Somogyi Néplap, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-29 / 304. szám
Az elődök nyomdokain A Balaton táji szépsége minejig vonzotta a festőket. Híres és nagy .nevű rnűvé- , szék sok gyönyörűséget szerző képpel örvendeztették 'meg a műértö közönséget. A múlt század elején élő festők, Telepy és Ligety népszerűsítették először a Balatont. Itt festett Csók István és számos tanítványa, Ber- náth Aurél és sok más elhunyt és élő. elismert festő, generációkon át. Siófok vendégül látott olyan nagy nevű művészeket, mint Zichy Mihály, akinek műterme ma ig megvan, vagy Töl- gyessy Arthur, akinek képei a Balaton életét mutatják be. Itt festett Boldizsár István, önálló kiállításain a siófoki tájakat mutatja be: az elhunyt Vidai Brenner Nándor Munkácsy- és Szinnyei- dijas festő: Szabó Vladimir Munkácsy-dijas: Halápi Lajos, aki kiállítást is rendezett Siófokon; Újhegyi Gyula festőművész, siófoki rajz* tanár; Tölgyessy László, az mán és Faragó Ákos — reményteljesen várják a várossá alakulást, amely újabb távlatokat nyit a nemes cél megvalósításához. Reméljük, hogy ezzel az iskola vándorlása is megszűnik majd, s helyet kapnak az új művelődési házban. A szakkör először a gimnáziumban dolgozott három évig, ekkor még a modell, dijakat és a rajzeszközöket is saját maguknak kellett megvásárolni. A gimnázium bővülése miatt a Hozbor- vendéglőben kapott új otthont a csoport, ahol társadalmi munkával műtermet alakítottak ki. A fejlődő óvoda-hálózat' igénybe vette ezt a termet is, ettől kezdve hányatott életet élt az iskola. Egy váró* arculatát nemcsak épületei, üzemei, és intézményei adják meg. hanem kulturális élete is. Ehhez járul hozzá munkájáizentgyörgyl Margit: Somogyi móló (olaj) Faragó Ákos: Hajójavító (szén) Kiss Farkas Jenöné: Tanulmányi ej (szén) vaj a képzőművészeti sza- hadiskola jelenlegi tizenegy hallgatója, a maga szerény eszközeivel. A megígért erkölcsi és anyagi támogatással tatán egyszer megszületik majd a siófoki művész- telep is... Ormánál István ji.i iMriwwwgw——— ismert művész fia, aki különösen Balatonkiíiti mezőit örökítette meg pasztelben, és aki egyben a képzőművészeti szabadiskola egyik alapító tagja volt. A szabadiskola 1954-ben alakult, tizenöt taggal. Az akkori községi tanács végrehajtó bizottsága kezdeményezte, s a cél a képző- művészeti ízlés fejlesztése, a tehetsége^ tagok előkészítése volt a művészeti gimnáziumi, vagy főiskolai felvételre. Az iskola alapítója, Mu- zsinszky Nagy Étidre festőművész vallalta a csoport vezetését. A híres nagy banyai iskola ma is itt élő tagja fáradhatatlanul dolgozott s lelkesedett az iskoláért, ma is gyermekeként szereti. Az alapító tagok közül már sokan nem élnek, s az élők talán nem is festenek már. De utódaik minden héten ott ülnek a -bakok" mellett, hogy folytassák az iskola munkáját. Az alapító tagok foglalko- If zása igen változatos. A középiskolástól a festőművészig, a rakodómunkástól a rajztanárig, a villamosmű- vek dolgozójától a nyugdíjasig szinte minden társadalmi réteg képviselője megtalálhat» itt. Az elmúlt ti* zennégy év alatt ebből a szabadiskolából négy főiskolás és öt művészeti gimnáziumi hallgató került ki. Van aki már rajztanár azóta, textiltervező és képzőművész. Akik pedig nem jutottak el ilyen magas szintre. azok továbbra is szorgalmas részvevői a csoportnak. Nevüket ma is őrzi az iskola munkanaplója, és egyéb feljegyzései. Több kiállítás bizonyította már az iskola eredményeit. Az iskola alapítói és jelenlegi vezetőt — Baden KálItalában a jó lelkek büszkék az újjáépült, megszépült városukra, és nem győzik mutogatni a sok mutogatnivalót a vidékről ideszakadt rokonoknak: ez is új, az is új. Ez most épült, az tavaly. Ezt bontják, amazt építik... Itt minden új lesz hamarosan, sok-sok pénzért százszorszép lesz, és mindenki örül, boldog és büszke. Csodásak az eredmények és csodásak a soksok pénzért rendben tartott parkok, árvácskával telitett virágágyak, milliónyi benne az üde százszorszép. Érthető az emberek büszkesége, a magasra tartott fejek, és ugyan ki figyel oda, amikor jön az özvegy mártír képpel, fekete bundában, gyönyörű kalapban — valamikor ö is százszorszép volt —, kosárkával a karján, és lopva körülnéz a kihalt, esti, őszi parkban, aztán fürge szögdécselés közben megrakja kosárkáját százszorszéppel. Aztán egy kényes mozdulattal leporolja bőr- kesztyűs kezét és a százszorszéppel telelopott kosarat átnyújtja újdonsült választottjának, aki időközben odasomf ordáit és olyasféle tekintettel vizsgálgáttá az özvegy bundás gömbölyű felét, mint ahogy tavaszi réten virágszedés közben szokás nézni egy ifjú lányt. A z özvegy elégedett '* mosollyal mérte veiig a megtépázott virág- igyat, majd belekarolt vá- lasztottfába és fürgén meg indultak a temető felé. Ott, a ragyogó holdfénynél elültette a hajdani férj sírjára a parkból lopott százszorCSISZAR ELtK: ÉJSZAKA IBY ANDRÁS VERSEI I Kék fény az égen Emlékezem őszes hajára ■ és latom tágranyílt szemét . amint bámul a tóvüágra — bár nem tudom ma sem nevét — Oft állt a hajó korlátjára hajolva szinte ittasan rácsodálkozva a sirályra, mely könnyű szárnyon elsuhan. A kezét néztem. Érdes ujját, ahogy a korláton pihent, próbáltam megfejteni múltját, B az ismerősen idegent. Hogy először van itt a tónál az látszott rajta. Szüntelen ezt árulta el minden szónál az arca sokkal hívebben. Körötte lányok tarka csokra, egy táskarádió dalolt. Hangos derű hullt a habokra, és minden csupa pompa volt. Kék fény az égen, kék a tóban fehér hajó a kék vizen. És ö nem látott mást valóban csupán a szépséget. Hiszem. A homlokába hullt szeszélyes haját fésülte félszegen lehetett több mint negyven éves és szép volt mégis most nekem 0 adta értelmét a szépnek Véle vált teljessé a táj. Körültáncolták kósza fények, s szállt szállt a sok fehér sirály, . ALKONYAT A szürke égem odafent úszik a májusesti csend s a földre ér palástja. A tájra lassan ráborul, mindenre alkony árnya hull és nő az éj homálya. Kihuny a fény a páasfton, a bokrokból bús árny oson a fák álmodva, állnak. A tó ködöt pipál ma lent, a ködben úszik most a csend hajóján a halálnak» A valóság a lét lazul, minden a szürke, csöndbe hull, nem mozdul semmi már. A tó felett mint könnyű füst lebeg a hold a színezüst merengő nagy madár;.. szépet, hogy a sir is legyen százszorszép. — Hála isten, ez is megvan! — mondta az özvegy miután felegyenesedett és körüljártatta tekintetét a holdfényes temetőn. Megpróbált pár műkönnyet kicsikarni a szeméből, de nem jött elő. Százszorszép Visszafelé nem fért a begyébe nehány dolog. Meg nem állhatta, hogy hangot ne adjon néhány gondolatának: — Talán nem látta meg senki... Ott nem hiányzik, ez a pár darab, itt a síron meg nagyon is mutat. Legalább nem mondhatják a szomszédok, hogy elhanyagolom a sirt. Mindig jár a pofájuk... A parkban any- nyi van, mint a dög, azért gondoltam, hogy onnan. is hallgatás után: — Hiába, abból a kis nyugdíjból nem telik mindenre. És drága a virág! Sokan nem is hinnék, mennyi pénzt kihordlam ide. — A jóisten panasznéven ne vegye tőlem. Holnap gyónnom kell! Még ez is ... Bár ez egyáltalán nem vétek ... Az pedig, hogy az uram sírjára ültettem., egyenesen istennek tetsző dolog. Lehet, meglehet... Hogy biztosan úgy van-e, abban egyáltalán nem volt biztos. Kis szorongás fogta el, de csak pillanatig, f elvillant előtte az a huszonötezer forint, amit kiadott szobáiért kapott a nyáron. — Apróban van egy százasom — fűzte tovább gondolatait —, abból egy húszast bedobok holnap a Szent Antal perselyébe. E zen aztán megnyugodott. A húszassal letudta az egészet, és máris tervezgetett. A huszonöt- ezerre gondolt és arra, hogy jövőre kiadja a fáskamrat is, akkor összejön harmincezer. Ha összejön a pénz, akkor eladja ezt a vén háromszobás lakást — százezret s kap érte — és befizet egy százszorszép összkomfortosra. De nem, mert hagy lakás kell, azt is kiadja, és sok pénzért. A gyász után vesz magának bundá,Uat. Tö b bet. Hal rá ny rózsa szint,, világoskéket* narav cs sárgát, ibolyalilát. Pirosat nem, az túlzás a hatodik X felé. És ha ez meglesz, akkor naponta cukrászda reggeltől estig, mindig más bundában és mindig más barátnővel, és az irigységtől ’ mindig mást üt meg miatta a guta. És megüti Pipitéréket a. harmadikon az egyszobásban a b.árom gyerekkel,, mert nem férnek el, és mert az ezernyolcszázból sem nem kék a bunda, sem nem lila, hanem mert a gyerekeknek nincsen ■ci.pöje. és csak az a gyerek gyerek, aki szépen van öltözködve. M’hn úgy tűnik mulua ' ’ az az ember. aki övének érez mindent ami szép. örül az eredményeknek. büszke a parkra és sohasem mert lopni s-»ó?c*nr- szépet, Cserna Mariann SIÓFOK 1968. XII. 23
