Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-30 / 74. szám
„ALMAIM TELJESÜLTEK // SÜRGŐS INTÉZKEDÉST! Gépjavítás — Az édesanyám igen okos asszony volt A tanulást, a tájékozódást tartotta az egyik legfőbb dolognak az életben. Még jómaga is átjárt órákat hallgatni a szomszéd nagyobb községbe. Mert a miénk kicsi volt. De- hát a cselédsarból nem lehetett olyan könnyen kilábalni. Jó szavát, bíztatását vittük hát magunkkal mi, gyerekeit. A kezét figyelem. Ujjad elevenítik meg. amit mond. Tekintete az ölében píh^n. CSyan szépen, logikusan beszél. jó lenne mind lejegyezni Életéit tovább adni a fiataloknak. Temyák T. Lászlómé, a kaposvári járási nőtanács titkára törékeny, barna asszony. Munkabírása, lendülete azonban meghazudtolja a külsejét 1949-től fáradhatatlanul dolgozik, »ég a keze alatt a munka.-» — Nemcsak 1949-től. Mondáéi sem nagyon merem, de már kisebb lánykoromban is állandóan úgy éreztem, többre vagyok képes, mint ahol tartok. Szavaltam, jelesen tanultam, és minden álmom az volt hogy taníthassam, nevelhessem valamikor az embereket. Sok-sok előadást tartsak nekik, győzzem meg őket a a jóról, a helyesről. Amikor a választójogot megkaptam, s mint proletárasszony először szavazhattam, végtelenül boldog voltaim. Tudtam kire kell szavaznom. Földosztás után csak úgy virult az arcunk. zsellórcsaládoknak; föld, libák, kacsák, állatok. Ó, de örültem én is, hogy gazdálkodhatok. Aztán, amikor szó esett a termelőszövetkezetekről, elsőként jöttem rá a községben a közös művelés előnyeire, célszerűségére. Gondolkodni mindig szerettem. Az ember azért ember, hogy újon, nemesen törje a fejét állandóan. Temyák T. Lászlómé 1949- ben a Baranya megyei Bolyban került kapcsolatba a nő-mozgalommal. MNDSZ-trtkár volt. 1949-ben lett a bólyi termelő- szövetkezet tagja is. 1951-ben öt küldték el kéthetes üzemszervezési tanfolyamra, János- házára. Itt ismerkedett meg a munkaegység-számolással, a tsz alapszabályával. Hazajövetele után egy élbrigád vezetője lett a tsz gyapottermesztó részlegében. — Szép munka a gyapotgon- dozás. Egyeltük, vágtuk, de a szedést már nem értem meg, mert Bakócára kellett mennem irányítani az árvaház ügyeit. 1951-ben fölvettek a pártba. Felejthetefülen élmény volt. Ekkor a sásdi járási nőtanáos és a megyei nőtanáos tagjaként segítettem a nőmozgalnú munkában. 1952-ben nagy feladattal bíztak meg: a bakócai községi pártszervezet titkára lettem. Innen mentem Pécsre háromhónapos pártiskolára. Amikor hazatértem, megválasztottak a sásdi járási nőtanács titkárának. 1954-ben költöztünk / Somogyba, 1954 tavaszán vettem át a kaposvári járásban az »asszony ügyek« intézését Tizenöt év-e képviseli az asszonyokat, de közben állandóan formálja világnézetüket is. 1955-ben öthónapos, 1961- ben pedig egyéves páidiskolán tanult, 1965-ben államvizsgázott politikai gazdaságtanból. — Mindig érdekelt a politi- _ ka, a világ napról napra vál-1 tozó arca. A munka, a nőmoz- galom alakított ilyenné. Amit mindig ereztem, ami hajtott tanulni, tanulni, lépést tartani —, úgy érzem, ha csak résziben is, de sikerült Évente negyven-ötven előadást tartok, telefonálok, felszólalok, tájékoztatok, Erre vágytam mindig ez lett a szívügyem. Gyermekkori álmaim teljesültek. A kaposvári járási nőtanács valóban szép eredményekkel dicsekedhet. A múlt évben például tizenhét önálló politikai tanfolyamot szerveztek meg a járásban Temyák T. Lászlóné vezetésével. Kiharcolták a nők szakmai továbbképzését annak idején pedig az egyedülálló nőknek járó háztáji földeket. — Ezt a munkát nem lehet csak pénzért végezni. Állandóan figyelemmel kell kísérni a nők munkaerő-helyzetét A bedolgozó asszonyok kötnek, horgolnak, szépen keresnek. A járásban ötszázötven asszony elvégezte a hároméves szakmunkásképző tanfolyamot Ez nagy eredmény, de a fele sem ott dolgozik, ahol megérdemelné, amire a szakmája képesíti őt. Ebből adódik aztán a szülők helytelen szemlélete: nem engedem a gyerekem a tsz- be. Pedig a legnagyobb gond most a szakmunkás-utánpótlás Kadarkútan például egyetlen nyolcadik osztályos gyermek sem jelentkezett mezőgazdasági szakmunkás-tanulónak. De a bognár- és kovácsszakmákba is kellene a fiatal. A baj ott van, hogy a tsz-ek ős az állami gazdaságok is helytelenül politizálnak némely dologban. Mi megpróbáljuk meggyőzni a szülőket. A gyermekgondozási segélynek nagyon örülnek az asszonyok. Van olyan község, ahol a lélekszám miatt nem hozhatnak létre bölcsődéit, óvodát, tehát sok nő gondját megoldja a segély. Beszélgetésünk végére fölemelte a tekintetét is. A törékeny asszonynak csillogó szeme van, bárki kiolvashatja belőle, nem elégszik meg azzal, hogy teljesültek gyermekkort álmai. Felnőtt álmait is meg akarja valósítani. Bán Zsuzsa a vita pergőtüzében A MEZÖGAZDASAG SZOCIALISTA Átszervezése Vitán a tsz-ek önállóságának növekedésével mindinkább szükségessé vált a termelőszövetkezeti gazdaságok önálló gépesítése. így 1960—61-tŐl megkezdődött a termelőszövetkezetek önálló gépparkjának kialakítása. Ma már ez a folyamat töb- bé-kevésbé befejezettnek tekinthető. Amilyen mértékben növekedett a termelőszövetkezetek gépállománya, és csökkent a gépállomások gépparkja úgy jelentkezett a gépállomások gépjavító állomásokká történő átszervezésének és a termelőszövetkezeti gép javítási rendszer kialakításának a szükségessége. A földművelésügyi miniszter által 1964-ben közzétett irányelveik szerint a három- lépcsős gépajvitási rendszer megvalósítását tűzték napirendre. Ennek lényege az, hegy a nagyobb tsz-ek önállóan. a kisebb tsz-ek közösen alakítsák ki az alapjavitó műhelyeiket. E műhelyek fő feladata a gépek hibamegelőző karbantartásának rendszeres elvégzése, a hibaelhárító javítás és az egyszerű munkagépé javítása lett volna. A második lépcsőt a gépjavító állomások hálózata adta. Feladatuk a motorcserés nagyjavítás a traktorok, bonyolultabb munkagépek javítása volt, hozzátéve a tsz-ek minden irányú javítási, műszaki fejlesztés igényének kielégítését A harmadik lépcsőt, a felső szintű javítási feladatokat, a Diesel-motorok motorcserés rendszerben történő főjavítását és a szerszámgépek főjavítását az erre kijelölt mezőgazdasági gépjavító vállalatok képezték. A gépállomások, illetve a gépjavító állomások gépi munka szolgáltatásának csökkenésével azonban mind lazábbá vált a kapcsolat a tsz-ekkel. Ebben közrejátszottak a gépé javításával kapcsolatos problémáik, majd a javítások magas ára, a javítások minősége és határideje miatt keletkeztek a mind gyakoribbá váló viták. Baromfi- és tojásfelvásárlási verseny (Tudósítónktól.) Csütörtökön értékelté Csurgón az 1968-as baromfi- és tojásfelvásárlási versenyt Az értéelésen részt vett Horváth Sándorné, a nőtanács megyei titkára is. Tavaly több mint ezren kapcsolódtak be a versenybe. A járási első helyezett Navracsics Istvánná szentmi- hályhegyi lakos, a második Horváth Józsefné iharosi, a harmadik Dömötör Jánosne porrogi asszony lett A győztesek 1500, 1200 és 900 forint ér- téű vásárlási utalványt kaptak jutalmul. A községek els5 három helyezettjének pedig a fogyasztási szövetkezet egy évre előfizette a Baromfite- nyészités, a Nők Lapja vagy az Asszonyok című folyóiratot. Ezután hirdettek meg az 1965. évi baromfitenyésztési versenyt így a gépjavítási állami kedvezmények ellenére, a tsz-é évről érre kisebb mértékben vették igénybe a gépjavító állomások javítási szolgáltatásait. A GAZDASÁGI mechanizmus REFORMJA kapcsán, az önálló vállalati gazdálkodás bevezetése a termelőszövetkezetekben mindinkább fokozta ezt a tendenciát és a gazdaságok ama törekvését, hogy önálló, a gépjavító vállalatoktól független javitó- műhelyéet hozzanak létre. A gépjavító vállalat, amelyik hivatva lett volna változatlanul betölteni a mező- gazdaság, a tsz-é technikai bázisának szerepét, foglalkoztatási gondjának megoldására kapacitásának jelentős részét 1968-ban már nem a szövetkezetek érdéében hasznosította, hanem igyekezett ipari vállalatokkal gyártási vagy bérmunka kooperációt kialakítani, holott szervezete, területi elhelyezkedése a mezőgazdaság kiszolgálására determinálja. A gépjavító vállalatnak a mezőgazdaság érdekében létrehozott, beruházott vagyona több mint 160 millió forint, árbevételeinek 35—40 százaléka viszont nem a mezőgazda- sági szolgáltatásból, gépjavításból származik, hanem az ipari kooperációból. A termelőszövetkezetek saját javítóhálózata ugyanakkor nem alakult ki olyan fölszereltséggel, amely a gépjavító vállalat technikai szintjét megközelíthette volna. így ma az a helyzet, hogy termelőszövetkezeteinkben a rendszeres hibamegelőző karbantartás, az erőgépek, munkagépek folyamatos és főjavítása közelről sem megoldott. Példaként említem, hogy a kaposvári járásban az elmúlt négy év erőfeszítései ellenére a termelő- szövetkezetek műhelyeinek mindössze 18 százaléka felel meg teljes mértékben a fődarabcser és javítási követelményeknek; 35 százaléka további beruházásokkal, gépi fölszereléssel megfelelővé tehető; 37 százaléka a szükséges fölszerelés esetén is csak karbantartásra alkalmas; 10 százaléka pedig a legminimálisabb igényt sem elégíti ki. Mindössze három termelő- szövetkezet rendelkezik olyan felszere'éssel, amely a korszerű, hibamegelőző karbantartás elvégzsszre alkalmas. A járás termelőszövetkezeteinek csak 12 százaléka végez tervszerű hibamegelőző karbantartást. Ha az elmondottakon túlmenően azt is számításba vesz- szük, hogy a kaposvári járásban a gépi berendezések és fölszerelések elhasználódási foka — a múlt évek új gépHétmillió rádiócsövet gyártanak A Híradástechnikai Vállalat az Egyesült Izzó részére készíti termékeit. A múlt évben 4 800 ooo darab rádiócsövet gyártottak. Ebben az évben 7 000 000, jövőre pedig II millió csövet készítenek, sőt a befejező munkákat is itt fogják végezni. — Jobbra: A szalagosltott csőüzem. Alul: Az elkészített tranzisztoránványok összeserelése az Egyesült Izzóban történik majd. beszerzéseit is figyelembe véve — mintegy 40—50 százalékos (ez azt jelenti, hogy a ki- selejtezési folyamat meggyorsul és a gépállomány pótlása 4—5 év után szükségessé válik), akkor világossá lesz, hogy mennyire sürgető kérdés a tsz-ek gépi beruházásainak, a hatékony tsz-gépjavítási szervezetnek az eddigieknél sokkal határozottabb orientálása, valamint a közgazdasági eszközökkel (hitelpolitika, beszerzési és javítási árak) történő hatékonyabb befolyásolása. Sajnos, a múlt években termelőszövetkezeteinkben az új gépek beszerzése is csökkenő tendenciát mutatott.' T-íá a feltárt problémákat sürgősen nem tudjuk megoldani, úgy — véleményem szerint — a következő években a termelőszövetkezeti gépállomány kapacitásának csökkenésével kell számolni. MILYEN MEGOLDÁS LATSZIK KÉZENFEKVŐNEK? Első helyen említem a mezőgazdasági termelőszövetkezetek érdekében létrehozott népgazdasági beruházás (állami gépjavító hálózat) rendeltetés szerinti felhasználását. A hálózat területi elhelyezkedése lehetővé teszi, hogy maximálisan 20—25 km-es körzetben a termelőszövetkezetekben a fő- darabcserés (motor, sebesség- váltó, önindító motor stb.) javításokat teljes mérteikben elvégezzék, ha ehhez a hálózat a közelében üzemeltetett gépek számának és típusának figyelembevételével megfelelő raktárkészletet tart (A fődarabok javítása történhetne kijelölt hálózati egységekben is.) A gépjavító hálózat szabad kapacitását, amely a termelőszövetkezeti javítási igények idényszerűségéből is adódik, a mezőgazdasági gépgyártásban kellene lekötni. (Megyénkben a Mosonmagyaróvári Mező- gazdasági Gépgyár gyáregységének fejlődése ezt szinte törvényszerűen megkívánja.) A jelenleginél sokkal szorosabb kooperációra lenne szükség. Ismert tény, hogy állattenyésztésünk gépesítése gyorsabb lehetne, ha e téren a beszerzési és szerelési lehetőségek bővülnének. A gépjavító vállalat javításon felüli szabad kapacitása meggyorsíthatná az állattenyésztés iparszerű termelését. Ugyanakkor a szövetkezeti műhelyeket, ha kell, kedvezmények adásával kellene ösztönözni a karbantartáshoz szükséges fölszerelések beszerzésére. Azok a tsz-ek, amelyeknél még nem alakult ki az optimális üzemnagyság, a regionális tervek ismeretében közösein kellene megszervezzék alapjavító műhelyeiket és azok korszerű fölszerelését. így a már kialakult, vagy a jövőben kialakuló, megfelelő nagyságú üzemek rövid időn belül rendelkezhetnének olyan alapjavitó műhelyekkel, amelyek a korszerű és tervszerű ■carbantartás, hibaelhárítás es a fődarabcserés javítás igényeinek megfelelnének. Másik szinte állandóan napirenden levő probléma a mezőgazdasági pépek alkatrész- ellátása. Tsz-eink többsége 50—100 kilométer távolságról, a megyeszékhelyről szerzi be a mezőgazdasági gépek alkatrészeit, és ha ott nem kapja meg. még többet is kell utazni. Sürgős esetben ugyanezeket a távolságokat egy-két alkatrészért is kénytelen megtenni a tsz. Ez eléggé költséges megoldás. és az alkatrész-forgalmazásnak korántsem a legkorszerűbb módja. Ilyen helj-zet- ben a tez-ek is, .állami gazdaságok is arra törekszenek, hogy a sorozatosan hiányként jelentkező alkatrészekből minél többet szerezzenek be, másrészt, hogy alkatrészraktáruk a lehető legteljesebb legyen. E folyamatnak velejárója, hogy a mezőgazdasági üzemek alkatrész-állománya évről évre növekszik, nehezebbén lehet beszerezni egyes alkatrészeket, sőt gyarapodhat a hiánycikkek száma is. Egy-égy tsz-nél fél-másfél millió forint értékű az alkatrészraktár. Ügy gondolom, hogy ezzel az ellátási módszerrel a mezőgazdasági gépek alkatrész- hiánnyal kapcsolatos problémája hosszú távon állandósul. Képtelenség akár importból, akár hazai gyártásból, az igényeket kielégíteni. Ugyanakkor az alkatrészraktárak, növekedésével egyre nagyobb az elfekvő készlet. a gépjavító vállalat Állomásainak területi elhelyezkedése itt is kínálja a megoldást A körzet gépállományának és géptípusainak figyelembevételével kialakított korszerű alkatrészraktár, néhány kis tehergépkocsi lehetővé tenné, hogy tizenkét órán belül, garanciavállalás mellett a tsz-ek megkapják a szükséges alkatrészeket. S itt az AGROKER és a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat sokkal szorosabb kooperációja segítené a megoldást Tény, hogy jelenleg elképzelhetetlen a gépjavító vállalatok fejlesztése határozott profil a tsz-ek gépállományának megőrzése pedig korszerű karbantartó műhelyek kialakítása és az állami gépjavító bázis fejlett technikai berendezéseinek igényebevétele nélkül. Csek József, a Kaposvári Járási Tanács vb-elnöke SOMOGYI NÉPLAP Tasímtft, 19®. márdaa 30.
