Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-11 / 58. szám

Jubileumi tudományos ülésszak fiaposwáron (Folytatás az 1. oldalról) tikkor már megszületett és mű­ködött a magyar munkásosz­tály élcsapata, a Kommunisták Magyarországi Pártja, s erőtel­jes balratolódás ment végbe a Szociáldemokrata Párt sorai­ban is. Megyénkben a kommunisták a szociáldemokrata szerveze­tekben és a földmunkás szer­vezetekben dolgoztak igen eredményesen. Határozott irányt igazán forradalmi szocialista töltést a megye munkásmozgalmának és agrárszocialista mozgalmá­nak Somogybán is a kommu­nisták adtak. A szocialista forradalom ér- lelődése a kommunisták és a baloldali szociáldemokraták felvilágosító munkája nélkül nem ment volna végbe. 1919-es elvtársaink késlekedés és ha­bozás nélkül álltak a munkás­ság és az agrárproletárság kö­veteléseinek élére. A szegénység azonnal felis­merte a kommunistákban a nép legigazibb barátait, leg­rátermettebb vezetőit és kö­vette őket fis Somogybán is, mint az ország más részeiben, a szegénység képezte a lakos­ság többségét A szegénység azonban ki volt rekesztve a hatalomból, ezért kezdetben többsége el­lenére sem gyakorolhatott lát­ható, gyors hatást az esemé­nyek menetére. Áz egymástól elszigetelt megmozdulásokat, mint amilyen a földfoglaló mozgalom is volt, ezért igye­kezett egységes mozgalommá összefogni a párt. A korabeli polgári sajtó, még a radikális Somogyvár- megye is, hemzsegett a ferdí­tésektől, helytelen megítélé­sektől. Több sarkalatos kér­désben a szociáldemokrata pártvezetés is helytelen néze­tet vallott, amely nagymérték­ben hátráltatta a szocialista forradalom kibontakozását Többek között továbbra is evo­lúcióról, reformokról, a szocia­lizmusba való békés belenö- vésről beszélt. A megyei sajtó rendszeresen arról írt, hogy a kommunis­ták irreális célokat tűztek ki, amelyek megvalósítása anar­chizmushoz, végzetes követ­kezményekhez vezet. Azt állí­tották, hogy a kommunisták által javasolt út járhatatlan, pusztulásba taszítja ' az orszá­got. Még a Somogyvármegye ve­zércikkeiben is ilyeneket ol­vashatunk: »A kommunizmus a kisebbség, éspedig egy törpe kisebbség nyílt erőszakának, a politikai, gazdasági és fegyve­res terror legkíméletlenebb felhasználásának elvét hir­deti.« Szerinte »annál kevésbé van a kommunista erőszaknak lét­jogosultsága. mert ők maguk (tudniillik a kommunistáké sem tudják még, hogy mit és hogyan akarnak építeni, cél­juk egyelőre csak a meglevő rendszer minden eszközzel va­ló kíméletlen lerombolása«. Ezt a képtelen állítást nem­csak a Vörös Újság első (1918. december 7-i) számában meg­jelent félreérthetetlen kommu­nista program, hanem minde­nekelőtt a két hét alatt alkot­mányos rendet teremtő Ta­nácsköztársaság létrejötte, el­évülhetetlen történelmi érde­mei és intézkedései cáfolják. A somogyi kommunisták, a baloldali szociáldemokraták­kal együttműködve, derekas, fáradtságot nem ismerő felvi­lágosító és mozgósító munkát végeztek. Enélkül, a lakosság zömét kitevő, sanyarú sorsuk­kal elégedetlen dolgozó töme­gek forradalmasítása nélkül, a tömegeknek a szocializmus, a proletárdiktatúra ügye mellé állítása nélkül nem lehetett volna kivívni a Tanácsköz­társaságot hazánkban. S ebben a nagy történelmi folyamatban megyénk az élen járt. Somogy szegénységét a nagy történelmi pillanat a ha­talom átvételére készen, fel­készülve találta. A belső reak­ció: erőtlen volt ahhoz, hogy a sokasodó forradalmi tömegek nyomásának, szocialista törek­véseinek ellenálljon. Az 1919. március 10-én ha­talomra jutott direktórium nem egy elenyésző kisebbség akarnokságának megnyilvá­nulása volt, hanem a feltar­tóztathatatlan somogyi sze­génység forradalmi akaratá­nak megtestesülését fejezte ki. Ezzel Somogy proletársága — néhány más megyéhez ha­sonlóan — példát mutatott az országnak, s gyakorlatban bi­zonyította, hogy a szocialista forradalom kivívásának, a proletárdiktatúra megteremté­sének lehetősége élő realitás. A most megnyíló tanácsko­zásunk szimbolikus is. Ma pontosan ötven éve, ugyancsak hétfői napon »Délelőtt 12 óra­kor a munkásság hatalmas tömege megjelent a vármegye- házán. ahol a direktórium tag­jai, Latinca Sándor, Tóth La­jos és Peinhoffer Lajos elv­társak azonnal átvették a me­gye fölött a vezetést* — tudó­sít a Somogyi Hírlap, a párt megyei lapja. A megyei mun­kásvezetők közölték a várako­zó több ezres tömeggel, hogy a »kormánybiztosi állás betöl­téséig szocialista direktórium vette át a megyében a köz- igazgatás vezetését, amelynek a rend és a nyugalom biztosí­tása és a termelés folyamatos­ságának a fönntartása a fő célja«. Ma ötven éve tűzték ki elő­ször a vörös zászlót a kaposi vármegyeház erkélyére, ezzel jelezve, hogy a proletariátus vette át a hatalmat Somogy­bán, jelképezve a somogyi pro­letárok győzelmét a megye feudális-tőkés uralkodó osztá­lya felett. A hatalomátvételt óriási lel­kesedéssel fogadta Kaposvár munkássága, de támogatólag állt a direktórium mögött a város értelmiségének és kis­polgárságának nagy része is. Falun természetesen az ag­rárproletariátus képezte az új hatalom legfőbb bázisát de bizton építhetett a direktórium a kisparasztságra is. A nagyarányú osztálymoz­gás, a forrongó események és a kommunisták széles körű agi- tációja, tömegkapcsolata to­vább növelte, gazdagította a párt történelmi tapasztalatait. De tovább nőtt tekintélye is a dolgozók körében. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a kezdeményezés a mun­kásság, a kommunisták kezé­ben maradt, s a februártól tartó balratolódás tovább foly­tatódott mind a szociáldemok­raták, mind a dolgozó töme­gek soraiban. A munkásság, a kommunis­ták és a baloldali szociálde­mokraták éberségének, harcos föllépésének, hatékony agitá- ciójának volt köszönhető, hogy a somogyi termelőszövetkezeti mozgalom megfojtása céljából március 10-én Kaposvárra ér­kező Nagyatádi Szabó Istvánt egységes visszautasítással fo- godta az állomás előtti Búza téren a mintegy tizenötezres, nagyrészt parasztokból álló tö­meg. A forradalmi tömeg harcos föllépésétől megszeppent kis­gazdapárti vezér és miniszter eredeti szándékától eltérően a termelőszövetkezeti mozgalom és a földfoglalások jogosult­ságának elismerésére kénysze­rült. Örök és beszédes, követen­dő példa marad ez a bátor tett, a kommunisták ekkori föllépése a magyar munkás- mozgalom, a munkás—paraszt szövetség helyes, alkotó jelle­gű értelmezése szempontjából. Megmutatta, hogy a kommu­nisták által javasolt út vezet­het el a parasztság gazdasági és társadalmi felszabadulásá­hoz is. Ilyen előzmények, ilyen for­radalmi előiskola után érthe­tő, hogy a somogyi kommunis­ták és munkások rövid idő alatt példásan megszervezték a szocialista hatalmat, a szo­cialista közigazgatást a már­cius 21-ét követő napokban. Érthető, hisz a Tanácsköztár­saság kikiáltása szilárd pozí­ciókban találta megyénk pro­letariátusát Jogosan - vagyunk büszkék rá, hogy megyénk nemcsak a munkás—paraszt hatalom megteremtésében, hanem a gazdasági, társadalmi és kul­turális élet szilárd megszerve­zésében is élen járt. S ez ter­mészetesen kölcsönösen kedve­zően hatott vissza egymásra. A rendkívül gyorsan helyre­állt, illetőleg kialakult lendü­letes termelés, a Latinca által megszervezett élénk termékcse­re (amely később országossá vált), s az ennek nyomán ki­bontakozó gazdasági felélén­külés mind a munkásság, mind a parasztság jövőbe vetett op­timizmusát sugározta. Megyei pártbizottságunk leg­értékesebb történelmi hagyo­mányai között tiszteli, ápolja a dicsőséges Tanácsköztársa­ság emlékét, s egyre többet tesz annak érdekében, hogy ez a dicső múlt a lövőben mi­nél teliesebben éljen és has­son a társadalmi élet minden •területén. Mindenekelőtt saját munká­dban hasznosítja azokat a nagy történelmi, forradalmi tapasztalatokat, amelyeket 1919 kommunista és szocialista hő­sei, névtelen harcosai, közka­tonái, az akkor élő ipari és agrárproletárság, a szegénypa­rasztság elévülhetetlen csele­kedeteikkel örökül ránk hagy­tak. Híven őrzi emlékét Latinca Sándornak, Tóth Lajosnak, Szalma Istvánnak és társaik­nak, s harcukat, emberi nagy­ságukat eszményképül állítja megyénk fiatalsága elé. Forradalmi munkásságuk megismerése közelebb hozza szocializmust építő jelenünk­höz az első , magyar proletár- diktatúra 133 napját, de vi­lágosabbá teszi azt is, hogy e területen még sok a törlesz- tenivalónk. A mai tudományos ülésszak során is mindinkább kivilág­lik, hogy csak a kezdet kezde­tén vagyunk a történelmi fel­dolgozásban. Szeretnénk, ha a jövőben még sokoldalúbban hasznosíthatnánk az 1919-es somogyi szocialista forradalmi harcok tanulságait. Mindez elképzelhetetlen a legújabbkori helytörténeti ku­tatás fokozása, kiterjedtebbé tétele nélkül. Erre minden re­ményünk megvan, mert ez a tevékenység föllendülőben van. Egyik kiemelkedő állomása ■ppen a jelen tudományos ülés, amely csak kisebb részben ju­biláló jellegű, hisz középpont­jában a megjelölt területek tu­dományos összegezése, az ed­digieknél részletesebb és ösz- szefüggőbb bemutatása áll. A mostani tanácskozás ad- ion további ösztönzést, lelke­sítő példát történeti kutatá­sainknak. Mert sok munka vár még rájuk Somogy 1918—1919- ből sarjadó munkásmozgalmi hagyományainak feltárásában. Ebben a továbbiakban is szá­míthatnak a megyei pártbi­zottság és a megyei tanács messzemenő támogatására. Kedves elvtársak! Megtiszteltetés és öröm szá­munkra, hogy megyénk e je­lentős történelmi évfordulóján körünkben köszönthetjük az e korszakkal foglalkozó több or­szágos tekintélyű történészün­ket, akik munkásságukkal minden bizonnyal hozzájárul­nak Somogy forradalmi múlt­jának öregbítéséhez. Üdvözöljük egyre növekvő számú somogyi helytörténeti kutatóinkat, s arra kérjük őket, hogy lelkesítő példájuk­kal nyerjenek meg további történészeket e fontos munká­nak. Meggyőződésem hogy az itt elhangzó előadások, korreferá­tumok és hozzászólások So­mogy tanácsköztársasági tör­ténetének, proletárelődeink nagyszerű helytállásának meg­ismeréséhez sok értékes ada­got szolgáltatnak. Hiszem, hogy a tanácskozás, 3 vita értékes anyaga realizá­lódni fog politikai, gazdasági és társadalmi életünkben egy­aránt. A megyei pártbizottság ne­vében eredményes munkát, sok sikert kívánok a tanácskozás­nak. ' Ezzel a jubileumi tudomá­nyos ülést megnyitom. Előadások, korreferátumok A tudományos ülésszak el­ső előadását Hajdú Tibor kandidátus, a Párttörténeti Intézet főmunkatársa tartotta meg Az 1919-es Magyar Ta­nácsköztársaság és annak tör­ténelmi jelentősége címmel. Hajdú Tibor, akinek nagy si­kert aratott a polgári demok­ratikus forradalomról írott műve, s a napokban jelenik meg tollából a Magyar Ta­nácsköztársaság történetének első részletes, tudományos feldolgozása, jó kiindulást adott nyitó előadásával a há­romnapos tudományos vitá­hoz. Elöljáróban elemezte, hogy a különböző korszakok­ban hogyan foglalkozott a történelemtudomány a Ta­nácsköztársaság történetéveL Leszögezte, hogy ma már megváltozott az egymás! kö­vető forradalmak viszonyá­nak megítélése. Egy ideig le­becsülték a polgári demokra­tikus forradalom jelentőségét. Ez azóta tisztázódott, s a két forradalmat dialektikus egy­ségben vizsgálja a történe­lemtudomány. Az előadó a kort, a nem­zetközi helyzetet, a magyar- országi osztály- és társadalmit viszonyokat feltérképezve hangsúlyozta, hogy a Kom­munisták Magyarországi Pártjának jelentősége túlnő a Tanácsköztársaság történe­tén, megalakulása forduló­pontot jelent a magyar nép történelmében. Előadásában kiemelten foglalkozott töb­bek között a vidék forradal- masodásával, a kaposvári, a szekszárdi direktórium meg­alakulásának serkentő és pél­daadó hatásával. A termelő­szövetkezeti mozgalmat vizs­gálva kitért arra, hogy miért maradt el a földosztás, s en­nek később mi volt a hatásá. Az első korreferátumot dr. Kávássy Sándor történész-ta­nár tartotta meg a Földmunká­sok és Kisgazdák Országos Szö­vetségének Somogy megyei te­vékenységéről. Az előadó az eddigi kutatásai alapján vilá­gította meg az egyetlen pa­Hajdu Tibor rasztérdeket képviselő szerve­zet megyei történetét, szerve­zeti és politikai erősödését 1918-ban. Megállapítása szerint olyan két-háromezerre tehető a szövetség somogyi csoport­jainak taglétszáma. A FÉKOSZ 1919. január 12-i országos kongresszusán a legnépesebb küldöttséggel Somogy vett részt, s a legradikálisabb kö­veteléseket is a somogyiak ter­jesztették elő. A korreferátum ezután Latinca Sándor somo­gyi tevékenységével foglalko­zott. Elsősorban arra keresett választ, miért küldte Kapos­várra a FÉKOSZ központja, s vajon milyen koncepciót ho­zott magával a földkérdést il­letően. Megállapította, hogy La­tinca a Somogyi Hírlapban (rótt cikkében a földosztást ajánlotta. Dr. Kávássy Sándor ebből a szemszögből vizsgálta Latinca további tevékenységét, a földmunkás csoportok szer­vezésére irányuló munkáját. Kitért rá, milyen feszültsége­ket okozott az 1919 áprilisában kidolgozott aratószerződés, mi­lyen hatást váltott ki a mező­gazdasági munkások között a május negyediki mozgósítás. Kiemelten foglalkozott a kor- referátum befejező részében a június 22-i kaposvári ellenfor­radalmi megmozdulás okaival és hatásával. Suri Károly, a megyei okta­tási igazgatóság helyettes ve­zetője a Somogy megyei mun­kástanácsok megalakulásról és tevékenységéről tartott korre­ferátumot Felrajzolta a mun­kástanácsok megalakulásának körülményeit történetét. Ki­emelte, hogy a munkástaná­csok igen széles jogkörrel ren­delkeztek Somogybán, az új államgépezet kialakításától a vörös hadsereg és vörös őrség felállításáig, élelmezéséig, az államosítás példamutató végre­hajtásától az ipari és a mező- gazdasági termelés szervezé­séig mindennel foglalkoztak. Áthatotta őket a dolgozó nép­ről való gondoskodás, pedig nagyon nehéz körülmények között dolgoztak. Az első nap programja dr. Mészáros Károly kandidátus­nak, az Eötvös Loránd Tudo­mány Egyetem docensének elő­adásával fejeződött be. Dr. Mé­száros Károly összevetette az ipar szocializálásának szovjet- oroszországbeli és magyaror­szági modelljét. Előadásának központjában az állt, miért iárt gyorsabb utat az Iparosí­tásban a párt és a tanácskor­mány Magyarországon, mint Szovjet-Oroszországban. Be­szélt a forradalmi elszántság­got és tettrekészséget mutató gyárfoglaló mozgalomról 1919 el‘.**Sn. Ez a széles népmozga­lom kizárta, hogy a kommunis­ták a Tanácsköztársaság ki­kiáltása után kevesebb prog­rammal lépjenek elő, mint a nagy- és középipar megváltás nélküli szocializálásával. L. G. 1 Tanácsköztársaságéi napjainkig A KSH kiadványa az 50. évforduló alkalmából A Központi Statisztikai Hi­vatal kiadásában március 10-e és 15-e között megjelenik A Tanácsköztársaságtól napjain­kig című kiadvány, amely az elmúlt fél évszázad magyar népmozgalmi, gazdasági és kul­turális adatait foglalja össze. A gazdagon illusztrált, száz­oldalas könyvből megtudjuk például, hogy 1919-ben 7,9 millió lakosa volt az ország­nak. A születéskor várható át­lagos életkor annak idején 42 év volt a jelenlegi 72 évvel szemben. A lakosság számá­hoz képest annak idején sok volt a fiatal és kevés az öreg 1920-ban a lakosság 30.6 szá­zaléka 15 éven aluli volt, ez az arány most 22,2 százalék. Minden száz lakos közül csu­pán 9 volt 60 éven felüli, most pedig több mint 16. A húszas években százezernél keveseb­ben kaptak nyugdíjat, míg most körülbelül egymillió-há­romszázezren. A fogyasztás alakulásáról a harmincas évek közepétől áll­nak rendelkezésre megbízható adatok. Húsfélékből 1.934—38 között évente 33 kilót fogyasz­tott átlagosan egy-egy ma­gyar állampolgár, most 52—54 kilogrammot. Az évi tojásfo­gyasztás kilencvenháromról 210-re, a cukorfogyasztás ti­zenegyről harminchárom kilo­grammra emelkedett. A két világháború között az egy lakosra jutó évi külkeres­kedelmi forgalom 42 dollár volt, átlagosan annyi, mint a századforduló idején. 1968-ban egy lakosra számítva három­százötven dolláros külkereske­delmet bonyolított le az or­szág. 1920-ban az összes keresők­nek 58 százaléka még a mező- gazdaságban dolgozott — most -supán 30,5 százaléka. Az ipa­rosodással fokozódott az urba­nizációs folyamat. 1920-ban a népesség 35 százaléka, 1941-ben 38 százaléka, 1968-ban pedig 46 százaléka lakott a városok­ban. Végül néhány adat a lakás- építkezésekről: 1930 és 38 kö­zött évi átlagban 23 ezer, 1950 és 1959 között negyvenkétezer, ' 960 és 1968 között évi átlag­ban 58 ezer, 1968-ban pedig 67 ezer lakás épült Magyarorszá­gon. (MTI) r

Next

/
Thumbnails
Contents