Somogyi Néplap, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-23 / 45. szám
SOMOGY! tíÉPtAP 4 Vasárnap, IMS. február S3. Marika, a háziasszony Marik*, a kis háziasszony negy- esztendős. Amikor meglátogat .utc9 éppen a háztartással volt elfogta va, a csak úgy engedélyezte a beszélgetést és fényképezést, ha nem gavarjuk meg munkájában. A legelső napi teendő a virágok öntözése, ebben olyan szakértelmet árult el, hogy bármelyik kertész megirigyelhetné. A pancsolás után kis baboskendőt kötött a fejére ér segített anyukának a portörlésben. Nagyon fontos, hogy a könyvszekrény mindig tiszta legyen, mert ha apu vagy anyu olvasni akar é* a kiválasztott könyv poros, akr.or esz nemulass... Tizenegy óra f - é nyűgösködni kezdtek a babák bédet kell főzni nekik. A mozrár- örőben kockacukor birkózik a seppnyi kezecskével — több-keve- °bb sikerrel! A riport végeztével férjhez me 'si terveiről érdeklődtünk: — Ugyan! Miket nem beszélnek?! Grábner—Salj’ SIKERES ÉV Egy éve egyesült Nagyba , -mban a Zöldmező és a Győzelem Tsz. Akikor kétkedő arcok néztek a változás elébe. — Az emberek féltek az újtól. Pedig a falu szövetkezeti parasztjai csak ezt az utat választhatták — mondja Kovács István párttitkár, az elnökhelyettes. — Az egyesülés előfeltételei megvoltak. Átvettük a gépíllo mást, a terményíorgalmi vállalat épületeit — egészíti k; Horváth László, a tsz elnöke. — Kezdetben kicsit döcögöt a szekerünk. A szövetkezet vezetősége nagy figyelmet szentelt annak, hogy az ellentéte két feloldja — folytatja a párt- titkár. — Igyekeztünk, hogy akik az egyesülésig együtt dolgoztak, továbbra is egy üzemegységben maradhassanak. Most úgy érezzük; ez szerencsés megoldás volt. A zárszámadási közgyűlés hozzászólásai azt mutatták hogy a tagság elégedett. — Jellemző, hogy a sok hoz zászólás — egv kivételével — közös problémákat vetett föl Az emberek megtanultak törődni egymással ez alatt a ' egy év alatt — mondja a fiatal elnök. — Ez a mi kezünkben nagy erkölcsi tőke. A Zöldmező néven egyesül tsz-ben most 1018 ember dolgozik. A vezetőség célja az, hogy a szövetkezetét a megyei legjobbak közé fejlessze. Az adottságok megvannak, hiszen kilenc szakemberük főiskolai végzettségű. Járadi Gyula főkönyvelő tá jókoztatása szerint egy munkanapra hatvanegy forint kilencven fillért fizet dolgozóinak a szövetkezet Az eredmények hatására egyre többen kérik tagfelvételüket. Legutoljára harminc embert vettek föl. — Amikor a két tsz egyesült — veszi át a szót Horváth László —, sokan máshova mentek dolgozni. Most már legtöbben keresik a visszafelé vezető utat — Az emberek bíznak bennünk — mondja a párttitkár. — Jó hallgatni őket. Egy év alatt magabiztosaik lettek. Az egy tagra jutó átlagkereset 12 008 forint az előző évi 10 044 forinttal szemben. A ledolgozott munkanapok átlag« 156-ról 178-ra nőtt. Gondolnak a jövőre is. Fel nem oszthati tartalékként 4 514 000 forint áll rendelkezésükre. — Harminc tagunk most ment nyugdíjba — mondja a elnök. — Ünnepélyesen búcsúztattuk őket Személyenként ötszáz forintot osztottunk ki közöttük. Bekk Is tv ár ni nem tudott eljönni betegsége miatt. Levelet írt: »-Sok szerencsét kívánok az egész vezetőségnek és jó egészséget, hogy1 sokáig tudják ilyen jól vezetni a téeszt.* Jólesett a levél, mert így bizonyosságot szereztünk arról, hogy a tagság és a vezetés egy akaraton van. Bizalom csendült ki a tagol-, szavaiból is, amikor beszélgettünk. Nemes Andor bácsi a tsz portása. Kerekeiről leszerelt lakókocsi a porta bádogoldalú épülete. — En a Győzelem tagja volánt az egyesülés előtt. így c-gyütt mindenképpen jobb — mondja. — Addig csak virgo- lódtunk egymással: melyik tsz jobb. A tagság átlagkeresete javult, a közérzet jó. Ismererr a tagság helyzetét, de a vezetését is, mert annak is tagja vagyok. Ilyen egyetértés még sohasem volt. Csaknem ugyanezeket mond ja Kovács István, a fűrésztelep dolgozója. Ö az egyesülés elől a Zöldmező tagja volt: — Ügy érzent, ez az év jól sikerült. A folytatásban is bízunk. A nyílt légkör is hozzájárult a szép eredményekhez. — Én is megtaláltam a számításomat — szól közbe a menye, Kovács Jánosné. — Mostanában dohányt simítottunk. Még háromszáznyolcvan forint prémiumot is kaptam. A majorban kosárfonás kezdődik szeretnék oda bekerülni. Horváth László elnök búcsúzóul még azt mondja': — Szeretünk igazat mondán at embereknek. A problémáka' c" így lehet megoldani. N héz kísérleti év után a Zöldmező Termpl ős zö vetk eze ■ jól vizsgázott. Leskó László »Vagy o, rogy én* Megölte a férjét Egy asszony véget vetett a férje életének. Alig merem leírni a szót: meggyilkolta — ezt nem Ilyen esetekben szokták használni. Harminc évig éltek együtt, harminc hosszú, keserves esztendeig. A férj már a házasságuk második napján minden különösebb ok nélkül hajánál fogva a földre rántotta feleségét. Mert neki úgy tetszett. Rendes, becsületes életmódot sohasem élt, falujában nem volt egyetlen barátja sem. Megesett, hogy hosszú időre kiköltözött a hegyi pincébe, ott tivomyázott reggeltől napestig. Ilyenkor a felesége utána vitte az ennivalót, kopogtatott, bebocsátást kért. Átokkal, káromkodással, fenyegetéssel fogadta. Az asz- szony letette az ajtó elé az ételt, aztán csendesen, szó nélkül hazament. Két lányuk született, a most huszonnyolc éves Rózsa és a huszonhat éves Aranka. Az apa sohasem szívelte gyermekeit. A két lány édesanyjával együtt igen sokszor a disznóólban várta meg a -eggelt. Az utóbbi években már senki nem bírt vele, az ital alapos munkát végzett. Minden emberi érzés kihalt belőle, azt akarta, hogy a környezete, a családja is azzá legyen, amivé őt tette az alkohol. A helyi termelőszövetkezet tagja volt, de dolgozni s o- hasem járt. Azt kiabálta hogy nein keres a feleségc- idesanyjára meg mihaszna lányaira. Anyósa, nyolcvanhárom éves öregasz- szony, aki a légynek sem árt már. Külön kis helyiségben élt, örök rettegésben a meg- fékezhetetlen vőtől. Előfordult nemegyszer, hogy az öregass-onyt lábánál fogva rángatta ki az ágyból, ütötte, ahol érte. Nemrégen ráborította a tüzes kályhát, csoda, hogy fel nem gyulladt a ház. A családot egyéb csapás is érte, röviddel ezelőtt a nagyobb lány beteg férje felakasztotta magát Egy kislány maradt utána, aki ebben a környezetben kezdett nőni. A férfi őt sem állhatta, a kiságyát rázva artikulátlan hangon rémítgetni szokta a -söppséget. Ilyen ember volt a balaton- keresztúri Varjaskéri János. Mellette a család minden tagja idegroncs lett, nem volt se éjjelük, se nappaluk. Már arra is gondoltak, hogv elköltöznek a házból, a falu végén építenek lakást, ha másból nem, hát vályogból, csak ne kelljen vele élni. Február 15-én ugyanolyan napra ébredtek, mint a többi volt. Varjaskéri üvöltözött, fenyegette feleségét. Az asz- szony a kiságyhoz ment, hogy megetesse a kislányt A férfi azt kiabálta, hogy azért veszi föl a gyereket, hogy ő ne tudja addig ütni. Az asszony menekülni próbált, de nem sikerült. A verést nem ke- •ülhette el. A férfi a sarokba szorította, és ötször-hat- ~,zor teljes erőből hozzácsapta az ajtót. Aztán elment. Délután az asszony az istállóban édesanyjának és a kisgyereknek tejet akart fejni. A segféclsziva«* füstiénél Ünneplőbe öltözött, fehér inges fiatalemberek állnak a vaskos munkapadok mellett. Kezük tétován mutat a szabásra váró alaktalan állatbőrökön. Pedig nem most állnak először a munkától fényesre kopott asztalok mellett Másfél éve mindennap ugyanezt csinálják, munkahelyük lett a fonyódi kesztyűkészítő részleg, és hogy a nap mint nap gyakorolt, iskolában tanult kesztyűszabászat a munkájuk lesz-e, az most derül ki. Az alapokat a szakmunkásképző iskola adta a mindennapok tapasztalataihoz. Egy hete készültek el az írásbeli vizsgadolgozatok, és most... Most adott jelt a vizsgabizottság elnöke, hogy hozzá lehet fogni a kesztyűbőrök kidolgozásához. A jelre aztán működésbe léptek az idegekben pontosan rögződött reflexek, és egyik mozdulat »kapcsolta« a másikat. Az amerikai mocsári vaddisznó formátlan, durva bőrét,* a kecske- és báránybőröket hozzáértő kezek nyújtják, alakítják. Még a legügyesebb fiúk is sokáig időznek ennél a munkánál. — Ez a kesztyűkészítés lelke — magyarázza az egyik tanuló —, a kéz simogatásától nyúlik, fényesedik a bőr. Csak a kéz melegétől lesz olyan, mint a tükör. Próbálták már gépesíteni is ezt a munkát, de nem lehet Ezt érezni kell, érzékelni minden simítás után, hogy milyen kezelés szükséges még. Fischer Dezső, a pécsi szövetkezet műszaki vezetője, a vizsgabizottság elnöke megtoldja az elhangzottakat: — Csak kiváló minőségű kesztyűt adunk el, a külföldi vevők nagyon igényesek. Ha a bőrök előkészítése nem volna megfelelő, a kesztyű a használattól kinyúlna, deformálódna. Ezt a minőséget amelyet mi készítünk, a világpiacon a legjobb termékek között tartják számon. Kétszeres ellenőrzésen mennek át a kiszabott vizsgadarabok, s a bizottság megkezdi az értékelést. Közben előkerülnek a korábban készült vizsgaremekek; hosszú hetek gondos munkája van bennük. Mind a tizenegy fiú neve mögé jelest írnak a szép kesztyűkért. A szakemberek megállapítják, hogy a legkényesebb párizsi szalonokban tt könnyen el lehetne adni valamennyit a legszigorúbb vizsgabizottság is csak elismerését fejezheti ki ezért a tanulóknak. .A szóbeli vizsgák után a pécsi kesztyűkészítő szövetkezet fonyódi telepén szakmunkásokat avatnak. Első a telepen, elsők a megyében is ebben a szakmában. Érettségi után jelentkeztek a részlegnél, és most szakmunkások- lettek. Négyen jeles, heten négyes bizonyítványt kaptak. A két éve érettségizett, vizsgákhoz szokott fiatalok a győztesek boldog Sóhajával jöttek ki a teremből. — Hogyan lesz valakiből kesztyűs ? A kérdésre Bogdán Béla így válaszol: — Itt akartam maradni érettségi után mindenáron Fonyódon, amikor ez a részleg ide költözött. — Mit tudtál akkor c szakmáról? — Semmit. — A bizonyítvány szerint most annál többet. — Menet közben szerettük meg, és örülünk, hogy ez lett a szakmánk. — Jól választottunk, ez most már bebizonyosodott — mondja Bándi István, aki kitűnőre vizsgázott. — Amíg tanultunk, havi 1500—1600 forintot kerestünk. Ehhez jön az anyagtakarékossági százalék. Ez nálam havi 800 forint körül van. — Most, bizonyítvánnyal a kézben, két-háromezer forint körül lehet keresni — teszi hozzá egy másik ifjú szakmunkás. Eredményhirdetés után az új szakmunkások a régebbi időkben hagyományos segéd- szivarral kínálták sorba a vizsgabizottság tagjait A segédszivar füstjében arról beszélgettünk a fonyódi kesztyűsrészleg vezetőjével, hogy milyen az érdeklődés a szakma iránt. Tavaly, amikor ipari tanulókat keresett a végzős gimnáziumi osztályokban, mindössze egy jelentkezőt talált. — Azt hiszem, nem nehéz kitalálni, hogy az idén fele akkora propagandára sem lesz szükség — mondta a észlegvezető. A most kiosztott szakmunkás-bizonyítványok híre máris túljutott az üzem kapuján. , Nagy József Varjaskéri nem engedte. »A teh -nnek én kaszáltam, a tejéből nem ihat az öregasszony meg a fattyú!« Egyébként gyakran előfordult, hogy ha máson nem tudta kitölteni a bosszúját, akkor a vasvillával a tehenet szurkálta véresre. Este a konyhában egymagában ordítozott, majd kést, re- szelőt és egy kapanyelet vett a kezébe, fenyegetőzött, hogy kiirtja a családot. Az asszony segítségért kiabált, mire a lányok kiszedték apjuk kezéből a kést meg a kapanyelet. Az asszony nem bírta tovább, idegei teljesen felmondták a szolgálatot. Amikor a férje ágyba feküdt, a kapanyéllel ütni kezdte. »Leverem a lábaidat. hogy ne tudj többet "ánk támadni«. 8 ütötte, egyre ütötte, mindkét lábát, mindkét kezét darabokra törte, fejét betörte, 25—30 ütést mért férjére válogatás nélkül. »Csak egy jó szót mondott volna, hogy hagyjam abba. dá szájából akkor is ömlőitek a mocskos szavak, a fenyegetés. Már nem voltam ura magamnak«. Rózsa is segített. Hajnaltájban mozgolódott, fájdalomcsillapítót kért. Az asszony adott neki, zsindelyt s vitt a derekára. Mentőért telefonáltak, de már hiába... Varjaskéri rövid idő múlva meghalt, elvérzett. Az asszony előttem ül. Feketében van, az elnyűtt ruhát igazgatja magán. Arca megtört, de ném ideges. Megtörtént ... — Tudtam, hogy ez lesz a vége. Vagy ő, vagy én. Bárcsak ütött volna agyon, akkor most nincs ez a szégyen. Csak ne értem volna meg ezt a napot... Zsebkendőért nyúl, de nem sír. Tudja: ami történt, azért felelnie kelL S a védekezéshez erőre van szüksége. A balatonkeresztúriak a napokban levelet írtak a rendőrségnek. Leírják, milyen sorsban élt Varjaskériné és az egész család. * * * Varjaskéri Jánosné bűnügyében a Somogy megyei Rendőr-főkapitányság folytatja a nyomozást. Pintér Dezső A Kutasi Miami Gazdaság kedvezményes áron eladja új vagy alig használt: Automata burgonyaültetőit Kétsoros burgonyaszedőit Burgonya félkombájnját ünrgony a szárvahúzói t A gépek megtekinthetők a Kutason. 4 SaBP—62, 5 tip. E 649 táp. E 660 tip. Z KS tip. gazdaság központjában, :i992) egy szerencsétlen,
