Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-18 / 64. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! XXV. évfolyam, 64. szám 1969. március 18., kedd AI MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Tudományos ülésszak az Akadémián A Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának 50. évfordulója alkalmából hétfőn háromnapos tudományos ülésszak kezdődött a Magyar Tudományos Akadémián. A tanácskozást Fach Zsigmond Pál, az MTA levelező tagja, a Történettudományi Intézet igazgatója, a plenáris ülés elnöke nyitotta meg. Üdvözölte a megjelenteket, köztük dr. Ajtai Miklóst, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagját, a Minisztertanács elnökhelyettesét, Óvári Miklóst, az MSZMP KB osztályvezetőjét, az ülésre meghívott veteránokat, s a félszáznál több külföldi tudóst és történészt. Az ülésszak bevezető eladását dr. Altai Miklós tartotta. KClZLEIlEil¥ a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének üléséről 1969. március 17-én Budapesten megtartották a barátságról, együttműködésről és kölcsönös segítségnyújtásról szóló Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének ülését. Az ülésen részt vettek: a Bolgár Népköztársaság részéről — Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköz- társaság Minisztertanácsának elnöke, a küldöttség vezetője; Zsivko Zsivkov, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának első elnökhelyettese; Ivan Basev, a Bolgár Népköztársaság külügyminisztere; Atanasz Szemerd- zsiev, a nemzetvédelmi miniszter első helyettese; Vaszil Bogdanov, a Bolgár Népköztársaság magyarországi nagykövete: a - Csehszlovák Szocialista Köztársaság részéről — Alexander Dubcek, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a küldöttség vezetője; Ludvik Svobo- da, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke; Oldrich Cernik, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Szövetségi kormányának elnöke, Jan Marko külügyminiszter; Martin Dzur vezérezredes, nemzetvédelmi miniszter; a Lengyel Népköztársaság részéről — Vla- dyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a küldöttség vezetője; Jozef Cyvankiewicz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke; Zénón Kliszko, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság' titkára; Stefan Jedry- chowski külügyminiszter; Wojciech Jaruzelski vezérezredes, nemzetvédelmi miniszter; Adam Kruczkowski külügyminiszter-helyettes; Bo- leslaw Chocha vezérőrnagy, nemzetvédelmi miniszterhelyettes, vezérkai főnök; a Magyar Népköz társaság részéről — Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a küldöttség vezetője; Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke; Komócsin Zoltán, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára; Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter; Púja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese; a Német Demokratikus Köztársaság részéről Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke, a küldöttség vezetője; Willi Stoph, a Német Demokratikus Köztársaság Miniszter- tanácsának elnöke; Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára; Hermann Axen, a Német Szocialista Egysépárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára; Otto Winzer külügyminiszter; Heinz Kessler vezérezredes, nemzetvédelmi miniszterhelyettes; a Román Szocialista Köztársaság részéről — Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke, a küldöttség vezetője; Ion Gheor- ghe Maurer, a Román Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke; Corneliu Manes- cu külügyminiszter; Ion Ionita vezérezredes, a fegyveres erők minisztere; a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége részéről — L. I. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a küldöttség vezetője; A. N. Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke; K. F. Katusev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára; A. A. Gromiko külügyminiszter; A. A. Grecsko, a Szovjetunió marsall ja, honvédelmi miniszter; K. V. Ruszakov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának osztályvezetője. Az ülés munkájában részt vett I. I. Jaku- bovszkij, a Szovjetunió marsállja, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka is. A Politikai Tanácskozó Testület meghallgatta az egyesített fegyveres erők főparancsnokának jelentését azokról az intézkedésekről, amelyeket kormányaik jóváhagyásával a honvédelmi miniszterek dolgoztak ki. Az ülésen a tagállamok részletesen megvizsgálták és egyöntetűen jóváhagyták a Varsói Szerződés tagállamai honvédelmi minisztereinek bizottságára vonatkozó határozatokat, az egyesített fegyveres erőkre és az egyesített parancsnokságra vonatkozó új határozatot és más okmányokat, amelyek célja a Varsói Szerződés védelmi szervezete felépítésének és ' irányító szerveinek további tökéletesítése. Az egyesített fegyveres erők főparancsnokát megbízták, hogy a megállapított rendnek megfelelően biztosítsa az elfogadott ha- 1 tározatok megvalósítását. Az ülés részvevői kifejezték szilárd meggyőződésüket, hogy a jóváhagyott intézkedések hozzájárulnak a Varsói Szerződésben részt vevő szocialista országok védelmi erejének fokozásához, összhangban a szocializmus, a béke és a biztonság érdekeivel Európában és az egész világon. A Varsói Szerződés tagállamai, folytatva a feszültség csökkentésére és a béke megszilárdítására irányuló erőfeszítéseiket, egyöntetűen elfogadták az összes európai országhoz intézett felhívást, amely az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó össz-európai értekezlet előkészítésére és megtartására vonatkozik. A Politikai Tanácskozó Testület ülése a testvéri barátság és az elvtársi együttműködés szellemében folyt le. A Varsói Szerződés tagállamainak felhívása Európa országaihoz A Varsói Szerződés tagállamai: a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége — a Politikai Tanácskozó Testület ülésének részvevői — kifejezik óhajukat, hogy népeik békében és jószomszédi viszonyban kívánnak élni a többi európai néppel, továbbá azon szilárd elhatározásukat, hogy közreműködnek a kontinensünk biztonságának és az együttműködés légkörének kialakításában, felhívással fordulnak valameny- nyi európai államhoz, — egyesítsék erőfeszítéseiket az európai béke és biztonság megszilárdítására. Európa népeinek jelene és jövője elválaszthatatlan kontinensünk békéjének megőrzésétől és megszil- rdításától. Az igazi biztonság és a szilárd béke akkor szavatolható, ha az európai államok szándékaikkal, tetteikkel és minden erejükkel a feszültség enyhítését szolgálják, a realitások figyelembevételével célul tűzik ki a megérett nemzetközi problémák megoldását, a sokoldalú együttműködés kialakítását össz-európai alapon. A jószomszédi viszonyhoz, a bizalom megteremtéséhez és az egymás megértéséhez vezető út valamennyi európai ország népeinek és kormányainak akaratától és erőfeszítéseitől függ. Napjaink Európája, ahogy a második világháború után kialakult, több mint 30, nagy és kicsi, különböző társadalmi rendszerű, földrajzi elhelyezkedésű és .érdekű országot jelent. A történelem akaratából azonban egymás mellett kell élniük, s ezen a tényen senki sem változtathat. Egyre több kormány, parlament, párt, politikai és társadalmi személyiség érzi át felelősségét a mai és az eljövendő nemzedék iránt azért, hogy ne kerülhessen sor újabb háborús konfliktusra Európában. Változatlanul hatnak azonban Európában olyan erők is, amelyek az európhi fejlődéshez nem a vi- jfcás kérdések rendezésével és a békés megállapodásokkal akarnak hozzájárulni, hanem ehelyett évtizedekre kidolgozott új katonai programok alapján pjabb hadosztályokat és rakétákat vonultatnak fel. Egy gyékényen árulnak velük azok is, akik nem vonták le a kellő tanulságot a második világháborúból, a német militarizmus és nácizmus szétzúzásából. Fondorlataik fokozzák a feszültséget, bonyodalmakat idéznek elő a nemzetközi kapcsolatokban. Az ülésen részt vevő államok kötelességüknek tartják, hogy a jövőben is minden tőlük telhetőt megtegyenek annak érdekében, hogy Európát megóvják az új háborús konfliktus sok veszélyétől és a békés egymás mellett élés elvei alapján tág teret nyissanak az ösz- szes európai országok közötti együttműködés fejlesztése előtt, függetlenül azok társadalmi rendszerétől. Bármennyire bonyolultak is a még rendezetlen . problémák, megoldásuk csak békés eszközökkkel, tárgyalások útján, nem pedig erőszak, illetve erőszakkal való fenyegetés alkalmazásával történhet. Az európai helyzet elemzéséből kiindulva, a Vargái {Szerződés tagállamai úgy vélik, megvan a reális lehetősége annak; hogy — Európa valamennyi áhamábak és népének érdekeit szem előtt tartva — közös erőfeszítésekkel teremtsék meg az európai biztonságot. A Varsói Szerződés tagállamai közel három évvel ezelőtt Bukarestben javaslatot tettek egy össz-európai értekezlet összehívására az európai biztonság és békés együttműködés kérdéséinek megvitatásara. Az azóta létrejött személyes találkozók arról tanúskodnak, hogy egyetlen európai kormány sem emel szót az összeurópai értekezlet gondolata ellen, s hogy megtartására megvannak a reális lehetőségek. A második világháború után az európai államok még egyszer sem jöttek össze valamilyen, jóllehet egész sor kérdést kellene tárgyalóasztalnál megvizsgálniuk. Ha a béke megszilárdításának érdekeiből indulunk ki, semmilyen nyomós ok nem lehet az össz-európai értekezlet összehívásának halogatására. Egy ilyen értekezlet megfelelne valameny- nyi európai állam érdekednek. Lehetőséget nyújtana ahhoz, hogy közösen találják mag azokat az utakat és módokat, amelyek élvezethetnének Európa katonai csoportosulások szerinti megosztottságának felszámolásához és 3z európai államok és népek békés együttműködéséhez. A világon azonban vannak olyan erők, amelyek igyekeznék fenntartani kontinensünk megosztottságát oly módon, hogy a feszültség fokozásának politikáját folytatják, elutasítják az államok és a népek békés együttmüködósé- aek kialafcftását, ellenzik egy ilyen értekedet összehívását és az európai biztonság megerősítését célzó egyéb intézkedéseket. A jelenlegi tanácskozáson részvevő államok meggyőződése, hogy az össz-európai együttműködés fejlesztése az egyetlen reális alternatíva volt és marad, ellentétben a veszélyes katonai szembenállással, a fegyverkezési versennyel, viszályoskodásokkal, amelyeket továbbra is igyekeznek rákényszeríteni Európára a második világháború eredményeinek megsemmisítésére és Európa térképének átalakítására törekvő agresszív erők. A Varsái Szerződés tagállamai megerősítik a világ katonai tömbökre való felosztása ellen, a fegyverkezési hajsza ellen, a békét és a népek biztonságát veszélyeztető fenyegetések ellen irányuló javaslataikat, valamint azokat az egyéb intézkedéseket, amelyeket áz európai béke és biztonság megerősítéséről szóló 1966. évi bukaresti nyilatkozat tartalmazAz európai népek számára létkérdés az újabb katonai konfliktusok megakadályozása, az államok közötti gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatok erősítése az országok egyenjogúságának, függetlenségének és szuverenitásának tiszteletben tartása alapján. A szilárd európai biztonsági rendszer megteremti annaik objektív lehetőségét és szükeségessé- gét, hogy az energetika, a közlekedésügy, a vízi és légitér hasznosítása, valamint az egészségügy területén az egész földrész lakosságának jólétével elválaszthatatlanul összefüggő nagy terveket valósítsunk meg. Éppen ez az, ami közös és ez kell, hogy legyen az európai együttműködés alapja. Európa biztonságának alapvető előfeltétele az Európában fennálló határok — köztük az Odera—Neisse határ, valamint az NDK és az» NSZK közötti határok sérthetetlensége, az NDK és az NSZK létének elismerése, hogy az NSZK lemondjon az egész német nép képviseletének igényéről és az atomfegyver bármilyen formában történő birtoklásáról. Nyugat* Berlinnek különleges státusra van, és nem tartozik Nyugat-Németországhoz. (Folytatás a Z aidalonj
