Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-15 / 62. szám

Párbeszéd az idővel Az országos ifjúsági Az emlékezés háromnegyed százados mo­zaiktábláján vörös színekben égnek az ötven éve történt ese­mények, epizó­dok. Sajnos egyre keveseb­ben találkoz­hatnak már a saját emléke­ikben rögző­dött eleven tör­ténelmi tablón. — A vonaton már nem volt hely, de mind a hatszázan fel­szálltunk. Any- nyi hírt hallot­tunk, alig lehe­tett eligazodni közöttük. A megyeszékhe­lyen akartuk megtudni, mi az igazság — mondja Gagyi Mihály. öreg ház tö­vében beszélge­tünk. A vastag fallak meggör­nyedtek a mú­ló idő terhe alatt Amíg a környezetét szemlélem, a szépen őszült öregember az arcomat fürké­szi. Aztán ott folytatja, ahol abbahagyta. — Nem késtünk le az ese­ményekről. Az egyik szónok a Tanácsköztársaságot éltette, sokan közbekiáltottak. Egy öblös hang: »Követelőzik az Antant«. Egy másik: »Adjuk nekik a földesurakat a rend­szerrel együtt!« — Akikkel ott álltunk a té­ren, mindenki megértette, hogy miről van szó. Otthon megalakult a községi munkás- tanács. Gagyi Mihály élelmezési népbiztosként dolgozott Kuta­son, tagja volt a földosztó bi­zottságnak is. A városból érkező hírek ki­mozdították mindennapi életé­ből a falut is. — Átvettük a malmot, mert akadozott az élelmezés. Volt bőven a faluban búza is, ott állt a malom, de liszt már egy sütetre való sem volt egyik­másik családban. A malomtu­lajdonosok kihasználva a hely­zetet a mázsából harminc kiló vámot akartak szedni. A mun­kástanács intézkedett, és min­denki megfelelő mennyiségű élelemhez jutott Nemcsak a faluban, másutt is szükség volt az okos szóra, arra, hogy az élet normális mederben maradjon. i— Dolgozni kell — hangoz­tattuk mindenfelé —, így biz­tosíthatja csak létét a Tanács- köztársaság Néha a vashoz szokott kézre, a gépész-ko­vács szigorára volt szükség, hogy érvényt szerezzen falu­jában a munkástanács akara­tának. Olyan kemély párbe­szédekre, amilyet a pöröly folytat az üllővel. Horthyék nem tudtak meg­bocsátani a földosztóknak, a munkáshatalom megteremtői­nek. Gagyi Mihályt a Prónay kü­lönítmény fegyveresei fogták el, amit tett elismerte, de kö­vetelte emberi jogait. A Pró­nay különítmény viszont nem ismerte a kiszolgáltatottak elemi jogait sem. — A remény koldusai vol­tunk. Nyolcvanan egy terem­ben egybeterelve, mint a bar­mok. Gyulladásban volt az egyik szemem, dagadt a szem­héjam. Ott cirkált közöttünk egy fegyveres őr és megszólí­tott. »Miért nézel ilyen csú­nyán?« — és puskaaggyal ki­vágta a beteg szemem. etten lódították be a csapóajtót. Aztán csak úgy a válluk fölött fütyörész- ve visszanéztek a magatehetet- lenül himbálózó szárnyakra. Ketten jöttek, de az egyiken látszott, amolyan kísérő »puli­barát«. Alacsony volt, svájci sapkát és kinőtt ujjú, nagykockás ka­bátot viselt, valahol az ócska­piacon vehette. Álmodozó kö~ lyökszemével szinte csüngött a jól megtermett prémgallé­ros szavain. Az kissé hival­kodva tartotta széles vállán a bizonyára külföldi csomag bál szerzett, agyonkoszolódott szarvasbőr kabátot, nyakán a kopottas prémgallérral. Igaz, a termetére büszke lehetett, keskenyedő dereka volt, szűk, combjának vonalait jól ki­hangsúlyozó nadrágja, ^ s mindezeket egy posztócipővel cipelte az utcán, naponta. Azt sem most hozhatta ki a bolt­ból. Ha csak a testét vizsgál­ná az ember, azt mondhatná, cselgáncs bajnok, esetleg bir­kózó, de ruhája nem nyújtja a gazdag sportolók irigyelt »esz­tétikai*i látványát. Inkább az villan át a szemlélő agyán, erős fizikai munkát végez, mondjuk kocsikísérő, és meg­próbál lépést tartani a divat­tal. Modorából ítélve pedig sokat megfordulhat Budapes­ten. Bejöttek. — Kicsírázunk, kölyök, mi­re a »piti« ablakokhoz jutunk — dörmögte a kicsinek, mi­közben jól hátbaveregette vé­kony dongáit. — Ügy gondolod, Odi? —■ nyelte a levegőt a kölyökké­pű. — Ügy, kölyök! Az isten győzi ezt a sok ráérő embert végig topogni. Ide jönnek a postára pihenni meg mele­gedni. Elhallgattak. A prémgalléros szemügyre vette a sort. Nem tetszett neki a sok negyvenen felüli sapka meg kendő. Egykedvűen topo­gott. Egy ilyen izomkolosz- szusnak rettenetes lehet fél órákig egy helyben várakozni. Néha fülöncsapta a kölyökké­pűt, »eligazgatta« nyaka körül a kabátját vagy fütyörészett. Az arcán percenként átfutó mosoly jelezte, emlékei között turkál unalmában. Egy fekete, kócos hajú lány ti%>egett be az ajtón. Térdét vörösre csípte a mínusz tizen­hét fokos levegő, látszott, hogy fázott a körömcipője is. A haj­szálak szinte egyenként ágas­kodtak a feje tetején. Ilyen hi­degben hajadonfőn utcára menni, nem lehet valami tró­pusi érzés. — Oda nézz, kölyök! Leg­alább elütjük az időt. Oda­mész? He? — Nézett rá pa- rancsolóan a kölyökképűre. — Ehhez, Odi? Én? Szóba se kulturális fórumról Most néztem először az ar­cába. Az egyik szeme helyén mély üreget takarnak a moz­dulatlan szempillák. Csend ül közénk, nyomasztó, ordító csend. Ép szemével a földet nézi. A KISZ központi bizottsága az állami és társadalmi szer­vekkel karöltve 1969. február 27-re összehívta a háromnapos országos ifjúsági fórumot. A mintegy háromszáz részvevő A felszxMalásoik után a ta­nácskozás plenáris üléssel foly­tatódott, itt felszólalt megyénk képviselője is. Beszélt a Te­gyünk többet Somogyért!-moz­galomról, majd a honismereti tud?-vetélkedő, a bala tons zár­szói József Attila szavalóver- seny, a csurgói diákszínjátszó napok, a népi táncosok bala- tonföldvári bemutatója. Emlí­tést érdemel a MESZÖV-vel in­dított könyvferjeszitési akció is. Az eredmények mellett gon­dok is akadnak. Kaposváron égető kérdés a művelődési ob­jektumok hiánya. Űj ifjúsági és úttörőház szükséges. Ehhez kérte a felszólaló a jelenlevő KISZ- és állami vezetők anya­gi hozzájárulását is. Siófokon és Fonyódon járási (városi) mű­velődési kombinátokat kellene építeni. Az urbanizáció jelentősen meggyorsult. Szükséges, hogy a városfejlesztési tervek készí­tésekor szorgalmazzák, hogy az új lakótelepeken is építsék ki a művelődési intézmények háló­zatát. Különösen fontos az if­júság korszerű művelődési, szórakozási igényeit kielégítő klubhelyiségek, politechnikai — barkácsoló műhelyek építé­se. Javasolta, hogy a kulturális fórum irányítsa a fiatalok fi­gyelmét a műszaki kulturáltság fokozására, a barkácsolásra Ennek a munkának eredmé­nye lehet, hogy a hobbyk sorá­ban a barkácsolás is elfoglal­ja a fontosságának megfelelő helyét. A ‘fórum második napján a somogyi küldöttek szekcióülé­seken vettek részt. Az egyes számú szekció témája A KISZ- szervezetek és a közművelődé­si intézmények együttműködé­se a fiatalok szabad idejének korszerű és hasznos eltöltésé­ben. Itt felszólalt Szabó Jó­zsef, a nagyatádi járási KISZ- bizottság politikád munkatársa is. Többek között arról beszélt, hogy a járásban, gombamódra szaporodnak az általános ifjú­sági klubok, amelyek a KISZ- szeryezetek politikai és kultu­rális nevelőmunkájában adnak nagy segítséget. A klubélet ki­alakításának kulcskérdését nemcsak az anyagiakban, ha­nem a vezetésben és a módsze­rekben is keresni kell. Java­solta: a tsz-szövetségek' segít­senek meghatározni, hogy gaz­daságonként körülbelül meny­nyit fordíthatnak a kulturális alapból a fiatalok művelődésé­re, a KISZ-esek igénye és ja­vaslata alapján. Király Bernadett, a Kapos­vári Munkácsy Mihály Gimná­zium KISZ-vb tagja a középis­kolák kulturális és művészeti nevelését szolgáló tevékeny­ségről beszélt. Elmondta, hogy kevés megyéinkben a középis­kolás diákklub, ahol viszont van, ott magas színvonalú a munka. A KISZ fontos felada­ta a fiatalok filmesztétikai ne­velése is. Jó lenne, ha a közép­es a szakmunkástanuló-isko­lákban bevezetnék ezt a tan­tárgyat, így biztosan érthetőbb lenne, miért voltak »fényesek a szelek«. A kettes számú szekcióban A korszerű művelődési tevé­kenység szerepe a fiatalság íz­lés- és tudatformálásában, a KISZ-szervezetek feladatai a műkedvelő művészeti mozga­lomban című témát vitatták meg. Felszólalt Kert László, a Kaposvári Városi Tanács nép­művelési felügyelője is; a Ka­posvár üzemeiben folyó önte­vékeny művészeti mozgalom­ról, annak kialakításáról, ne­hézségeiről beszélt. A harmadik napon plenáris ülésen az illetékesek válaszol­tak a kérdésekre. Felszólalt Vonsik Gyula a párt Központi Bizottságától, Molnár János, a művelődésügyi miniszter he­lyettese, Kamarás Rezső, a" Népművelési Intézet igazgató­ja és több más közéleti szemé­lyiség. A sikeres háromnapos tanácskozást Kárpáti Sándor, a KISZ kb titkára foglalta össze. Kárpáti elvtárs javaslatára az első ifjúsági kulturális fó­rum elfogadta az írásos »aján­lást«, amely javaslattal fordult az Országos Népművelési Ta­nácshoz és a KISZ központi bi­zottságához. Felhívta a KlSZ-szervezete- ket, hogy felszabadulásunk 25. évfordulója tiszteletére vállal­ják minél több kultúrház, mű­velődési otthon csinosítását, megyénkben pedig 25 további ifjúsági klub létrehozását. — Orvos? — kérdezem. — Nem látta. Amikor kike­rültem a börtönből, már nem fájt Csak az, hogy nem látok vele. De láttam a másikkal, sokat láttam. Hathónapi kényszermunka után tért haza, azóta lakója a kis háznak, amelyiknek eresze alatt a belépőnek meg kell hajtani magát, olyan alacsony. — Legszívesebben azóta is egyedül vagyok — mondja egykedvűen. ötvenéves emlékeket idézünk a vén ház tövében. A fél év­százada ütött sebek már be­hegedtek, sokat változott a vi­lág. Az egykori indulatok böl­csességgé szelídültek, de ma sem nehéz tüzet csiholni be­lőlük. Az öreg falak között, régi, élénken égő emlékek közt él. S a párbeszédek, amit egykor a vassal vívott, még mindig nem szelídültek. Nagy József az eddig megrendezett városi, járási és megyei tanácskozások tapasztalatait, az ifjúság szo­cialista művelődésének lehe­tőségeit vitatta meg. Megyén­ket tíztagú küldöttség képvisel­te. Méhes Lajosnak, a KISZ kb első titkárának megnyitója után Kárpáti Sándor, a KISZ kb tit­kára Az ifjúsági kulturális fó­rum tanácskozásainak tapasz­talatairól, és a jövő feladatairól címmel tartott előadást. Hang­súlyozta, hogy »a KISZ kultu­rális nevelőmunkájának hiva­tása, hogy segítséget nyújtson a tudomány és művészet pozi­tív hatásainak kiterjesztéséhez a fiatalok nagy tömegeire; fel­készítse őket a sokoldalról ér­kező művészeti, esztétikai hatá­sok értékelésére, segítséget nyújtson ahhoz, hogy a benyo­mások, a tapasztalatok mar­xista—leninista világnézetté szocialista erkölccsé és ízléssé érjenek.« szakkörökről, a kiváló címért versenyző klubokról, a kis kö­zösségek munkájáról, amelyek a népi szokásokat, hagyomá­nyokat és Somogy gazdag for­radalmi múltját kutatták. A sokféle kezdeményezés, önként vállalt feladat nélkül szegé­nyebb lenne csaknem minden községünk és városunk képe. kulturális élete. A felszólaló kiemelte a közös tervezés fontosságát; csak ak­kor lehet eredményeket elérni, ha az állami és társadalmi szervek, mozgalmak vezetői, népművelők és KISZ-esek ösz- szefognak. Nálunk ezt az együttműködést reprezentálja kapcsolatunk a tanácsokkal, a szakszervezettel, a MESZÖV- vel, a könyvtárakkal, a Mozi- üzemi Vállalattal. Egész sor rendezvény szervezettsége, si­keres lebonyolítása, tairtalm; előkészítése függött erőink egyesítésétől. Például a Ki mit Hagyomány és szemlélet SOKSZOR, SOKFÉLE SZEMPONTBÓL vetjük fel hagyományaink szemléletét. Milyen eseménysor az, amelyet történetírásunk — vagy tágab- ban: egész kultúrpolitikánk — talán már közhellyé koptatott megfogalmazásban haladó ha­gyománynak nevez, vagy visz- szahúzó tradíciónak bélyegez. A szemlélet problémájával ál­lunk szemben,, jelesen azzal, hogy egy történeti korhoz, hogy viszonyul a jelen közíté­lete, melyek azok a társadal­mi tudatban munkáló, de méginkább alapbeli tényezők, melyek ezt kialakítják. Más­képpen ítélt és szerbiéit a kö­zépkor, másként a közelmúlt és másképp a jelen. Vitatkoznunk kell az olyan nézetekkel, melyek szerint a marxista történetírás szemlé­letében csak a szellem új. Nyilvánvaló, hogy nemcsak a művek pátoszában — vagy ép­pen antipátoszában — van vál­tozás, hanem alapjaiban is. És nem egyszer s mindenkor­ra adott a mi szemléletünk sem, s nem is hirdetjük an­nak mindenhatóságát, a válto­zás folyamatában a dialektika szigorú törvényei hozták lét­re, és ezek is fejlesztik to­vább. Feltehetjük a kérdést, hogy mit szemlélünk másképp és miért Például a történel­mi személyiségeket Fordított irányú folyamat a történet- írás. Ahogy haladunk előre az időben, ahogy távolodunk egy kortól, annál teljesebbé válik a korkép és annál igazabbak ítéleteink is. Már 1849 óta egyfolytában időszerű, de még ma sem tisztázott kérdés tel­jesen, hogy látjuk és hogy ítél­jük meg a forradalom és a szabadságharc kiemelkedő sze­mélyiségeit és eseményeit. Már hisztorikus feladat az is, hogy a kérdés történetét összefoglalja valaki. Hogy viszonyult a kor nagy­jaihoz a polgári társadalom szemlélete? Jónéhányan tud­ják, jónéhányan emlékeznek még külsőségeire. Kossuth apánk, bankó mitológia, haza­fias szónoklatok — gyakran a hordók tetején — kokárdák... Talán hálátlan, de nem igaz­talan feladat e hamis pátoszú csinadrattás szemlélet fölött ítéletet mondani. Hiszen nem arról van itt szó, hogy az áltisztelet ültette volna a nép ajkára Kossuth Lajos nevét, a hívó szót, hogy »visszavárunk, Kossuth apánk«, sokkal inkább arról, hogy akik ezt dobogók­ról harsogták széjjel, valóban LY áll velem, ez még fiatal ahhoz, hogy csak úgy, első szóra. — Fiatal a nagyapámhoz, de nem hozzád. Máskor na­gyítás szemüveget kapsz. Kép­telen vagy beletanulni a must­rába. Kölyök maradsz világ életedben. Különben is mit félsz, nekem kell a baba. No, kölyök, tépj oda — s kacsintott az álmodozó szeműre. — Kapsz érte egy svéd öngyúj­tót. — Az más — és elindult. A lány a pénzbefizetés tábla előtt sorakozott. A kölyökké­pű odasomfordált. Tördelte a kezét, fejével mutogatott a magában röhögő izomkolosz- szus felé. A kölyök füle is lán­golt meg az arca is. Látszott, hogy újdonsült »barát«. Aztán már nem hadonászott, nem nehezedett egyik lábáról a má­sikra, nyugodtan beszélgetett a fekete, kócos hajú lánnyal. Beszélgettek. A• prémgalléros először pulykavörös lett, aztán csodálkozó arccal nezte a cse­vegő kölyköt. — Tessék — szólt ki az ab­lak mögül az asszonyka. — Ne álmodozzunk, kérem, gyor­san, nem ér rá mindenki, mint maga, fiatalember. Most kapott észbe. Belső zsebéből iskolás betűkkel megcímzett borítékot veti elő. X. Y.-nénak., Budapest. A fia­tal, mohó férfi tekintetével kí­sérte útján a levelet. Amikor az asszonyka ráragasztotta a bélyeget, bizalmasan bedugta fejét a kis ablakon. — Nem lehetne, kisasszony, egy szebb bélyeget? Hm?! — s úgy, bedugott fejjel várta a választ. — Nem, uram, nem lehetne. Mit csináljak ezzel rajta? S kü­lönben is vigye innen a ké­pét? — Kár. Pedig úgy imádott ez az asszony. Legalább egy szép bélyeget!... Kár... — S unalmasan elfordult. — Kölyök! — üvöltött egy nagyot az ajtó előtt az álmo­dozó szeműnek, aki a lány tás­káját tartotta éppen a kezé­ben. — Lódulj, az anyád ...A kölyök, mintha bolha csípte volna, uarott. Otthagyva csa­pot, papot, táskát és lányt. Ügy látszik, megfeledkezett a svéd öngyújtóról is. A prém­galléros teljes erejéből megló­dította az ajtót. A kölyök már nem tudta elkapni a fejét, homlokon vágta. De nem szólt, még csak nem is szisszentett. — Legalább megtanulod, mi a taknyosok kötelessége — szólt vissza az izomkolosszus. A lépcsőn aztán vállára tette a kezét és együtt röhögtek. Ta­lán valamelyik nagyvárosi »élményen« megint. Bán Zsuzsa visszavárták a nemzetvezért és törekvéseit? Győzelemre segítették volna-e a félig- meddig megvalósított demok­ratikus intézkedéseit? Köny- nyebb volt az életút felszíni oldalait legendává emelni az egyszerű emberek között és a kor demagógiájának eszközé­vé tenni. És könnyű volt a kortársak jórészt hamis íté­letei alapján, Görgey táborno­kot hazaárulónak bélyegezni. AKI ÉRTETTE a stratégiai helyzetet és reálisan számolt az esélyekkel — tegyük hoz­zá, az előbbi tábornok eléggé —, az tudta, hogy a tragédia nem Világossal kezdődött és a fegyverletétel nem volt haza­árulás. Voltak, akik látták a bukás elkerülhetetlenségét, például Kemény Zsigmond is. A külpolitikai helyzet elem­zése sok mindenre választ adott Elsősorban polgároso­dásért és függetlenségért küz­dött a magyar nép. Olyan erők szövetkezetek ellene tehát, amelyeknek nem volt érdeke a polgárosodás. Csak egy pél­dát említsünk: a cári Oroszor­szág. Kikre számíthatott? Csak a polgárállamokra, például Angliára. De a szigetország nem segített. Mi ugyanakkor vívtuk függetlenségi harcunkat, mikor ők az írekét verték le. Nem is segíthetett éppen pol­gártörvényei miatt. Erről kevés szó esett a ko- kárdás ünneplések közepette. De változott a szemlélet a mi társadalmunkban is. Jól ismerjük és éreztük az ötve­nes évek dogmatikus szemlé­letének óriási hibáit, mely a jelen viszonyait igyekezett visszavetiteni a múltba, vul­gáris módon akarván igazol­ni a társadalmi haladást, ahe­lyett, hogy a korról reális szemszögből igyekezett volna képet adni, olyan tényezőket kutatva, amelyek a jelen ki­alakulásának történeti magvai voltak. ILYEN SZEMPONTBÓL minősíthetjük óriási jelentősé­gűnek szabadságmozgalmun­kat, hiszen nem arról van szó, hogy azt hirdetnénk: Pe­tőfi és Kossuth eszméi csak próféciák voltak, hanem arról, hogy helyesen ismerjük fel ezek valódi jelentőségét és túlzottan ideologikus oldalaira feltétlenül mutassunk rá. így nyilvánvalóvá lesznek felada­taink is. A sokáig negatívan értékelt személyiségek új megközelítésére, szerepük elfo­gulatlanabb megvilágítására kell gondolnunk. Például a már említett Kemény Zsig­mond életművére, hiszen egy ilyen író trónraemelése és szélesebb, akár oktatásbeli in­terpretációja — nem jelentené más nagyok, például Jóka' trónfosztását. Tröszt Tibor Varga Teréz SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1969. március 15.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents