Somogyi Néplap, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-24 / 276. szám
SOMOGY; NÉPLAP 8 Vasárnap, 1988. november SZ0BQRGVATÉSK9R beszélgetés Olcsói Kiss »Szemet csalt könyvére veti, olvas vagy tanul, — 8 már örökké ezt teszi — csak példát mutat, múlhatatlanul’...« A karcsú kőszobor az ügyes munkások avatott mozdulatainak engedelmeskedve a teherautóról az iskola kertjébe lép. Az alkotó, Olcsai Kiss Zoltán Kossuth-díjas szobrászművész és a kéthelyi iskola- igazgató meg néhány érdeklődő lázasan figyeli annak a pillanatnak a varázsát, amikor az Olvasó lány talapzatára lép föl, az iskola előtt, arccaT a falunak... A fogadtatásra vers is született, Kiss Zoltán iskola- igazgató írta, idézett részletét olvastam a faluban kitett meghívón is. Szobor Kéthelyen. A régi kőépületből az építész modem vpnalú, világos iskolát varázsait a nagy terveket szövő falunak. Itt orvoslakósok épülnek, rendelők, falait már felhúzták, amott emeletes házsor lesz, új tsz- irodák, fönn a dombon művelődési ház, park ... — teszi elém a gyors vázlatot az építész-tervező, s vele együtt álmodjuk a falu szép jövőjét. — Csak álomban láttam ilyen kedves iskolát — mondia Olcsai Kiss Zoltán. — Ehhez a modem vonalú iskolához egy szobor is kívánkozott — így az iskola igazgatója. Saoboravatás. Az alkotó legszemélyesebb születésnapja is. Teremtő erejének diadala. Az igazgatói irodában egy meghitt sarkot keresek, az ünneplő csoportból megszöktetem rövid időre Olcsai Kiss Zoltánt, a gőzölgő kávé mellett beszélgetek az internacionalista művésszel. Apró termetű, mozdulatai lágyak, valami különös melegség árad lényéből. — Hogyan találkozott a munkásmozgalommal, miként kapcsolódott be tevékenységébe? — Humanista magatartásom lett az alapja későbbi végleges állásfoglalásomnak. Mint katona — az első világháborúban — éreztem, hoay a humanizmus szembe állít a jelennel. Amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom elérte a szibériai tábort, ahol voltam, már bizonyos eszmei tisztulás következtében csakis olyan hatással lehetett rám az új észtté, hojy természetesen a forradalom mellé kellztt adnom. Olvasással, tanulással eljutottam odáig, hogy a szocialista tanítást, a szocialista elvzket megismerésük után rnagamévá tettem. A kérdést az élet tette föl, pontosan azt. hogy hová álljak. Jelentkeztem a Vörds Hadseregbe, az inter, .aci^nalis- ták sorába. — A legifjabb nemzedék történelemkönyvből tanulja már azokat az eseményeket, amelyeknek ön harcosa volt. A jelent formáló tanítások közül hadd hozzam elő a művészeteket, s alighanem érdekes válaszokat kapok öntől, az internacionalistától arra a kérdésre, mi a véleménye Jancsó Miklós Csillagosok, katonák című filmjéről, melyben az internacionalistáknak kíván emléket állítani. — En Jancsó Miklóst nagyra értékelem. A Sz.génylegé- nyek című filmje magával- ragadott. A legnagyobb magyar filmnek tartom. Mint internacionalista azonban élénk kritikával fogadtam a Csillagosok, katonákat, annak ellenére, hogy a filmben sok értelemben felismertem Jancsó művészetének nagyságát, szaktudását, nem is ez ellen van kifogásom. Annak a forradalmi időszaknak az igazságát, a tiszta lelkesedés átütő erejét nem tudja a maga valóságában tükrözni Jancsó. Nagy hibája felf< pasának, hogy a semlegesség, a pártatlanság szándékával etikai szintre hozza az ellenforradalmi erők és a forradalmi erők valóságos arculatát. Ez az. ami torz az én számomra. Megengedhetetlen, hogy ennek a nagy történelmi eseménynek a mozgató ereje egy ilyen szándékolt pártatlanság elve alapján jusson kifejezésre, megítélést^. A forradalom megítélése pártosságot követel. A történelmi igazság érdekében. — A művész számára mit jelent ez a magatartás? (Gyertyái László felvételei) »Nem magánügy az cn művészi hitvallásom.-« — A forradalom mellett való kiállás ii egyben meghatározta művészi utamat is. Nem magánügy az cn művészi hitvallásom. Csak ezzel a társada.mi szereppel tudom kibontakoztatni művészetemet. Szuverén elképzelésemnek találkoznia kell a társadaloméval, nehogy tévedés essék nem a szolgai muniót tekintem művészetemben célnak. — Nemrég ünnepeltük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 51. évfordulóját, ma a KMP megalakulásának fél évszázados jubileumához értünk, hamarosan a Tanács- köztársaság kikiáltásának ünnepe következik — Munkával ünnepelem az évfordulókat. Még nem volt az életemben ennyi feladat, ilyen maximális erőfeszítést követelő periódus, mint éppen most. Közülük a legnagyobb, még nincs megrendelés, emléket állít, ni a százezer magyar ints. nscio-.a istának. A szűkre szabott határidők most a következő munkák e végzi sér e sarkallnak: a vö, öskeresztes kongresszusra valamennyi részvevőnek egyedi plakettot készítek, készül a Don Quijote és Szamuely Tibor szobra is. így kezünk, Ínyek zünk. Ez az ügyszeretetből fakad. Tehát tudjuk, hogy holnap mit cseleltszünk ... Nem is búcsúzhatnánk másképp Olcsai Kiss Zoltántól, akinek ma délelőtt avatják föl ünnepélyesen az Olvasó lány című szobrát a kéthelyi iskolában, mint ezzel: »Igyekszünk, igyekszünk Ez az ügyszeretetből fakad. Tehát tudjuk, hogy holnap mit cselekszünk.« Ilorányi Barna Egy kis nyelvművelés Mit oldjunk meg — hogy oldjuk meg? A szobor és alkotója. Gáldonyi Béla: ÍRATÓ — Tessék mondani, Itt találom meg az ainyakönywe- zetőt? A fiatalasszony felnézett a vaskos könyvből. Széles-vállas férfi tornyosult föléje. Furcsán mosolygott, fényes volt a szeme, tüzelt a tekintete. — Esküvő lesz? — kérdezte hivatalos hangon, megszokásból, mert manapság több az esküvő, mint a halálozás, születés. — Ne tessék velem viccelődni. Temetést szeretnék bejelenteni, kérem... És elővillantak egészséges fogai. A bohócok vigyorognak így a porondon. A fekete hajú férfi elővette a személyi igazolványokat Amikor a felesége igazolványát fogta a kezében, összerezzent Mintha égetné az ujjait a bőrét a kiszolgált már semmire sem való papír. — Született? — Még fiatal volt szegény — mondta keserűen —, csak 1934-ben született. A fiatalasszony fölemelte a fejét — Családjuk van? — Két gyermekünk maradt. egy kislány, ő a nagyobb, már tizenhárom éves és a kisfiúnk. Hova is tettem a fényképüket? Tegnapelőtt vetettük le őket a sógorommal. Csak gyorsfénykép és az asszony ma már halott A fényképről egy kontyos asszony mosolyodott mellette a kisfiú. Gömbölyű, kerek arcú és ugyanaz a mosoly, ugyanaz a tekintet mint az anya arcán. — És hogy szerette őket kérem. A kislányt tanítónak szánta, a fiúból meg agrár- szakembert akartunk nevelni együtt. Már beszéltünk is egy rokonunkkal Gödöllőn, hogy majd érettségi után félvegyék. Előrelátó, gondos asz- szony volt mindig. Most is azért temetjük. A szobában három asz- szony dolgozott Három megértő szív figyelte a férfiból ömlő szóáradatot Úgy érezte, hogy beszélnie kell, különben elsírja magát Erősnek akart mutatkozni az asz- szonyok előtt Kétszeresen nehéz volt ez ebben a szobában, ahol tizenhat esztendeje összeházasodtak. Minden •a a pár percre emlékestette, amikor 6 is, a felesége is »igen«-t mondott az anyakönyvvezetőnek. És most temetni jött... — Hogyan mondta? — kérdezte az egyik asszony. — A gondossága miatt temetik? — Azért! Mert szerette a tisztaságot és szeretett segíteni másaknak. Most is odahaza végzett, rögtön átment a szomszédba. Az ablakokat mosta a barátnőjénél, amikor hozzáért a villanyvezetékhez. Azonnal vége lett A szörnyülködés akkor Is érződik, ha nem adnak hangot neki Az asszonyok néma ajka is vádolt most. Ki hagyhatta szabadon a drótot? Ki a felelős? — Senki, kérem! —mondta a férfi —, a halottat vádaskodással már nem lehet feltámasztani. Hat órakor még beszéltem vele és fél nyolckor már hideg volt szegény. Ezt nehéz megérteni, kérem — és széles arcán még szélesebbre tárulkozott a kín-mosoly. így nyomta el fel-feitörő zokogását — Az anyakönyvvezető kitöltötte a papírokat és átnyújtotta a személyi igazolványokat — És a gyerekek? A férfi fölnézett a meny- nyezetre. Ha forgatja a tekintetét talán nem pottyan le a könnye a padlóra. — Nem merek találkozni velük, kérem. Csak zokognak és az anyjukat hívják szüntelenül. Csend. Az asszonyok egymást keresik, most mondani kellene valamit Valami megnyugtatót kedveset amivel enyhítenének egy férfi fájdalmán. Szinte egyszerre szólnak: — Az egyiket szívesen elvállaljuk, fölneveljük... A férfi olyan mozdulatot tesz, mintha valaki bántaná, mintha védekeznie kellene. — Nem, nem, nem! Még a gyermekemet is elveszítsem? Inkább egyszer eszem napjában. de nem adom — aztán csendesebben hozzáteszi: — azért nagyon köszönöm jóságukat Meghajol és távozik. Hátrálva, félszegen, keresi az ajtót és a keserves mosoly tanyát vert az arcán. A három asszony a táskájáért; nyűi. ; Egyszerre fogta el őket a; zokogás.., I A technika fejlődésével nemcsak kényelmünk fokozódik, hanem feladataink, problémáink is szaporodnak. Ezeket sorra meg kell oldanunk. Ez — ha nem akarunk elmaradni a fejlődéstől — nemegyszer sürgős teendő. Mégis érdemes mértéket tartani a sietségben, legalább annyira, hogy kifejezéseinkben ne sikasszuk el magát a feladatot, a megoldandó kérdést, problémát. Sajnos, erre az utóbbi időben a műszáki nyelv egyre több példát szolgáltat A dolog — furcsa ellentmondás! — összefügg az -ás, -és képzős elvont főnevek túlzott divatjával, illetőleg a velük kapcsolatos fölöslegesen terjengős, bonyolult, fogalmazással. Nézzük például ezeket a mondatokat: Az anyagszállítást nem kell okvetlenül a gátkoronán megoldatni; A munkagödrök víztelenítését szivattyúzással kívánták megoldani. Bátran egyszerűsíthetjük bennük a fogalmazást: Az anyagot nem kell okvetlenül a gátkoronán szállítani; A munkagödröket szivattyúzással (vagy még inkább: szivattyúval) kívánták vízteleníteni. Persze könnyen lehet, hogy ez nem kis gondba kerül. De akkor becsületesen nevezzük a nevén, s ezt oldjuk meg, ne az anyagiszállítást meg a víztelenítést. Ha nem így járunk el, könnyen fölösleges agymunkát, okozunk az olvasónak: Epoxigyantás javításokkal... a betonburkolatok lokális hibamegszüntetését sikeresen oldották meg. E mondattal kapcsolatban először is azt kell megállapítanunk, hogy a javítás meg a hibáfnegszüntetés nagyjából ugyanazt jelenti. De akkor miért keli megoldani az egyiket a másikkal? A dolog úgy eshetett, hogy felmerült az a probléma, hogyan lehetne a betonburkolatok hibáit helyileg kiküszöbölni, megszüntetni: lokális hibamegszüntetés (vagy egyszerűbben, világosabban: helyi javítás). Ez felidézte a cikkíró tudatában egyfelől a megold igét, másfelől magát a műszaki megoldást, a hiba megszüntetésének egyik módját, nevezetesen azt, amikor a javításhoz epoxigyantát használnak: epoxigyantás javítás. Ez eddig teljesen érthető. Csakhogy írás közben az ilyen képzeteket, gondolattöredékeket még nem szabad papírra vetni, végig kell őket gondolni, rendet kell köztük teremteni, egymással összefüggésbe kell őket hozni. Az olvasóval már a k é s z gondolatot kell közölnünk, nem azokat a képzeteket, gondolatfoszlányokat, amelyekből az megszületik, ha megszületik: A betonburkolatokat epoxigyantával sikerült helyileg javítanunk. Vagy: A betonburkolatok hibáit epoxigyanta segítségével helyileg ki tudták küszöbölni. Ebből persze az is következik, hogy sokszor nem is nyelvi ismereteink hiányosak, inkább gondol kozá- s u n k felületes, elnagyolt Ahhoz tehát, hogy szabatosabban közölhessük mondanivalónkat, talán nem Is annyira nyelvtani ismereteink fejlesztésére, mint inkább nagyobb önfegyelemre, több időre van szükségünk. Hasonló tapasztalatokra tehetünk szert az alkalmaz igével kapcsolatban is. Alkalmazni rendesen valamilyen módszert szoktunk. Egyik-másik műszaki eljárás lehet módja, sőt akár módszere is valamiféle feladat megoldásának. De ez még nem jelenti azt, hogy fogalmazáskor azonosíthatjuk a érteni mód, módszer szóval, hogy menten alkalmazhatjuk: A hazai mélyépítési gyakorlatban vegyi talajszilárdítást egyre gyakrabban alkalmaznak. Helyesebben: egyre gyakrabban alkalmazzák a vegyi talajszilárdítás módszerét; vagy egyszerűbben: egyre gyakrabban szilárdítják a talajt vegyi úton. Mindehhez járul, hogy nemegyszer még össze is kapcsolják a szerzők a megoldásút az al/calmaz-zal és fordítva, az alkalmazást a megold-ded. Két elrettentő példa: gyakran a szakasz közepén telepített gépházas megoldást is alkalmazzák. És: A fokozatosan, egymástól eléggé függetlenül kialakult eljárásokat ki kellett hosszabb időn át próbálni, a gyakorlati alkalmazásokat megoldani, hogy az eljárásokat megalapozottan bírálni és javítani lehessen. Alighanem azokat a nehézségeket kellett megoldani, amelyeket valamilyen elvnek, módszernek a gyakorlatban való kipróbálása jelentett. De akkor miért nem ezt írta a szerző? A szószaporítással azért is érdemes vigyázni, mert a sok fölösleges szóba belebonyolódhatunk, mint valami hínárba. Mutatja ezt a következő példa: X. Y. pécsi küldött felhívta a figyelmet a technikusok számát tartalmazó adatok nagyfokú szórására, mely vidékenként nagy eltéréseket mutat. Az adatok nagyfokú »szórása« nem más, mint a nagy eltérések. De akkor hogyan mutathat nagy eltéréseket? Nyilván sehogy! Az illető küldött a valóságban csak arra hívhatta fel a figyelmet, hogy a technikusok száma vidékenként nagyon változik, nagy eltéréseket mutat Ami ezen kívül van a mondatban, az elhagynivaló. A technikusok számát tartalmazó adatok kifejezés nem jelent többet a technikusok számánál; nagyfokú szórásuk-ra pedig — ha nagy eltéréseket mutatnak — éppenséggel nincs szükség, annál kevésbé, mived a szórásra eléggé bajos is a figyelmünket összpontosítanunk. Más jellegű, de nem kevésbé elrettentő ez a mondat: Természetesen a víztelenítési üzemidőben elért megtakarítás költségkihatása messze meghaladja a helyszínen tartási költségtöbbletet. Próbáljuk meg végiggondolni, szétboncolni! Voltaképpen mi is az elért megtakarítás költségkihatása? Alighanem csak a megtakarított pénz. Aztán hogy lehet a víztelenítési üzemidőben takarékoskodni? Sehogy! Nincs is itt szó semmiféle bércsalásról, pusztán az a dolognak a nyitja, hogy a víztelenítés nem tart any- nyi ideig, mint gondolták vagy tervezték. Eléggé ködös dolog az is, hogy a költségkihatás meghaladja « helyszínen tartási költségtöbbletet. Alighanem csak többe kerül valami, mint a helyszínen tartás. Igen ám, de ez a »költségkihatás« nem másé, mint az elért megtaka- rítás-é, annak a birtoka, ahhoz tartozik hozzá. Így valójában a messze meghaladás ellenére is nem a többet, hanem a kevesebbet akarja jelenteni. Ha most végre ösz- szerakjuk a kihámozott gondolatokat. ilyenféle kerekedik ki belőle: A víztelenités- re kevesebb időt kell fordítani. Ily módon jóval többet megtakarítunk rajta, mint amennyibe a gépek helyszínen tartása kerül. Lehet, hogy ez nincs annyira »hivatalos«, annyira »szakszerű«, de legalább meg lehet Dt. Ruzsiczky Éva
