Somogyi Néplap, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-16 / 39. szám
•OnOGTI NÉPLAP 6 Vasárnap, 196*. február 2fc „Az önfeláldozás példaképe44 SZAMUELY TIBORNÉ SZILÁGYI JOLÁN KÖNYVE A FÉRJÉRŐL O '.ilagyi Jolánnak — Sza- Q muely Tibor feleségének — visszaemlékezése különös típusa a memoár Irodalomnak. A hivatásos forradalmár felesége, aki tevékeny harcosa volt a munkásmozgalomnak — művész. Festő és grafikus öntötte formába emlékei t. Plasztikus képekben elevenítette fel életét gyermekkorától a fasizmus németországi térhódításáig. Visszaemlékezését három nagy szakaszra bontja. Az elsó részt gyermek- és ifjúkorának szenteli, majd az 1919 februárjától — férjével való megismerkedésétől — a Tanácsköztársaság bukásáig terjedő időszaknak. A harmadik részben «migrációs éveiről ír, egészen Hitler hatalomra jutásáig. Színes, mozgalmas, szomorúsággal és humorral átszőtt írása hűen tükrözi több mint harminc esztendő társadalmi és politikai életének minden feszültségét Gyermekkorának rajzában egy sokgyermekes pedagóguscsalád küzdelmes életével ismerkedhetünk meg Meleg szeretettel rajzolja meg apjának, a szabadgondolkodó történelemtanárnak portréját »■Apám szenvedett Összetört a hiábavaló küzdelemben, szegénységben« — írja. Az apa törekvéseit elgáncsolták a kultuszminisztériumba küldött »titkos jelentések«. »Az alsóbb néposztályok helyzete a parasztháborúk előtt« című doktori értekezésének, a feudalizmus felbomlásáról és a középkor szellemi életéről írott dolgozatainak szelleme nem felelt meg az osztrák— magyar uralkodó osztályok érdekeit "szolgáló kultuszminisztériumnak. A kor iskola- politikájáról a diákévek élményein keresztül is sok érdekes részlet tárul elénk. Szilágyi Jolán középiskoláit a szabadabb szellemű Veres Pálné gimnáziumban végezte. Ebben a »szabadabb széllé--' rn$- iskolában is megbotrán- koztak Zichy Mihály »meztelen« rajzain, melyekkel Madách Az ember tragédiája című drámáját illusztrálta. A férfi tanárok óráin hivatalos »gardedám» vigyázott a tanulólányok erkölcseire Szilágyi Jolán szinte gyermekkorában jegyezte el magát hivatásával, a festészettel és a rajzzal Érettségi után az iparművészeti iskolán tanult, majd a »művészház« esti tanfolyamára járt rajzolni, ahol Remstok Károly és Vaszary János korrigált. Képei részt vettek a Nemzeti Szalon kiállításain. 1917 januárjában, a Képzőművészeti Szabadiskola megnyitása után Kem- stok és Rippl-Rónai tanítványaként tanult és dolgozott. A párizsi mintára szervezett szabadiskolában az új művészeti irányzat legjobb mesterei tanítottak. Kemstok és Rippi-Rónai mellett ott tanított Vedres Márk. Tihanyi Lajos és Egry József is. És itt tanultak a jövendő művészei: Szőnyi István, Benáth Aurél, Derkovits Gyula. A * új magyar művészet születése több haladó szellemű értelmiséginek felkeltette érdeklődését. Sűrűn látogatott el az iskolába Karinthy Ferenc, Lukács György, Balázs Béla, Szép Ernő, Fogarasi Béla. Az iskola lehetőséget adott, hogy a tehetséges, -de szegény művész- növedékek tanulhassanak. Az iskola szellemére és művész- társaira emlékezve írja: »A tehetséges, fiatal proli fiúk mind háború ellenesek, szocialisták voltak, az iskolaszolgával együtt... Néhány nagy tehetségű munkásfiú is akadt, akiket a két világháború és a közbeeső embertelen korszak elpusztított. De ki tartja őket számon? ... A könyörtelen kor széttapx>sta őket. Aki élve maradt, nehéz életútján nem bontakozhatott ki a tehetsége. Friedbauer Béla évekig nyomorgott emigrációban, legfeljebb szobafestői megbízásokat kapott. Szülővárosába hazatérve ismét csak szobafestő lett, míg végül a megszálló német fasizmus elpusztította. A parasztfiú, Nyerges János — Kemstok •evéltje — évtizedekig bányászként vagy más fizikai munkán dolgozott.« A háború utolsó évében megindult nagy »erjedés«, majd a közelgő forradalom légköre betört a festőiskolába is. Szilágyi Jolánt és társait magával ragadta a szebb, az igazabb élettel biztató mozgalom. A művésznö- vendékek együtt tüntettek a polgári forradalomnál többet követelő munkásokkal. Gosz- tonyi Mária, az iskola egyik legtehetségesebb festőművész növendéke, aki az iskola megalapításáért is sokat tett, a Visegrádi utcai pártközponttal állt összeköttetésben. Szilágyi Jolán első pártmegbízatásait tőle kapta. A párt vezetőinek letartóztatása után őrizte a második központi bizottság illegális üléseit, üzeneteket közvetített illegalitásba vonult vezetőknek. A pártvezetőség Gosztonyi Máriát bízta meg Szamuely Tibor biztonságba helyezésével. Ezzel kezdődik a visszaemlékezés második része. Szilágyi Jolán megismerkedett Szamuely Tiborral, a forradalmárnál, s »mindent vállalva« hozzáment feleségük A Tanácsköztársaság kikiáltása után Szamuely Tibor munkája megsokszorozódott A legnehezebb feladatokat vállalta magára Egyik legbátrabb, legkövetkezetesebb harcosa volt a proletárdiktatúrának. Szilágyi Jolán a Tanácsköztársaság időszakából azokat az eseményeket ismerteti, amelyeket maga is átélt Sok apró mozaikból állította ösz- sze Szamuely Tibor portréját. Arra törekedett, hogy minél sokoldalúbban formálja meg egyéniségét Mindenütt észrevette, hogy Szamuely nagy hatással volt környezetére, a vele dolgozó elvtársakra. »Tibornak nem volt ideje elmélkedésre« — írja, mart olyan helyzetek adódtak, hogy azonnal cselekedni kellett »A hatalom ugyan fegyveres harc nélkül került a munkásság kezébe — és ez 3ok illúziót szült —, de 9 föld alatt mint a láva fortyogott az osztályellen- eég, és ki-ka tőrt egy-egy ellenforradalmi íelk5és Pes- tes Tibort«! az ellenzék »hu- rnamzrnust* követelt A vidéki kommunista pedig, akit megszédített az annyira áhított béke délibábja és akinek ujjait a kulákok kapával vagdosták le, hiába elmélkedett aztán a békességről, humanizmusról. »Szamuely tevékenységének középpontjában az ellenforradalmi megmozdulások leverése állt, emellett vulít hadügyi, majd közoktatásügyi népbiztos, a lakásügyek vezetője, április végétől pedig a Frontmögötti Bizottság elnöke. 1919 májusában repülőgépen a frontokon keresztül Moszkvába, majd tíz nap után Lenin üzenetével visszarepült Nagy szerepe volt a júniusi ellenforradalom leverésében. A reakciósak és a jobboldali szociáldemokraták gyűlölték Szamuelyt Munkatársai szerették, becsülték. Felesége sokszor az újságokból értesült férje tevékenységéről. A tánácskormány bukásakor Szamuely Tibornak nem adtak menedékjogot Ausztriában. Álnéven egyedül indult útnak* de menekülése nem sikerüli. A hátáron elfogták, a terror áldozata lett A »szágüldó riporter«, Egon Erwin Kisch így írt: »Szamuely Tibor most egyedül és lassan mendegél. távozik hazájából, Azért küzdött, hogy Magyarország proletariátusa felszabaduljon, úgy, amint azt Oroszországban, látta. Mindent feláldozott ezért békéjét, nyugalmát nevét.. Szamuely Tibor az önfeláldozás példaképe ...« S zilágyi Jolánnak és családjának üldöztetés, börtön volt a sorsa, mint sok kommunistának. A férje mellett töltött öt hónap megszabta egész életútját: a kommunista mozgalom harcosa maradt, művészetével mindig a munkásosztály ügyét szolgálta. A fehérterror kegyetlensége és embertelensége mellett híven rajzolta meg a legjobbak igazi emberségét A börtönből kiszabadulva rövid ideig Becsben élt Bécs után Olaszországba vezetett útja, ahol az olasz munkások és az ott élő magyar emigránsok gondoskodása segítette át élete nehéz szakaszán. Hamarosan Moszkvába került ahol részt vehetett a Kommunista In- temacionálé kongresszusán. Itt találkozott a nemzetközi munkásmozgalom vezetőivel. Több vázlatot készített Leninről, akinek hozzá intézett első szavai férjére emlékeztették: »Jól ismertem és becsültem a férjét« A kongresszus után Kun Béla Berlinbe küldte pártmunkára Az itt töltött tizenegy évről szóló fejezetekben hű képet kapunk a németországi politikai pártok tevékenységéről, a német munkásosztály küzdelméről, a német kommunista párt harcáról és a magyar emigránsok németországi munkájáról. Szilágyi Jolán dolgozott, rajzolt elsősorban a mozgalomnak, amíg csak a horogkereszt árnyéka el nem borította’ Németországot 1933. február 27-én a nácik megszállták a pártházat a szerkesztőséget és a nyomdát a Kari Liebknecht-ház homlokzatára kitűzték a horogke- nesztes lobogót Szilágyi Jolánt »államellenes tevékenység« elmén a berlini rendőrség kiutasította Németországból. Az utolsó berlini napokra emlékezve írja: »Február 27-én kigyulladt a Reisch tag! A kör bezárult A Reischtag lángjai — jeladás a »gyújtogató« kommunisták karfására. A városon keresztül-kasul náci zászlókkal díszített teherautók száguldoztak, barna uniformisba öltözött horogkeresztes karszalagot viselő fiatalokkal A helyzetet már nem lehetett félreérteni — kommunistákra vadásztak. El ebből a pokolból... Sehogy se találtam magam az én Berlinemben. Már nem az én Berlinem volt — ez egy város volt, ahogy Budapest is egy város lett az én Budapestemből ... A legjobban fájt, hogy mindaz; amiért harcoltunk: megbukott Részese voltam a küzdelemnek, és fájt, gyötrően, mardosón. Vége...« A kommunista magyar emigránsok elhagyták Berlint, menekülniük kellett az újabb pokolból. Szilágyi Jolán Moszkvába ment Levert, keserű hangulatából a Dimitrov-per rázta fed. Dimitrov bátor föllépése hitet adott, * könyvét ezekkel a szavakkal zárja: »... tudtam, győzni fogunk mindenféle barna pestisen.« Tóth Dana fánk A palóc falvak lakói még ma la farsangi fánkkal kedveskednek a vendégeknek. (MTI Fotó — Bereth Ferenc fedvl PORTRÉ egy portré-karikaturistáról A televízió híradója így kommentálta a közelmúlt egyik sajtóeseményét: »Vajon gondolnák-e, kedves nézők, hogy a képernyőn látható komor emberek karikatúra-rajzolóink legjobbjai? Kiosztották a MVOSZ díjait az év legjobb karikaturistáinak«. És jöttek sorban az ismert nevek. Balázs-Piri Balázs, Várnai Ferenc, Hauswirt Magda és a többiek. A Füles szerkesztőségében találkoztam Hauswirt Magdával először vagy két évvel ezelőtt, s itt beszéltük meg a randevút most is. Hatalmas cekkert hozott, amelyből mappa, rajzszeres doboz és rajzok kerülnek elő. — Tudja, én nagyon rossz interjúalany vagyok — ül le a kényelmes fotelbe —, nem szeretek beszélni, csak rajzolni, de azért csak kérdezzen *—í bátorított, miután meglátta clkenódött ábráza- tomak — Mióta rajzol? — Hároméves lehettem, amikor először vettem a kezembe ceruzát, nyolc évvel később már karikatúrákat rajzoltam, amelyek itt-otí meg is jelentek. — Hogyan lesz valakiből karikaturista? — Erre véleményem szerint születni kell. A karika- turista fordított szemlélete, görbetükre, s mindennapi élet íonákságainak fölfedez zése már a gyermekkorban is kell, hogy jelentkezzen, persze nem úgy mint a mai Ludas hasábjain. Én elsősorban portrékat rajzolok * egy-egy arcban megtalálni azt az egyéniséget, amelyet kikarikírozok. Most is száguld a ceruzája a papíron, kicsit fölemelkedve igyekszem belelesni, de észreveszi a szándékomat és eltakarja. — Ne leskelődjön. Meglepetés! Behúzom a nyakam, firkálok valamit a noteszembe, aztán megkérdezem. — Nyilván sok világhírességet is tollhegyre tűzött már? — Nagyon szeretek rendezvényekre, hangversenyekre járni, itt rengeteget rajzoltam. Arthur Rubinsteint, Szvjatoszlav Richtert, David Ojsztrahot, Yehudi Menuhint, Prokofjevet, aztán az írókat, Solohovot, Füst Milánt, Kassák Lajost, Ráth-Végh Istvánt és szobrászokat, Kisfaludy Stróblt, Pátzay Pált. 1928-ban kerültem a Színházi Élet című laphoz — folytatja —, ebben és a Képes Filmújságban jelentek meg először rajzaim. • Telefon — hívja el a titkárnő, s a párszavas beszélgetés végén nevetve jön visz- sza: — Adok egy óriási poént, a cikkéhez! Most telefonált Várkonyi Zoltán, a Vígszínház főrendezője, hogy rajzoljam le, de vigyázzak — mondta, mert az utóbbi években kicsit meghíztam é* nem szeretném, ha kövérnek rajzolna! ■— Kinek a portréját rajzolta le először? *— Tizenegy éves kislány voltam, amikor Balatonfűre- den egy étteremben ebédelve észrevettem két érdekes arcot a szomszéd asztalnál. Gyerünk elő gyorsan a papírral és ceruzával. Ady Endrét és Csinszkát rajzoltam le. A pincér, amikor meglátta a rajzot, elkérte és odavitte a költőnek. Nagyot nevettek rajta. Ady aláírva visszaküldte, Később elajándékozz tam egy autogramgyűjtőnek. Máig is sajnálom! — Volt-e vatárni kellemet- lensége a rajzok miatt? — Komolyabb csak egy, A felszabadulás előtt a rá- dióújságnál dolgoztam s m bemondókról készítettem karikatúrákat, Az egyik szpíker — a nevére már nem emlékszem — be akart perelni hitelrontásért, annyira felmér - gesedett a karikatúra láttán. Vértes Marcell, a világhírű grafikusművész is hiú ember volt. Lerajzoltam, de megtiltotta, hogy bármelyik lap is közölje. Hauswirt Magda portréi mulatságos karakterfejek, szelíd karikatúrák, egyáltalán nem torzképek. Az esetleges sértődöttség túlzott érzékenységre utal. Ilyen pedig jócskán akad a művészvilágban. A felszabadulás előtt a Nemzeti Szalonban rendszeresen szerepelt rajzaival kiállításokon. 1947-ben volt az első és utána még három önálló kiállításon mutatta be rajzait a közönségnek. Szenvedélye azonban nemcsak az újságok hasábjain tette ismertté a nevét, hanem filmen is. A Pannónia Filmstúdióban készült Négy bors ök- röcske című rajzfilmben ő rajzolta meg Gergőt. Kilenc hónapig dolgoztak a figurán, tükör előtt próbálgatták a különböző mozdulatokat Várnai Ferenccel és Dargay Attilával. Amikor az IBUSZ sajtó- osztályán dolgozott, számtalan hazánkat ismertető és propagáló könyvet illusztrált A Muzsikus Péter kalandjai című mesekönyv Angliában is napvilágot látott rajzaival. Készített plakátokat a Divatcsarnoknak, rajzolt levelezőlapokat, de az igazi a karikatúra! •— A rajzoláson kívül mivel foglalkozik a legszívesebben? — A varrás és barkácsolás a hobbym, ezzel szívesen piszmogok. Van egy három és fél éves unokám,< már, az ő kezében is ügyesen forog a ceruza. Tündén kis kölyök. Képzelje, előhalássza a konyhából a seprűnyelet, a kezébe fogja, mint a mikrofont és slágereket énekel. Én, pedig rajzolom. A családban hagyomány a kézügyesség, a fia kitűnő belső építész és amilyen rajongással beszél az unokájáról. — — Mikor és hol rajzol? — Mindig és mindenhát Unalmas értekezleteken és ha-ng ver senyeken, ha az utcán meglátok egy érdekes arcot viszkedni kezd a ceruzám és otthon fejből lerajzolom az illetőt. Rajzoltam a televízióban E ndrődi Istvánnal és a Vidám Színpadon. ahol Kellér Dezső kérdezett, én pedig rajzban feleltem. A jelenésre várva ügy remegtem a színfalak mögött mint a nyárfalevél, amikor a felejthetetlen emlékű Komlói Vilmos így szólt: — Nyugalom. Ne izguljon. Viselkedjen úgy, mintha « közönség ott sem lenne. — Volt-e olyan »páciense*, akivel nem boldogult? — Maga biztosan nem, de az idősebbek talán emlékszenek Szász Idára. Parodists volt, ragyogó utánzó művész. Kínlódtam a rajzzal, mart minden pillanatban más volt az arca, beszéd közben is »memorizált«, utánzóit valakit Amikor azt hittem, hogy most sikerült megfogni az a*~. cát, máris elváltoztatta. Befejezi a rajzolást, eiralb- ja a »műszereket« és a mappájából elővesz két rajzot Ezekkel nyert dijat most a karikatúra-pályázaton. Az egyikről Tolnay Kiárt mosolyog, a másikról Major Tamás néz gondterhelten bozontos szemöldöke alól. Itt láthatjuk mindkettő-, jüket Búcsúzásul a »meglepetést* is megkapom. Ezúttal éa kerültem terítékre. Saly Gésa
