Somogyi Néplap, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-29 / 304. szám
Vasárnap, 1968. december 29. 3 SOMOGVl NÉPLAP A vártnál jóval több utas — Üdülőtáborok Tihanyban és Akaiiban 100 fiatal a történelmi évfordulókra — Japán, Marokkó, Libanon December utolsó napjait írjuk, ilyenkor mindenütt számot vetnek 1968-cal, összegezik, mi történt a tizenkét hónap alatt. A megyei Express Ifjúsági és Utazási Irodát ezekben az év végi napokban is különféle kívánságokkal keresik föl a fiatalok. Balázs Ágnes irodavezető éppen a szilveszterre Lengyelországba utazó fiatalok iratait rendezgeti. — Az idén hány fiatal vette igénybe megyénkben az Express szolgálatait? — Hogy erre pontos választ tudjak adni, el kell különíteni a belföldi és külföldi utakat. 1272 somogyi fiatal utazott az idén szervezésünkben Szegedre, Pécsre, a Duma-kanyarba, Aggtelekre és ki tudja még hány nevezetes magyar vidékre. A belföldi utasok száma a vártnál jóval több, ennek ellenére nem vagyunk elégedettek. Még több fiatalnak tudtunk volna programot biztosítani, illetve sokkal több osztálykirándulás lebonyolítását vállalhattuk volna. Mintegy háromszáz középiskolásnak osztálykirándulást szerveztek; tíz osztályfőnök kereste föl ilyen kívánsággal az Express!. Elég a tervezett kirándulás előtt egy hónappal bejelenteni a kívánt útvonalat, s az ügykezeléstől a szállás és az étkezés biztosításáig mindent elintéz az iroda. (Itt jegyezzük meg — bár nem ildomos beszélni róla — hogy az Expressnek ezeken az utakon nincs nyeresége.) — Az érdekesebb országos eseményekre is szervezünk kirándulásokat, így a szegedi ifjúsági napokra, az ünnepi játékokra Sajnos az a tapasztalatunk, hogy még mindig kevés fiatal használja ki ezeket a lehetőségeket. Egyébként ilyen utak jövőre is lesznek, erre nemcsak a tanulóifjúság, hanem az üzemi KlSZ-szerve- zetek figyelmét is felhívjuk. vesz részt a külföldi utazásainkon. — Melyik volt a legnagyobb érdeklődést kiváltó út? — Száz fiatal utazott novemberben Moszkvába, Leniin- grádba, KijeVbe a történelmi évfordulókra. — Hallhatnánk jövő évi terveikről? — Huszonkét országba kilencvenöt útvonalon szervezünk kirándulást, sokat repülővel, vonattal, autóbusszal, hajóval. Egy-két egzotikus ország ezek közül: Japán, Marokkó, Libanon, Tunézia. — Hány fiatal jelentkezését várják? —■ Körülbelül hétszáz fiatalra számítunk, de ha több lesz, egyáltalán nem haragszunk meg érte... P. D. Befejeződött a lakihegyi rádióállomás rekonstrukciója Születésnapi ajándékként — a lakihegyi rádióállomás üzembe helyezésének negyvenesztendős évfordulóján — szombaton ünnepélyesen felavatták a Kossuth rádió műsorát sugárzó új, 300 kilo- wattos adóberendezést. A lakihegyi rádióállomás rekonstrukciójának befejezése a magyar rádiózás fejlesztésére hozott párthatározat első fontos állomása. A 100 millió forintos korszerűsítés során az új nagy teljesítményű »ikeradón« kívül a követelményeknek megfelelően módosították, korszerűsítették a 314 méter magas antennatornyot, a Fe- tőfi rádió műsorának sugárzására két 86 méteres toronyból álló új irányított antennarendszert építettek. A rekonstrukció után a lakihegyi adóállomás berendezéseivel együtt európai viszonylatban ismét a legkorszerűbbek közé került. Az eredmény: az eddigi 55 százalék helyett az ország területének 70 százalékát sugározza be megfelelő minőségben. A titkosan választott elnök Kilencmillió forint mezőgazdasági hitel Szőlők, gyümölcsösök felújítása — Fellendülőben a kisállattenyésztés A mezőgazdasági hitelek az idén is nagy mértékben hozzájárultak a háztáji gazdaságok fejlesztéséhez. November végéig ezernégyszázan kértek az OTP-től hosszabb lejáratú hitelt szőlő- és gyümölcsöstelepítésre, -felújításra, tenyészállatok vásárlására Tavaly 1316 személy vette igénybe ezt a kölcsönformát. kémek mezőgazdasági hitelt szamócatelepítésre, méhészkedésre. N e hagyjuk néhány mondat időtartamára se kétségek között az olvasót. Bocsássuk előre gyorsan: a tsz-vezetőségek — és külön az elnökök — titkos választása bevált Magyarországon. Nem kevés aggó dalom előzte meg a tsz-törvény idevágó előírásának alkalmazását. A lefutott első ciklus azonban azokat igazolta, akik bíztak a szövetkezeti parasztság józan ítélőképességében, politikai érettségében. Ennek illusztrálására idézhetünk számokat is. Négy éweil ezelőtt 3000 tsz-ünikben még csaknem ezer olyan elnök vezetett, aki egy évnél rövidebb ideje töltötte be tisztségét. Ma viszont az »új« elnökök száma kevesebb, mini háromszáz. Azután az is tény, hogy az eddig megtartott választások, titkos szavazások során a vezetőségek tagjainak csupán 10 százalékát cserélte le a tagság. Tíz elnök közül kilenc a helyén maradt, újra megválasztották a teljesein szabad, demokratikus forma mellett is. Nem került tehát sor »földcsuszamlásra«, de »őrségváltásra« sem. A téma mégis megkívánja, hogy egy kicsit beszéljünk róla. Vegyük először a kivételes, példákat. Néhány helyen valóban előfordult, hogy érdemtelen hangadók kaparintották kezükbe a döntés irányítását. Demagóg nézetek, pillanatnyi hebehurgyaságok következtében komoly érdemeket szerzett, derék vezetőket is kibuktattak korábbi tisztségükből. Ezek a példák azonban' kivételek. Tanulságuk legföljebb annyi, hogy jó lenne a vezetőségválasztás technikáját pontosabban kidolgozni és időt hagyni a tagságnak arra, hogy felelősséggel latolgathasson. A mai módszer mellett ugyanis a döntés gyakran negyedórák alatt születik meg, tehát egy hirtelen felbukkant — vagy »bedobott« — érzelem azonnal elhatározássá is merevülhet. Sokkal nagyobb figyelmet érdemel azonban az, hogy mit is vizsgál hát tulajdonképpen a tagság, amikor az elnök és más vezetők személyéről dönt. Sok száz példa igazolja, hogy elsősorban a régi vezetők vagy újonnan szóba került jelöltek emberségét! Vagyis azt, hogy a szövetkezeti közösség vezetője azonosulni tudott-e a tagsággal. Érezte-e az emberek gondját-baját, arra törekedett-e a gazdálkodás Irányításában, hogy a döntések a tagság érdekeit szolgálják? Megtalélta-e az emberi hangot, a közvetlen érintkezésnek azt a formáját, amely még nem »haverkodás«, de nem is valami megieliebbezheteüen kinyilatkozás? Szinte általános, fő követelmény ez. Inkább a gyenge tsz-ekben vagy az olyan helyeken fordul eió, ahol nincs agronómus, hogy a tagok a szakértelmet helyezik első helyre a követelmények között. Ilyen esetekben szívesen keresnek »kívülről« is elnököt. Másutt elsősorban a helybeliek közül szemelnek ki méltó jelöltet. Miért kell ezt ilyen részletesen elmondani? A tsz-ekben most alakulnak ki az évi végeredmény körvonalai. Sajnos nem kevés példa bizonyítja, hogy némely vezetők ezekben a feszült pillanatokban megfeledkeznek a titkos szavazás teremtette, bizonyos fokig újszerű követelményekről. A munka összetorlódását látva, idegességükben hajlamosai-: arra, hogy ne vezessenek, hanem érdes parancsszavakkal kormányozzanak. Es — bennük lévén még a régi tempó, amely szerint tisztségük jórészt a járás, a hatóságok véleményétől függött — időként hajlamosak arra is, hogy egy-egy szép közgazdasági mutató, egy-egy kifelé láványos vállalkozás kedvéért megnyirbálják a tagság személyes jövedelmének forrásait, jobban mint azt a gazdagabb jövő, a közös vagyon felhalmozásának érdeke megkívánná. Nem akarunk itt arra buzdítani, hogy az elnök — csúnya, régi kifejezéssel élve — a »tagság uszályába« kerüljön. Nem serkentjük a vezetőket elvtelen szavkzatvadászatra. mert annak a közösség jövője látná a kárát. Azt' se állítjuk, hogy túl sok olyan elnök akadna, amilyent az előbb leírtunk. M égis emlékeztetünk a küszöbön álló, jövő évi titkos szavazásra. Nagy kár lenne, ha egyébként a vezetéshez értő, derék, becsületes, a szocializmus ügyét szívükön viselő elnököket, vezetőségeket buktatnának ki ügyes hangulatcsinálók csak azért, mert az illetőkkel »elszaladt a ló«. A közös és az egyéni, a népgazdasági és a szövetkezeti érdekek egyeztetése mindig is fontos volt. Az emberséget, a feddhetetlenséget, a közös ügy okos, hajthatatlan szolgálatát mindig megköveteltük a vezetőktől. Ma azonban már a réginél jobban megköveteli ezt a saját érdekük is. A titkos szavazás teremtette új helyzettel nemcsak a tagoknak, de a vezetőknek is számolniuk kell! I F. B. Két évtized a mezőgazdaság szolgálatában — Ügy hallottuk, hogy jövőre üdülőtáborok lesznek Tihany mellett és Báláton- akaliban is. — Igen, ezeket a középiskolásoknak és a szaíkmunkásfia- taloknak szervezzük, nagyon olcsók, kétszázötven forint egy hétre kulturális lehetőségekkel állandó felügyelettel. Az utazási iroda a falusi fiatalokra is gondolt, amikor egyhetes búdapesti üdülésre adott lehetőséget A programban a városnézéseken kívül gyárlátogatás és irodalmi délelőtt is szerepel. — Most pedig lássuk, hogy hány somogyi fiatal járt az idén külföldön az Express szervezésében. — Hatszázhatvanan voltak, rengeteg útvonalon Hogy csak néhányat említsek: jártak a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Lengyelországban, Ausztriában, Hollandiában, Svájcban — egyszóval Európa majdnem minden országában. Két kaposvári középiskolának szerveztünk külföldi osztálykirándulást Lengyelországba, illetve a Német Demokratikus Köztársaságba. Örvendetes jelenség, hogy egyre több üzemi fiatal Az OTP-től kölcsönzött kilencmillió forint nagy részét kisállattenyésztésre kérték. Az idén különösen sokan vásároltak galambot. Ez azzal magyarázható, hogy a húsgalamb exporteladási lehetősége kedvezően alakult. Tábori Ottó hitelcsoport^vezető tájékoztatása szerint a kért hitelek harminc százalékát kisállattenyésztőknek fizették ki. Ugyancsak a kölcsönök harminc százalékát teszi ki az az összeg, amelyet szőlő és gyümölcsös telepítésére adtak. Az OTP csak nyolcezer forinton felüli hiteleknél kért számlát. Tizenötezer forintos kölcsönnél ötéves törlesztési időt adtak. Az idén rossz esztendejük volt a méhészeknek, ezért sok méhcsaládot eladtak. Ezek vásárlására, valamint cukor beszerzésére is többen csak az OTF segítségével vállalkoztak. Sertés és szarvasmarha vásárlására viszonylag kevesen vettek föl mezőgazdasági hitelt. Érdekes, hogy nemcsak mezőgazdasági dolgozók, ha- I nem ipari nyugdíjasok, külön- I böző foglalkozású, kerttel, te- I lekkel rendelkező városiak is A cukorgyár a répafeldolgozási üzem tartamára / > r /<• r " • erji es not dolgozókat felvesz Havi kereseti lehetőség: Férfi dolgozók részére — munkahelytől függően 2000 Ft-lól — 3000 Ft-ig. Női dolgozók részére — munkahelytől függően 1200 Ft-tól — 1650 Ft-ig. Vidéki férfi dolgozóknak a gyár szállást és napi háromszori étkezést — térítés ellenében — biztosít. Utazási költséget térítünk. P gyártás után léptek az ünnepi díszbe öltöztetett elnök- ségi asztalhoz, és átvették a jubileumi jutalmat a megyei vállalat igazgatójától. Az idős és fiatal munkatársaik hosszú tapsa köszöntötte őket. És meigilletődött, elismerő tekintetek. Mindketten azok közé tartoznak, akik a gépállomások megalakulásakor ülték traktorra, és azóta is hűek maradtaik az immár két évtizedes szervezethez. Az állomások megalakulásának megyei jubileumán jutalmat topott a két egykori traktoros, a mostani szerelő, illetve gépkocsivezető. 1. Molnár Lajos most szerelőként dolgozik Tapsonyban. Amiről beszél, mindaz előttünk játszódott le annak idején. Ugye emlékszünk még a dübörgő körmösökre? S itt- ott nem férfi ült a nyeregben, hanem lány, asszony ... — Én is, mint akkor any- nyian, traktorosként kezdtem — mondja a szerelő. — G— 35-össel szántottam. Tíz esztendeig ültem a traktor nyergében, aztán esztergályos lettem a műhelyben... Hogyan is volt? Kettős feladattal kellett megbirkóznunk. Munkát kellett először szerezni, aztán bizonyítani, hogy megéri velünk dolgoztatni. Nagyszakácsitól Szőkedencsig jártam a határt, és már úgy ismertem ott a földeket, mint a tenyeremet. Bennünket, traktorosokat általában megbecsültek az emberek, de hogy előnyösebb a traktor, mint a ló- vagy az ökörfogat, azt bizonyítani kellett. Azt mondták: »A traktor nekünk nem fog trágyázni __« Hát igen, í gy kezdődött. És őrizetlenül bizony dehogy mertük hagyni a gépet, hiszen szabotázsokról lehetett hallani. ' Éjszaka, ha éppen nem dolgoztam, a traktorról álmodtam ... Gadányba rendeltek 1952-ben, húsvét előtt. Az emberek kijöttek az utcára, nem akartak beengedni, azt mondták: »A mi határunkban nem szánthat traktor!« Hogy miért mondták ezt? Valamelyik traktorostársam előzőleg a faluban dolgozott, rossz munkát végMolnár Lajos. zett, s ezzel rontotta a többiek. tekintélyét is ... Később aztán kihozták a földre az ebédet, a vacsorát, hogy ne kelljen hazamennünk. Így változott meg a vélemény a gépi szántásról. — És mit szólt a család ehhez a nehéz munkához? — Sok nő dolgozott akkoriban velünk. Hogy ők most merre vannak, nem tudom. Férjhez mentek, családot alapítottak, ott voltak ők is a gépállomások születésénél, és együtt vállaltuk ezt az úttörő munkát az akkori kényelmetlen traktorokon. Az én feleségem is traktoros volt, amikor összeházasodtunk, 1952- ben. Ö két évvel korábban Nagybajomban ismerkedett meg a traktorral. Mint férj és feleség sokáig egy gépen váltottuk egymást. Azt hiszem, a hagyomány folytatódik, mert egyik fiúnk most ipari tanuló itt, a tapsonyi állomáson... 2. Nagyfi Imre most a tapsonyi állomás egyik teherautóját vezeti. A gépállomások megalakulásakor ő is traktorosként kezdte: — Garai Vendel mellett voltam segédvezetö. ötven- ben vontatás lettem. Otthon, Nagyszakácsiban még csak elboldogultam valahogyan, de másutt »be kellett mutatkozni«. Minden nap vizsgáztunk. Kijöttek a táblára, nézték a szántást, és bizony nem mindenki szemlélte jóindulatúan a munkánkat. Volt jogos kifogás, de akadt eset, amikor felnagyították a hibákat. Nagyon szívesen csináltam, amit rám bíztak, pedig nem volt könnyű. Nappal a mezőn dol- koztam a gépemmel, éjszaka szállítottam, mert így hozta a szükség. A traktorosok dolga ma sem könnyű, de a miénknél, ahogyan nekünk meg kellett fognunk, mindenképNagyij Imre. pen könnyebb. És ez igy van rendjén. — Nagyon fiatal lehetett akkor. Mi a véleménye azokról, akik annyi idősek most, mint akkor maga volt? Hogyan állják meg a helyüket? — A mostani fiatal traktorosoknak az élete már más. Korszerű, univerzális r • r kel dolgoznak, ezekkel szebb munkát lehet végezni, s most már elismerik a gépi murika fölényét, nagy jelentőségét. Azokról beszélek, akiket ismerek: többségük szereti a gépet, jól bánik vele, és igyekszik megfelelni a növekvő követelményeknek. Üj traktorosnemzedék nőtt fel, s ők már nem nálunk, az állomáson, hanem az állami gazdaságokban és terme1 ^szövetkezetekben dolgoznak, sokkal jobb körülmények közölt, mint mi régen. Ha üzenhetnék nekik, azt mondanám, szeressék nagyon a drága pénzért vett és gondjaikra bízott traktort, és hallgassanak a velük, közöttük dolgozó idősebbek véleményére. Hiay- gyék el, mi azért töltöttünk el kerek két évtizedet a mezőgazdaság szolgálatában a különböző gépeken vagy a műhelyekben, mert erre tettük föl az életünket, fiatalságunk legszebb éveiben köteleztük el magunkat erre, és hűek maradtunk elhatározásunkhoz ... * * * U evesen aktív traktoro^ sok ma már azok közül, akik a negyvenes évek végén vállalták ezt az akkor nagyon újszerű munkát. Ki tudja, találni-e még csak mutatóban is egyet-kettőt azok közül a régi traktorok közül, amelyek akkor végigdübörögtek a dűlőutakon? És aki-k megtették ezt a nehéz utat., végigcsinálták a mezőgazdaság gépesítésének forradalmát — olykor még ma is arról a traktorról álmodnak. Fiatalok voltak, úttörő műn- ' vállaltak. Megérdemlik, ' -zteljék, megbecsüljék Hernesz Ferenc I
