Somogyi Néplap, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-27 / 253. szám

A2 MSZMP MEGYEI *M' * Ö X T S Ä G A* ’ E S £*.’ M E G V 9 t’ T AH Á C'í L Ä PJ A . ~ .Vy - . - ? ‘,V'-r>^ > ‘ ■■ t*.- • v\‘»‘ •,. V.v .. *• . •-* XXV. évfolyam, 253. szám. Vasárnap, 1968. október 27. Riportert kerestünk — riportereket találtunk A Magyar Rádió ifjúsági osztálya novemberben négy város között úttörővetélkedőt rendez a Hősök unokái moz­galom keretében. A városonkénti egyórás egyenes adásnak az lesz az érdekessége, hogy a hivatásos riportereken kívül három úttörőpajtás vezeti a műsort, kalauzolja a hallgató­kat A Kilián György Ifjúsági Házban a város hét általános iskolájából gyűltek össze pajtások, hogy eldöntsék, ki lesz az a szerencsés, aki riporterként vehet részt a műsorban. A zsűri érdekes és nehéz feladatokat állított a versenyzők elé. A selejtezőben panaszos leveleket kellett megválaszol­ni, két perc alatt elmesélni egy filmet, illetve azt, hogy ml minden történik velük a nagy szünetben. A tizenegy tovább jutott lánynak és fiúnak a következő fordulóban már riporteri képességekről kellett tanúbizonyságot tennie. A gyorsaság, szemfülesség, talpraesettség — mind-mind alapvető követelmény a riporteri munkában — mellé még párosul a jó hang, a helyes, magyaros kiejtés és természe­tesen a fantázia is. Az egyik pajtás azt kapta feladatul, hogy keresse meg az Ifjúság Presszóban Sáfrán Istvánt, a Ki mit tud? kate- góriagyőiztesét, és készítsen vele interjút, a másik ver­senyző pedig asztali focimérkőzést közvetített Sajnos a nagy létszám miatt alaposan elhúzódotta verseny (fél há­romkor kezdődött), így csak hót óra körül hozta meg a Zsűri a döntést Hat versenyzőt megjutalmazott, s közülük hárman állhatnak majd a rádió mikrofonja elé. Piszkos Fred — szírt&adon Űj arcokat láttunk, néhány kivétellel, pénteken az Egye­temi Színpad Universitas együttesének előadásán. Min­denekelőtt ez tűnt fel, miután rá kellett jönnünk, hogy ez a rangos, jó hírű együttes a fia­talításnak igencsak elején jár tnég. A másik, az előadás lé­nyegét érintő észrevételünk. Rejtő Jenőben elsősorban azt az írót tisztelhetjük, aki lehe­tett volna egy más korban. (Egyéni ízű humorával, szelle­mességéből fakadó népszerű­sége vitathatatlan ma is. Kö­vetkezésképpen csábító a gon­dolat, a színpadi adaptáció. Sokat ígér a cím (Piszkos Fred málnaszőrt iszik és kavarja. Fülig Jimmy őszinte sajnála­tára), innen a csalódás, a ze­nés komédiává hozat megtekin­tése után. A helyenként élve­zetes pillanatok, a stílusos beatszámok ellenére is. Rejtő olvasva lgári, eredeti. Tele van parocfiszrtikus ele­mekkel, amelyek a színpadon a. legnagyobb jóakarattal is valahogy elvesztik varázsukat. Olyan együttes előadásában is, amelynek fő ereje a penszif- lázs, a jelen fonákságain, hi­báin való üde friss és — talá­lót — nyelvöltögetés. Az Uni- versitasnak ezen a »pályán« kellene maradnia. Rejtőt maxi­mum illusztrálni lehet, paro­dizálni nem. Műsoruk ezért árnyéka csupán a koráb­binak. S ezért kacaghat­tunk viszonylag keveset. Jól­lehet kedves, hangulatos di­ákihumor, eleven és lendüle­tes komédiázás jellemezte elő­adásukat. Értékei között emlí­teném még a rendező Fodor Tamás stílusparódiáját (vagyis: hogyan játszaná Piszkos Fre- det Páger Antal?); Halász Pé­ter, (Fülig Jimmy) és Vajda Károly (Wagner úr) kitűnő alakítását. A táncok és Kertész László díszletei hangulatosan illeszkedtek a produkció egé­széhez. A Rangers-együttes songjai és kellemes hangú éne­kesei viszont nem válhattak szerves részeivé ennek az egésznek. (we) TELEFONT AZ ISKOLÁNAK! Tudjuk, sok a telefon- igénylő s hogy kevés az a szerencsés, akinek a posta tud vonalat adni. Mégis felkiáltó jelet tettünk írá­sunk címe után. Ugyanis véleményünk az, hogy egy iskola — a Kulinyin lakó­telep Krénusz János új is­kolájáról van szó — nem maradhat e fontos hírközlő eszköz nélkül még akkor se, ha a posta nehézségek­kel küzd. Sorolhatnánk, mi mindenre kell egy olyan közösségben a tele­fon, ahol a kis első osztá­lyosoktól a nyolcadikoso­kig nagyon sok gyerek ta­nul nap mint nap. Külö­nösen, ha ez az iskola még új is, s sok kezdeti nehéz­séggel küzd. Csupán egy dologról, az életvédelem/ről teszek említést. Hallottam, hogy a közelmúltban rosz- szul lett egy tanuló. Men­tőre lett volna szükség. Dehát telefon nélkül men­tőt hívni bajos. Szerencsé­re az egyik pedagógus ép­pen kérnél levő saját gép­kocsijával vállalta azt, ami a mentő feladata lett volna. Az új iskola városunk egyik büszkesége, sokat költött rá az állam, nagy gondot fordított rá a ta­nács s az építők serege. Jó lenne, ha a posta is hozzájárulna a benne fo­lyó munka sikéréhez egy — akár ideiglenes megol­dással bekötött — telefon­nal. Sz. Tí. MUNKAVÉDELMI HÓNAP Hopy kévéséi legyen a baleset Évről évre több a baleset a Dél-magyarországi Fűrészek barcsi és csurgói üzemében. A jegyzőkönyvek tanúsága sze­rint a rönktéren anyagmozga­tás közben, a csarnokokban pedig a körfűrészek mellett történik a legtöbb szerencsét­lenség. Egy év alatt száznál is több egyik-egyik telepen, és ez a szám most még tovább emelkedett. A barcsi üzemben tavaly 1100, az idei első há­romnegyed évben pedig már 1360 munkanap esett ki emiatt. Elgondolkoztatóan rossz a csurgói üzem baleseti statisz­tikája is. A szomorú tények arra késztettek a vállalat ve­Emberségből elégtelen címmel lapunk szeptember 22-1 számában glosszát írtunk Bírói, hogy Sipos Pál toponári lakos 1968. szeptember 21-én nem adott kellő segítséget egy baleset sérültjének. Sipos Pál ellen szabálysértési eljárás in­dult, melyet azonban meg­szüntettek a következő indok­lással: Sipos Pál x-a följelen­tésben terhére rótt cselek­ményt nem követte el. Ami­kor a balesetet észlelte, meg­állt, és telefonon a mentőket és a rendőrséget értesítette.« Kaposvárra a főiskoláról Harsogó nevetés szűrődik ki a próbateremből. Belépve, a munka feszültségét oldó néhány perc tanúja lehetek. Egy fiatal művész — Kot­tái Róbert — játszik. Egy diákcsíny emlékét idézi meg. Azt játsza el, amikor az idős rajztanár már negyedszer óvakodik be szakköri tagokat toborozni az osztályba. Azzal: »Bocsánat... Ugye itt még nem voltam? .. .« Helyzet- és jeílemkomikurn ö'tvözete ez a pillanatnyi rög­tönzés. Intermezzo egy szitu­áció eredeti humorából. »Rö­hög az osztály.. .« Félrehúzódunk. Az iménH kis játék gondolatát folytatja egy ’kicsit meditáló-szemlélő- dő hangosan gondolkodással. —- Szerinted mi a humor?_ Én azt hiszem, az elsősorban mélyen emberi tulajdonság. És nagyon fontosnak tartam — igyekszem is megfigyelni — észrevenni mindig színé­ben a dolgok fonákját is. Itt például az öreg tanár esendő komikus figurájában egy em­beri sors tragikumát. Koltgi Róbert pályakezdő művész. A nyáron fejezte be tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, s első állomáshelye a ’kaposvári Csiky Gergely Színház. A színpaddal való első igazán jelentős találkozása is ehhez az évhez fűződik. Májusban nagy figyelmet keltett a főis­kolások merész vállalkozása: Harold Pinter A gondnok cí­mű drámájának stúdióelőadá­sa Zsámbéki Gábor rendezé­sében. Ennek a főszerepét, az öreg csavargót játszotta a végzős főiskolai hallgató, Koltai Róbert. Kiugró sikere volt. A darabot szinte az égés? szakma megnézte, s a kri­tikák elismerően nyilatkoztak a nagyszerű előadásról. Va­jon hogyan értékeli és nem érzi-e túl korainak ezt a ki­emelkedő sikert a pályakezdő színész? — Egy Öreget alakítottam a darabban, kevés maszkkal és a jelek szerint eredménye­sen. Ez kétségtelenül bizton­ságérzetet nyújt. Bár úgy ér­zem, van bennem egy bizo­nyos fokú bizonytalanság, ké­telkedés is a saját munkám­ban. Az, amit a néző lát, na­gyon lényeges. És amit csiná­lok, vajon az-e, úgy-e a leg­jobb? ... Mondják úgy kell játszanunk, hogy »lentről is lássuk magunkat...« Ez mé­lyen igaz, és szeretnék is er­re törekedni. A gondnokban talán sikerült is elérnem ezt a szintet... — Hogyan kezdődött és ala­kult nálad a színművészi hi­vatási — Talán szokványos, de mindig álmom volt a színé­szet Két-három éves lehet­tem, amikor apám az egész János vitézt elolvasta. Ezen nőttem fel... Azután versek, iskolai szavalások. Ügy talál­tam, van hozzá érzékem, öt éve a Ki mit/tud?-on a kö­zépdöntő után estem ki, s rá egy évre — másodszori neki­rugaszkodással — fölvettek a főiskolára. Pártos Géza, a ki­váló színészpedagógus osztá­lyában végeztem. S neki nagy része van abban, hogy sikerrel... — A szülők mit szóltak mindehhez? — Apámnak régi vágya tel­jesült ezzel — bennem. Csak a nagymama kesergett. »Szí­nészet?« Milyen élet az!« Hát bizony — ellentétben a lát­szattal — ez fegyelmezett, sportszerű életet követel. Frissen, kipihenten kell a színpadra lépni ... — Van-e rokonérzés a főis­kolás élet kezdete és a mos­tani pályakezdés között? — A vára kozás ez. A »mi lesz?« izgalma és várakozá­sa. A főiskolán az újat ígérő világ, most pedig az elkövet­kező művészi feladatok iránt. Ez az utóbbi már higgadt, letisztultabb... — És Kaposvár mit hozott? — Nem csalódtam. Jól ér­zem magam itt. Ügy érzem, szép feladatok várnak rám, és bíznak bennem ... — A legközelebbi feladtok? — A Hernaniban Don Ri- cardot látszom. A Vörösma’- ty—Görgey darabban, A fá­tyol titkaiban pedig a három lézengő ifjú egyikét. Ennek időközben már tanuljuk a folkbeat dalait. Zenés bohó­zat lesz... zetőit, hogy szakemberekkel együtt felülvizsgálják az üze­mek munkavédelmi Helyzetét, s felkutassák, elemezzék a bal­eseteket előidéző okokat. Az­óta a csurgói telepen valame­lyest már javult a helyzet. A baleset-elhárítási munka jobb megszervezésének gondolata adta az ötletet, hogy október­ben munkavédelmi hónapot rendezzenek a két üzemben. Csurgón is, Barcson is szemlé­letes, gazdag kép- és fotóki- állítás nyílt október elején. A kiállított tablókon a vállalat profiljába tartozó szakmai baleset-elhárítási rendszabá­lyok szerepeltek. Ugyanebben a témakörben került sor a napokban Barcson a munka­védelmi vetélkedő döntőjére, amelyet a két üzemben elő­döntők előztek meg. Közvet­lenül a verseny előtt megbe­szélést tartottak a vállalat ve­zetői és a vetélkedőn reszt ve­vő dolgozók. Megvitatták a legsürgősebb, legégetőbb mun­kavédelmi teendőket. A javas­latok között ha gzott él az is, hogy az üzemorvos segítségét is kérni kell a balesetveszé­lyek kiküszöbölése végett. Dr. Fonai János, az építők szak- szervezetének megyei titkára pedig javasolta, hogy szak­mánként szervezzek a mun­kavédelmi oktatást, mert kü­lönben a csoportos előadások érdektelenségbe fulladhatnak. A megbeszélés részvevői délután különösen a balesetveszélyes mun­kahelyeket nézték meg az üzem­ben. A vetélkedőn az elektromos berendezések, tűzvédelmi fölszere­lések rendeltetéséről, kezeléséről esett a legtöbb szó. Sok kérdés kapcsolódott a rakodó- és szállító­gépeknél előírt óvórendszabályok­hoz is. Amíg a versenyzők felkészültek a válaszadásra, a közönség vizsgá­zott — gyors kérdésekre adott fe­leletekkel* A döntőbe jutottak vá­laszai azt bizonyítottak, hogy a barcsi és a csurgói üzem képvise­lői jártasak a munkavédelmi is­meretekben, jól ismerik az új gé­pek. berendezések fölépítését, biz­tonságos alkalmazását, Az első három helyet sor­rendben Cselötei Tibor, Weith F er énen é, Angyal Istvánná, barcsi üzem dolgozói szerez­ték meg. A mögöttük végzett Horváth László és Vida János szintén jól versenyzett. A csurgóiak csapata, ha az ötö­diktől a tizedik helyig futot­ta is felkészültségükből, ugyancsak elégedett lehet a vetélkedőn nyújtott teljesímé- nyével, amit a zsűri is értékes ajándéktárgyakkal jutalma­zott. N. J. Tehetségkutatás A kaposvári járás általános iskolai sporttanácsa tehetség­kutató atlétikai versenyt ren­dezett az olimpia tiszteletére. Ezen 13 úttörőcsapat mintegy 150 versenyzője vett részt 7A <0 Házasság előtt — Megkértelek, hogy ne mondd meg egyelőre sen­kinek, hogy férjhez me­gyek. —En nem is mondtam, csak megkérdeztem Verát és Máriát, hogy meghív­tad-e őket az esküvőre. Kritika Egy hölgy beállít a rend­őrségre: — Kérem, ez a férfi e~ gész este követett Azt hi­szem, részeg volt. A rendőr miután figyel­mesen megnézte a pana­szost, rábólintott; — Bizonyára. A gondok » Azt kérdezi, doktor úr, hogy miért iszom any- nyit? — mondja a páciens az orvosnak. — Hát azért iszom, mert rettenetesen sok a gondom. — ISLMszem -janatc, de már olyan r iszik, hogy minden gondja borba fulladhatott volna. — Hova gondol, doktor, hiszen tudnak azok úszni! Hatásos hirdetés Egy müncheni készruha- bolt kirakatában olvas­ható: Habkönnyű férfinad­rág! Annyira súlytalan, hogy időnként ellenőriz­nie kell, valóban felvette-e, mielőtt elindult hazulról. A Jól nevelt ember Luigi Fermi ólasz iró szerint az a jól nevelt em­ber, aki a számára unalo­mig tartott előadást érdek­lődéssel hallgatja végig annak az embernek a szá­jából, akinek halvány fo­galma sincs arról, amiről beszél. Kártérítés *— Egy New Yorfc-i bí­róság felbontotta egy tí- zenkileinc éves lány eljegy­zését, s a vőlegényt kár­térítésre meg a jegyaján- dékok visszaadására köte­lezte, .mert bebizonyoso­dott, hogy menyasszonyát szeméremöv viselésére kényszerítette. De még ettől is többet nyomott a latban az, hogy a vőlegény elvesztette az öv kulcsát, és egyetlenegy lakatost sem volt hajlandó a zár ‘közjelébe engedni. A rendőrfőnök pechje D. Sherman amerikai tengerész nemrégen mun­ka nélkül maradt. Amikor utolsó centjét is elköltöt­te, hogy éhen ne haljon, találomra felütötte egy kis város telefonkönyvét, és az első szemébe tűnő nevet ráhamisította egy csekkre. A név tulajdonosa nem veüt más, mint a város rendőrfőnöke. Ezt nevezik pechnék. SomogyiNéplap Az MSZMP Somogy megyed Bizottsága és a Somogy megyed Tanács lapja. Főszerkesztős WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinba Sándor u. 2. Teleíoos 11-510, 11-511. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon: 11-51Ö* Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örztínÖ meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő* fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknel. Előfizetési díj egy hónapra 18 A Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda ipari Vállalat kaposvári üzemébe®* Kaposvár, Latinka S. u. 6- Feleiős vezető: Mautner József. Wallinger Endre

Next

/
Thumbnails
Contents