egy kissé harsány vagy! — Kissé? Ne hízelegj! — Nem akartam. Szóval? — Szóval, a nagysága, ha találkoztunk, bájosan mosolygott, és a legközelebbi közös ismerősünknek pedig elmondta, hogy mi nem tetszik rajtam. Kezdte rendszerint a kalapom tollával és befejezte a cipőmmel. Még ezt el is tűrtem volna. Hanem amikor azzal szórakoztatta Zsikét, hogyan jut nekem mindenre, a legdivatosabb cuccokra, biztos nem egyenes úton szerzem meg, végleg döntöttem. — »Elhatároztam, hogy gazember leszek.« — No mi az, már Shakes- peare-t hívod segítségül a jellemzésemre? — Csak úgy eszembe jutott ez a klasszikus mondás. — Jó, mindig is erős voltál irodalombot, de most nem magyar óra van. Hol is tartottam? Ja. Privat a vvárov kihúztam tőle ezt a nyolcszáz forintos gyűrűt, meg Földváron egy este olyan számlát csináltattam vele, hogy magam is megsokalltám. Nem tudom, hogyan számolta el otthon. De ez már az ő dolga. — És most? — Szakítottunk. Jeleztem, hogy figyelnek bennünket, már szóltak is, amitől persze rettenetesen megijedt. Ez ugyan nem igaz, de részemről befejeztem, nem akarom nyújtani, mint a rétest. Ennyit ütemeztem. — Más újság? — Egyelőre semmi. Talán legközelebb. — Fizessünk, jó? — Hagyd csak. a számlát én rendezem. Olvan jólesett elmondani. Más úonsem tudja rajtad kívül. És mégis nagyszerű elégtételt érzek Ez a legszebb emberi érzés. Na? Ne vágj olyan fancsali kévét., és ne nézz rám. mint egy békára. Hiszen barátnők vagipmk. Vagy nem? — De. persze Halló! Akkor fizess, drágám, mert... — Vár a családod, ugye? Le ne Vésd a randevút a férjeidéit s~ia. — Puszi. És javulj meg, ha ráérsz. — Minek? Paál László gunkban telepedett le, Kolozsváron halt meg 1892-ben. Rokonságának tagjai ma is élnek Veszprémben, Zalában. Magyarországról írt útikönyvének vidékünk kultúrtörténete szempontjából igen értékes része az, amelyik a Balatonnal foglalkozik. Tulajdonképpen a Balatonról írt sorainak eredménye a most Angliában felállított emléktábla is, amit megelőzött egy, a füredi pantheonban felavatott tábla. A Balaton a múlt század elején mindenesetre még alig jelentett esztétikai élményt. Költőink Balaton környéki festői fekvésű várak hős múltjával, történetével foglalkoztak, a festők hasonlóképpen a kor romantikus szemléletének megfelelően a regényes környezetbe ágyazott várromokat ábrázolták, a Balaton rejtélyes színtüneményeire akkor még nem gondoltak. Inkább az állapítható meg a múlt irodalmának alapján, hogy a nagy tó délszaki szépségeire elsősorban az itt járt külföldiek figyeltek fel. Egy angol korábban már járt 'tt, a híres orvostudós, Richard Bright, aki 1814-ben jött le Magyarországra, elsősorban az akkor Európa-szerte híres keszthelyi mezőgazdasági intézetnek, a Georgikonnak a meglátogatására. így került el a Balaton mellé, s az utazásról írt könyvében részletesen ír a Balaton táj szépségeiről. Hasonló éleslátás, jó esztétikai megfigyelő készség érezhető Paget soraiban is. Füreden Wesselényivel találkozott, s ugyancsak kirándult ■ Tihanyba is. A félsziget »maradandó és fenséges« benyomást tett rá. A nagy világrekorderek kereskedelmi forgalmához szokott angol szemét azonban meglepte a Balaton élettelen- sége, a hajók hiánya. Ügy látszik, épp Paget hatására a későbbi külföldi utazók is keresve a hajókat, élettelennek tartják a tavat, így a német J. G. Kohl ( 1824-ben megjelent könyvében (Hundert Tage auf Reisen in den österreichischen Staaten) is. Paget írásának e néhány kiragadott mondata egy modern gondolkodású szellemre világít rá, aki már százötven évvel ezelőtt a mai ember szemével tekintett a Balatonra. Felfedezni annak táii szépségeit, de egyúttal elmarasztalja elhagyatottságáért. HAZÁJATAN FELÁLLÍTOTT EMLÉKTÁBLA IÁT egy kicsit mi is a magunkénak érezzük. Dr. Vajkai Aurél SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1969. március 11. í
