Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-09 / 57. szám

í Harmincöt falu kenyere Amikor átlé­pem a tabi ke­nyérüzem kü­szöbét, Szabó Irtván írása jut eszembe az öregasszonyról, aki még egy­szer, utoljára az életben, meg- ** próbál házike­nyeret sütni. Rövid idő alatt megfájdul a de­reka, szagga­tást érez a ke­zeiben, s végül rádöbben, hogy hiába minden munkája, mert a sót kifelejtet­te a kenyérből. A novella fur­csa, borongós SL., , hangulata egy Jr pillanat alatt elröppen belő­lem, amikor ta­lálkozom a ke­nyérüzem dől- IP#' y-j# gozóivaL Szin- ?JJt; ^ te meg sem tudom őket kü­lönböztetni : 0, mindnyájan egyforma fehér pékruhában vannak. — Nem mondom én, hogy a kenyérsütés könnyű munka — mondja ifjabb Bebesi Ist­ván. — De ezek a gépek se­gítenek nekünk. Czinke Irtván üzemvezető végig vezet a hatalmas ter­men. — Első, hogy a liszt megtisz­tuljon — szólal meg az üzem­vezető. — Centrifugák szitál­ják. Ezután kovászt készítünk. Ez nyolc óráig érik. A dagasz­tógépbe kerül a nyers massza Pihentetjük a tésztát, át is szellőztetjük kétszer-három- szor. A munkaasztalon egy kilogramm hetvenöt dekés da­rabokra szaggatjuk. Ebből lesz a másfél kilós kenyér. A göm- bölyítést is gép végzi. Szakaj­tókban várják, hogy kemencé­be kerüljenek. Ifjabb Bebesi István a da­gasztógép kezelője. Arról be­szél, hogy öt ember dolgozik egy csoportban. Ezek közül egy sütő, a többi a folyamat minden fázisát végigkíséri. — Szeretem a munkámat — válaszolja kérdésemre. — Az apám is itt dolgozik, tőle örö­költem ezt a szeretetek A mi családunkban mindig megbe­csülték a kenyeret. Moslékba feleslegesen egy morzsa sem fi é*' került soha. Már nem tudnám elképzelni az életemet más munkakörben. Nyolcadik éve dolgozom itt. A pénz? Kétezer- kétezeregyszáz forintot kere­sek havonta. A munka köny- nyebb, mint azelőtt. Egy éve, hogy ebben az igazán modern üzemben dolgozunk. Végigjárjuk a többi helyisé­get — Ez itt a fekete öltöző — magyaráz. — Itt vetjük le az utcai ruhát. Innen a zuhanyo­zóba vezet az utunk. Üjabb helyiségben húzzuk fel a fehér ruhánkat. A ke- nyérsütéhez tisztaság kell. Aki ezt nem tartja be, az nem is pék. A munkámat fontosnak érzem. Rajtam is múlik a ke­nyér minősége. A többi mun­kafolyamat már nem ilyen kényes. Látom, hogy kiszedik a ke­nyereket a kemencéből. — Most éppen vízzel mos­datják őket — mondja Bebesi István. — így kapják meg a fényüket. — Hogyan tölti szabad ide­jét? — Családom van, kisfiam is — fejeli. — Jó időben kirán­dulni viszem őket Tulajdon­képpen csak szombaton va­gyok szabadnapos, mert va­sárnap este már be kell jön­ni. Hétfőre az emberek, várják a friss kenyeret. Színházba ritkán járok, pedig szeretnék, mert kedvelem a jó darabo­kat. A televízió műsorát né­zem, ha tehetem. Moziba járok. A dagasztógéphez szólítják. — Daránypusztától Török­koppányig. harmincöt község­nek'' szállítunk kenyeret* — mondja Czinke István. — Nagy a körzetünk. Két kocsink jut­tatja el a boltokba a friss árut. A legutolsó helység Török- koopány. Oda délután négy órára ér be a kenyér. Sok faluba szekérrel szállítják. Most, ebben az egészen szokat­lan időjá-ásba i éppen úgy várják az emberek a kenyeret, mint jó időben. A kenyér min­dennél fontosabb. Tudjuk ezt, és azt hiszem, a lakosságnak nincs oka panaszra. Bármilyen idő is van, a kenyér odakerül mindenki asztalára. A friss kenyér illata tölti be az iroda helyiségét is. — Ettől az illattól nem lehet szabadulni — mondja elgon­dolkozva az üzemvezető. — Aki egyszer kény érüzem ben dolgozott, az nemigen megy más szakmába. Amikor kifelé megyünk, új­ra eszembe jut a kenyérsütő öregasszonyról szóló elbeszé­lés. Könnytslen sírása, düny- nyögő sirató dala. Hallom, hogy a nyitott ajtón át utá­nam surran a1 pékek vidám füttyszava. Leskó László Új növényvédő szereli Március közepén nagy erővel kezdődnek meg a mezőgazda- sági üzemekben a növényvé­delmi munkálatok. Újabb ké­miai anyagok felhasználását engedélyezték a hivatalos szer­vek. A MÉM Növényvédelmi Főosztálya 1-5 készítmény ideiglenes forgalmazásához és felhasználásához járult hozzá A vegyszerek legnagyobb ré­szét már a tavaszi növényvé­delmi munkáknál »bevethetik* a növényi kártevők, illetve kór­okozók ellen. A Treflan gyom­irtót, amely amerikai eredetű, a paradicsom és a paprika gyomtalanítására használhat jak fel. Az Idmidan készít­mény kizárólag nagyüzemek­ben, a burganyaboigár lárvái el­len alkalmazható. Jó hatású­nak ígérkeznek a svájci Dt- mecron készítményei és válto­zatai, valamint az angol PP— 781-es vegyszer, amellyel a ga- bonalisztihanmat elleni megelő ző védekezés oldható meg VISSZAÜT 19. Mint nagy, mozgó ponyvák, sűrű moszkitórajok döngtek itt is, ott is, hatalmas darabon barna tömegben. Most szeret­ték volna, ha valamit maguk­kal hoznak a havas csúcsok fa­gyos légköréből, ebbe a negy­ven fokos hőségbe, a szemmel láthatóan gőzölgő, döglött hal szagú mocsárba. Az arcukról szüntelenül csordogáló verej­tékcsíkok összefolytak a jnosz- kitócsípésekből kiserkenő vér­rel. Az ingovány leheletétől fulladoztak és fájt a fejük. Bo­káig süppedő lábukat súlyos sártömeg húzta le. Igazi nagy erőpróbája volt a hirhedt légionista menetelésnek ez az út D zsebel-Sagro hegy- gíárfo— -ít, az Egyenlítő dzsunge­lébe torkolló, dögletes mocsá­ron keresztül. És a piócák azért csak befurakodtak a rongy alá is. Némelyik mint elszakadt ci­pőmadzag fityegett azon az ap­ró helyen, ahol a bakancsnak félrecsúszott a nyelve és kilát­szott a kapca. Időnként meg­álltak és dohánylével ledör­zsölték egymásról a piócákat Amerre léptek, fantasztikus nagyságú varangyosbékák ug­rándoztak, hangos loccsanás­sal egy tócsába és felijedt sik­lók, rőtszínú, mérges vízikí­gyók vonaglottak a lábaik előtt És sehol pihenésre alkalmas száraz, tiszta hely. A nap me­rőlegesen áll az égen. A forró­ság szinte szétrepeszti a bűz- hödt levegőt. Embermagasság- nyira párolog a mocsárié, öt­ven fok meleg van és menni kell! Most már az elátkozott Nef- tir oázis rohamosztagainak a szája is panaszra nyílik. Ká­romkodnak. Krakauernek meg­harapta valami a bokáját. — A ménkű csapjon ebbe a mocsárba! — siránkozik pana­szosan. — Ez azután finom hely, mondhatom. A torreádor spanyolul ká­romkodik és Higgins hörögve húzza a levegőt. A karmester arca zöld, a szeme alig látszik. Titokban megkéri Kjörgsont, hogy a belső zsebében lévé tár­cát juttassa el Strelitzbe ide meg ide, mert ő valószínűleg nem éli meg a naplementét Délután k<H óra. ötvenkét fok Celsius. Stuck mint egy ki­dőlt tuskó, arcra bukik a mo­csárban, méteres, nedves sarat fröccsentve fel. — A keserves mindenségét.. — tör ki JarosicsbóL SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1969. március 9. Csak két menetelő száját nem hagyja el panasz: Bradley Tamás és Abur, a vezető. Ezek talán nem is húsból és vérből való emberek, hanem akarat-, ideg- és izomautomaták. Oda­mennek Stuckhoz, kiemelik átázott, ernyedt, csöpögő tes­tét a mocsárból, egy közeli sziklára teszik. Rumot öntenek a szájába, maszírozzák a szí­vét, míg magához tér. — Hagyjatok itt... — liheg­te Stuck. — Erőtlen mind a két lábszáram ... Nem hiszem, hogy tovább bírom. Bradley már tudta, hogy me­netelés közben szelíd, vagy sze­retetteljes rábeszélés csak árt a hisztériába összeomló, ellá­gyuló idegrendszernek. Ilyen­kor a légió altisztjeinek szug- gesztív, nyers modora válik be legtöbbször, akik elmondják ilyennek meg olyannak, a ron­gyos »úri csirkefogó« minden­ségét az ájulni készülő katoná­nak és megfenyegetik, hogy majd rásóznak még egy háti­zsákot vagy odakötik a depó­szekérhez. Bradley tehát meg­bökte Stuckot a puskatussal és rámordult: — Eredj, mert rád ütök! Bn avant... Marchez ou crevez! Híres jelszó a légióban: menj vagy dögölj meg! És Stuck ment. A nap kissé ferdébb szögből, pirosán izzik feléjük és egy nagy lomha madár, vergődő siklót ragad fel csőrében a ma­gasba ... Mennek... — Halló! Hiszen ott van Dublin! Hazaértünk! Graham, a költő nevetve in­dul neki! Sankáia l°röpül fejé­ről és vidáman hadonászik. Kjörgson félméteres tenyerei A tanácsi építőipar idei munkájával bizonyítani akar A MÚLT ÉV UTÄN nem ki­rfuo feladat megoldása vár a Somogy megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalat vezetőire, mint a tavalyi tapasztalatok elemző értékelése után a hibák kijaví­tása, egy, a korábbinál ered­ményesebb év megtervezése előkészítése. Tavaly erején fe­lül vállalt a tanácsi építőipar. A következményei ismertek: £ sok haitáridő-elcsúszás az épít- tetoket., közvetve pedig a válla­latot is sújtotta. A sok munka­hely miatt — szám szerint száz­húsz volt — körülményessé vált az anvagellátás, nem le­hetett jól kihasználni a szét aprózódott kapacitást. Az idén negyvenre csökkent a munkahelyeik száma, ami le­hetővé teszi a munkaerő jobb koncentrálását, az építésveze­tőségek megtelelő anyagellá­tását, sőt az ellenőrzést is. A félbehagyott munkák — több ilyen volt — nagy költ­ségeket emésztettek föl, hiszem csupán az épületek állagának megóvása is pénzbe kerül. Az így. lekötött anyagi eszközök nagymértékben növelték a sú­lyos kamatok összegét. Ami vé­gül is a nyereség rovására ment. Inke Sándor, a vállalat igaz­gatója arról tájékoztatott ben­nünket, hogy az idén fokozot tabb figyelmet szentelnek a határidő betartásának. Az át­húzódó építkezéseknél kidol­gozott program szerint végzik majd a munkákat, és az eddi ginéi nagyobb gondot fordíta­nak arra, hogy az átadott épü­leteket minőségi kifogások se érhessék. Hiszen a vállala* megrendelői csak úgy marad­nak meg, ha a terveiket mara­déktalanul megvalósítja. A jól megtervezett munka­ütemezés, a precízen kidolgo zott program egyik biztosíték? az eredményeknek. Tavaly ahogy a vezetők elmondják csupán »díszkísérete volt« ? program a végzett munkának Nem vette figyelembe a válla lat erejét, nem a reális lehető ségek számbavételével ké­szült. A szakipari követelmé­nyek, az anyagszükséglet, az alvállalkozók igénye, kapaci­tása nem hagyhatók fieveimer kívül. Mindez megszívlelendő tapasztalat a múlt év után. — Az idei programot, amely sokkal megalapozottabb, mara­déktalanul szeretnénk megva­lósítani — mondta Inke Sándor. — Bizonyítani akar az idén a tanácsi építőipar. Igazolni sze­retnénk, hogy a múlt évi je­lentős fejlesztéseket megfelelő mértékű munkával képes ka­matoztatni a vállalatunk. Ebben elsősorban a kialakult törzsgárdára számítanak, a jól dolgozó szocialista brigádokra. A vállalat a régi szakembere­ket külön kedvezményben ré­szesíti, és az idei terveket már a negyvennégy órás munkahét bevezetésével szeretné megva­lósítani. ENNEK ÉRDEKÉBEN ac eddiginél Is nagyobb figyelmet kap a munkafegyelem. A ter­vek megvalósításában segítsé­gére lesz a vállalat vezetőinek a kialakult építés vezetőgárda, amelyik az idén a munkahe­lyek egyharmadára való csök­kentésével már sokkal hatéko­nyabban produkálhat. N. X „Senki sem tilthatja meg nekem** Hiegpröbölta... Ha elítéltekkel beszélgetek, szinte minden alkalommal el­hangzik a fogadkozás: ez az utolsó bűncselekménye, többet nem lesz dolga a bírósággal. Általában fenntartásokkal fo­gadja az ember az ilyen ígér­getéseket, különösen akkor, ha az illető már nem először ül a vádlottak padján. Sajnos, a fenntartás sokszor beigazoló­dik, megesett, hogy egy év alatt ugyanazzal az emberrel háromszor találkoztam a bíró­ságon. »Természetesen« mind a háromszor a mellét verve hangöztatta, hogy új életet kézd. E. Gyula az emúlt húsz év alatt tízszer volt büntetve, majdnem tizenegy évet töltött börtönben. Negyvenkilenc éves. legutoljára 1967 nyarán szaba­dult. A szabadulását követő két- három napon belül munkát ke­resett az egyik kisipari, szövet­kezetnél. bedolgozó lett! Komo­lyan vette a munkát, felettesei elégedettek voltak vele. kapták nyakon, mielőtt belero­hant volna a halálos mélységű hínárba. Krakauer felszedte a sapkát és újra a fejére tette. A Visszhang örökké siránko­zott és végeredményben kitű­nően bírta az utat, csak hol a bütykére panaszkodott, hol a mandulája dagadt be, hol a de­reka nyilait, de különben jól volt. Ezzel szemben a költő kékült szájjal didergett, félrebeszélt és forró volt mint a tűz. Malá- riás roham lepte meg. A neve­tő, ordítozó és rázkódó költő szájába is belenyomtak három gramm kinint. Drazsírozott, fe­hér szemcsés, hollandi gyógy­szer volt, amit errefelé ostya helyett megnyálazott cigaretta- papírban nyeltek le. Stuckot Jarosics támogatta, Graham-et Krakauer és Kjörg­son vonszolták a karjánál fog­va, Bradley a legnehezebbet vállalta: a két öszvért vezette száron. A véresre csípett, ma­kacs állatok kemény munkát adtak. — Santa Madonna — szi­szegte a torreádor, miközben a foga segítségével bekötözte a karját, mert iszonyúan fel­dagadt egy skorpiócsípéstől. — A pokol jóval kelleme­sebb hely lehet — Innen nem jutunk ki él­ve — mondta Higgins. Graham remegése abbaha­gyott, de üvegesen fénylő, lá­zas szemekkel egyre ordított: — Mondjátok meg az utó­kornak! A költő elesett a harcban! Mondjátok meg és tudjátok meg ti is: Én Lord Byron vagyok! (Folytatjuk) E. Gyula ez egyszer komo­lyan elhatározta, hogy még egyszer megpróbál rendes em­ber módjára élni. Senkije nem volt, szülei, nővére meghaltak. Hallotta, hogy egy özvegyasz- szony férjhez szeretne menni, megkérte a kezét Pár nap múlva megtartották az eskü­vőt A férfi reggeltől estig dol­gozott, a keze alól kikerülő munkadarabokat exportra vit­ték. Nem volt ritka a hónap, amikor több mint kétezer fo­rintot tett le otthon az asz­talra. Ügy látszott, minden rend- bejön. A férfi ismét hinni bezdett magában, az utcán a szemébe mert nézni az embe­reknek. De nem tartott sokáig az öröm. Otthon a feleségével elszaporodtak a szóváltások, a» asszony minden csekélységből ügyet csinált. Nemegyszer a tejéhez vágta: »Te beszélsz, te börtön töltelék!« A férfi nyelt egyet, békít- tetni próbálta az asszonyt Fülébe jutott, hogy felesége nem mindig úgy tesz, ahogy azt egy férjes asszonytól e' lehetne várni — nem törődött vele. Tudta, ha elveszti a fe­leségét, búcsút mondhat a be­csületes életnek — lakás nél­kül, pénz nélkül, teljesen egye­dül nagyon nehéz folytatni. Amitől tartott, bekövetke­zett Alig több mint egyévi együttélés után a felesége ki­adta az útját. Kizárta a lakás­ból, egy fillér nélküL A férfi a következő alkalom­mal már nem ment be a szö­vetkezethez munkáért, nem volt hol dolgoznia, meg kedve sem a munkához. Csavargót!, éjszakákat töltött az utcán meg a várótermekben. Egy hétig csinálta ezt aztán ott folytatta, ahol évekkel az­előtt abbahagyta. Lopott, amerre járt, télikabátot, sálat, oénzt, amit éppen tudott. Nem érdekelte tovább a fogadalma, az sem, hogy ismét hosszú idő­re a rács mögé kerülhet. Halkan beszél. Túlságosan nem mentegetőzik. — Szégyelli magát? — Ha most azt mondom, hogy igen, semmit sem jelent. Mit ér annak a szava, akinek ilyen múlt van a háta mögött? Engem sainálni sem lehet, én sem sajnálom magamat. Ne- ':em így alakult az életem. — Törvényszerű volt, hogy miután elhagyta a felesége, is­mét a bűnözés útjára lépjen? — Mondtam már, hogy sen­kim sincs. Magamért meg nem érdemes. Én annyit, de annyit vártam ettől a házas­ságtól! Talán igazságos is, hogy így végződött. De azt senki sem tilthatja meg, hogy most is ragaszkodjam a fele­ségemhez. Bár biztosan el fog válni tőlem, ennek ellenére.» szeretem... Nehezen mondta ki, szé­gyenkezve. Azt tartja hogy már az ő korában ilyet mon­dani gyerekes dolog. Ám mit tegyen, ha ez az igazság... Pintér Dezső *4 Mecseki ^fzénbémjék fölvesz wäfärtcsnuiökcEt Jelentkezhetnek az általános iskola 8. osztályát végzett 14—17 éves fiatalok az 501-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézetnél, Komló, Ságvári Endre u. 9. A tanulmányi eredménytől függően havonta 60-tól 540 Ft-ig ösztöndíjat kapnak. Ezenkívül szerződéskötés esetén az első évben _ havi 200 Ft, a második évben havi 300 Ft “ tanulmányi segélyt fizetünk. A harmadévesek _ teljesítménybérezésben dolgoznak. Kollégiumi bentlakásos ellátást biztosítunk. X - -- -- -- ­(15728)

Next

/
Thumbnails
Contents