Somogyi Néplap, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-29 / 254. szám
Kedd, 1968. oktőEer 29. 3 SOMOGYI NÉPLAP A jövő évben tüntet ki először kiváló címmel két somogyi vállalatot a megyei tanács vb és az SZMT-elnökség BULGÁRIAI ÚTIJEGYZETEK (I.) Vá Vtfosa tövében ben messzire csillog az Alek- szander Nyevszki aranykupolája, a televízió több emeletes székháza, s mindenütt serényen forgó darukat, épülő új házak sokaságát látjuk ... A főváros központjában, egy parkkal övezett téren van a Dimitrov-mauzóleum. Előtte éjjel-nappal díszegyenruhás, mozdulatlan katonák. S ha megnyitja kapuit, szüntelenül özönlenek a hazai és a külföldi látogatók, hogy tisztelegjenek a bolgár nép nagy fiának, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő vezetőjének földi maradványai előtt... Megilletődötten, néma csöndben haladunk körül a márvánnyal díszített emlékműben. A mauzóleum mögötti parkban gyermekek önfeledt kacagása fogad. A közeli óvodákból, iskolákból jó időben idejönnek labdázni, kergetőzni az apróságok. S aztán néhány percre elnémul a gyermeklárma: hatalmas gépkocsik állnak meg a mauzóleum előtt,: i4 Kapós mente „ vándora" Szép, sárga ház a vasúti töltés mellett. Az alacsony kis kapuban egy ember áll. Siltes sapkában, egy kissé szétterpesztett lábakkal. A kerek szemüveg mögül néz, néz, ki tudja mióta már a dombok felé. — Gelencsér bácsi, magát keresik — kiáltott át neki a sínek mögül a nagyberki vasútállomás főnöke. Csak a tekintetét fordította felém, izmait nem mozdította meg a vendég érkezne. — Nincs itthon az asszony, beteg. Most operálták Kaposváron. Csöndesebb az ősz, mint máskor. Arca nyugodt volt. •— Kerüljön beljebb — nyújtotta a kezét. — Ilyenkor már korán ébred az ember, keres valamit. Tán az elszaladt évek eredményeit vagy az élet értelmét, vagy éppen távollevő társát. Elörement. Nemrég mostam fel a követ — szólt ki a konyhából. — Várjon, leteszem a szőnyeget. Lassan megy már minden a magamfajta vénembernek. Sapkáját felakasztotta a szögre. Dobott egy lapát szenet a pici vaskályhába, és elhelyezkedett a széken. — No, itt vagyok. Egyenes derékkal ült. Vonásai valamiféle méltóságról tanúskodtak. Apró, barna szeme fiatalos fénnyel villogott. — A munkája érd kel, Sándor bácsi... — A munkám? Akkor az életem is. Mert az egy és oszthatatlan. Néha már nem is tudom, én tettem-e előbb vagy a munka. Hol kezdjem? Hogy mondjak el fél nap alatt egy fél évszázadot? Keresztbe teszi a lábát. Tenyerét a térdére fekteti, peregni kezd az emlékek prsója. — Pusztai gyerek vagyok. Nagyapám vízimolnár volt, apám iparos. Anyám nagyon korán meghalt. Apám nővérének a férje elvitt akkor Dombóvárra. Ki akartak taníttatni. A fémipari iskolába írattak be, de két év u'án abba kellett hagynom, mert a családfő meghalt. Az iskola, a tanulás végleg befejeződött, de elkezdődött valami, ami az életem értelmét jelenti... — Hogyan is volt az a kezdet? — A nagynénim férjének nagyon szép könyvtára volt. Száznyolcvan— kétszáz kötetes. Nekem adták. Itt ás ÍQU kezdődött. Szenvedélyes könyvbarát lettem tizenkét évesen. Még mindig egyenes derékkal ül. — Batéba kerültem azután. Az ottani kántortanító igen művelt, olvasott ember volt. Könyvtárát, házát sok irodalom- és népszerető ember fölkereste akkoriban. így hozott össze engem is a sors az iskolai tanfelügyelővel, ö mondta: — Gelencsér fiam, kapcsolódj be a néprajzkutatásokba te is. Itt születtél, itt élsz, miért ne tölthetnéd el hasznosan a szabad idődet? Idős ember volt, módszereit, népszeretetét a hagyományok megbecsülése iránti vágyat szerette volna átadni az értelmesebb fia a- loknak. Hát így volt. Azóta, vagyis ötven éve járom a Kapos mente falvait, pusztáit, jegyezgetek, gyűjtök, fogalmazok ... Felállt. Kiment, ölében hatalmas pa- pírkötegekkel, újságokkal, gépelt tanulmányokkal jött vissza. — Itt van ni, a munkámból annyi, amennyit így, egy ölelésre föl bírtam emelni. Tudja, az adatszolgáltatási csak 1957-ben kezdtem el. Addig teltek a kofferek, a padlás, a szekrény... Kérem szépen, a népmeséket és a babonákat lebecsülték annak idején (bár a néprajzkutatást még most is lebecsülik faluhelyen), rám is rámragadt ez a nézet. Hát csak most kezdtem néhány éve foglalkozni ezek gyűjtésével. A pásztor- és béreséletről, a népéleti dolgokról, a balladákról viszont nemigen tud újat mondani errefelé senki. Legföljebb megerősít abban, amit már tudtam. Tizennégy ritka ballada »gazdája« vagyok ... Elém rakta dolgozatait. £ venként tíz—tizenötöt ír meg, küld el a különböző pályázatokra. Második vagy harmadik helyezést mindig kapott Budapesten és Kaposváron is érdekes témáiért, pontos, szavatos feldolgozásukért. Az idén a Rippl-Rónai Múzeum által hirdetett megyei pályázatról az első dijat is hazavitte, kitüntetései, elismerő oklevelei mellé. — Olyan szeretettel csinálom.. ~. EgTll testrészemtől fosztatánuk meg, ha le kellene mondanom a néprajzkutató munkáról. S most a leg^aguobb örömem: hosszas utánjárással, és kérvenv- nuel éísftem, hogy Nagyberkibm l&rnh* juk az idén a falumúzeum alapjait. Anyag van bőven, én a művelődési ház gondnoka vagyok, a múzeum lerakatát is gondozom majd s rendszerezem az érdekességeket. Gelencsér Sándor MÁV-nyugdíjas lakását minden évben sokan fölkeresik Nagyberkiben, akik érdekességet akarnak megtudni. Kriza Ildikóval, a nagy balladagyűjtő Kriza János unokájával levelez, de a debreceni egyetemről, a miskolci múzeumtól is jöttek már hozzá adatokért. A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum állandó kutatója, lelkes adatszolgáltatója. A néprajzi lájkonferen- ciákon mindig ott van, minden újra rugalmasan reagál. Azok közé a kevesek közé tartozik, akik 75 évesen is képesek az új befogadására, de az új megtermékenyítésére is. Nemzetiségek a Kapos mentén; Parasztság a Kapos mentén; Színjátszó népköltészet; Népi táplálkozás; Kapos mente népi idő járás-jóslatai; Az erdő néprajza a Kapos mentén; A Kapos mente népi gyógyászata; Kapos menti testi fogyatékosságok; A béresek élete a Kapos mentén; Kapós menti népviselet; A török hódoltság szájhagyományai a Kapos mentén stb. című dolgozatok alá írta már oda a nevét. A magyar néphit topográfiájának tizennyolc kérdőívére is válaszolt már eddig. A budapesti Néprajzkutató Múzeumnak, az Akadémia Néprajzkutató Intézetének és az Országos Népzenekutató Intézetnek is dolgozik. Igáiban született, Gátién nevelkedett, Batéban, Dombóváron, Nagyberkiben dolgozott. Ismeri tehát a Kapos mente falvait, embereit. Mint a Kapos mente »vándora« dolgozik most is fiatalos lendülettel. S amint a falumúzeum megnyílik, mindent odaadományoz a következő generációnak, örökségül. Kikísért a kapuig. — Azt mondja, a nép: Simóm—Júdás, Jaj teneked, pőre gatyás! Nemsoká-a október 28-át írunk, nem tudom, milyen télnek nézünk elébe. Az októberi szél a szőlőlugas zöldsárga, piros leveleit borzolta. A fürtök rafiára fűzve már a'kamrában várják a telet. %áa Zsuzsa A cukorgyár a répafeldolgási Szem tartamára FÉRFI ÉS NŰI DOLGOZÓKAT FELVESZ Havi kereseti lehetőség: Férfi dolgozók részére — munkahelytől függően 2000 Ft-tól — 3000 Ft-ig, Női dolgozók részére — munkahelytől függően 1200 Ft-tól — 1650 n-lg. Vidéki férfi dolgozóknak a gyár szállást és napi háromszori étkezést — térítés ellenében — biztosit. Utazási költséget térítünk. (7612) Először május 1-én adományoz Kiváló vállalat címet a. megyei tanács vb és az SZMT elnöksége a felügyelete alá tartozó, s az 1968-ban legjobb eredményt elérő két üzemnek, vállalatnak. Minden vállalat pályázhat a címre, ha eleget tett a követelményeknek. A pályázatokat március 5-ig küldhetik majd be az igazgató, a párttitkár és a szakszervezeti titkár aláírásával. A gazdasági munka keresztmetszetét adó jelentéseket egy tizenkét tagú bizottság értékeli. Elsősorban az elért nyereség, a létszám- és bérgazdálkodás, a belkereskedelmi értékesítés és export, a munkásvédelem és munkaverseny eredményei alapján rangsorolják a pályázatokat. Természetesen az értékelésnél figyelembe veszik, hogy a vállalatnál milyen a műszaki fejlesztés, az ú.iítómozgalom. Jellegzetes szófiai városkép. tetlen művészi formálóképes- I ségében, amely percről percre ámulatba ejti a kirándulót. Gyönyörködünk az Aranyhíd- zuhatag évezredek során szinte egyformára csiszolódott sziklatömbjeiben, s megcsodáljuk a komoron sötétlő Fekete-csúcsot, ahová felvonó szállítja a természet rajongóit Alattunk a mélyben kitárul előttünk a város: a napfényI koszorúkat hoznak, virágcsokrokat helyeznek el az emlékmű talapzatára Külföldi kommunista pártok képviselői róják le tiszteletüket, mintegy jelezve: nem felejtik Georgi Dimitrov tanítását, s mindent megtesznek, hogy a fasizmus veszélye többé ne fenyegethesse az emberiséget... (Folytatjuk.) Szalai László a társadalmi tulajdon védelme, hogyan érvényesül az üzemi demokrácia, miiyen a dolgozók szakmai és politikai továbbképzése. Az. is mérce, hogyan hajtották végre a megye fejlesztését szolgáló párt- és tanácshatározatokat, s mit tettek a munkakörülmények javításáért A bizottság a megyei tanács vb és az SZMT-elnöksóg együttes ülése elé terjeszti a. javaslatait, s a két testület mérlegeli, melyik két vállalat érdemli meg a legjobban a Kiváló címet A szocialista munka vállalata címet ugyancsak a megyei tanács vb és az MSZT-elmök- ség adományozza pályázat alapján azoknak a felügyelete alá tartozó vállalatoknak, amelyeknél a dolgozók mintegy hetven—hetvenöt százaléka szocialista brigádban, műhelyben, üzemben, stb.dolgozik. A műszaki könyvnapok új kiadványai Az új mechanizmus gyakorlata Majdnem egy év óta vannak érvényben a kollektív szerződések. Az eltelt idő alatt a vállalati szakszervezeti bizottságoknál összegyűltek azok a tapasztalatok is, amelyek miatt módosítani vagy megújítani kell a kollektív szerződést. Ehhez a nehéz munkához kíván segítséget adni a Táncsics Könyvkiadó azzal, hogy közreadta dr. Nagy Lászlónak A kollektív szerződés a gyakorlatban című művét. A szerző a Munka Törvény- könyvéről és a hozzá kapcsolódó egyéb jogszabályoktól ad részletes magyarázatot. A kiadó A szakszervezetek a gazdaságirányítás új rendszerében című sorozatában három kiadvánnyal is segítségére sietett a szakszervezeti funkcionáriusoknak. Nemcsak a részesedési alap felhasználásáról és a nyereségadó fizetéséről szóló jogszabályokat teszi közzé Drajkó Jánosnak. A vállalati alapok című könyvében, hanem a szakszervezeti munka tükrében vizsgálja a jövedelemszabályozási és nyereségérdekeltségi rendszert, a részesedési alap felhasználásának szabályait. Közérdekű, sokakat foglalkoztató téma a munkaidő csökkentése. Hűvösvölgyi Mihály azonos című müve az eddigi tapasztalatokat gyűjtötte össze ezzel kapcsol atban, s tudományos alapossággal, de közérthetően elemzi a munkaidő-csökkentéssel kapcsolatban felvetődő kérdéseket. A magyar munkás- és társadalombiztosítás történetét — dr. Laczkó István könyvét — a kiadó hiánypótlásként adta közre, hiszen ebből a témakörből eddig csak rész- tanulmányok születtek. M intha Budán sétálnánk, s nem egy egymillió lakosú fővárosban. Nyoma sincs Szófiában a más nagyvárosokra jellemző füstös, benzingőztől terhes levegőnek. Szinte Iépten-nyomon rózsával és más virágokkal, fákkal teli parkok és ligetek, amelyek kellemessé, ózondússá varázsolják a levegőt. S mindenkinek azonnal szembeötlik a szokatlan tisztaság, amely nemcsak a belvárosra, hanem a külterületekre is jellemző. Eldobott cigarettavéget is alig látni, sűrűn találni viszont a járdákon hulladékgyűjtőket, amiket cigarettatartóval együtt készítenek. A parkokban, ligetekben és a középületek falában rengeteg a díszes formájú utcai csap, ahol szomjukat olthatják a sétálók. Minaretek, dzsámik és más egykorú épületek emlékeztetnek az 500 éves török elnyomásra. Az etnográfiai múzeumban néhány óra alatt megismerkedhetünk a bolgár | Az Alekszander Nyevszki Székesegyház. nép életével, amely sokban hasonlít a mi népünkére. Az Alekszander Nyevszki — a török elnyomás alóli felszabadulás emlékére emelték — csodálatos fali és mennyezeti képeivel, s ugyanezen templom alagsorában a nemrégen nyitott állandó kiállítás vallás- történeti falfestményeivel hagy maradandó emléket a látogat >an. Kanyargó szerpentinen jutunk föl a város felé emelkedő 2886 méter magas Vitosa- hegyre. — Szép időben vasárnaponként tíz- és tízezrek kirándulnak ide, ez régi hagyomány.. Valamikor itt, a Vitosa-he- gyen találkoztak azok a munkásmozgalmi vezetők, akiknek a városban nem volt szabad együtt mutatkozniuk — mondja tolmácsunk. — Megállunk pihenni 1300 méter magasban a Kopitotó (Patkó) csúcsánál. Gyönyörködünk a természet utolérhe
