Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-16 / 63. szám

A kínaiak újabb fegyveres provokációt követtek el fl szovjet kormány nyilatkozata Moszkvában közzétették a Szovjetunió kormányának nyilatkozatát, amellyel a Kí­nai Népköztársaság kormá­nyához fordult a kínai ható­ságoknak Damanszkij-sziget térségében március 14-én és 15-én elkövetett újabb arcát­lan fegyveres provokációja ügyében. A nyilatkozat szerint már­cius 14-én, moszkvai idő sze­rint 11.15 órakor, fegyveres kínai katonák újabb kísérle­tet tettek a szovjet területre való behatolásra az Usszuri folyón levő bamanszkij-szige- ten. A következő napon, már­cius 15-én kínai katonák egy nagyobb fegyveres egysége, amelyet a partról tüzérségi és aknavetőtűzzel támogattak, megtámadta a szigetet őrző szovjet határőröket. A táma­dásnak halálos és sebesült áldozatai vannak. A provoká­torokat megfelelő intézkedé­sek után kiverték a szigetről. A kínai hatóságoknak ez az újabb elvetemült fegy­veres provokációja súlyos következményekkel fenye­get. A kínai hivatalos szervek egyidejűleg fokozzák a szov­jetellenes hisztériakeltést az alaptalan és agresszív területi követelésekkel kapcsolatban, igyekezve ürügyet teremteni a szovjet—kínai államközi kap­csolatok további kiélezésére. A tények durva meghamisítá­sával megpróbálják kivonni magúkat az előre kitervelt és megszervezett határprovoká­ció miatt rájuk háruló fele­lősség alól. A tények azt tanúsítják, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya nem vonta le a szükséges következtetése­ket a szovjet kormány figyelmeztetéséből, amelyet a március 2-án Da- manszkij-szigeten végrehaj­tott fegyveres támadás miatt intézett hozzá, s újabb inci­denseket provokál. A szovjet és kínai határőr­csapatok képviselőinek már­cius 12-én létrejött találko­zója idején, a hutoui kínai határőrs tisztje Mao Ce-tung utasítására hivatkozva azzal fenyegetőzött, hogy fegyveres erőket vetnek be a Damansz- kij-szigetet védő szovjet ha­tárőrök ellen. A szovjet kormány erélye­sen elutasítja a kínai hatósá­gok megalapozatlan területi követeléseit. Damanszkij-sziget a Szov­jetunió területének elidegenít­hetetlen része. A kínai ható­ságok ezzel összefüggésben hangoztatott' hamis állításai csak azt a célt szolgálják, hogy megkíséreljék félrevezet­ni Kína és más országok köz­véleményét A szovjet kormány szüksé­gesnek tartja annak leghatá­rozottabb leszögezését, hogy a Szovjetunió határai szentek és sérthetetlenek. A szovjet kor­mány ismét kijelenti, hogy erélyesen fellép a szov­jet—kínai határon provo­kált fegyveres összetűzé­sek ellen. Teljesen alaptalanok a pekin gi propaganda azon állításai, amelyek szerint a Szovjetunió és az SZKP ellenséges érzel­meket táplál a kínai néppel és a Kínai Népköztársasággal szemben. A Szovjetunió nem törekszik összetűzésekre, ellen­kezőleg, minden intézkedést megtesz ezek elkerülése érde­kében. A szovjet kormány ugyan­akkor kijelenti, hogy ameny- nyiben megsértik a Szovjet­unió törvényes jogait, ameny- nyiben további kísérletek tör­ténnek a szovjet terület sért hetetlenségének megszegésére, ebben az esetben a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetsége, s annak valamennyi népe erélyesen országa terü­letének védelmére kel és meg semmisítő erővel vág vissza az effajta határsértéseknek. A szovjet kormány, a leg­határozottabban tiltakozva a Kínai Népköztársaság kormá­nyánál a Damanszkij-sziget térségében elkövetett újabb provokáció miatt, amelynek tudatos célja a Kínai Nép- köztársaság és a Szovjetunió népeinek egymástól való el­idegenítése, figyelmezteti a kí­nai felet, hogy az ilyenfajta kalandorcselekmények lehetsé­ges súlyos következményeiért vállalnia kell a teljes felelős­séget. (MTI) A Vörös Zászló figyelmeztetése A Vörös Zászló című kínai elméleti folyóirat elismerte, hogy az országban »-sokan nem voltak eléggé felkészülve ideo­lógiailag-» a Szovjetunióval szemben folytatott politikára és Mao Ce-tung társadalmi reformjának megértésére. A cikk a »tapasztalatok felmé­rését-« ajánlotta mindazoknak, akik »haboznak megérteni ezt az irányváltoztatást-«. A folyóirat másfelől arra is célzott, hogy az úgynevezett kulturális forradalom célja annak a »frakciónak« a szét­zúzása volt. amelynek veze­tése alatt Kína megmaradt volna a szovjet barátság tala­ján. Ezt a cikk úgy fogalmaz­KOZMOSZ—271 A Szovjetunióban szomba­ton Föld körüli pályára jut­tatták a Kozmosz—271 jelzé­sű mesterséges holdat, hogy tudományos berendezése segít­ségével folytassák a régebben bejelentett szovjet űrkutatás' program megvalósítását. A szputnyik rátért pályájára. za, hogy Kína a Szovjetunió »békés gyarmatossítása alá« került volna A Vörös Zászló kimondta azt a ritkán elhang­zó beismerést, hogy még min­dig vannak, akik nem értet­ték még Mao Ce-tung politi­káját és ezért szükség van ar­A Reuter és az AFP hírügy­nökség bejrúti tudósítója Da­maszkuszból érkező utasoktól szerzett értesülésekre hivat­kozva szombaton este azt kö­zölték, hogy Nureddin Atasszi szíriai államfő lemondott tiszt­ségéről. A híresztelések hátterét ele­mezve a kommentárok rámu­tatnak, hogy Atasszi, aki egy­ben a Szíriában uralmon levő Baath-párt főtitkára, egyike volt azoknak a polgári poli­tikusoknak, akik szembeszáll­tak Hafez Asszad hadügymi­niszter februári államcsíny- ísérletével. A vita abból adó­dott, hogy a hadügyminiszter a Baath-párt iraki szárnyával ra, hogy »a különböző szintű vezető testületek és a forra­dalmi tömegek körében meg­levő mindenféle ideológiai el­lentmondások tekintetében mi­előbb gondolkodásbeli egység jöjjön létre«. (MTI) való együttműködést sürgette, és a program keretében állást foglalt Szíria, Irak és Jordá­nia közös frontjának kialakí­tása mellett, Izraellel szem­ben. Megfigyelők összefüggést keresnek az Atasszi elnök le­mondására vonatkozó hírek és az iraki csapategységek szíriai jelenléte között. Ugyanis mint­egy 6—7000 iraki katona át­lépte a szíriai határt, hivat­kozva Szíria és iraki katonai vezetők korábbi egyezményé­re. Az említett iraki csapat­egységek Jordániában állomá­soztak. Az iraki katonák je­lenleg Damaszkuszitól 865 ki­lométernyire táboroznak. Atasszi lemondott? Egy hét a világpolitikában Izzásban a Közel-Kelet — Nixon dilemmái — Vendéglátás a zajos Párizsban Ha lehet, még aggasztóbb lesz ezen a héten a Közel-Keleten kialakult szituáció. Rendkí­vül drasztikus volt a nyitány: vasárnap a két évvel ezelőtti háború óta legsúlyosabb tűzpárbaj zajlott le a Szuezi-csatorna teljes hosszában. Ennék áldozata lett az EAK egyik legkivállóbb katonai vezetője, Riad tábornok, vezérkari főnök. A vasárnapot követően is fellángoltak a harcok az egyiptomi és az iz­raeli erők között. Kairó a Biztonsági Tanács figyelmét felhívta arra, hogy Izrael részben berendezkedik a Sinai-félszigeten — hódítás- legalizálási célokból —, részben csapat-össze­vonásokat hajt végre az EAK legfontosabb körzeteit fenyegetve. Az izraeli magatartás nyilván szoros összefüggésben van nemcsak a Tel Aviv-i kormányfőváltozással, hanem mindenekelőtt Abba Eb an izraeli külügymi­niszter amerikai házalásával. Aligha kerül­te el bárkinek a figyelmét, hogy hasonló bel­politikai vagy diplomáciai eseményeket meg­előzően Izrael erődemonstrációkat rendez, hogy az izzó helyzet veszélyeit ecsetelhesse nyugati támogatóinak, további segítség re­ményében. A Tel Aviv-i kormányfőváltozás ugyan az ex-külügyminiszter, Golda Meir asszonyt juttatta újra hatalomra, azt a poli­tikust, aki a legismertebb héjának számító Dajan politikai ellenfele, ez azonban aligha teszi rugalmasabbá az izraeli magatartást. Annál kevésbé, mert a Meir-kormány átme­neti, csupán az őszi választásokig marad a helyén. Az új amerikai elnöknek mozgalmas és kí­nos hete volt, nemcsak a Közel-Kelet, ha­nem a többi alapvető probléma miatt is. Jól­lehet, a szenátus végre ratifikálta az atom- sorompó-szerződést, amelyet eddig halogatott, ez a valójában váratlan szavazás alighanem jelezni akarta, hogy az amerikai kormány ho­gyan értelmezi azt a kompromisszumot, amelyre a parázs vitát kiváltó rakétaelhárító rendszer, a Sentinel ügyében kényszerült A rakétaelhárító rendszer horribilis költségei lehetetlenné tennék, hogy Nixon beváltsa egyik fő ígéretét, a költségvetés radikális csökkentését. Magától értetődően, a maga teljességében mintegy százmilliárd dolláros program új lendületet adna a fegyverkezési versenynek. Mindkét amerikai párt részéről szokatlanul élesen lépett fel a Sentinel ellen a politikusok egy része, élükön — Nixon szá­mára figyelmeztetően — Edward Kennedy. Másfelől óriási nyomást gyakoroltak az el­nökre a katonai és hadiipari körök, azok, amelyeknek túlburjánzó hatalmára a Senti- nel-vitában oly nyíltan felhívták a figyel­met a »galambok«. Valójában nehéz lett volna elvárni Nixon- tól, hogy bármelyik irányban visszavonhatat­lan lépést tegyen; elnökségének ebben a ko­rai szakaszában ezt már csak belpolitikai taktikai okokból — egyéb programjai érde­kében — sem tehette meg. Viszont Nixon tisztában volt azzal is, hogy ha zöld utat ad a fegyverkezési verseny új szakaszának, nem­csak a költségvetést, hanem politikáját is súlyosan megterheli az általa annyira szor­galmazott szovjet—amerikai párbeszéd előtt. Ezért pénteki sajtóértekezletén felemás dön­tést jelentett be: építik a rakétaelhárítást, de »vékony« formában, úgymond Kína elleni védekezésül. Valójában olyanná változtatják az egész szisztémát, hogy az elkövetkező idő­szakban a kormánynak módja legyen továb­bi alkudozásra. Jóval sürgetőbb Nixon számára a vietnami kérdés. A héten erről lázas tanácskozásokat folytátöt tanácsadóival. Meghallgatta a Dél- Vietnamban szemlét tett Laird hadügymi­niszter jelentését. Közismert, hogy az ame­rikai katonai vezetés november 1-e után megpróbált javítani a maga és Saigon! báb­jai harci pozícióján. Rendkívül kellemetle­nül érintette most az erőfeszítésük kudar­cát bizonyító újabb DNFF-offenzíva. A fel­bőszült tábornokok »megtorlást« sürgetnek Nixontól. Az amerikai héják éppen azokra az egy helyben topogó párizsi tárgyalásokra utalnak, amelyekben az előrehaladást ők akadályozzák. Pénteki sajtóértekezletén Ni­xon nem ment túl az általános fenyegető­zéseken, de azt hangoztatta, hogy az ameri­kai »megtorló lépésre« figyelmeztetés nélkül kerül sor. A VDK képviselője a csütörtöki párizsi ülésen pedig kifejtette, hogy az ag­resszív háború eszkalációi mindannyiszor az Egyesült Államok kudarcát eredményezték. Nixon nem felejtheti el, hogy ő maga éppen a kudarcpolitika nyomán jutott a Fehér Házba, amely hasonló »megtorlásokból« eredt. A korábbi határprovokáció nyomán tovább folytatódott a héten a Mao-klikk szovjetelle­nes hisztériakampánya, amely minden jel szerint sokatmondó bevezetője kívánt lenni az állítólag napokon belül összeülő és a Mao —Lin Piao vonalat szentesítő pártkongresz- szusnak. Az európai kontinensen a protokoll kere­tén belül nyilvánult meg két nagy nyugat­európai ország egyre komolyabb ellentéte. Kiesinger valamennyi kulcsminiszterével Párizsba látogatott, hogy a francia—nyugat­német szerződésnek megfelelő találkozót bo­nyolítson le De Gaulle-lal és minisztereivel. A Közös Piac tengelyét képező két partner viszonya- hónapról hónapra romlik; Bonn megelégelte a kontrázást De Gaulle mindent eldöntő vétóinak, Párizs viszont egyre éle­sebben rosszallja, hogy a nyugatnémetek »megcsalják« Londonnal és Washingtonnal is. Az emlékezetes Soames-affér során De Gaulle nem véletlenül tette kérdésessé akár­ha a Közös Piac jövőjét is, és Debré a fran­cia agrárigények kielégítéséhez kötötte az együttműködést. A nyugatnémetek viszont sokallják az eddigi engedményeket is. Ráadásul mindkét fél komor belpolitikai helyzetben van: kedden sztrájk »üdvözölte« De Gaulle népszavazási kortesbeszédét. Az elnöknek egyre kevesebb új mondanivalója vah, annál több kopottan hangzó és polgárt riasztó fenyegetése a baloldal címére. Kiesin­ger viszont a szociáldemokrata Brandt koa­líciós partnerségétől szeretne megszabadulni az őszi választások után, és a bajor »erős ember«-tői, Strausstól, akinek — persze meg­cáfolt... — interjúja éppen a francia—nyu­gatnémet tárgyalások alatt jelent meg arról, hogy Nyugat-Németországnak vezetnie kell Nyugat-Európát. A tárgyalások minden ered­mény nélkül értek véget. Ráadásul De Gaulle záróakkordként bejelentette, hogy Franciaor­szág bojkottálja a Nyugat-európai Uniót. Avar János A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat. Pécs, Rákóczi n. 56. FÖLVESZ: ács, kőműves, villanyszerelő és fűtésszerelő szak­munkásokat, kubikosokat, „.„lítii térti es női segédmunkásokat kőművesek, villany- és fűtésszerelők mellé Kéthetenként SZABAD SZOMBAT. Idénymunkarend. Háromszori ÜZEMI ETKEZES. Munkaruha. Távol lakóknak MUNKÄSSZÄLLÖ vagy NAPI HAZASZÁLLÍTÁS autóbuszon. KÜLÖNÉLÉS! ÉS IDENYPOTLEK. (15716) Cpittelök, figyelem! Fel hiújuk figyelmüket, Hogy a fitty ódi építkezéshez és tatarozáshoz minden építőanyag korlát­lanul beszerezhető. Címünk: ÁFÉSZ TÜZÉP-telep, Fonyód A Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat azonnal fölvesz órabérrel kőműves, ács, vasbetonszerelő szakmunkásokat és segédmunkásokat Somogy megye iparosítása folytán a Buda­pesti Finommechanikai Vállalatnak itt épülő üzeméhez. A munka sürgőssége miatt a termelés 3 mű­szakban folyik, éjszakai pótlékot fizetünk. Csökkentett munkaidő, minden szombat szabad, munkásszállást, meleg étkezést, utazási költ­séget biztosítunk. Jelentkezés személyesen, Kaposvár, Május 1. utca 52. szám alatt, a munkaügyi osztályon. (2310) 2 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1969. március M.

Next

/
Thumbnails
Contents