Somogyi Néplap, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-15 / 38. szám

XXV. évfolyam, 38. szám. Szombat, 1969. február 15. Ql agjj&S'úpúítűs — Milyen jó lenne még gyermeknek lenni! Bárcsak ma is óvodába járhatnék! — kesergünk naphosszal a gondtalanság, a játék után vágyakozva. Nos, én elhatá­roztam, hogy egy napra újra óvodás leszek. Azon a reggelen tehát a kicsinyekkel együtt igyekez­tem a Damjanich utcai óvo­da felé. A különbség csupán az volt, hogy nem a mama vezetett kézen fogva, hanem az óvó néni mellett lépdel­tem — lisztes távolságra. Az ovisok, mint amolyan idegent, leplezetlen érdeklő­déssel fogadtak. Amint ki­derült, hogy velük együtt fo­gok játszani,, elpárolgott a bizalmatlanságuk. Hamar pertu viszonyba kerültünk. — No, akkor játsszunk — javasoltam. Nem addig ám! Itt minden meghatározott rendben fo­lyik. Órarend szerint. Az el­ső órában rajzolni fogunk.. Mint kiderült, nem tartha­tok velük. Látnom kellett volna a televízióban a tegna­pi esti mesét ahhoz, hogy le tudjam rajzolni a főhőst. Az asztalok között járkálva figyelem munkálkodásukat. Akadozva siklik a színes ce­ruza, keserves töprengés, bir­kózás a gondolatokkal, mig végre az elképzelésből való­ság lesz. Ami a mü felismer­hetőségét illeti, többen akár modern festők is lehetnének. Az óvó néni piros, illetve fe­kete póritokkal díjazza a tel­jesítményt. Kinek-kinek ér­deme szerint. A második órában mesét hallgatunk, illetve mondunk. Az óvó ncni kezdi, majd mi következünk. Én is sorra ke­rülök. Bizony alaposan bele­izzadok, mire nagynehezen előbányászok egy beporoso­dott gyermektörténetet. Az óvó néni most kiadja a jelszót. — Gyerekek, irány jálékor- szág! Nosza, mint felbolydult méhkas megélénkül a terem, s egymás mögé állva, vona­tozva megindulunk a mesés birodalom felé. Nem kell messze utaznunk. A szemköz­ti helyiségben megtaláljuk mindazt, ami az óvodás szem- szájnak ingere. Babák kicsinyben és élet­nagyságban, köztük feketék is. Állatfigurák serege, élen a tv mesehőseivel. Élénk színű építőkockák, játékvasút, s a közlekedés valamennyi kép­viselője miniben és zsúfolt­ságmentesen. Jól ismert és"' sosem látott játékok eldorá­Újjáépült a gyárkémény A kaposvári rúgi sörgyár jórészt üres épületébe mintegy tizenöt évvel ezelőtt költözött a Somogy megyei Faipari Vállalat A berendezkedés előtt a sörfőzde elavult gépeit hazai söriparunk nem vette át: a kohókba kerültek. Az épületek azonban ott marad­tak, s megindult bennük a fa­feldolgozás. Volt a sörfőzdének két ipa­ri méretű kéménye, az egyiket azonnal felhasználták a fa­üzem kazánjához és 1955-óta üzemel. A fatüzelésű sörfőző üstök kéményére azonban nem volt szükség és egy ré­szét lebontották. A kémény­csonk lassanként feledésbe merült, a kiugró falat pillér­nek hitték, s szükséges rossz­nak tartották. A fejlődő üzemben — ké­sőbb — egyre több gőzre lett volna szükség. Az 1955-ben átmeneti időre tervezett egyetlen kazán ezt nem tudta zavartalanul biztosítani. A bővítést a helyszűke akadá­lyozta. Az egyik megoldás — esetleg évek múlva — milliós nagyságrendű beruházással járt volna. A véletlen azonban segítséget nyújtott: az emele­tes épület tetejének javítása­kor a cserepek alól kibújt a sörfőző üstök elfelejtett ké­ménye és kínálta a megoldást. Igen alapos szilárdsági vizs­gálat után a kémónypillért hat méterre] meghosszabbítot­ták és a működő kazánt át­kapcsolták erre. Ezzel üze­men kívül kér"1! az az évszá­zad elején készül1 körkémény. Ezt is megvizsgálták s kide­rült; annyira repedezett, meg­süllyedt az idők folyamán, hogy teljesen le kellene bon­tani, s csak újra alapozva le­hetne fölépíteni. A gyár fiatal műszakijainak, az üzemi dolgozók tetemes társadalmi munkájának és a bővítésbe bekapcsolódott vál­lalatok segítségével ezt a bo­nyolult feladatot nem egészen fél év alatt önerőből tökéle­tesen megoldották. A kétszere­sére bővült kazántelep mű­ködni kezdett A szerény keretek között indult gyár rna már — Ka­posvári Bútoripari Vállalat néven — középüzemmé fej­lődött. A saját erőből végzet* bővítés 350 000 forintos meg­takarítást eredményezett Eny- nyibe került volna a körké­mény átépítése. Ennél is na­gyobb azonban az a haszon, melyet az üzemzavar és ki­esés elmaradása jelent. V. L. dója és persze labda .. . lab­da minden mennyiségben. Megrohanjuk őket. Ki ko­rán kel, viszi a legnépszerűb­beket, a későn jövök kényte­lenek beérni a régiekkel. Van, aki »nem osztozkodom« módon félrevonul egy sarok­ba, mások »egységben az erő- jelszóval csoportokba verődnek. Egy vérmesebb csapat kila­koltatja a lányok szoba búto­rán a parkett egy simább ré­széről, ott felállítják az arasz­nyi kapukat és az Albertról, Farkasról, Bénéről elnevezett játékosokkal izgalmas gomb­foci csatát rendeznek. Po­tyognak a gólok — s milyen szokatlan —, még közönsé­gük is van. Véletlenül a játékterem melletti helyiségbe nyitok be. — Ö, pardon! Aligha tévedek. Az egyik kislegény épp most vall sze­relmet a kiscsoportos lányok egy illusztris képviselőjének. No lám, ki hinné, hogy a női hiúság már ebben a kor­bon kinyilatkozik? Az egyik hölgyet rajtakapom, amint a mosdóban függő tükör előtt illegett magát, s száját egy rajzóráról csent színes ceru­zával pirosítja. Egy pillanatra megretten, majd feltalálja magát és a titoktartásomat kéri. — Bácsi, ugye nem árulsz el a fiúknak? Játék ide, játék oda, gyom­runk jól ismert morgása fi­gyelmeztet az ebédidőre. A napos unszolására én is be­préselem magam a pöttömnyi székbe, és a »kaja« várható mennyisége miatt rosszked­vűen figyelem társaim han­cúrozását. De aggodalmam alaptalannak bizonyul. Ven­déglői koszton nevelkedett gyomromat alaposan túlter­heli az óvodásporció. S nem hiszek a szememnek, amikor Pisti, Zsolti, új barátaim, re­petáért nyújtózkodnak. Az ebédet követő program­nak, sajnos, már nem lehetek részese. Nem is annyira az ágyak méretei miatt, hanem, mert az idő drágább annál — ez már felnőtt jellegzetesség —. mintsem délutáni alvással töltsem. Elbúcsúzom hát a gyere­kektől. óvó néniktől, s némi nosztalgiával gondolok az átjátszott délelőttre. Seres Attila fény és Árnyék Tizenötmilliót fordít a lakások felújítására, tatarozására az Ingatlankezelő Vállalat Átmeneti lakásokat építenek — Hárommillióval többet költenek Kaposváron a gáz bevezetésére (Tudósítónktól.) Nagy munkában vannak az idén is a Somogy megyei In­gatlankezelő, Felújító és Köz­vetítő Vállalat dolgozói. A lakások felújításán, tatarozá­sán kívül fokozott erővel dol­goznak a gázprogram megva­lósításán. A megyeszékhelyen a Berzsenyi utca sortatarozá­sa során szebbé teszik a 13., 41., 43.,' 37., 45.. 38. és 42. sz. házban levő állami lakásokat, felújítják a Zrínyi u. 4., a Hunyadi János utca 77. és 79., az Ady Endre utca 22. sz. házakban levő lakásokat A vállalat Siófokon is tata- roztat Itt a Fő utca 15., 112., 126. sz. házban levő laká­sok mellett helyrehozatja a Batthyány utca 42-ben levő bérleményeket is. Kaposváron nagyobb munka a Latinka Sándor u. 5. sz. alatti épület födémcseréje mellett a Ko­vács Sebestyén utca 10. sz. épület emeletráépítése; itt 9 új lakás készül. . Befejezik a Szántó Imre utcában az át­meneti lakások építését, ezek­be a lakásokba költöztetik ideiglenesen azokat a lakókat, akiknek a lakásában nagyobb arányú felújítást végeznek. Folytatják a gáz bevezeté­A PEDELLUS Évtizede lehetett, hogy utoljára találkoztam ve­le. Akkor, a megyeszék­hely egyik tanügyi iro­dájában Ismertük föl egy­mást. Örömmel üdvözölt, és környezetének, felet­teseinek régi, kedves is­merőseként mutatott be. Aztán kopott levéltárcá­jából egy fényképet hú­zott elő. Levelezőlap nagyságú csoportkép, vég­zős polgáristákat ábrázol. Az első sorban gyerek­kori, kamaszodó magam néz felém — a csoport szélén pedig Gyuri bácsi áll, az iskola pedellusa. Nyár volt, június, az öreg — negyven vala­hány lehetett, de mi többnek gondoltuk — ingujjban tevékenykedett a gyakorlókertben, ami­kor odamentünk hozzá és felkértük* álljon ő is kö­zénk. Emlékszem, én vol­tam az egyik szószóló. Szabedott ugyan, öltözé­kére hivatkozott, de lát­hatóan jólesett a meghí­vásunk. Jött is, nem ké­rette sokat magát. Csak úgy, feltúrt ingben állt a csoport szélére, az egyik tanárunk széke mögé, ün­nepélyes arccal várva az exponálásra. Ezt a képet vette elő, ahogy engem meglátott. Izgatottan. dicsekedve mutatta sorba, és közben elmondta, hogy mindig nála van. Szép emléke hajdani munkahelyéről, ahogy így megbecsülték. Aztán néhány hónapja ismét találkoztunk. Az idő mindkettőnkön vég­zett némi módosítást ■— rajtam többet —, de pil­lanatok kellettek csupán, hogy az utcán megismer- - jük egymást. Boldogan szorongatta a kezemet. Aztán a zsebebe nyúlt, régi tárcájából előhúzta a fényképet. A széle ko­pott volt ugyan, de az alakok tiszták. Bizony, több mint két évtizede készült. Elmondta, hogy nyug­díjban van. sokat bete­geskedik, de a gyerekei jól élnek. Búcsúzóul so­káig rázta a kezemet. Most hallorp, bogy sú­lyos beteg. Szanatórium­ban van. A kopott szélű képet azonban bizonyosan magával vitte, 52 »1 — ! sét az állami lakásokba. Er­re a célra az idén hárommil­lióval többet költenek, mint a múlt évben. 1969 végén kétezer kaposvári állami la­kásban lesz már gáz. Siófo­kon is megkezdik a gáz be­vezetését. Kétszázhatvan ál­lami lakásba viszik be gázt a Balalon-parti városban. A vállalat intézkedési tervet dolgozott ki a szolgáltatások gyorsabbá tételére. A bérlőt terhelő javításokat is hama­rabb elvégzik. Folytatják a Micsurin ut­cai telephelyük építését. Az idén a villany- és vízvezeték­szerelőknek, a bádogosoknak és a lakatosoknak alakítanak ki korszerű műhelyeket. Végül még egy hír a vállalatról: ja­nuár 1-től csökkentett mű­szakidőben dolgoznak ők is. Tűz a Honvéd utcában Tüzet okozott a kéménybe épített gerenda csütörtökön este a kaposvári Honvéd utca 12/a számú házban. Az érős fűtéstől átizzott gerendáról á tűz átterjedt a födém mintegy tízszer négyméteres részére, majd a padlástérre és a tető- szerkezetire. Ha nem veszik őszre idejében a tüzet, akikor a lángok továbbterjedtek vol­na az ötven méter hosszú épületben. A kaposvári tűzol­tóság három kocsival és két fecskendővel vonult ki, s még a nagyatádi tűzoltók is kivo­nultak egy kocsival, az ö mun­kájukra azonban már nem volt szükség. A lakásokból a bútorokat kimentették, így azokban nem esett kár. A tüzet éjjel háromnegyed ket­tőre eloltották. A kárt most mérik föl, a becslések szerint mintegy tízezer forintot Lesz ki. Miért hívják Fehér Háznak? Az amerikai elnökök hivata­lit és egyszersmind lakását, a washingtoni Fehér Házat a XVm. század végén kezdték építeni. John Adams volt az első elnök, aki ebbe az épületbe 1800-ban beköltözött. Az 1812—ll-es háború idején, pontosabban 1814. augusz­tus 24-én az angolok az épületet Washington más nevezetességei­vel együtt felgyújtották. A hábo­rú után 1817-ben *z épület külső falait fehérre festették, hogy el­tüntessék a tűzvész nyomait. Et­től kezdve hívják az elnöki rezi­denciát Fehér Háznak. Az Egyesült Államok kongresz- szusa 1902-ben teljesítette Theo­dor Roosevelt elnök kérését, hogy hivatalosan is ezzel a név­vel jelöljék az amerikai elnökök rezidenciáját Csoda A lourdi sétányon egy izgatott ember szaladgált, és közben kiáltozott: — Járok! Járok! Űristen, én ismét járok! —■ Talán csoda történt? — kérdezték öt érdeklőd­ve. — Ugyan, kérem — el­lopták az autómat! Hölgyvezető A személykocsiban egy házaspár ül és a nő vezeti az autót Egyszer csak így szól férjéhez: — Nézd csak ezt a bo­lond gyalogost Egy idő óta itt rohan az autóm előtt, mintha azt akarná, hogy elüssem. Mondd, mit te­gyek? — Ajánlom, fogd rende­sen a kormányt és azonnal menj le a járdáról. Telefon A tűzoltóőrség telefon­ja fölberregett. Egy iz­gatott női hang hallat­szik a kagyló túlsó vé­gén: — Kérem, segítsenek. Egy fiatalember mászik felfelé és be szeretne jön­ni az ablakomon! ■— Sajnáljuk, de úgy látszik téved, kedves höl­gyem, ez itt nem a rend­őrség, ' hanem a tűzoltó­ság. — Tudom — hallat­szott a türelmetlen vá­lasz —, önöket hívom se­gítségül, ugyanis a fiatal­embernek egy magasabb létra kell. Luxus vagy szórakozás? Az ausztrál hatóságok külön »■toalettadót-« dolgoznak ki Can­berra főváros számára. A szál­lodatulajdonosok az első két WC után tíz-tíz ausztrál dollárt, minden további illemhely után 20 dollár adót fizetnek. A ma­gánillemhelyekre 10 dollár adót vetnek ki. Egyelőre még nem tisztázták, hogy a befolyt ösz- szegeket a luxusadók vagy a vigalmi adók kategóriájába so­rolják, avagy az egész összeget a Vietnamban levő ausztráliai expedíciós hadtest finanszíro­zására használják fel. Mint ismeretes, már Vespa- sianus római császár bevezette az adókötelezettséget vala­mennyi római illemhelyre, amelynek a környéke roppant visszataszító volt. Az illemlie- lyek tulajdonosai megkapták az igazolást: »►Non ölet« — nem bűzlik. Mai történet A férj hosszú külföldi távoliét után hazajön és megkérdi a feleségét: — Hű voltál hozzám? —— Természetesen — fe­leli az asszony. Hosszan megcsókolják egymást, majd a feleség kérdezi: — És te hű voltál hoz­zám? — Egész idő alatt csak rád gondoltam. Lefekszenek aludni, és álmában az asszony fel­kiált: — Jaj az uram! A férj felriad és kiug­rik az ablakon. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyej Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Megbízott főszerkesztő! JÁVORI BÉLA Szerkesztőség, Kaposvár, Latlnka Sándor u. 2. Tatefon: U-310, 11-511, 11-512. Kiadja s Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. n. S. Telefon: 11-51S. Felelős kladő: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési dtj egy hőnapra 18 Ft. Index: 2506?. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latlnka S. u. 6. Felelős vezetőt Mautner Józsefe

Next

/
Thumbnails
Contents