Somogyi Néplap, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-06 / 286. szám

Péntek, 1968. december 8. 3 SOMOGYI NBPfcAF RETEK LEGELŐK O RVO S A Mit is csinál az orvos? Bete­geket gyógyít De előtte meg­állapítja a bajt, érdeklődik a betegtől az előzményekről, s következtet a tünetekből. Vizsgálgat és receptet ír. Fe- . lelősségbeljes munka az övé, s ezt nem lehet másként, csak nagy-nagy hi­vatásszeretet­tel végezni, csak így szület­het megnyug­tató ered­— Ez a legelő a módszeres legeltetés után mutatta meg képes — mondja dr. Ecker 1st v án a kétiicl^ határban. Ilyen hozamra meny... Hogy most — nem embereket gyógyító orvost, hanem egy nagy tudású mezőgazdasági szakembert igyekszem bemu­tatni a riportomban, ezt én nem tartom banálisnak, még ha ez az összvetés annak is látszik. Tudniillik a két mun­ka között nem olyan nagyok a különbségek, hogy teljesen visszaszorítanák az azönossá- gokat — jrárpedig ez az azo­nosság késztetett arra, hogy a rétek, legelők orvosaként mu­tassam be dr Ecker Istvánt, a Keszthelyi Agrártudományi Főiskola docensét. A megye és a marcali járási vezetők kéré­sére évek óta látogatja a ter­melőszövetkezeteket, vizsgál­gat ja a réteket és legelőket; vallatja a múltat és kutat a jelenben, hogy aztán receptet adjon a gyepterületek gyógyí­tására ... — Szaktanácsadói munkám hat évvel ezelőtt kezdődött. Kéthelyen. Két évvel később már rét-legelő gazdálkodási bemutatót rendezhetünk a szö­vetkezetben. — Ügy tudom, hogy szakta­nácsadói tevékenysége kiter­jed az egész járásra. Mi volt az első tapasztalata? — Ami mindjárt szembe­tűnt, az a vízrendezés elhanya­goltsága volt Először itt kel­lett rendet tenni. Észrevettük, hogy a vízügyi 'igazgatóság munkája nélkül az üzemi víz­rendezés nem sokat ér, hiába akarja a gazdaság kis csator­nákon levezetni a mélyebb fekvésű határrészekről a vizet, ha nincs .rendben a vizet ösz- szegyűjtő főcsatorna vagy öv­csatorna. Aztán a gyepterüle­tekről el kellett tüntétni a bo­zótot, elegyengetni a vakond­túrásokat. Ügy látszik, somo­gyi betegség — régi gócból ered — a fásított, s immár er­dősödé legelő. Mesztegnyőnek például mintegy 250 hold ilyen legelője van, de nagy­jából hasonló a helyzet Mar­caliban, Tapsonyban és még néhány helyen. Ezekről a te­rületekről folyamatosan ki kell vágni a fát — Vajon a régi ősgyepek mindenütt alkalmasak arra, hogy megadják a kívánt fűho­zamot, vagy mesterségesen kell serkenteni a füvet? — Én azt tartom, h gy a nö­vényt kell mindig mag é de - ni, mit kíván. Ez. úgy é.teu , hogy a fű önnic^á^an hű ké pet ad arról, milyen a talaj, amelyben csírázik, és amely táplálja. Változó a ta.aj ösz- szetétele, fölépítése, s readsze résén vissza kell adni azt a erőt, amellyel a termést biz­tosítja. A talajerő-visszapótlás- — az állam dotációval segít ebben — szerves, illetve mű­trágyával lehet elérni. Amikor pedig már szépen »beállt« a legelő, vigyázni kell rá, mód­szeresen kell legeltetni. Kü­lönben kárba vész a sok-sok fáradság, elmarad a várt ered­mény. Nagy dologról van szó, hiszen a szarvasmarha-te­nyésztés fejlesztésének alapkö­vetelménye a zöld, lédús tö­megtakarmánnyal való jó el­látottság. A villanypásztoros, sávos legeltetés; a korszerű, gépesített szénakészítés; s ahol erre mód van, a fűsilózás azon túl, hogy módot ad a termés legjobb hasznosítására, mindig jó állapotban tartja a terüle­tet... Rendszeressé váltak például Kéthelyen a járási és a megyei bemutatók, Balatonbog’áron pedig tanfolyamon oktatták a szakembereket a korszerű rét­legelőgazdálkodásról. Mosto­hagyerek volt mindig a me­zőgazdaságnak ez az ága, nem fordítottak elég gondot a gyep­területekre. Még manapság is érződák ebből a kiközösített- ségből valami: nehezen szán­ják rá magukat a gazdaságok, hogy önerőből is áldozzanak valamit a fűhozam növelésére. Csak amikor már kézzelfog­ható bizonyíték áll előttük, akkor fognak hozzá szíveseb­ben. Van, ahol az ősgyep már tel­jesen tönkrement — például Somogy Sámsonban és Sornogy- zsitfán — ezért feltörték a gye­pet. Ilyenkor a feltört terüle­tet két évig ajánlatos bevonni szántóföldi termesztésbe — ez ugyanis elősegíti a gyomtala- nodást —, majd az újratelepí­tés következik. Az új fű faj­táját — jó, ha minél kevesebb fajtát használnak — a talaj szerkezete, vízgazdagsága ha­tározza meg, de a legelő rend­szeres gondozást, mechanikus vagy vegyszeres gyomirtást igényel. Döntőbizottsági elnökök értekezlete Döntőbizottsági elnökök és vállalati jogászok tanácskoz­tak az Építők Szakszervezeté­nek megyei bizottságánál. A szakszervezet az értekezleten a gyorsabb ügyintézést szor­galmazta, s felhívta a részve­vőket, szerezzenek érvényt a dolgozók balesetből származó kárigényének. POSTÁNKBÓL így ünnepelte iskolánk a KMP 50. évfordulóját A kaposvári Noszlopy Gás­pár Szakközépiskolában pár­tunk megalakulása 50. évfor­dulójának előestéjén iskolana­pot tartottak. Ennek program­járól levélben számoltak be s> erkesztőségünknek. Valamennyi tanulót bevon­ták az előkészítésbe. Versenye­iket, ünnepi szakköri üléseket, nyilvános bemutatókat rendez­tek. Az orosz kiejtési verse­iken a tanulók lelkes igyeke- 8r íről és jó felkészültségről tettek tanúbizonyságot. Ezen­kívül matematikai, áruismere­ti, földrajzi, statisztikai, vala­miint gép- és gyorsíró verse­nyeket bonyolítottak le, mint­egy másfél száz tanuló részvé­telével. A vetélkedők legjobb­jai könyvjutalmat kaptak. A történ elemszakkör nyil­vános ülésére a tanulók ön­álló munkával gyűjtötték össze a párt megalakulásával kap­csolatos korabeli és egyéb saj­tódokumentumokat. Ünnepi ülést tartott az irodalmi és a könyvviteli szakkör, s egyebek között lemezről Erkel Bánk bán című operájával ismer­kedtek a tanulók. A marca á ásjan helye ­ként öntöz i lehetőség is v an s ez növeli a h-z-mot. N á.i jzarvastnarha-szállásak épültek és épülnek. Kéth -lyen fej ál­lásokat készítőn k a legelőn. A cél és a lehetőség világos: ami zöld akarmi y a léteken, le- előken megterem, azt nem kell szántófö;dön termeszteni. Tehát területet nyernek a gaz ­daságok más haszonnövények számára. Jövőre bemutató', rendeznek a járásiban arról, hogyan illeszkedik a gyepterü­let a mezőgazdasági termelés egészébe; hogyan tehermerte- sítik a szántóföldet a takar­mánynövények termesztése alól... Dr. Ecker István eddigi mun­kája kétségkívül előbbre vi.it a járásban a takarmányter mesztést, elismeréssel szólnak róla a termelőszövetkezeti ve zetők, hivatalos dicséretben részesítették járási vezető szer­vek. Szaktanácsaival olyar ügyet szolgál, tudásával olyan feladat megoldását segíti elő amely szerves része megyénk célkitűzéseinek: a szarvasmar ha-program megvalósítását hr közvetett módon is, de időbn- közelebb hozza. A rétek, lege lók orvosa sajátos eszközével' szaktanácsaival ezt adja gazdaságoknak. Hernesz Ferenc A nők gondjairól A megyei nőtanács jegy zőkönyveit, jelenté­seit lapozgatva let­tem figyelmes- néhány szám­adatra, néhány hozzászólásra Mert tárgyalunk, ra.ár^zato­kát ismertetünk, de az ér­demleges intézkedés nemegy­szer elmarad. A legutóbbin, a megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztálya és a megyei nőtanács együt­tes tanácskozásán is sok gond került a papírlapokra. A ter­melőszövetkezetekben vezető tisztséget betöltő asszonyok %elyzele volt napirenden. Eb- oen a kérdésben most másod­ízben ( lőször 1965-ben) hív­tak össze értekezletet. Hadd tegyem mindjárt hoz­zá, hogy az érdekelt feleken kívül a meghívott tsz-elnök- kök és párttitkárok közül upán egy, a böhönvei elnök jelent meg a tanácskozáson, pedis’ ezen a fórumon a ter­melőszövetkezetekben dolgozó vagy éppen a vezetőségből kiszorított asszonyok helyze­téről tárgyaltak. Mert az utóbbi eset sem fehér holló. Toponáron például a terme­lőszövetkezeti egyesülés előtt nyolc nő töltött be vezető tisztséget, a toponári Egye­sült Erő Termelőszövetkezet vezetőségében viszont egyet­len nőt sem találunk már. A megyei nőtanács függet­lenített munkatársai hatvan­négy alapszabály-tervezetet I néztek át az értekezletet megelőző hónapokban. Jóleső érzéssel állapították meg, hogv a tervezet készítői fi­gyelemmel voltak arra, hogy a tsz-ekben dolgozók többsé­ge nő. Azt viszont már a legnagyobb jóindulattal sem állíthatták, hogy a nők ja­vaslatait, észrevételeit is fi­gyelembe vették volna a hatvannégy tsz-alapszabály- tervezet elkészítésekor. Sőt sok esetben figyelmen kívül hagyták a női egyenjogúság gyakorlati követelményeit, vagy lassítják annak kitelje­sülését. A nők a termelőszö­vetkezetek különféle bizottsá­gaiban tevékenykedhetnének telkesen. Az ellenőrző és a fegyelmi bizottság létrehozá­sát törvény írja elő. A szo­ciális és háztáji vagy a kul­turális és oktatási bizottságok v4s első trófeák Rangos, mutatós kerítés — mert most már a kis­kert kerítésével is ki lehet fejezni valamiféle rangot még az amolyan »adok én. erre is« — szemléletet. A takaros családi otthon előtt a törpe vízmű utolsó köz- kútja, csövön fu be innen a víz a házba. Idáig jön az újonnan burkolt út, s a ház háta mögött elvész a ho­mokgödör kocsifordulójában, vagy ha jól látom, mint­ha folytatódna a határ irányában, gazzal fölvert dűlő­ként. Az utca vége egyben a falu széle is, s a szép, gondozott porta a széles nagy mezőnek támaszkodik neki. Hát éppen ez az, amiért meginvitált a házigazda, látogassak el hozzá. Nem a szobába vezet, hanem hátra, az udvar végébe, ahol egészen új kis épület áll. Ma készült el, délelőtt szerelték föl az ajtót. Nem egyszerű, hanem bontásos ajtó: parkettlécek lefelé néző V-betüi fedik be a deszkáját. Csónaklakkot is kapott már a kül­seje, hadd dobja le a fölverödö esővizet. Jobbra van a villanyfényes pincelejárat. A hordók mögött hallgatom Ajzert Jenő nyugodt szavait: a bo- rászkodó ember szívességével készül megkínálni. Csak új üveglopót szerezhetne már végre — jegyzi meg — mert ami van, ennek a szárából letörött egy darab. A tele hordóból lehet csak vele szívni. Amerre csak jár, akar ám venni helyette, de mindig kimegy a fejé­ből, s ha már hazaért, akkor jut eszébe. De nézzünk csak körül ott fönt. Egyetlen szoba az új épület. Jóllehet bárki meglakhatna benne, háznak, présháznak mégsem nevezhetem, mert látszik, hogy egészen más célt szolgál. A fali állványon kitömött fá­cánkakas ékeskedik. Mellette trófeák, szám szerint öt. Vadászatának első látható emlékei. »Még csak három éve vadászok; meg vagyok elégedve ennyi találattal; igaz, nagy, nemes vaddal még nem hozott össze a sze-* rencsém« — mindezt egyszerűen mondja, sem dicsek­vés, sem méltatlankodás nem vegyül hangjába. Kályha, asztal, ülőalkalmatosságok, fogas — teljes a berende­zés. De azért egy bőrhuzatú dívány még kellene a ké­nyelemhez. A mennyezet faroslemezeire meg vadászati jeleneteket festhetne avatott ecsetforgató kéz. A szőlőskertre néz a nyugatsó ablak. Kint a termé­szet már elvégezte, amit az idén akart. Rozsdabarnára festette az ősszel, majd pedig deres-zúzmarás hajnalo­kon egyenként letépdeste a fiatal szőlő leveleit. Beta­karva várják a tőkesorok a telet. S jöhetnek — akár idáig is — a mezei vadak. Gyöngyözik a bor a poharában, meg is feledkezik róla, annyira leköti most a friss élmény: az új szenve­délye szentélyének birtokbavétele. Elnöke a termelő­szövetkezetnek, s a közösség gondjainak cipelése köz­ben, nehéz fejtörések után kell és jólesik egy kis ki- kapcsolódás. Számára ezt jelenti a vadászás, és ha az első trófeákat már föltette a falra, akkor ez azt jelenti, hogy büszke is kezdeti vadászsikereire. Messze ellátni in­nen a tabi tetőről arra. amerre hamarosan kezdődik a vadjárás. Távolba néző szeme most ezt a terepet pász­tázza. K J. megalakítása már csak a ja­vaslatok között szerepel. S bizony — pontosan ezeket a bizottságokat, amelyekben az asszonyok bizonyíthatnák közéleti aktivitásukat — a legtöbb helyen »elfelejtették« megalakítani. A szociális és háztáji bizottságokat több, a kulturális és oktatási bizott­ságok létrehozását viszont a vizsgált hatvannégy termelő- szövetkezetből mindössze hat helyen tartották szükséges­nek. A bizottságok létszáma is (általában három—öt fő) kizárja annak a lehetőségét, hogy oda akár egy asszony vagy lány is »beférkőzhes­sen«. A megyei nőtanács tööb mint 200 termelőszövetkezet­hez 'küldött levelében arra kérte a tsz vezetőit, írásban közöljék, hánv nő tevékeny­kedik a különféle bizottsá­gokban. 152 termelőszövetke­zet válaszolt a levélre, közü­lük 121 tsz-ben összesen 361 nő tölt be felelős tisztséget. 31 termelőszövetkezet viszont őszintén közölte, hogy náluk egyetlen nő sem vezetőségi tag. Akadt olyan válasz, amelyben ezf azzal indokol­ták. hogy a község lélekszámú mindössze 724, s ez nem teszi szükségessé azt, hogy ott nő is »vezessen«. A termelőszövetkezetek­ben dolgozó nők szocialista brigád­mozgalmának eredményeivel sem- lehetünk elégedettek. Jó néhány megye (de kiváltkép­pen Borsod és Nógrád) szinte minden tekintetben megelőzi Somogyot. Annál furcsább ez, -mivel éppen Somogybán vol­tak úttörői a szocialista bri­gádmozgalomnak az asszo­nyok. 1964 tavaszán, a nem­zetközi nőnap tiszteletére a marcali Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet baromfite­nyésztésében dolgozó tizenkét asszony határozta el, hogy szocialista brigádot alakíta­nak. Nemes kezdeményezésü­ket követték a böhönyei, a sávolyi, a siófoki, a nagyatádi stb. asszonybrigádok. Ám a nagy lelkesedésből az lett, hogy tavaly már alig lehetett brigádba »csalogatni« őket. Azt hiszem, elég (bár ez nem általános jelenség), ha csak a nemesdédi asszonyok esetét említem meg. Annak idején ők is lelkesedtek, élenjártak, terveztek, szorgalmasan dol­goztak. Megígérték nekik, hogy ha a tervezettnél töb­bet termelnek, fejenként egy- egy mázsa kukoricát kapnak. Túlteljesítették a tervet. Egy mázsából egy zsák, egy zsák­ból egy véka, egy vékából egy szem se. A rossz hír mt»s dig futótűzként terjed, s bi­zony más tsz-ekben is hitelét vesztették az ígéretek. »Csak az asszonyok kérték« jelszó­val, kézlegyintés kíséretében. Lebecsülték a nők vállalko­zásait, vagyis magyarán mondva becsapták a lelkes asszonyokat így esett, hogy az országos statisztikában most valahol az utolsók között kullog So­mogy! Amint a jegyzőkönyv is el­árulja, ezen u tanácskozáson nem kellett hozzászólásra biztatni az asszonyokat. El­mondták, azzal is tisztában vannak, hogy nem elég har­cosak még, rym elég követ­kezetesek, hogy sok helyen a szakképzettség hiányában nem is szólhatnak a nők ér­dekeiért, hogy számtalan köz­ségben maguk az asszonyok bélyegzik meg az »erkölcste­len« vagy »törtető« jelzővel a társa dajm-i munkát végző nőket. De a legnagyobb baj az — amint a somogyszobi és a csökölyi hozzászólók is el­mondták — hogy a nők joga csak a munka' Addig becsü­lik őket, amíg dolgozni kell, de ha véleményt kellene kér­ni tőlük, vagy esetleg önkén* javaslattal élnének, a kapuk bezáródna'k előttük. Igaz, Pusztaszemes, Böhönye, Tab és Gyékényes képviselői vi­szont azzal dicsekedtek, hogy náluk még »túlzottan« is szá­mítanak a nőkre, hogy elé­gedettek és egy rossz szatnik sem lehet a tsz-, illetve más illetékes vezetőkre. A tanácskozáson megjelent böhönyei tsz-elnök szintén dicsérte faluja okos asszo­nyait, s azt is elmondta; nem hoznak olyan döntést, .-.mely­ben ne kérnék ki az asszo­nyok véleményét is. A milyen a mosdó, olyan a törülköző — mond­ja a nép igazságos nyelve. Ha hívják őket, előbb vagy utóbb mennek is és lelkesen dolgoznak az asszo­nyok. Ha pedig még i is véleményüket, a hai_ szeres igyekezet lesz részük­ről. Az asszonyokat n-a ír ár nem lehet kihagyni a közsé­gek életének irányításából. Ök indítják útnak a fiatalokat, ők gondoskodnak a munká­ban, a vezetésben elfáradt férfiak életéről is. A hibákról, a gondokról szóltam többet, szándékosan, hiszen a jóval, az eredmé­nyekkel úgy is annyi helyen dicsekszünk el, a mennyin csak lehet... Bán Zsuzsa A legjobb építők fórumán A klubszoba asztalai mel­lett ismerősök üdvözölték egymást. Névsorolvasás nem volt, mégis szép számmal ösz- szejöttek. Csak azok hiá­nyoztak, akik erre a néhány órára sem tették le a vako­lókanalat, mert a jövendő lakókra gondoltak, akiknek az átadás napja, a költözés a leg­fontosabb. Másodszor találkoztak az idén, és most ugyanúgy, mint az első alkalommal, kérdezés nélkül is sok észrevétel hangzott el. Munka közben, ha szorítanak a határidők, nincs mindig mód arra, hogy egy-egy közösséget érdeklő kérdés közvetlen a műszaki vezetés elé kerüljön. Ilyen­kor meg szemtől szemben, élő szóban informálódik a válla­latvezetés a brigádok életéről. Nincs naplóvezetési verseny és mégis van. A szocialista brigádvezetők tanácskozásán kézről kézre Vándorolnak a szebbnél szebb naplók, ötle­tek ötleteket szülnek, a rivá­lisok ilyenkor kritikus szem­mel vizsgálják a brigádéle­tet regisztráló dokumentumo­kat. így van mindannyiszor, ha értekezleten találkoznak a Somogy megyei Állami Épí­tőipari Vállalat szocialista brigádvezetői. Ez a legutóbbi, amit a munkásszállás klubjá­ban rendeztek meg, mégis más volt. Takács József, a hí­res kőművesbrigád vezetője javaslatot teít: — Tegyük gyakoribbá és klubszerűvé ezeket a tanács­kozásokat. — A javaslatból határozat lett, a szocialista brigádveze­tők klubjának megalakítását a vállalat vezetői örömmel fogadták. — Ezzel elérhetővé válik, hogy a legjobb . munkáskol­lektívák vezetői mindig tájé­kozódhatnak egymás eredmé­nyeiről, másrészt a műszaki vezetéssel való találkozásuk során közvetlenül megismer­hetik az előttük álló felada­tokat — mondta Bodies Sán­dor főmérnök. A klub vezetője, Klug Ru­dolf, a vállalat versenytele- lőse harmincnégy szocialista brigád képviselőjét várja két hónap múlva az első hivata­los klubtalálkozóra. A jó íz­léssel berendezett társalgó aj­taja már most is nyitva áll a szórakozni, művelődni vágyó építőmunkások előtt. Filmve­títésre, tv-nézésre, magnó- és lemezhallgatásna és olvasásra várja őket a klub, a gazdag könyvtár. Az állandó prog­ram egy-egy klubfoglalkozá­son mindig a legizgalmasabb szakmai kérdések kibontásá­val egészül ki. A legutóbbi találkozón har­mincnégy szocialista brigád­vezető vett részt, de azoknak a nevében is döntöttek a klub megalakításáról, akik az új lakások mielőbbi átadása ér­dekében addig sem hagyták ott az állványokat, amíg a többiek a legfontosabb fel­adatokat beszélték meg. IS. X

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents