Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-27 / 71. szám
KIÁLLÍTÁS A SZAKMUNKÁSKÉPZŐ INTÉZETBEN Piakáíok, bélvegek. somog'ji dokumentumok PACSIRTA A győri Kisfaludy Színház fesztiválelőadása JEAN ANOUILH: Gazdag Ér reprezentatív kiállítást nyitottak meg a napokban Kaposváron, az 503. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. A Tanácsköztársaság fél évszázados Jubileumának tiszteletére gyűjtötték az anyagot az Intézet tanulói a történelmi szakkör vezetésével. Munkájukban segített a megyei pártarchívum, a Fegyveres Erők Klubja, az intézetben működő magyar—történelmi munkaközösség, a bélyeggyűjtő, a képzőművész, az irodalmi szakkör, s magyar— történelem szakos tanárok. A dokumentumokat négy emeleten állították ki. A folyosók elején egy-egy karton- táblán ismertetik mit láthat a néző, milyen szakaszát tükrözi a kiállított anyag a Tanácsköztársaságnak. A földszinten A Tanácsköztársaság idején címszó alatt szerepelnek a korabeli fényképek, kéziratok és a reprodukciók: A munka ünnepe Tabon, A mernyei tsz megalakulásának jegyzőkönyve, Somogyi mártírok, Emlékművek, emléktáblák Somogybán, Ifjúsági mozgalom 1919- ben, Az ellenforradalom. Ezen a folyosón láthatunk néhány érdekes, a Tanácsköztársaság idején kiadott, vagy a Tanácsköztársaságról szóló Kancsal szerencse szegődött mellé. Valahogy mindig minden jól indult de az utolsó pillanatban a visszájára fordult, mint egy ügyetlenül lehúzott kesztyű. Ügy érezte, hogy a hivatalban gyakran összesúgnak a háta mögött. Szinte látta a kéjes, nyálas vigyorral összekacsintókat. Már beletörődött abba, hogy az agglegénység az emberek szemében lesajnálandó állapot. Talán az volt a legnagyobb hiba: nem mérte fel, mire képes egyáltalában. Ezért ült már húsz éve egyazon íróasztal mögött, számsorok fölé görnyedve. Próbált védekezni. Szívesen emlékezett a mesére, ahol a tejbe esett béka addig kapálód- zik a lábaival, míg vajjá kö- püli a tejet és száraz lábbal lép ki a partra. Neki valahogy sohasem sikerült ez. Több energia kellett volna a küzdelemhez. Mindemellett még sajnáltaim sem tudta magát, nem volt hozzá gusztusa, hogy si- mogatóvá szelídült szavakkal legyezgettesse magát. Pedig sokan megtették volna ezt a helyében, ő azonban még erre sem volt alkalmas. Munkáját precízen végezte, mint a gép, nem találtak benne hibát sohasem. Egy pillanatra sem szaladt le a büfébe, hogy feketét kortyoljon. Elvből nem ivott soha kávét. könyvet Is. Az első emeleten mintegy száz darab plakátból álló kiállítást rendeztek be. A Tanácsköztársaság idején megjelent valamennyi felhívást és plakátot Itt összegyűjtve és rendszerezve tekintheti meg a néző. A Tanácsköztársaság a sajtó tükrében címen több érdekes tablót is találunk a második emeleten. Ilyen például a Nők a forradalomban, A művészek a forradalomban, avagy a Munkásállam az ifjúságért című tabló. A következő szinten a Tanácsköztársaság harcairól -beszél-« a sok fénykép és ötven éve megőrzött papír. Végül a negyedik emelet folyosóján a Tanácsköztársaság A berlini városközpont építkezései során a régi épületeket bontó munkások egy lakás padlózata alatt régi naplót találtak. A poros csomagolópapirosba rejtett napló Wilhelm E rmeler 1784-ben született német kereskedő 1805-ből és 1806-ból származó magánfeljegyzéseit tartalmazza. Ermeler 1840-ben rejtette el naplóját, és a csomagolópa- pirosra ráírta, hogy csak száz év múlva bontható fel. A felEste kilenckor már ágyban feküdt és az igazak álmát aludta apró, fújtató horkan- tásokkal. Almában élt. A napi életről egészen kevésre emlékezett ilyenkor, ez inkább impresszióként lapult valahol, agya legtitkosabb zugában. Egy kicsit félt is, hogy legszebb álomképei közben előlopakodik, mint egy alattomos tigris. Reggelre azonban az álomképek megfakultak emlékezetében, alig tudta őket felidézni. Mégis ezek a reggelre alaktalanná vált álmok jelentették neki a külön bejáratú Árkádiáját Néha idegesítő dolgokat művelt. Összekulcsolta ujjait, s úgy ropogtatta, mint egy géppuskát. A többiek ilyenkor zavartan fordították el fejüket, a kövér Piri a fülére tapasztotta kezét. Tudta, hogy nem szeretik, de nemigen törődött vele. Egy köszönés erejéig mindenkit megtisztelt, még a májbajos képű takarítónőt is. Az utcán nem bámészkodott a kirakatok előtt, megfontoltan lépegetett az emberáradatban. Kitértek előle. Papírt zizegtető szeles napokon sálat csavart a nyaka köré, ilyenkor vidéki színész benyomását keltette, néhányon még bizonytalanul kalapot is emeltek neki. Ügy tett mintha nem látná. Sikon- gó fékű villamosok húztak el idején kiadott, vagy a Tanácsköztársaság eseményeiről szóló bélyegeket láthatja az érdeklődő. Aki a négy emeleten berendezett kiállítást megtekinti, igazolva látja az intézet igazgatóságának véleményét; kevés helyen, főleg iskolákban nem láthatott eddig ilyen nagyszabású dokumentumkiállítást a tanuló ifjúság. Dicséret illeti a készítőket és a rendezőket is a szép vállalkozásért. Kár, hogy a városban csak néhány általános iskola és intézmény fogadta el az 503. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet meghívását. B. Zs. jegyzések, amelyek nagy része a fiatalember szomorú magánéletének problémáit ismerteti, a korra vonatkc/zó érdekes utalásokat is tartalmaznak. Egy helyen például így panaszkodik a fiatal Ern\e- ler: »Rossz idők járnak, minden drágul, és az árak mesz- sze maguk mögött hagyják a kereseteket.. .<* Az érdekes kortörténeti dokumentumot a Märkisches Museum történészei tanulmányozzák. mellette, bekanyarodva a sarkon. Ezen eltöprengett, mert úgy tudta: az az utca, ahol a villamosok bekanyarodnak — zsákutca. Elképzelte, amint a villamos az utca végére érve sárga cikkanással a magasba emelkedik és utat vág az érezhetően sűrű levegőben. Ilyenkor örült, mert a bizonytalanul lebegő villamoshoz képest stabilnak érezte magát, mintha lábai gyökeret eresztettek volna a betonjárdába. Azon a napon, amikor egyensúlya felborult, a főnök vörös arccal jött elő a csontfehér ajtó mögül. — Maga szerencsétlen! Nézzen ide, mit művelt! Mindegy magának, hogy egy nullával többet vagy kevesebbet ír a számláraV. Az államnak nem! — Amikor azt mondta, hogy »állam«, kihúzta magát és tüdejét teleszívta levegővel, úgy nézett le az asztala fölött gunnyasz- tó beosztottjára. Aznap este volt a húszéves érettségi találkozójuk. Még Bőregér, az osztályfőnökük is eljött. Apró, száraz emberke volt, ritka hajú. Sokat ittak, ö is. Éjfél felé, amikor éppen Bakaival, a kántorrá lett osztálytárssal beszélgetett, Bódog Jancsi kihívta őt a vendéglő elé. — Bemutatom nektek öt! — mondta széles gesztussal A nglia királya, bárhol is érem el emberei- / y det Franciaország földjén, elkergetem őket, akár akarjátok, akár nem. És ha nem akarjátok, úgy megöletem mindannyiukat. Bárhol is találunk rátok, nektek támadunk, és olyan lármát csapunk, amihez hasonló Franciaországban legalább ezer év óta nem volt.« Aki ezt írta — azt a lányt — 1431. május 30- án égették el máglyán a franciaországi Rouenban és a történelem -orléans-i szűz« néven, a katolicizmus Szent Johannaként, a művészet híved pedig G. B. Shaw Johannájaként emlegetik. »Orléans-i, mert első nagy történelmi tette Orleans-hoz fűződik; az 6 zászlaja alatt, a benne való hittel szívükben itt győztek először a francia parasztkatonák. A katolikus egyház pedig — 1920-ban, a szokásosnál is nagyobb késéssel — szentet csinált ebből a kedves emlékű francia parasztlányból, és Shaw, az »übercápa« teremtette meg mindnyájunk tudatának alap- Johannáját, a nép egyszerű, de egyáltalán nem tudatlan, hanem nagyon is józan okosságé lányát, azt a teremtést, aki a burgundokat, picardo- kat, gascogne-iakat stb. először nevezte franciáknak. Jeanne D’Arc művészi élete röviddel halála után kezdődött, s a világirodalom legnagyobb alkotód tollán át a mai napig tart Robert Southey. Fridnch Schiller, Anatole Francé, Bertold Brecht, hogy csak a kiemelkedőket idézzük ipe, próbálták megfogalmazni a ■ domrény-i parasztlány legendáját és megfejteni a tit • kot, hogyan, miképpen lett az, aki: a francia függetlenség, a francia nemzeti lét számbólu- ma. Mintegy nemzeti kötelezettség révén is, ehhez a névsorhoz csatlakozott az élő színpad világhírű francia mestere — Jean Anouilh — az 6 Jeanne D’Arc-jávsl. Ezt a művet mutatta be a dunántúli színházak III. találkozójának második estéjén a győri Kisfaludy Színház, ragyogó előadásban életre keltve tudatunk, múveltségéiményünk hármas kötöttségű szűzét. A és a sarki lámpa fényében álló kocsira mutatott. Furcsa, ijesztően nagy rovarnak látszott a félhomályban, vak lámpái csukott szemekre emlékeztették őket. Bódogot nézte. Még mindig a régi. Erőteljes, energikus, mint gimnazista korában, amikor ő dobta legmesz- szebbre a fagránátot. Most igazgató egy vidéki vállalatnál. Nem ment be a többiekkel. A kocsihoz osont. Lopva kö- rülpillantott, aztán zsebkését kétszer a kerék gumijába döfte. Egyszerre jókedve támadt, ahogy lépegetett a simogató szélben, régi-régi dalocskát dúdolgatott... Akkor1 mintha Bőregér hangját' hallotta volna: — Ejnye, ejnye, amice! Kicsinyes bosszú volt ez. S ki ellen? Az élet ellen talán? Nem tudott volna válaszolni, mérgesen legyintett egyet. A zsákutcánál állt, ahol a villamosok bekanyarodnak. Elindult a kihalt úton. Cipője bizonytalanul kopogott. Visz- sza-visszatántorodott de aztán folytatta útját. Hatalmas, szürke épület zárta el útját, két lábbal egyszerre rugaszkodott el, hogy fölemelkedjék. Visszaesett. Kalapja mesz- szire gurult földre koppant fejéről. Leskő László kusabban fogalmazni — szinte már végigárta a világirodalom minden jelentősebb drámáját Antigone, Elektra, Euridiké, Phedra. Harmincnál több színpadi művének Kétharmada majdhogynem adaptáció, egy-egy nagy színpad- történeti tett újrafogalmazása, sokszor nem is nagyon el- ütően az elődök alkotta cse- lekményrandszertöl. De mindig belelopva a klassz’kus cselekménysorba a maga mai, XX. századi szemléletű, gondolkozásé figuráját. Szükségszerűen sokrétű szerző, az eredeti történeti alaphelyzetben mai gondolatokat életre keltve, ágyunk mai mozgását szembesíti a történelemmel. Ezzel rákényszerít, hogy elgondolkozzunk: mi is a mi mai viszonyunk a mai világhoz. S emellett még arra is van ereje, hogy egy francia Johannát, sőt Jeanne-t fogalmazzon meg, egy olyat, aki a lélek sugárzó szépségének varázsát hívja segítségül a kor csúnyasága, ocsmánysága ellen. S mint a színpadi játék méltán világhírű mestere, közben úgy játszik témájával — ahogy az iskolai tanulmányaink szerint kötelező egy olyan szerzőnél, alá a francia színpadi bohózatok rutin- szituációm nevelődött. Több befejezést teremt a műnek, de nem egyszerű függönyjelzáses új elkezdéssel, hanem a mű szerkezetébe beépített játékossággal. Az 5 Jeanne-ja ezért — ha nem is győzi le — több is, kevesebb is Shaw Johannájánál. (»Győzi lemondjuk, mert jelezni akarjuk s rangos elsőséget, ha tudjuk is a művészetben nem lehel győzni, nem lóverseny, nincs első és második.) Mindenesetre figurája kevesebb az előbb teremtett figuránál, mert ugyanazt a belső tartásé hősnőt látjuk viszont a színpadon, és talán több, mert ennék a hősnek példázata nem az emberi erőfeszítés szép és szkeptikus értelmezését sugallja, hanem az egyéni és társadalmi cselekvés dicsőséges értelmét. Nem a kezdet és a vég számít, hanem ami közte van, az élet. Anonilh azt akarja, amit tett, cselekedett, arra emlékezzenek az emberek — és nem arra. ahogy végezte. A győri színház kaposvári előadása jól kiérlelt, pergő előadás, olyan, amely pontosan kifejezi Anouilh Jeanne-jának a mítoszt világosabban megfogalmazó jellegét. Feszes és játékos egyszerre, racionális és lírai. Pergése nem túl gyors, de egy pillanatig nem engedi szabadon a nézőt, jól fogja szemét és tudatát. Látvány él - rnényt ad, és rákoncentrálja figyelmét a cselekményre, arra is, mely a színpadi szeméMarosffy Albin vezérkari százados lakásán .megjelenik a fagyos tekintetű, elegáns Arthur Metzger őrnagy. Bárhol mutatkozik ez a különleges beosztású tiszt, ott azonnal megszólal a lélekharang. Most azonban — szokásától eltérve — nem töltött Frommer pisztdlyt helyez a »páciens« asztalára, hanem a legfelsőbb döntést közli: Ma- rosffynak két órán belül el kell hagynia szálláshelyét és a frontra kell mennie ... Marosffy egyetlen »vétke«, hogy a monarchia állapotáról — a világsajtóban már jócskán megszellőztetett — »kompromittáló anyagokat« mondott el tíz egyik berlini újságírónak. Miként jut el a gazdag krisztinavárosi patrícius család sarja a vörös hadseregbeli fontos beosztásig, majd a proletárdiktatúra megdöntése után az ellenforradalmárok börtönéig?... Marosffy, aki lyekben, a játszó figurákban folyik. A játék alapszférája a történelmi szituáció; hiszen az anouilh-i lelemény is újrajátszatja a szűz életének fontos állomásait. De ami ennél lényegesebb: ezekben a történelmi jelzésű helyzetekben mai tudatgazdagságú emberek mai kérdésekre keresnek válaszokat. Azt kutatják, kinek mi a dolga az életben, ki hogyan vállalja szerepét az életben, s mennyire hű a maga megtalált szerepéhez. Jeanne-t Balogh Emese kelti életre. A történelmi források Jeanne-ja nagy darab lány volt. Anouilh szerzői utasítása viszont kicsiny, törékeny, madárcsontú lányt kíván a színpadra. Balogh Emese figurája mindkettő egyszerre, és a kettő együtt inkább shaw-i Johanna Volt. de annak egységes, töretlen ívű. Naiv rácsochilkozása a világra és az a folyamat, ahogy ezt a világot feldolgozta és birtokba vette, tökéletesen volt ábrázolva. Lírai is tudott lenni, bár ez a figura nem Franciaország egén daloló kis pacsirta, nem olyan, aki szépségével is elbájolja a kor fiait (a XV. századiakat és a XX. századiakat egyaránt), de mindenképpen emlékezetbe tapadó alakítás. Cauchont Mester János játssza. Meglepően kiérlelt, jó alakítás, mértéktartással megformált figura. A vádló hálás szerepét Patassy Tibor már sokkal több külsőséggel és kevesebb belső indulattal állítja elénk. Igazából Solti Bertalan inkvízi- iorja sem volt lehetőségedben kidolgozott. Okos gonoszságát éreztük, mint struktúra féltő, s építő erejét. Szűcs István. Warwick alakítása túlságosan is egysíkú volt ahhoz, hogy folyamatos színpadi létét kitölthesse. Az előadás talán legkellemesebb meglepetése S. Tóth József VII. Ká- rolya. Sugárzó tehetség, sokszínű, sokváltású színész, rengeteg egyéni ötlettel. Jó volt Űjlaky Károly Ladvenu barátja, Gamma Erzsi királyi szeretője, Szende Bessy és Kollár Lívia két királynője is. Gyengébb Korándy Dénes és Forgách Kálmán udvari figurája, ragyogó telitalálat viszont Áts Gyula Beaudri- court-ja. A z előadás összefogottsága és lényeget sugárzó ereje a fiatal rendezőt, Bruck Jánost dicséri. Méltó munkatársa volt a jelmeztervező Nagyajtay Teréz és a díszlettervező Baráth András, ö különösen impozáns fónyjátékú utolsó képével. Az előadás egységes élmény, üdítő szórakozás volt, s ez a legtöbb. amit mondhatunk, mert ezt csak akkor és ott érezzük, ahol a jó játék varázsa létrehozza a színház varázsát. Szalont*? Mihály gában hordta a gazdagság biztonságérzését egyszerre a kiszolgáltatottak közé került. A »távolból Indult« Marosffy vállalja a megpróbáltatásokat, a harcot, s a küzdelmekben edződött jelleme az elleíor- radalmárok karmaiban sem mocskolódik be. Bár felkínálják neki a lehetőséget, nem áll át: belső parancsra, a humánum parancsára vállalja tetteit. Földes Mihály a sokoldalúan és hitelesen jellemzett Marosffy sorsán át kitűnően tűkrözteti a viharos időszakot. Számos, nagyszerűen megformált epizódalak teszi még vonzóbbá a Tanácsköztársaság ötvenedik évfordulójára meghirdetett pályázaton jutalmazott regényt, amely a kétszeres József Attila-díjas író kiemelkedő alkotása, s méltó reprezentánsa az évfordulónak. (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1969) SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1969. március 37. szerző — nem tudjuk plaszti(Sárga v)iiLamúS} a let)e(jóben Száz év múlva bontható fel Földes Mihály: fi PARANCS úgyszólván születésétől ma-
