Somogyi Néplap, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-05 / 285. szám

XXV. évfolyam, 285. szám. Csütörtök, 1968. december 5. — Hol vol­tál? — kérdi megrovó han­gon az idő­sebb, s anyai szigorral néz a fitos orrú kislányra. Lehet közöttük vagy négy év kor­különbség. A lift cammog­va nyeli az emeleteket. Min­den szinten lassít a régi szerkezet, mintha azon gon­dolkodna, menjen-e még föl­jebb vagy megálljon? — Pszt — emeli a szájá­hoz a kezét a fitos orrú. — Azt Hem lehet megmondani. — Miért? — emeli föl a hangját a nővére. — Mert titok. — Jó, rendben van, de én otthon, mindenről beszámo­lok. Erről is. — De miért? — nyitja tag­ra a szemét a kisebb, s ár­tatlan hangon folytatja: — Nem csináltam semmi rosz- szat. Az idősebbnek elfogy a türelme: — Talán én mentem el a német fiúval? A fitos orrúnak — lehet vagy tizenhét éves — gyöngyszemként ülnek a ka­bátján a vízzé csapódott köd- cseppek. A kérdésre elpirul: — Csak sétáltunk — mondja. — Meg beszélget­tünk. — Nem ts értitek meg egymást. — De igen. — Fülig fut a szája. — Mindig azt mondta, hogy kiccsi. Bizony, így mondta: kiccsi. — Ez minden, amit ma­gyarul tud? — Azért megértettük egy­mást! — S ahogy mondja, nevet az arca. — Rajzoltunk. — Szinte hadar, úgy folytat­ja: — Lerajzolta nekem, hogy hajóval járt Indiában, jövőre meg Kubába megy repülőgéppel és hogy Var­sóban is vannak ismerősei. — Igen., lerajzolta a sö­tétben? — tamáskodik az idősebb. Újabb pír. — Megittunk egy kávét, s ott az asztal­nál rajzolta. Nem hiszed el? Hát tessék, itt van a papír, amire raj­zolt. . Fecnit ránt elő a zsebébőL Tele kiismerhetetlen kriksz- kraksszal. Ügy teszi a nővé­re orra alá, mint egy per­döntő bizonyítékot. A lift nagy koccanással áll meg. A csendes szállodai folyosón folytátódik tovább a beszél­getés. Az idősebb a szakértő szemével vizsgálgatja a pa­pírdarabot, de nem lesz oko­sabb tőle. — És mit beszéltetek még? — Azt, hogy találkozunk még kétszer, de erről senki­nek sem szabad tudni. — "Miért kell találkozni vele? — Nem ketl. — Hát akkor? — De hiszen olyan ara­nyos. — Ezt is ő mondta? — Nem. Ezt én mondom. — Es miért aranyos? — Hát mert... — Nem tudja leküzdeni a zavarát. — ... Azért nem kell ám min­dent elmondani otthon. — Ha megtudja ezt a Pi­tyu? — Honnan tudná meg? Ugye, nem mondod meg ne­ki? — Ha nem mégy el a má­sik két találkozásra. — De hadd menjek el — fogja könyörgőre a hangját. — Fontos? Lehatja a fejét, s úgy int igent. — Annyira fontos? — Olyan klassz srác. — Ezalatt mit értesz? — Jó szövege van — élén­kül fel. — De hiszen nem. is ér­ted, mit mond. — Akkor is. Kercza Imre Döntő a minőség Befejeződött a pecsenye- kacsa feldolgozása Jövőre minőségi felárat is fizet a gyár Az idén másodízben dolgo­zott föl a tsz-ek és állami gaz­daságok halastavain nevelt pecsenyekacsát a Baromfi ipari Országos Vállalat Kaposvári Gyára. Ez az év jobban sikerült, mint az előző. Mutatja ezt a termelési érték is. 1967-ben 674 600, az idén pedig 324 413 darab pecsenyekacsát dolgoz­tak fel. A termelés növekedését 'elő­mozdította az, hogy az előző évi tapasztalatokat az idén mind a tenyésztők, mind pe­dig a vállalat hasznosították. Míg tavalyelőtt 2 kiló 38 deka, addig az idén 2 kiló 49 deka volt a kacsák átlagsúlya. Az ízletes és aránylag olcsó szár­nyasokat külföldön is szívesen megvásárolták. A vállalat vezetői azt terve­zik, hogy jövőre is foglalkoz­nak pecsenyekacsa-vágással. Körülbelül annyit vásárolnak fel belőle, mint az idén. A termelést azért nem növelik, mert a kapacitásuk zömét a még jobb jövedelmet biztosító hízott pulyka és liba vágásá­val kötik le. Arra viszont tö­rekszenek, hogy a minőséget tovább javítsák. Ezért abban állapodtak meg a gazdaságok­kal, hogy a jobb minőségű ka­csákért minőségi felárat fizet­nek. Ez az enyém, Mikulás bácsi ? Autóutak-gumiból A lengyelországi Sanok vá­ros gumiipari üzemében nem­rég fölszerelték az első len­gyel gumihulladékőrlö mal­mot. A malom egy óra alatt 200 kilogramm gumilisztet őröl az eddig veszendőbe ment hulladékokból. A gumilisztet többek kö­zött asztfaltkeverékek gyár­tásához fonják, felhasználni, amelyek alkalmazása növeli az útfelületek rugalmasságát és tartósságát. A cigánylakosság helyzetét tette mérlegre a barcsi községi tanácsülés ötvennyolc családi ház épült — Száztízen dolgoznak a fűrészüzemben A Barcson élő cigányok szociális, kulturális és köz­egészségügyi helyzetét/ tűzte napirendre a közelmúltban a községi tanács. Az ülésen részt vett Süveges Sándor, a járási pártbizottság első tit­kára és dr. Vincze Géza, a járási tanács vb-elnökhelyet- tese. A járási székhelyen öt&záz- kilencven cigány él. Az ö életkörülményeiket elemezte az előterjesztés. Megállapí­totta többek között, hogy I960 óta ötvennyolc csalad épített lakast. Huszonötén a cigányok helyzetén könnyítő hitelakcióval. Egyre több ci­gánynak van állandó mun­kahelye. Foglalkoztatásukért elismerés illeti a Dél-ma­gyarországi Fűrészeket: hat­vanöt férfi és negyvenöt nö dolgozik az üzemben. Ugyan­ilyen megértéssel alkalmazza a cigányokait a középrigóci erdészet. Eredményként könyvelte d a tanácsülés, hogy egyre több fcalád rendezi be igényesen a kakasát. A modem bútor, a rádió és a televízió, a ház­tartási gép mind több család otthonában megtalálható. Ugyanilyen kedvezőnek ta­lálta az ülés a cigánygyere­kek iskolába járását és to­vábbtanulását. A nyolcadik általánost elvégzők közűi kö- I zépiskolába és iparitanuló­iskolába is kerültek. Az elemzés ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy a családok egy része ne­héz körülmények között él, s ennek fő pka az igénytelen­ség. A tanácsülés határozatot hozott a cigánylakosság kö-. rültnényeinek további javítá­sára. Többek között felhívta a végrehajtó bizottság figyel­mét, hogy vezettesse be a villanyt a mór beépült te­leprészekre, intézkedjen a közegészségügyi körülmények ideiglenes megváltoztatására, szorgalmazza, hogy mind több család vegye igénybe a ked­vezményes házhelyeket, s építsen otthont saját erőből. A tanácsülés után Süveges Sándor megyei tanácstag Barcs fejlődéséről, a fejlesz­tés gondjairól és távlatairól tartott beszámolót. Gálosi Mihály Kaposvár ut­cáin a gyere­kek legna­gyobb örömére megjelent a Télapó. Ha az idő nem is, de a piros köpe­nyes, prémes SÜuegű, jóságos apóka szimbó­luma, csalha­tatlan jele az év végének. December ha- todika a nap­tár szerM Miklós napja, s hogy ebből mi­képpen kelet­kezett a Miku­lás, ráadásul Mikulás bácsi, azt talán csak a nyelvészek tudnák meg­magyarázni. De teljesen mindegy, év­százados tradí­ció — kedves színfoltja ez az utolsó hónap eseménysoroza­tának. Ma este számtalan kitisztí­tott cipő lapul majd az ab­lakok miigött, s kinek-kinek érdeme kzerint kerül bele cso­koládé, cukor vagy éppen vir­gács. Névnapjukon ezúton kö­szöntjük valamennyi MIKLÓS nevű olvasónkat. Közgazdasági baráti kört szerveznek (Tudósítónktól.) A gazdasági reform előkészítésének idején, kivált pe­dig az új mechanizmus bevezetése óta megnőtt a közgaz­dasági kérdések iránti érdeklődés. Egyre több helyen igénylik az ilyen vonatkozású tájékoztatókat, előadáso­kat, szakmai vitákat, eszmecseréket. Ez az igény, de ma­ga a reform is szükségessé teszi, hogy tudásukat egye­sítve összefogjanak azok, akik képzettségüknél és mun­kakörüknél fogva járatosak a gazdasági kérdésekben és segítem tudnak az eredményesebb gazdálkodás kialakí­tásában. Az Észak-somogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége, valamint a TIT dél-balatoni titkárságának “segítségével ezt fölismerve kezdték meg a közgazdászok Fonyódon a közgazdasági baráti kör megszervezését. Elő­zetes programjukon a klubszerű önképzésen kívül a járás közgazdasági ismeretterjesztésének irányítása és lebonyo­lítása. valamint, a megoldható közgazdasági kérdések megvitatása es az ebben való tanácsadás is szerepei. Alakuló ülésüket december 9-én délután tartják a járási tanácson. A vödrök már mit sem segítettek — Még a vasajtón is áttörtek a lángok — Elégett 24 mázsa szalonna A Baromfiipari Országos Vállalat Kaposvári Gyárában a húst a feldolgozó üzemrész első és második emeleten füstölik. A technológiai uta­sítás előírja, hogy az első emeleten elhelyezett tűztérben hat helyen kell tüzet rakni, ezután láng mellett a szalonnát mintegy két óráig száríta­ni kell, míg az pirosas szint nem vesz föl. Ezután fűrészport raknak ä lángokra. Ezt a munkát a vállalatnál egy kijelölt dolgozó végzi, de mivel ő augusztus elején szabadságra ment, a füstölés­sel Török József 31 éves szakmunkást, ' bízták meg. Kellőképpen kioktatták: ál­landóan figyelje a tüzet, ne­hogy az izzó parázsra rácsö­pögjön a zsír, s az így ke­letkezett lángok felgyújtsák a „Kőálló“ borona Szovjet agro- technikusok ké­szítették a ké­pen látható ru­gós boronát, amellyel sok­kal egyenlete­sebb porhanyí- iast és be takarást lehet elérni, mint a korábban hasz­nálatos merev fogó boronákkal. Ha a fogak útjá­ba kő, facuskó vagy valamilyen más akadály ke­rül, a rugózott Jemezk^rok meg­hajolva fölemel­kednek, így nem akadhat fenn és nem sérülhet meg a borona, hanem könnye­dén túljut a* akadályon. nem egészen két méter ma­gasan függő rengeteg szalon­nát. Török József augusztus 3- án a déli órákban — szabály­ellenesen — három nagy- fröccsel oltotta szomját, majd egy órakor munkába állt. Megrakta a tüzet, aztán föl­ment a második emeletre két főzőmunkással beszélgetni. Egy kis idő múlva az egyik dolgozó figyelmeztette, men­jen le és nézze meg, nincs-e valami rendellenesség a füs­tölőben. Török el is ment, de a füstölőbe nem nézett be Tíz perc múltán, mint aki jól végezte dolgát, folytatta a társalgást. Röviddel ezután valaki észrevette, hogy a második emeleti folyosón gomolyog a füst Rosszat sejtve ketten- hárman vödröt kaptak a ke­zükbe, s a füstölőbe rohan­tak. Ott azonban már ma­gasra csaptak a lángok, a pár vödör víz mit sem segített.' Gyorsan értesítették a, kapos­vári tűzoltókat, ekkor már a kéményekből négy-öt méter magas lárjgok csaptak elő, még a vasajtók résein is ke­resztültörtek. Szerencsére a tűzoltók megakadályozták a lángok to­vábbterjedését, de elégett 24 mázsa ipari szalonna, az épület és a villamosberendezések is megrongálódtak, a kár meghaldja a 263 000 fo­rintot. A munkaadói jellemzés sze­rint Török József munkája ellen korábban semmiféle ki­fogás nem merült föl, fegyel­mi eljárás sem indult ellene. A Kaposvári Járásbíróság Törököt gondatlan közveszély- okozás miatt egyévi szabad­ságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását azonban há­romévi próhaidóre felfüggesz­tette. pintér — Szilánkok A baráti kör élcelődé­seinek, vicceinek a tár­saság egyetlen tagja a célpontja. Lgyikuk egy­szer csak az asztalra üt: — Most már aztán fe­jezzétek be, elég legyen! Nem engedem, hogy to­vábbra is bántsátok a barátomat, mert ami sok az sok. Hát nem elég, hogy harmincöt év óta a szüleitől, a feleségétől, az anyósától, a rokonai­tól szüntelenül csak azt hallja, hogy szerencset- len, ügyefogyatt flotás, most még ti íis folyton ezt duruzsoljatok neki? — Nem akarok hőkölni, édes komám, de egy pil­lanatba hagyd abba az éneklést, és figyelj ide. Neked olyan hangod van, mint a rózsaolaj! — Igazán, kedves. De­hogy érted ezt? — Hát csak úgy, hogy a rózsaolajból is elegendő egyetlen csepp. Zsúfoltak' a kaposvári cipőboltok. Már úgy ér­tem, hogy kicsik az üz­letek, és a kereskedelem örömére — sok a vásárló. A minap csizmalesen vol­tam. (Mert a vitrinekben kiállított cipőket a sok érdeklődő feje fölött ép­pen hogy csak meg lehe­tett lesni). A kukkant- gatás közben az alábbi párbeszéd ütötte meg a fülemet: — Tessék, itt a cipőhú­zókanál. — Köszönöm, nem ké­rem. Inkább állj az ajtó­ba, és hívogasd be az újabb vásárlókat, hadd legyünk még többen. Mert igazán nagyszerű ez az egymás hegyén-hátán to­longás. __ ? ? ? ' — Csak azért mondom ezt, mert így nem kell attól tartanom, hogy a férje.m a fejemhez vágja: meg kell veled őrülni, már megint új cipőt vet­tél. Ugyanis mire fel­próbálom és kikeveredek innen, addigra ennek a cipőnek egészen agyon­taposott. formája lesz ... V. M. Babonás Egy bonni jogász az egyik bárban megismer­kedett egy nagyon csinos fiatal lánnyal. Miután egy darabig együtt iddo- gáltak, a jogász javasolta, vásároljanak néhány üveg italt és folytassák nála a szórakozást. A lány bele­egyezett, s mikor már az ügyvéd lakásán voltak, a férfi csak úgy szokásból feltette a kérdést: »Hány éves ❖agy?« »Tizenhárom«. »Tizehárom? Az ég szerelméért szedd össze magad és tűnj el azon­nal!« A lány engedelmes­kedett, de mielőtt el­ment, rákacsintott és meg­kérdezte: »Babonás, ugye?« Somogyi Néplap Az r.'SZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: W1BTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon: 11-510, 11-511. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon: U-516. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzíink meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 18 Ft Index: 25067 Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében# Kaposvár, Latinka S. u. 6. Felelős vezető; Mautner

Next

/
Thumbnails
Contents