Somogyi Néplap, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-06 / 235. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Vasárnap, 1968. október 8. HANGSZEREK Kiállítás édes szájúaknak Tízfajta új sütemény — Hetvenezer forintos készlet A Somogy megyei Vendég­látó Vállalat Corsó Cukrász­dája minden év őszén megren­dezi a most már hagyományos cukrász-sütemény kiállítást, vásárt. A pénteken megnyitott kiállítás és vásár azt bizonyí­totta, hogy a vállalat cukrá­szai minden évben tudnak új süteménnyel . kedveskedni az édes szájú vendégeknek. A kiállításon csaknem het- venféle süteménnyel rukkoltak ki, s ebből tíz az új, köztük az özgerinc, a gesztenyés koc- ka, a gesztenyés alagút, a bra­zil csemege és más különle­gességek. Ha a vendégek az újfajta, többségében gesztenyéi és tejszínkrémes süteményt megkedvelik, akkor a jövőben ezekből nagyobb mennyiséget készítenek. I A ma záruló kiállításra, vá­sárra a vállalat cukrászüzeme mintegy 100 000 faint értékű süteményt készített. ECcipc&ssir^r zadban Álom? Kétszá* hangszerből rendezett állandó kiállítást a német demokratikus köztársaságbeli brandenburgi kőtoronyban Bé­ről Kaiser Réka. Édesapja gyűjteményét bocsátja közszemlére, s köztük néhány egyedülálló érdekességet is. Képünkön a tizentötödik 'században készült egyhúros hangszert mutat be. <yi ,,retikiil“ Szemben ültem vele. Feszes hívják. Szégyenben hagyott... tartásán még az autóbusz zö- työgése sem lazított semmit. Fekete posztókabát volt rajta, fején takarosán bekötött csip- kékendö, kezében a műanyag szatyor mellett valami lakk­táska. A tájat figyelte. — Üj felszállók, a menetje­gyet! — állt meg mellettünk a kalauz. Megváltottam. — Meddig tetszik utazni? — r fordult a nénihez. — Kaposvárig. És térdére tette a táskáját, hogy elővegye a pénztárcát. — Tessék — nyújtotta a je­gyet a kalauz. Elhallgatott. Ismét szétné­zett óvatosan, majd észevétle- nül, mint a gyerek, magához ölelte a fényes táskát. Nem nézett rám, a tájat figyelte. — Angyalom — szólalt meg nemsokára félénk hangon —, nem tanítaná meg velem, hogy kell kezelni a rétikülömet...? Bán Zsuzsa A Tritont eléri végzete? A Tritonnak, amely a Nep­tunus két holdja közül a na­gyobbik, a tudósok számításai szerint a bolygó felszínére kell zuhannia, vagy apró szilánkok milliárdjaira kell szakadnia, amelyek ezután olyan gyűrűt alkotnak majd, mint amilyen a Satumusnak van. A Triton kétszer akkora, mint a mi Holdunk, s feltételezik, hogy részben megfagyott gázokból áll. Rázuhanása a Neptunusra nem járna olyan súlyos követ­kezményekkel, mint gondol­nánk, mert ez a bolygó a mi Földünknél 19-szer nehezebb. A tudósok szerint az összeüt­közés vagy a széthullás igen hamar bekövetkezik — leg­alábbis világegyetemi mérték­ben igen hamar — alig tíz­millió év. de legföljebb egy milliárd év múlva. ^Somogybán! Kaposvárott! a herceg kastélyában« — ahol a hajdan volt Dorottya ^Karne­vál s az ifjak ellen feltáma- da« — a mai kaposmérői, ju­tái, toponári, kaposvári úttö­rők és gimnazisták fiad-lányai 32 év és 3 hónap múlva az éjfelet ütő órát figyelik a szí­nes televízión, és a Himnusz után még fátyolos-fénvlő szem­mel B03DOG ÜJ ÉVSZÁZA­DOT köszöntenek. Megcsen­dülnek a pezsgőspoharak a Ka­pos szállóban, a Kalinyin és a kisgáti városrészekben, ahol régies, de évtizedek óta meg­szokott lakásaikban nyugdíja­sok emlékeznek valamikori időkre, a mexikói olimpiára — és talán egy sajtóvitára is, amely körülbelül akkor foly­hatott arról, lehet-e Somogy fővárosa százezres vagy na­gyobb város. Kint a havas éj­szakában pedig köszönti a HARMADIK ÉVEZREDET százezer kaposvári apraia- nagyja az ősi papírtrombiták­kal. A városközpontban türel­mesen várja a jutái, toponári, ivánfa-hegyi városrészekből beugrott gazdáit négy-ötezer autó a parkolóépületek ara­nyos fényben úszó emeletein. 32 év és 3 hónap ... Ennyi ideje, hogy örültünk Csík Fe­renc győzelmének a berlini olimpián! Nem is olyan régien volt. És nincs is olyan távol az új évezred első százada. emberiség, milyen lélegzetel­állítóan fejlődnek az emberi­ség eszközei és képességei, me­lyekkel az ugyanolyan gyorsan növekvő szükségleteit elégíti ki. Mindez mérhető, számok­kal és diagramokkal kifejez-- hető valóság. És minden diag­ram a mi napjainkban vál­toztatja meg évezredes irá­nyát, hogy az osztankinói űr­hajós-emlékmű vonalának len­dületével forduljon meredekre. Nem lehet olyan erő, amely a XXI. századig megállítható ezt az iramot, nem maradhat ki az emberiség általános fej­lődéséből Somogy és Kaposvár sem. Kaposvár jövő fejlődése ismert tényekre épülő ismert valóság a számunkra. Ez pe­dig arra kötelezi a mai Kapos­várt, hogy legalább az útját ne álba a jövő század, a jövő ez­redév fejlődésének. A ma rö­vidlátása a nem is olyan távo­li jövő valóságával kerülhet szembe! Szabad-e? * 30 Valóság Amit ma építünk és terve­zünk, már a XXI. századé is lesz. Nagyapáink huszölesre építették a pesti Nagykondát városuk mocsaras szélére. Pe­dig nem láttak még csuklós villamos és autóbuszt, fürgén suhanó autókat. Szocializmus­ról is csak néhányan hallottak valamit. De érezték a XX. szá­zadot és a Nagykörút helyét Európában. Mi napi hírekben futunk át a csillagokba repülés fejleményein, és tudjuk, mi­lyen gyorsan szaporodik az — Mindját fiam s nyitni akarta a csillogó »kisbőrön- döt«. Nem nyílt. Forgatta, nyomo­gatta. arca pírban égett. A kalauz kezében a hepehupák ütemére hajlongott a jegy. — Nem nyílik, néném? — mosolyodon el. Nem válaszolt. Tovább pró- bágatta bütykös, repedezett ujjaival engedelmességre bírni a fényes zárat. Nem ment. Rám emelte tekintetét. Barna szeméből restellkedés sugár­zott. Szája sarka leszaladt az álla irányába, szeme szögleté­ben megjelent két könnycsepp. Az ölében remegett a modern lakktáska. — Tessék csak ideadni, ki­nyitom én — emeltem el eset­len keze alól. Kifizette a je­gyet. Arca még mindig lán­golt. Óvatosan szétnézett, lát­ta-e valamelyik ismerős szom­széd. Tekintete lassan meg­nyugodott. A szorítása is en­gedett a vanrikával, gyü­mölccsel kitömött hálón. Csak most szólalt meg. — Köszönöm, angyalom, kö­szönöm. Nagy bajt csináltam ugye? — Bajt? — néztem rá. — Hát kell már az ilyenfaj­ta vénasszonynak ez a réti­kul? ... Kct napja kaptam a lányomtól. Kabátja ujjával lesimította a homályos foltokat a lakkról. — Eldobom. Pedig de szép ugye? — Igen. — Az biztos, amikor a buk­szát a zsebembe mélyeztem és akkor veszem elő, amikor tet­szik. Nem hordom többet ezt • doboz-retikült, vagy hogy t* JO UTAT Alig száradt meg a tinta a gépészmér­nöki diplo­mán, Illés Fe­renc máris újabb tan­könyvet vett a kezébe: spa­nyolul kezdett tanulni. Kubá­ba küldik. — Nagyon boldog va­gyok, hogy ép­pen engem küldenek két évre Kubába — mondta, majd hozzátet­te —, de egy kicsit bánt is a dolog. Az államvizsga után most tud­nék a mun­kámmal vala­mit visszafi­zetni válla- tomnak, a So- mogy-Zala me gyei Tégla­és Cserépipari Vállalatnak. 1964 óta vagyok itt, eddig jóformán tanulással ment el az idő. __ Ez persze nem egészen i gy ván. Hiszen Illés Ferenc­nek mint a vállalat műszaki osztályvezetőjének oroszlán- része volt a megye legkorsze­rűbb építőanyag-ipari üzemé­nek, az alagútkemencés kő­röshegyi téglagyárnak a föl­építésében. Emlékszem, az üzem tervezésekor ezt mondta: — Kevés tapasztalatunk van. Ilyen gyárakat nemigen építettek még Magyarorszá­gon. A tervet jórészt külföldi szaklapok, tapasztalatcsere alapján kell kidolgozni. Ha ez elkészül is, még mindig aw leszünk túl • Mhezén. Hiszen nincs kivitelező. A munkálatokat jórészt saját re­zsiben kell elvégeznünk. Ele nem hátrálunk meg ... És si­került. A kaposvári textilmű­vekből technikusként elindult fiatalember a téglaiparban bizonyított leginkább. Hogy mennyire szívvel-lélekkel csi­nálta amit rábíztak, azt töb­bek között mutatja az is, hogy olyan jó diplomatervet készí­tett a kőröshegyi téglagyár műszárító berendezésének be­méréséről, hogy a bírálók el­csodálkoztak s a téglaipar fejlesztése szempontjából igen hasznosnak találták a diplo­mát. Ezért is javasolta őt Fehér József, a vállalat igazgatója Kubába. — Vannak nemzet­közi kötelezettségeink — mondta, Feliről be­szélgettem vele. — Ezek közé a kötelezettségek közé tarto­zik szakemberek kiküldése is. Természetes, hogy a legjob­bakat küldjük még akkor is, ha ez idehaza hiányt okoz. Valóban, ahhoz, hogy Illés Ferenc segíthessen a kubai téglaipar fejlesztésében, az kell, hogy maga is jól ismer­je ezt az iparágat. Most rajta a sor, hogy ismét bizonyítson. Addig persze még van né­hány ezer kilométer, és ami talán még ennél is rosszabb, búcsúzás a szülőktől, roko­noktól. Búcsúszás Kaposvár- vártól. ahol született. Mind­ezt két évre elhagyni még ak­kor sem könnyű, ha feleségét és kislányát magával viszi. Eddig három hétnél tovább még nem volt távol hazájá­tól. A honvágy még nem tette igazán próbára. Lehet, hogy amikor kislánya hazatérve a kubai iskolából, spanyol sza­vakat gügyög, elfogja nagyon a vágy, hogy magyar szavakat halljon. Ám ő bízik abban, hogy legyőzi ezt a vágyat. Se­gít azt feledtetni vele a szá­mára új, ismeretlen, érdekes világ, az ottani emberekkel való barátkozás, a munkakap­csolat s az alkotás nagyszerű érzése. Meg aztán azért a tá­volban sem marad magára Vállalatánál azt mondták ne­ki, hogy ha valamilyen szak­mai segítségre lesz szüksége csak írjon, megadják — levél­ben. Ügy dolgozni — fölé hajol­ni a terveknek, izzadni a pá­radús, trópusi levegőn, irányi tani a munkát —. hogy tudja, Kaposváron gondolatban ve­le vannak, s ha kell, segíte­nek neki, sokkal könnyebb Igen, szurkolunk Illés Ferenc nek, és jó utat, sok sikert ki vánunk neki. Szegedi Nándor Szabad-e sok embert egy helyre gyűjteni? Bírjuk-e erő­vel a sok építést, távfűtést, vízellátást a rohamosan duz­zadó városokban? Szabad-e ap­ró falvaikban hagyni az embe­reket? Bírjuk-e szénnel az egyenként alapozott, körülfala­zott és drága tetővel fedett, nagy lehűlő felületó lakások fűtését, a kis vízművek hosz- szú vezetékeit, a kihasználat- lat kommunális ellátást erő­vel? Az élet nem várja meg a kérdések elvi vitákkal való el­döntését: száz éve alig kétmil­lió városlakó volt, ma pedig már több mint négymillió em­ber él a magyar városaikban. A Szovjetunióban 52 százalék, Ausztriában 75 százalék a vá­roslakók aránya. A jelentések­ből következtetve nincs messze az az idő. amikor Európa la­kosságának 80—90 százaléka lesz városlakó. Kaposvár már ebben az évszázadban elérheti a százezres lélekszámot. a XXI. század első felében 120—130 ezer, később 160—170 ezer la­kosa is lehet, és ha az arányos fejlesztés a somogyi járási székhelyeket nem emeli gyorsí­tott ütemben városi szintre, akikor még több. A XXI. szá­zad első felében Magyarország­nak 13—14 millió lakosa lehet, kétharmada-háromnegyede vá­rosokban élhet. A 9—10 millió városlakóból 3—4 millió lak­hat Nagy-Budapesten, a többi 5—7 millió abban a 60—80 te­lepülésen, amelyben ma 2—2,5 millió ember lakik. A Buda­pesten kívüli városok lélekszá ma tehát átlagosan két-három- szorosára növekszik. Szabad-e azt hinni, hogy éppen Kapos­várt kerüli el a fejlődés? A földek! szerű tehát, hogy a mezőgazda- sági népesség mai létszáma a jelenleginek fokozatosan a, fe­lére, miajd harmadára csökken­jen. A földek művelésére töbo ember nem kell, a földek több embert eltartani nem bírnak. Élhet még falun 30—40 000 fő­nyi kiszolgáló és helyi i’-'a/ri né­pesség, esetleg ugyanennyi be­járhat dolgozni a közeli váro­sokba. De 300 000 somogyi la­kosnak városban kell laknia. Miért városban? A város a társadalmi munka- megosztás térbeli kifejezése. i-Jagy gváraka* csak nagy mun­kaerőbázisra lehet telepíteni. Nagy gyárakat csak fejlett közlekedési berendezésekkel lehet kiszolgálni, fejlett közle­kedési berendezések csak nagy forgalom esetén gazdasá­gosak. Munkaerőt csak jól föl­szerelt intézményekben lehet korszerűen képezni, korszerű oktatási intézményeket csak nagyobb tanulólétszámra ér­demes alapítani. A termelést fejleszteni, a gyártási profilt változtatni csak nagy munka­hely- és munkaerő-választék esetén lehet nehézség nélkül. Magas színvonalú és gazdasá­gos szolgáltatásokat csak na­gyobb népességcsoport számá­ra lehet biztosítani Somogy­báin is. Milyen városokban? Mi lesz a földekkel, ha mindenki városba megy lakni? Magvarországon 1900-ban egy mezőgazdasági dolgozó három belföldi ember élelmét termel­te meg, ma már hatét. Ma Észak-Amerikában egy mező- gazdasági dolgozó too b mint harminc ember élelmét terme­li meg olyan eszközökkel, ami­ének már nálunk is vannak. Ma 2,5 millió ember él nálunk mezőgazdasági munkából, de a XXI. században kétmillió me­zőgazdasági lakosból egymillió nehézség nélkül megtermelheti 13—14 millió magvar élelmét. Somogybán ma 200 000 a me­zőgazdasági népesség létszáma, a XXI. században legföljebb ha 30 000 lesz. Ma 13 szántóegysé­get művel egy mezőgazdasági dolgozó, 1949-ben csak hetet művelt, de bizonyosra vehető, hogy 1980-ban már többet, mint húszat fog megművelni a gépek segítségével. SorrwivNr. - pedig 8—900 000 szántóegység van. Természetes és szúkség­Az, hogy a város milyen, at­tól függ, mekkora és miből él­nek a lakói. Somogy megyében Kaposvár jellege nem vitás: az egész megye igazgatási, műve­lődési, ipari és kereskedelmi központja. A nyolc járási szék­hely lélekszáma Kaposvárénak űianoad-tizedrésze egyenként. Ha a XXI. század első felében Kaposváron pl. 130 000 ember él, kb. 300—320 ezernek kell laknia a nyolc járási székhe­lyen! Tab és Marcali 15—25 000 lakossal? Igen! Vagy Káposvár még többel? Vagy vándoroljon el Somogy népe más vidékek­re? De inart más vidékekre is kell telepíteni, hogy ott is le­gyen elég kereseti lehetőség, lakást más vidéken is kell épí­teni. Akkor miért ne települjön az ipar Somogyba, arányosan az ország más részeivel? Akár a 130—160 ezres Kaposvár, akár a 13—25 ezres járási szék­helyek teljes értékű városok­ká válhatnak, a városi telepü­lés minden előnyével. És a vá­rosi település minden hátrá­nyával is, ha a városfejlesztés nem előrelátó. De mi mindent kell előrelátni? Tudni kell pél­dául. hogy ma átlagosan 100 munkahely van az iparterüle- tek egv hektárján, de az auto­matizálás ezt a számot a tize- dére-huszadára csökkenti. Mai normáink tehát hamarosan el­avulnak, és az ip>arterületek is kiterjednek. De túdini kell azt is, hogy a munkaidő csökkené­se hogyan hat minden területi elemre, kezdve a sportpályák­tól a kiskertekig és az ip>arte- riiletekiv. Tudni kell azt is. hogy mai fejenkénti nemzeti jövedelmünk másfél-kétszere­sének elérése után az ipari Foglalkozt,atás éppen úgy csök­kenni kezd, miint ahogy ma a mezőgazdasági csökken és a munkaerő a nem termelő, szol­gáltató ágazatokban csoporto­sul át. Tudni kell, hogy újra több lesz nemsokára a gyer­mek, és növekszik a gyerme­kek területigénye, de több lesz az életerős nyugdíjas is. Ka­posvár 50 000 lakosa ma 14 négyzetkilométeren él és dol­gozik. A környék földrajzi adottságai olyanok, hogy to­vábbi 30 négyzetkilométert ve­het igénybe a város 70—100 000 új lakosának letelepítésére. Igénybe veheti, de hogyan? Vitassuk meg! Jól képzett műszerészeket és segédmunkásokat felveszünk Jelentkezni személyesen a balatonboglári GELKA szerviznél. Berzsenyi u. 14. (9511)

Next

/
Thumbnails
Contents