Somogyi Néplap, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-27 / 278. szám

I Szerda, 1968, november 27. SOMOGYI NÉPLAP ä mezőkről a tanterembe A Mezőgazdasági Mérnök Továbbképző Intézet megkezdte az agrárszakemberek szo­kásos téli továbbképzését. A tsz-ek és állami gazdaságok szakemberei a mezei munkák elcsendesedtével, néhány hétre beköltöznek az intézet tantermeibe, hogy az egymást kö­vető tanfolyamokon tudásuk kiegészítésére megismerkedjenek a tudomány és a gyakor­lat legújabb eredményeivel, tapasztalataival. Képünkön: növényvédelmi agrármérnökök és szaktechnikusok mikroszkopikus vizsgálatokat végeznek a gödöllői Agrártudományi Egyetem laboratóriumában. _ (MTI foto — Kovács Gyula felvetele.) A RÉPAHEGYEK VÁNDORA A bölyi vasútállomásom cu­korrépahegyek. Az első vágány vagonsora mellett hosszú nyakú autó-bagger forgolódik, markolója mint óriási állka­pocs-csontváz, belemar a ré­pahalomba, ^ ami egyszerre belefér, azt a magasba emeli, megfordul vele és belezúdítja a legközelebbi vagonba. Odább lánctalpas rakodógép áll. Bo­rostás arcú férfi babrál a szerkezetek között. Megszólít­juk. A somogyjádi Kovács Jó­zsef bosszúsan legyint. — Kiment a tömítés, jó más­fél órás munka. A vasútállomások őszi ké­péhez elválaszthatatlanul hoz­zátartoznak a répával rakott hosszú szerelvények. Az or­szág minden részéből ontják a tsz-ek, állami gazdaságok a cukorrépát, csak győzzék a gyárak. Boly Baranya megye gazdag községei közé tartozik. A vasútállomás rakodótere ezen a vasárnapon is mozgás­ban van. Miért örvendetes ez? Köztudott, hogy a MÁV hét végén rakodási gondokkal küszködik, a szabad szomba­tok miatt már péntek délután elnéptelenednek a rakodóte­rek, pangás van. Kovács Józsefek a Kaposvá­ri Cukorgyárnak rakodnak. — Reggel fél hét tájban kezdtem, áthoztam a répát a vagonok mellé. Ügy volt, hogy ma huszonöt kocsit rakunk meg, de a másik autó-bager kezelője megbetegedett és el­vitték a gépet. így csak tizenöt lesz a huszonötből. Vagon vol­na, megtölthetnénk mi többet is, de a gyár nem fogad többet. Ha Bolyban sokat ra­kodunk, akkor máshol kell ke­vesebbet. — Ez a gép mekkora tel­jesítményű? — Tizennégy és fél a meg­engedett teher, de fölemel ez tizennyolc mázsa terhet Is. Egy vagon megrakása 16—18 per­cig tart, attól függ, milyen a terep. Az autó-bagger megrak hetvenet, nyolcvanat is na­ponta. A múlt hónapban megfor­dult Hidasbonyhádon, Babó- csán, Drávátokon, s most Bolyban dolgozik. Napi tizen­két órát, mikor mennyit, még vasárnap is. Kampánymunka ez, megállás nincs. — Cigányélet ez — mondja, nem panaszképpen, csak úgy megállapítja. — Boly, ide, az állomáshoz 5 kilométer. Ma még csak egy darab kenyeret ettem. Majd este íözök. Van egy kis zsírom meg krumplim. — Hol alszik? — Ott, a répaátvevő mér­legházában — mutatja a kis bódét. — Az éjszaka ketten aludtunk. Betettek oda két kempingágyat. — Munkája nem a legköny- nyebbek közé tartozik. Meg- f ize tik-e? — Az órabérem 7 forint 88 fillér. Vasárnap ennek a dup­lája, Naponta tíz órát fizetnek, de ha a szükség úgy kívánja, tizenkét órát is dolgozunk. A túlórákért szállást biztosít a vállalat. A múlt hónapban 3500 forint forint körül keresett. Ez már igazán szép fizetés. Gondja- baja? Talán azt szerette volna, még mielőtt belefogott ebbe a munkába, hogy gumikerekű ra­kodógépre tegyék. Azzal köny- nyebben mozogna. Így, ha vé­geznek, felpakolják a gépét a vonatra, s viszik más helyre. Míg el nem fogynak a répa­hegyek. Tavasztól pedig már a cukorgyárban lesz munkája. Miklósvári Zoltán HOZZÁSZÓLÁS CIKKÜNKHÖZ Nem lehetett beszerezni az anyagokat F.ikésctt fűtésszerelés — Száz- nyolcvan munkás issza a levét az építők késlekedésének című no­vember 10-i írásunkban megbírál­tuk a Tanácsi építőipari vállala­tot, mert nem készült el a fűtés­szereléssel október 15-ig, s emiatt a Kaposvári Mezögéogvár száz- nyolcvan munkása hidegben dol­gozott. Túli Imre, a Tanácsi Építő­ipari Vállalat fűtésszerelő részlegének vezetője hozzászó­lásában megállapította, hogy valóban október 15-e volt a csarnok hiánypótlásának a ha­tárideje, arra számítva, hogy beszerezhetők a szükséges anyagok. Ezt persze nem ga­rantálhatta a vállalat, s nem is helyezhette el korábban a szerelvényeket a csarnokban, mint azok a rendelkezésére álltak. Szerencsére a véletlen közrejátszott, hogy november 11-re mégis elkészülhetett a fűtésszerelés, noha a megren­delt anyagok nem érkeztek meg. A finommechanika épülő új csarnokából — áttervezés és egyebek miatt — elvihették a fölöslegessé vált fűtésszere­lési anyagokat. Erre előbb nem kerülhetett sor, mivel az épü­letek jövendő sorsa csak ok­tóber végén dőlt el. Máskülön­ben még december 1-re sem fejeződött volna be a fűtés- szerelés. Egyébként az is hátráltatta a munkát, hogy naponta há­rom óra kiesést okozott az oxigén- és dissusgáz-hiány. A Mezőgépgyár felajánlotta a saját palackjait is, de ezek töltésével is mindig gond volt. Koreai szakemberek a ruhagyárban A szalagon dolgozó asszo­nyoknak sokáig hiányzik még Li kedves mosolya és az a mindig üde hangulat, amit négy társával hozott magával reggelente a gyárba. Rövid volt az idő, amit a Kaposvári Ruhagyárban töltöttek. Any- nyira rövid, hogy a munka mellett másra nem is maradt idő. Phenjanból jöttek tapasz­talatcserére. Vezetőjük, Cső Bök Szik, a koreai ruhaipar főigazgatója pénteken, az utolsó előtti na­pon fekete dobozt szoronga­tott a kezében. A követség munkatársát várták, hogy az ő közvetítésével felfedhessék •kedves meglepetésüket. A délelőttös műszak végén a Szabad Ifjúság mozit a ru­hagyáriak töltötték meg. A követség munkatársa színes előadásban mutatta be Kore­át, majd bekonferálta a filmet. Es ekkor vetítőgépbe került az a filmtekercs, amely addig Cső Bök Szik fekete dobozá­ban lapult. S amíg a vásznon sajátos keleti színek pompás máglyái világítottak, a szék­sorok között itt-ott a tekinte­tek is beszéltek. A távolról jött vendégek olykor szom­szédjukra nézve a szemükkel mondták: ilyen a mi népünk, a mi hazánk. És a válasz rá a szemekben elismerés volt. Este az irodaházban a ruha­gyár vezetőitől, a brigádveze­tőktől búcsúztak. Fényképek, jelvények cseréltek gazdát. Amikor a mosolygós arcú Li feltűzött egy jelvényt, azt mondta: »szívesen«. Megta­nulta ezt a szót, mert sokszor köszönték meg a szalagon dol­gozók a kedvességét, figyel­mességét. Udvariasságuk meg- ragadóan természetes, nincs benne semmi teátrális, semmi túlzás. A követség munkatár­sa alig győzte fordítani az egy hétig halmozódó kérdéseket. A szabás-varrás, a szalag­rendszerű munka szakmai kérdései kerültek leggyakrab­ban szóba. Egy hétig tanul­mányozták a gyár munkáját, dolgoztak minden osztályon, részlegen. Mint technológusok így -'smerhették meg leginkább a kaposvári gyár termelését. Bs jóllehet a búcsúesten sem volt idő, hogy mindent el­mondjanak egymásnak azok, akik egy hétig a mindennapi munkájuk során ismerkedtek meg, de egy-két följegyzett, nehezen kiejthető név jó bará­tokat idéz majd évek múlva is Phenjanban ugyanúgy, mint Kaposváron. — Viszontlátásra! — így bú­csúztak. N. J. Rendszeres elemzéssel A vasútról, a közlekedésről beszélgettem a minap Varga Károllyal, a kaposvári vasútállomás főnökével. Szóba került egy, a kaposvári pályaudvarról készült tanulmány is. Szer­zője, Mészáros Pál, a MÁV kutatóintézetének vezetője meg­állapította, hogy Kaposvár forgalma a vágányok számához arányitva nagyobb, mint Európa egyik legkorszerűbb pálya­udvaráé, a drezdaié. Nincs Európában még egy olyan állo­más, ahonnan egy adott időpontban — megint csak a vágá­nyok számához viszonyítva — annyi vonatot indítanának, mint Somogy megye székhelyéről. Mindjárt arra a koncepcióra gondoltam, amelyet ko­rábbi beszélgetésünkkor Varga Károly így fogalmazott meg: — Rájöttünk, hogy a forgalmi dugót a mi kevés vágá­nyt! állomásunkon csak úgy kerülhetjük el, ha gyorsan to­vábbítjuk a vonatokat. Ez a felfogás helyesnek bizonyult. A tanulmány meg­állapítása és a koncepció között tehát szoros összefüggés van. Am a vonatok gyors továbbításának feltétele a jól szervezett munka. Hogyan bizosítják ezt? — merült föl bennem a kér­dés. Az állomásfőnök mintha csak megsejtette volna, mire vagyok kíváncsi, ezt mondta: — A munkával kapcsolatos adatokat a központba to­vábbítjuk, ott elemzik őket. Am nem támaszkodtunk kizáró­lag a központra. Magunk is rendszeresen elemezzük saját helyzetünket. Indokolt ez, hisz a vasúton nincs két egyforma na p ... Igen, az elemzés. A manapság sokat emlegetett elemzés. Ezúttal ismét bebizonyosodott — gondoltam —, hogy ma, amikor oly sokféle hatás ér egy-egy gazdasági egységet, a helyes irányt megszabni, a megfelelő intézkedéseket meg­hozni csakis akkor lehet, ha a vezetők elemeznek. A kapos­vári vasutasok is nagyrészt ennek köszönhetik sikerüket. Igaz, többletmunkát jelent nekik. De megéri... (Szegedi) Magyar hajók — Hogyan lehet csaknem 1650 kilométer távolságra a tengertől tengerjáró hajókat építem? Gyakran teszik föl a kérdést külföldi szakkörök­ben. amikor a magyar hajó­iparról beszélnek. Az összekötő utat a Fekete­tengerhez a Duna biztosítja. Az új hajókon a fedélzeti fel­építményeket leszerelik, hogy zavartalanul áthaladhassanak a hidak alatt. Így jutották el a tengerhez a Magyar Hajó- és Darugyárban még a máso­dik világháború alatt épült legnagyobb, 4000 tonnás ten­gerjárók is. Az európai hajógyárakkal szemben sok vonatkozásban jelent hátrányt az a tény, hogy nincs tengerpartja a ma­gyar hajóiparnak, ennek elle­nére több mint 130 éves múlt­ra tekinthet vissza. Gyártmá­nyait világszerte ismerik, a hajók egyszersmind a magyar ipar reprezentatív úszó kiállí­tásának is tekinthetők, mert kevés kivétellel valamennyi iparág termékeit felhasznál­ják a hajók, úszóművek, por- táldaruk és más gyártmányok építéi éhez. Négy regiszteri társaság — . Szovjet Tenge­részeti Regiszter, a Britisch Lloyd, a Gei-manischer Lloyd Buretau Veritas — előírásai alapján készülnek az életvé­delmi berendezések, a mentő­eszközöket pedig az 1960. évi Londoni Konvenció követel­ményeinek megfelelően szere­lik föl. A szovjet kereskedel­mi flotta számára épülő és a KEZÜK ALATT ÉG A MUNKA A VBKM Kaposvári Villamossági Gyára azonnali belépéssel feltételre Beere1 gépbeallitőkat Bérezés megegyezés szerint Jelentkezés a gyár munkaügyi osztályán, Kaposvár, Mező Imre út. (71014) A MIKEI RÁKÓCZI TSZ HATARA nem tartozik a legjobban termő területek közé. Homokos talaja nem terem meg mindent. Az el­múlt évek eredményei mégis szépek. A 40—45—50 forintos munkaegyseg-ertékkel a tag­ság is elégedett. Mindez a közös összefogásnak és a megértésnek köszönhető. — Nálunk a tagság szorgal­mas. Aki munkaképes és dolgozhat, az rendszeresen eljár a közösbe. Különösen az asszonyokra számíthatunk. Bár kevesebben vannak, mint a férfiak, de ha az állandó dolgozók számát vesszük fi­gyelembe, a mérleg az asszo­nyok javára billen — mondja Frank Gyula., a termelőszö­vetkezet elnöke. A kastély mögött krumplit válogatnak. Ahogy körülné­zek, úgy tűnik, mintha a fél falu kivonult volna ide. Csaknem száz asszony dol­gozik itt egy kissé fázósan, nagykabátban, berlinerben, de kitartóan és szorgalmasan. Bizony nem lehet kellemes novemberben a krumpliku­pac mellett órákig gvborogni. KIGYOSI JOZSEFNE még fiatalasszony. Rajta az öltö­zék is könnyebb, látszik, hogy a tüzesebbek közül való. O is rendszeresen jár a tsz-be. már az idén is 150 napot tel­jesített. — Van itt munka bőven — mondja emelkedett, éles han­gon, miközben egy pillanatra feláll, hogy megigazítsa piros kendőjét. — A tél vége felé elbújik a vezetőség előlünk, mert nem tudnak munkát ad­ni. Az elnök mosollyal válaszol a megjegyzésre, majd felem fordul: — Az idén nem lesz prob­léma. A krumpliválogatással és a kukoricatöréssel együtt elkezdtük a dohány simítást is, igaz, most még csak este ?—8 után kerül rá sor, de így is haladunk valamelyest. Jó lesz, ha a dohánnyal február végére végzünk — mondja. — S utána? — Szeretnénk egy 32 hol­das erdőt telepíteni, s a kis csemeték ültetésénél nagy hasznát vehetjük majd az asszonyoknak Ha lesz rá időnk, fiatal fenyvesünket is kitisztítjuk a télen. Ennyi asszonnyal lehel eredményt elérni. A tagság között sok a fiatal, de az idő­sebb korosztályúnkkal is szép­számmal találkozhatunk. A krumpliválogatók között is vannak néhányan. Fürscht Istvánná 67 éves, jövőre megy nyugdíjba, de még most is mindennap el­jár a tsz-be. ö már jobban fázik ilyenkor, berlinerbe burkolózva pillant rám, ami­kor megszólítom, de tovább dolgozik. O egyedül él, s ahogy elmondja, számára csak megnyugvást jelent, ha itt lehet, legalább nem unat­kozik, van kivel beszélgetnie. Úgy mondják, néhány évvel ezelőtt még kétszáz napnál is többet teljesített. AZ ELNÖK SZERINT no­vember végétől már teljesen átallnak a dohány simítására. Ilyenkor reggel nyolctól este 11-ig is dolgoznak. Az asszo­nyok szeretik ezt a munkát. De nemcsak a könnyű, ha­nem a nehezebb dolgot is keszsegesen valialjaK. Kezük nyomán télen-nyáron gyorsan fogy a munka. A mikei Rá­kóczi Tsz eddigi szép eredmé­nyei az ő helytállásukat is di­csérik. K. Varga József jégosztályba sorolt tenger! áruszállító hajók vastagabb lemezekből készülnek, mint például a Germanischer Lloyd előírásai szerint épülő hajók. Sűrűbbek a bordái, és mind­két végén külön jégálló meg­erősítéséről gondoskodnak. Különleges számítások alap­ján tesznek eleget a szovjet regiszterek elsüllyedhetetlen- ségi előírásainak is. Ezek a feltételek a klassziflkáló tár­saságok kívánalmai szerint változnak. A három raktár- térrel épülő szovjet kereske­delmi hajókat úgy alakítják ki, hogy abban az esetben, ha bármelyik raktártér rn-; ' vízzel, a hajónak mindig .jyz olyan ép területe, amely biz­tosítja az egész hajó el.süllyed- hetetlenségét. Az utóbbi év­tizedekben a szovjet flotta számára 106 db 1100 tonnás és 88 db 1200 tormás, teher­hajó indult el a Magyar Hajó- és Darugyárból szovjet vizek­re, az utóbbi sorozat utolsó tagja ez év végéig hagyja el az angyalföldi sólyateret. A Magyar Hajó- és Daru­gyár Duna-parti üzemeiben jelenleg is »nemzetközi igény«-re épülnek a hajók. A part mentén mind az óbudai, mind az angyalföldi öbölben óriás daruk segítségével tör­ténik a felszerelésük. A sólya- téren tengeri hajók bordái emelkednek, és a közelükben a Dunán a már vízre bocsá­tott, de még szerelés alatt álló hajókon dolgoznak. A jelentős szovjet rendeléseken felül norvég, svéd cégeknek is épül­nek teherhajók. S amikor már az utolsó »csavar-« is a helyé­re került, pröbaútra indulnak a Fekete-tengerre. Itt vizs­gáztatják a berendezések mű­ködését az építő szakemberek és itt történik ünnepélyes át­adásuk is: a magyar lobogó helyére felhúzzák az árbocnf a megrendelő ország zászlaját* és a magyar szakemberek szerencsés hajózást kívánva búcsúznak alkotásuktól. E. M. Mindennemű villamosmolor tekercselését rövid határidőre vál­lalja'a csurgói Napsugár Ktsz. (7780)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents