Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-01 / 50. szám
A régiségek orvosai A régészek imája — Miért szép? Kicsiny teremben dolgoznak a Rippl-Rónai Múzeum restaurátorai. A zsúfolt terem láttán a sírokból s egyéb lelőhelyekről előkerült tárgyak szemrevételezése után az ember megkérdezhetné: melyik »-idősebb«, az a bronzkori edény vagy a terem, ahol a restaurátorok, a rémségek orvosai dolgoznak? Kovács József kezében egy közelmúltban is használt kard forog. Polírozza, »tartósítja«. Majd egy réz lőporadagoló következik. Milyen mumfcadara- bakon dolgoznak jelenleg a múzeum restaurátorai? — Bognár Zsuzsa kollegi- námmal a Latiinka Sándor múzeum kiállítási anyagát készítjük elő, valamint a Balaton- széplak—Vadikacsás bronzkori temető feltárása során előkerült anyagok restaurálása folyik a műhelyünkben. — Kérem, mondja el, má történik itt — Az előkerült tárgyak, leletek eredeti formába való viszszaállitása, ez a restaurálás, valamint a konzerválás is a mi feladatunk, a kard jó példa erre. Ezek megtörténte után a régészhez visszajuttatjuk az anyagot, hogy ő feldolgozhassa. — Látom, az asztalon néhány edényen már elvégezték az említett munkát A sok-sok darabkából hogy sikerül megtalálni az eredeti formát? — Ha van minta az edényen, akkor az sokat segít Megesik, hogy hatvan-hetven apró darabból kell összerakná egy közepes nagyságú edényt Beszélgetés közben szóba esett a fiatal restaurátor felavatása is. Egy »újkori«, azaz a napokban készült agyagcserepet széttört Kovács József restaurátor, a darabkákból eltüntetett néhányat asztalának fiókjába, ezután kellett összeállítania Bognár Zsuzsának a széttört edényt, a hiányzó részek más színű anyaggal való kőpótlásával, ahogy annak történnie JANUS NYUGSZIK E HELYT“? »Janus nyugszik e helyt, ki először hozta le Ister / Partjaihoz Helikon ormairól a babért — írta megrázó hangú elégiájában a középkor legnagyobb magyar költője, »-Midőn beteg volt a táborban«. A tudós humanista költő — az egyetem-alapító pécsi püspök; Mátyás király bizalmasa — fájdalmas jövendölését sorsa keresztülhúzta. Nem halt meg a táborban; sőt díszes temetést kapott püspöksége városában. Sírverse iskolai tananyag, sírját mégis az ismeretlenség homálya fedi. 1972-ben lesz ötszáz éve annak, hogy elhunyt Janus Pannonius, a középkor legnagyobb magyar költője. Mikor Mátyás királlyal támadt viszálya miatt menekülnie kellett, a Zágráb közelében levő Medvevárban halt meg 1472-ben, igen fiatalon — 38 éves korában. Hívei később titokban visszahozták tetemét Pécsre és egy kápolnában rejtették el. A nagylelkű Mátyást meghatotta egykori barátjának tragédiája és ezért elrendelte, hogy Janus Pannoniust rangjához és híréhez méltó módon temessék el. Az egykori források azonban nem jelölik meg pontosan azt a helyet, ahol a díszes kőszarkofágot elhelyezték. Pécs városa és az egész ország megemlékezik majd a humanista költő halálának jubileumáról. S felmerült az a kívánság is, hogy erre az alkalomra kutassák fel Janus Pannonius sírhelyét és helyezzék el méltó helyen a koporsóját. Erről a vállalkozásról adott hírt a napokban egy MTI-je- lentés. Eszerint Dr. Petrovich PEde, a pécsi püspöki levéltár vezetője vállalkozott arra, hogy a korabeli források felhasználásával kideríti, hol nyugszik a költő? Izgalmas, nyomozásnak is beülő kutatása során arra a feltevésre jutott, hogy a székes- egyház északi oldalán állt Mária kápolna lehetett Janos Pannonius végső nyughelye. Ez az épület azonban Pécs várának 1664, vagy 1686. évi ostroma idején elpusztult, s ezzel nyoma veszett az ott elhelyezett koporsónak is. Dr. Petrovich Ede feltevése szerint ásatások révén nyomára bukkanhatnak a hajdani Mária kápolnának, s az ott levő sírok feltárásával tisztázni lehet: valóban ott nyugszik-e Janus Pannonius? W. E. kell. Sikerült. Megmutatják a »vizsgadarabot«. A fiatal kolle- gina a riporter jelenlétében kapja vissza nagysokára az elrejtett agyagdarabkákat Kell is már neki ... — Hét éve restaurátor Kovács József, ez idő alatt bizonyára számos izgalmas, szép munkája volt Ezek közül melyikekre emlékszik vissza a legszívesebben? — A megyei könyvtár alap jainak ásásakor előkerült egy kelta urna, vele együtt bronr karperecek. Az úgynevezett hólyagos karperecben két textil-maradványt is találtam. En nek a megőrzése... Ma is megvan ez a kelta textil! Egy gyönyörű rézkari agyag- kulacs a Bóceli kultúrából... A régészek imája: A Péoel: kultúrától ments meg uram minket Annyira változatos ennek a kornak a díszítése hogy valamennyit fejben tartani ... — Szakmájának szépség'' mindezekből kitűnik. Mégi önnek miért tetszik? —... Nagy szavak helyett Ha elkezd az ember mondjuk egy agyagedényt darab jaibó összerakni, nincs megállás ad dig, amíg nem látom együtt a egészet... És, azt hiszem eddig sem beszéltünk másró? mint a szakma szépségéről. Horányi Barna i4 „világjáró“Pacsirta Kezdetben volt a Kilián György Ifjúsági és Uttúró- ház, ahol tanulgatták a bábdarabokat, aztán elindultak a város rendezvényeire szerepelni. Sok tapsot kaptak Kaposváron az országos módszertani bábkonferencia részvevőitől is. Nagy buzgalommal és igyekezettel dolgoztak tovább, mígnem 1968-ban beneveztek a tévé bábfesztiváljára. Aranypara- ván-dijas lett a kaposvári Pacsirta úttörő bábegyüttes. Felbátorodva szép sikereiken utaztak el az első nemzetközi békéscsabai bábfesztiválra. A hazai nagydíjjal és és Obrazcov mester dicsérő szavaival tértek haza. No, azután megjelent »tanyahelyükön-« ä tévé, a MAFILM és a Pannónia Filmstúdió, felvételek, kísérőfilm, rövid- film. Hódító útjára lépett i tehetséges úttörőkből álló fiatal bábegyüttes, műsorukon a Szabó Gyuláné ötlete és fáradságos munkája nyomán összeállított Somogyi lakodalmassal. 1969 februárjában pedig felhúzták a mérföldlépö cipőt a pajtások. Az első nemzetközi békéscsabai bábfesztiválon többen meghívták az együttest hazai és külföldi vendégszereplésre. Ok a berlini meghívásnak tettek eleget február első napjaiban. Ezt a riportot már hazaérkezésük után az úttörőház babmunelyében készítettük velük. u— Meséljétek ti berlini utazástokat. —* Kezdhetjük « TU— 104-essel? — mosolyog hun- cutkásan Hazai Árpád, a társaság örök motorja. — Először utaztunk repülőgépen, kicsit izgultunk, de a legikisasszonyok olyan, de olyan csinosak voltak, hogy mindenki érintetlenül hagyta a műanyag zsákocskákat, sőt a legikisasszonyokkal megismertettük bábjainkat is. Lefényképeztük őket, amint ölükbe fektették a köcsögfejű figurákat. A berlini repülőtéren már vártak bennünket a pajtások, Helwig Krug volt a vezetőjük. — Hol szálltatok meg Berlinben? — A központi úttöröházban — veszi át Árpitól a szót Ferk Rózsa. — Egy négyemeletes gyönyörű épület. Három bábegyüttes is dolgozott egy időben a házban. Mi kilenc előadást tartottunk, az elsőt február 10-én. Kétezer berlini pajtás tapsolt nekünk. Mi pedig megnéztük az ő előadásaikat. Kicseréltük véleményünket és bábjainkat. Ők a Marionett bábozásra tanítottak bennünket, mi a köcsögbábozásra. Dicsérő és arany oklevelet kaptunk az úttöröház igazgatójától. Aladics Cecilia, az együttes Cilikéje pedig a roskadozó asztalokról és a sok érdekes társasjátékról mesélt. — Egyik este fogadást adtak tiszteletünkre. Ahol mindnyája megjelentünk. Lujzi néni, Szabó Gyuláné vezetésével és kísérőinkkel, Sziklai Bélával, Csajághy Károly igazgató bácsival és két budapesti filmessel, dr. Paulovics Ágoston rendezővel és Mészáros Kálmán operatőrrel együtt. Ok egész utunkon filmeztek, amelyet a nagyfilmek kíséröfilmjeként láthatnak majd a nézők. A kölcsönös beszélgetések után átvezettek bennünket egy terembe, ahol minden volt, amit szemünk, szánk kívánt. Utána különböző érdekes társasjátékokkal játszottunk késő estig. — Milyen nevezetességeit néztétek meg Berlinnek? — Hát magát a fővárost. Tetszett nagyon. Aztán a híres keletázsiai múzeumot, az ugyancsak híres állatkertet, egyik este Prokojjev Romeo és Júlia című balettjét néztük meg az operában. Emlékezetes marad a Budapest Étteremben tett esti látogatásunk. Magyar étel, magyar tea és a pincérek is magyarul beszéltek. Es^ ellátogattunk egy volt koncentrációs táborba is. Felejthetetlen élmény volt, akárcsak az egész út. Még ki sem pihenték az utazás fáradalmait, máris dolgoznak. Bábokat készítenek, új szerepeket tanulnak, májusban ismét rajtolnak a második tévé bábfesztiválon, — A Somogyi farsanggal indulunk — mondja Mizerák Edit. — Eredeti népi darab, legények, lányok, vénasszonyok, kakasok szerepelnek benne. Még a balázsjárást is megidézzük, — A zenéje pedig — mondja az együttes örökké lelkes »furulyása«, Drahos Béla — Kodály, Bartók és Vikár gyűjtésű népdalok lesznek. Búcsúzóul Szabó Gyuláné megmutatja az ajándékok egy részét. Mackó úttörönyakken- dővel, labdák, bábok, golyóstollak, babák. Emlékeik, amelyek mellé bizonyára sok kedves tárgyat gyűjtenek még a »világjáró« Pacsirták. Bán Zsuzsa w' ■"»*ÉPÜL az új művelődési ház Ta- ranyban. A helyi tanács építőbrigádja készíti a létesítményt, melyben 300 személyt befogadó nézőtér, két öltöző, könyvtár, raktár és klubhelyiségek lesznek. Az építkezést a múlt év szeptemberében kezdték el és az új létesítményt május végére adják át rendeltetésének. Az egyetemisták egyetlen fizetése az ösztöndíj, és mint minden fizetésnek, ennek is ezer helye van: színházra sem mindig futja. Most azonban a negyedik sorba vettek jegyet, mert kedvenc színészük játszott. A nézőtér áhitatos csöndben figyelt, a vígjáték a »lassúbb« részéhez érkezett, amikor látszólag vontatott a cselekmény, de az emberek érzik, hogy most érlelődik a nevetést kirobbantó összeütközés, a mindent összezavaró konfliktus. És ebben a vihar előtti némaságban, ebben a vibráló feszültségben halk berregés hallatszott a lány táskájából. A jobb oldal hatos szék gazdája szemrehányó tekintetet vetett a hetes szék szöszi gazdájára, aki egyben a berregő re- tikül piruló tulajdonosa is volt. — Zárd el!!! — Hülyeség... Reggel kellett volna hagyni, hogy lejárjon; ha most kinyitom, úgy fog zengeni, mint egy harangjáték ... Abbahagyták a suttogást. Ám az óra konok és precíz jószág lévén hivatása magaslatán érezte magát — mivel negyed kilenc volt —, csengetett tovább. A jobb oldal halkan nevetni kezdett és félig részvevő, félig kaján pillantásokkal méregette a berregő párocskát. Berregő retikül A lány is a többiekkel nevetett — mi mást tehetett volna —, míg a fiú dühösen suttogta: — Mi a fenének kelsz ilyen későn? Ha hétkor kelnél, még a ruhatárban kiadta volna a mérgét ez a ... ez a pokolgép. Aztán ő is kényszeredetten nevetett, de a közelben ülők biztosra vették, hogy elkerülhetetlen az újabb konfliktus, ezúttal a nézőtéren, és az ifjú pár a következő felvonás alatt már dühösen ballag hazafelé ... És a szünetben minden a végzetes összetűzésre mutatott. — Jó hecc volt, nem? — kérdezte kissé bizonytalanul a lány. — Szerintem ügyesebben is megoldhattad volna. Én a te helyedben a west minsteri apátság toronyóráját tettem volna a retikülbe, az sokkal szebben és sokkal hangosabban produkálta volna magát.. — Most haragszol? — Nem tudok megszakadni a röhögéstől. Láttad, hogy néztek ránk? — Na bumm. Legalább mi voltunk az elidegenítő akció. Ugyanis elég ósdi a darab, nem? — Te választottad, drágám, a te kedvenced játszik benne, nem? Arra viszont kíváncsi lennék, hogy hol a karórád? A lány zavartan lesütötte szemét. — Hát... izé... elromlott... — És beadtad csináltatni? — Igen ... igen ... persze, hogy beadtam. Majd holnap, izé... holnapután lesz kész, de csak ösztöndíj után megyek be érte. Tudod, olyan új vacak kell bele... — Majd én kihozom, jó? — Ne... a világért se. Majd én ... én hadd hozzam ki, ráér. — Hát persze, hogy rá. Addig majd ezzel a vekkeres re- tiküllel sétálsz és csengetsz időnként, mint a villamos ... Na, ki vele, hol az az óra? — Hát jó. Megmondom. De ígérd meg, hogy jó fiú leszel. Megígéred? — Hm. — Megígéred? — Meg. — Hát... a bizományiban. — Hol? ... — Megígérted, hogy jó fiú leszel. — A bizományiban’ És szabadna tudnom, mikor voltál olyan rettenetesen megszorulja anyagilag és miért? A fiú hang ja / tompa volt, gúnyos és reszketett a dühtől. A szöszi elfordította a fejét, és kék szeme sarkában megjelent egy könnycsepp. Fejével a fiú keze, pontosabban a jegygyűrűje felé intett — Hát ezért. — De hiszen ezt az ösztöndíjból spóroltuk össze, nem? — Te igen, neked népköz- társaságid van, nekem pedig nem... és lehet ennyi pénzt az ösztöndíjból összespórolni? Vagy azt hiszed, én nem tudom, hogy te az angol szótáradat adtad el? — Te... te... te drága ... A fiú már egyáltalán nem törődött azzal, hogy mit szól a jobb oldal és a bal oldal. A földszint és az emelet szeme láttára megcsókolta a lányt És rettenetesen megcsókolta volna még egyszer, ha nem hangzik fel az újabb csengetés jelezve a következő felvonás kezdetét. A konfliktus tanúi pedig megnyugodva sóhajtottak fel. hiszen a hatos és hetes szék gazdája összesimulva ült, már csak a darabbeli összeütközés megoldása maradt hátra. A nézőtér egyre csendesedett, végül elnémult. — Hallod? — kérdezte suttogva a lány. — Igen. A retikülből diszkrét, de konok ketyegés hallatszott. Tröszt Tibor Eredményes évet zártak (Tudósítónktól.) Az új mechanizmus első évében jelentős előrelépést tett a nagyatádi .Komfort Ktsz. Termékeik az ország különböző megyéibe eljutottak, sőt külföldre is szállítottak. Különösen nagy sikert aratott az irodabútoruk, a tűzmentes szekrényük és a barkács gyalupad. A szövetkezet termelése a múlt évben 22 372 000 forint volt. A legjelentősebb ágazatuk az építőipar, amely össztermelésüknek mintegy 60 százalékát teszi ki. Tavaly 32 családi házat építettek. Asztalosrészlegük termékeinek nagy részét a BÜ- TORÉRT-en keresztül értékesítették. 1968-ban négyezer gépkocsin és kétezer motorkerékpáron végzett javítást autószerelő részlegük. A közgyűlésen Nagy Ferenc, a ktsz elnöke a szövetkezet 1969. évi terveiről szólva elmondta; fő feladatuknak tekintik, hogy meglevő tevékenységüket még nagyobb szervezettséggel végezzék. A kapacitás 70 százalékát már lekötötték. Építőipari részlegük hozzálát az OTP-s sorházak és egy KISZ-lakóépület építéséhez. A Balaton-parton pedig egy üdü-; löt építenek. SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1969. március 1,
