Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-09 / 57. szám
SZÁZ ÉVE HALT MEG Hector Berlioz 1846 februárjában francia muzsikus mutatkozott be a Pesti Nemzeti Színházban, saját műveit vezényelte. A hazájában megbecsülést alig élvező művész, Hector Berlioz, kirobbanó sikert aratott Igaz, e siker nem csupán zenei ihletésű. A Rákóczi-induló zenekari változatát mutatta be a zeneszerző, s a zene forradalmi lángja szította a reformkor hazafias közönségének lelkesedését »Ha meg akarja hódítani a magyar közönséget, ezt az indulót dolgozza fel zenekarra« — e szavakkal ajánlotta Erkel B'erenc Berlioz figyelmébe a Rákóczi - dallamot. Az induló pedig, amelyet Berlioz Liszt Ferencnek dedikált a Faust elkárhozása című drámai oratórium egyik nagy hatású részlete lett. Berlioz 1803-ban, egy Grenoble környéki kisvárosban született. Szülei orvosnak szánták, bár ő már gyermekkorától több hangszeren játszott és zeneszerzői kísérletekbe is fogott. 1821 őszén az ifjút a párizsi orvosi fakultásra küldik, ám Berlioz, mind elmélyültebb zenei tanulmányokat folytat a Conservatoire- ban. Megismerkedik művész- kortársaival, fiatal romantikus írókkal és festőkkel, s ez az élmény egész életén végigkísér ri. 1830-ban fejezi be első na- gyobbszabású művét, a Fantasztikus szimfóniát, s — többszöri sikertelen próbálkozás után — ugyanebben az évben nyeri eä a Római díjat, amely három évi gondtalan tanulást és alkotói munkát biztosít. Élete legnyugodtabb esztendei ezek. Mert 1833-tól, Tamás Aladár CSODÁLATOS NAP Reggelű zászlók harsamnak lázadt angyalok fiénytö teste felett a foki új himnuszát bíbor kiáltások zengik és dübörgő szelek döngetik a diadal útját Alszik a fű kiált a fBW robban a nap s a fei&Más feltépett feüegek útjain .-,u . u dobokat zörget piros tavaszt boa /«üdülő harcot szilaj lobogók szállnak magasba Ez a teremtés hatalmas hangja elindulások csodálatos napja emléktelen évek, villám és we»tjrd&r&- 9 messzi, a munka, a közel, aa erdő a gyárak, a tenger, a népek, az erő forradalmas munkások kitárt karja végtelen menetek harsonás marsa szabadulás * győzelem kibomlott virtorláik vörösen sikongna. a szél, a szél vér és imádság napok ffrze felett forradalom fény, erő, és hűség: a világ újjászületett — A Magyar Tan&csfeftztársaság létreJSttínek üzenik évfordulójára írta ezt a verset a hetven esztendeje czflletett Tamás Aladár. Párizsba való visszatérésétől fogva Berlioznak voltaképpen semmi nem sikerül. Csődbe megy házassága, művei csekély visszhangot és mérhetetlenül sok gúnyt váltanak ki. 1834- től zenekritikusi munkával keresi kenyerét. Írásai gyakran a szélsőséges elfogultságig szubjektívak, akárcsak 1847-ben elkezdett — ás magyarul is megjelent — Emlékiratai. Párizs nem érti meg. Igazi sikereit Németországban, Prágában, Pesten, Pétervárott és Moszkvában aratja. Hogy megélhetését biztosítsa, 1847-ben operakarmesterként Londonba szerződik, a társulat azonban hamarosan csődbe megy. 1850- ben, Párizsban zenekart alapít, a Société Philharmonic-ot, de a koncertek iránt kicsi az érdeklődés. A legnagyobb kor- társmuzsifeusok ismerték csak fel jelentőségét. Nagyságát elismerte Paganini, aki nagy pénzösszeggel segítette, Liszt Ferenc, aki weimarl éveiben Berlioz-hetet rendezett és a zeneszerzővel szoros baráti kapcsolatban állott. Utolsó, magányos esztendeit is Liszt őszinte barátsága tette elviselhetővé. 1867-ben elveszti egyetlen fiát, s I860, március 8-án, a reménytelen, küzdelembe belefáradt, megnemértett művész is távozik az élők sorából. Berlioz, a XIX. század zeneerzqi közül egyike volt az tokárra legnagyobb hatással vő . muzsikusoknak. ' Forma's beli, hangszerelési és tartalii újításait tömören, forradalmi romantika néven foglalják össze Berlioz valóban a júliusi forradalom eszméivel lép a -,/inre, akárcsak Victor Hugo, vagy Eugene Delacroix Csak- vem valamennyi jelentős alkotását az 1829-es esztendő utáni Ikét évtizedben írja meg, s ae- I nejében benne lüktet a forradalom lendülete és pátosza. Irodalmi, költői program és zenei kifejezés egyesítésén -munkálkodott S mert a zene ínyaga nehezen Idomult az iro- ; dalmű eszméhez, műveiben | szüntelen szétfeszítette a ha- j íyománytól öröklött formákat. ! Hangszerelése ezért oly gazdag ; szokatlan, merész megoldások- : nan, amelyek a messzi jövőbe í mutatnak. A költői és zenei ínyaggal vívott küzdelmét al_ | Kutasainak címe m érzékelteti. Zenéjének monumetalitása és megrendítő szenvedélye a mai hallgatót is ellenállhatatlan erővel ragadja meg. A Fantasztikus szimfónia és a Hanoid Itáliában látomásai, a Faust elkárhozása döbbenetes drámai sága, a Requiem kifejező ereje, a Római karnevál-nyitány önfeledt boldogsághangja a zenetörténet legértékesebb hagyományát gazdagítja. Breuer János G azsinét az előszobában új lány fogadta. — Az asszonyát keresem — mondta Gazsiné, s ügyelt, hogy a futószőnyegre lépjen, ne a parkettát járja ösz- sze, mert arra kényes az asz- szony! — Csak annyit mondjon, hogy Róza van itt — A mosónő? — kérdezte a lány. Gazsiné bólintott. Jólesett, hogy már az új lány is tud róla. — Emlegette az asszony — mondta a lány, s Gazsiné szerénykedve legyintett, mert biztos, hogy ágy-áthúzáskor esett szó róla, amikor kivették a szekrényből a kártyasima- ságú paplanhuzatokat. »Senki sem tud úgy a kedvemre vasalni, mint Gazsiné.. .« —A lány blúzához simogatta a melleskötényt — Ügy vettem fel a helyet, ha a nagymosásról nem is tudok. Kimegy a szennyes, bejön a tiszta. Mondta az asz- szony, hogy ez a Gazsiné dolga. Ez meg a nagytakarítás. S épp tegnap szólt, hogy szaladjak el magáért, mert én létrára sem mászok, nem töröm össze magamat, hogy ragyogjon az üvegcsillár. »Jól van mér, mit kári- csál« — gondolta Gazsiné. — Hát pedig nem nagy ügyesség kell ahhoz, hogy az ember ne essék az orrára. Látja, én egy darabban vagyok, pedig sose kíméltem magam. De hát a mai lányok __ — Már okosabbak — vágott szavába a lány. — Na, szóljon már be — mondta mérgesen Gazsiné —, hogy a Róza van itt A lány vihogott — Maga is Róza? Előttem is egy Róza volt — Én csak itt vagyok Róza — csúszott ki Gazsiné száján. — Aztán mért Róza maga. ha egyszer nem így hívják? »Mit kérdez már annyit?-« — gondolta Gazsiné, de azért válaszolt neki. — Mert az asszonynak fcs az a neve, ami az enyém: Margit Aztán nem akarta, hogy két Margit legyen a háznál. A lány felhúzott ajakkal nézett rá. Kilátszott az ínye is, melynek erős rózsaszínjéből csúfondárosan villantak elő a fogai. — Maga hagyta, hogy átkereszteljék?! Próbált volna engem!. .. — Amikor bent állt a túlfűtött, bútorokkal teletömött szobában, szorongás fogta el: Hogy fogja megmondani, hogy ne számítsanak többé rá. Csak éppen elköszönni jött, mert úgy illik, hógy az ember ne Humoros miniatűrök Különös kimenő Egynapi szabadságot kapott az egyik Eszak-karolinai fogház lakója, Harry Toiley, bonyolult családi ügyei rendezésére. Toiley először is a bíróságra sietett, ahol elvált első feleségétől; ezután érvénytelenítette a második feleségével kötött házasságot, hogy másodszor is örök hűséget esküdjön harmadik feleségének, majd visszatért a fogházba, hogy folytassa a bigámiáért kiszabott kétévi büntetésének kitöltését. Él a halott A hatvanéves David Pari Glasgow-i lakos értesítést kapott a brit hadügyminisztériumtól, hogy Borneóban szolgáló John fia katonai kötelességének teljesítése közben elhunyt. A dologban az volt a meglepő, hogy John éppen akkor szabadságát töltötte otthon, és amikor a postás bekopogtatott, kedvenc ételét, a bifszteket fogyasztotta. A nyilvánvaló tévedést a felháborodott apa sietett közölni a hadügyminisztériummal. Még nagyobb meglepetésére két hónappal később a hadügyminisztériumtól újabb hivatalos levél érkezett, amelyben közölték veié, hogy John fiát Singapore-ban teme ték el. A polgár ismét felvilágosította az illetékeseket a nyilvánvaló tévedésről, de válaszul a hadügyminisztérium elküldte neki fia sírjának fényképét A história vége: a minisztérium újabb hónapok eltelte után a haragos apa elnézését kérte a tévedésért... Elektromos szerelem Szerelmi tanácsadó elektronikus agyat állítottak föl Franciaországban. Közösen működteti az Europe I. rádióadó, egy női folyóirat szerkesztősége és egy közvéleménykutató intézet. Az elektromos agy egy terjedelmes kérdőívre adott válaszok alapján pontos leírást ad a legmegfelelőbb férj illetve feleség szellemi és testi adottságairól. A házasságközvetitő irodák ellentámadásba mentek át mert sikerült megtalálniuk az elektromos agy egyetlen gyenge pontját: csak azt nem közli, hogy hol és mikor található meg az illető... Tyúkok királya Angliában, kisebb helységekben, még manapság is dívik az ősrégi brit játék: a tojástánc. Az utcán zenészek jelennek meg, nyomukban bekötött szemű, népviseletbe öltözött legények. Egy helyen megállnak, a zenészek játszanak, kezdetben lassú, majd mind gyorsabb dallamokat, a táncosok táncra perdülnek. Igen ám, de az utcai »táncteremben« szeszélyesen helyeztek el előzőleg tyúktojásokat, és a táncosoknak mindegyiket ki kell kerülni. Aki egy tojást eltör tánc közben, azt diszkvalifikálják, — mindaddig, míg csak a győztes egyedül marad: őt kiáltják ki a tyúkok királyának. Hajdanában adót fizettek a tyúkok királyának mindazok, akik azt kívánták, hogy tyúkjaik egészségesek és jó tojók legyenek... Autóbontás Lopási világcsúcsot állítottak fel ismeretlen San Francisco-i tolvajok. A város egyik polgára csak fél órára hagyta ott gépkocsiját az egyik forgalmas utcán, mégis, mire dolga végeztével visszatért, már csak a karosszériát találta ott. Az alváznak, motornak, a kerekeknek és az üléseknek hült helyük volt. A tolvajok fényes nappal, rekordidő alatt tökéletesen szétszedték a drága gépkocsit... A legcsúnyább Jósé Parola bilbaói férfi negyedszer nyerte el a vidék legcsúnyább emberének címét. A bíráló bizottság véleménye szerint nála csúfabb teremtményt messze földön sem lehet találni, úgyhogy most már, amíg él, őt illeti ez a nem éppen hízelgő kitüntető cím. Parolát azonban egy cseppet sem bántja csúnyasága, sőt éppen azon bánkódik, hogy gyermekei közptt egyetlen csúnya sincs, valamennyien anyjukra hasonlítanak... A játékboltban Egy hamburgi játékboltba idősebb nő lépett be. A pulton lévő autókhoz sietett, s játszadozni kezdett velük. Az eladó majd fél óráig várakozott, végül kifogyott türelméből, s megkérdezte az idős hölgytől, mit parancsol. — Ö semmit — válaszolta az asszony. — Tudniillik holnap lesz az autóvezetési vizsgám, és sehogy sem értettem merre kell fordítani a kormányt, ha hátrafelé akarok parkolni. Most azonban már tökéletesen megértettem. Köszönöm ... — zárta le a beszélgetést, és távozott. Egy bristoli bíróság utasította Harcy Smith helybeli lakost, hogy bármilyen módon, de hallgattassa el libáját, amely gágogásával zavarja a szomszédok nyugalmát. Smith úr hosszasan töprengett a megoldáson: eladhatta volna a szárnyast, esetleg bőséges családi ebéden fogyaszthatták volna el az udvari gágogás mesternőjét. Végül egyszerűbb megoldást talált: vonatra ült és Londonba utazott, ahol műtéti beavatkozással eltávolíttatta a liba hangszálait ... Krónikás: Révész Tibor OMOGTI NÉPLAP Vasárnap, 1969. március 9. hagyja e! sző nélkül a helyét Mégicsak itt szolgált három esztendeig, s azóta is minden hónapban biztos keresete volt náluk. — Maga az, Róza? — üd- vözöte Micskeyné, és ölébe eresztette a hálóingét, melyen éppen varrogatott. — Látja, javítgatom a régi holmimat. Ilyet ma nem kapok. Ennek a foszlánya is többet ér, mint... Na, üljön már le. Gazsiné megérintette a szék karfáját, állva maradt. — Tán megérezte, hogy épp küldeni akartam magáért. Nem csuklóit tegnap este? Mert folyton emlegettük. — Mondja meg, mikor megy férjhez a lánya. — Férjhez ment -1— felelte gyorsan Gazsiné, s büszkeség feszült a hangjában. — S ezt csak így mondja? — Micskeyné felugrott, a kék ing lecsúszott az öléből —. Majd kap tőlem valami szép nászajándékot Neki adom azokat a csontnyelű desszertkéseket, egy se hiányzik belőle. S maga, Rózám... Maga mikor tud belépni? PALOTAI BORIS: MARGIT — Én... az úgy van..; nem megyek már helybe. .. — Gazsiné megfogta a szék támláját s hátralépett. — Nem akar visszajönni hozzánk? — kérdezte Micskeyné, s leszegte az állát,, hogy enyhe kis toka képződött alatta. G azsiné zavartan kö- hintett. — Akarni akarnék, de hát.. — A szőnyeg ismétlődő ábráit nézegette. — Ha akar, akkor nincsen baj — szakította félbe Micskeyné. — Hiszen tudja, hogy évek óta küszködöm ezzel a sok... mindenféle lánnyal.— Cigarettát halászott ki a zsebéből, párnás kezefejéhez ütö- gette. — Azt ígérte, ha Tériké férjhez megy, átengedi a fiataloknak a lakását, s visszajön hozzánk. Így van? — Így... de hát másképp fordult Az ember nem tudhatja előre. — Mit nem tudhat előre? — Micskeyné tokája idegesen megrezzent — Csak nem akar a fiatalokkal lakni? — Nem... dehogyis. — Na látja! Abból örökös csetepaté lenne. Jól kihasználnák, dolgozhatna rájuk ingyen. I — Ilyet már ne tessék mondani, hogy az én Terim... — mondta megbántva Gazsiné. — S a vöm is micsoda egy rendes ember. Nagyonis a javamat akarja. »így mama. úgy mama«. Megadja nekem, ami jár. A lakásom meg nem is kell nekik. Van a vömnek... Garzon! Az van neki. — örült, hogy eszébe jutott a szó, mert sokszor kipereg a fejéből, akárhogy erőlteti, nem jön a szájára. — Garzon. Abba hurcolkodnak. M egállt a beszédben, bántotta hogy az asszony meg se kérdi, ki vette el a lányát. Mégiscsak itt élt velük esztendőkig, vasárnaponként is csak annyi időre mozdult el hazulról, amíg elhozta a gyereket az öregasszonytól. Ez jut most eszébe Gazsi- nénak, amikor újra megszólal: — Fürdőszobájuk is lesz Terkáéknak. — Mondtam én mindig, hogy nem kell őt félteni — mondja Micskeyné, s a tükör elé ül, vattát márt valami homályos folyadékba azzal törli le az arcát, amely így csupaszon keletien cipóhoz hasonlít Még mindig nem kérdi, kihez ment férjhez Terka. Biztos azt hiszi, hogy csak úgy bal kézről... végre mi a szándéka? — Micskeyné fürge ujjakkal szánkázik végig az arcán, pas- kolja, csipkedi. — Halljuk! A lányához nem akar átmenni. Szerintem nagyon helyesen! Kapok én lányt, csak hát... Én magát szeretném. Mihez akar kezdeni, amit többre tart, mint a nyugalmat, jó ellátást, tisztességes fizetést? — kérdezte az asszony, és ceruzával vonalat húzott az egyik szeme fölé. — A Hazai Fésűsbe mtgyiA — mondta gyorsan Gazsiné. — Hová? — A Hazai Fésűsbe. A* egy textilgyár. — Azt én tudom — mondta az asszony, s Gazsiné a hangsúlyból érezte, hogy^ fogalma sincs róla, csak bámul rá a púderes szempilláival. — A lányom is biztatott. »Mama, ott kéne magának megpróbálni... Kár a maga ügyességét konyhában elcsurgatni. Miért szolgálna tovább?« Ezt mondta az én lányom. .. Meg mások is mondták. — Már bánta, hogy eljött. Legjobb lett volna levelet küldeni, hogy tudatom, én üzembe állok, tessék helyette Gurkánét hívni, aki érti a konyhát, papszakácsné volt, csak a kezire kell nézni, mert locsog a zsír a lábasban, különben rendes asszony, nincsen senkije.,. — Ügy látszik, mégis nekem volt igazam — szólal meg Micskeyné, aki végre megrajzolta a másik szemöldökét is, — Teri ültette ezt a fejébe, hogy megszabaduljon magától. — Ügy tetszik beszélni, mintha a , tulajdon lányom nekem ellenségem lenne. Pedig hát nagyon is jól gondolják. Mert a vöm ... — Ki a maga veje, halljuk! Miért kell harapófogóval kihúzni magából? M ég hogy őbelőle harapófogóval kell kihúzni?! Hiszen nem is kérdezi. Nem is kíváncsi rá. Gazsiné hüvelyk- és mutatóujját végighúzta a szája szélén. — Mérnök — mondta jóval hangosabban, mint ahogy akarta. — Mérnök? Na ne mondja! Talán technikus? — Nem, mérnök! — Hát gratulálok — felelte ingerült nyájassággal Micskeyné. — Megmondtam én, hogy nagy nő lesz Terikéből. Gazsiné ujjára tekerte a zsebkendőjét, oly szorosan, mintha vérzést állítana el. — Nem lett nagy nő — mondta csendes diadallal. — Éppen, hogy nem. Ott dolgozik tovább a kártolóhan. Aztán tanulni fog. Akarja a vöm, mert feje az van hozzád — Nagyszerű — jegyezte meg az asszony, és egymásra néztek. Türelmetlenül, majdnem haragosan. — Maga tudja .. Csak aztán meg ne Bánja — és érezte, hogy a homlokán ráncba szalad a bőre. »Ä, nem érdemes — nyugtatgatta magát —, nem érdemes izgulni«. — Nincs már itt annyi munka, mint a maga idejében — szólalt meg újra. Mert mégse akarta kezei közül kiengedni Gazsinét, aki biztos csak arra vár, hogy kérlelje, körüludvarolja. Az kell neki. — Egy ilyen ügyes asszony félkézzel elvégzi a dolgát. Nna. . . űr* -e, hogy igazam van? Megeszi ezt a kis háztartást ... Gazsiné nem válaszol. M eddig kunyeráljon ... Már viszket az orra, mindig viszket, ha felbosszantják. De hát ilyen asszonyt nem kapni manapság. Hajnaltól talpon van, semmi sem sok neki. Még a függönyöket is maga mossa, vasalja, s ötször napjában le lehet szalasztani a harmadik emeletről. — Én nem akarom erőltetni, de gondolja meg jól. Központi fútéses szoba. Finom koszt... Tisztán megmarad magának a fizetése. — Hát... — Gazsiné fején átvillan, vajon beleszokik-e abba az új munkába. Mert idő kell, amíg megszokik az ember, beletanul. — Hát... — mondja még egyszer és sóhajt. — Ide hallgasson Róza..I — Margit vagyok! — kapja fel a fejét Gazsiné, és olyan erővel nyomja le a kilincset, mintha minden tiltakozása a tenyerébe futott volna. Már kint is van, végig- traopol a szobákon... — Még hogy Róza! Van nekem becsületes nevem!— kiáltja bele a politúrozott, fényes bútorokba, csipkés függönyökbe. Megáll a lépcsőházban, egyre mormolva, fújva. —. Róza... még mit nem!
