Somogyi Néplap, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-08 / 236. szám

XXV. évfolyam, 236. szám. Kedd, 1968. október 8. Három év alatt megkétszereződött múzeumaink látogatottsága Megnyílt a VII. múzeumi hónap RUDNAY GYULA EMLÉKKIÁLLÍTÁS KAPOSVÁRON A múzeumi hónap megyei megnyitója egybeesett Rud- nay Gyula művészi hagyatékának kamarajellegű bemuta­tásával. Évről évre jelentős programokkal gazdagodik a múzeumi hónap, az ismeretek kincsestárából egyre több — és több ember számára — válik közkinccsé. A múzeumi hónap vasárna­pi megyei megnyitóján, a Rippl-Rónai Múzeum képtárá­ban Csákabonyi BalázSj a me­gyei tanács művelődésügyi osztályának népművelési cso­portvezetője elismeréssel szó­lott az októberi rendezvények jelentőségéről, tömeghatásáról. Tavaly a múzeumi hónap ide­je alatt országosan hárommil­lió látogatója volt múzeuma­inknak, s mintegy kétezer elő­adás hangzott el ekkor. Me­r rr 0 HŰjQ. !/Wll tuA^CL (FINTOR EGY KÉPBEN) Nehányan ücsörögnek az asztalok mellett, cigaretta- füstöt fújnak, kortyolgatnak. A pincérek egy csomóban álldogálnak, kényelmesen társalognak. Az étterem »népi« zenekara már vagy tiz perce han­gol, a brácsás pillái le-lezárulnak, a cimbalmos néha odavág a puha végű ütővel, közelebb hajol, a hang felé fordítja fejét, fontoskodiki Pedig abszolút mindegy, hogy mit üt, a kutya sem figyeli. A prímás se. ö kevesli a fi­zetését, ennyi pénzért senki se várjon Lakatos-szintű muzsikálást. Elmúlt tíz óra. A vendégek otthon maradtak, odakint kezd hideg lenni. A prímás leteszi a hegedűt, odalép az ablakhoz, szét­húzza a nehéz, poroszöld színű függönyt; két-hármn embert lát. összedörzsöli a tenyerét — szolidaritásból a kint didergőkkel. A zenekar mellett van egy asztal, a szünetekben itt szoktak üldögélni a muzsikusok. No meg hanyag ele­ganciával itt foglal helyet az énekesnő, a »minisztár«. Furcsa így együtt a mini meg a sztár, de megvan a jelentése: a hölgy csak hiszi_ magáról, hogy sztár, vi­szont tehetsége a ma divatos szoknyának nevezett ruha- alkalmatossághoz hasonlítható. De verébre ágyúval nem lövünk, itt az étteremben ■megteszi. Abban a korban van, amikor a hölgyek nem szívesen, ünneplik a születésnapjukat. Számos iksze el­lenére — az ikszeket az életokrára értettem, de aki ne­tán a lábára gondolt volna, az sem tévedett — a szok­nyája jóval a térde fölött végződik. A prímás ügyetlen mozdulattal meghajol a »művésznő-* előtt. Hja, kérem, magasak az árak, egy kis látványosságot nyújtani kell a vendégnek a pénzéért. Az énekesnő szaporán hunyorgót, arcán unott mosoly telepszik meg, valami ilyet akar kifejezni: Ő, ezek egy pillanatig sem lehetnek meg nélkülem, az ember ki sem fújhatja magát, ördögöt, fél órája már azt várja, hogy szóljanak végre, imádja szorongatni a mikrofon csillogó fémnyelét. Bár teljesen fölösleges ide a mik­rofon, de hát így hatásosabb az egész. Szóval, fölkel az asztaltól, a pódium felé indúl. Ap­rócska lépéseit élénk csípőmozgás kiséri. Sző ami szó, ezt a súlyt nem kevés munka árán lehet hol ide, hol oda billenteni. Fejét magasan tartja, de szeme sarká­ból lesi, látják-e elegen. Nem lehet túlzottan elégedett, mert bosszús ráncok futnak össze a szája körül, alá­hagyott kissé a csípőmozgatással is. Mikor föllép az emelvényre — legyek rosszmájú, s mondjam, hogy a világot jelentő deszkákra? — már látom, szomorú nóíát fog énekelni. Ilyen fájdálomitta- san lépdelni még életemben soha senkit sem láttam. Ebben benne volt az évszázados magyar keserűségtől a rendesnél két számmal kisebb, sarkát feltörő topánka okozta sérülésig minden. A prímás álla alá kapja hangszerét, nekiesik a vonó­val, a brácsás fölijed, ő is belekezd. Az énekesnő fogja a mikrofon nyelét, simogatja, mar- kolássza. A cimbalmos áhítattal néz rá, a művésznő most éli bele magát a nóta hangulatába, A beleélés hosszúra sikerült, de azért még az első strófánál beéri a zenekart. A siker óriási, hárman összeütötték a tenyerüket, az egyik pincér meg két piszkos tányért. Az ováció meg­van, az énekesnő nyugtázza, Közép-Európában nincs, aki a nyomába érne. Vidám népdal következik, pattogósán, néhol Zalatnay- beütéssel. Taps. Ezúttal a pincérek csöndben maradnak. Vendég jön, mindenki a bejárat felé fordul. A ven­dég leül, kezébe veszi az étlapot, az árak láttán cset­tint. talán még bosszankodik is. ő még nem tudja, hogy az étterem színvonalát meg kell fizetni. S ha netán magára ismert volna egy étterem? Nyu­godjanak meg, rájuk gondoltam ... Pintér Dezső Válaszol az illetékes Alaptalan a bírálat gyénkben 1964-ben ötezer- ötszázán nézték meg a mú­zeumok rendezvényeit, 1967- ben pedig tízezerre nőtt az ér­deklődők száma. Rudnay Gyula emlékkiállí­tására a festő családjából szá­mos vendég érkezett Kapos­várra. A kiállított képek nagy része is az ő tulajdonuk. Rud­nay művészetét szűk marokkal mutatták be eddig. 1948-ban, 1955-ben és most Kaposváron rendeztek kiállítást alkotá­saiból. Szíj Béla, a Magyar Nem­zeti Galéria munkatársa nyi­totta meg képtárunk új kiállí­tását. — A XX. század képzőmű­vészetének kiemelkedő alakja Rudnay Gyula, jelentőségét Kazinczy Ferencéhez mérik kritikusai. Időszerűt alkotott, mert keze nyomán a kor ak­tuális problémái láttak nap­világot, s ahogy ezt tette, idő­álló művészetet teremtett. Csontváry, Oulácsi és Balogh János voltak kortársai, de mindtől különbözik, se elődje, se folytatója nincs művészeté­nek. A valóságot figyelte, s azt áttüzesítette romantikus he­vületével. Rudnay képei kö­zött mi somogyiak ismerős tájra is találhatunk. A fegtő Bábony községben vett falusi nyaralót, s itt dolgozott hosszú időn át. Szép erdőrészleteit, parasztházait innen vitte pa­lettájáról.- vászonra. A múzeumi hónap program­jában dr. László Gyula egye­temi tanár — ehhez a kiállí­táshoz' kapcsolódóan — 21-én este hat órakor előadást tart Rudnay Gyuláról a TIT-szék- házban. H. B. Xantusz Janos Emlékünnepség szülőhelyén, Csokonyavisontán A csokönyavisontai közpon­ti általános iskola sokat tesz névadója, a falu szülötte, Xantusz János emékének meg­őrzéséért, további ápolásáért. Xantüsz János emlékének há­nyatott múltja véget ért. A nemes lokálpatrióták: az isko­la tanári kara és a község ve­zetői szívéten kigyúlt a falu­juk világihírű szülötte iránti tisztelet, a hálaadás lángja. Xantusz János születésének 143., halálának 74. évforduló­ján megtörtént Xantusz János ébresztése Csokonyavisontán. A szombati iskolai ünnepség sokkal jelentősebb, mint egy iskolafaíakon belüli eseményé, megyénk népművelési prog­ramja is gazdagodhat, és gazdagodnia is kell — általa. Xantusz János eleven, élő em­lékként kell, hogy hasson ge­nerációnkra ma és a jövőben is Xantusz János életét és munkásságának érdemeit dr. Kanyar József, a kaposvári Levéltár igazgatója méltatta az iskolaudvaron megtartott ün­nepségen, melyre eljött a falu szülöttének néhány közvetlen leszármazottja is: Xantusz Zoltán, az unoka, Xantusz Margit — Majoros Jánosáé — s az ő családjaik is. Részt vett az ünnepségen Sándor István is, a Néprajzi Múzeum munka­társa, akinek a közeljövőben fog megjelenni egy monográ­fiája Xantusz Jánosról. Xantusz János 1825. október 5-én született Csokonyavison­tán. A fiatal jogász az abszo­lutizmus idején tűnik csak fel igazán, sajnos, a távoli Ame­rika partjain kell, hogy éljen a szabadságharc leverése után. Természettudományos kutatá­sai hamarosan a szakemberek körében is ismertté tették ne­vét. Dél- és Kelet-Ázsia föld­jén néprajzi gyűjtőmunkájával megalapozta a Magyar Népraj­zi Múzeumot, gazdag értékei ma is a múzeum fundamentu­ma. 1864-ben, amikor hazajött, megalapította a Botanikus Kertet és az Allatkertet, mely­nek első igazgatója volt. 1873- tól már a Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának iagzgató- ja is. Ezekről a gazdag évekről ké­szített irodalmi műsort az is­kola, melynek bemutatásáért dicséret illeti összeállítóját és szereplőit egyaránt. A műsor után a hozzátarto­zók és az úttörők megkoszo­rúzták az iskola udvarán el­helyezett domborművet, mely Xantusz János portréját áb­rázolja. Emléktáblát is avattak a cso- konvavisontaiak Xantusz János szülőházánál, itt helyezték el a hála koszorúit a falu vezetői, Sándor István, Xantusz Zol­tán, valamint a helyi ktsz ve­zetői, akik vállaltak a ^ülő- ház és annak környékének gondozását. Az ünnepség részvevői dél­után ellátogattak Xantusz Já­nos édesapjának, Xantusz Já­nosnak a sírjához is. (Horányi) JA RIC A so L ____ R Ol K Avatóünnepség a Zója nevelőotthonban A bejárathoz veeztő úton sö­tétkék egyenruhás lánykák álltak őrséget, fegyelmezett mosollyal köszöntötték az ér­kezőket. Földíszítették a ter­meket is. A máskor gyermek- zsivajtól hangos folyosók csendje jelezte, régen várt nagy eseményre készülnek a Zója Állami evNelöotthon ta­nárai . és diáklakói. A földszinti nagyteremben gyülekezett mindenki. A Him­nusz hangjai után Magyar Sándorné igazgató köszöntötte a vendégeket: Vámos Ferenc- nét, az Elnöki Tanács osztály­Szobafestők vetélkedője A Somogyi Néplap szeptember 22-i számában cikket közöltünk Miért nem készül el az óvoda? címmel. A csurgói járás TÖVÁLL igazgatója, Takács Lajos a követ­kezőket közölté a fenti cikkel kap­csolatban : »Az építési szerződés szerint az irtkei óvoda befejezési ha­tárideje 1969. május 21-e, es a mellékletben a kivitelező kikö-, tötte, hogy ez év június 31-ig az építtető adjon átárazott, helyszínre alkalmazott költség- vetést, és erre az időre tervez­tesse át a tetőszerkezetet is. A mai napig egyik jsxc történt -segg,-» Tizenhárom szobafestő mér­te össze tudását a szombaton a Ki minek a mestere? moz­galom megyei döntőjén. Az Állami Építő­ipari Vállalat KISZ-bizottsága a KMP, a KIMSZ és a Komszomol megalakulásá­nak 50. évfor­dulója tisztele­tére hirdette meg a vetélke­dőt A versenyt a megyei KISZ- bizottság helyi­ségeiben tartot­ták meg. A szo­bafestők gya­korlatból és el­méletből vizs­gáztak. Az öt­tagú zsűri fo­gas kérdéseket tett föl a ver­senyző fiatalok­nak anyagtan ból, szakmai ismeretekből, balesetvédelem­ből. Ezen kívül a politikai tu­dásukról is számot adtak a ve­télkedő részvevői. Szoros küzdelem után Györ­kös Antal lett az első, s juta­lomból a Szovjetunióba utazik a Komszomol megalakulásá­nak ötvenedik évfordulója al­kalmából rendezett ünnepsé­gekre. A második helyen vég­ző Báli Tibor villanyborotvát, a harmadik. Balogh Gábor pe­dig hajszárítót kapott. A többi (bersenyzőt is megjutalmazták. . Hajráznak a versenyzők. Fent Györkös Antal a ve­télkedő győztese, lent a harmadik helyezett Balogh Gábor. Az ajándékokat Kiss Béla titkár adta át. Kiosztották a szobafestőknek a Ki minek mestere? mozgalom arany, ezüst és bronz fokozatú jelvé­nyét is. A vállalat egy forint­tal, ötven, illetve harminc fil­lérrel fölemeli az órabérüket a három fokozat alapján. Mindenki nyert tehát ezen a vetélkedőn, azért ült össze olyan jó hangulatban a társa­ság a Kapos étteremben, ahol ünnepi vacsorával vendégel­ték meg őket. Bonni fiatalok A bonni iskolaköteles fiatalok tudása igen hiá­nyos — állapította meg egy nyugatnémet középiskola felvételi bizottsága. A vizs­gán több tanuló Napóleont és Eisenhower tábornokot a német államférfiak közé sorolta, Brüsszelt, Varsót és Moszkvát pedig német városnak gondolták. Hitler is így gondolta. Cipőmodell Samdie Show, a világhí­rű angol táncdalénekesnő nemrég felajánlotta 15 ci- pőmodelljét a Meitzer ci­pőgyárnak. A minták olyan nagy sikert arattak, hogy a cégnek az utóbbi hetekben meg kellett két­szereznie termelését, hogy legalább részben eleget te­gyen a keresletnek. Az egész dologban az a leg­érdekesebb, hogy Sandie Show legszívesebben me­zítláb énekel. vezetőjét, Somogyi Józsefet, a városi pártbizottság első tit­kárát, Csapó Sándort, a városi pártbizottság titkárát, Rostás Károlyt, a városi tanács vb- elnökét, Horváth Sándornét, a megyei nótanács elnökét, vala­mint Papp János megyei úttö­rőelnököt. Eljöttek a kedves ünnepségre a tömegszerveze­tek városi képviselői és az ál­talános iskolák igazgatói is. Sárdí Lajos, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője mondott beszédet. Ünnepnap a mai a Zója Állami Nevelőotthon életében. Ma veszik át hivatalosan is a korszerű nevelőmunkához, a kényelmes, meleg otthon meg­teremtéséhez szükséges épület kulcsait. Az óvodásoktól a pe­dagógusokig mindenki ünnep­lő ruhát öltött, örömmel tölti el őket a tudat: államunk minden segítséget megad a felnövekvő nemzedéknek, azt akarja, hogy az otthon lakói becsületes, hazájukat szerető emberré nevelődjenek. Ez a szép, új épület arra kötelezi a gyerekeket, hogy tisztességes emberré, a mimikáját és a kö­zösséget becsülő és szerető tagjaivá váljanak társadal­munknak. A nevelőtestület ál­dozatos munkája és államunk gondoskodása megadja erre a lehetőséget — mondotta Sárdi elvtárs. Ezután Jórányi Gyuláné, a városi nőtanács elnöke zász­lót adományozott a növendé­keknek, majd a városi tömeg­szervezetek képviselői szala­gokkal díszítették föl a zász­lót. A vendégeket a Zója Álla­mi Nevelőotthon úttörői szóra­koztatták műsorral. Szavala­tot, énekszámokat hallhattunk és egy irodalmi összeállítást Gyermeksors címmel. Ezen a napon mindenki bol­dog volt a Zója nevelőotthon­ban. Kipirult gyermek arcok, fénylő tekintetek 1 adták tud­tunkra: összefogva sokat tehe­tünk azért, hogy pótoljuk a szülői ház féltő gondoskodását, őrző anyai kezét és szeretetét is ezeknek a gyermekeknek. Ő is válik Roman Gray francia író bejelentette, hogy elválik feleségétől, Jean Seeberg- tol. A válás oka: Jean See­berg hónapok óta megsza­kítás nélkül Hollywood­ban filmezik. »Nem győzök utánautaz­ni-* — közölte a fáradt férj. Nem meglepő Az egyik híres amerikai sebész-kozmetikus így szól a hölgyhöz az estélyen: — Asszonyom, az ön ar­ca ismerősnek tűnik ne­kem. — Nincs benne semmi meglepő. Ezer dollárt fi­zettem érte önnek. Belépődíj Clay tábornoknak, az amerikai köztársasági párt kincstárnokának nagy gondot okozott, hogy mi­ből fedezze Nixon válasz­tási hadjáratának költsé­geit. Megtalálta a megoldást: gálaestet rendezett, s a meghívott vendégek ezer dolláros belépődíjat fizet­tek. Bölcső felnőtteknek Egy osztrák szálló rek­lámjában szavatolja az ál­matlanságra panaszkodó vendégek nyugodt álmát. Azt. állítja, hogy módszere azoknál is beválik, akik egyébként altatót szednek. Elég, ha a vendég az ágya mellett álló szerkezetbe bedog egy pénzérmét, s máris működésbe lép egy gépezet, amely lágyan rin­gatni kezdi az ágyat, és a vendég negyed órán be­lül úgy elalszik, mint a csecsemő. fi. Zs* SmaggiNéplap Az MSZMP somorv megye! Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő i WTRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár* Latinka Sándor u. 2. Telefon* 11-510, 11-511­Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár* Latinka S. tt. 2. Telefon: 11-516, Felelős kiadó: Szabó Gábor. Be küldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helvi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 18 Ft Index: 250»*?­Késztilt a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár. Latinka Sándor utca 6. Felelős vezetőd Mautner József.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents