Somogyi Néplap, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-28 / 303. szám

Szombat, 1968. december 28. 3 SOMOGTt NBPIjAP ÖTÖDSZÖR IS KIVÁLÓAK... A művelődési ház udvarán — Biczó Karoly őrnagy pa- parancsnokkal az élen — fel­sorakoztak a határőrök. Ki­hozzák az alegység zászlaját, s kezdődik az ünnepség. A járás és a község vezetőim kí­vül eljöttek a KISZ, az úttö­rők, a termelőszövetkezet kép­viselőd is, hogy jelen lehesse­nek, amikor a határőrök ötö­dik alkalommal kapják meg a kiváló alegység címet 9 9 * — Ilyen eredmény elérése csak ott lehetséges, ahol jó a kollektív szellem, ahol pa­rancsnokok és beosztottak egyaránt lelkiismeretesen te­vékenykednek esküben vállalt kötelességeik teljesítéséért — mondotta Muka Sándor őr­nagy, amikor átadta a kiváló cím elnyeréséről szóló okleve­let s a jelvényeket az egyéni­leg is kiváló eredményt elért határőröknek. Dr. Papp Ferenc a Barcsi Járási Tanács vb-elnöke is elismerőleg szólt a határőrök munkájáról, s arra kérte őket hogy a jövőben is ilyen fele­lősséggel őrizzék határainkat — ígérem, hogy így lesz, azon leszünk valamennyien, hegy jövőre ismét ilyen ünnep­ségen találkozhassunk — vála­szolt a jókívánságokra beosz­tottai nevében is a parancs­nok. • » • A fehér asztál mellett jó hangulatban folytatódott az J Üttörök és kiváló határőrök. Az alegység parancsnokai és a leszerelt határőrök. ünnepség Együtt szórakoztak a határőrök s a község vezetői. Kereszthegyi Ferenc tanácsel­nök, Dunai István párttitkár, és ott voltak az úttörő határ­őrszakaszok képviselői is. Hi­szen abban, hogy a határőrök ötödször is megszerezték a ki­váló címet, nagy szerepe van annak, hogy igen jól együtt­működnek a lakossággal. Eljött az ünnepségre Balázs László, a Nagykanizsai Gép­gyár dolgozója és a barcsi Pirics János is — leszerelésük előtt kiváló határőrök voltak —, hogy ezen az emlékezetes napon együtt ünnepelhessenek régi társaikkal. • • • Mérlegeljük a kanizsaiak javaslatát! Rögtön szemembe ötlött a Népszabadságban a rövid tu­dósítás, amely a murai víz­mű fölépítéséről számol be. 1971 végére elkészül 'a Nagy­kanizsa és környéke ellátá­sáról gondoskodó murai víz­mű. 1972 elején már napon­ta hatezer köbméter vizet szolgáltat a szomszédos za­lai város vízmüve. Amint a cikkből kiderül, a kutatófú­rások adatai szerint szinte kimeríthetetlen böségü a kínra folyó völgyének víz­lelő helye, s így az is szóba került, hogy innen látják el vízzel Zalaegerszeget is. Ez a tudósítás eszembe dézte a nagykanizsai veze­tők május elejei kaposvári látogatását. A szomszédos város küldötteit Németh Fe­renc, a megyei pártbizottság első titkára is fogadta. A közvetlen hangú eszmecse­rén szó esett a két város jö­vendő kapcsolatairól is. Eközben a vízellátás jelevé­ről és jövőjéről is beszélget­tek a somogyi és a kanizsai vezetők. Mózes Pál, a Nagy- kanizsai Városi Tanács vb- elnöke elmondta az akkor még nem szentesített murai vízmüépítés tervét, s azt ja­vasolta, hogy fogjon össze Kaposvár és Nagykanizsa a Mura folyó völgyének kiak­názására. Indokolta ezt a be­szélgetésen hallottakkal, hogy az egyre terjeszkedő és fejlődő Kaposvárnak továb­bi kútfúrásokra és -bekap­csolásokra van szüksége ah­hoz. hogy a mostani állapot ne átmeneti legyen. A javaslat hasznáról most lehetne igazán dönteni, ami­kor az országos lapokban megjelent tudósítás szerint hosszú tárgyalássorozat után végre zöld utat kapott a murai vízmű építése. t,. G. Üres diákotthoni helyek Nagyatádon TÁRCISÜGT? Első hallásra okkal tanús­kodhat bárki, ahogyan e so­rok írója is tette: »Nagy­atádon, a hipermodern új diákotthonban 40 hely üres, gazdára vár.« Közismerten Kaposváron és másutt is százával kénytelenek a rá­szorult diákokat elutasítani — helyhiány miatt. Nagy­atádon mégis betöltetlen 40 hely. Az üres helyek magyarázata látszólag nagyon is elfogadha­tó. A diákotthon berendezésé­hez mintegy 370 000 forint­tal hozzájárult a Munkaügyi Minisztérium, s vállalta a fenntartási költségek egy- harmadát is. Ennek fejében a 192 személyes intézetben szabadon rendelkezik 60 diákotthoni hellyel. Ezeket csak olyan ipari tanulónak adhatják, aki e szaktárcához tartozó üzemmel, illetve vál­lalattal kötött szakmai szer­ződést. Következésképpen a helyi iparral (tanácsi válla­lat, ktsz-ek stb.) vagy más minisztériumhoz tartozó üzemmel szerződő szakmun­kástanulók nem kaphatnak he­lyet a nagyatádi diákotthon­ban. A Munkaügyi Miniszté­rium lépcsőzetesen, vagyis évről évre fokozatosan, meg­határozott keretszámmal kí­vánja benépesíteni az I., II. és III. éves tanulóknak fenn­tartott helyeket. Így adódott, hogy az első évben mindössze 15 Mü. M-szerződésű ipari ta­nulót helyeztek el itt. Űjabb öt tanuló elhelyezését — aki­ket időközben valamilyen ok­nál fogva a Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat »elszipkázott« az állami épí­tőipartól — csak nehezen si­került biztosítani. (Értük a vállalat telje® térítési díjat fizet.) Egy szó mint száz, 40 komplett diákotthoni hely ma is betöltetlen a nagyatádi diákott honban. Mi következik mindebből? Nagyatádon tucatjával kény­telenek elutasítani ipari tanu­lókat csak azért, mert a ktsz- szcl vagy éppen egy másik tárcához tartozó üzemmel kö­töttek szakin unkástan uló-szer- zödést. Köztük olyanokat is, akik például kora hajnalban járnak be Felsőbogátpuszíá- ról a munkahelyükre és az iparitanuló-oktatásra, s csak késő este jutnak haza. Cso­da-e, hogy nap közben elal­szanak a tankönyv mellett? Olyanokat is, akik még így sem képesek bejárni, s emiatt kénytelenek — albérletben — súlyos anyagi áldozatot hozni f továbbtanulásukért —, amely mellesleg vállalati, megyei és népgazdasági érdek is. Ugyan­ekkor elképzelhető, hogy ná­luk sokkal kedvezőbb helyze­tű fiatalok lakói a kényelmes, modern diákotthonnak, hi­szen — »szerencsés kézzel« — Mü. M-szerződőst írtak alá. Hogyan magyarázzuk meg ezt a helyzetet például azok­nak a ' konzervipari tanulók­nak. akik úgy tudták szerző­désük megkötésekor, hogy diákotthonban lakhatnak? A megye szakmunkás-után­pótlása és ennek szolgálatá­ban a diákotthoni helyek el­osztása mégsem lehet tárca­ügy és szerencse dolga sem lehet. A végső megoldás cak az le­hetne, ha mind a tanácsi, ma­gán- és szövetkezeti iparhoz szerződött, mind a Mü. M-szerződésű tanulóik — te­hát mindazok, akik egy és ugyanazon Mü. M iparitanu- ló-intézetben tanulnak — egységes elbírálás alá esné­nek. S lehetőleg itt, az iskolá­ban döntsék el arra hivatot­tak: ki jogosult leginkább a diákotthoni helyre és ki nem. Wallinger Endre Év végi bizonyítvány a kenyérről Javult a minőség — A tamási sem volt jobb „Fejletlenek“ a kiflik Eredményes volt az első esztendő Évzáró küldöttgyűlés az Észak-somogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségénél A fennállása óta eltelt egy esztendő munkáját értékelte hétfőn az Észak-somogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége. Fiatal szervezete ez a közös gazdaságoknak, egyi­ke a megye három területi szövetségének. Az összejövetelen a siófoki, a marcali és a fonyódi járás termelőszövetkezetei­nek küldöttei erről a rövid, de tevékeny múltról hallgatták meg Kékesi Jenőnek, a szövetség elnökének az elnökség ne­vében elmondott beszámolóját. Amikor megjelent a kapos­vári boltokban a kerek kenyér, a kereskedők idegenkedve fo­gadták. A sütőipar viszont ép­pen ennek a gyártásával fog­lalkozott szívesebben, és szak­boltjaiból alig győzte ellátni a vevőket. Igaz, a háromkilós kenyér mérése, eladása több munkát adott, mint a kétki- lósé, a vásárlók azonban egyre jobban megszerették. Mivel az új termékforgalmazási rend­szer módot ad a kereskede­lemnek, hogy onnan rendeljen árut, ahonnan akar, a Somogy megyei Élelmiszer-kiskereske­delmi Vállalat Tolna megyé­ből, Tamásiból is hozott ke­nyeret a kaposvári boltokba. Csakhogy időnként késtek a szállítások, a nagy távolság miatt nem tudták az igényeket minden esetben teljesen kielé­gíteni. Annak, hogy ma már nincs tamási kenyér Kaposváron, el­sősorban mégis az az oka, hogy a Tolna megyéi sütőüzemnek nem sikerült fölvennie a ver­senyt a somogyi sütödék tér­itekéivel. így vélekedik a me- ftyei tanács kereskedelmi osz­tálya is. A kaposvári kenyér minősége javult az utóbbi ne- negyedévben. Pontosabban azóta eszünk jobb kenyeret a megyeszékhelyen, amióta újra — s új — technológiával ter­mel a kaposvári gyár. Mivel a vásárló csak az ér­zékszerveire hagyatkozhat, nem tudja pontosan meghatá­rozni, milyen is a kifogástalan kenyér. Vékony, ropogós a hé­ja omlós, lágy, de rugalmas a bele. Pontos vizsgálati eredmé­nyekkel szolgál visizont a Mi­nőségvizsgáló Intézet. — Sajnos a konkurrencia nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket Amennyire vár­tuk, nem javult a somogyi sü­tőüzemek termékeinek minő­sége. Bővült viszont a válasz­ték, hiszen a Sütőipari Válla­lat hatféle kenyeret ad a bol­toknak. Csupán a kaposvári gyárat kellett figyelmeztetni októberben, hogy egyre köny- nyebb a tenyér. A vajaskifli minősége 'közepesnek, a fehér tenyéré éppen, hogy elfogad­hatónak mondható. Súlyhiány a vidéki üzemekben sütött kif­lik, zsemlék mérésekor fordult elő. Ebben a barcsi é® a bala- tonfenyvesi sütöde vezet — tá­jékoztatott bennünket Juhász Árpád, a Minőségvizsgáló In­tézet igazgatója. Vidéken sem­mit sem javult a sütőipari ter­mékek minősége A korábbi gyakorlattal szemben mindin­kább tetszetős pékárut adtak a vásárlóknak a szakboltokban és az élelmiszerüzletekben. A szállítási körülmények meg­változtatásával, a tárolási le­hetőségek javításával ízlése­sebb kenyeret, süteményt kap­ni a boltokban. Egyre ritkáb­ban fordul elő, hogy laposra nyomódott kenyeret, »horpadt« zsemlét tesznek a vevő elé. A javuló minőségnek kö szönhető, hogy egyre több ke­nyér fogy Kaposváron. Pedis csak a finomfehér kenyér /bi zonyítványa mondható jeles­nek, a többi pékárué nem. Hárman kaptak munkájuk után egyénileg is kiváló jel­vényt: Kolompár Ferenc szakszervezetó már a harma­dikat, Gulyás László szakasz- vezető, az alegység KISZ-tit- kára a másodikat, Zak József határőr pedig az első kiváló jelvényt vette át az ünnepsé­gen. — Mi, öregkatonák hamaro­san leszerelünk... Megfogad­juk, hogy becsülettel szolgá­lunk az utolsó pillanatig, hogy leszerelésünk után, a jövő év végén bennünket is meghív­hassanak majd a hatodik ki­váló ünnepségre — mondotta társai nevében Gulyás László KISZ-titkár. S hogy ez sikerülhessen, februárban ismét megkezdődik az alegységnél a Katonahősök nyomdokain mozgalom, hogy a katonafiatalok megismerhes­sék és követhessék a magyar történelem nagyjainak példá­ját Az új szervezet munkarend­jét viszonylag rövid idő alatt kialakították, munkatervet ké­szítettek, s miután létrehozták a megfelelő függetlenített ap- paráustf hozzáfogtak az érde­mi tennivalókhoz. Az elnökség több, a termelőszövetkezetek önállóbb gazdálkodását előse­gítő kérdést tűzött napirendjé­re eddig, így például a gazda­sági és vállalati vezetők rész­vételével megvitatták a terme­lőszövetkezetek és a velük szerződéses kapcsolatban álló vállalatok jobb együttműködé­sének lehetőségeit. Értékelte az elnökség a három járásban működő termelőszövetkezeti közös építőipari vállalkozások munkáját, a tsz-ek gépjavítási tevékenységét, fölmérték az áruértékesítési és -beszerzési problémákat Napirendre tűz­ték a jogtanácsosi körzetek kialakítását, a legújabb törvé­nyek végrehajtásával össze­függő tennivalókat, a munka­díjazási tapasztalatok elemzé ■ sét és a munkaverseny szerve­zését. A szövetség munkájának eredménye, hogy hozzáértő emberek kezébe került a há­rom járásban a termelőszövet­kezeti erdők sorsa: a tagszö­vetkezeteknek mintegy 15 000 hold erdeje van, s a szövetség a megyei és járási szakembe­rek közreműködésével ezen a területen 11 erdészkörzetet se­gített alakítani. A szövetség egységes ügyrendet dolgozott ki a tsz-ekben alkalmazott er­dészeknek, s ezek az emberek a telepítéstől a kitermelésig, illetve a hasznosításig minden­nemű erdőgazdálkodási kér­dést átfognak a termelőszövet­kezetekben. Kezdeményezték gépjavító vállalkozások létre­hozását, s ma már Kerekiben, Pusztakovácsiban és Sávolyon működik ilyen vállalkozás. Se­gítettek a vetőmagvak beszer­zésében; a növénytermesztés­ben és az állattenyésztésben követhető legjobb módszere­ket ankétokon, tapasztalatcse­réken népszerűsítették. Nem­csak a tagszövetkezetek között, a társszövetségekkel is igye­keztek eredményes kapcsola­tot tartani: így született meg az idén augusztusban a két szövetség, a dél-somogyi és az "•szak-somogyi terület ‘ közös íruértékesítési és -beszerzési vállalkozása. Ez a vállalkozás december 1-ig ötmillió forintos forgalmat ért el. Az elnökségi beszámoló utá* az ellenőrző bizottság jelenté isét hallgatták rr»g a kűHö-tek, majd ejváij h- — v.-ek’-'e ért végit az ? nv.igyi Termel őrző vetkezetek T rületi Szövetségének küldöttgyűlése. (Nagy) ÓVJA EGÉSZSÉGÉT! fogyasszon Csipkeszorpöt! Sz. L. 15—16 éves lányok! Jelentkezzetek fonóipari tanulónak! ■Jelentkezni leltet mindazoknak — személyesen, vagy írásban , akik az általános iskolát elvégezték. Személyes jelentkezés 1969. január 6—11-ig, írásban 1963. december 20-tól 1969. január 11-ig. Az írásban jelentkezőket, a felvételi elbeszélgetés időpontjáról értesítjük, a szóban jelentkezőkkel pe­dig közöljük. F AMUTFONÓ-1PAKI VÁLLALAT Kaposvári Gyára, Jutái út 6. (7871) IfcBlIoRcBfolc, figyelem! A Mezőgazdasági Gépjavító V illalat , < lű ;; ...... ciz 1969. évre :v _y mennyiségű KÖTŐELEM NEMESÍTÉSÉT vállalja, rövid teúrHőr Ezenkívül vállal: betétedzést, lágyításí, normalizálást, öregbítő f •• ' "í . S Z£RS" * -*■ r. v ­Ár megegy-»zís sprint. Érdeklődni lehet: a vállalat termelési osztályán Címünk: Veszprém, Viola u. 12. Telefon: 121-72. ______________ (93531)

Next

/
Thumbnails
Contents