Somogyi Néplap, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-25 / 46. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Kedd, 1989. február SS. elképzeléseit. Woodrow i álma a Népszövetségen széles köréről. Nyugat-európai mr.a vtxn Nixon Európában Nixon elnök vasárnap az esti órákban megérkezett Brüsz- szelbe, nyolcnapos európai út­jának első állomására. A re­pülőtéren Baudouin király üdvözlő beszédére válaszolva az amerikai elnök emlékezte­tett arra, hogy az amerikai mondta, hogy Nixon az ural­kodóval elsősorban a fejlődő országok problémáiról és egyéb kérdésekről folytatott eszmecserét, a belga kormány tagjaival pedig katonai és egyéb kérdéseket vitatott meg Nixon elnök hétfőn délelőtt, rülés és összhangban áll a változó világ követelményei­vel. Nixon hétfőn — magyar idő szerint — 17.50 órakor megér­kezett Londonba, ahol szerda reggelig tartózkodik hivatalos látogatáson. A repülőtéren II­Nixont európai kőrútjának első állomásán, Brüsszel repülőterén Baudouin belga király fogadta. A képen balról jobbra: Manlio Brosio, a NATO főtitkára, Paul Struyc, a belga szenátus elnöke, Alfred Bertrand tájékoztatásügyi miniszter, Baudouin király és Nixon elnök. (Telefotó — AP—MTI—KS) történelem egyik nagy alakja, Woodrow Wilson elnök éppen ötven évvel ezelőtt az első vi­lágháború által felperzselt Belgiumban tett látogatását használta fel arra, hogy ki­fejtse a Népszövetségre vonat­kozó XITíl brüsszeli látogatásának má­sodik napján, felkereste a NATO főhadiszállását, ott ki­jelentette, hogy az Egyesült Államok »megfelelő időben és kellő előkészületek után« tárgyalásokat kezd a Szovjet­unióval a politikai kérdések Erzsébet angol királynő nevé­ben Lord Cobbold, a kormány nevében pedig Harold Wilson miniszterelnök fogadta. Az ün­nepélyes fogadtatás után Ni­xon gépkocsiba szállt, s Che- quersbe, a brit miniszterelnök indult. Emlékezés Frankel Leóra Születésének 125. évfordulóján Frankel Leó, a szocialista munkásmozga­lom úttörőinek első nagy nemzedékéhez tar­tozott, egyike volt azoknak a forradalmárok- raík, akiknek az emlékét nemcsak a magyar, hanem az egész európai proletariátus mélyen a szívébe zárta. »Kevesen vannak — írta róla egyik tisztelője —, akik úgy repzentálják a munkások internanionalista közösségét, mint ő, kevesen, akikben a harci kedv, a kommuniz­mus diadalmasságába vetett hit úgy volt kifejlődve, mint benne.« Igaz, élete tele volt gonddal, nélkülözésekkel, üldöztetéssel, még­is töretlen hittel vallotta: »nem akadályozhat meg bennünket semmi abban, hogy személyes szabadságunkat és életünket a proletariátus ügyének szenteljük.« Frankel Leó, az ötvösmunkás, tanulóévei alatt ismerte meg a proletárok határtalan nyo­morát, társadalmi kitaszítottságát. Vándorévei során Németországban, majd Franciaország­ban formálódott meg a szocialista tudatossá­ga, amely arra késztette, hogy egész életét a munkásosztály ügyének szolgálatába állítsa. Sohasem fűtötték személyi ambíciók: névte­len akart maradni az előharcosok között. Minden érdekelte, ami szépet, igazat, ha­ladót a művészetek és társadalomtudományok alkotói a világról mondani tudtak. Először a francia felvilágosodás eszméit ismerte meg, majd a hatvanas évek sokféle humanista-szo­cialista irodalmán keresztül eljutott Marx és Engels tanításaihoz. Huszonöt esztendős volt, amikor már ismerte Marx Tőkéjét, s annak alapeszméit magyarázta népszerűén, szelleme­sen az egyik bécsi szocialista újságban. Még nem tudott, nem is tudhatott sokat a jövő társadalmáról^, amikor a párizsi nép bizalmá­ból 1871 márciusában a kommün vezérkará­nak tagja lett. Sokat tanult a kommün tapasztalataiból Marx tanításaival, de különösen gondolkodá­sának módszereivel azonban csaik akkor ismer­kedett meg alaposabban, amikor az ellenfor­radalom győzelme után Londonba került. Marx és családja szívesen fogadta baráti kö­rébe a szerény, tudnivágyó fiatal forradal­márt, aki a szokásos szombat esti sétákon szomjasan itta magába mestere szavait. Fran­kel a kevesek közé tartozott, akik már Marx életében felismerték tanításainak világot for­máló erejét Ezt tükrözik 1883-ban mestere halálakor írt szavai: »Marx jelentőségét csak ama forradalom után fogják érdeme szerint méltányolni, amely magával hozza azoknak a tulajdonviszonyoknak az átalakulását, ame­lyek lehetővé teszik, hogy a társadalom egy kis töredéke az összesség rovására meggazda­godjék. És ez a forradalom annál hamarabb fog kitörni, minél hamarabb elterjesztjük a tömegek között Marx tudományos tanításait.« A Párizsi Kommünt követő, európai méretű terror bomlást okozott a szocialisták táborá­ban, éppen abban az időben, amikor a leg­nagyobb összetartásra, erőre lett volna szük­ség. Frankel Leó vállalta, hogy a hatóságok zaklatásai közepette élére álljon a munkás- mozgalom eszmei-szervezeti egysége megte­remtéséért folyó harcnak előbb Londonban, azután Budapesten, majd Bécsben és ismét Párizsban. Frankel hazatérésének idején — 1876-ban — még le sem csillapodtak az 1867-es ki­egyezést követő vihar hullámverései, de már újabb politikai és hosszan húzódó gazdasági válság rázkódtatta meg az országot. A hetvenes évek közepén a politikai reak­cióval szinte egyedül állt szemben az öntudat­ban, szervezettségben gyenge, de harcra kész szocialista csoport, amelyet a kormány meg­gátolt abban, hogy legális szervezetet alkos­son és nyíltan küzdjön a demokráciáért, a szocialista eszmék terjesztéséért 1878 áprili­sában — ha nem is szocialialista elnevezéssel és programmal — létrejött a párt, a Nemvá­lasztók Pártja, amely nyíltan küzdhetett a kormányterror ellen, a politikai szabadság- jogokért, az emberibb életért. Frankel Leó magas színvonalú elméleti­politikai nevelőmunkát fejtett ki. Megismer­tette a munkásokat a marxizmus alapvető ta­nításaival, leleplezte a kormány osztálypoli­tikáját, a parlamenti képviselők korruptságát, a katolikus klérus hamis, szocialistaellenes vádjait. Világos szavakkal magyarázta meg, miben áll a szocialisták hazafisága. E rövid méltatás keretében nem lehet Fran­kel hazai tevékenységének teljes képét meg­rajzolni. Csak utalni lehet az általa vezetett politikai s gazdasági harcokra, a munkásság egységének megteremtéséért folyó küzdelemre, amelynek eredményeként 1880-ban létrejött a Magyarországi Általános Munkáspárt, a ha­zai proletárok első, valóban szociali.li pártja. A magyar kormányszervek Frankel áldoza­tos munlkáját húszhavi börtönnel »jutalmaz­ták«. A magyarországi szocialisták hivatott vezetője kiszabadulása után arra kényszerült, hogy elhagyja az országot. Előbb Bécsben, majd Párizsban küzdött tovább a marxi ta­nítások terjesztéséért, egy új nemzetközi szö­vetség, a II. Internacionálé megteremtéséért. 1896-ban bekövetkezett haláláig hű harcosa maradt a forradalmi munkásmozgalomnak. Frankel Leót, színes, soikoldalú egyénisége, a hazai és a nemzetközi munkásmozgalomban végzett fáradhatatlan munkája alapján mél­tán tartjuk az igaz forradalmár példaképének. S mint 1919-ben a Tanácsköztársaság harco­sai, mi is bátran valljuk: »Ha élne, ma is az első sorokban harcolna eszményeinkért.« S. Vlncze Judit Baloldali fiafalok tüntettek Brüsszel utcáin Nixon amerikai keresztül biztosítandó békéről nem valósulhatott meg, de ugyanez a béketörekvés ho­zott el engem Európába — folytatta Nixon —, hogy kon­zultáljak Amerika szövetsége­seivel és kikérjem véleményü­ket. Ezután utalt arra, hogy azért választotta Belgiumot európai útja első állomásának, mert talán egyetlen nemzet sem szenvedett annyit Nyugat- Európában egy agresszív na­cionalizmustól, amelyet nem fékezett meg az együttműkö­désre való törekvés vagy a szomszédokhoz fűződő elköte­lezettség. Nixon méltatta azt a szerepet, amelyet Belgium húsz évvel ezelőtt az Atlanti Szövetség létrehozásában és intézményeinek kialakításában betöltött és amelyet azzal ját­szik, hogy szállást ad a NATO- nak és az Európai Gazdasági Közösségnek. Az elnököt a repülőtérről egy titkos útvonalon rendkí­vül nagy biztonsági intézkedé­sek közepette szállították a ki­rályi palotába. Itt az amerikai elnök először csaknem félórás megbeszélést folytatott Bau­douin királlyal, majd külügy­minisztere, William Rogers és tanácsadói társaságában Gaston Eyskens belga mi­niszterelnökkel és Pierre Har- mel külügyminiszterrel tár­gyalt. Ronald Ziegler, a Fehér Ház •ajtótitkára újságíróknak el­szövetségeseít megnyugtatan­dó hozzáfűzte, hogy »tárgya­lások előtt és alatt teljes ér­tékű és őszinte konzultációkra kerül sor« az Egyesült Álla­mok és szövetségesei között »Nem csupán örömmel üd­vözlöm, hanem aktívan ki is kérem Amerika NATO-part- nereinek tanácsát olyan kér­désekben, amelyek érintik a világ békéjét és stabilitását, tekintet nélkül arra, hogy a világ melyik részéről van szó«, — jelentette ki Nixon. Hozzá­fűzte, hogy európai útjának célja, bátorítani a NATO-part- nerek között kialakulóban lé­vő kooperációt és »megtalálni azt az utat, amelyen haladva Amerika és Európa viszonya összhangba hozható korunk követelményeivel«. Az ameri­kai elnök elismerte azt, hogy Nyugat-Európában sokszor bí­rálták az Egyesült Államok magatartását, mert nem min­denkor kérte ki partnereinek véleményét. Ezzel kapcsolat­ban megjegyezte, nem azt vár­ja partnereitől, hogy minden­ben értsenek vele egyet, ha­nem azt, hogy konzultáljanak az Egyesült Államokkal. Az amerikai államfőt üdvö­zölve Manlio Brosio NATO- főtitkár kijelentette, hogy az Észak-Atlanti Szövetség, a benne tömörült partnerek vé­leménye szerint, az elmúlt húsz év alatt »nem öregedett el, hanem érettebbé vált«, to­vábbra is erős, katonai tömö­elnök érkezése ellen. (Telefotó — AP—MTI—KS) Ott a két kormányfő nyomban hozzákezdett a tárgyalásokhoz. Hírügynökségi jelentések szerint egyébként Nixon el­nök Londonba érkezésének idő­pontjában több mint ezer rend­őr állt már készenlétben az Egyesült Államok nagykövet ségének épülete körül az eset­leges tüntetések megakadályo­zására. t Eisenhowert megoperálták Vasárnap műtétet hajtottak végre Dwight D. Eisenhower volt amerikai elnökön. A Wal­ter Reed kórház szóvivője sze­rint a két óra húsz percig tartó műtét, melynek célja egy akut bélelzáródás megszüntetése volt, sikerült. Eisehower álla­pota kielégítő. Csökkenő aranyfedeset Oleg Anyicskin, a TASZSZ New York-i tudósítója arról számol be, hogy az amerikai dollár aranyfedezete az utóbbi időben tizenhét százalékkal csökkent. Ezt S. Randt, az is­mert amerikai tőzsde-közgaz­dász közölte. A New York Post gazdasági szemleírója még rá is .kontrázott azzal, hogy Nyü­Jugoszláviában kitűzték a parlamenti választásokat Milentije Popovics, a jugo­szláv szövetségi nemzetgyűlés elnöke határozatot hozott a nemzetgyűlés valamennyi ta­nácsa (háza) képviselőinek új raválasztásáról. Jugoszlávia egész területén április 13-án megválasztják a szövetségi parlament társa­dalmi-politikai tanácsának, április 23-án pedig a gazdasági, művelődési és szociális—egész­ségügyi tanács képviselőit. A szövetségi parlament népek ta­nácsát az újonnan megválasz­tott köztársasági, illetve tar­tományi nemzetgyűlések vá­lasztják majd saját tagjaik közül. (MTI) Francia tiltakozás Nagy-Britanniánál Az AFP hírügynökség ille­tékes körökre hivatkozva je­lenti, hogy a francia kormány hétfőn tiltakozó jegyzéket jut­tatott el Nagy-Britannia kor­mányához. Az említett jegy­zékben Franciaország szót emelt az ellen, hogy az an­gol diplomácia és a sajtó fel­használta azt a jelentést, ame­lyet Christopher Soames pá­rizsi brit nagykövet készített február 4-én De Gaulle állam­fővel folytatott megbeszélésé­ről. Ezt a feljegyzést — hangoz­tatják illetékes francia körkben — »amely elferdíti a köztársa­sági elnök szavait« semmilyen formában sem hitelesítette az elnök titkársága vagy a kül­ügyminisztérium. A tiltakozó jegyzéket Hervé Alphaxtd, a francia külügy­minisztérium főtitkára nyúj­totta át Soames nagykövetnek. Korábban a nagykövet kérte, hogy Michel Debré külügymi­niszter soron kívül fogadja, de az utóbbi közölte, hogy ez nem áll módjában. Couve de Murville francia miniszterelnök hétfőn rádió- nyilatkozatot adott, s ebben kifejtette: Pontosan meg kell magyarázni a közvélemény­nek, a francia—brit viszony­ban történteket. Ez azonban a napi hírközlő szervekre: a saj­tóra, a rádióra és a televízió­ra tartozik. Mint mondotta, a francia elnök és a brit nagy­követ találkozójáról szóló an­gol jelentés közzététele sem­miképpen sem befolyásolja Nixon elnök európai útját. En­nek az útnak ugyanis az a cél­ja, hogy az elnök megvizsgálja az Egyesült Államok és az európai országok kapcsolatait, s ami bennünket illet —‘ fűzte hozzá — az Egyesült Államok és Franciaország kapcsolatait. (MTI) gat-Európában mind többen fe­jezik ki a dollárral szembeni bizalmatlanságukat, miután annak helyzete egyre rosszab­bodik, az emberek manapság nagyobb bizalommal viseltet­nek a sárgafém, mint a politi­kai személyiségek iránt — von­ja le a következtetést Randt New Yorkban fokozódó nyugtalansággal figyelik a nyugat-európai pénzügyi vál­ság elmélyülését, az aranypiac spekulációit. A New York-i tőzsdén alaposan emelkedett az aranvtf'»«»'''5 amerikai társa­ságon részvényéinek árfolya­ma, ugyanakkor csökkent az ipari konszern részvé­nyeinek értéke. Megfigye­lők egyöntetűen úgy vé­lik, hogy az aranypiacon kez­dődött spekulációkat Nixon nyilatkozati indította el. Kije­lentette ugyanis az elnök, hogy az amerikai kormány a jelenle­gi nemzetközi pénzügyi rend­szer felülvizsgálására készül. Amerikai pénzügyi körökben mind gyakrabban ismerik be, hogy az érvényben lévő nem­zetközi valutarendszer nem elég hatékony. A válság fő for­rása ezen a téren az Egyesült Államok fizetési mérlegének krónikus deficitje, amelyet csak fokoz a katonai kiadások és a vietnami háború költségei­nek szüntelen növekedése. (MTI) Sserssámsserkesstőket több éves gyakorlattal, mérnöki, technikusi oklevéllel felvess a VBKM Kaposvári Villamossági Gyár, Mező Imre u. Fizetés megegyezés szerint Jelentkezés a gyár személyzeti osztályán. (1862)

Next

/
Thumbnails
Contents