Somogyi Néplap, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-29 / 304. szám

Kezembe került egy régi, megsárgult újság; pontosan tíz évvel ezelőtt hagyta el a nyomdát. Dátuma: 1958. de­cember 21., s a címe: Művelődési ház épül Siótokon. Nem szégyellem,’ hogy leírtam akkor, hisz az álom tíz évnél is korábbi volt már. S a lelkesedés akkor is olyan nagy volt az emberekben, mint most, a várossá avatás történelmi per­ceiben. Terveket szőttek a siófokiak, .mereszti, előrelátót. Az álmodozó mérnök azonban nem számolt a realitásokkal. Jó volt, szép volt az a művelődési ház — láttam a terveit , csak éppen nem volt miből felépíteni. És akaor született a másik gondolat, az amelyikről a tíz évvel korábbi újság­cikk szólt: építsünk művelődési házat a régi moziból, foko­zatosan toldjunk majd hozzá épületrészeket, ügy ahogy az érőnk engedi. Ez az elképzelés is jó volt, de álom maradt, mint annyi más ... És akkor terjedni kezdett egy-egy rossz­indulatú vélemény: miért Tabon épült művelődési ház és miért nem-Siófokon? Jól emlékszem még, mindenütt ezzel a kérdéssel fogadtak, s az indulatok gyakran elragadták az embereket. Pedig nem az volt a baj, hogy Tabon épült, ha­nem az, hogy Siófokon még nem — pedig hallatlanul nagy szükség volt rá . . . ­Az álóm most mégis megvalósul. A megsárgult újság­cikk olvasása után kezembe vehettem, érzékelhettem az új terveke' , láthattam a kultúra várának makett'ét, s a városi tanácsszékház kis szobájában adatokat, méreteket, számo­kat írtam a jegyzetfüzetembe. Utánuk csupa nagy betűvel — nem átkötöm, lelkendezve — ezt írtam oda: NEM ÁLOM, EZ MÁR VALÓSÁG! Mert reális alapja van, mert már bontják a szép épület helyét, mert van pénz is rá, s a ter­vek valóra válnak. Ilyenkor már nem illik álmodozni. Még­is, ahogy nézegettem ezt a modern palota-makettet, mű­ködni kezdett a fantáziám. Élet zajlik már a képzelt falak között; odabent úgy nyüzsögnek az emberek, olyan szere­tettel simogatják a székeket, a falakat, mint akik nagyon kiéhezték már erre a, hajlékra, s most végre birtokukba ve­hették. , Láttam már a könyvtár szépen berendezett, könyvek­kel zsúfolt termeit, a gyerekolvasót, ahol a jövő nemzedék üli körül a kis kerek asztalokat. Az ötszáz személyes nagy­terem zsúfolásig megtelt s a színpadon szimfonikus zene­kar koncertezett. Láttam a tervekből, hogy vetíteni is le­het majd itt s az előcsarnok összekapcsolható a táncterem­mel, ahol farsang idején és máskor Is nagyszabású, híres bálokat rendeznek majd. Nyáron a művelődési ház belső udvarán, a burkolt szökökuttal ékesített térén tartanak rendezvényeket, s ha esik az eső, nem marad el többé elő­adás, csak a szabadtéren: itt tető várja a művészeket és — igaz, kisebb számú — közönséget De mégsem szűnik meg az élet, mégsem kényszerülnek az emberek az üdülők, szál­lodák négy fala közé. És nem lesz közel sem annyi gondja a műkedvelőknek, mint eddig. A dalárda, a táncegyüttes egyszer és mindenkorra otthonra lel, s mellettük új csopor­tok, új klubok alakulnak, hisz erre lehetőséget nyújt a ház hat klubterme és más helyiségei... Húszmillió forint! Igen, ennyibe kerül az új siófoki művelődési ház. De sokan összefognak majd és segítenek. Így is kezdődött minden. A 350 000 forint értékű terveket a MÁV Tervezőiroda vállalta társadalmi munkában, ugyan­csak társadalmi munkában tervezik a víz és villanyhálóza­tott Több szervről, intézményről szólhatnék, amelyek mil­liókkal járulnak hozzá az építkezéshez. De nevük még titok... 1969 tavaszán megkezdik a művelődési ház építését. A régi álom végre megvalósul... R. L ITTHOÜ IS SIKERT! P alatábla, s raj'ta mad- • zagon rongy lóg. Mellette paiavessző a szek­rény üvege alatt. Körém gyermekek*jönnek, fehér gal­léros köpenyben, kezükben szép bőrtásika könyvekkel, füzetekkel. Még nem láttak palatáblát. Nézik, csodálják. Nem értik. Nekik ismeretlen tárgy. Kérdeznek, válaszo­lok. Emlékezni kell, és gondol­kozni, amikor magamra ma­radok. Eszembe jutnak is­kola társaim, akik még írtak pair táblára vesszővel a sió­foki iskolában. Rongytáská­ban lóba! iák eszközüket Tö­rekiből a siófoki iskoláig. Gyermekkoromban még ez volt a népoktatás ismert esz­köze. A mai gyerek megille- *' tődve, idegenül néz rá. Nem ismeri azt, ami előd­jéhez hozzátartozott. Neki idegen a felekezeti iskolák széttagoltsága, az összevont tanulócsoport. Az idősebb generáció még ezekben a sió­foki iskolákban tanult. Ta­» nitóink és szüléink áldozatos munkájával váltunk embe­rekké, nehéz körülmények között. Kevés tanterem, szűk, bérelt magánházakban mű­ködő polgári iskola, inasis- kola. Ezt hagyta ránk örö­kül a régi rendszer közokta­tás-politikája és gyakorlata. A palatábla előtt eszembe jutnak a felszabadulás utáni idők küzdelmei az oktatás és nevelés ügyéért, az hogy Sió­fok a szemünk láttára, ke­zünk munkájával épült és szépült várossá, iskoláival együtt. Tantermeink száma négyszer annyi, gimnáziu­munk is van. A környező községek munkás paraszt gyermekei a gimnáziumba járnak. A város általános is­koláiban, ipari és kereske­delmi szakmunkásképző isko­lájában, gyors- és gépíró is­kolájában, gimnáziumában több mint két és félezer ifjú ember készül az életre. Nézem a palatáblát. Eszem­be jutnak tanítóim, tanáraim. Helyükön ma több mint száz pedagógus áll. Szakrendsze­rű oktatás folyik. Sok gond, törődés, a szocialista ember nevelésére irányuló nemes cél hevíti őket. Segítem kész szülők, többet tudó, . boldog gyerekek, szép, világos, új tantermek. Üj világnézet, új emberi, erkölcsi normák, bi­zalom a jövőben. Alakult, alakul, szépül az életünk. Palatábla a vitrinben. A gyerekeknek is. nekem is egy darab a múltból. Czülőfalum városi ran- " got kap. Iskolái is né­pesek, újak, tele élettel. Né­pi rendünk és lakosságunk sokat tett a közművelődésért. Érdemes volt. Köszönet érte azoknak, akik e nemes ügyet munkálták. Itt azonban nem lehet megállni. Még többet kell tenni. A város nő, épül. Gyermekeink száma is nö­vekszik. Több tanterem kell. Igaz, hogy a reform törvény megjelenése óta is épült új iskola, de ez nem elég. Üj iskolát kell építeni Siófok­nak az újhelyi részen, a kór­ház körül. Nagy a város. Napközi otthonunk sincs, az igény óriási. A szülök dol­goznak. A gyerek ne marad­jon délután magára. A. tan­terem, ahol délelőtt tanult, nem pótolja az otthont. Üt­t mmKmmmmm—mmmm ■férőinknek sincs helve Ifjú­sági ház kellene, m . /.ér­nél több úttörőnk van. Az együk általános iskolában nyelvi tagozatot, a másikban zeneit kellene indítani. Ilyen irányban érdemes- és szük­séges haladnunk. Az idegen- forgalom és az Tidültetés fej­lődése igényli a művelt, nyel­vet is tudó fiatalok sokasá­gát A kórház lehetővé teszi, hogy élethivatást jelentő munkát találjon benne sok lány, ezért az egészségügyi szakközépiskolai opztáiy szervezését is meg kell ol­dani. S zakmunkásképző isko­láinkba félezernél főbb ipari és kereskedelmi tanuló jár. Délután. Későn, este utaznak haza. Sok ta­tait érint ez. A jövő munká­sai ők. Rájuk és körülmé­nyeikre is figyelmet kell for­dítanunk. Gondok ezek, megoldandó problémák. A városi rangra emelt község gondjai. Meg- oldhatók-e? Ha a palatáblá­ra nézek, eszembe jutnak a régi siófoki iskolák, össze­hasonlítom őket a maiakkal. Nagyon sok dolog megválto­zott, megoldódott. M agunknak és a felnövő ■ ■ nemzedéknek építjük a szocializmust. Értük dol­gozunk. Ha Siófok lakói ösz- szefognak és dolgoznak a vá­rosukért, biztos, hogy lesz­nek új iskoláink, bennük szocialista szellemben ne­velt boldog, új nemzedék. Csak dolgozni kell. Szőke György A Balaton Együttes ötéves múltjával azok. közé a mű­kedvelő csoportok közé tar­tozik, amelyek határozott célkitűzéseik megvalósításá­val, a járásban végzett nép­művelési tevékenységükkel és külföldi szerepléseikkel tisztes elismerést vívtak ki maguknak. Az amatőr együt­tesekre jellemző »fluktuáció* miatt időnként ugyan gyen­gébb színvonalat képvisel­tek, de a tervszerű munka eredménye éppen az, hogy a hullámvölgyből mindig si­kerrel tudtak kilábalni. A Balaton Együttes nem ráfi­zetéses, és úgy könyvelik el, mint az ország egyik legtöb­bet szereplő műkedvelő cso­portját. Ez utóbbira szinte rákényszeríti őket Siófok sa­játos nyárhelyzete. Mind belföldi, mind külföldi ven­dégeink elégedetten nyilat­koznak műsoraikról, arról, hogy a kulturális intézmény huinyával küzdő kisváros­ban ilyen színvonalas elő­adásokat láthatnak. A rossz körülmények ellenére is to­vább él és fejlődik együtte­sünk, részben a szövetkezet anyagi támogatásával, rész­ben az általános iskolák és az ipariskolák megértő gon­doskodása következtében. Negyven tagú utánpótlás csoportunk van, s a legutób­bi szekzárdi fesztiválon is,a nevelömunka jutalmául nyertük el a pedagógiai di­jat. Az együttest országos szaktekintélyek is gyakran emlegetik,, elismerik és érté­kelik tervszerű nevelő- és klubmunkáját, s ez igen ör­vendetes. Annál sajnálato­sabb. hogy a nagy gonddal készült klubprrogramot a klubhelyiség felszámolása miatt abba kellett hagyná Másikat senki sem tud biz­tosítani. .. Reméljük, hogy Siófok vá­rosi rangja kövekeztében szükségszerűen felvetődik majd ennek az önálló K1SZ- szervezeiként is működő kis közösségnek a gondja. Min­denekelőtt az együttes sa­ját neve' si feladatairól van, szó, <?- esztétikai nevelésről, a hagyományápolásról és az egészséges patriotizmus to­vábbfejlesztéséről, amely a Balaton Együttes önnevelést és népművelői tevékenységé­re jellemző. Reméljük, Hogy a hamaro­san felépülő művelődési ház sok gondot megold, s akkor nemcsak a falvak és a kül­föld, nemcsak a fesztiválok, és a bemutatók közönsége érez együtt fiataljainkkal, hanem a siófoki közönség is. Dániában sikerrel szerepelt az együttes, Csehszlovákiá­ban tizenegyezer ember tap­solt nekik, az N DK-ban diá­kok,, katonák, diniek szóltak elismeréssel teljesítményük­ről, a Masuri-tavak nyaralói- nők százai dicsérték a ma­gyar és a somogyi folklórt. Ideje lenne hát, és jó ér zás­sal töltené el az embert, ha Siófok közönsége is magáé­nak vallhatná régre fiait, lá­nyait, akik egész nyáron a próbák és szereplések miatt lemondanak a fiataloknak járó szórakozásokról, hogy szórakozva nevelődjenek és szórakoztatva neveljenek szá­zakat és ezreket. Biztos va­gyok benne, nem lennének érte hálátlanok. Együd Aidáéi _____________________ i P ALATÁBLA AZ ÜVEG ALATT A SOMOGYI NÉPLAP KÜLÖNKIADÁSA Főszerkesztő: WIRTH LAJOS Szerkesztette: JAVOKI BÉLA Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. í. Telefon: n-510, 11-511 Kiadja a Somogy megyei • Lapkiadó Vállalat. Kaposvár Lalinka Sándor u. 2. Teiefon: 11-516 Felelős kiadó: SZABÓ GABOR Terjeszti a Magyar Posta Ara: i.so Ft. Eng. sz. 27343 SEGESDY KATALIN: TANYA Szedte a Somogy megyei, nyomta a Fejér megyei Nyomdaipari Vállalat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents