Somogyi Néplap, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-09 / 6. szám

^izmu^íhxdiup&-^±áj AZ MSZMP MEGYEI B . Z O T T S A GA É S • A M E G Y ! I TANACS LAPJA XXV. évfolyam, 6. szám. Csütörtök, 1969. január 9. (~f-xmágJk A Hpótfaá erdő egyik ma­gaslatáról szemlélve a tájat, szép panoráma tárul szemünk elé. A lassan felszálló köd alól egyre erőteljesebben raj­zólódnak ki a zselici dombok hullámzó körvonalai. A méla csendet csak a fejszecsapások csattogása és a fák ágai kö­zött röpdöső erdei cinege éne­ke töri meg. Egy tisztáson nagy igyeke­zettel dolgozik Győr fi Ferenc. Kezében gyorsan forog a fej­sze. Bányafának való kisebb rönköket hántol. Homlokán verejtékeseppek gyöngyöznek. — Ilyenkor öröm az erdő­ben dolgozni — mondja, mi­köziben fél szemmel a csillogó napsugarak felé pillant. Távolabb a völgyben kis fe­hér ház tünilk fel, amely a fa­vágóknak nyújt menedéket nagy viharban vagy esőben. Ahogy megyünk a fák ko­pár rengetegén és a ropogó cserjén keresztül, egyre erősö­dő motorzúgás hallatszik. A hang irányában az egyik fa koronája megmozdul, majd nagy recsegéssel és ropogás­sal a földre zuhan. —- Itt kitermelés folyik. Két fűrésszel dolgoznak ma — mondja Takács István műsza­ki vezető, akivel együtt járjuk be a dimbas-dambos vidéket A rönköket és a gallyakat kerülgetve tudjuk csak meg­közelíteni az egyik fűrész ke­zelőjét, Szabó János erdészeti szakmunkást, aki éppen egy újabb akác kidöntésére ké­szül. — Mielőtt nekiengedik a fű­részt kötelesek meggyőződni, hogy nem tartózkodik-e va­laki a veszélyes körzetben — tájékoztat kísérőm. Szabó János fűrészével nyolc-tíz ember munkáját he­lyettesíti. Naponta 25—30 köb­méter fát is kitermel. Már régóta dolgozik fűrészgéppel, érti a kezelését. — Nagyon könnyű ez a tí­pus, akár egy kézzel is föl le­het emelni — mondja miköz­ben munkához lát. A fűrész könnyedén süllyed a fa rost­jaiba. Csak ha nedvesebb ré­teghez érnek a fugáik, zúg fel erősebben a motor. A kitermelés teljesen gépe­sített, de azért még szükség van az emberi kézre és a ló­fogatra is. — A rönkök kiközelítését — ha a talajviszonyok engedik — géppel is el tudjuk végez­ni, s ez jelentősen meggyor­sítja a szállítást Azonban még gyakran igénybe kell venni a lovaikat is — jegyzi meg a műszaki vezető. A fűrészektől kissé távolabb Palotai Jgnosné a rozsét rak­ja halamba, ö Szendihegyről jár ide. Elmondása szerint szí­vesen dolgozik, mert a munka nem nehéz, s kap egy kis tü­zelőt is. Amint közeleg a dél, a mun­kások lassan leállnak, ebéd­hez készülődnek. Szép időben a szabadban egy • farakás mel­lett összegyűlve tüzet raknak és amellett fogyasztják el a tás­kákból előkerülő harapniva- lót A rögtönzött ebéd után pedig jólesik egy kis borral leöblíteni a torkukat... K. V. J. Forradalmárok, katonák Ez a kis éleürajzgyűjtemény szerény keretek közt nagy fel­adatra vállalkozik. Huszonöt olyan ember portréját kívánja méltóan megörökíteni, akik sokat tettek népük, nemzetük boldogulásáért Többnyire azokról szól, akiknek inkább csak a nevét vagy talán még a nevét sem ismerjük, s legföl­jebb egy-egy ünnepi megemlé­kezés idézi alakjukat. Sorsuk küzdelmes korban formálódott: szocialista forra­dalom Oroszországban, majd Magyarországon, a fasizmus uralma Európában, kontinen­sek háborúja és az antifasiszta bare győzelme, népi demokra­tikus forradalmak és ellenfor­radalmi lázadás Magyarorszá­gon ... S a sorsok mindegyik' valahol, vagy éppen mindvé­gig, összekancsolódobt ezzel a küzdelemmel. Egyikük sem született forra­dalmárnak. de a környezet, a felismerés és az eszmék azzá formálták őket Sőt voltak köz­tük olyanok, akiket a születés és a környezet sokáig távol tartott az eseményektől, s csak a történelem válságos pillana­tában döbbentek rá a nép és s nemzet érdekére. Mindany- nyiuk sorsában közös vonás hogy életük legjelentősebb tet­tével az emberi haladást szol­gálták; a humanizmus, a társa­dalmi igazság és a felemelke­dés védelmében a barbárság, a megaláztatás és az elnyomás ellen ragadtak fegyvert, s éle­tűiket áldozták. Az élet legne­hezebb percedben megérezték megértették a társadalom kí­vánságait, s aszerint cseleked­tek. (A Kossuth és a Zrínyi Kiadó közös kiadása.) Karácsonyfák a hóban Szomorú látvány a búban fekvő karácsonyfa. Az északnyugati városrészben tucatjával hevernek az emeletes házak körül. Ko­pottak, megfakultak, tűle­velűket elhullajtotíák. Sen­kinek sem kellenek. A fel­nőttek és a gyerekek közö­nyösen mennek el mellet­tük. Pedig milyen örömmel és kíváncsisággal várta a gye­rekhad a földíszített fenyő­fákat, s alattuk az' ajándé­kokat. A zöld fenyők csú­csán ezüst vagy arany csil­lag bókolt, az ágakat le­húzta a csokoládé szalon­cukor (kinek kell már a cukorból készült!), a sok dísz, angyalhaj, csillogó szál. S amikor a szülők megrázták a csengőcskét, kigyulladtak a gyertyát utánzó piros, zöld, kék, sárga villanykörték a fán. Napokig a karácsonyfa volt a lakás legszebb éke, a gyerekek hozzá surrantak ki este, amikor a szülők már lefeküdtek, hogy ügye­sen kiszedegessék a szta- niolból a csokoládékat. Szomorú látvány, ahogy sorban, mint a hősi halot­tak, ott fekszenek a hóban a karácsonyfák. Egyiken- másikon öregkori dísznek rajta maradt néhány bá­gyadtan csillámló arany- sztaniol. Jólelkű emberek fölemeltek néhány fenyőt, s beállították a hóba, vagy a gázszerelők otthagyta korláttartók csövébe. A többi azonban fekszik szo­morúan és kopottan. Nem látszik rajtuk az egykori üdeség, elillant ózondús illa­tuk, kifakult élénkzöld szí­nük, s oda az ezernyi dísz. Ma már a szemetesnek sem kellenek! L. G. v. _____________J Ú jévi levél Daránypusztáról *►1967. december 22-i szá­mukban a Daránypusztai Ál­lami Gazdaság munkásszállá­sán épülő új könyvtárról ír­tak Versenyt nyert, támoga­tást kér címmel. Most egy éve már ennek., és örijmmel közölhetem önökkel, hogy a szabadpolcos, új könyvtárhe­lyiség, modern berendezés­sel megvalósult« — így kez­dődik a levél, amelyet Ko­vács Sándor könyvtáros írt szerkesztőségünknek A cikk megjelenése óta el­telt időről részletes beszámo­lót küldött nekünk. Azt írja, hogy a könyvtárban több mint nyolcszáz kötet van már, saz olvasók száma is 193-ra emel­kedett. A könyvtár tagjainak ked­velt írói: Jókai Mór, Móricz Tlsigrrorfd '.'hoszáth «"ábrán de Molnár Gábor és Hegedűs Géza műveit is szívesen ol­vassák. Számtalan szakmai és műszaki könyv megfordul ke­zükben. A legtöbbet és a leg­szorgalmasabban olvasó könyvbarátok között említi meg Kalauz József ács bri­gádvezetőt, Petry hászló épí­tésvezetőt, Horváth Pál főig- ranómust, Vincze "Lajos ker­tészeti mérnököt és Losonczi Péter gyári dolgozót “Az 1968-as év lezárásával előbbre jutottam egy lépéssel, ötévi vándorlás után sok-sok különálló szobából egy szép szabadpolcos könyvtáram lett. Az új év feladatául tűztem ki, a világirodalom gyöngy­szemeinek megismertetését, megszerettetését. Az eddini eredményekért köszönetét kell mondani az SZMT megyei könyvtára vezetőinek is, könyvtár- és könyvszeretetii- kért pedig a 193 olvasó bará­tomnak. „Vendégségben“ a Mohácsi-sziget A Duna jégszqnyege elérte Mohács térségét. Leállt a kompjárat, megszűnt a közvetlen összeköttete« Mohács város és a szemközti szi­get között. Ezzel a közigazgatásilag egyébként Dunántúlhoz — Bara­nya megyéhez — tartozó hatezer lakosú Mohácsi-sziget átmenetileg az Alföld — Bác.s megye — »-vendégte rülete« lett. Onnan látják el a bol­tokat napi cikkekkel. Tartós fogyasztási cikkekről előre gondoskod­tak. Mintegy három hónapig elegendő tartalékkal rendelkeznek. Tejjel a termelőszövetkezetek látják el a családokat minden faluban. Friss kenyeret és más, könnyen romló élelmiszert viszont Bajáról és Nagybaracskáról kapnak. 99 ismerjük a% illemet66 — avagy, ki üldögélhet a kultűr-váróteremben ? Horváth István jákói és Táskái Zsuzsanna kaposvári fiatalok panaszos levelet küldtek szerkesztőségünkbe. Rek­lamációjuk így hangzik: “1968. december 19-én, csütörtökön kizavartak (!) bennünket a kaposvári vasútállomás kul­túrterméből. Színházba indultunk, előtte pedig beültünk a »kultúrba« gondolván, hogy ott csönd van és lehet tanul­ni..« (Táskái Zsuzsanna a tanítóképző hallgatója, félévi vizs­gákra készült. Horváth István pedig az újságokat forgatta.) »Még csak nem is beszélgettünk — folytatódik a levél , hogy ne zavarjuk egymást, öt óra körül odajön hoz­zánk a kultűr-váróteremben szolgálatot teljesítő vasutas, és azt mondja, hogy hagyjuk el a várótermet. Hiába mond­tam neki, hogy van érvényes menetjegyem, az őt nem ér­dekelte. Semmi olyat nem csináltunk, ami a rendet -a. varia volna, az illemet ismerjük. Táknyos kölyöknek ne­vezett bennünket (mindketten tizenkilenc évesek) és a—t hajtogatta, hogy oda ne járjunk randevúzni. Engem (Hor­váth István) elmondott mindenféle csavargónak, huligán­nak. ocsmány és trágár szavakat vagdosott fejünkhöz«. Eddig a levél. Feltételezzük a két fiatalról, hogy az igazat írták, s jogos felháborodásuknak adtak hangot le­velükben. Ezek után feltesszük a kérdést a kaposvári állo­másfőnökségnek: ki ülhet he a kultúr-váróterembe ve­szély nélkül? Hiszen ezek szerint egy rossz hangulatban levő vasutas bármikor, indok nélkül kiutasíthat bárkit. Akadozó városi forgalom Százak késnek el a munkahelyükről Türelmetlen, átfázott embe­rek várják az autóbuszt az Arany János téren, de hiába. A tíz perc késésből húsz lesz, majd harminc. Akik már nem bírják »cérnával-«, gyalog in­dulnak a városközpont felé. — Tegnap sem jött — jegyzi meg valaki a vára­kozók közül, és még többen választják a gyalogolást. Tízan-tizenöten kitartanak, s mire a következő autóbusz megérkezik, negyvenen tolon­ganak az ajtóknál. Bent az ülőhelyek már foglaltak, so­kunknak már állóhely is csak mások lábán jut. A kocsi minden megállóhelyen meg­áll, a felszállók a lehetetlen­nel próbálkoznak. Az ajtó nyitva marad, bevág a hideg, valaki lóg az ajtónál. A hely- csinálást káromkodás, otrom­ba odamondogatás követi. Van, aki az AKÖV-öt, más a szomszédját szidja. Mikor történt? Tegnap, teg­napelőtt, azelőtt. Mindennap. Az utóbbi két hétben tartha­tatlan állapotról számolnak be az utasok a városi autóbusz- járatok egyes vonalain. A Fü­redi úton tizenhét iskolás ma­radt le tegnap, a szünet utáni l első tanítási napon a 11-es és a 11/A jelzésű kocsikról. Eb­ből a körzetből több mint százan érkeztek késve a mun­kahelyükre. Nem indult a reggeli 7-es busz sem, a Hús­kombináthoz nyolc óra után jutottak el az ott dolgozók, Reklamációözön az AKÖV- nél, a MÁVAUT irányító köz­pontjában, s a szérkesztő-'é günkiben is szünet nélkül cseng a telefon: ki-ki tempe­ramentumának megfelelően mondja el a véleményét a vá­rosi közlekedésről. Határozott és sürgős intézkedést követelnek, és ezzel mi is egyetértünk. Tegnap délelőtt megkerestük az illetékeseket, adjanak választ a felháboro­dott utasoknak. Az AKÖV vezetői elmond­ták, hogy a1 gépjárműpark ti­pizálásával olyan autóbuszo­kat is kaptak, amelyek már mínusz 2—3 fokos hidegben is sorra meghibásodnak. Jelen­leg tizennégy ilyen kocsival rendelkeznek és ezek kicse­rélésére a közeljövőben nem kerülhet sor. November óta napirenden szerepel viszont újabb csuk­lós autóbuszok beállítása. Eze­ket eddig a városi tanács épí­tés—közlekedési osztályának engedélye nélkül -» két utca forgalmának megváltoztatása miatt — nem állíthatták for­galomba. Üjabb és újabb sür­getésre aztán késve hozzájá­rultak az új, nagy befogadó- képességű kocsik üzembe ál­lításához, de addigra a három csuklós buszt más megyék kapták meg — Most itt az engedély, a kocsikra várunk — mondja Suri Sándor, a vállalat igaz­gatója. — Ezek öt farmotoros buszt szabadítanának fel a városi forgalomban. Egyen­ként 120 személyesek, és egyetlen fordulóban 360 utas: szállíthatnának már december vége óta. így csak január vé­gén, február elején lesz lé­nyeges javulás, amikorra ezek a kocsik megérkeznek. — Addig milyen megoldás várható? — Á vidékről beérkező ko­ra reggeli kocsikat- egy külön megbízott forgalmista azonnal átirányítja a városi, járatok vonalaira. A műszaknál a teherautópark javításának ro­vására a meghibásodott bu­szok rendbehozását rendeltük el, és egy új javítócsoportot is beállítunk. A városi forgalom javításá­ra tett ígéreteket lapunk fi­gyelemmel kíséri, és észrevé­teleinket közöljük olvasóink­kal. N. J. TARKA Puszi Dragerw német filmren­dező filmet készít» A csók« címmel. Ez a mű a film történetóban elcsattant je­lentősebb csókok sereg­szemléje Greta Garbo és Jeian Harlow csókjaitól Marilyn Mónroe-ig. A fér­fiak közül Cary Grant, Cary Cooper és Jean Ma­rais csókjelenetei kaptak különösen »nagy szerepet«. Díjat kaptak a nemdohányzók Alex McLendon, az ame­rikai Abase Industries ne­vű Shrewsbury vállalat igazgatóhelyettese havonta tíz dollár különdijat ígért minden alkalmazottjának, aki leszokik a dohányzás­ról. Az eredmény: a válla­lat 33 volt dohányosa ka­rácsonykor összesen 3900 dollár prémiumot kapott. McLendon kijelentette: — Ily módon csökkent a be­tegek száma és így napon­ta legkevesebb 30 percet szereztünk. A levegő ezen­kívül tisztább és mindenki könnyebben lélegzik. Viszonzási szándék Hlavsa úr így szól a fe­leségéhez: — Novák már három fe­leségének az elhunytéról küldött gyászjelentést. Ide­je lenne, ha mi is viszo­noznánk, drágám,! Akinek tetszik, járhat meztelenül Los Angeles és Holly­wood filmcsillagainak és többi lakóinak a jövőben nem kell félniük a törvény szigorától: ha akarnak, meztelenül sétálhatnak kertjükben. A Los Ange- les-i felső törvényszéke döntött így a napokban. Hatályon kívül helyezte a Los Angeles-i körzetben érvényben volt törvényt, amely szerint tilos volt más nemű emberek előtt meztelenül mutatkozni. A bírák megállapították, hogy az ilyen ügyek kizá­rólag a kaliforniai állam törvényhozásának illeté­kessége alá tartoznak. Ez­zel egyidejűleg 11 férfit és 11 nőt mentettek föl, akik korábban Hollywood­ban »minden nélkül« egy »eliziumi mezők«-nek ne­vezett kertben találkoztak, s akiket ugyanitt őrizetbe vettek. A szomszédok tet­tek panaszt a rendőrsé­gen ... Ki a hibás? Zsuzsa, egész testében remegve, könnyes szemek­kel vallotta be az anyjá­nak: — Mama, gyermeket vá­rok. Az isten szerelmére! — kiáltott az anyja. — S ki az apa? — Honnan tudhatnám? Sohasem engedted meg, hogy egy fiúval járjak ... Somogyi Niplűg Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Megbízott főszerkesztő: JAVOBI BÉLA Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon: 11-510, 11-511 Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon: 11-5XS. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem érzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postalilvataloknáJ és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 18 Ft. Index: 25067 Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari. Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka S. u. 6. Felelős vezető: Mautner József.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents