Somogyi Néplap, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-29 / 23. szám

Szerda, 1969. január 29. 3 SOMOGYI NÉPLAP Gyermekkönyvtár . nyílik Fonyódon A fonyódi járási könyvtár­ban gyermekkönyvtári részleg megindítására folynak az elő­készületek. Eddig ugyanis a felnőtt szabadpolcos kölcsön­zőben kaptak helyet az ifjú­sági művek, s olykor itt volt egy-egy foglalkoztatás is. Ezután a felnőtt olvasó is tá­gasabb, kényelmesebb lesz. A mintegy 3100 kötetnyi if­júsági állomány új otthona a könyvtár szuterén helyisége, ahol korábban a TIT klubja működött. Emelik a példány­számot is. Még ebben az év­ben tízezer forintért vásárol­nak gyermek- és ifjúsági iro­dalmi műveket, s a példány­szám év végére megközelíti a négyezret A megyei könyvtár speciális bútorzatot tervez és készített a fonyódi gyermek- könyvtárnak. Ebben az évben több mint háromszáz tizen­négy éven aluli beiratkozott gyermekolvasó keresi föl majd az új kölcsönző- és foglalkoz­tató részleget. Munkaterv ükből: kísérlet­képpen új foglalkoztatásokat vezetnek be gyermekirodalmi rendezvényekkel, tréfás vetél­kedőkkel, és megalakítják az ifjú olvasók klubját. Minden út áthalad a kaposvári járáson Három községnek nincs bekötő útja — Ötszáztíz kilométer járda épült Az úthálózat szempontjából kedvező fekvése van a kapos­vári járásnak. A megyeszék­helyre vezető valamennyi út­vonal áthalad a járás terüle­tén. Az előnyös elhelyezkedés mégsem jelenti egyértelműen azt, hogy a járásban megfele­lőek az útviszonyok. Ezt álla­pította meg szombati ülésén a Kaposvári Járási Tanács vég­rehajtó bizottsága. A KPM kezelésében lévő utak hossza a járásban négy­száznyolcvanöt kilométer, s ebből kétszáz kilométert az utóbbi tíz évben korszerűsí­tettek. A járás hetvenhét köz­sége közül már csak három nincs bekötve az országos út­hálózatba, 1970-re előrelátha­tóan ezt is megoldják. Súlyosabb gondot jelentenek a tanácsi kezelésben lévő utak, ezeknek kilencvennyolc száza­léka kiépítetlen földút. Kar­bantartásuk a községi taná­csok feladata, a korlátozott anyagi lehetőség miatt azon­ban többnyire tönkremennek, az év egyes időszakaiban jár­hatatlanok. A termelőszövet­kezetekkel való együttműkö­dés lehetővé teszi a karban­tartási munkákat. Az év má­sodik felétől pedig a járási AZ ÉV SLÁGEREI Az év első napjaiban kezd- üzemanyag-fogyasztásuk 20— ték meg a Mechanikai Mű­vek Marcali Gyáregységében az év új termékeinek soro­zatgyártását. Elsősorban a Mekalor olajtüzelésű műhely- és szobafűtő készüléket, va­lamint a kondenzátorüzem új terméke, a miniatűr elektro­lit-kondenzátor emelhetők ki. Az új Mekalor kályhák biz­tonságos és szabályozható üzemeltetést, nagy teljesít­ményt és kényelmet biztosí­tanak. Teljesítményük órán­ként 6—10 000 kilokalória, 80 deciliter. Az elektrolit-kondenzátor segítségével még egy lépést tettünk a tökéletes miniatüri­zálás felé. Igen nagy pontos­ságot, figyelmet és laborató­riumi tisztaságot igénylő munka. Az itt gyártott kon­denzátorok a Video ton-gyár részére készülnek, s a gyár révén a világ minden tájára eljutnak. Ebben az évben mintegy 6—7 millió konden­zátort gyártanak a fürge asz- szonykezek. tanács költségvetési üzemének útépítő részlege is részt vesz a tanácsi kezelésű utak kar­bantartásában. Ennek ellenére sem tudják teljes mértékben megoldani a földutak javítá­sát. A korábbi években mintegy másfél millió forint állt a járási tanács rendelke­zésére erre a célra. Ez az ösz- szeg nem állt arányban a já­rás nagyságával és az útháló­zat hosszával. 1969-ben és 1970-ben már évi négymillió forintot tesz ki ez az összeg, így az igényeket hatvan-het- ven százalékban lehet majd kielégíteni. Figyelemre méltó, hogy a” tervekben a kétszámjegyű utak korszerűsítése is szere­pel. Mernye rendezési terve szerint a balatonlellei út a község belterületén kívül hú­zódik majd, így megszüntetik a balesetveszélyes kanyart és keresztezést a község központ­jában. Második éve tart a szántód! út korszerűsítése. A községek belső közlekedé­sének megjavítására 1964-től évente átlagosan 25—30 000 négyzetméter szilárd burkola­tú járda épült a járásban, 1963-ban már több mint öt­száztíz kilométer kiépített jár­da volt. E számok alapján a végrehajtó bizottság megálla­pította, hogy ez meghaladja a megyei átlagot. Ez a községek lakosságának is köszönhető. Az egy főre jutó társadalmi munka értéke 1968-ra csak­nem húsz forinttal emelkedett, s nyolcvanhét forint ötven fil­lér volt Ennek túlnyomó ré­szét a járdaépítéskor végezte a lakosság. A végrehajtó bi­zottság célul tűzte ki a járda­építés fokozott ütemének a tartását. Tallós Emil Az értelmei vállalkozást Hazaértem. Amint a sok­éves megszokás rutinos moz­dulataival rakom ki holmi­mat a kis asztalkára, táskám­ból apró fiola gurul elő. Ügyes kis műanyag tartá- ly.ocska, benne apró pirulák. Kamilletta. Ugyanazt a célt szolgálja, mint a kamillatea, annak a kivonata. Ezt azon­ban nem kell főzni, szűrni, lehűteni. Vesz az ember egy bögre meleg vizet, beledobja a pirulát és már kezdheti is az öblögetést. Új cikk, gyárt­ja a Hungarodrog szövetke­zeti vállalat. A fiola látása, tapintása két folyamatot indít el ben­nem. Egyrészt rájövök, hogy napok óta fájogat a torkom, jó lesz mindjárt kipróbálni ezt a gyógyító újdonságot. Ezen túl azonban eszembe jut a szövetkezeti mellék­üzemágak ma már rendkívül széles, apró műhelyecskéktöl varányi gyáracskákig terjedő hálózata. Sokat beszéltünk már róla, burkolt ügyességgel támad­ták egyesek, féltő szeretettel, néha túlzó reményekkel védték, óvták mások. Jóma­gam is egész halomnyi lánd­zsát törtem el mellettük. Nem akarom újra kezdeni, de ezek a kicsiny pirulák itt a tenyeremen az egész ügynek egy másik oldalára irányítják figyelmemet. Nézzük csak ezt a kis tar- tályocskát. Harcban, verseny­ben született, hisz az új vál­lalatnak helyet kell biztosí­tani magának a nap alatt és a korábban is működött mo­nopolcég mellett. Ugyanakkor azonban kétségtelen társadal­mi igényt elégít ki, mert lám, én is hányszor jártam napo­kig sajgó torokkal, mert ilyen kis ügyben ritkán megy orvoshoz az ember, ka­millát főzni-szűmi-hűteni vi­szont lusta. Amint hírét hal­lottam, meg is vettem nyom­ban. De vajon ennek az igény­nek, az önérdek és a társa­dalmi érdek találkozásának megfelelnek-e mindig a mel­léküzemágak? őket védve is meg kell mondani, hogy nem. Hajdanán könnyű volt ezt eldönteni. Hiszen mondjuk a Fehér és Fekete cég főnöke egyszerűen belepillantott a főkönyvbe. Ha volt haszon: értelmes volt a vállalkozás. Ha nem: abba kell hagyni. Ma égy picit komplikáltabb, de nem eldönthetetlen a kér­dés. Nyilván nem minden­nek a haszon a megmondha­tója. Az egyik végletes eset­ben például, ha a tsz oda­adja a bélyegzőjét egy gya­nús alaknak, lehet, hogy ez az alak, akinek tevékenysé­géről még az elnök se sokat tud, időről időre komoly summákat fog befizetni a pénztárba. A »bélyegző üz­let" azonban nem értelmes, hanem veszedelmes vállalko­zás. Sérti a szocialista er­kölcsöt, zavarja a gazdasági életet, könnyen takarója le­het törvénysértéseknek. Ez pedig tisztességtelen dolog akkor is. ha azokat a bizo­nyos befizetéseket valóban a tagság javára használják fel. Van másik véglet is. El­kezd mondjuk egy tsz vala­mi hasznos, okos dolgot gyár­tani. Bevág az üzlet. Erre elkezdi a másik is, aztán a harmadik, a negyedik, a szá­zadik. Az eredmény: túltelí­tik a piacot, maguk törik le az árakat és a végén ráfizet­nek mindannyian Dicsérem és buzdítom tehát az értelmes vállalkozást. Azt, amelyik munkával akar jöve­delmet termelni. Azt, amelyik valóságos társadalmi, fogyasz­tói igényt elégít ki, megtalál­ja a piacon a fehér foltokat Azt, amelyik mindezek ered­ményeként tisztességes jöve­delemhez juttatja azokat, akik a munkát végzik, de egészében a közösséget is, amely kezde­ményezett és anyagi áldozatot hozott az indulás feltételeinek megteremtésében. Az egész népgazdaság tiszta és logikus kívánsága ez. Le­het, nem könnyű azonnal el­találni a helyes utat. A bé­lyegző átjátszása már eleve és tudottan tisztességtelen dolog. A gyártmányról azonban majd a piacon derül ki. hogy van-e iránta társadalmi igény. A kalkuláció termelés közben vizsgázik, majd, hogy csak­ugyan »hozza"-e a tervezett hasznot. Ezt úgy hívják, hogy kockázat. A kockázatvállalás azonban ma már ugyanolyan természetes része egy vállal­kozásnak, mint a beruházás. A kockázatot tehát vállalni kell. De a siker reménye ér­dekében okosan kell vállalni. Sok minden van, amit egy fa­lusi íróasztal mellől nem lát­hat az ember. Ki kell tehát mozdulni, szélesebb körben nézni utána a valóságos esé­lyeknek. Es azt is tudomásul kell venni, hogy szakértelem nélkül szakmunkát végezni nem lehet. Ne korbácsolásra alapuljanak tehát ezek a kis üzemecskék, hanem szerezzék meg a szükséges eszközöket, szakembereket. Pontosabban körvonalazni nehéz volna ezt a feladatot. De az egésznek a célját hiba lenne eltéveszteni. Helyes, ha vállalkozásba kezdünk, kíván­ja ezt a gazdaság, a tagság és az ország érdeke. Amit azon­ban kezdünk, az legyen értel­mes vállalkozás, annak erköl­csi és anyagi oldalát, az ön­érdeket és a közérdeket te­kintve egyaránt. F. B. Egy hónap Amerikában (H.) A futószalag végéről már készen kerül le az olajkályha. Nagy figyelmet igényel az elektrolit-kondenzátor tekercse­lése. Az Szálláshelyünk Philadelphia egyik kertvárosában 'volt Bi­zony — bánmennyire kényel­mes családi otthon várt is bennünket — nehezen jött a szemünkre álom. Amikor ugyanis kikeveredtünk a ha­talmas repülőtérről, közép­európai időszámítás szerint már jóval elmúlt éjfél. Csak­nem egyórás gépkocsiutazás után érkeztünk meg vendég­látóinkhoz. A viszontlátás örö­me, a hazai életről szóló gyors beszámoló két-három órát vett igénybe. Aztán az ameri­kai rokoncsalád is bemutatko­zott. Egyszóval, amikorra ágy­ba kerül tűnik, itthon már mun­kába siettek az emberek. Mindjárt az első amerikai éj­szaka bebizonyította, hogy az akklimatizáció nem »mese", bár nem egyformán reagál er­re az emberek szervezete. Egyszer aztán a helyi idő sze­rint is reggel lett, amit egyéb­ként jelzett a közelben levő ex.pressz-way (gyorsforgalmi út) egyre foücozódó zaja is. Egyébként az éjszaka sem csöndes a »gépjárművek bi­rodalmában". Kocsi meg ko­csi. Ezt a képet mutatja a -eggeli és az esti traffic (csúcs­forgalom). De egyébként is hármas, hatos sorokban özön­lenek a gépkocsik. S ez ott ter­mészetes is. Az amerikai városok fan­tasztikus méretei számunkra elképzelhetetlenek. Phila­delphiában például vagy egy­millió ember utazik naponta negyven-ötven kilométert a munkahelyére, s ugyanennyit vissza, New Yorkban ezek a számok még nagyobbak, hisz egy olyan világvárost kell el­képzelnünk, amely csaknem akkora területen fekszik, mint Somogy megye fele. Nem mondok nagyot, ha így fogal­mazok: New York egvik pere­me Siófok, a másik Kaposvár vagy Kadarkút. Ilyen távolsá­gok esetében nincs más lehe­tőség. mint. a magánjármű. Pennsylvania államban fecs- kefósaeknek nevezik azokat a első tapasztalatok nagyon divatos kis családi há­zakat, amelyek az ikerépítke­zés elvei alapján készülnek. Egy ilyen »fecskefészekben" szálltunk meg mi is, mintegy harminc kilométerre a város­központtól. De Philadelphiá­ban a Citytől még távolabb is egyre épülnek az új kertvá­rosszerű lakótelepek. Aki le­írásokból vagy képekről is­meri az amerikai építkezést, az önkéntelenül is az Empire State Building 102 emeletére, és a hozzá hasonló harminc- negyvenemeletes épülettöm­bökre gondol. Ez az építkezési stílus azonban már a múlté. A nagy amerikai világvárosok központjaiban kétségkívül ezek a hatalmas felhőkarcolók adják a városképet. Washing­tonnak, Chicagónak, Phila­delphiának vagy New York­nak megvannak a külön név­vel ellátott jellegzetes felhő­karcolói. Egyik-másikban tíz- tizenötezer, sőt az Bmpdre-bem harmincezer ember él. Ez utóbbiban áruházak, filmszín­házak sorakoznak. Hetven (jól működő) gyorslift röpíti az embereket a magasba, vagy ép­pen a földszintre, ha a ház­óriásból távozni akar. Ügy mondják, vannak emberek, akik éveken keresztül nem hagyják el e házbeid lakásu­kat. Bebizonyosodott azonban, hogy e hatalmas épülettömbök bár szépek, modemék, de csöppet, sem kényelmesek. Ezért menekül a nagyvárosok központjában élő lakosság a külterületekre. Ezért szaporod­nak gambamódra a kertváro­sok. Jócskán akadnak vállal­kozók, akik egyszerre egész utcasorokat vagy városrészeket építenek meg. s aztán hirde­tik, hogy 10—15 évig vagy még hosszabb időre szóló részletre megvásárolhatók ezek a há­zak. Egy-egy ilven új település — minthogy leginkább ugyan­azon vállalkozó tervei alapién készül — csaknem egyforma típusú házakból áll. Csak szí­neikben különböznek. Az, hogy valaki saját erőből kis csalá­di házat épít Amerikában, el­képzelhetetlen. Az egyéni kézi munka ugyanis megfizethetet­len. Nemcsak a sokemeletes épülettömböket készítik gé­pek, hanem ezeket a kertes házakat is. Gép ássa ki az alapot, önti, sulykolja a betont A föld színének magasságától kb. két méterig az építkezés anyaga még blokktégla, aztán följebb valami farostlemez- féle, acélvázra felcsavarozva. Amikor a múlt nyárod nagy tűz ütött ki, házsorok váltak a lángok martalékává. Látva ezeket a — vendéglátóink sze­rint — »papírházakat", köny- nyen érthető, hogy nem lehe­tett egyhamar megakadályoz­ni a tűz tovaterjedését. Ame­rikai rokonaink elmondták, hogy ezek a részletre vásárolt típusháaaík szemre igen tetsze- tősek. Belső elrendezésük nemcsak modem, hanem ké­nyelmes is. (Dolgozószoba, nappali szoba, étkezőszoba, két-három hálószoba, több fürdőszoba. A földszinten ga­rázs, mosókonyha stb.) De az az általános vélemény, hogy e házak élettartama legföljebb addig tart, amíg kifizetik: Amíg új, addig minden fé­nyes, csillog. Hogy meddig tart, ez az USA emberei számára másodlagos. A szemlélet ez- ha lejár a résziét (mert szinte mindent részletre vásárol az ember Amerikában), majd új­ra kezdjük. A hosszú élettartam más cikkekkel kapcsolatban sem követelmény. A férfi- vagy női cipőket négy-öt hét után a szemetesládákba dobják, mert már javítani kellene. Ja­víttatni pedig nem érdemes, még az óirát sem, mert csak­nem annyiba kerül, mint egy új. A világ legmagasabb épüle­te, a 102 emeletes Empire State Building. Mellette el- törpü'nek a 30—40 emeletes felhőkarcolók is. Ottjártunkkor — mint ven­déglátóink mondták — csak a kikötömunkások sztrájkoltak, a szeméthordók nem. S ez nagy szerencse, mert így kora délelőtt eltűntek az utcákon felsorakozó hatalmas szeme­tesedények, amelyekben az ép üvegek sokaságától kezdve számos olyan holmit is lát­tunk, amelyeket mi, európadaik azért talán nem is dobtunk volna ki. Az ameriikai életfonna — legalábbis amerre mi jártunk — nemigen ismeri ezt a szót: takarékosság. De még több fur­csaság is várt ránk az újvi­lágban. Kovács Sándor (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents