Somogyi Néplap, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-19 / 297. szám
Csütörtök, 1968. december 19. 3 SOMOGYI NÉPLAP MIT TETTEK \ KAPTAK : Számvetés egy csoportvezetővel A Mosonmagyaróvári MeVISS ZALÁTOGATÓBAN a nagyatádi új diákotthonban Közösség és önkormányzat — Meddig tart a gyerek hátrányos helyzete? isl§ v I ÉS 4 Malii Ügyesen, begyakorlottan osztják szét a második fogást. zógazdasági Gépgyár Kaposvári Gyáregységében megkerestem Gyúr ina Pált, az iro- daszekréinyeket készítő üzem csoportvezetőjét, és számve- vetést csináltunk vele az 1968-as évről. Főként az érdekelt, hogy mit produkáltak, s mit kaptak viszonzásul munkájukért. Rossz kezdet — jó folytatás A fiatal lakatos elmondta, hogy ez az év igen rosszul kezdődött. A szekrényműhely dolgozóinak ugyanis az év első hónapjaiban a tavalyi lemaradást kellett pótolniuk. Az idei feladatok végrehajtásához csak áprilisban kezdhettek hozzá. Váratlanul érte őket az a javaslat, hogy a műhely dolgozói kössenek szocialista szerződést a vállalat vezetőivel arra, hogy december 10-re legyártják a háromezer szekrényt. — Sokat gondolkodtam, nem könnyelmüség-e aláírni ezt a szerződést — így Gyuri- na Pál. — Aztán végül is döntöttünk: aláírjuk. Tudtam, ha csatát akarunk nyerni, akkor mindennap el kell végeznünk az egy napra eső feladatot. Először tehát ezt kellett tisztázni. Aztán jött a rendteremtés. Mindenekelőtt megtisztítottuk a műhelyt az intrikától. A jó szándékúak- nak pedig megmagyaráztuk, mi a cél, és hogyan lehet elérni. Aztán hozzákezdtünk a munka alapos megszervezéséhez. — Kezdetben döcögött a munka Ám az első fizetés után látszott, hogy az embereink örülnek és bíznak. Ügy éreztem, az a véleményük: nem handabanda, amit mondtam .. Tiszta üzem — tiszta légkör A bizalom légköre egyre Inkább stabilizálódott. Alii megpróbálta ezt kikezdeni, azt elsősorban Gyurina Pál leplezte le. — Ha a fülbe súgás figyelemre méltó volt, odahívtam azt is, akiről szólt a nóta — mondta. — Egypárszor bizony a fül besúgónak kellett szégyenkezni. Az embereknek azt akartam bebizonyítani, hogy engem a munka és az ezzel kapcsolatos problémák érdekelnek; nem vagyok kíváncsi a fülbe súgott szövegekre. Le is szoktak az ilyesmiről. Megtisztult a légkör. Ahogy a légkör megtisztult, úgy lett szebb a munkahely is. Gyurina Pál azonnal figyelmeztette a rendet- lenkedőket Reagált az olyan megjegyzésekre is, hogy »minek itt olyan nagy rend?« — Végül is meggyőztem a munkásokat arról, hogy csak akkor lehet igazán jól dolgozni, ügyelni a minőségre, pontosságra, ha tisztaság van. El is nyerték a legtisztább üzemrész címet. Ez egy hulladékos vasipari gyárban igen nagy szó. — Egyre inkább sikerült a munkára irányítani a figyelmet. Ennek köszönhető, hogy akkor is elvégeztük a napi teendőt, amikor a vállalat nem tudta megtartani a létszámra vonatkozó ígéretét, s hárommal kevesebben dolgoztak a kelletéinél. Amikor elérkezett december 10-e, megkönnyebbülten sóhajtottak föl: teljesítették a szerződésben vállaltakat, az egész évi tervet. Ötezer forint többletj övedelem A szekrényműhelyben nőtt a jövedelem. Kizárólag abból, hogy a gyáregység vezetői a szerződés aláírásával lehetővé tették a szekrényeseknek a terv 110 százalékra való túlteljesítését (a többi részlegnél erre nem adtak engedélyt), itt havonta minden munkás 200 forinttal többet keresett. De más módon is hasznát látták szorgalmuknak. Azzal, hogy kellő időben elvégezték feladatukat, jelentősen előmozdították a nyereség növelését, nagyobb részesedés kiosztását tették lehetővé. A nyereségrészesedéssel együtt előreláthatólag öt-hatezer forinttal növekszik egy-egy munkás egész évi jövedelme. Gyurina Pál a rendelet értelmében mintegy tízezer forintot kap a nyereségből. Érdemes voilt tehát egész éven át szorgalmasan, kitartóan dolgozni. Sz. N. November elején ünnepélyesen felavatták a megye legszebb diákotthonát Nagyatádon. Október 20-án költöztek be lakói: 4') általános és 92 közéspiskolás meg 20 ipari tanuló. A praktikus berendezésű, kényelmes, szép és modem intézetet annak idején már b "ul.u't’.'k. Most' •> szalátogattunk ide megtudakolni, hogva illés ikeritei őrié új közösségi életükbe ezek a diákok, milyenek az első a paszta la tok? Az intézet igazgatójától és igazgatóhelyettesétől vártam választ erre a kérdésre. Ami természetes, minden ilyen közösségbe lépő fiatal számára az első három-négy hét a legnehezebb. Megszokni új otthonuk házirendjét, fegyelmét, a közös étkezések és a'közös tanulási idő és a közös szórakozások formáit, az egymáshoz való alkalmazkodást. És főleg — a kislányoknál — a hirtelen környezetváltozást is, az otthon hiányát, ami olykor még a felnőttek hangulatát is befolyásolhatja. Ilyenkor hosszú még az a négy-öt hét, a rendkívüli hazalátogatást viszont ki kell érdemelni. Mindenekelőtt megalakul- | tak a primérközösségek. Megtörtént a névadás; egy-egy kisebb tanulócsoport példaképet választott magának. Ennek az érzelmi hatása igen jelentős az átlagosan nyolctagú kis közösségekben. Kezdettől kialakították a napos-ügyeletes rendszert, kijelölték a reszortfelelősöket — és viszonylag rövid idő alatt sikerült belezökkenniük a napi program. a közösségi élet rendes kerékvágásába. Nemrégen pedig megválasztották a diákotthoni önkormányzat testületét, a diáktanácsot. Ennek tagjai arányos részben gimnazisták, illetve úttörők. Ebédidő van, lesétálunk a tágas étkezőhelyiségekbe. Egymás után érkeznek, s fegyelmezett rendben várakoznak sorukra a csoportok. 450 men- zás diákra és napközisre főznek itt, s a gyors tumusvál- tások ellenére is a diákottho- nosok csak délután kettőkor kezdhetik meg az ebédelést. A terítő ügyeletesek letakarítják, szivaccsal letörlik, majd megterítik az asztalokat. Kihordják a levest, és sorbaáll- nak a tálaló előtt a második fogásért. Mindezt meglepően gyorsan, ügyesen, begyakorlottan végzik. Nagy Árpád igazgatóhelyettes hozzám fordul: — A napokban az egyik kollégista kislány panaszkodott: »Tetszik látni, mi nem hagyjuk így az asztalt...« Gimnazisták étkeztek előttük, s bizony hanyag munkát végeztek. »Mit tennétek?« — érdeklődtem. Azt válaszolta, hogy »beszélünk velük. ..« S többet nem is volt különösebb ok a panaszra. Egyre inkább látszik, magukénak érzik, s saját otthonuknak tekintik ezek a fiatalok az intézetet. Horváth István igazgatót arról kérdezem, milyen távlati célt tűztek maguk elé az önkormányzattal, a belső diákotthoni nevelőmunkával? — Szocialista kollégiummá alakulni... Ehhez az objektív feltételek adottak. Tanulmányi eredményben az anyaiskoláénál egy tizeddel jobbat kell a kollégiumi közösségnek felmutatnia... — S mi okozza a legnagyobb gondot? — Hátrányos helyzetű általános iskolásaink... Ezek a tanulók különböző helyekről és külterületi tagiskolákból jöttek, illetve a kutasi diákotthontól vettük át őket Mivel év közben indultunk; tizenhárom osztályban tudtuk elhelyezni a negyven gyereket. Ez sok nehézséget okoz nekik is, nekünk is. Tizenhárom osztályfőnökkel és mintegy harminc szaktanárral kell kapcsolatot tartanunk. S bizony nem is egy esetben már az első héten türelmetlenséget tapasztalhattunk egyik-másik szaktanár részéről. »Beröpült« egy-két egyes, ami azután alaposan megnyirbálta ezeknek a tanulóknak az amúgy sem nagy önbizalmát. Persze olyan neve» lő is volt, aki bejött a diákotthonba, érdeklődött tőlük, és bátorította, segítette őket a hiányok pótlásában ... Kikerülhetetlen itt a kérdés: Meddig tart egy tanuló hátrányos helyzete? Vajon megszűnik-e azzal, hogy — tanév közben — Nagyállás- pusztáról, Rinyabesenyőről vagy más kisebb iskolából bekerül a szép, modern diákotthonba? Szerintünk nem szűnik meg, s ebben a diákotthon nevelői is egyetértettek. A gyerek hátrányos helyzete mindaddig tart, amíg szaktanárai, osztályfőnöke és társai segítségével föl nem zárkózik és képes eleget tenni az erősebb iskola tanulmányi követelményeinek. Talán azóta a nagyatádi iskolában is foglalkoztak ezzel a kérdéssel... Wallinger Endre SZERELŐK „A honvédelmi nevelés egész társadalmunk ügye” Beszélgetés Csek Józseffel, a Kaposvári Járási Tanács vb-elnökével A kaposvári járást úgy emlegetik a Magyar Honvédelmi Szövetség megyei vezetői, mint ahol a legeredményesebben folyik a honvédelmi nevelő munka. Ezért is kerestük meg Csek Józsefet, a Kaposvári Járási Tanács vb-el- nökét, hogy megkérdezzük, hogyan segítik a községekben levő MHSZ- klubok tevékenységét, milyen politikai és anyagi támogatást nyújtanak nekik. — Mi a véleménye a honvédelmi nevelő munkáról? __ Ez a feladat egész társadalmunk ügye, hiszen fontos szerepe van fiatalságunk szocialista hazafiságra nevelésében. Segít a nemzeti érzés ki- fejlesztésében, eredményeink megbecsülésében, s arra neveli ifjúságunkat, hogy tettekkel járuljon hozzá országunk fejlődéséhez, ha pedig a a szükség úgy kívánja, fegyverrel védje a szocialista hátát Olyan hatalmas feladat ez, a mit az MHSZ egyedül képtelen eredményesen elvégezni, s ezért a siker elengedhetetlen föltétele, hogy együtt és tervszerűen dolgozzon a párt-, az állami és a társadalmi szervezetekkel. , — A járásban levő MHSZ- klubok megfelelnek ennek a feladatnak? — Áprilisban a járási pártvégrehajtóbizottság, szeptemberben pedig a járási tanács vb tárgyalta az MHSZ munkáját. Mindkét fórumon azt állapították meg, hogy eredményes munkát végeztek. A járás lakóinak nyolcvan százaléka vett részt a szervezett polgári védelmi oktatásban, a különféle klubok munkájában. S az, hogy járásunkban 45 MHSZ-klub tevékenykedik — ez sok mindent elárul. A kiskorpádáak nemcsak a járási és megyed lövészvar- senyt nyerték meg, jól szerepeltek az országos versenyen is. Hetesen általános iskolások országos bizottság előtt tették rádióforgalmi szakvizsgát, amire talán a megyében nincs még példa. Minden évben rendszeresen folyik a gépkocsi- és motorkerékpár-vezetői tanfolyam, s alig akad olyan község, ahol ne szerveznének csapatokat az évenkénti összetett honvédelmi versenyekre. — Tanácsaink a politikai segítségen kívül milyen támogatást adnak ehhez a fontos munkához? — Felhívtuk a tanácsok vezetőinek figyelmét, hogy anyagi lehetőségeiktől függően segítsenek a kluboknak. Ennek eredménye, hogy kilenc faluban, hat termelőszövetkezetben a kluboknak önálló helyiségük van, s hamarosan újabb öt községben biztosítunk számukra helyiséget. Segítettünk nekik a berendezések megszerzésében, fegyverek vásárlásában, s most az a célunk, hogy a korszerűtlen lőterek helyett megfelelőket jelöljünk ki a kluboknak. Az általános és középiskolásoknak tananyagot, segédeszközöket biztosítottak Igáiban, Somogyszálban, Göl- lében, Nagyberkiben, Kadar- kútan és több más községben. Nagybajomban Dómján László tanácselnök évek óta lelkiismeretesen segít az MHSZ-klubnak, de ezt lehet elmondani Horváth József magyaregresd vb-títkárról Is. A Samogyaszalóhoz tartozó Antalmajorban Vörös József vb-elnök irányításával társadalmi munkában építettek klubhelyiséget, s a fiatalok igen eredményesen dolgoznak — mondta befejezésül Csek József. • » * A honvédelmi nevelő munka segítéséért tüntette ki a honvédelmi miniszter Horváth József magyaregresi vb-tit- kárt és Mayer Gyula igali pedagógust a Honvédelmi Érdeméremmel, Csek József, a járási tanács vb-elnöke pedig a Haza szolgálatáért Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést kapta. Sz. L. A MEZŐGAZDASÁGI GÉPJAVÍTÓ VÁLLALAT kaposvári műhelyei előtt sok gép vár javításra. Egy kissé a szokottnál is nagyobb a felfordulás, mert ahogy Nagy Károly főművezető elmondja, jelentős átalakítások folynak. Néhány üzemet felújítanak, hogy a dolgozóknak kedvezőbb munkakörülményeket biztosíthassanak. A mezőgazdasági gépműhely szerelői is a napokban költöztek be a jól fűthető, tágas, új helyiségbe. — Nagyon kellett ez, mert a másik szinte már kibírhatatlan volt. A nagy zsúfoltság és a hegesztőgépek igen nagy zaja nehezítette munkánkat. Itt sokkal nyugodtabban dolgozhatunk — tájékoztat Nagy József csoportvezető. Ebben a műhelyben csupa fiatalember dolgozik. Az egyik szétszerelt masina akkumulátorának csavaraival bajlódik Göndör Kálmán. Néha nagyot csattan a kulcs, mert lecsúszik az anyáról. Keze és ruhája olajos, de még az arcán is találhatók olajfoltok. — Nagyon nekilendült ma a Kálmán — jegyzi meg él- celődve egyik csoporttársa. GÖNDÖR KÁLMÁN is fiatal még, huszonkét éves. Csak 1966 óta dolgozik a vállalatnál. Reggelenként busszal jár be Magyaregresről. Ahogy elmondja, szereti a gépeket, ezért is választotta ezt a szakmát. — Már gyermekkoromban is a motor volt a mindenem Ha lehetett, a belsejét is szerettem megnézni — meséli mosolyogva. Beszélgetés közben megtudom, hogy már tizenhatfajta gépet javított. A legújabb típusokat is szeretné ismerni. Ezért — ha hozzáfér, kitartó szorgalommal tanulmányozza a szakkönyveket. Levelezőként szeretne magasabb képzettséget szerezni. GAÁL LÁSZLÓ a villany- szerelőknél dolgozik, ö az idősebb, tapasztaltabb korosztályhoz tartozik. Feladata a mezőgazdasági gépek elekr tromos berendezéseinek javítása. Mint traktoros kezdte és 1958-ban már szerelőként dolgozott a növényvédőknél. Négy éve került a gépjavító állomásra. — Kevesen vagyunk elektromosok— mondja —, ezért néha sok a munka. — Ilyenkor is? — Most valamivel köny- nyebben vagyunk, de nyáron, amikor minden gép a mezőn dolgozik, nálunk nagy a tempó. Az idén főként kombájnokat szereltem, nagyon sokat jártam a határt. Gaál László nemcsak a villanyszereléshez ért, ezért is hívják szívesen mindenhova. Az egész körzetben ismerik. Biztos keze és képzettsége már sok elismerést szerzett a szakmának. Néhány tsz hívta is — magasabb órabért felajánlva neki, de ö maradt. — NEM SZERETEK VÁNDOROLNI. Meg a családom is Kaposváron él. Megtalálom én a számításomat itt is — mondja. — Az, hogy este hatkor már a családommal lehetek, nekem többet ér néhány száz forintnál. K. Varga József
