Somogyi Néplap, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-30 / 255. szám
Szerda, 1968, október 30. 3 SOMOGYI NÉPLAP "N BULGÁRIAI ÚTIJEGYZETEK (II.) beuohulOk között EGESZ NAP A HATÁRT TÁRTA Már kerékpárra ült, amikor találkoztam vele. Házról házra jár, hogy legyen elegendő munkáskéz a pillanatnyilag legégetőbb munka,hoz, a répaszedéshez. Ács József, a nagybajomi Zöldmező Tsz növénytermesztési brigádvezetője minden reggel így kezdi a napot. Láthatóan meglepetten veszi tudomásul, hogy statisztaként az ö munkáját, napi feladatát szeretném figyelemmel kísérni. Mintha csak olvasni lehetne az arcáról — miért pont én? —, szerénysége nagyon gátolja abban, hogy munkájáról, életéről valakinek is részletesen beszéljen. — Rendszerint öt órakor indulok — mondja —, gyalogosan nagyon hosszú volna az út, azért is választottam ezt a közlekedési eszközt — mutat kerékpárjára mosolyogva. Nem könnyű foglalltozás a brigádvezetőé. Ismerni kell az embereket, tudni kell velük bánni, szót érteni. — Már 1963 óta dolgozom ebben a munkakörben, de különösebb problémám még nem volt a tagsággal. Én nem rendelem a tagokat, hanem megkérem őket, hogy jöjjenek, ha valamilyen munkáról van szó. Gyakran megteszem, hogy leülök velük és baráti beszélgetésen próbáljuk elintézni a problémákat. Már nagyon régen rájöttem arra, hogy szép szóval sokat lehet elérni. Hintával megyünk ki a répaföldre, amely elég távol fekszik a falutól. A több mint húszholdos táblán szétszórtan már legalább hatvanon dolgoznak. A répo.kupacok megszámlálhatatlan tömege sorakozik a V... föld szélié ben-hosszában. Ahogy járkálunk a répaszedők között, a brigádveze- tönek mindenkihez van egy- egy tréfás vagy éppen a munkával kapcsolatos megjegyzése. Ahogy mondják, mindenkivel közvetlen hangon és barátságosan beszél. Szeretik is az emberek. Néhány táblával odébb traktorok dübörögnek. Az őszi mélyszántás is megy már. Dél közeleg. Lassan leállnak a gépek a tábla szélére. Megkezdődik az ebédidő. Ács József megvizsgálja a barázdák mélységét s a szántás minőségét. — A mélység jó — mondja helyeselve —, csak a minőséggel van egy kis > baj. De sajnos túl magas a növényzet, és az ekék nem tudják teljesen eltakarni — teszi hozzá. Majd néhány szót vált a vezetőkkel, elosztja a munkákat, megjelöli a szántásra váró területeket, s máris búcsúzik tőlük. Ö is a mezőn ebédel a répaszedökkel együtt. Ahogy m,ondja, nem lesz arra otthon idő, mert az irodai munkaelosztás után azonnal vissza kell sietnie a répaföldre. Egy másik táblán kezdik meg a szedést, és ilyenkor a cövekek miatt gyakran adódhat nézeteltérés a tagok között. tgv megy ez napról napra. Mindig ő hagyja el utolsónak a határt. Neki még föl kell mérni az aznapi teljesítményeket is. Sokszor már hét-nyolc óra is van, mire hazaér. Felesége és két kislánya bizonyosan nagyon várják őt; a sok fárasztó kilométer után neki is jólesik a pihenés a családi körben. K, Varga József ________J Római™ fii rd runk. Ködbe burkolózik a hegycsúcson levő emlékmű, szítai az eső, mégis, .százak vágnak neki az ezer lépcsőfoknak, hogy lássák azt a helyet, ahol valamikor bolgár katonák vívtak országuk felszabadításáért öldöklő harcot a segítségükre siető orosz katonákkal együtt az elnyomó törökök ellen ... Közel a hegycsúcsra vezető lépcsősorhoz modern vendéglő, falain csatajeleneték képei idézik a vendégek emlékezetébe a Sipka-szoros hőseinek küzdelmét. S a vendégek: grúz teaszedő asszonyok, örmény katonák, amerikai turisták néma megillet őrléssel szemlélik , az egykori , vjkfga harcról készített képeket, Plovdiv felé közeledünk, útközben megcsodáljuk a régi főváros — Tirnovo — építészeti remekeit, a hegyoldalba épített házakat, a Jántrá folyó völgyét, s aztán haladunk a nemzetközi ^vásár színhelye felé. Ütközően,>■ amikor, megcsodálunk egy hegyoldalba /t merre megyünk Bul- f-tf- gáriában, mindenütt Cy C- új és új látvány fogad bennünket. A kis községek utcáin hosszú füzérekben szárítják a dohányt, s nem jut eszébe senkinek, hogy megdézsmálja. A Rila- hegység járatlan oldalából fával megrakott szamárkaravánok ereszkednek le. Borovec- nél a Balkán Turiszt impozáns szállodája, étterme vonja magára a figyelmünket. Kísérőnk és vendéglátónk, Koszta C-suturkov elvtárs, a razgradi Ludogorszka Pravda főszerkesztője — amint egy kisebb városon haladunk keresztül — egy kedves verset kezd szavalni : »Fenn borong a barna felhő, zúg a Balkán, zúg az erdő: eső lesz-e, szép szitáló, vagy vihar lesz, vad, ziháló? J Régi házak Plovdivban, Aztán magyarázatul ezt mondja: — Itt született Hriszto Botev, a bolgár Petőfi... Ö írta ezt a verset A város neve: Kal of er... Magas, kőfallal körülkerített városkában állunk meg: Hisáx a vese bánta Lmak ban szenvedők gyógyüdülője. Vizének varázslatos erejét már a római korban fölfedezték, erről vallanak az egykori fürdők maradványai. De a törökök is hamar fölismerték ezt a jó tulajdonságát. Messzi tájakról özönlenek ide az emberek. Mintha népvándorlásnak volnánk tanúi, olyan tömegben keresnek itt gyógyulást a különböző korú. vaílású, nemzetiségű emberek. Itt találkoztunk először töroKbugyoEzen a napon a kaposvári Fegyveres Erők Klubja előtt már a kora reggeli órákban sokan ácsorogtak. Szülők, testvérek, hozzátartozók, menyasszonyok várták izgatottan a fiúkról szóló híreket, akik ezen a, napon hcxsszabb-rövi- debb időre elbúcsúztak a polgári élettől, megkezdik sorkatonai szolgálatukat A sorozások már korábban »» munkát, megtörténtek, s minden sorköteles fiú tudta, hogy előbb-utóbb egyenruhát fog magára ölteni. Nem köny- nyű nap ez a mai. Túlnyomórészt tizennyolc éves srácokról van szó, akik éppen hogy befejezték az iskolát, megmelegedtek munkahelyükön, s most egy számukra ismeretlen, szokatlan környezetbe kerülnek. A folyosókon izgatottan beszélgető csoportok, az étteremben még elfogyasztanak egy-két feketét, jaffát vagy sört, s következik az utolsó ellenőrzés. Az orvosi szobában felsorakoznak Stamutz József főorvos sztetoszkópja elé, három-négy mély lélegzetvétel, guggolás, s akinek a sorozás óta eltelt idő erőt, egészséget kívánok-«. A búcsú pillanatai. alatt nem volt egészségügyi problémája, betegsége, balesete, az megkapja a »katonai szolgálatra alkalmas■* minősítést. A várkozők között állandó téma, hogy ki hová kerül, milyen alakulatnál kezdi meg szolgálatát. A behívóparancson szereplő számok egyelőre csak a parancsnokoknak adnak felvilágosítást, de az utolsó eligazításon már mindenki tudja, hová kerül. A behívottak között voltak egypáran, akik önként, tizennyolcadik életévük betöltése előtt jelentkeztek katonai szolgálatuk megkezdésére. Putics István zákányi fiatalember is közéjük ____________tartozik, 1 Ő51-ben született Önként vonult be — A repülés a mindenem — mondja —, tiszthelyettesi iskolára jelentkeztem, de családi okok miatt le kellett mondanom róla. Ha most bevonulok, akkor esetleg lehetőségem lesz közel kerülni választott pályámhoz. — Hol dolgoztál, mi a szakmád? — A csurgói Napsugár Ktsz- ben ácsként, de ne csodálkozz a »pálforduláson-« — neveti el magát —, a motor a mindenem, és szerelnék még egy szakmát kitanulni. — Mindig tudtam, hogy ha valaki veszélyes szakmában dolgozik, akkor azt semmi pénzért ott nem hagyná. így István barátunk terve is érthető, a repülés legalább olyan izgalmas és szép hivatás, mint a tetőszerkezet-szerelés. Később i megtudtam, hogy Putics IstNem divat már... vár a repülőkéhez rokon alakulathoz került, és előtte a lehetőség, ho'_ ‘ szorgalmával, tehetségével megvalósítsa szándékát. Amíg a termekben a vizsgálat és az utolsó el- _____________ igazítás folyik, az udvaron már lábhoz állított táskákkal, sportszaty- rokkal felsorakozott egy »’-alegység««, hogy bevonuljon a laktanyába Ekkor már túlvannak a szülői, rokond bú- csúzkodáson, katonás vezényszó, suta jobbra át — hiába ezt még gyakorolni kell —, s elindulnak kifelé. — Korábban gyakran előfordult, hogy a behívót kapott fiatal leittasodva, részegen jelent meg. Történt-e most ilyesmi? — Nem divat most már il- lumdnáltan jelentkezni nálunk — mondja Kovács Lajos alezredes —, a fiatalok is megvetik az ilyen embert. Kulturáltan, rendesen felöltözve vonulnak be, s ez így is van rendjén. Már késő délutánt mutat az óra, a várakozók tömege azonban nem csökken. Hiába, a bevonulást intéző tiszteknek sok száz fiú adatait kell még egyszer egyeztetni, összeállítani a csoportokat, s elindítani őket A kapun kilépő srácok arca kemény, s talán egy kicsit el- szonytyolodott is. De pár hetes katonaélet után már sokkal könnyebb lesz megszokni, mint most, a katonamesékbő! összeállított kép alapján. Mely Géza Emlékmű a Sipka-szorosban. gós, fejüket, arcukat fehér kendővel félig eltakaró asszonyokkal, akik kezükben hatalmas korsókat, termoszokat cipeltek, hogy a gyógyító vízből haza is vihessenek. A néphit szerint ez a víz nemcsak a vesebántalmakra jó, gyógyítja a szem- és fülbetegségeket, és megtermékenyítő hatással van a meddő asszonyokra. Sokan úgy isz- szák a nem éppen kellemes illatú, zamatú vizet, mint a legfinomabb italt, mások szemüket, fülüket mossák vele, a gyermekáldásban reménykedő asszonyok pedig színes szalagocskákat kötnek a régi római fürdő mellett egy kisebb fácskára. Ilyen szalagot ezret és ezret látni, de arról persze már nem szól a krónika, hogy a vágyuk teljesült-e. Történelmi csatákat idéző helyen, a Sipka-szorosban jáfaragiott monumentális emlékművet, magyar szót hallunk. Országjáró, ellenőrző kőrútjuk során találkoztunk össze a MOGÜRT és a Csepel Autógyár bulgáriai kirendeltségének vezetőivel — Csípés Sándorral és Sziklavári Vilmossal. Jóleső örömmel halljuk, hogy a magyar Ikarus autóbuszoknak. milyen nagy a sikere. Már több ezer van belőlük az országban: Várnában, Szófiában, Plovdivban és más nagyobb városban csuklós magyar autóbuszok ezrei szállítják az utasokat. S hogy ez a siker mennyire igazolt, azt bizonyította a XXIV. Plovdivi Nemzetközi Vásár is: a magyar autóbuszok aranyérmet nyertek. Szalai László (Folytatjuk.) A cukorgyár különleges gépjárművezetői jogosítvánnyal és nehézgépkezelői vizsgával rendelkező dolgozókat azonnal felvesz Jelentkezés a gyár munkaügyi osztályán. (7701)
