Somogyi Néplap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-15 / 62. szám

Megkezdődtek a somogyi jogásznapok A Jogászszövetség megyei szervezete, a megyei tanács végrehajtó bizottsága, a Közal­kalmazottak Szakszervezeté­nek megyei bizottsága és a TIT megyei szervezete rendezésé­ben tegnap délelőtt a megyei tanács nagytermében megkez­dődtek a somogyi jogász- napok. A Magyar Tanács- köztársaság 50. évfordulója alkalmából megrendezett jo­gászinapokat dr. Halász János megyei főügyész, a jogássaö- vetség somogyi szervezetének elnöke nyitotta meg. Az elnökségben többek kö­zött helyet foglalt dr. Szénási Géza, az MSZMP KB tagja, a Magyar Népköztársaság leg­főbb ügyésze, Németh Ferenc, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Fehér István, az MSZMP KB közigazgatási és adminisztrá­ciós osztályának munkatársa, dr. Böőr Péter igazságügy-mi- nisztóriumi főosztályvezető, dr’. Mák Ferenc, a Magyar Jogász Szövetség titkára, dr. Sólyom Gábor, a megyei pánt-vb tagja, a megyei rendőr-főkapitányság vezetője, dr. Szőke Pál, a me­gyei párt-vb tagja, az SZMT veziető titkára, dr. Ignácz Pál, a Megyei Bíróság elnöke. A megnyitó után dr. Szónásd Géza legfőbb ügyész mondott ünnepi megemlékezőt Többek között elmondta, hogy a Ta­nácsiköztársaság idején a gyors jogalkotás és jogalkalmazás szaros egységet alkotott, ami előtt ma is elismeréssel adó­zunk. Olyan jogszabályokat al­kottak, amelyek találkoztak a tömegek érdekeivel és harmo­nikusan szolgálták a proletár- diktatúra céljait Rendkívül érdekes, hosszas értékelését Szénási elvtárs azzal fejezte be, hogy a Tanácsköztársaság esz­méje, jogpolitikája napjaink­ban tovább él. A somogyi jogásznapok prog­ramja délután dr. Böőr Péter- igazságügy-minisztériumi fő­osztályvezető A Tanácsköztár­saság igazságszolgáltató tevé­kenysége című előadásával folytatódott — A Tanácsköztámsaság ve­zetői a marxizmus tanításainak szellemében egyik első felada­tuknak tekintették, hogy meg­teremtsék az igazságszolgálta­tás átalakított, új típusú szer­veit A Forradalmi Kormányzóta­nács 1. számú rendeletével sta­táriumot rendelt el és a forra­dalom védelmében a Tanács­köztársaság fegyveres ellensze­güllőit a rablókat fosztogató­Tanácsköztársasági emlékülés az Akadémián A Magyar Tudományos Aka­démia nyelv- és irodalomtu­dományi osztálya és irodalom­tudományi intézete pénteken az Akadémián tudományos ülés­sel emlékezett meg a Tanács- köztársaság jubileumáról. Sőtér István akadémikus megnyitója után Ortutay Gyula akadémi­kus, osztálytitkár hangsúlyoz­ta: — 1919-ben a munkáshata­lomnak egyszerre kellett fog­lalkoznia az államszervezéssel, a fegyveres erők megteremté­sével, a szocialista gazdaság alapjainak létrehozásával és új művelődéspolitika kidolgo­zásával. Ha figyelembe vesz- szük, hogy minden teljességre törő művelődéspolitika évtize­dekre szóló alkotás, és kidol­gozása évek munkáját igényli, akkor csodálhatjuk igazán a fiatal proletárállam nagy táv­latú művelődéspolitikáját, amely rögtönzéseiben is teli volt gazdag, bátor, jövő-hor­dozó gondolattal, forradalmi erejű tettekkel — mondotta többek között. Szabolcsi Miklós akadémiai levelező tag a Tanácsköztár­saság és a magyar irodalom címmel tartott előadást. József Farkas, az irodalom- tudományok kandidátusa elő­adásában a Tanácsköztársaság irodalom- és művészetpolitiká­ját elemezte. Több mint hatmilliós nyereségrészesedés (Tudósítónktól.) A fogyasztási szövetkezetek nyeresége tavaly 37,1 millió forint volt. A szövetkezetek anyagilag is elismerték azok­nak a dolgozóknak a munká­ját, akik legtöbbet tettek a nyereséges működés érdeké­ben. Az elmúlt hetekben 6 443 000 forint részesedést osztottak ki. Ez az összeg 15,2 százalékkal több, mint az elő­ző évben volt A szövetkezeti tagok részje­gyei után két százalék kamat fejében 800 000 forintot fizet­tek ki A szövetkezetek 1 700 000 forintot térítenek vissza tag­jaiknak, tehát az 1968-as év­ben is érdemes volt beíratni a könyvekbe a vásárlásokat és az értékesítéseket Természetesen a visszatérí­tés mértéke szövetkezetenként — az elért nyereségtől füg­gően — más és más. A fogyasztási szövetkezetek községfejlesztési célokra 1,9 millió forintot adnak nyere­ségükből. Állatorvosi kísérlet a nyúlbetegség megelőzésére (Tudósítónktól.) Megyénkben több mint százezer nyulat vásárolnak fel évente a fogyasztási szövetke­zetek. A növendék házinyulak legnagyobb betegsége a kok- cidiózis, a máj- és bélbeteg­ség, amely három-négy hóna­pos korig tizedeli az állo­mányt. Előfordul, hogy a be­tegség egy-egy anya teljes szaporulatát elpusztítja. Érdekes kísérlet kezdődött nemrég Somogyjádon a be­tegség megelőzésére. A Chi- noin Gyógyszer- és Vegyé­szeti Termékek Gyára orvos- tudományi főosztálya dr. Visnyei Lajos kaposvári állat­orvost bízta meg azzal, hogy ' végezzen kísérleteket a kü­lönböző gyógyszereknek ta­karmányokba való keverésé­vel. A gyógyszerekkel szeret­nék megakadályozni az elhul­lást, amely főleg ott követke­zik be, ahol az állattartás kö­rülményei nagyon kezdetle­gesek. A somogyjádi fogyasz­tási szövetkezet vállalta a kí­sérlet előfeltételeinek biztosí­tását. Itt szépen terjed a nyúltenyésztés, de a máj- és bélbetegség sűrűn szedi áldo­zatait Tíz tenyésztő ötven anyainyulát vizsgálták meg, s rajtuk figyelik meg a gyógy­szeres takarmány etetésének eredményeit kát forradalmi törvényszék elé állította. A bíráskodást a for­radalmi törvényszékben nem kötötték képesítéshez, ez tu­lajdonképpen az osztályhű dol­gozók részvételét jelentette az igazságszolgáltatásban. A pro­letárdiktatúra kikiáltása után az ország minden városában, helyiségében megalakultak a munkás-, paraszt- és katonata­nácsok, amelyek nyomban a kezükbe vették a helyi igazság­szolgáltatás irányítását, gon­doskodtak a forradalmi tör­vényszékek felállításáról és a kinevezett népbírók segítségé­vel a forradalmi rend fenntar­tásáról. — A forradalmi törvényszé­kek megalakulásával összetéte­lében és szervezeti szempont­ból is új típusú büntető igaz­ságszolgáltatási fórum alakult ki, valódi népbíróság, amely­ben a dolgozók és a munkás­osztály szövetségesei gyakorol­ták a bíród hatalmat Ez össze­hasonlíthatatlanul haladóbb volt a burzsoázia törvénykezé­si formái között legfejlettebb­nek tekintett valójában lát­szat jogokkal rendelkező és a kizsákmányolókat szolgáló es­küdtbíróságoknál. Mindenek­előtt rá kell mutatnunk az új eljárások rendkívüli egyszerű­ségére, a törekvésre, hogy ki­küszöböljék a felesleges, bo­nyolult szabályokat és általá­ban a bürokráciát Messzemenően érvényesült a védelem elve, a terhelt a sza­bad védőválasztás jogával ren­delkezett (itt jegyezzük meg, hogy védő nem csupán hivatá­sos ügyvéd lehetett.) A bűnös­ség eldöntésében a büntetőta- nács zárt tanácskozáson és tit­kos szavazással határozott — Dicsekvés nélkül mond­hatjuk, hogy a felszabadulás óta kiépített igazságügyi szer­vezet szocialista törvényeinket helyes jogpolitikával alkalmaz­za és a Magyar Népköztársaság szilárd támasza. Eredményein­ket nem kis mértékben köszön­hetjük az ötven évvel ezelőtti sikereinknek is — fejezte be előadását dr. Böőr Péter. Ezután dr. Nagy Jenő megyei főügyészségi ügyész, dr. Mik­lós János megyei bírósági el­nökhelyettes, dr. Somos József, a katonai bíróság elnöke és dr. Szilli Gyula, a Kaposvári Ügy­védi Kamara elnöke tartott nagy érdeklődéssel kísért kor­referátumod:. Majd emlékezetes perceknek lehettünk tanúi: mikrofon elé lépett a Tanácsköztársaság Forradalmi Törvényszékének egykori bírája, Klémens Béla. Az idős kommunista közvetlen hangion emlékezett meg a di­csőséges napokról és beszélt akkori tapasztalatairól, emlé­keiről. A somogyi jogásznapok prog­ramja ma folytatódik. P. D. Harminchét ember öröme Gyakran találkozunk az em­beri megbecsülés különböző formáival. Az apró figyelmes­ség mindenkinek jólesik — erre gondoltak a kisgyaláni Egyesült Erő Termelőszövet­kezet vezetői is, amikor a zár­számadásra való előkészület­kor elhatározták, legjobb dol­gozóikat külön jutalomban részesítik. Nádorfalvi Nándor tsz-elnök így beszél erről: — Nagyon sok lelkiismeretes, jól dolgozó tagja van a három község — Fonó, Büssü, Kisgyalán — gaz­daságainak egyesüléséből ala­kult tsz-nek. Ezért nehéz volt eldönteni, hogy kik kapjanak ajándékot, s bizony nem min­denkinek tudtunk most adni. Róluk sem feledkezünk meg, jövőre ők kerülnek sorra. A tizenöt büssüi megjutal­mazott közül hármat keres­tünk fel. Böröcz Józsefné és Schmidt Antalné egy munka­csapatban, a növénytermesz­tésben dolgoznak. — Nagy meglepetés volt számunkra a jutalom és örü­lünk, hogy elégedett velünk a vezetőség. Igyekeztünk ponto­san dolgozni, s bárhol szükség van ránk, ezután is minden munkából kivesszük részün­ket. Az ízléses, ajándékba ka­pott készletet a konyhaszek­rényben, fő helyre tettük — mondják. A ház, ahol Pápai Géza la­kik, néhány éve épült. Géza bácsi az udvarban szorgosko­dott, mikor bekopogtattunk hozzájuk. Meglepődött, hogy öt keressük, és elérzékenyül- ten mutatta a tetszetős pipát. — Még nem próbáltam ki, ezt csak ünnepen fogom használ­ni. Géza bácsi sertésgondozó volt a tsz-ben nyugdíjazásáig. Munkáját nagy szakértelem­mel végezte, tapasztalatait most átadja a fiatalabbak­nak. A kisgyaláni szövetkezet jutalomban részesített tizen­három tagja közül Bőzsöny Jó­zsef könyvelővel beszélget­tünk. Az elnök szerint lelki- ismeretes, alapos munkát vég­zett mindig. Értékes írókész­lettel ajándékozták meg. Fonóban kilencen kerültek a jutalmazottak listájára. A jók közül is as legjobbak egyike­ként Vittmann János sertés­gondozót és Zóka Antalnét em­lítette Nádorfalvi Nándor tsz- elnök. Zókáné január óta megérdemelt pihenését tölti. — Most az otthon körüli ten­nivalók foglalják le az időmet. Nyugdíjazásomig lányommal együtt a növénytermesztésben dolgoztam. Mentem én min­dig, ha hívtak, még a fiata­lokkal is versenyre keltem. De már eljárt fölöttem az idő, nem győzöm az állandó mun­kát. Vittmann János állatgondo­zó szorgalmát példaként em­legetik a faluban. — Szeretem az állatokat, és szívesen vég­zem a munkámat. Én egy éb­resztőórát kaptam ajándékba, talán azért, hogy időben föl­ébredjek. Igaz, eddig sem kés­tem el soha... — mondja. Majdnem négyszáz sertést gondoz másodmagával, múlt évi keresete harminckétezer forint körül volt A jutalmazottak között akadt, aki megjegyezte: — Jaj, mennyit kell nekem ezért az idén kapálni. — De a felkiál­tás mögött öröm bújkált. Tud­ják, hogy a szövetkezet veze­tői nem várnak tőlük lehetet­lent, s ha mindenki igyekszik munkáját becsülettel elvégez­ni, a tsz és a tagok látják hasznát. Fehér Éva DICSŐ ELŐDÖKRE EMLÉKEZVE A százhuszonegy évvel ezelőtti tavaszt idézzük, azt a borús, ónszürke, fel­hőktől terhes napot, amely mégis élénk színt rakott a történelem palettájára. »»Március idusa«. Az a ta­vaszkezdet így maradt meg bennünk. A mai fülnek és értelemnek kissé dagályo- san, de a lélek mélységeiben rokonszenvet keltőn. Haza. Szabadság. Ritkán ejtjük ki ezeket a szavakat. A XX. század embere ra­cionalistának vallja magát. A korábbi századok esemé­nyeit hajlamos egy kicsit az emberiség történelmi ka­maszkorának tekinteni. Ro­mantikus lobogások, szent, de naiv vágyak. Kimutatha­tó, hogy elődeink forradal­mai, világot megváltó igye­kezete eleve halálra ítélt vállalkozás volt. Gyakran feledkezünk meg arról, hogy mai szemmel naivnak tűnő harcuk élethalálharc volt. • »Fázunk és éhezünk S átlőve oldalunk. Részünk minden nyomor... De szabadok vagyunk!« — üvölti, sírja bele a világ­ba Petőfi szűkölő farkas­ként, s mégis boldogan, hogy nem a kegyelmes lábait nyalogató ebekhez tartozik. Párizsban szakadtak át először a gátak, mint már annyiszor. A legeurópaibb város vonzotta magához delej ezve a »»vigyázó szeme­ket«. Robespierre népe vé- gigözönlött a macskaköves utcákon, és tűzcsóvát vetett a palotákra. Európát gyúj­totta föl vele. Az előítéle­tektől terhes, konvencionális Európát, ahol az évszázados rend megingathatatlanságá- ban bizakodó urak húztak hasznot a milliókból, »»kik nap hevében éhen-szomjan, k-Hségbeesve« élték vigasz­talan napjaikat. Pestet is lángra lobbantotta a tűz. Óvatosakból bátrak, bátrak­ból óriások születtek. »►Ott áll majd a krónikák­ban / Neved pesti ifjúság« — jövendölte meg Petőfi. Na­gyot akartak, s a feladat hősökké érlelte őket A re­formkor nagy politikusai óvatosabb programot hirdet­tek, de a márciusi ifjak tisz­ta szándéka, a tennivalók kendőzetlen kimondása egy­értelmű volt a tömegek előtt is. ök voltak a forradalom kovácsai. Elsőként ragadtak fegyvert, amikor az alig kiharcolt szabadságot ve­szély fenyegette. »»Föltámadott ' a tenger« — lelkesedett Petőfi, kora vér­keringésének leginkább ki­tapintható ere. Ki merte mondani a szót, a kínnal megszültét: »Világszabad­ság«. Halni is tudott érte. Rájuk emlékezünk. S a ké­sei »»márciusi ifjakra, a di- csősséges 133 nap katonáira, a nemzetközi brigádok ma­gyar hőseire. Felidéződik a 1942. március 15-i tüntetés is. A megerősödött kommu­nista párt legális vezető szerve, a Magyar Történel­mi Emlékbizottság tevé­kenységének legjelentősebb eredménye. A Horthy-rend- őrség hiába szerette volna csírájában elfojtani, a Pető­fi téren mégis nyolc-tízezer ember gyűlt össze, tüntetve a háború ellen, követelve a »Független, szabad demok­ratikus Magyarországot«. Gumibotok csattanása sem tudta elnémítani a negyven- nyolcas ifjak utódainak hangját. Ez a demonstr íció is mérföldkő lett. Egy eszme erejének megnyilvánulása. Olyan eszméé, amely erő­sebb és igazabb minden ré­gebbinél. Ha majd ott állunk az emlékművek, a jól ismert szobrok előtt, és fehér Inges, vörös nyakkendős gyerekek kedves sutasággal koszorút helyeznek el a talapzatnál, emlékezzünk mi Ts hamis pátosztól, de rutinossá fá­sult ünnepléstől is mentesen rájuk, a mindenkori haladó eszme »megszállottjaira«. L. L. Ankét az Útközbenről Egyre népszerűbb Somogy­bán a megyei pártbizottság propaganda és művelődési osz­tályának kiadásában megjele­nő Útközben. Ezt kifejezi a példányszám növekedése és az, hogy például a tanácsköztár­sasági emlékszámért szinte »megostromolták« a kiadással és terjesztéssel foglalkozókat. A cél az, hogy az Ütközben még tartalmasabb legyen, az eddiginél nagyobb segítséget adjon olvasóinak. A vélemé­nyek megismerése és a kíván­ságok egybegyűjtése végett ol­vasótalálkozókat rendezett a megyei pártbizottság propa­ganda- és művelődésügyi osz­tálya. Az elsőt Barcson, a má­sokat pedig a megyeszékhe­lyen a tömegszervezetek és -mozgalmak képviselőinek. A tartalmas ankéten Balajcza János, a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának munkatársa és dr. Bánhidi Tibor, az Ütköz­ben szerkesztője tájékoztatta a megjelenteket a kiadvány eddigi történetéről és a közeli tervekről. Az ankét részvevői megállapították, hogy a kiad­vány nagy segítséget ad a pro­paganda- és agitációs munká­hoz. Például a pártiskola, a marxizmus—leninizmus esti egyetem hallgatói rendszeresen felhasználják tanulmányaik­hoz ezeket a megyei anyago­kat. Az ankéten elsősorban akö­rül forgott a vita, hogy mi maradhatna el a negyedéven­ként megjelenő krónikából, s miről írhatna a jövőben sok­kal többet. Legtöbben kifogá­solták a külpolitikai rovatot és a baráti országok életéről szóló cikkeket Szerintük ehe­lyett is megyei anyagot lehet­ne közölni. A külpolitikai rovat helyett javasolták, hogy honosítsák meg a külpolitikai cikkek bibliográfiáját. Olyan vélemény is elhangzott hogy sokat foglalkozik a múlttal az Útközben. A kívánságlista, amelyet Varga István, Zágon Berta­lan, Varga Sándor, Balázs Nándor, Kohner Antal és Ke­lemen Ilona benyújtott, hosz- szú időre programot adott a szerkesztőknek. Véleményük szerint sokkal többet foglal­kozhatna a kiadvány a haza­fias és honvédelmi, nevel ésset a párt szövetségi politikájá­val, a nőmozgalommal, a nők élet- és munkakörülményei­vel, a szakszervezetek megnö­vekedett feladataival, a KISZ érdekvédelmi munkájával, a munkásifjúság helyzetével, a káder- és személyzeti munká­val, a szocialista demokráciá­val, művelődésügyi kérdések­kel. Az is szóba került, hogy meg lehetne indítani a politi­kai kislexikont, a somogyi példaképek bemutatását. Ja­vasolták többek között, hogy az Útközben indítson vitát időszerű témákról, adjon fóru­mot egy-egy járás vezetőinek, hogy beszámolhassanak ered­ményeikről és gondjaikról. Természetesen ennyi kíván­ság csak akkor valósulhat meg — mint dr. Bánhidi Ti­bor mondta —, ha az Útköz­ben cikkíró gárdája is megnő. A megyei pártbizottság propa­ganda- és művelődési osztálya a jövőben is rendez ilyen an- kétot, hiszen minden véle­ményt gyorsan kamatoztathat­nak a kiadvány legközelebbi számaiban. L. G. SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1969. március 15.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents