Somogyi Néplap, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-28 / 49. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, 1969. február SS. Kádár János beszéde Győrben Az J\KP felhívása (Folytatás az 1. oldalról.) kedések szükségszernek voltak. A magyar parasztság ezekre a humánus és valóban szocialis­ta intézkedésekre, a maga ré­széről a párt politikaijának, a Hazafias Népfront programjá­nak, szocialista fejlődésünknek a támogatásával válaszolt. A párt általában és minden fő kérdésben a szocialista ag­rárpolitikának, a munkás— paraszt szövetségnek és a szö­vetségi politikánknak megfele­lő vonalvezetést érvényesít. Megállapíthatjuk: a párt helyes politikájának, egész népünk támogatásának köszönhetjük, hogy immár 12 éve nyugodt, egyenletes fejlődést tudtunk biztostiani az országnak, s ez ,nagy eredményeket hozott. — mondotta, majd a tsz-mozga- fom fejlődését, a szövetkezetek erősödését ismertette. Az elmúlt tíz évben 118 OOO- ről egymillióra nőtt a termelő- szövetkezetek tagjainak száma. A mezőgazdaság bruttó terme­lése ebben az időszakban, — bár mint valamennyien tudjuk, az időjárás nérfi Volt kedvező — egyenletesen évi két száza­lékkal, összesen pedig 21 szá­zalékkal növekedett. És ez az eredmény abban az évtizedben született, amely tulajdonkép­pen még csak a szervezkedés és a nagyüzemi gazdálkodás ki­alakulásának periódusa volt. Tíz esztendővel ezelőtt a me­zőgazdasági — aránylag nem nagy létszámú — termelőszö­vetkezetek vagyona 4 milliárd forint; jelenleg 48 milliárd fo­rint, ami már országos mére­tekben is sokat nyom a latoan A nemzeti vagyon jelentős ré­sze a termelőszövetkezetek tu­lajdonában van. A parasztcsaládok évi jöve­delmének értéke a termelőszö­vetkezetben tíz év alatt az átla­gos 22 000 forintról 26 000 fo­rintra nőtt, ami országos átlag­ban nagyon komoly fejlődést mutat. A nyugdíj és a különbö­ző címeken élvezett járadék a tsz-tagoknál tíz évvel ezelőtt összesen 14 millió forintot tett ki, a legutóbb mért esztendő­ben pedig 1 milliárd 200 millió forint volt. Termelőszövetkezeteink pa­rasztsága társadalmilag és po­litikai öntudatban is sokat fej­lődött. Ez lemérhető az embe­rek gondolkodásán, azon, hogy éretten politizálnak, foglalkoz­nak közügyekkel, hazánk és a nemzetközi élet problémáival. E politikai fejlődés megmu­tatkozik többek között abban is — é®. mi terrpészetesen ezt ■ is számba vesszük —, hogy a ter­melőszövetkezeti tagok között a tíz esztendővel ezelőtti 18 000- rel szemben most 96 000 a párttagok száma. Legnagyobb társadalmi nye­reség, hogy kialakult és össze­forrott az egységes, szocialista útra lépett paraszti osztály. Ez nagy támasza, ereje, lendítője és segítője a szocialista fejlő­désnek. A termelőszövetkezeti esz­me immár győzött a gondolko­dásiban, testet öltött a gyakor­latban. Ezt talán minden más­nál jobban bizonyítja, hogy 1968-ban az országban kereken 100 ezren kérték felvételüket a termelőszövetkezetekbe. A kö­zös gazdaságok pedig olyan helyzetben vannak, hogy válo­gathatnak, mert — ugyancsak országos összesítő adatok sze­rint — a százezer jelentkezőből 80 ezret vettek fel. Mint önök is jól tudják, jó termelőszövet­kezeteknél nagyon sokan pá­lyáznak a belépésre, vagy ha az nem megy, az alkalmazásra. A közelmúlt napokban a ter­melőszövetkezeti közgyűlése­ken felmérték az elmúlt év eredményeit, szóltak a jelen és a jövő feladatairól is. A Köz­ponti Bizottság, a kormány azt kéri az emberektől, hogy az ed­digi odaadással, a közös ügy szeretetével és a jó ügynek ki­járó lelkesedéssel folytassák munkájukat, s ugyanolyan si­keresen, eredménnyel oldják meg az idei, az 1969-es s az 1970-es év és a további eszten­dők feladatait, mint az elmúlt tíz esztendőben. A termelőszövetkezetek ér­demes vezetői, a tagok, az ag- rcnómusok és más szakembe­rek, szakmunkások — akiknek száma örvendetesen növekszik a termelőszövetkeezleikben — fejlesszék tovább munkájukat, dolgozzanak az éves és a távlati tervek megvalósításáért, erő­sítsék a közös gazdaságokat, azok szocialista jellegét, gyara­pítsák a termelőszövetkezetek jövedelmét, fejlesszék tovább a falvak kulturáltságát, bővítsék a gépek, a vegyszerek és más korszerű eszközök alkalmazá­sának körét. Egyidejűleg kellő figyelemmel foglalkozzanak a közös gazdaság ügyeivel, ne hanyagolják el, fordítsák a fej­lődés javára a háztáji gazdál­kodást, valamint a termelőszö­vetkezeti melléküzemágakban folyó és lehetséges munkát. Mindez a tagok és családtag­jaik, a falú, a megye, az ország javát szolgálja. Gondoljanak arra is, hogy növekszenek munkásosztályunk, népünk igé­nyei is, hogy mind több és jobb árut várunk a szocialista me­zőgazdaságtól a fogyasztók igé­nyeinek és az ország szükség­leteinek kielégítésére. Munkájuk, a termelőszövet­kezet jó gazdálkodása értéke^ hozzájárulás ahhbz. hogy rend­szeresen emelkedjék a dolgo­zók életszínvonala. Központi Bizottságunk, ál­lamunk vezető testületéi és s magam nevében szívből gratu­lálok a szocialista mezőgazda­ság, a termelőszövetkezeti moz­galom Győr-Sopron megyei út­törőinek. mindazoknak, akik a mezőgazdaság szocialista át­szervezését ' valóra váltották, akik az elmúlt tíz esztendőben becsületes, odaadó munkává! fejlesztették a termelőszövet­kezeteket, s akik ma is lelkesen dolgoznak a jelen és a jövő fel­adatainak megoldásán. Győr- Sopron megye parasztságáról szólva az ország termelőszövet­kezeti útra lépett egész paraszt­ságára gondolok. Szívből gra­tulálok mindannyiuknak ab­ban a meggyőződésben, hogy amikor a termelőszövetkezeti gazdálkodás útjára lépteik nagy és elhatározó lépest tet­tek, amely egyaránt szolgálja saját alapvető érdekeiket, a szocialista fejlődést és az or­szág érdekeit. Újabb, további sikereket kívánunk munkájuk­hoz! Hosszan tartó, nagy taps fo­gadta Kádár János beszédét. » * • Németország Kommunista Pártjának Politikai Bizottsága az NSZK lakosságához intézet1 felhívásában hangsúlyozta: A bonni kormány válaszút élőt áll: vagy továbbra sem számol a tényekkel és folytatja reak­ciós politikáját,, vagy lemond azon tervéről, hogy Nyugat- Berlinben tartsák meg a szö­vetségi gyűlés ülését. A felhívás leszögezi: »Jelenleg a feladat az, hogy elősegítsük a józan ész győzelmét. A szövetségi gyűlést nem tarthatják meg Nyugat- Berlinben.« A politikai bizottság felhívá­sában rámutat arra, hogy az NDK és az NSZK közötti kap­csolatok rendezése érdekében Bonn-nak le kell mondania provokatív tervéről. A feszült­ség csökkenésének alapjául az szolgálhat, ha Nyugat-Nér?et- ország lemond az egyedüli né­met képviselet igényéről. (MTI) Díszőrség a ravatalnál Mixon Romában Nixon amerikai elnök csü­törtök délután megérkezett európai kőrútjának ötödik ál­lomására, Rómába. Az ameri­kai elnököt a repülőtéren Sa- ragat olasz köztársasági elnök és Rumor kormányfő fogadta. Rövid üdvözlő beszédében Sa- x-agat a NATO-országok közötti jobb kapcsolatok, valamint a szovjet .vezetőkkel való csúcs­találkozó előkészítése szem­pontjából nagy jelentőségűnek nevezte az amerikai elnök út­ját. Rómáiban is rendkívüli biz­tonsági intézkedéseket fogana­tosítottak Nixon érkezése előtt. Szerdán este a í’endőrök a Wi- 1‘inal-palota körül összecsaptak a Nixon látogatása ellen tünte­tő diákokkal, 40 személy meg­sérült A római rendőrfőnök Nixon megérkezésének napjára minden tüntetést betiltott. A római rendőrséget vidékről fel­vezényelt alakulatokkal erősí­tették meg. A megszállt római egyetemen a diákok elbarüká- dozták magukat és Nixomt tá­madó táblákat tettek ki. Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának csütör­tökön elfogadott határozata til­takozik az amerikai elnök ró­mai látogatása ellen. A doku- mentum leszögezi, hogy a kör­utazás célja a válsághelyzetben levő NATO megerősítése és az amerikai imperializmus nyu­gat-európai hegemóniájának fokozása. Az OKP KB határo­zata teljes támogatósáról biz­tosítja a munkásokat, diákokat és mindazon demokratikus erő­ket, akik az olasz nép békevá­gyát kifejezve, tiltakoznak az Egyesült Államok vietnami ag ressziója ellen. Tegnap délután megkezdőd­tek Nixon és Rumor tárgyalá­sai. Egyidejűleg a két külügy­miniszter, Rogers és Nennt is megbeszéléseket tartott. Az amerikai elnök csütörtöki ró­mai programja díszvacsorával zárult, amelyet Saragat köztár­sasági elnök adott tiszteletére. (MTI) Jarring Kairóba látogat Jarringot a jövő hét elején Kairóba várják. Az A1 Ahram a hírt ismertetve elmondja: Az ENSZ főtitkárának megbízott­ja közölte, hogy újabb közel- keleti körútját az EAK főváro­sában kezdi meg. Célja tovább­ra is az, hogy előmozdítsa a Biztonsági Tanács közel-keleti határozatának végrehajtását. Az A1 Gumhuirija szerint Jarringmak az az elhatározása hogy ismét közel-keletí_ körút­ra indul, meglepetést keltett. Korábban ugyanis azt mondta, hogy megvárja a négy nagyha­talom közel-keleti tanácskozá­sának eredményeit Az eddigi kétoldalú megbeszélések azon­ban nem vezettek semmiféle látható eredményre. A Bizton­sági Tanács nem ült össze, hogy érvényt szerezzen határozaté nak. Izrael nem tette magáévá a BT határozatát, sót vezetői a megszállt területek egy részé­nek bekebelezését hirdették meg és újatib támadásokat in­dítottak Libanon, Szíria, Jordá­nia és az EAK ellen. Ilyen kö­rülmények közt Jarring útját csak azzal lehet magyarázni, hogy nem akarja vállalni a kö- zel-keleti béke eltemetőjének felelősségét (MTI) Az ünnepi üléssel befejező­dött Kádár János háromnapos győri programja, s a párt Köz­ponti Bizottságának első titkára a délutáni órákban visszauta­zott Budapestre. Johannes Dieckmann professzornak, az NDK Államtanácsa elnökhelyettesének ravatalánál a Német Demokratikus Köz­társaság vezető államférfiai álltak díszőrséget. Az előtér­ben (balról jobbra): Walter Ulbricht és Willi Stoph. (MTI Külföldi Képszolgálat — Képtávírón érkezett) Párizs és London vitája YV;;.,nlwi..linn Több ezer diák tüntetett a bajor kultuszminisztérium Uláktuntetes .UimcncnIli n. Meü tiltakozzék a Kereszténydemokrata Unió fő­iskolai reformtervezete ellen. (Telefotó: AP—MTI—KS) AKÁRCSAK HAT ESZ­TENDŐVEL EZELŐTT, most is pattanásig feszült a viszony Párizs és London között. 1963. január 28-án azért vált szinte ellenségessé a papíron szövet­séges Franciaország és Nagy- Britannia egymással szembe­ni magatartása, mert De Gaul­le tábornok utasítására Couve de Murville, az. akkori külügy­miniszteri a Közös Piac orszá­gainak brüsszeli tanácskozá­sán kategorikusan nemet mondott Anglia csatlakozásá­ra. Most a francia—angol dip­lomáciai csetepaté oka, ha egyáltalán ki lehet hámozni a cáfolatok és vádaskodások halmazából, hogy De Gaulle tábornok állítólag ajánlatot tett a tőkés Európa valami­lyen »négyes vezetésére«: Franciaország, Nagy-Britan- nia, az NSZK és Olaszország lennének a_ nyugat-európai politika és stratégia irányítá­sára hivatott »négyes direk­tórium« tagjai, — feltéve, ha valamennyien hajlandóságot éreznek az Egyesült Államok európai befolyásának vissza­szorítására. A tények ismertek: február 4-én történt még, hogy De Gaulle fogadta Christopher Soames brit nagykövetet, be­szélgetésük során hangzott volna el a francia ajánlat, amelyet — párizsi vélemény szerint — az angol diplomata túlzottan »szenzációs tálalás­ban« közvetített kormányá­nak. Wilson február 11-én sie­tett erről a mit sem sejtő Kie­singer kancellárt tájékoztatni, majd a Közös Piac többi or­szágának kormányához is el­juttatták a De Gaulle—Soa­mes párbeszédről készített fel­jegyzést, amelynek hiteles voltát — angol források szerint — még a párizsi elnöki hivatal is elismerte előbb ... Közben volt már egy másik francia—angol diplomáciai megütközés is. Az egyébként több kevesebb joggal sóhiva­talnak tekintett Nyugat-euró­pai Unió miniszteri tanácsát angol javaslat alapján politi­kai (éppenséggel a. közel ke- i ieti) kérdések megvitatására hívták össze. De Gaulle diplo­máciája ez ellen tiltakozott mondván, hogy a még az 1954-es párizsi szerződések alapján életre hívott nemzet­közi szervezet erre nem hiva­tott (Zárójelben jegyezzük meg hogy a Nyugat-európai Uniónak hét tagja van: Nagy- Britannia és a Közös Piac hat országa. Ez a tény pedig az angol kormánynak lehetőséget ad, hogy nyugatnémetekkel, olaszokkal, a Benelux-álla- mok képviselőivel — és. ter­mészetesen, ha ők is akarják — a franciákkal egy tárgyaló- asztal mellé ülhessen, még akkor is, ha a Közös Piac ka­pui előtte eddig zárva ma­radtak ...) Bonnban, Rómában, Brüsz- szelben és Hágában régtől azt kívánják, hogy egyrészt a Kö­zös Piacra bocsássák be az an­golokat is, másrészt ne csupán gazdasági közösséget alkossa­nak, hanem politikai közössé­get, egy majdani Európai Egyesült Államok politikai magvát is. Az integrációt, az egybeolvadást nemcsak gaz­dasági téren kívánják elérni, hanem politikai síkon is, még­pedig oly módon, hogy szinte »nemzetek fölötti« hatalom­mal ruházzák fel afféle »eu­rópai kormányt« .. . Ennek pe­dig De Gaulle éppúgy ellensé­ge, mint az ördög a szentelt­víznek, amivel persze koránt­sem mondhatjuk azt, hogy a tőkés Európa egyféle közpon­ti szerve csak szenteltvíz len­ne majd ... Nagy-Britannia politikai, diplomáciai céljai eléggé vi­lágosak: az országnak saját külkereskedelmi érdekei miatt is, az amerikai nyomás miatt is he kellene jutnia a »hatok« mir.d zártabbá váló csoportjába. Ugyanakkor Lon­donban aggódva látják, hogy az USA új elnöke, Nixon egye­lőre háttérbe szorítja az eddig megvolt szoi-os szövetsége. Nagy-Britanniával és norraa- lizálni kívánja viszonyát De Gaulle Franciaországával Nem véletlenül törhetett ki a francia—angol diplomáciai botrány éppen Nixon nypgat- európai útjának előestéjén... Londonban a francia elnök­nek a NATO megszüntetésé­ről, az amerikai befolyás visz- szaszorításáról a brit nagykö­vet előtt mondott szavait tu­datos indiszkrécióval hozták nyilvánosságra, hadd -lássa Nixon, kivel találkozik majd Párizsban... ' Függetlenül attól, hogy va­lójában milyen formában hangzottak el De Gaulle kije­lentései, amelyeknek eltorzí­tásával vádolják Soames nagykövetet, néhai Churchill vejét, a francia elnök minden bizonnyal szívesen látja a diplomáciai kavarodást. Ebben a zavarosban akad talán ha-' lásznivalója ... Valamilyen ajánlatot bizonyára tett az an­goloknak, ezután fejükre ol­vashatja, hogy ők utasították el. Kifejezte újra a NATO-el- len ességét, tehát a Nixonnal való alkudozás előtt eloszlat­hatta az elnök esetleges i -ú- zióját, hogy Franciaországot könnyen és olcsón vissza lehet vezetni az Észak-atlanti Szer­ződés Szervezetébe. Oldal vá­gást mért a Közös Piacra is, amelynek ugyan gazdasági té­ren Franciaország' haszonél­vezője, .de amelynek politikai, »nemzetek fölötti« ambícióit Párizsban ellenzik. Minden­esetre pedig újra bizonyságot telt Franciaország diplomáciai aktivitásáról, amely az 1968 májusi eazdasáei-politikai vi­har, maid az ősz’ frankválság miatt érthető módon egv ideig megcsaooant. Ma ismét De Gaulle-ról. Párizsról beszél mindenki . . . A FRANCIA NYELV rop­pant gazdag. Szókincsét és nyelvtanát egyformán lehet a gondolatok legpontosabb kifér jezésére felhasználni és ugyanakkor a mondanivaló el- leplezésére is. Nem éppen minden idők leghíresebb dip­lomatájának, a francia Tal- leyrand-nak tulajdonítják é mondást: »A beszéd a gondo­latok eltitkolására való«? A De Gaulle—Soames párbeszéd következményei mindeneset­re a talleyrandi hagyományok ápolására vallanak. Pálfy József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents