Somogyi Néplap, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-05 / 3. szám

.AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÍS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXVI. évfolyam, 3. szám. Vasárnap, 1969. január 5. Helytörténeti kiállítás Siófokon m Az újságíró Jegyzetfüzetéből Cgyszer voltam 'üzövényi... December 29-én Kovács Istvánná, a városi tanács vég­rehajtó bizottságának elnök- helyettese nyitotta meg a Vak Bottyán iskolában azt a helytörténeti kiállítást, amely­nek anyagai a kőkorszaktól kezdve napjainkig, a város- fejlődés és a várossá alakulás pillanatáig mutatja be Siófo­kot, sót előremutatva, a ter­veket, a majdan felépülő há­zakat, létesítményeket tárja a nézelődő elé. Ahogyan az első tabló felirata is hirdeti, Sió­fok a kezdeti időktől fogva lakott település volt, ezt a kőkorszak és a bronzkor le­letei, kelta és illír kori edé­nyek, majd a római kor em­lékei bizonyítják. Megtekint­hetik a látogatók II. András király levelét, a kuniékor em­lékeit és azt a -Conctrae- tus«-t, amelyet Siófok a veszprémi apátsággal kötött Fotókópián látható Mária Terézia Urbániumának helyi kihatása, jobbágynévsorral és a kötelező szolgáltatások fel­sorolásával. A felszabadulás utáni éve­ket tablók, statisztikák, gra­fikonok illusztrálják. A Bala- ton-part fővárosát például 1950-ben csupán- 100 üdülőhe­lyi szállássá] jegyezték, 1967- ben pedig már 1900 szállodai helyért folyt a versengés az üdülők között. . Természetesen nem hiá­nyozhat a mai Siófokot, be­mutató képek közül a város néhány jellegzetessége, az Európa Szálló, a szállodasor légifelvétele és a víztorony sem. A következő teremben Se- gesdy Katalin grafikus és Csiszár Elek festőművész ké­peit, valamint az 1953-ban alakult képzőművészeti sza­badiskola, ma már képzőmű­vészeti szakkör tagjainak ké­peit tekinthetik meg a láto­gatóik. Siófok fürdőváros. Ezt a megállapítást az idegenfor­galmi fejlődést mutató grafi­konok előtt már megtettük, de ez a cím nemcsak a szál­láshelyek számának ugrás­szerű emelkedését, hanem a szórakozás, a sport s főleg a vitorlázás eredményeit is magába foglalja. Vitrinekben őrzik azt a számtalan érmet, díjat, plakettot, serleget, ame­lyet a vitorlázók nyertek az utóbbi években. A város el­választhatatlan a zenétől. Er­ről tanúskodnak a Siófoki Dalkör oklevelei, kitüntetései, és az »•operettkirály'«, Kálmán Imre zongorája, kottái is. A város fejlődését bemutató ki­állításról nem hiányoznak a posta helyi vonatkozású ter­mékei sem, bélyegek, pecsé­tek, levelezőlapok hirdetnek olyan jubileumot, mint pél­dául a Balaton lecsapolásá- nak százéves évfordulója. Gazdag anyag mutatja be a Balaton-parti népművésze­ti hagyományokat, a színes kézi- és fazekasmunkák leg­szebb termékeit. S. G. A lakásépítésről Van-e elég közművesített telek? Milyen fokú az építkezési helyek előkészítése? Hogyan szervezik a koncentrált építkezéseket? — ilyen és hasonló kérdésekre keresnek választ a népi ellenőrök a magán­erőből történő lakásépítkezés hely­zetének vizsgálatakor. A vizsgálat kiterjed a telekvásárlás, építő­anyag-ellátás problémáira. A vizs­gálat céljai között szerepel a la­kosság pénzügyi helyzetének mér­legelése is. Az 1968. évi tapaszta­latok szerint ugyanis a megválto­zott hitelfeltételek érezhetően visz- szavetették az építési kedvet, A hat százalékkal terhelt hitelből lé­nyegese^ kevesebbet vettek igény­be, mint annak előtte. A vizsgálat irányítására országos munkabizottság alakul. A nyolc megyére kiterjedő ellenőrzésbe be­vonják a tanácsi szerveket, az OTP, a kivitelező vállalatok és szövetkezetek, valamint az építő­anyag vidéki forgalmazásával meg­bízott TÜZÉP-vállalatok és szövet­kezetek illetékeseit is. Tízéves újság­írói pályám alatt egyszer esett rheg velem, hogy ösz- szetévesztettek. Hogy kivel? 'Ez először nem derült ki. Egyik kollé­gámat vártuk a gépkocsiban az ordacsehi bolt előtt. Csivitelő leánycsapat állt meg a Volga mel­lett. Bekukkantot­tak az ablakon, majd izgatottan suttogtak valamit, s énrám mutogat­tak. A legnagyobb lány integetni kezdett, hogy szálljak ki. Kvká- szedódtam a ko­csiból. — Én a bácsit ismerem — állt elém a barna ha­jú, csillogó szemű kislány. — Honnan, te? — kérdeztem, s közben máris háj­jal kenegette az érdeklődés az ön­érzetemet. Átvil­lant az agyamon, ez a hatodikos vagy hetedikes lány biztosan lá­tott már a falu­ban, mindjárt be- I vallja, hogy es­ténként az én cikkeimet olvassa az ágyban. — A televízió­ból — fejezte be a nagy szemű lány a mondatot. Puff neki. Csak annyi közöm van a televízióhoz, hogy a mostani székházába jár­tam, amikor az még egyetemként működött jó tíz évvel ezelőtt. Kü­lönben is olyan lámpalázam van, hogy egy értelmes szót sem tudnék kinyögni a stúdió­ban. Mindegy, most megfürdó- zöm a népszerű­ségben, előveszem a legbályosabb ' mosolyomat, s ki­puhatolom, hogy ki is vagyok tu­lajdonképpen. — No mondd meg gyorsan, ki vagyok! — biztat­tam a kislányt. —- Hát a Szöré­nyi... Bumm a. kira­kat. Legalább egy szebb fejjel té­vesztettek volna össze. Mindegy, vigyenek vérpad­ra, ültessenek vil- lamosszékbe, vál­lalom a más tol­lával való ékeske­dést, ha már a sa­ját Parker-toliam­mal nem viszem ilyen nagyra. — Pontosan el­találtad a bácsi a Szörényi... A kislány visz- szaszaladt a tisz­tes távolságban várakozó osztály­társaihoz, s oda- csődítette őket körém. — Szörényi bá­csi, csak egy aulo- grammot. Átszellemült arccal kriksz- krakszoltam a pa­pírokra. A cser­jés kislány köz­ben elárulta, hogy Évának hívják, az Angyal és a Ten- kes, no meg a Fo­ci-Maxi a kedven­ce, él-hal a sláge­rekért — megint rám mosolygott kedvesen, s rá- kezdte: — Szörényi bá­csi, tessék eléne­kelni azt, hogy Fáj, fáj, fáj... Hideg tavaszi nap volt, még a télikabátomat hordtam, de rög­vest kigomboltam, olyan melegem lett. Ahogy én is­merem ezt a kis­lányt, képes elő­teremteni percek alatt egy gitárt is. Én pedig énekelni éppen húsz évvel ezelőtt énekeltem utoljára, s nem slágert, hanem zsoltárt. Játszani pedig legföljebb katlukú furulyán tudnék. Most hogy vágom ki maga­mat? — Én nem éne­kelek, Éva... Te összetévesztesz az öcsémjnel, a Le­ventével. Tudod mi tízen vagyunk testvérek, s na­gyon hasonlítunk. — S hogy hív­ják a testvéreit? Itt nem lehet sokat morfondí­rozni. Már soro­lom is: — Szörényi Le­vente, Szabolcs, Balázs, Bulcsú, Csongor, Előd, Farkas, Géza, Ko­los, Valér... — So bácsi melyik? — Én vagyok a Géza. — S mit csinál. Már gyöngyö­zött a homlokom. A kocsiban ülő kollégáim kárör­vendve lesték kín­lódásomat. Az egyik kiszólt a le­tekert ablakon: — ö írja a da­lok szövegét. — Jaj, ahogy el­nézem a Géza bá­csit, ugyanolyan jól áll a szemüve­ge, mint a Leven­te bácsinak... Tudja mi jutott eszembe? Meg- néznézhetné a ta­nító néninket. Fo­nyódon lakik, már hazament. Bizto­san örülne, még lány... —. Honnan tu­dod, te? — mo­solygok. —• Hát nincs gyűrűje ... Tes­sék csak nyugod­tan megkérni a kezét... Azt azon­ban ne mondja neki, hogy én küldtem. — S nem kosa­raznak ki engem Fonyódon? — A, hol talál még egy ilyen bácsit a tanító néni a környéken, aki föllép a tele­vízióban. Ebben marad­tunk. Egy év után bevallom, hogy nem csöngettem be Fonyódon. Lajos Géza Hegyei Hírlap Osztály KAPOSVÁR-P»j «-in * iso i gá t a t i ügy BEMUTATJUK. *9 A gondolat újrafogalmazása... cc Göröngyös, sokfelé ágazó életű ttal és jogi tanulmá­nyokkal a háta mögött érke­zett el a színművészeti pá­lyához. öt éve végzett a főis­kolán, eddig — a szolnoki Szigligeti- Színházban — ti­zenkét darabot rendezett. A kaposvári közönségnek pedig Raffaí Sarolta Egyszál magam című drámájának rendezője­ként mutatkozik be rövidesen Laczkó Mihály, a Csiky Ger­gely Színház új tagja. Műhelygondokról, a rende­zői munka felhőiről és örö­meiről beszélgettünk. Eddigi munkái: zenés vígjátékok, Gyárfás Egérútja, Steinbeck Lement a hold -ja; s egyebek között különös szeretettel emlékezett Shaw Pygmallion- jának rendezésére. — Ügy érzem, itt sikerült valami pluszt, valami újat elmondani a régi konven­ciókkal szemben. Más gon- lolati felépítést alkalmaztam. Azt,, b ogy lényegében nem Liza hódolt be a társadalom­nak, hanem — megfelelő jö­vedelem birtokában — az apát fogadja ei a társada­lom. Erre rendeztem a dara­bot, Mensáros László —Hig­gins — és Póngrácz Imre — Doolittle — főszereplésével. Általában a rendezői munka lényegének tartom, hogy a rendezőnek mindig legyen va­lami konkrét elmondanivaló- ja az előadással... — Mostani munkájában mi jelenti a legnagyobb fel­adatot? — Az, ami a rendeződ mun­ka lényege. A gondolat újra­fogalmazása ... Bár egy táj­darabot (Hámori: Szöktetés a Sing-Singböl) már rendeztem itt az évad elején, ez, a Raf- fai-darab lesz az igazi bemu­tatkozásom s az eddigiek közt az egyik legnehezebb felada­tom . . . Kaposváron különben újra kísért a 13-as szám. . — ? — Tizenharmadikéin, 13 órakor születtem, efc itt, Ka­posváron rendeztem a 13. da­rabomat is... De szerencsire nem vagyok babonás. Hobbyja, kedves időtöltése Után érlekiődve megtudtam, hogy Laczkó Mihály szabad idejében minden hasznos te­vékenységet hobbyjának te­kint. Lelkes híve a »Csináld magad [«-mozgalomnak; rác­kevei horgásztanyája már ennek az eredménye. Másik színpadon kívüli szenvedélye a népművelés. Egyik alapító­ja és »spdritus rectora« volt az ország első irodalmi presz- szójának Szolnokon. Nagy jö­vőt vár a modem színpadi formáktól, a színjátszás iro­dalmi színpadi stílusától, kü­lönösen a mai fiatalok köré­ben. — Mit rendezne különösen szívesen? — Shakespeare, azt hiszem, minden rendező álma, az enyém is. Nagvszerü színpadi lehetőség, de én még nem ta­láltam rá arra a gondolatra amely kezembe adta volna egyik darabját. Shakespeare-t különösképpen csak akkor szabad egy rendezőnek vál­lalnia, amikor az írón túl Is képes, tud elmondani valami olyat, ami az adott korban lényeges... A darabokhoz fel kell nőni. Egyébként minden darabot, a.tnire vál­lalkozom. szívvel csinálok . .. A bűvész és a vámosok Alaposan megtréfálta a vámtisztviselőket Hardy Smootney bűvész. Mikor a nyugatnémet határ felé közeledtek, az utasok fi­gyelmeztették, hogy nem viheti át a határon műso­rának főszereplőjét, a kis fehér nyuszit, mert nem kapta meg az előírásos oltást. A szemfényvesztő erre egy dobozba tette a tapsifülest, s átadta a vá­mosnak. Amikor visszafelé utazott, visszakérte a do­bozt. Felnyitották, $ ki­derült, hogy a nyuszi nincs benne. A szemfényvesztő a zsebéből varázsolta elő. Szegény Télapó Furcsa levelet kapott nemrégiben az ügyeletes bracknelli Télapó a kis Robert Shormtól. »Hozzál nekem, kérlek, egy kis emelődarut és egy játékautót, nagyanyómak pedig ikreket.« A Télapó azóta is azon gondolkolik, hogyan lehet­ne teljesíteni ezt a furcsa kívánságot. Fölmentés Négy bristoli taxisofőrt állítottak bíróság elé, mert szerencsejátékot játszottak az egyik gépkocsiban. A bíró azonban felmentette őket azt állítva, hogy a gépkocsi nem tekinthető nyilvános helynek, a sze­rencsejáték viszont csak nyilvános helyen tilos. Tapasztalatcsere Gerard Jacob párizsi gyártulajdonos villát épít­tetett az egyik legismer­tebb francia építésszel. Alighogy beköltözött, özön- leni kezdtek hozzá a le­velek, amelyben az épí­tészeti egyetem profesz- szorai kérik, engedje meg, hogy megmutassák diák­jaiknak: hogyan nem kell építeni. A gyártulajdonos erre beperelte az építészt Kutya törvény A Rolling Hills-i postá­sok elhatároztak, hogy mindaddig sztrájkolnak, amig nem hatálytalanítják az úgynevezett kutyatör­vényt, melynek értelmében házőrző ebeket csak ak­kor viszik a sintérhez, ha háromszor egymás után megharapnak valakit. Levél Harold H. Kennan lepat- togzott festékkel, erősen behorpadva találta gép­kocsiját a parkolóhelyen. Az autón egy cédula állt: »Alaposan levertem gép­kocsijának mázát, mert túl szűk volt a hely. Több járókelő is látta az esetet, s rosszallóan néztek rám. Most is figyelnek, amíg ezt a levelet írom, s azt hiszik, nevem és címem is feltüntetem rajta. De ala­posan tévednek. Sajnálom.'« Somogyi Néplap Ar, MSZMP SOiUuffy melyet Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja, Főszerkesztő: WIBTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lalinka Sándor u. 2. Telefon: 11-510, 11-511. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon: 11-5X5. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünlf meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő* ^ fizethető a helyi postahivatalokul és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 18 Fi Index: 2506? Készült a Somogy megyei Nyomda« ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka S. u. 6. W. E.

Next

/
Thumbnails
Contents