Somogyi Néplap, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-17 / 270. szám

1968. november 11 3 SOMOGYI NÉPLAP ÜJ VÁROS SZÜLETIK S iófok évtizedek óta ügy­éi a köztudatban, mint a Balaton fővárosa. A település nyári képét, forga­tagát, világvárosi hangulatát, fényeit és légkörét, csodálatos panorámáját, épületeit és szállodasorait — azit hiszem — nem kell már bemutatni az olvasónak. Annyit azonban elmondhatunk, felidézve a múltat, hogy ez a nyüzsgő Ba­latoni-parti üdülőhely hosszú évek óta községi rangon ost­romolta már, döngette régi falait, falusi korlátáit. Város volt — a szó nemes értelmé­ben —, de közigazgatásilag, lehetőségeit, vezetési módsze­reit tekintve falu. És most — hosszas erőfeszítés után — a megye, a járás párt- és álla­mi szerveinek odaadó munká­ja nyomán megszülettek a fel­tételek, s az Elnöki Tanács határozata, amely Siófokot egyszer s mindenkorra, visz- szavonhatatlanul városi rang­ra emelte. Űj város születik hát, So­mogy második városa S a vajúdás a mi viszonylag el­maradott, bár az utóbbi évek­ben gyorsan fejlődő megyénk­ben különösen melengeti, jól­eső érzéssel tölti el a szülők, az emberek szivét Siófokra büszkék voltunk mindig; ér­tettük és értékeltük történel­mi múltját, ápoltuk és büsz­kén valljuk magunkénak 1919-es hagyományait, értékel­tük és nagyra tartjuk az utób­bi tíz év hallatlan fejlődését, ami a település külső képé­ben*. ^ és nyári életében, kultúrájában és társadalmi viszonyainak változásában is megnyilvánul. Most mégis úgy tekintünk rá, mint a szü­lető újra: büszkén, várakozás­sal, nagy-nagy szeretettel. És nemcsak a leendő városra, ha-' nem lakóira is, akiknek él­niük kell az új lehetőséggel akiknek bizonyítaniuk kell, hogy Siófok régen megérett már és méltó a városi rang­ra. Azt hiszem, mindenki ter­mészetesnek tartja, hogy az év hátralevő résiében, de azon túl is az érdeklődés, a reflek­torok fényének középpontjába kerül születő új városunk, s a feltörekvés mozzanatait hűen akarja követni a lap króniká­N éhány napon át alkal­mam volt bepillanta­ni a műhelybe, ahol lázas előkészületiek folynak. Nem túlzók hát, ha azt mon­dom: a látvány, a szenvedély és odaadás, az aprólékos ter­vezés, az éjszakákba nyúló ta­nácskozások, a fáradhatatlan munkálkodás lenyűgöző. Be­számolhatnék most sok apró részletről, az akarás és hozzá­értés ezernyi megnyilvámulá-. sáról. Az összefogásról, amely talán — hosszú évek óta is­merem Siófokot, vezető testü­letéit, lakóit, problémáit — sohasem bontakozott ki ilyen egységesen, alkotásvágytól fű­tötten. Elmondhatnám, hogy milyen előkészületek folynak az Elnöki Tanács határozata nyomán december 29-ére, az ünnepi tanácsülésre, a város­sá avatás nagyszerű pillanatai­ra, Leírhatnám mindazt, amit Jankó Ferenc, a tanács vb-el- nöke hétvégi sajtótájékozta­tójában közölt az újságírók­kal. Izgalmas, érdekes dol­gok ezek, valamennyire érde­mes odafigyelni. Beszélhetnék a felhívásról, amellyel a vég­rehajtó bizottság kereste meg a falu lakóit, hogy készül je­nek a történelmi változásra, s a házak, a kertek, a település minden pontja olyan külsővel fogadja az, ünnepet, ami egy új városhoz, az esemény je­lentőségéhez méltó; s hogy ennek nyomán milliókra rúg a társadalmi munkafelajánlá- sok értéke. De minderre lesz alkalom még. A közölnivalók sokasága gyűlhetett össze bennem, jegyzetfüzetem lapjain, de most, amikor először írhatok az új város születéséről, egyetlen dologra szűkítem a gondolatsort. Talán azért, mert ez a legjellem-.'bb, a legbiztatóbb, a légéi .ékelhe- tőbb valamennyi között. Egy város sohasem alakulhat ki egyik napról a másikra. Siófok sem most teszi az el­ső lépésedet. Évtizedek múl­tak már el hallatlan erőfeszí­tések közepette, s ezeket tár­sadalmi fejlődésünk objektív követelményei írták elő. A városiasodás hosszú folyamat, s ahogy nem az avatás pilla­natában kezdődik, úgy nem is zárul le az ünnepségsorozat örömteli mámorával. S hogy miért mondom ezt? Tudom, semmi újat nem fedeztem föl általa, de ez vezeti be azt a gondolatsort, azt a törekvést, amelyet hallatlanul nagyra keli értékelnünk megyei és városi vezető testű léteink munkájában. Ott voltam Siófokon, hal­lottam a párt, a tanács veze­tőit, az intézőbizottságot, amely az előkészületeket szer­vezi, a Népfront kerületi bi­zottságait. De egyetlen össze­jövetelen sem »blokkoltak le« az ünnepségsorozatnál. Sok részletkérdés mellett mindig tovább léptek, s a jövő, a tervek, a fejlesztés, a távlatok foglalkoztatták őket. És ez nemcsak örömteli tapasztalás, ez az elhivatottság, a maga­biztos irányítás, a távolba lá­tás képességének nagyszerű megnyilvánulása. L átni már előre: de­cember utolsó napjai­ban zászlók lobognak majd a házak falán, tiszta, rendezett lesz minden utca, ünneplőbe öltöznek az embe­rek, zene szól és poharak koc­cannak össze; beszámolók hangzanak el az elvégzett tár­sadalmi munkák özönéről, gazdag műsor, tánc és forga­tag kíséri az aktust; egy óriás létesítmény, az új kórház is akkor nyitja meg kapuit a be­tegek gyógyítására, és nagyon örülünk majd Sem így máso­dik városának. De mindenki tudja: ettől-az örömteli aktustól még nem lesz város az új város. Furcsa paradoxon: város volt, míg községi szántén irányították, s nem lesz város, ha azzá avat­ják? Nem játszani akarok a gondolattal: úgy érzem, igaz. Hallatlanul nagy felelősségér­zetre, a szemléletmód válto­zására, új módszerek kikris­tályosodására, új szellemre s a várossá növés nagyszerű el­képzeléseinek folyamatos, kö­vetkezetes végrehajtására lesz szükség. S mert ezt jól tud­ják születő új városunk veze­tői — erről tanúskodtak a ké­ső éjszakába nyúló viták és tanácskozások —, ezért tölt­hetik el bizalommal már az első lépések is a »külső« szemlélődőt, ezért tölthetnek el mindenkit e megyében. S iófok valamennyiünk büszkesége, érthető hát, ha figyelmünk, szeretetünk, energiánk és se­gítőkészségünk az ott élő em­berek városépítő, alkotó mun­kájára összpontosul... Jávori Béla a-Balatonf enyves arról hires megye-, sőt országszerte, hogy van egy gyönyörű parti sétá­nya, amelyet vonattal, autó­val, gyalog könnyen meg le­hetett közeliteni... Ezért a partszakaszért a nyaralók el­felejtették, hogy kevés az ivó­víz, sorba kell érte állni, és amihez hozzájutottak, az is iszapos, rossz ízű. Ennek a partszakasznak most vége. A községi tanács a Balatoni In­téző Bizottság kb. 200 000 fo­rintos hozzájárulásával elkerí­ti, és ezzel sok évtizedes jel­legzetességétől fosztja meg Fenyvest~. A lényeget ragadtam ki Horváth J. Károly budapesti olvasónk leveléből, azoknak a leveleknek egyikéből, ame­lyekkel ez ügyben szerkesztő­ségünket, a községi, járási, megyei tanácsot keresték meg, és ott sokasodnak a Balatoni Intéző Bizottság asztalain. Lapunk korábbi számaiban már foglalkoztunk a nemcsak megyénket, hanem az egész Munkában az új párfvezefáség Együtt a bizeiek és a keleviziek Amikor a minap Biaén jár­tam, akkor esett le az idei első hó. Hamisan esett, együtt a hideg esőcseppekkel, és zord lett az őszi határ. Vajon mit talált kint a földeken ez az idő a két falu közös termelő­szövetkezetében ? — A tarlórépa kivételével minden terményt behordtak — mondta Kurucz Ferenc párttitkár. — Ä kukoricát is betakarították. Mivel a lovak megbetegedtek, az R£j—09-es traktor után szekerekét kö­töttek, s így hordták be a ku­koricát a mezőről. Aztán jön­nek már a téli munkák. Ciro­két is termesztett a szövetke­zet. ha végeztek a dohány si­mításával, elkezdődik a sep­rűkötés ... Egy hónappal a választás után A két községnek közös, ter­melőszövetkezeti pártszerve­zete van. A gazdaságban ta­valy megközelítette az ötven forint a munkaegységérték, az idén is e körül várha­tó. S hogy alván szépen men­nek a munkáik, mint ahogy arról Kurucz elvtárs beszélt, az nagyrészt a tizenhat tagú alapszervezetnek is köszönhe­tő, hiszen a kommunisták kö­zül nyolcán a termelőszövet­kezetben dolgoznak. S az alap­szervezet tagjainak több mint egyharmada nő... — "Október 16-án volt ná­lunk vezetőségválasztás. Nem­csak én vagyok új ebben a tisztségben, új a két vezetősé­gi tag: Süte Károlyné és Ká­roly István is. Mindjárt az elején egy iz­galmas ügy elrendezésébe vá­gott bele az új pártvezetőség. A korábbi vezetőségnek volt egy javaslata, amely szerint a termelőszövetkezet gazda­sági vezetői alkalmatlanok fel­adatuk ellátására, le kell vál­tani őket. Most fölülbírálták ezt a javaslatot, és mivel úgy látták, hogy a vezetőváltozást tulajdonképpen semmi sem indokolja, elálltak tőle. A munkák üteme kielégítő, sőt még arra is maradt idejük és erejük, hogy más gazdasá­goknak végezzenek talajmun­kákat, vetést és szállítást. A pártvezetőség és a gazdasági vezetők megállapodtak, hogy ha a szövetkezetben valame­lyik kommunista munkájára vagy magatartására kifogás van, azt azonnal tudatják a pártvezetőséggeL Sikeres első lépések A pártszervezet kezdemé­nyezésére elkezdődött a szer­vezett oktatás Bizén és Kele- vízen. A nyolc részből álló előadássorozatnak a két köz­ségben több mint harminc hallgatója van. A jövő héten már a második előadásra ke­rül sor, ezúttal a mezőgazda­ságii termelés fejlődéséről és KIFIZETŐDŐ A VÁNDORÉRTÉKESÍTÉS A kálmán- sai Aranyka- ísz Termelő- zövetkezet az lén 30 holdon ermesztett :ertészeti nö- ényeket, eb- ől mindössze égy hold volt káposzta te- ülete. A ked- ezőtlen időjá- ási viszonyok llenére is 200 lázsa termést dott holdja, i termés felét xportálták, a öbbit a kör- lyező közsé- ;ekben árusít- ák. A legtöb bet Patosfára dtték az erre a célra használt IS—09-es traktorral, mintegy latvan mázsa káposztát hagy- ak ott a gazdáknál. Az utóbbi években már biz- ©s vevőkörzete van a tsz-nek. Négy vagon káposztának az eladásával számolnak ezzel az értékesítési módszerrel, és a négy hold terméséért 120 000 forintot várnak. Mivel a kör­nyező gazdaságoknak nincs kertészetük, ím • íalyak 1»-. kői szívesen vásárolhak a kálmáncsaiak házhoz szállí­tott kertészeti áruiból. Nem­csak káposztát árulnak. így adták el a zöldpaprikának mintegy hatvan százalékát és a paradicsom egy részét ia. I továbbfejlesztésének lehetősé- ' geiről lesz szó. Az állatorvos majd az állattenyésztőknek tart előadást. A járási pártbizottság veze­tői és munkatársai sokat se­gítettek az indulásnál, és rendszeresen jönnek hozzánk most is, hogy a lehető leg­jobban megoldhassuk felada­tainkat — mondta Kuruc elvtárs. — Megkönnyíti a dol­gunkat, hogy a szövetkezetek egyesülése után Bize és Kele- víz jó gazdasági egységgé vált. Most már nincs idegen­kedés a két falu lakói között, a több mint százkilencven család egy közösségnek a tag­ja. Korábban előfordult, hogy az egyik község brigádja nem szívesein ment át a másik fa­lu határába segíteni a másik brigádnak. Ez az elkülönülés már a múlté.;. Tartalmasabban akar dol­gozni a pártszervezet, szám­szerűleg is erősíteni akarjuk sorainkat — hallottam a tit­kártól. Az arra alkalmas pár- tonkívüliekíkel rendszeresen beszélgettek, értékelték mun­kájukat, s most eljutottak odáig, hogy a decemberi tag­gyűlésükön három szövetke­zeti gazda fölvételét tervezik a párttagok sorába. így kezdte munkáját a bi- zei és a kelevízá egyesült ter­melőszövetkezet pártszerveze­tének új vezetősége. Az első sikeres lépéseket bizonyosan továbbiak követik majd. Hernesz Ferenc mögött? országot érintő kérdéssel: Kié a Balaton? Ez a kérdés Balatonfenyvesen olyan vá­laszra talált, hogy azé, aki pénzt csinál belőle! Dr. Szokola Károlyné, a Fo- nyódi Járási Tanács vb-titká- ra, országgyűlési képviselő: — Olyan strandot akarunk Fenyvesen vendéglátó egysé­gekkel, kabinokkal, a modern és főleg kultúrált, strand nél­külözhetetlen kellékeivel föl­építeni, amely nemcsak a für- dőzők, hanem az ide érkező turisták számára is hasznos. Legyen hely, ahova ruhájukat lerakják, ahol értéktárgyaikat megőrzik, ahol étkezni tud­nak anélkül, hogy feljönnének a partról. Erre a célra a Ba­latoni Intéző Bizottság 150 000 forintot bocsátott rendelkezé­sűinkre, s a fejlesztés első stá­ciójaként megcsináltattuk a kerítést! Hát igen. A kerítés. A tila­lom egy-hatvan magas drót- sövénye, amelyen átlépni csak forintokért lehet. De vizsgáljuk meg ezt a százötvenezer forintot. A me­gyei tanács tervosztályának ez év augusztus 29-i értesítésé­ben több más tétel között ez a sor szerepel: A balatonfenyvesi strand korszerűsítésére 150 000 Ft. Az átutalásban az izgalmas az, hogy ahol nincs strand, ott hogyan lehet korszerűsíte­ni? Balatonfenyves, Holdasi Ru­dolf vb-titkár: — Kérem, én esküszöm, megszököm innen. Képzelje el — fordul dr. Szokola Károly- néhoz —, a BIB-től telefonál­tak, hogy nem kerítésre ad­ták a pénzt. (!) Már azt sem tudom, hol áll a fejem, a pos­ta pedig csak hozza, csak hoz­za a til takozó és rágalmazó le­velek tömegét. Lesétálunk a partra. A já­rási tanács vb-titkára, a köz­ségi tanács vb-titkára, László Sándor mérnök, Pauza István községi párttitkár. A kilenc- százötven méter hosszú, való­ban csodálatos parti sétány­ból 450 métert kerítettek el, de mint mondták: a többire egyrészt nem volt pénz (így is meghaladta tizenhatezer fo­rinttal a kapott összeget a rács költsége), másrészt oda autóparkírozót terveznek! — Milyen indokok alapján határozták el a strandépítést? — Ez a sétány évek óta rengeteg pénzébe került a ta­nácsnak, szabadstrandként működött, hasznot egy fillért sem hozott. Miután az ide­genforgalom és a hétvégi ki­rándulók létszámának emelke­dése szükségessé tette egy korszerű strand kialakítását, a legcélszerűbbnek az látszott, hogy itt, ahol a környezet, a kilátás és a partvédelem is adva van, ide csalogassuk a fürdőzőket. Fölépítünk száz­húsz kabint, lesz halászcsár­da és a távlati fejlesztésben Touring Hotel, a Vigadó he­lyére Delta étterem kerül. Egy ilyen környezethez nél­külözhetetlen a minden igényt kielégítő strand. »Az utóbbi években azt ta­pasztaltuk, hogy Balatonfeny­ves partvédelmének karban­tartását az illetékes tanács el­hanyagolta, sót tiltakozásunk ellenére a vízvisszavezető kő- csatornát fölszedte. Az egyes utcákban a vízvisszavezető csatornák a nem megfelelő karbantartás következtében eliszaposodtak, betömődtek, amiatt az évekkel ezelőtti ma­gas csapadékátlagú nyarakon a hullámzáskor kicsapódó víz nem tudott a Balatonba visz- szafolyni, és a parti telkeket többször elöntötte ... mélysé­ges felháborodással vettük észre, hogy a meglevő hiá­nyosságok kiküszöbölése he­lyett, a parti sétányt mintegy 600 méter hosszan kerítéssel kívánja ellátni! Tíz-egynéhány aláírás. Holdasi Rudolf vb-titkár: — A község évi üdülőhelyi kiadása 578 000 Ft, a bevétel ezze1 szemben csak 258 000 fosiai. Minden Víkendház után 106 forint üdülőhelyi adót kell befizetni, ezenkívül az itt üdülök naponta és szemé­lyenkénti két forintot fizet­nek. Ezeket a pénzeket min­den további nélkül be is tud­juk inkasszálni. De ha valaki kiadja a nyaralóját, s ezért pénzt kap, az ott lakóknak a -’api szeméi ver. kénti két fo­rinton felül még hat forintot kellene fizetniük. Ezt sajnos nem lehet beszedni, mert a tulaj azt mondja: családtagok, barátok, ingyen laknak nálam, és mi mehetünk a sóhivatalba... A község lakosainak évi KÖFA- befizetése 88 000 forint. Hiány­zik Fenyvesen nyolc kilomé­ter villanyhálózat, az utakról ne is beszéljünk. Véleményem szerint csak az iskolától a Vigadóig lakóknak prebtema a kerítés, mert nem tudják belógatni a lábukat a vízbe!!! A községi tanács a nyáron egy vasárnap, jegyáiüsokkal próbafelmérést végzett a sé­tányon. Egyforintos fejenkénti taksával 2200 forintot szedtek össze. Ügy kalkulálnak, hogy ’övőre vasárnaponként tizen­ötezer forintot is összeszámol­hatnak. Ez a bevétel lehetővé teszi a villany, az utak kiépí­tett, biztosítja a fürdőhely teilesztését. Egyet viszont kifeleitcttek a számításból. Azt. hogy a Balaton-part fejlesztési terve mindenhová — s ez alól Feny­ves sem kivétel — sétányokat akar kialakítani közvetlenül a part mellé! Itt, ahol megvolt a sétány, most strand lesz. de kérdés. hn»v milyen re-rtabi- Titással? Ugyanis mint írtam, ^ 950 méterből ke­rítettek el, a többi rész sza­bad. Fzen a két területen ösz- szezsúfo! ódnak az emberek, merí; fizetni torm«R7etesen r,c*nki TK*m akar. Icvs-w^b .eset­en Is ^ vízben átsétálnak a -baridra. Torrtrp^ijk. how a inlenlegi f őihio 1 Pr*.n f-f-y■£cyv»5>i'hi Irí Cíka­mukkal föViorrnain+a?M'+ik. s a r>lí Vor*r>irc*k'ten IjskóV ’’■’'keot Vorynak. fermész^topofn rvón ^oltott bérlet ellenAkf nvHva ha wia. vagv b érkit ^rvcrfalnnid boera<57+. attól mesf- -rmp-t^ák a kulcsot! Fan wesen naw az éTVoRe­p miatt. AirjvVicki íva«!* 1mmd-rmnd. V» •ő'hnT*rvrf rvf.+an rt vfta'+koT+ak, ió rv-pT* pgnV a ko­-.oíVcóff ég a »csak azért se-« ’'«•víU A mUr'vr larniár a £azdas;$frmá- -otrff-.«5c rv*-P/-vrmia, az nemeik vállalatikra és intézmé- ~>vp.krö vonatkozóéit, hanem a -Amzardasá# valamennyi gaz­dálkodó egységére, fw a ta­nácsokra. is. Azzal tökélete­sen ewetértö/nk, ho?v az itt mr^ralóknak és a tös wökeres éknek nehéz lesz megszokni az elkerített sza- hadstrand látványát, de ha azt akariák, how kozséeük 1 óva1 ább balatom földvári für- dőhelvi színvonalra emelked­jen, akkor meg kell érteni, hoev az anyagi fedezetet — egészen minimális segítséggel — magának a községnek kell előteremteni. S ez a strand ezt a célt szolgálná. Viszont az illetékesek se fe­ledkezzenek meg a rengeteg levélről, be adván 30-51, a helyi lakosság és az üdülők érde­keinek védelméről. Biztos va­gyok benne, hogy lehetne ta­lálni — s nyilván fognak is találni — olyan közös platfor­mot, amely mindkét félnek megfelelő, előnyös és tisztáz­za az oly nagy vihart kavart strandépítés legkritikusabb pontjait Jövőre, a nyári szezon vé­gével visszatérünk erre a problémára, hogy tapasztala­tok és eredmények alapján fo­galmazhassuk meg: mit is je­lentett Balatonfenyvesnek a kerítés! Saiy Gém

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents