Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-06 / 54. szám
Mi — és a röntgensugarak A falu kulturális fölemelkedéséért Három fai beszélgetés & röntgensugár —- fölfedezése óta — a gyógyászat korszakalkotó vívmánya, a kórtünetek felfedésének, a diagnosztikának az egyik legfontosabb eszköze. A technikai forradalom pedig egyre tökéletesebb, hatékonyabb műszerekkel mind pontosabb eredményeket produkál. Természetesen több és több röntgenvizsgálattal. Innen a mind gyakoribb és egyre komolyabb figyelmeztetés a túlhajtott vizsgálatok társadalmi veszélyességére. A gyakori, fölösleges és nemegyszer teljesen indokolatlan röntgenvizsgálatok — utódainkra is veszélyes — károsodásokat idézhetnek elő szervezetünkben. És nem érdektelen fontolóra vennünk ezzel kapcsolatban még valamit. Egy összehasonlító adat szerint napjainkban a tízmilliós Magyarországon viszonylagosan háromszor annyi röntgen-átvilágítást végeznek el, mint például az Egyesült Államokban (!). Honnan adódik ez a fantasztikusnak tetsző anomália? A probléma komolyságát és orvoslásának sürgető aktualitását tükrözi az, hogy a napokban illetékes orvosi körökben egy bizottság egyebek között az előbbi kérdésre is választ keresett, amikor meghallgatta a kaposvári rendelőintézet röntgenosztályának észrevételeit és tapasztalatait Mindenekelőtt ludas egy régi, poros, idejét múlt miniszteri rendelet, még 1951-ből. Ez minden betegvizsgálathoz kiegészítésképpen röntgenvizsgálatot írt elő. A rendelet azóta hatályát vesztette, s az orvosi rendtartás szerint is érvénytelen. Kár, hogy erről külön intézkedést nem adtak s —- s ez még ma is késik! —■, így az orvosok jelentős része valószínűleg nem is tud róla. Részben emiatt, részben kényelmi okokból a körzeti és a szakorvosok tekintélyes része már szinte beidegzett reflexként küldi a beteget röntgenre, akár feltétlenül szükséges, akár nem. Ez a jelenség arra utal, hogy sokan nélkülözhetetlen rutinvizsgálatnak tekintik és szinte korlátozás nélkül veszik igénybe a röntgent, figyelmen kívül hagyva a hátrányait Gyakran minden előzetes orvosi vizsgálat nélkül (?) is a képernyő elé küldik a beteget. Egy kirívó példa: az egyik kaposvári körzeti orvos egy negyvenéves férfi boka- rándulásos panaszaira (aki egyébként egészséges volt) a következő vizsgálatokat kérte: teljes vérképet, vizeletvizsgálatot, mellkasátvilágítást, kétirányú gerincfelvételt és orr- melléküreg felvételt. Az, hogy a sérült bokaátvilágítása nem szerepelt a beutalón (noha ez esetleg indokolt lett volna), bizonyára szórakozottságból adódik. Más esetekben maga a beteg követeli a röntgen- vizsgálatot Azaz mi, magunk kérjük. És ha az orvosnak nincs elég ideje vagy türelme lebeszélni, akkor elküld bennünket Mármint a röntgenbe. És milyen elégedettek vagyunk mi ilyenkor!... A Rendelőintézetek statisztikái szerint a gyomorröntgenleletek 70—80 százaléka negatív. Vagyis a páciens gyomrának kutyabaja. De sorozatban kimutatható a beutalókon, hogy 2—3 napos gyomorpanaszokkal is röntgenre küldenek embereket, teljesen indokolatlanul. (S itt az elfogyasztott báriumkása kellemetlensége nincs arányban a fölöslegesen elnyelt röntgensugarak káros hatásával.) Így azután nem csoda, ha a komolyabb esetek kivizsgálására nem jut elegendő idő. A kaposvári rendelőintézetben nemrégen mint-'gy ezer beutalót vizsgáltak át, felmérésképpen, egy tíznapos időtartam alatt. Feltűnő, hogy a körzeti orvosok egy része figyelembe veszi a röntgensugarak káros hatását. Ezt tükrözte a beutalók száma. Ugyanis, amíg három orvosi körz-tből 10—50 beteget; a másik három körzetből csak 7—8 beteget küldtek átvilágításra — körzetenként! — a tíz nap alatt Az indokolatlan röntgen- vizsgálatoknak sorolhatnánk még sok egyéb hátrányát is. Patcán laknak, ott, ahol a domb meredeken ereszkedik a síkabb vidékre. Kis sárga ház az övék, messziről a vendég szemébe tűnik. Hívogató, barátot váró színe van. A levegős előszobában virágok. A konyhából fülbemászó melódiák szűrődnek ki. A falon Harangozó Teri képe. A szoba barátságos. Akvarellek, montázsszerűen összeragasztott képeslapok díszítik. A sarokban televízió. Csak a tizennégy éves Orsós Kati tartókodik otthon. Most végzi a nyolcadik osztályt — Még nem tudom, mi lesz velem. Szeretnék ipari tanuló lenni, vagy az itteni tsz-ben dolgozni. Nyílt tekintettel néz bennünket. — Hárman vagyunk testvérek — mondja. — Mind a hárman lányok. Margit nővérem Komlón dolgozik, cipőfelsőrész-készítő. Etelka meg a Híradástechnikai Vállalatnál, Kaposváron. A polcon könyveket látok. — Szeretek olvasni, meg televíziót nézni. Különösen a kalandos filmeket kedvelem. Többek közt a fölösleges filmfelhasználás népgazdasági mutatóit (egy db 30x40-es film ára 35 forint); a vizsgálatok útiköltség kihatásait; a beteg fölösleges ingáztatását stb. Mindennek csökkentésére hovatovább kilószámra szaporodnak a rendelőintézet igazgatóinak felhívásai, körlevelei: lehetőleg csak igen indokolt esetben alkalmazzanak orvosaink röntgenbeutalásokat. Sajnos mindez nem elég. Hatékonyabb intézkedésekre volna szükség ahhoz, hogy a körzeti orvosok és a szakorvosok figyelmét sikerüljön az indokolatlan átvilágítások felelősségére irányítani. Természetesen több szó eshetne a mi saját felelősségünkről is. Ennek fölk?ltése azonban a röntgenezési csúcs- időszakokban, 50—60 türelmetlen páciens gyűrűjében kissé körülményes. Az egészségügyi felvilágosítás újabb módszereit is meg kell találnunk. Hiszen ebben a témakörben vaimi kevés tömeg- propagandát fejtettünk ki a korábbiakban. De — ha lehetséges — ad- dig is: ne erőltessük saját rKntnenvirsgálatunkat! Az a fölösleges sugárdózis nem hiányzik. Nekünk sem, utódainknak sem. Igazi kamasz. Talán csak annyiban különbözik társaitól, hogy elgondolkodóbb, komolyabb. — Olyannak érzem magam, mint a többi mai fiatal. Nem látok különbséget köztem és egy városi lány között. Biztosan a városi lány is szereti a könyveket, a filmeket meg a tánczenét Ezeket, úgy érzem, még kicsit önigazolásul mondja, magának is bátorításként. Megkérdezem: járt-e már Patcán kívül máshol is. Felcsillan a szeme, úgy mondja: ■— Szeretek utazni. Voltunk kirándulni Egerben, Miskolcon Tapolcán. Nagyon jól éreztem magam. Édesapját, Orsós Józsefet munkahelyén, Kaposváron, az Építőipari Vállalat Berzsenyi 'teái segédüzemében kerestem fel. — Brigádvezető vagyok a műköveseim él. Feladatunk, hogy az építkezések díszítőelemeit elkészítsük. Idetartoznak a lépcsők, a párkányok, ablakos ajtókeretek. Halk szavú, keveset beszélő ember. 1962 óta dolgozik munkahelyén. Kétszer volt kiváló dolgozó. — Júniusban vizsgázom — mondja. — Akkor szakmunkás leszek. Ez egyben brigád- vezetői vizsga is. A Nagyatádi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága még a múlt év őszén megtárgyalta Háromfa művelődésügyi helyzetét. Megállapították, hogy az erőfeszítések ellenére sem áll a lakosság kulturális ellátása a kívánatos szinten. Nincs kellé együttműködés, nincs kellő összhang a tanácsvezetők és a tantestület tagjai között. A község értelmiségi dolgozói sem kapcsolódtak be aktívan z társadalmi, kulturális és közéleti tevékenységbe. A vb meg állapításai utáh egészséges folyamat kezdődött. Erről beszélgettünk nemrégen a község né hány vezetőjével, népművelőivel és értelmiségi dolgozóivá- egy kötetlen, baráti találkozón Elöljáróban annyit, hogy s tantestület és a tanácsvezetőik közötti összhangot sikerül' megteremteni. összefogásuk eredménye máris érezhető. / múlt évben helyi erőből — jelentős járási támogatással — megkezdték az új klubkönyvtár építését. Lesz benne két klubterem, nagy előadóterem színpaddal, amely mozihelyiség is egyben, könyvtár, tö- megszeirvezeti és szakköri helyiségek és egy presszó. Hogyan népesítsék be az új klubkönyvtárat? Milyen szak1955 óta élnek Patcán. De — mint mondja — jóformán csak aludni jár haza. — Szeretem ezt a falut — vallja. — A lányaimért is mindent odaadnék. Embert akarok belőlük nevelni. Szépen teresek, havi 2800—3000 forintot, anyagi nehézségeim nincsenek. Kati tőlem tanulta meg szeretni a könyveket. Én meg magam jöttem rá, hogy aki olvas, az többet tud. Most már érzem a könyvek írójának szándékát is. Hogy mit akar a regényével vagy elbeszélésével mondani. Akkor örülök igazán, ha azt érzem ki az olvasott könyvből, hogy az nekünk, egyszerű embereknek akar valamit elmondani, hogy ezáltal a hasznunkra legyen. köröket, tanfolyamokat előadásokat és művészeti csoportokat szervezzenek ? Ilyen és hasonló kérdések foglalkoztatják a háromfai vezetőket. PITZ GÉZA VB-ELNÖK: — A községnek nagy színjátszó hagyománya van. Régebben itt a felnőttek — még a 40—50 év körüliek — is színpadra léptek. Évente három-négy műkedvelő előadást tartottak. Elhatároztuk, hogy ezt a hagyományt felélesztjük, és helyi műsorra' avatjuk fel az új művelődést házat. így a kezdet kezdetén ir- jobban a magukénak érzi’ majd az új létesítményt. Arris gondoltunk, hogy kisebb, d- tartós közösségeket hozunk létre. Szeretnénk két-hárcm szakkört is beindítani. Az ifjúság' klubot szintén itt működ téti ólma jd. Persze ezekhez alapfelszerelés is kell. CZIPÖTK JÓZSEF TSZ-EL- NÖK: — A tsz vezetősége — e Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa népművelésre1 szóló irányelveinek a széllé mében — nem zárkózik el az új klubkönyvtár anya zi támogatásétól sem. Csak az elmúl* évben 10 000 forintot adtunk sportcélokra. Miért ne kaphatna támogatást a népművelés Munkáját dicsérik. Jó vezetője társainak. Ha valahol igényesebb munkát kell elvégezni, őket hívják. Még nem csalódtak bennük. Patcán azt hallottam róla, meg akarja változtatni családnevét. Maga elé néz, a szó nehezen jön ki belőle: — Az Orsós nevűeket néhol rosszindulatúan fogadják. Egyszer valahol, ahol munkát kerestem, már a nevem hallatára elküldték. Fájt. Igazságtalannak éreztem. Ha erre a megaláztatásra gondolok, még ma is rossz kedvem lesz. Orsósék nevet akarnak változtatni. Ügy érzem, inkább a még ma is tapasztalható előítéleteknek kellene egyszer s mindenkorra eltűnniük. « Leskő László is? De elvárjuk, hogy — viszonzásul — tsz-ünk tagsága is kapjon kulturális szolgáltatást Azt hiszem, a terv elkészítésének egyik fő szempontja az kell legyen, hogy összhangot teremtsünk a termelőmunka és a kultúrmunka között. GYÖRFFY LÁSZLÓ PÁRT- TITKÁR: — A tantestület tagjai eléggé túlterheltek. Az iskolában délelőtt és délután is folyik a tanítás. Eddig helyiség sem volt, ahová szívesen jártak volna a falu lakói. Bízunk abban, hogy az új épületnek vonzó hatása lesz, a lakosság bizonyára szívesen jár majd oda művelődni, szórakozni. Az új tanévre új tanerőkkel gyarapszik majd a tantestület és úgy gondolom, valamennyien szívesen vállalnak majd feladatot a művelődési házban. PINTÉR SÁNDOR PEDAGÓGUS, NÉPMŰVELÉSI ÜGYVEZETŐ: — Kartársaimmal arról beszélgettünk a napokban az egyik tanóra közi szünetben, hogy ki milyen csoport, szakkör vezetését vállalja. Egyikük sem szabadkozott, lett vállalkozó az irodalmi színpad, a népi tánccsoport, a foto- és rádiósszakkör vezetésére BOGNÁR IRÉN KISZ-TIT- KÄN: — A fiatalok már igen várják az épület átadását és különösen annak örülnek, hogy lesz ifjúsági klubhelyiség. Tervezgetjük: milyen kötött foglalkozásokat tartsunk? Könyvtárunknak eddig is szép számmal voltak olvasói. A 379 beiratkozott olvasónak mintegy hetven százaléka felnőtt. Az új könyvtár, amely hírlapolvasó is egyben, még inkább vonzza majd a látogatókat. A KISZ-fiatalak azt is vállalták, hogy a központtól távol lakó idősebb családokhoz havonta két alkalommal visznek könyveket olvasásra. DR. HANTOSI IGNÁC KÖRZETI ORVOS: — Az egészségügyi megelőző, felvilágosító munkára is nagyobb a lehetőségünk. Arra gondolok, hogy a különböző korosztályoknak külön-külön tartunk majd egészségügyi előadássorozatot az őket érdeklő és érintő kérdésekről. Véleményem szerint széles körű társadalmi összefogással lényeges előrelépés várható a község kulturális életében. * * * A beszélgetés még sokáig tartott. Valamennyi részvevő elmondta elképzelését, véleményét. Egy-egy hasznos gondolattal mindenki hozzájárult a végleges terv összeállításához. Reméljük, hogy a községben élő, de a tanácskozáson jelen nem lévő többi értelmiségi is társadalmi feladatának tekinti a község művelődési életében való aktív közreműködést. Dorcsi Sándor GYÓGYKENYÉR W. E. Gyakran előfordul gyermekeknél, hogy különböző gyomor- és bélpanaszokkal, esetleg hasmenéssel, csalánkiütéssel járó allergiás betegséget kapnak. Megállapították, hogy ennek az egyik kiváltó oka a kenyérben nagy mennyiségben található siker. Lengyel orvosoknak hosszabb kutatás után sikerült olyan kenyeret előállítaniuk, amelyben nincs siker. A gyógykenyér nem lisztből, hanem a gyógyszeriparban is használt, nagjon olcsó keményítőből készül. A gyógykenyér íze és színe megegyezik a mindennapi életben használt kenyérrel. Kipróbálása befejeződött, és a sikér nélküli kenyérnek mind az orvosok, mind a beteg gyermekek körében nagjT sikere van. Az új kenyér hatékonynak bizonyult az allergiás betegség kivédésére. Nemzedéki vita — borotvakés a'att Mindig dilemmában vagyok, ha benyitok agy fodrászüzletbe. A sürgő-forgó, hajlongó mesterek közül nem könnyű kiválasztani, kinek a keze a legmegfelelőbb számomra. Már ezerszer megfogadtam magamban, hogy kiszúrok egy állandó fodrászt, és azontúl csak vele dolgoztatok. De törekvésem most is meghiúsult. — Parancsoljon, uram! — tessékel székébe egy erősen kopaszodó úr. Már a nyelvemen van, hogy bocsásson meg, én arra a miniköpenyes tanulólányra várok, de még idejében összeharapom az ajkam és elsüllyedek a székben. Nyakam köré simul a fehér kendő, s máris munkatárgy vagyok. Utolsó pillantással búcsút mondok lehulló hajamnak, majd felkészülök a várható szóáradatra. De egyelőre csönd. Vihar előtti. Láthatóan leköti őt a fejem. Vág, lefésül, bemér, újra vág... Apró fintorokkal kíséri munkáját. Aztán mégis elkezdődik. — Hát, uram, vannak még bajok. Ennyit mond. Várom, hogy folytassa, de csak az ollót csattogtatja szaporán. A válaszon gondolkodom. Tulajdonképpen bólogathatnék is, de a penge épp most siklik végig a nyakamon. Kénytelen vagyok érdeklődést színlelni. — Csak nem történt valami? — Kérem, mindig történik valami — utasít rendre. — Ezek a fiatalok például... — Na, csak ez hiányzott. Századunk népszerű témája, a nemzedékek ellentéte. Borotvakés alatt. — Drága, uram! KI tudja maga képzelni, hányán szabadultak már fel a kezem alatt? Embert, kiváló szakmunkást neveltem egy sor fiatalból. Mit gondol, meghálálják? Azt hiszi, emlékeznek még rám? —■ Mindnyájunk kötelessége, hogy átadjuk tudásunkat a következő nemzedéknek. Még ellenszolgáltatást sem várhatunk. Meghűl bennem a vér, ahogyan orrom előtt hadonászik a borotvával. — Méghogy ellenszolgáltatás ... Annyit csak megér- demlek vén fejjel, hogy legalább az utcán észrevegye- nek. Legtöbbjük nem sokkal ezelőtt még kézit csókolomot köszönt, ma elfordítja a fejét, ha találkozunk. — Ez valóban nem szép tőlük — vallom be —, de ... — próbálom továbbvinni a gondolatsort, amikor újra megvillan kezében a borotva. Rájövök, hogy most könnyelműség lenne ellentmondani. hát inkább megadóan hümmögölc. Egyre jobban belemelegszik a szónoklatba. Úgy érzem, minden szava nekem szól, hiszen jómagam sem sokkal léptem túl a huszadik évet. Már a munkáját is abbahagyja, szembefordul velem és széles mozdulatokkal illusztrálja mondanivalóját. — Kérem, mi behoztuk az iparunkat ide a szövetkezetbe, mindenünket feláldoztuk, hogy meginduljon a fodrászélet ebben az országban... Mondanám neki, hogy ez történelmi szükségszerűség, de már nem lehet megállítani. És persze a borotva ... —... Nemhogy méltányolná ezt az ön korosztálya, uram — most már nyíltan letámad —. de még arra. sem képes legtöbbjük, hogy időnként bejöjjön hozzánk hajat vágatni. Lám, lám! Antagonisztikus ellentét a fodrászok és a beat- hajú tizenévesek között. De mi közöm mindehhez? Rendszeresen járok fodrászhoz és az ismerőseimnek sem mulasztok el köszönni. Hiába. Az általánosítás áldozata lettem. Ezúttal megúsztam azzal, hogy lépcsős hajjal kimenekültem az üzletből, de lehet, hogy legközelebb már felkoncolnak a borotvával. Könyörgöm! Köszönjetek, fiatalok! Seres Attila 5 SOMOGYI NÉPLAP1 Csütörtök. 1969. március 6.
