Somogyi Néplap, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-18 / 40. szám
Kedd, 1969. február 18. 3 JMOGTI néplap A korszerű termelés a tsz-ek fejlődésének biztosítéka (Folytatás az 1. oldalról) felszabadulás után vált lehetővé, hogy újra kezdjük az akkori utat. 1958—59-ben megteremtődtek a feltételei, hogy a a párt, a dolgozó parasztokkal együtt megvalósítsa a ma fél évszázada megkezdett történelmi átalakulást. Az elmúlt tíz év bebizonyította: a magyar kommunisták helyesen jártak el, amikor ezt ajánlották a magyar parasztoknak: a mozgalom mély gyökeret eresztett, s megváltoztatta a magyar falu arculatát, jobbá tette az emberek életét. Amíg idáig eljutottunk, sok előítéletet kellett leküzdeni: nehéz volt az elhatározás, sokan vívódtak önmagukkal, családjukkal. A cél megérte; a párt, a kormány mindvégig töretlen politikát folytatott: a parasztságot a társadalom többi tagjával egyenlő rangú emberré tette. 1967-ben 35, tavaly pedig 41 millió forintot fordítottunk a szociális problémák javítására. A betegbiztosítás, a nyugdíj, a fizetett szabadság mind-mind ezt a célt szolgálja. Ezután -arról beszélt a megyei pártbizottság első titkára, hogy a somogyi tsz-ek tagjainak döntő többsége jól és egyre jobban él. Az is igaz, hogy van még javítani való. Megemlítette, hogy a tapso- nyiak szövetkezete körülbelül a megyei szinten áll: vannak ennél jobb szövetkeztek, s akadnak — főleg a rossz vezetés és a kedvezőtlen adottságok miatt — gyengébbek is. Nem szabad elfelejteni azt sem. hogy sok még a lehetőség: az új gazdaságirányítási rendszer kedvezően hatott a szövetkezeti gazdálkodásra. A múlt évben például — az aszály ellenére — tizenhét százalékkal nőtt a termelési érték a szövetkezetekben, s húsz százalékkal csökkent a gyenge tsz-ek mérleghiánya, a tiszta vagyon pedig 300—350 millió forinttal gyarapodott. A számok a tíz év fejlődéséről is beszélnek: a tiszta vagyon kilencszeresére, a termelési érték pedig ötszörösére nőtt. Megháromszorozódott a tagok részesedése is. — A magyar parasztság végképp eljegyezte magát a jó renddel, a szocializmussal. Valamikor attól féltették a parasztságot, hogy nem tudnak majd mit kezdeni uraik nélkül. Azt hiszem, nem hiányzik a bábáskodás: az emberek előrenéznek, s a megyei pártbizottság most is arra ösztönzi a gazdaságokat, hogy használják ki jobban a lehetőségeket, tegyenek többet a biztonságos gazdálkodás megteremtéséért. Ez korszerűbb állattenyésztést, jobb gépesítést jelent és több szakembert a szövetkezetekben. Jelenleg 140 mérnök és felsőfokú technikumot végzett mezőgazdász dolgozik a tsz-ek- ben. Ezt a következő 6—7 évben meg kell háromszorozni, négyszerezni, hiszen ez a biztosítéka a kórszerű technika alkalmazásának. Én azt mondom: ne sajnáljuk a fiataloktól a havi 4—500 forintos ösztöndíjat. Amikor a szakemberekről beszélünk, ne, feledkezzünk meg a szakmunkásokról sem: az állattenyésztés, a növénytermesztés különböző ága ma már — szakma. Régen a falusi ember mindenhez értett; az akkori tudás azonban a mostani boldogulás szempontjából nézve kevés. Azóta nagyobb rangot kapott a mezőgazdasági foglalkozás, nőttek a követelmények is. — Sokat kell tennünk az építési beruházások megvalósításáért — folytatta Németh elvtárs. — A TÖVAL-ok az igények nagy részét már kielégítik a mezőgazdaságban: a fejlődést is figyelembe véve azonban néhány éven belül meg kell kétszerezni kapacitásukat. Amikor a fejlesztésről beszélünk, a gépesítésről is szólni kell: a múlt évben sok tsz elhanyagolta ezt, még az amortizációs alapját sem használta fel teljesen, pedig az elhasználódott, csökkent értékű gépeket pótolni kell. Amikor a továbbfejlődés lehetőségeiről beszélünk, az intenzív gazdálkodásra ösztönözzük a szövetkezeteket, azért tesz- szük, hogy még könnyebb és eredményesebb legyen a paraszti munka, jobban éljenek a szövetkezetek gazdái, hiszen mint eddig, ezután is az ember áll munkánk középpontjában. — Örülök, hogy jól zárták az 1968-as évet a tapsonyiak és annak is, hogy megvan a törekvés az eredmények fokozására. Használják ki az új mechanizmus adta lehetőségeket. Ehhez kívánok a szorgalmas tapsonyiaknak sok sikert — fejezte be hozzászólását Németh Ferenc elvtárs. A közgyűlés külön köszöntötte a huszonhárom nyugdíjba vonuló tagot A könyv — jelképes jutalom az eddig végzett munkáért — becses értéke lesz mindegyiküknek. A bensőséges légkörben lezajlott zárszámadáson elhangzott a felajánlás is: az idős szövetkezeti gazdák ezután is részt kérnek és vállalnak a közös gazdaság gondjaiból. VISSZAÚT ... A földhányás mellett gyorsan felhúzózkodott és máris hason kúszott a drótakadály felé. Tudta, hogy hol van a hely, ahol átcsúszhat a tüskés drót alatt. ... Az árokban az őrmester mellett egy legény ügyelt a drótra, amely egy hengerről tekergőzött le és a másik vége Bradleynél volt. — Állj... A hengert forgató katona várt. A huzal megfeszült. — Engedj... Forgott a korong... — Hány méter? — Hetven... — mondta a másik katona aki mérte a huzal hosszúságát. Az őrmester megelégedetten bólintott. De száz méternél már kissé csodálkozott. — Száztíz... A kabil-állás megelevenedett. Sűrű lövések hangzottak és egy gépfegyver is megszólalt. — Észrevették! — düny- nyögte az őrmester és idegesen szívta a fogát. — Százhatvan... — Tisztára bolond! Egy világító bomba esett a síkság közepére és sápadt izzással ragyogta be a terméketlen, sziklás vidéket. A 9-es szerencséjére, kívül esett a fénykörön. Száznyolcvan méternél nem húzott több drótot. Ügy látszik, megállt. Az őrmester füléhez tette a kagylót. — Lórién őrmester.. . Lórién őrmester... — mondta halkan a kagylóba. Várt. — Lórién őrmester... ismételte. — Lórién őrmester. . Végre néhány sercegő, furcsa zörej után suttogás hallatszott a kagylóból: — 9-es közlegény... Jól hallani amit mondok? — Igen. Hol van? — A Taurir del Uarzaszt délkeleti lejtőjével szemben, a mocsárban egy szikla mögött. Jobbra tőlem hatalmas, mohos fatörzs fekszik. — Tudom már. Szemben magával gépfegyver-fészeknek kell lennie a gránitszirt oldalán. — suttogta az őrmester és felvett egy másik kagylót, hogy a tüzérséggel beszéljen. — megfigyelő van a Taurirt del Uarzaszt délkeleti lejtőjével szemben, a magányos szikla mögött. Jobbra tőle mohos fatörzs... Altisztek siettek a szakaszaikhoz. Az árok megélénkült. Pontban éjfélkor eldördült valamennyi francia ágyú és megindult az általános támadás előkészítése. Bradley a kő mögött lapult, nyakig sárosán a mocsárban, fülén a kagylóval. Jól látta a kabilok humuszait. A francia gránátok messze az árok mögött estek le. — Hosszú... — suttogta a kagylóba. — Legalább ötven méter. A becsapódások a hegyoldal felől a hegy lábához értek. — Még mindig hosszú... Most egymás után hat— nyolc lövés a mocsárba csapott be. toronvmagasságnyira fröccsentve a hínárt. Bradley a szikla mögött másodpercekig lapult arcra borulva, aztán újra a kagylóba suttogott: — Rövid... Legalább harminc méter. . . és kissé nyugat fel'1'. . . De most már a kabilok is tudták, hogy megfigyelő van valahol... Vaktában lőtték a terepet ágyúval és gépfegyverrel. Erős gyalogsági tűz árasztotta el a síkságot golyóval. Most az volt a szerencséje Bradleynek, hogy ennyire előre jött. Sokkal távolabb keresték a megfigyelőt. Azért a lövedékek által felcsapott kövek, szétfröccsenő repesz- darabok ott röpködtek körülötte. Sokszor percekig nem látott semmit, csak feküdt arcra borulva — Még mindig rövid!... Az irány jó... Most megtalálták! Egy reflektor fénye a kőre tűzött és észrevették, hogy mozog valaki. Doboltak a puska- és gépfegyvergolyók a kövön, egy srapnel robbant vijjogva a közelben ... A francia tüzérség is pokolian dolgozott, de nem találta el az árkot. A fülsiketítő hangzavarban most már Bradley felesleges óvatosság nélkül ordította a kagylóba: — Még mindig rövid!... — üvöltött. — még mindig rövid! Jobbra—balra tőle sűrűn csapódtak le a lövedékek. Percek kérdése volt, hogy sziklástól, mindenestől felröpüljön, vagy lekaszálja egy nagyobb repeszdarab. A saját hangját sem hallotta a Javult az autóbuszközlekedés Hat csuklós kocsi a csúcsforgalomban Két fordulóban másfélezer utast szállítanak Az elmúlt hetekben észrevehetően javult a városban az autóbuszközlekedés. A tartós havazás, az azt követő gyors olvadás sem okozott különösebb akadályt a kaposvári járatoknál. Kevesebb volt a motorhiba is, késésekről sem panaszkodtak az utasok. A lényeges változás egyik oka: az AKÖV dolgozói, gépkocsivezetők és szerelők — korábbi ígéretüknek megfelelően — mindent megtesznek, hogy zavartalan legyen a város közlekedése. A városi személyszállítás helyzetének megjavításához még ennél is nagyobb mértékben járult hozzá, hogy az elmúlt napokban megérkeztek a csuklós autóbuszok. Ezek belépésével egyetlen fordulóban háromszázhatvan utas juthat el úticéljához. Mind a három kocsit a városi forgalomba állították be, és most már hat csuklós busz közlekedik Kaposváron, átlagosan húszperces menetidővel. Ez azt jelenti, hogy a hat, egyenként százhúsz személyes kocsi csúcsforgalomban másfél ezer embert visz a munkahelyére, vagy hoz a munkahelyéről vissza a városba. Az új autóbuszok megérkezésével lényegesen javult a közlekedés kulturálisága is, amivel korábban gyakran volt baj. A három új csuklós busz a textilművek, a Rokkanttelep és a Kaposfüred felé vezető járaton közlekedik. Még egyelőre várat magára az egyik legforgalmasabb vonal, a vasútállomás és a húskombinát közötti út csuklós járatra való átállítása. Az újabb százhúsz személyes kocsi belépésével már tovább javulna a városi közlekedés. Az AKÖV gépkocsivezetői most a kedvezőtlen időjárási viszonyok között is helytállnak: a városi közlekedésben a havas, síkos utakon is menetrendszerűen közlekednek az autóbuszok. N. J. Barátsági est Szabáson (Tudósítónktól.) A Hazafias Népfront községi bizottsága és a községi tanács rendezésében került sor a napokban Szabáson a bolgár—magyar barátsági nagygyűlésre. Ebből az alkalomból már a kora délutáni órákban a községbe érkezett Rumen Gercsev, a Bolgár Kulturális Iroda helyettes igazgatója Kiss Józsefnének, a Hazafias Népfront megyei bizottsága munkatársának kíséretében. A községben tett séta után a vendégek a község vezetőivel beszélgettek. Este a zsúfolásig megtelt művelődési otthonban került sor a nagygyűlésre, amelyen a vendégeken kívül részt vett Hamvas János, a járási tanács elnökhelyettese és Szabó Miklós, a Hazafias Népfront járási titkára is. A két nép barátságáról Szabó Miklós és Rumen Gercsev emlékezett meg. Ezt követően több kisfilmet vetítettek le, amelyek Bulgária fejlődésével, népével, kultúrájával ismertették meg a gyűlés részvevőit. SZÁMVETÉS Erős szél süvít. A házakat hóbunda takarja. Az utcák csöndesek. Az emberek otthon keresnek elfoglaltságot maguk- i nak, vagy meleg szobában ösz- szegyűlve idézik fel az elmúlt éveket, és vetnek számot a tavalyi eredményekkel. Szólád is kihaltnak látszik. Az egyre erősödő havazás elől mindenki fedél alá menekül. Tormáéknál összejött a család. Amikor benyitok, a házigazda nagyobbik fiával és egyik menyével beszélget. Torma néni a nagy ablak előtt varrógépen dolgozik. Torma Sándor az idén ment nyugdíjba. Piros arca, friss mozgása azonban feledteti korát. Azt mondja, még néhány évig szeretne dolgozni. Kitartó munkája eredményeként nemrég szép családi házat épített, de gépkocsira is jutott. — A fiamnak vettem, amikor leszerelt — mondja az idős házigazda. — Megtörni pipáját, és nagyot szippantva derűsen hozzáteszi: — Eleget gyalogoltunk mi fiatal korunkban, legalább nekik legyen köny- nyebb. — Nyáron, amikor jó idő van, elvisz minket a fiam a Balatonra vagy valamelyik fürdőre — szól közbe Torma néni. A Torma családot mindig szorgalmasnak ismerték a faluban. Most is az elsők között vannak. Torma Sándor tíz éve t tagja a közösnek. sűrű robbanások végítéleti f Á hízókat már levágták, de zengésétől. Világítóbomba J most sem üres. Hét süldő robbant... Nappali fény bo- J röfög benne. Fejőstehén áll az rította a síkságot és most jól J istállóban, ez azonkívül, hogy f a családnak a tejterméket adja — pénzt is hoz a házhoz. A baromfiudvarban csaknem 60 látták mind a két oldalon.^ hogy Bradley egy másodpercre^ felemelkedett! Erős ütést érzett, de minden erejét összeszedve, belekiáltott a kagylóba: — Kicsit rövid! Nem több nyolc méternél! Aztán lebukott a szikla rnö—70 tyúk kapirgál a hóban. A 40 kacsa már a hízóba került. Most. amikor erős szél borotválja a havas határt, nincs különösebb munkája a falusi embernek. Még a favágás is ^szünetel a járhatatlan utak gé, de nem méletét... vesztette el esz-*miatt' Tormáéknál azonban f ilyenkor sem unatkoznak a ház $ körül is akad munka bőven. Torma Sándor a kis háztájirobbant! Karok, fejek, szúró- * ban szőlővel is foglalkozik, nyok emelkedtek egy magas- ^ Mostanában szép a termés, ba törő láng- és füstsávval a ^ ezért is bíbelődik szívesen ve- levegöbe. Brandley a könyöké- 4 le. Pedig ő nem szereti a bort. re támaszkodva, erhomályosu-J Mondja is: tíz ujján meg tud- ló öntudattal ordította: J ná számolni, hogy hány litert — Telitalálat!... Telj... i fogyasztott el életében. TorAz utolsó szótag helyeit egy hörgés buggyant ki a száján. Tántorogva felállt és egymásután két kézigránátot dobott a gépfegyvert fedező gránitszikla mögé. Csak egy halom kavics maradt az állás helyén. Éles fájdalom futott végig a testén, feléje rohant a mocskos, nedves föld és az arcába csapódott. (Folytatjuk.) máék elégedetten várják a tavaszt. Amikor megkérdeztem Sanyi bácsit, mi az oka, hogy néhá- nyan mégis panaszkodnak, így válaszolt: — Amióta a fejemre emlékszem, mindig földben dolgoztam. Aki lelkiismeretesen végzi a munkáját, annak megvan f a kenyere. (K. Varga)
