Somogyi Néplap, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-31 / 25. szám
Ffaíeli, 1969. január «. 3 SOMOGYI NÉPLAP „Osztozkodás“— nyilvánosan Kevés kormónyrendelkezés találkozott olyan széles körű ellenkezéssel, mint amely a vállalata dolgozók kategorizálásáról és a részesedési alap kategóriák közötti felosztásáról intézkedett Mint ismeretes, a vállalat felső vezetői évi alapbérük 80, a középszintű vezetők 50, a munkások és az első két kategóriába nem tartozó alkalmazottak pedig évi teljes keresetük 15 százalékát kaphatják jutalmul maximális részesedési alap elérése esetén. A kategóriák közötti 80:50:15 felosztási arány minden esetben érvényesül. Ha például a részesedési alap az elérhető maximumnak a fele, akkor az I-es kategóriában átlagosan az évi alapbér 40 százalékát, a IT-esben a 25 százalékát, a III-as kategóriájúak pedig az évi kereset 7,5 százalékát kapják. A többséget alkotó III. kategóriájú dolgozók igazságtalannak tartják a felosztási arányokat. Milyen alapon kapnak a vezetők nagyobb részesedést amikor a felosztás alapjául differenciálni kel a végzett munka minőségétől, mennyiségétől, bonyolultságától és a vállalt felelősségtől függően. A gazdaságirányítás mai rendjében, mivel növekszik a vezetők szerepe, felelőssége, anyagi érdekeltségüket is szükséges kiterjeszteni; ez pedig feltételezi a kereseti, a jövedelmi különbségék további növelését is. Az utóbbi másfél évtizedben a jövedelmi különbségek nem növekedtek, hanem csökkentek. 1952-ban a legkisebb és a legnagyobb jövedelmű rétegek átlagkeresete között 1:4.27 arány volt, ez az arány 1966- ra 1:3,37-re csökkent. (Az átlag alatti és az átlag fölötti keresetek közötti különbség ugyanezen idő alaitt 1:2-ről l:l,79-re csökkent.) Az új rendszer mindenféle látszat ellenére nem növeli lényeglesen a jövedelmek közötti - különbségeket. A legkevésbé lehet azt állítani, hogy az új arányok a III. kategória szempontjából kedvezőtlenek. A műszaki gazdasági vezetők most nemcsak az év végi nyereségrészesedést, hanem a különböző korábbi prémiumokat, szolgáló bérük is eleve magasabb? Ne vitázzunk ezzel a •többségi« nézettel azon az alapon, hogy a vezetők az új mechanizmusban többet is kockáztatnak: veszteséges gazdálkodás esetén alapbérük is 15—25 százalékkal csökkenthető. (Mert ma még gyakorlatilag a jelentős állami támogatások miatt nincs ilyen veszély.) Ha a kategorizálás mostani rendszerét, vagy a részesedési alap felosztásénak mai arányait sem tekintjük teljesen tökéletesnek vagy minden szempontból véglegesnek, alkalmas azért időszerű feladatunk, az anyagi ösztönzés hatékonyságának növelésére. (Valószínűleg lehetne más módszert és konkrét megoldást is alkalmazni. Ma azonban a jelenlegi rendszer érvényes, és ezt kell következetesen végrehajtani.) Az anyagi ösztönzés hatékonyságának fokozása pedig elképzelhetetlen a jövedelmek differenciálása nélkül. Nevezetesen, a jövedelmeket jutalmakat is a részesedési alap kategóriájukra jutó hányadából kapják. S azelőtt a vezetők az év végi nyereség- részesedést a teljes adózott jövedelem után kapták (tehát a prémium után is), most viszont csak az alapbért tekintik mérvadónak. Ezek1 után érthető, hogy azoknál a vállalatoknál, amelyeknél a III. kategóriában lévők év végi nyereségrészesedése csökken, ott a vezetőket még nagyobb jövedelemveszteség éri. A jól dolgozó vállalatoknál az I. kategóriába sorolt vezetők a régi mechaniz-1 musban is megikaphatták átlagbérük 60—80 százalékát a II. kategóriába sorolt vezetők oediig alapbérük 40—50 százalékát. a különböző prémiumok formájában. A jelenlegi III kategóriába tartozó dolgozók korábban elérhető maximuma évi keresetük 8 százaléka, volt. ■ tehát megközelítően egyhavi bérnek felelt meg. Most azonban maximumként csaknem kétszer annyit, évi keresetük 15 százalékát kaphatják. Vagyis az új rendszer fontos — a félreértéseik eloszlatása miatt is — a vezetők célpremizálásának konkrét, igazságos, ösztönző és az üzemi közvélemény által is követhető, ellenőrizhető rendszerének kialakítása. Ott jártak el helyesen, ahol még tavaly, az év elején leszögezték: abból, hogy az első vagy a második kategóriába sorolták, senki nem húzhat anyagi hasznot. Viszont az a vezető, aki a vállalati nyereséget növelő jelentős műszaki, gazdasági feladat elvégzésére vállalkozott, már év közben kellő céljutalmat kap>ott a részesedési alap terhére. Senki nem sérelmezheti azt a gyakorlatot, hogy ha valaki megkeresett a vállalatnak több milliót, néhány ezer forintot maga is kapjon belőle. Vita és félreértés pedig ott van (és még inkább lesz a nyereségrészesedés kifizetésének időpontjában), ahol bátortalanul éltek az évközi ösztönzéssel. Utólag viszont nagyon nehéz a kategóriákon belül lényeges különbségeket tenni a végzett munka, a vállalt feledemokratikus fő amely eleve kényszeríti a vezetőket a formális pénzosztogatás elkerülésére, a bátor és következetesen igazságos anyagi ösztönzésre, a kategórián belüli lényeges jövedelmi különbségek létrehozására. A tavalyi óv eredményei, a részesedési alap felosztásánál szerzett tap>asztalatok hasznos tanulságokat szolgátatnak az idei munkához. S közülük talán a leglényegesebb: bátran élve a vállalati önállósággal, növelni kell az anyagi ösztönzés hatékonyságát és a kategóriákon belüli különbségeket. Már most bátran kell célprémiumokat kitűzni az év során lősség arányában. Az egyen- lősdi, persze, a kategóriáikon belül is megengedhetetlen! Szükséges tehát az első és második kategóriába tartozó vezetők, s alkotó műszaki és gazdasági szakemberek munkáját személy szerint értékelni ahhoz, hogy el lehessen dönteni: ki, miért, mennyit kaphat. Aiki hibát nem vétett, szerényen elvégezte munkaköri feladatát, ne kapjon nagyobb mértékben év végi nyereségrészesedést, mint általában a harmadik kategória tagjai. Aki viszont kötelességén felüli kiemelkedő teljesítményt nyújtott, azt jutalmazzák bátran a végzett munka társadalmi és vállalati hasznával arányosan. Dicsérjenek a kellő anyagi konzekvenciák kíséretebein, de merjék azt is megmondani, hogy kinek a teljesítményével, s miért elégedetlenek. Minden esetben legyen a premizálás, a nyereségrészesedés-fizetés nyilvános, mert a mendemondáknak csak így lehet elejét venni. De a nyilvánosság egyben olyan umot is teremt, képződő részesedési alap terhére. Csak így lehet a vállalatok belső tartalékait hasznosítva, a nyereséget nagymértékben növelő feladatokat is megállapítani. Ha ennek nyomán a. dolgozók bére és év végi részesedése a növekvő feladatok ellenére nem csökken, sőt mindenki számára érzékelhetően növekszik, akkor a gyakorlatban is bizonyítást nyer, hogy a jövedelmi különbségek növelése igazságos, szocialista módszer, a kollektíva és a társadalom javát egyaránt szolgálja. Kovács József Egy hónap Amerikában Üzlefekben, a dolgozók többségének kedvez, nagyobb anyagi előrehaladás* biztosít. A közös munka eredményein tehát az »-osztozkodás« nem bántó és nem igazságtalan. Ha maximum fizetésére a reform első éve után még nem is kerül sor, az előző időszak átlagos nyereségrészesedésének eléréséhez is a vezetők jobb munkájára volt — és 1969-ben lesz — szükség. Ezért nagyon Vöröskeresztes vezetőségyálasztások a nagyatádi járásban Újabb egészségügyi állomásokat létesítenek — Előtérben a megelőző, felvilágosító propaganda (Tudósítónktól.) Országszerte folynak a vöröskeresztes alapszervezetek vezetőségeit újjáválasztó taggyűlések. Mindenütt számba veszik a múlt évi munkát. A nagyatádi járás községeiben már befejezéshez közelednek az újjáválasztások. Ebből az alkalomból kerestük fel Ló- rániffy Zoltánnát, a Vöröskereszt járási titkárát. A szervezet munkájáról, feladatairól érdeklődtünk. — A múlt évben szervezeteink mintegy 90 százalékában jói irányították a vezetőségek a vöröskeresztes munkát. A különböző rétegek számara megszervezett továbbképzéseken, tanfolyamokon mintegy ezer felnőtt vett részt. Taglétszámunk 1966-ban 920 volt, jelenleg két és fél ezer; ez a járás felnőtt lakosságának nyolc százaléka. 1968-ban hét. köz sígben elsősegélynyújtó, kilencben anyák iskolája, nyolc községben pedig házi betegápoló tanfolyamot rendeztünk A különböző egészségügyi előadásokat több ezren hallgatták végig. Különösein eredményes volt a véradómozgalom V-rid"'1 tervünket 210 százalékra teljes:te'lük, ebben so kát tettek a községi tanácsok is. — Mit tartalmaz idei tervük? — Munkánk előterében a III. vöröskeresztes kongresszusra való felkészülés áll. Ennek szellemében bonyolítottuk le a vezetőségválasztó taggyűléseket is. Szeretnénk előbbre lépni a magasabb szintű egészségügyi szemlélet kialakításában. Fontos feladatnak tekintjük az egészségügyi állomások hálózatának további kiépítését is. Ezeknek különösen nagy a jelentőségük a kisebb, orvossal nem rendelkező településeken. Fontos tennivalónk a mezőgazdasági dolgozói: köreben végzendő felvilágosító, megelőző egészségügyi propagandamunka, különös tekintettel a növényvédő szerek mérgező hatására, illetve e mérgek szakszerű kezelésére. Az idén a járás tizenkét köz ségében rendezünk térítésmentes véradónapot. Előír tervünket az idén is szeretnénk túlteljesíteni. Még a té folyamán elsősegélynyújtó tan folyamot szervezünk Ötvöskó nyiban, Bakházán és Nagybarátiban. Az anyák iskoláját tíz községben, a háza betegápolf tanfolyamod pedig Segesde" Mikében és Rinyaszentkir,; lyon indítjuk be. Egy önkiszolgáló élelmiszer-üzletben. Nem lennénk »igazában« magyar turisták, ha külföldön járva az üzletek kirakatai nem az elsők között érdekelnének bennünket. Ezt a kíváncsiságát bárki kielégítheti az amerikai városokban. A »business« (az üzlet) országában mi sem természetesebb, mint hogy a kereskedők minden elképzelhető módon kínálják portékájukat. Nem a velencei Ponte Rialtó- ra, vagy a firenzei Arno-híd- ra kell gondolni, amikor az mű-biztositás is — a »notary public« hatáskörébe tartozik. Olykor ez a »bolt« megy a legjobban. No meg az a kis bank, amely egy-egy település elkészülte után rövidesen megnyílik, hogy ki nek-kinek a folyószámláit nyilván tartsa, kölcsönügyeit lebonyolítsa. A mi számunkra furcsán hatott a bank előcsarnokában üldögélő fegyveres polgári őr. Jelenléte ugyan csaknem formális, mert a gengsztereknek ő sem amerikai kereskedelmi életről hallunk. Az utcai zsibvásárnak itt nyoma sincs. Van azonban üzlet üzlet hátán. Az új városrészek kereskedelmi központjait hivatalból jelölik ki. A várostervezők kötelezően előírják egy-egy településnél, hogy hol kell legalább egy szupermarket- nak épülnie. (Gyakran kettő-három is van egymás tövében.) Emellett ott van a kis bevásárlási központ, ahol megtalálni a péket, a háztartási boltot, a gyógyszertár— drogériát, a divatáru-üzletet, a dohányboltot stb. Elmaradhatatlan e kis központokban a közjegyző. Amerikában az adás-vétel és mindennemű más ügylet — még a gépjárjelent különösebb nehézséget egy-egy akciónál. A kíváncsiskodót persze elsősorban az igazi üzletházak, valamint a belvárosi, szemet gyönyörködtető, éjjel-nappal reklámoktól csillogó üzletek érdeklik, no meg az árak. Itt egy pillanatra feltétlenül időzni kell. Az amerikaiak közismert fizetési eszköze az USA dollár. Itthon a külföldre utazók jól ismerik e pénznem forintértékét a bankokban, vagy annak IKKA-árát. Nagyon csalóka képet kapna azonban bárki, ha az üzleti árcédulákon szereplő dollárokat forintértékben akarná számolni. Egyes rikk- féleségek, de különösen az élelmiszerek ára rendkívül Hetedszer is sikerült A brigád 1960-ban alakult. Növénytermesztőként kezdték, aztán a csibenevelést bízták rájuk. A tsz-irodán liallotta mag Kisborsó Béláné brigádvezető, hogy megyei verseny indul a szocialista cím megszerzéséért. — Megbeszélem a többiekkel, lehet, hogy benevezünk — mondta. Aztán beneveztek, s már az első évben olyan eredményt értek el, amilyenre maguk sem számítottak. A siker azóta folytatódott: hetedszer kapták meg a szocialista címet. A kék babos- kendős, nylonkötényes brigád az elmúlt kilenc év alatt szinte családdá kovácsolódott. Igaz, azok közül, akik kezdték, már csak Kisborsó Béláné. Molnár Józsefné és Kiss Sán- dorné dolgozik közöttük, de az újak: Kálmán Józsefné, Tóth Jánosné, Domsa Jánosné, Károly Lajosné, Takács Jánosné, Jádí Istvánná, Horváth An- dómé is a régi hagyomány folytatói. S az asszonycsapatban Domsa János, a brigád egyetlen férfi tagja is jól érzi magát. Rendezvényekre is együtt járnak. Közösen ünnepük a névnapokat, jelentősebb évfordulókat. A brigád szobája mindig rendezett. A falokon elismerő oklevelek, fényképek. Az asztalon gondosan vezetett brigádnapló fekszik: az elmúlt évek krónikája. S ha valaki hiányzik, nem kell a vezetőségnek másról gondoskodnia, a marcali Vörös Csillag Tsz csibenevelő brigádja akkor is elvégzi munkáját. K. V. 3. üzentekben magas. Némely iparcikk viszont — általában a tömegcikkek, a japán import zsebrádiók, magnetofonok stb. — olcsó. Rendkívül érdekes és számunkra szokatlan a mozgó árskála. A megszokott szu- permarketban szombaton este tíz óra után — mert egyes üzletek áltlában tizenegyig, sőt ha vevő van, éjfélig is nyitva tartanak — a harmincöt centes, celofánba csomagolt kenyeret előbb húsz, majd a zárás előtt nem sokkal tíz mentre értékelték le. Igaz, zárásra nem maradt egy deka sem. Nem tudom, hogy az üzleti elszámolásban az ilyen öntevékeny árváltoztatás mit jelent. De az biztos, hogy a boltra nem száradt rá a megmaradt kenyér, s a következő napon nem árultak »éjjeli sütésű« kenyeret .. . A jövő üzlete kétségkívül a szupermarket. Az amerikai marketok hatalmas boltegységek, egy-egy részlegük is majd akkora, mint a kaposvári vagy a fonyódi ABC- áruház. Rendszerint húsznál több pénztár biztosítja a bevásárlás utáni gyors fizetést. S abban a pillanatban, ha valamelyiknél netán háromnégy ember »sorakozik«, egy újabb pénztár nyílik. Az áruházak grandiózusak. New York központjában láttunk egyet, melyet négy utca határolt, s tizenkét emeletes volt. Kalauzaink szerint legalább egy hét kellene ahhoz, hogy valamennyi osztályán kicsit is körülnézzünk. Vannak ugyan exkluzív termek, általában azonban mindegyik emeleten minden megtalálható: az autóalkatrészektől kezdve a férfi- és női divatcikkeken át a női nercbundáig. A kis boltokat lassan elnyelik a nagyok. így van ez az üzemek esetében is. Philadelphiában a Bond-féle kenyérgyárban jártam, ahol óránként húszezer csomagolt, szeletekre vágott friss kenyér jön le a szalagokról. A tengerparti nagyvárosokat uraló Bond cég ki tudja hány száz kis péket késztetett arra, hogy szedje a sátorfáját. Ebben az üzemben munkásokkal is beszélgettem, már amelyik éppen ráért velem szóba állni. A szalag ugyanis nem vár. A helyettesítésre is be van állítva a tartalékmunkás, nehogy egy pillanatra is torlódás álljon be valamelyik munkafolyamatnál. Itt találkoztam először néger munkásokkal. A formán (amolyan csoportvezető elő- munkás) elmondta, hogy az ő négereik milyen szorgalmasak Rokonom, aki szintén az üzem dolgozója, bemutatta munkatársait, majd hozzátette, hogy a kétszázötven sütőipari dolgozó közül csupán két vagy három embert érdekelt az, hogv mi európaiak vagyunk. A többit sokkal fontosabb dolgo' -dekelték. A hatalmas gyá • riásban már szerelték az új gépeket, s nyílt titok volt hogy a korszerűsítés tizenhat ember állásába fog kerülni. (Azóta már el is bocsátották ezt a 'ri"nhat sütőin""' dolgozót.) , De mi ez a tizenhat ember a General Motors vagy a Ford autógyárhoz képest, ahonnan szinto máról holnapra ezrek vagy olykor tízezrek kerülnek az utcára, minden különös«’ 1 indokolás nélkül. Az úis' " azt igyekeznek bizony f . hogv a vietnami habe» "n elvest enyhítette a m 'nélküliséget, de hogy az ilyenfajta megoldás nem kívánatos, azt ma már Amerikában is mind többen tudják és vallják. Kovács Sauu- (Folytatjuk)
