Somogyi Néplap, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-03 / 259. szám
SOMOGTI N fi P Ci A P 1 B Vasárnap, 1938, november S, JOHN REED: i A fowadalottf előestéjén Igor Sklaj&rcszkij: ősz Hallom kiált a költöző madár; Jön, jön a tél. S az én kosárkámban az erdei sün kék hidege vár meg az örvös jász sárga fénytócsában. Megfagy az evező a kikötőben; az ormótlan, lucskos csónakot sustorgó, arany levéllel befödtem; így kezdek egy új, őszi napot. Váltótársam alszik; elpilledve horkol, mintha kutyát riogatna. A szabadság egyetlen szerelme; akkor él, ha csónakját futtatja. Vidám fickó; mohó, szertelen; de egyszer megérti, ha egyedül ébred, hogy a boldogság hozzánk könyörtelen; úgy elszállnak felettünk az évek... * Fordította: Szirmay Bäldre 3 Kl« 5 H*V J * " ■ • - > ' * mm . lilltl 1 v Töredékes beszámoló a ri= gáí fronton tett látogatásról, közvetlenül a szocialista forradalom előtt. I. ÚTON A FRONT FELÉ A balti vasútállomás főnöke külön első osztályú fülkét tartott fenn nejünk, az »Amerikai Missziónak«, ahogy bennünket nevezett. Egy óhitű pap, aki önkéntes egyházi teendők ellátására ment a lövészárkokhoz, alázatosan kérte, hogy társaságunkban utazhassák. Nagy darab, egészséges ember volt, kedves mosolyú, hatalmas, vöröses szakállal, legyűrhe- tetlen beszélökedwel. — Eto verno! — Igr van! — mondta, s lehéletnyit sóhajtott. A forradalom .fneg- gyöngítette - az egyház hatalmát a tömegekén. A tartalékosok sapkáján azelőtt kereszt volt és a feíirat: »Za ■Peru, carijq,, i otyecsesztvp« — »A hitért, a cárért és a hazáért«. Hát, a »hitet« is leszaggatták a többivel... A fejét rázta. — Az imák régi szövegében az istent a »Mennyek Cárjának« nevezték, a Szűzanyát pedig »Cárnőnek«. Meg kellett változtatnunk — az emberek, nem engedik az istent így megsértem —, mondták... Aztán a hadseregben végzett munkájáról kezdett beszélni: — A tábori imában a pap a boréért imádkozik, a világ minden népe számára. A katonák pedig azt kiabálják: »de azt is vegye be, hogy hódítás és jóvátétel nélkül!«... És jaj annak a papnak, aki nem a ’katonák imáját mondja! A vonat hosszú ideig álldogált . minden állomáson, hogy az utasoknak idejük legyen meginni egy csésze teát és lenyelni az ételt a túlzsúfolt várótermek gőzölgő, vidám zsi’bongásában. A pap Taskentban lakott feleségével és öt gyerekével. Mesélt a »Tolvajirodá«-ról, erről az egyedülálló intézményről, ahol a megrabolt áldozatok átvehették tulaj- donkájukat, ha készpénzben megfizették annak ellenértékét, igaz, húsz százalék en- ged.ménnvel. . . Bffy kövér poíkovnik elmondta, hogy német és osztrák hadifoglyok bizottsága Moszkvában nyolcórás munkanapot követelt — és meg is kapta! Olyan hírek terjengenek, hogy a katonák a fronton otthagyják sáncaikat ég hazamennek pokrov ünnepére, október elsejére — ami négy nap múlva lesz. Mi történik, ha az orosz katonák milliói egyszerűen abbahagyják a haroot és elindulnak a városokba, a fővárosba, falvaikba? — Elvesztünk — dörmögte az öreg poíkovnik. A franciául beszélő tiszt — elméleti forradalmár — udvariasan, de hevesen vitatkozni kezdett vele. A pap elmondott egy egyszerű rabe- laisi történetet a katonáról, aki azzal csábított el egy parasztlányt, hogy a gyerek majd generálisnak születik ... Már későre járt, a lámpák homályosan és hunyorogva égték, a vagonban hűVös lett A pap. dideregni kezdett — Hát — mondta vacogva — túr hideg van ahhoz, hogy ébren maradjunk. És úgy ahogy volt, lefeküdt csak hosszú szoknyája födte be, és máris hortyogott Kora hajnalban ébredtünk, elmeredve és zsibbadtan. A nap áttűnt a homályos ablakokon. Bejött egy kisfiú, teát áruit, cukor helyett csokoládéval. Vonatunk már Észtor- országban döcögött 2. VOJTINSZKIJ, A FÁRADHATATLAN A második emeleti nagyteremben, lázas írógépkattogás, futárok és küldöttségek jövés-menése közepette működött a Tizenkettedik Hadosztály agyközpontja, az ISZKOSZOL, ez a spontán keletkezett demokratikus szervezet, amelyet a katonák hoztak létre. Az egyik íróasztal mögött zsidós arcú, jó kötésű fiatal hadnagy állt, kezével idegesen beletúrt őszes hajába, miközben majd elborította az izgatott panaszáradat. A fronthadosztályoktól jött négy küldöttség — ■nagyrészt közkatonák, itt-ott néhány tiszt — rontott neki egyszerre; az egyik hadosztálynak már álig van csizmája — hatszáz párat ígértek, de csak hatvanat küldtek; egy másik küldöttség rongyokba burkolt szónoka azt panaszolta, hogy a tüzérségnek már kiosztották a téli H unyorogva nézek 151 a négy emelet magasba: a tetőhöz erősítve, kö- télhágcsó lóg fentről a járdára, kettős kötele fokokra osztva. Hágcsó: a szóról Júlia jut eszembe s Júlia: Vond össze kárpitod, szerelmes éj, / A nap szemét kötözd be, s Rómeó / Nem — látva — hallva fusson karjaidba. Hágcsó: itt most szó sincs shakespeare-i költészetről, ez a leghétköznapibb próza. A hágcsón, éppen a tető alatt, egy overallos férfi kapaszkodik, kezében hosszú rúd. Nem, nem Rómeó, ha az volna, rendelkezésére állna a lépcsőház vagy a lift — ha jár. Arról van szó: a szecesszió divatjának sok fővárosi házat gipszdíszítéssel tarkítottak, például ezt is, ahonnan a kötélhágcsó lóg alá. A gipszminták elmállóötak, s most — tatarozzák a házat — le kell őket verni, nehogy idővel — végső romlásukkor — a járókelők fejére zuhanjanak. A gipszek »Rómeója« rúd- jával bökdösi az avatagot, hull lefelé az áldás, porfelhő, s püffen estében a lebökött gipsz darab. Az ember gyakran magához mér másokat, eltűnődtem: elindulnék-e ezen a himbálód- zó kettős kötélen szerelemért vagy gipszért? Kihagyom magamat a feleletből, sokan nem. tennék rpeg- Szédül-e? — kérdezem később a ház arcának faragcsálójától. Szédül-e a magasban, amikor le- eéz, s a mélységben látja az utcát, s a szétroncsolt faldarabokat? Nem is várhattam más választ, mint nemet — ha szédülne, nem mászna fel, létezik más munka is. Aztán azt kérdeztem: ült-e már repülőgépien? Kiderült, nem, de nem is kívánt soha, az túl magasan jár, felhők alatt — hát inkább nem. A felhők ismáRendbe hozatom a télikabátomat, a szabómester tehát nekem dolgozik. Körülnézek: milyen íjagy úr vagyok, persze, együtt mindenkivel. A cipőgyár cipőt csinál nekem, mások megszövik számomra a szövetet, megsütik a nemiemet, megbarotvál- nak, megnyírják kérésemre a hajamat. Csákányozzák a Bodó Béla. sok, a háztető is más. A kötélhágcsó fokát érzi a cipőtalpa alatt, különben is fenn biztonsági övvel erősíti magát a hágcsóhoz. Ez a foglalkozása. A házat tatarozni kell, ez az élet rendje. A házban lakik egy sebészorvos, mindennapra jut néhány műtétje. Megtörténhet, egyszer éppen ezt az embert operálja, őt, aki a házat tatarozza. Az orvos kezében kés, nem tol, amikor az eleven húsba vág? Miért félne? Az a feladata, feltárja késével a beteg részt. Közhely, de néha a közhelyek valamiféle rangot kapnak. Ha én lakom a házban, azt mesélem: na végre, tatarozzák a házunkat. Vagyis ez a férfi, aki a kötél fokán négy emelet magasban áll — az én hajlékomon nzunkáMfiodafcszenet, hogy ne fázzam, csiszolják okuláréra üvegét, helyre hozzák törött abiaiko- mat, termelik nekem az áramot, fölaggatják csilláromat ... Mindenki csinál valamit azért, hogy úgy éljek, ahogy élek, sok ezer kar fárad, izmok feszülnek, gyóg- szart készítenek nekem, fát ültetnek az ablakom alá, a pincér — ha éppen az ő asztala — elém teszi az ételt, felsöprik az utcámat Igyekszem megnyugtatni magamat, én is adok valamit a közösbe, mint ahogy mindenki ad. Kérdezgetem a háztatarozót: — Ha végez a munkával ^ — Megmosakszom. Asszony, gyerek, vacsora ... — Hidegek már az éjszakák. Rossz fölkelni reggel? — Az ember fölfcéSL ~ Goodjs vas? —. Mint mindenkinek. Most beteg a gyerek. —Szeret inni? — Mó4jával. Persze, szombaton. — A ház milyen, ahol lakik? — A múlt évben festették. — Jól? — Hát altról lehetne beszélni. — Ez kritika? — Az. Kritizálni mindenki szeret — És ha a maga munkáját kritizálják? — Tessék. Lehet De ha rendesen csinálom, nem örülök, ha kritizálják. — Most, hogy lejött a hágcsóról, mit tenne szívesen? — Elszívok egy cigarettát, aztán visszamegyek. Egy kicsit tétovázok. Aztán: — Szeretne ajándékba kapni egy autóbuszt? Rögtön ószreveszem: rossz a kérdés, nem tartja komolynak. Nem is tarthatja. — Inkább egy kis vikend- házat. Még egy kérdés, de előre sejtem, buta kérdés: — Jó élni? — Nem olyan buta, amit kérdez. Nagyon jó élni! Olyan fiam van, csupa észt Parolázunk. Erős a szorítása, mintha bíztatna. Eldobja a csalikét, rátapos a gipszporban. Indul a magasba. Nem fél, nem szédül. Így kell ten nie. Ez a bundákat, de a lovasság még mindig a nyári mundérban jár... — Be, da — válaszolta a hadnagy bizonytalanul. — Szicsász, szicsász. Azonnal írok a népbiztosságnak. Egy kis asztalkán újság és brosúrahalmaz tornyosul. Arrébb egy katona ül a törött széken és hangosan olvassa fel, mit ír az Izvesztyija — az összorosz Szovjetek Péjervári Végrehajtó Bizottságának hivatalos lapja — az új kormány megalakulásáról. Amikor felsorolja a kadét minisztereket, a hallgatók nevetésben, gúnyos kacagásban törnek ki. Az ablaknál Vojtinszkij, a Tizenkettedik Hadsereg helyettes politikai biztosa áll, katonai szabású kabátja állig begombolva. Kék szeme vastag szemüveg mögül villan elő, ő a híres szibériai száműzött, a Szmertniki szerzője. — A munkám — mondja nekünk — az, hogy létrehozzuk azt a katonai gépezetet, amellyel visszafoglaljuk Rigát. Pedig a körülmények borzalmasak. A hadsereg mindenben szűkölködik — nincs élelem, ruha, lábbeli, lőszer. Az utak rettenetesek, és már két hete állandóan esik. A trénlovak halálra fáradtak, ki vannak éhezve és legföljebb csak annyi kenyeret tudnak cipelni, amennyi ahhoz elég csak, hogy éhen ne haljunk. De a legkomolyabb hiányt röpiratokban és újságokban szenvedjük ... Erre szükségünk van a harci szellem fenntartásához. A bizonytalan hangulat miatt sokan egyszerűen letették fegyverüket, és hazamén- tek... Vojtinszkij már harminchat órája nem aludt. És mégis, valósággal sugárzott belőle a friss energia, amint búcsúzóul szalutált és leszaladt a lépcsőkön sáros kocsijához — negyven mérföldéi útra kellett mennie, át a sártengeren, a közelgő vihar árnyékában, hogy eldöntsön egy vitát közkatonák és tisztek között. 3. VENDENBEN Künn esett, és az ezernyi csizma szétnyomta az utcák sarát a járdákon, úgy, hogy járni is alig lehetett. A várost besötétítették az ellenséges repülők elől; csak a re- dőnyrésekbál hatoltak ki fénypászták, a rolók tompa vörösben ragyogtak. A szűk utca olykor egészen váratlanul kanyarodott. A sötétben folyton vonuló katonákba ütköztünk, megannyi cigarettaparázsba. A közelben teherautóoszlop haladt el, valami hadi szállítmány. Viharos dübörgéssel száguldott tova a komor feketeségben, miközben legyezöszerűen szétfröcskölte a sarat. Valaki éppen előttem gyújtott gyufát, és láttam, hogy egy katona fehér papírt - ragaszt a falra. Kísérőnk az ISZKOSZOL-ből felkiáltott és odarohant, felkattintotta zseblámpáját. Ezt olvastuk: »Katona Elvtársak! A Munkás- és Katonaküldöttek venden! szovjetje szeptember 28-án, csütörtökön, négy órakor a parkban GYŰLÉST tart... « A kis szállóban a félig mohó, félig rettegő tulajdonos azt mondja, hogy nincsen szoba. — És az ott mi? — kérdezte barátunk, miközben az egyik ajtóra mutatott. — Az a parancsnok szobája — hangzott a kurta válasz. — Az ISZKOSZOL lefoglalja. Meg is kaptuk. A teát "egy vén parasztasz- szony hozta be nekünk, vizenyős szemével ránk lesett, kezét dörzsölte, és németül gagyogott. — Maguk külföldiek — mondta —, hála a magasságos istennek. Az itteniek nem akarnak fizetni. Felénk hajolt és rekedten suttogta: — Ó, bárcsak sietnének a németek. S a becsukott zsalugáterek mögött, ahogy lefeküdni készültünk, hallottuk a német tüzérség távoli dörrenéseit, amint egyre lövik a lesoványodott, rongyokba öltözött, éhező orosz katonák vonalait, akiket kínzott a kétely, a félelem, a bizonytalanság, akik ott rohadtak és haldokoltak az esőben, mert hitték, hogy így megmenthetik a forradalmat ... 4. ÚTBAN A FRONTRÓL Amikor a pályaudvaron üldögélve vártuk a pétervári vonatot, kollégámnak, Wil- liamsnek az az ötlete támadt, hogy szétoszthatnánk íölösler ges cigarettáinkat. Le is.télig pedett egy kofferra, elővett^ egy nagy dobozt, és nyájas hangokat hallatva, kxnáigatni kezdett. Több száz katona volt körülöttünk. De csak né- ’ hányán jöttek oda hozzá, bizonytalanul vettek maguknak, de a többi a helyén maradt, és Williams hamarosan egyedül ült egy folyvást táguló kör közepén. A katonák kis csoportokba verődtek, halkan beszélgettek. Hirtelen három önkéntes közeledett feléje, puskájukra tűzött szuronnyal, fenyegetően. —• Maga kicsoda? — kérdezte a vezetőjük. — Miért osztogat cigarettát? Mi maga? Német kém? Vesztegetni akarja a forradalmi orosz hadsereget. A peron tömege pedig mögéjük tolult, lassan bekerítette Williamst és az. önkénteseket, hangosan átkozódtak — bármelyik pillanatban készek lettek volna szétszedni őt... Fordította: Raáb György John Reed (1887—192») az ame- rikai munkásmozgalom harcosa., író, újságíró, a »Tíz nap, amely megrengette a világot« című könyv világhírű szerzője. Hadi- tudósítóként volt szemtanúja a forradalmi eseményeknek. Csanádi/ János: NAPJAINK Napjaink szilánkokból állnak össze, amikor belénk hasít a hajnal, az utak párhuzama összeolvad, s irdatlan messzeségbe futva-fut, téli mezők, zöld vetések kísérik, s felperzseletlen, lüktető faluk — de nincs oly messze, hova el ne érne éro-erük lüktetése; amíg kötélhidak alatt, dzsungelek fókuszában, tűzfalomlasztó városokban iszonyat- vasszilánkok bontják a dobbanó időt.
