Somogyi Néplap, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-31 / 306. szám

Az újságíró jegyzetfüzetéből AZ MSZMP.ME CT El BIZOTTSÁGA t S A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXV. évfolyam, 306. szám. Kedd, 1968. december 31. TARKA LEPKE, KIS MESE... 'feerüs emlékeim.,. Vasárnap délután mintegy kétszáz fényi gyermekközönscg gyűlt össze a Palmiro Tog­liatti Megyei Könyvtár mesedélutánján. Su- rányi Ibolya előadóművész a gyermekiroda­lom gyöngyszemeiből válogatta műsorát. Pe­tőfi, Arany, Móricz Zsigmond, Jankovich Fe­renc, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Weöres Sándor gyermekverseiből; Sienklewicz, Kaffka Margit, Majakovszkij és Milne meséiből állí­tott össze és adott elő egy esokorravalót — nagy sikerrel. ff ej iz&az 1965-BKN LEVEL ÉRKE­ZETT Majláth Júlia zene­szerzőhöz. A levélíró kéri, vegye föl stúdiója növendé­kei közé, úgy érzi, megvan­nak benne «»tfe a képessé­gek, amelyek a támcdklszö- veg-íráshoz szükségesek- Az aláírás: Van Valéria. — A levélhez mellékeltem néhány versemet — senki sem vesz szívesen zsákba macskát — s megkértem, ha lát bennem valamit, foglal­kozzon velem. Júliától kap­tam zenét, és rövidesen meg­jelent az első dalom; Utólag könnyű okosnak lenni! A Rózsadomb aljában, tör- tergelirú környezetben beszél­getünk. A ház udvarában nyugszik Gül Baba és két háremhölgye. De ez most nein érdekes. Tél vari, rózsá­kat esetleg a melegházban termesztenek, a. hurik pedag a színpad és a keleti mesevi­lág figurái- Semmiképpen nem lehet közös nevezőre hozni őket a piciny lakás te- nyőszagú hangulatával, a sö­tétbarna politúros zongorá­val és a magnóval. — Huszonhétszer írtam át az első elfogadott dalom szö­vegét, mire rádiófelvétel lett belőle. A táncdalszöveg-írőkról van egy olyan vélemény, hogy rutinos rímfaragás a munkájuk, költőknek kelle­ne megírni a szövegeket, mert »borzalmasak-, »primi­tívek'«, csupa már, bár, kár, fáj! Mi a véleménye erről? — Az, hogy a táncdalszö- veg Is lehet jő, kifejező, iro- ' dalmi értékű, azt_ hiszem ezt, jó páran bizonyították már. Egyébként össze sem lehet hasonlítani a szövegírást a költészettel. Biztos vagyok benne, hogy Simon István nagyon rossz dalszövegeket ima és Szenes Iván is vért izzadna, amíg egy vers kijön­ne a keze alól. A síiát mű­fajukban viszont mind a ket­ten kiválóak. Akad kivétel is, Csanády János, aki a Theodo- rakisz-zenéhez írt pazar szö­veget — HOGYAN ISMERTÉK MEQ A NEVÉT? — Az első elfogadott szöveg önbizalmat adott. írtam, ír­tam, főleg fiatal, _ ismeretlen zeneszerzőkkel. Beállított hoz­zám egyszer egy magas, szemüveges fiatalember. A Rádió tánczenei stúdiójának növendéke volt, Bágya And­rástól kapta meg a nevemet és címemet. A fiatalember Máté Péter volt Első közös dalunk, a Vihar, sikert ara­tott, s az 1967-es polbaatfesz- ti válón a Néger zongorista nagy díjat nyert A szövegírás csak hobby, «kiegészítő sportág« számára — mondanám eportnyelven. A Budapesti Kézműipari Vál­lalat részére perzsaszón yag- rmntákat tervezi mert minit mondotta — »Ez az egész tánc daldolog olyan bizonyta­lan, min* a kutya vacsorája-. A tükör elé állított kará­csonyfa alatt a barátok, szer­zőtársak ajándékai- Könyv, sok-sok könyv, egy parányi autámodell és egy díszdoboz­ban zsebkendő. — Az a hír járja magáról, hogy csak kezdő zeneszerzők­kel dolgozik. Mi ebből az igazság? — Az első dalomhoz Máj­láfeh Júlia írta a zenét, ő nem kezdő. De mivel én is egy jó­szívűség, segíteni akarás ré­vén indultam el a pályán, az az elhatározásom, hogy ha rajtam segítettek, hát én is segítek mindenkm. így írtunk közösen Máté Péterrel, Hoff­mann Sanyival — őket már is­merik a rádióhallgatók. Rá­diófelvétel előtt áll két szer­zeményem Nagy Péterrel és Misik Sándorral — róluk még fognak hallani! — MIT VAR ÉS MIT KÍ­VÁN AZ CJ ÉVTŐL? — Körülbelül húsz számom szerepel a rádióban és leme­zeken, de slágert még nem sikerült tolom. Szeretnék a táncdalfesztiválan a döntőbe kerülni, de a legfőképpen azt kívánom, hogy, ismerjék és megszeressék azokat a tánc­dalokat, amelyeken a zene­szerző és a szövegíró oly so­kat dolgozik... S. G. Katona-újságíró koromban egy nyári táborozás idején ■ történt. ■ Felettesemnek — egyébként kitűnő lovas — az a nagy­szerű ötlete tá­madt, hogy lóhá­ton vonulunk ki nyolc kilométerre levő egységünk megszemlélésére. Lovat láttam már közelről s távol­ról Is, de hátin még nem volt sze­rencsém ülni egyiknek sem... Vágta, galopp. Agyongyötört test­részemet már nem tudtam hogyan helyezni, amikor végre feltűnt a várva várt tábor. S ekkor történt a baj... Dübörgő moto- torokkal harcko­csik vonultak ki gyakorlatra, ép­pen velünk seem,- be. Pihent, jól táplált lovam megbokrosodott, s ijedt kantárrán- gatásomma! mit sem törődve, pa­rancsnokomat ü> megelőzve rohant a táborba... A csapatzászló előtt ez út jobbra for­dult, de lovam balra akart men­ni... G győzött, s én nagyszerű Ív­ben, vagy hatot bukfencezve kö­töttem H a csa­patzászló tövé­ben, az őrt állá, mozdulatlan ka­tona lába előtt. Nem is tudta mit tegyen: se­gítsen, megsértve a szabályokat, s így vállalja az esetleges fenyí­tést ... inkább mozdulatlan ma­radt ... Én azon­ban tudtam, mi a teendőm: vissza már kantárszáron húztam, vezettem lovamat, s meg­fogadtam: a lo- vasított újságírók számát többé nem növelem... Nem sokkal az ellenforradalom után, 19.57 elején a magyar és ju­goszláv hatósá­gok megegyezése alapján egy kül­döttség kereshette föl a jugoszláviai dissridens tábo­rokat, hogy haza­térésre bírja kül­földre távozott hazánkfiait. E küldöttség tagja voltam én is, * utunk sikerrel járt. Muraker esztúr­nál tértünk haza egy szerelvény magyarral, s az állomáson újság­írók, fotóriporte­rek, filmesek ha­da várt berniün­ket. A várakozók között, amint el­sőként lépek le a szerelvényről, T. E. kanizsai újság­író kollégámat — egykori katonatár­samat -T- pillantot­tam meg, s 0 is megismeri engem. — Te... Te U onnan jössz...? Nem mondhat­tam mást: >— Igen, onnan— Magyarázkodá­somat sem várva fakadt ki: — Te... Szeret­nélek leköpni... Szerencsére előbb beszélt, s aztán akart csak cselekedni, amitől végül is sikerült eltérítenem... • * • Fenyegető üze­netet kaptam T. D.-tőL »Ne talál­kozzunk, mert.. .« A többit hozzá­gondolhattam az előzmények alap­ján. Ugyanis — nem tudva, hogy tréfáról van szó — egy bejelentés alapján megbírál­tam T. D.-t, hogy egyik beosztottját házasságra akarja kényszeríteni, az­zal fenyegetve, kü­lönben elbocsátja A cikkből országos botrány lett, mert egy központi lap is átvette, közölte. Hónapokkal ké­sőbb egy este Ba- latonlellén jár­tunk. A Hangulat Eszpresszóban jó­kedvű, kitűnő hangú férfi mulat A felszolgálótól megtudtam, hogy ő T. D„ aki a fe­nyegető üzenetet küldte címemre. Nemsokára asz­talunkhoz jött, S megkérdezte, ml a legkedvesebb da­lunk. Kérésemre — Igen szépen, ér­zéssel — elénekel­te Lehár egyik is­mert dalát, hozzá­téve végül: jó íz­lésű ember lehe­tek, mert neki is ez tetszik... Távoztunk, de előzőleg a felszol­gálót megkérdez­tem: tolmácsolja T. D.-nek lcöszöne­temet, s közölje véle, hogy éppen azt tsz újságírót szórakoztatta, aki­nek egészen mást szeretett volna nyújtani... Elképzelem mit érezhetett... Szalal László Nőnek az eszkimók és a japánok Két újabb példa bizonyítja, hogy az egészségesebb éa korszerűbb táplálkozás az ember növekedé­sét Jelentősen befolyásolja. Egy norvég néprajzkutató megálla­pítása szerint amióta az eszkimó­kat kisgyermekkoruk óta sokol­dalú, vitamindús táplálékkal lát­ják el, átlagos testmagasságuk évről évre három milliméterre) nő. Ma már ott tartanak, hogy megváltozott testméretüknek meg­felelően új kunyhókat kénytele­nek építeni. Ezzel egyidejűleg Ja­pán statisztikusok megállapították, hogy a japánok a háború óta két­szer annyi húst és tojást fogyasz­tanak, mint azelőtt, és ennek ered­ményeként átlagos testmagassá­guk 15 év alátt ló centiméterrel növekedett. Valószínűleg ez a fej­lődés tovább tart. // ftUhi vendé#* A TÁNCOSKOMIKUS Prózai szerepben láttam elő­ször. Csaknem húsz éve, a sze­gedi Nemzeti Színházban. »Sikerdarab- ment, s egyik je­lenetében a dermesztő feszült­séget egy óriási pofon oldotta. A pofont Lakky József kapta jCoós Olgától. Estéről estére. Elmosolyodik ezen az emlé­ken. — Akkor nem érzi az em­ber... Akkor csak a szituáci­ót szabad éreznie. Ahogyan a kínzó fogfájás is kiáll, ha szín­padra lép a színész. Ha valaki­nél nem így van, az nem is igazi színész. ■: Lakky József Inke Lászlóval, Ferrari Violettával egy év­folyamban végzett prózai szí­nészként, és így is indult, a pécsi Nemzeti színháznál. Két évtizede megszakítás nél­kül hűséges Szegedhez. Buffo- és táncoskomikus szerepeik egész sora áll mögötte. Ilyen minőségben vendégszerepei most is a ^eányvásárban Ka­posváron, a Csiky Gergely Színház meghívására. Alkatában, mozgásában sa­játos érvéni stílus vonásaira figyelhettünk fel. A groteszk humor avatott művelőjének ismerhettük meg a táncosko­mikus kitűnő ritmusú csetlé*­bottásában. Arcjátéka, gesztus­nyelve a pantomimdka felé hajlik. Általában tudatos tö­rekvése ez vagy helyzetek ad­ta színhatások csupán ezek a villanások? — Fontosnak tartom a moz­gásművészet modern törek­véseit a könnyű műfajban, általában. Operettben azonban kevés, musicalban már több a lehetőség erre. Volt Szegeden egy Marica-előadás. Nyolc-tíz percen át egyetlen szó nem hangzott el. Csupán aláfestő zenével a mozgás humorát igyekeztünk kifejezni partne­remmel. Ügy érzem, ez is jár­ható üt... — KI a mű vészi példaképe? — Természetesen — Chap­lin ... A táncoskomikusok kö­zött pedig Rajz János nekem a legnagyobb, akitől Szegeden hosszú éveken át igen sokat tanultam. — Ebben a műfajban •— tehát táncoskomikusként — mit tart legfontosabb művészi 'követelménynek? > — Alaptörvénynek tartom, hogy a táncoskomikus ne Vari pour Vart mulattasson, hanem szituációt játszón el. S eb­ben azt a miiúmáli* emberü próbálja meg­fogalmazni Te­hát előbbre vi­gye az egészet Bevallom, én nem vagyok hí­ve az ismétlés­nek. A közön­ség a végén le­gyen elégedett és ne egy-egy hatásos táncbe­tétnél. — Feltűnt a precízen kidol­gozott mozgás- kareográfiája. Szakott-e rög­tönözni? — Imádok csapongani, rögtönözni. A rendezők azon­ban általában nem szeretik ezt. A rögtön­zés lényege, hogy mindenkép­pen odavaló legyen a pillanat szülte változás. Ám ennek is a mérnöki pontosság az alfá­ja, s ebben ismét csak Rajz Janos a példaképem. Precizitá­sa a rögtönzésben is felülmúl­hatatlan volt. TÖREDÉKEK — Ne idegeskedj, ezen a pályán a legfontosabb a türelem. Jó, akkor majd átké- peztetem magam. _ , — A Hortobágyon -* birkának... Sok férfit nem válasz­tottjának a vonzóereje, hanem a legényélet sivár­ságának taszítóereje visz a házasságba. A főnök véleménye be­osztottjáról ■ .— Még nem tökéletes, de majd változ­tatok rajta. S mivel ez reménytelen próbálkozás, igyekszik megszabadulni tőle. A holnap nem azonos a mával, de hasonlít rá, mint gyermek a szülőjére, A térttés visszatér a tett színhelyére. Talán az oko­zatból kiindulva keresi tettének okét? A bizalom hasonift a kártyavárhoz. Nehéz fel­építeni, de könnyen össze­omlik. Egy körről a kortársak közűi azok tudtak hűbb képet festeni, akikkel a körülmények mostohán bántak. Az ünnepelt rossz megfigyelő. Az ember életeben nin­csenek kisebb és nincse­nek nagyobb dolgok. Min­dem ténykedésünk része az egésmek. A vüág végtelen, s fogal­maink, megismerési lehe­tőségeink korlátozottak. A világról képet alkotni'ne­héz vállalkozás. Mintha a csillagok távolságát cols­tokkal akarnánk lemérni. Á könyvtár hasonlít az éléskamrához. Hiába a legszebb sonka, étvágyra is szüksége van. az em­bernek. Az író főműve valóban kiváló alkotás, vagy csak azért főmű, mert nincs jobb? Az írói alkotások külön­böző igényeket hivatottak kielégíteni. Így a kritikus nem mondhat általános érvényű kritikát. Megálla­pításában csupán arra szo­rítkozhat, hogy az adott mű nem alkalmas az ő igényének a kielégítésére. (G. P.) — Húsz év tapasztalataival a háta mögött — mi a vélemé­nye a mai óperetíelőadásokrói — általában? — Egy kicsit sokat beszé­lünk ma is a színpadon. Több játékosság, több húzás, keve­sebb szöveg kellene... W. E. Somosai néplap At MSZMP 3o...ogy megyei Bizottsága és a Somogy megye! Tanács lap.!a. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. LaUnka Sándor u. 2. Telefon: • 11-510. 11-511 Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latinka S. u. 5. Telefon: 11-51*. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem érzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hőnapra 18 Ft. index: 85061 Készült a Somogy megyei Nyomda­ipart Vállalat kaposvári üzentében, Kaposvár. Latinka S. u. S. Felelős vezető: Mautner Joza«.

Next

/
Thumbnails
Contents