Somogyi Néplap, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-10 / 264. szám

SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1968. november IS. Sakktábla műkőből Tervek a Vegyesipari Vállalatnál — Bővül az építőrészleg — Naponta két műkőasztal Hetvenötezer négyzetméter mozaiklap Ebben az évben huszonhét- millió forintos termelési tervet kall teljesítenie a Somogy me­gyei Vegyesipari Vállalatnak. Az építő-szolgáltató tevékeny­ség mellett jelentős értékű be- tonárut is készítenek. A gazdaságosság érdekében a következő években elsősor­ban az építőipari részleget fejlesztik. Bővítik a kaposvári és a balatonboglári kirendelt­séget is, hiszen a jelenlegi ka­pacitásukat már 1970-ig lekö­tötték. A balatonboglári ki­rendeltség több három—négy szintes társasüdülő építését vállalta. Ezért jövőre az építők számát a mostani 120-ról 180- ra emelik Balatonbogláron. A vállalat kaposvári műkő- özemében elkészültek a kerti kőasztalok prototípusai. Ezeket több szín bén, szinte kívánság szerint gyártják. A vállalati Mozaiklapból nem tudnak eleget készíteni. üdülők, nyaralók kertjében felállítható kőasztalok tetejét például a színezett műkővel sakktáblának alakítják ki. Ezekből egyelőre naponta ket­tő készül, de ha a kereslet in- doko’ja, tizet is előállítanak egy-egy napon. Mozaiklapból évente hetvenezer négyzetmé­tert adnak el, de a vásárlók igényeit így sem győzik kielé­gíteni. A választék bővítésére nemrég kezdték el gyártaná r színes, mintás mozaiklapo­kat Bs bár az ára jóval magasabb a hagyományosénál, nem tudnak eleget készíteni belőle Jövőre negyvenmillió forint értékű mimikát tervez a vállalat. Síkosak az utak! Emelkedett a balesetek száma A hónap elején váratlanul megnövekedett megyénkben a balesetek száma. Ennek egyik oka, hogy síkosak, sárosak az utak, amiért a termelőszövet­kezetek is felelősek. A lovas kocsik és vontatók az úttest­re hordják a sarat, s az illeté­keseknek csak a legritkább esetben jut eszükbe letisztít- taitni. Négy nap alatt 28 bal­eset volt Somogybán. Nagyon jó lenne, ha mindenki úgy segítene a maga területén, hegy minél kevesebb alkalom­mal kelljen szirénázni a men­tőknek az utcákon, utakon. Egy baleset, amelyet a possz útviszonyok is okoztak: Mer- nyén a megengedettnél gyor­sabban vezette Wartburg sze­mélykocsiját Bodogán Mihály taszári lakos, a síkos úttesten megcsúszott, és az árokba bo­rult. A kocsiban helyet foglaló Fonyódi Nándor és Bodogán Sándor súlyos, de nem élet- veiszélyes, Bodogán Mihály és hasonló nevű fia könnyebb sérüléseket szenvedett. Az anyagi kár eléri a tízezer forintot. Budapest hívja a világét HOGYAN DOLGOZIK A MAGYAR POSTA INTER KÖZPONTJA? Hogy milyen messze van ide Bécs, Berlin, Varsó vagy Pá­rizs? Telefonon mindössze 10 másodpercig tart, amíg áthi­daljuk a sok száz vagy ezer kilméteres távolságokat. A ve­zérlőpulton tíz nyomógomb. A kezelőnők boszorkányos ügyes­séggel ütik le a billentyűket, hogy nyomában valaki so): ezen kilométerre angolul, oro­szul vagy franciául jelentkez­zen. Halló, itt Varsó, itt meg Párizs beszél! Igazi bábéi A Magyar Posta Helyközi távbeszélő Igazgatóságának nemzetközi osztályán vagyunk. Az idegen nyelvek valóságos bábelében csodálatra méltó biztonsággal igazodnak el a kezelőnők. Már hét országgal — Lengyelország, Csehszlová­kia, Ausztria, NSZK és NDK Szovjetunió és Franciaország — létesült félautomata telefon­összeköttetés. Igaz, ma már ilyesmin egyre kevésbé csodál­kozunk, hisz a világ másik vé­géről, Mexikóból, műhold se­gítségével másodpercek töri; része alatt a televíziókép j? el­érkezett hozzánk, mégis, a laikus számára változatlant’) imponáló, hogy pillanatok ala! a kis fekete fülhallgatóban sok ezer kilométerről jövő hang szólal meg. Magam is kipróbál­tam. A falon tábla áll, a felso­rolt országok neve mellett lám* pák jelzik a szabad vonalaikat. A számkódot lepötyögtettem a gombokon, s kis villogólámpák jelezték, miként jön létre a kapcsolat. Bécsből zenét hall­gattam, Berlin másodpercek alatt jelentkezett, s bemondta az időjárásjelentést és Varsó­ból a pontos időt. S mindezt úgy, hogy a hívott ország In­ter központ ja mit sem tudott a beszélgetésről, hiszen a kezelő­nők helyett gépek kapcsoltak. Ebbe a nagyszerű hálózatba rövidesen bekapcsolódik Ju­goszlávia, Románia, Svájc és Olaszország is. A kábelvezeté­kek a magyar határig már el­készültek. — Jelenleg a világ 164 föld­rajzi helyével állunk telefon­összeköttetésben — mondia a nemzetközi osztály vezetője. — Megállapodások szerinti vona­lakon jutunk el a tengerentúl­ra, a nemzetközi centrumok segítségével. Óhajtja talán el­lenőrizni? Kapcsolhatjuk a Fidzsi- vagy a Hawai-sri írete­ket; ha valaki a Csendes-óceán Nyugat-Szamoa szigetcsoport­ján levő kedves rokonaival akar értekezni, annak sincs semmi akadálya. Csak azt ne felejtse el, hogy lehetőleg éjfél körűire kérje a hívást, mert akkor ott éppen dél van — te­szi hozzá tréfásan. A legdrágább és legolcsóbb Vaskos könyvek, jegyzetek őrzik az időeltolódásokat, a hí­vási lehetőségeket, a fizetés módjait, a díjszabásokat. Szek­rénysorok gyomrában sok tucat idegen nyelvű telefonkönyv, sok esetben itt keresik ki a tá­voli országban levő hívott fél telefonszámát — Hová és milyen fajta be­szélgetés a legdrágább és me­lyik a legolcsóbb? — Talán sokan nem tudják, hogy a díjazás tekintetében ti- zenhétféle beszélgetés bonyo­lítható le. Az egyszerű hívás­tól kezdve az R-beszélgetésen át, ahol a hívott fél fizeti a számlát, az előzetes vagy pon­tos időre való hívásig. Kíván­ságra lehetőség van arra is, hogy egy bizonyos meghatáro­zott helyre megfelelő nyelvű tolmácsot is biztosítsanak a telefontársaságok. A legdrá­gább egyszerű beszélgetés há­rom percig Bolíviában: 585,40 forint, utána minden perc 195,20 forint. Rövid számolás után ez azt jelenti, hogy egy 13 perces »eszmecsere« ára 2537 forint 40 fillér. A legol­csóbb viszont az ausztriai be­szélgetés, három perc mind­össze 28 forintba kerül — mondja. Sok telefonáló »aggódik«, hogy hosszabb időért fizette­tett a posta, mint a valóságos beszélgetés. — Ez annál kevésbé elkép­zelhetetlen, mivel az auto­matáéra bélyegzi az időt, és a bontás pillanatában ugyanez a szerkezet automatikusan azon­nal leállítja. Tehát a számlá­zás nem a kezelő figyelmétől függ. — Milyen irányba bonyoló­dik le a legnagyobb forgalom? — Első helyen a szocialista országok állnak. Bár több vo­nalunk lenne Berlinbe vagy Varsóba! Lényegesen lerövi­dülne a várakozási idő, s ke­vesebben bosszankodnának. Legalább két nyelven A kezelőpultok mellett köz­ben másodpercenként hívják és kapcsolják a világ számos városát a kezelőnők. A ked­ves vagy olykor idegesebb hang egy-egy embert takar, amiről mi, telefonálók gyak­ran megfeledkezünk. Mindenki úgy érzi, hogy a saját hívása a legfontosabb, ezért türelmet­len. Az Interközpontban vi­szont mindent megtesznek, hogy a lehetőségekhez mérten a legrövidebb időn belül kap­csoljanak. Átlagban két vagy ennél több nyelven beszélnek az itteni alkalmazottak. A leg­gyakoribb nyelv az angol, orosz, francia, német, de so­kan beszélnek lengyelül, ro­mánul vagy szerbül. S így nem csoda, hogy egyforma kedve­sen köszönnek jó éjszakát an­golul; godd night, lengyelül: Dobra noc; vagy németül: Gu­te nacht... Regős István Szombat esti városnézés — UBlil-gépkocsiual „Van nekem más dolgom is...“ — Őrizetlenül az építőanyag Cseng a 007 Kellemes szombat este van, az utcák tele sétáló, beszélgető járókelőkkel. A szórakozóhe­lyeken nincs szabad asztal, a hangulat egyre magasabbra hág. Az emberek az utcán, a presszókban vidámak, ki gon­dol arra, hogy most is akadnak rendbontók, garázdálkodók? a szabályokat semmibe vevők? Márpedig vannak. Beültünk a városi rendőrkapitányság egyik URH személygépkocsi­jába, hogy a szolgálatot tel­jesítő rendőrökkel szétnézzünk Kaposvár utcáin és a szórako­zóhelyeken. A zengzetes nevű Három Huszár vendéglőben öttagú társaság konyakot iszik. Egyi­kük sem múlt húszéves. É. Ilona még tizennyolc éves sincs. Elsősorban az a hibás, aki megrendelte a fiatalkorú lánynak a szeszes italt.’ De még a társaságnak áll följebb. — Egy pohár italt sem ihat meg az ember nyugodtan . ., Az ÉDOSZ környékén már messziről ricsaj, fülsértő lár­ma hallik. A presszóban keve­sen vannak, a kevés vendég közül is szembeötlik egy fur­csa figura. Zakóban, sállal a nyakán, mélyen szemébe hú­zott kalapban fiatal fiú ül az egyik asztalnál. Akkurátusán tölt az üveg Kinizsiből, élve­zettel iszik, a kabátujjával megtörli száját. Nagyon fiatal­nak nézzük még a sörhöz, oda­megyünk hozzá Kiderül, hogy B. Tibornak még személyi iga­zolványa sincs, mindössze ti­zenöt éves. — Tudják a szüleid, hogy itt vagy? — Tudják, de nem sokat tö­rődnek vele. Amikor megkérdezzük a pultnál Varga Arpádnét, hogy miért szolgálta ki a fiút, mint­-j-Táf akkor megpróbálom el- H mondani, hogyan történt, * * • -*- *- kapitány úr. Ne haragud­jon a megszólításért, de tőlem annyi­ra távol áll a politika, világéletemben könyvek között éltem, a betű volt a mindenem, t ha visszagondolok, azt kell megállapítanom, hogy jó pár év kiesett az életemből. Ne tekintse mellébeszélésnek eze­ket a mondatokat, de a tudománnyal foglalkozó emberek hajlamosak arra, hogy mindent megmagyarázzanak. Szerelmes voltam bele, olyan sze­relmes, mint az az ember, akinek az életébe a végzet robban be egy nő képében. Mint mondottam, könyvek között éltem, bőrbe, vászonba kö­tött könyvek között, ógörögöt és la­tint olvastam, s ha a napi tízórai munka után hazamentem, otthon is találkoztam velük. Annyira rabul ej­tettek, annyira megszerettem őket, hogy még írni sem tudok róluk. Igen ... igen a tárgyra. Szabad kér­nem egy cigarettát? Köszönöm. Egy­szer meghívót kaptam egy lakásava- tóra, véletlen lehetett, számomra semmit nem mondott a merített pa­píron pöffeszkedő aranybetűs név. Fölvettem a legjobb ruhámat — évek óta naftalinban állt a szekrény mé­lyén —, i azzal az elhatározással, hogy pár üres szó után távozom, taxiba ültem. A társaságból egyetlen embert is­mertem, pohárral a kezünkben társa­logtunk, amikor megjelent Judit. Vé­gighullámzott a szobán. Persze most azt gondolja, hogy gúnyolódom, pe­dig ön is látta a testét, csodálatosan karcsú, arányos, de amikor elment mellettünk, nemcsak parfümjének il­lata, hanem nőiességének varázsa is megcsapott. Megijedtem. Sietve elbúcsúztam barátomtól, s az előszobában már a kabátomat kerestem a fogason, ami­kor megjelent az ajtóban. — Hová megy ? — csattant a hang­ja, s abban a pillanatban már tud­tam, hogy maradni fogok. — Jöjjön A fürdőszobán mentünk át, s félve néztem körül a női szépség eme szentélyében. Puha szivacsok, színes frottírok, tucatnyi meghatározatlan rendeltetésű üvegcse, doboz, tubus hevert szanaszéjjel, lelki szemeimmel láttam a kádban hajlongó meztelen női testet, hallottam a víz ütközését a hátán. Megkönnyebbülve léptem be a teljesen lesötétített szobába, ahol poharat nyomott a kezembe, töltött és koccintottunk. — Miért meiiekül? — kérdezte, miután leültünk a süppedő pamlag- ra. Érdekes módon az egész szoba be­rendezése úgy él az emlékezetemben, mintha most is ott ülnék, pedig több­ször nem jártam ott. Parányi am- polna világított, erotikus fényében felsötétlett a sarokban álló hatalmas váza, s itt is könyvek, könyvek, köny­vek. — Nős? Van szeretője? — tette föl brutális nyíltsággal a kérdést —, de teljesen természetesen hagyta el aj­kát a három szó. Nem válaszoltam. — Még szeretője sincs — biggyesz­tette el az ajkát, s rámnevetett. Vil­logó fehér fogaival odahajlott a szá­jamhoz és beleharapott. Elvesztettem az eszem, ledöntöttem a pamlagra, s csókolni kezdtem. — Elég volt — állt fel —, menjen haza! Nem tudom, hogyan értem a laká­somig. öntudatlanul estem be az ágyamba, s elhatároztam, hogy ezzel a nővel többé nem szabad találkoz­nom. Másnap délben cseng a telefon, en­gem kérnek. Vénlány kolléganőim kuncogva hívtak a készülékhez, gyengéd célzásokat tettek a hölgyhöz fűződő kapcsolatomról. — hegyen délután ötkor a Vajda- hunyad váránál — kattant a készü­lék, letették a kagylót. Mór négykor ott sétáltam. Végig­néztem a jáki kápolna ornamenseit, elálldogáltam Annonymus szobra előtt, s perecet dobáltam a tóban úszkáló halaknak. — Szálljon be! — fékezett mellet­tem egy taxi, s a kocsiban odanyúj­totta az ajkát. — A maga lakására megyünk — szólalt meg, és utasította a sofőrt, merre menjen. — De ócska bútorai vannak! — fitymálta otthonomat, útikor végig­túrt mindent a szobában. Itt mindent ki kell cserélni, majd én elintézem — határozott, azzal vetkőzni kezdett. Napról napra úgy szívódott föl a véremben, mint a méreg. Fürdőszo­bámban eluralkodott kölnijének il­lata, különlegesen szagosított szappa­nokat hozott, s megkövetelte, hogy én mossam meg a hátát. Bocsánat, engedje meg, hogy sétál­jak egy kicsit, s ha lehet egy cigaret­tát is kérek. Csodálatos ékszerei voltak. Férje kisfizetésű volt a fuxokhoz képest, megkérdeztem, honnan kapta. — Mit gondol, mindenki olyan kol­dus, mint maga? — vágta hozzám. Ajándékok. Elhatároztam, hogy szakitok vele. Két hétig nem hívtam, ő sem jelent­kezett. Munkámat elhanyagoltam, kutatá­saim már nem érdekeltek, szórakozó­helyekre jártam, bárokba, divatos öl­tönyöket csináltattam. Éltem. Megint felhívott, találkozni akar velem — mondta. Nem mentem el, erre feljött. Az enyém lett, aztán megint eltűnt. Egy hónap múlva összeszedtem kö­penyeit, fehérneműjét, üvegeit, levit­tem a grund szélére és elástam őket. A parfümös üveg összetört, és a pi­káns, francia illat szétterjedt a ko­pott házak között. Majd megmutatom azt a helyet, ne kelljen sokáig ke­resni. Leskelödtem utána. Végigjártam az ismert szórakozóhelyeket, színháza­kat, üzleteket, nyomoztam, szimatol­tam, mint egy vadászkutya. Egyszer láttam. Bevásárolni ment, majd el­tűnt egy kapu alatt, s hiába álltam délutántól éjfélig a ház előtt, nem került elő. Közben meghalt az öcsém. A gyász­hoz kapcsolódó rengeteg szaladgálás, hagyatékintézés elfelejtette velem Juditot, ám egyszer ismét összetalál­koztam vele. Január végét írtunk ak­kor, magasszárú csizmában, orrig felhajtott bundájában olyan édes, kí­vánatos és kárhozatos volt, hogy kí­nomban elharaptam a nyelvemet. Talán akkor született meg bennem az elhatározás: megölöm. Ellibegett a már ismert kapu alatt eltűnt, s á második emeleten felgyul­ladt a csillár. Szinte láttam a köl­csönös csókot, a remegő aljakat, amint lesegítik válláról a bundát hal lottam a konyak csurranását, aztán kialudt a fény. Nem tudom, meddig álldogáltam ott. Hazarohantam és előkotortam öcsém revolverét, amit a háború óta dugdosott. Visszaálltam a sarokra, kezemben melengettem a jéghideg vasat, ez erőt adott. Jó óra múlva kilépett a kapun. Őrjítően szép volt. Kicsit kócos haja, fátyolos tekintete, kipirult arca ordította a kielégült nő kiegyensúlyozottságát, tudta, hogy szép, s amikor meglátott, azonnal tudta azt is, hogy azt csinál velem, amit akar, egy szavába kerül, s a lábai elé vetem magam. — Mit néz? — kérdezte unottan, s elhúzta a száját. Fogai rúzsosak voltak, szemében egy kérdés tükrö­ződött, amelyre csak én, egyedül én adhattam meg a választ. — Mit néz? — ismételte meg a kérdést, de a szó közepén meghúz­tam a ravaszt. A hasához kapott, térdre esett, de rángó ujjam még öt halált küldött a fekete perzsabunda alá. ... Hát így történt, kapitány úr... Baly Géza ha az oroszlán torkába dugtuk volna a fejünket. Az erélyes hangú kiszolgáló valósággal ránkförmed: — Van nekem más dolgom is, minthogy azzal törődjem, ki hány éves! Kiszolgáltam és kész! Nem tartanánk hiábavaló­nak, ha az illetékesek a meg­felelő hangnemről is beszél­getnének az alkalmazottakkal. Benézünk az ÉDOSZ étte­rembe is, itt aránylag rend van, csupán egy asztaltársa­ság engedi meg a hangját erő­sebben. A Kalinyin lakótelepen haj­tunk keresztül, benézünk az építkezésekre is. Az Arany Já­nos utcában épül az új men­tőállomás, keressük az éjjeli­őrt, de nem látjuk semerre. Mindenfelé értékes építőanya­gok — deszka, tégla, betonge­renda Később egy elég távoli építkezésen találkozunk az éj­jeliőrrel, panaszkodik: nagy a területe, nehéz így felügyelni rá. Az autóbusz-pályaudvar kö­zelében egy világító tolatólám­pás Ikarusz után szegődünk. — Miért nem kapcsolja ki a lámpát, hiszen így zavarja a forgalmat? 1 — Ügy látszik elromlott, nem tudom kikapcsolni. De mindjárt tekerek rá egy ron­gyot. Ideiglenes megoldásnak ex is elfogadható. Egy közleke­déssel kapcsolatos megjegyzé­sünk: igen sok lelakatolatlan kerékpárt láttunk a falnak tá­masztva, nem kis örömére a kerékpártól vaj oknak. Alighogy beérünk az őrsei cseng a 007. Az Ifjúság Presz- szóból telefonálnak, valaki botrányt okozott A presszó előtt már csődület van, közé­pen a csapkodó, kiabáló Bódis Endrével. — Senkinek sem ajánlom, hogy közelembe jöjjön, mert megkeserüli! Megtudjuk, hogy nekitámadt a szolgálatot teljesítő ifjúgár­distáknak, s azok kénytelenek voltak az ittas fiatalember megfékezésére rendőri segítsé­get kérni. — Sportoló vagyok, úgy szórakozol:, ahogy nekem tet­szik! A rendőrségen figyelmezte­tik, majd miután Bódis ígére­tet tesz, hogy hazamegy, elen­gedik. Bódisnak azonban esze ágában sincs hazamenni, első útja ismét kedvenc szórakozó­helye, az Ifjúság Presszó felé vezet. Megakadályozzák, hogy ismét botrányt okozzon. A rendőrség szabálysértési fol- ielentést tett a renitenskedó Bódis ellen. p. a

Next

/
Thumbnails
Contents