Somogyi Néplap, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-27 / 253. szám
Vasárnap, 1968. október 27. 3 SOMOGYI NÉPLAP Á GRÓF RÚTJÁTÓL Ál „ÓRIÁS" TÖRPE VÍZMŰIIG Sugaras őszi nap. Mellettünk gatter zúg vidáman, lent a völgyben pedig kukoricá t sédnek. A villanyoszlopok nyílegyenesen lépdelnek lefelé a megye első törpe vízmüvéhez, amelyet éppen tíz évvel ezelőtt avattak fel. Horváth Tivadar főmérnökkel szinte vigyázzban állunk fent a dombon, s tisztelettel nézünk le a Gurdony völgyébe a tengerkékre festett ajtójú gépházra. Sokáig állunk csendben, s mind a ketten arra gondolunk, hogy ez a kristálytiszta forrása a somogyi törpevízmű-hálózatnak. — Ez a hat méter átmérőjű ásott kút Jankovich Bésán József grófé volt... Mi teljesen átépítettük. Visszafordulunk a nyomásfokozóhoz, amely egy évvel később épült, s a falu északi részét, valamint a majort látja el. — Kérem szépen — magyarázza készségesen a gépész felesége a gróf kútjának a történetét —, onnan kapta a vizet a kastély, a major, meg az istálló. — S az itteniek? — Csak egy csap volt itt fent a cselédeknek. A tanácsházán nagy szeretettel fogad bennünket Horváth Dezső vb-elnök, Kiss Lajosné vb-titkár. Tizenhat éve dolgoznak együtt ebben a beosztásban a faluért. Szívesörömest fölelevenítik a vízműépítés emlékeit Kissné hosszas keresés után gyűrött, poros dossziét hoz elő a raktárból, s leteszi a Víz- és Csatornamű Vállalat főmérnöke elé. Fekete tussal ez áll rajta: Somogy- geszti, törpe vízmű 1956. — Megismered a munkádat? — kérdezi nagy szeretettel az elnök. — Ha igaz, akkor ez volt — lapozza Horváth Tivadar a terveket. A titkárnő magyarázóan hozzám fordul: — A vízművek patronálta a termelőszövetkezetünket s így született meg a terv. — Tudja, milyen ellenállás volt a vízmű miatt a faluban — veszi át a szót az elnök. — Az ellenforradalmárok be akarták temettetni a csöveknek kiásott árkokat... Később, amikor minden kockázatot vállalva nekiláttunk az építkezésnek, az idősebbek lépten- nyomon azt hajtogatták, minek a vízmű, amikor van nekik jó kútjuk vashajtóval... Pedig az ásott kutak többsége szeny- nyezett volt, sokan kaptak strumát a rossz víztől. Azzal érveltek: ha eddig jó volt, ezután is jó lesz. Az egyik öreg megesküdött, hogy sohasem iszik belőle. Amikor ott értem a közkútnál, ijedtében elejtette a teleeresztett kannát.-— S ha mos leállítaná a vízmüvet? — Agyonvernének... Ha megesik egy-egy üzemzavar, már jönnek a tanácsiházára. A titkárnő odaáll elénk. Elgondolkozva beszél. — Átkozottul rossz vizek voltak Gesztiben. Meg kellene kóstolnia, akkor értené igazán, mit jelent a falunak a kristálytiszta viz ... Ha bablevest akartunk főzni, a szomszéd községből hoztunk vizet, mert a miénkben nem puhult meg a bab. Ma csavarunk egyet a csapon, egy évtizeddel ezelőtt teknőkben edényekben fogtuk a vizet a mosához. S a kutak szörnyen mélyek voltak, majd harminc méterről tekertük a vedret. A Dózsa utcában három-négy ház ásatott egyet. Hányán vezettették be a vizet a házba akkor? — Ketten-hárman. — S ma hány Somogygeszti iszik vízcsapból? — Legalább nyolcszáz ... Főképpen az utóbbi három évben kérik egyre másra a bekötést. Tíz évvel ezelőtt naponta tizenhét, ma pedig több mint ötven köbméter víz fogy. S már nem is bírja a kút a fogyasztást, az a gondunk, hogyan fejleszthetnék a vízmüvet, mert jó vizet kérnek a Vöröshadsereg utcában lakók is. — Mennyi vezeték kellene? — Egy kilométer körül... — Jövőre mindenképpen biztosítom — ígéri meg a főmérnök. A tanács vezetői szenvedélyesen tárgyalnak a fejlesztésről, s közben mindig visszakanyarodnak a kezdethez. Amikor a falu apraja-nagyja ásta az árkot, amikor Bohát- ka Gyula tsz-elnök meg a tanácselnök — mindketten megszállottként hittek a törpe vízmű jövőjében — nyakukba vették az országot, s minden anyagot és alkatrészt megszerezlek, s akik új kút ásatásával, csövek lefektetésével szeretnék a mai igényekhez igazítani a vízmüvet. Bor kerül az asztalra, s poharunkat a megye első törpe vízmüvére ürítjük. S arra, hogy az új tervek megvalósuljanak. — Sokat változott ez a falu — mondja a titkárnő. — Minden második házban van már televízió, több mint harminc házban főznek gázzal, s most azt intézzük, hogy a darab- árusjárat hozza ki a palackokat. S tizenkét gépkocsit vettek eddig. Trabant, Moszkvics, Wartburg Még Fiat is akad. A vízműnek köszönhető, hogy megszaporodtak a fürdőszobák, s mosógépek búgnak a lakásokban. Amikor a gépkocsink elkanyarodik a templomnál, utolsó pillantást vetünk a kék színű közkutakra Tíz évvel ezelőtt csak ezek jelentették a kényelmet A csapok azóta beköltöztek a házakba, s velük az egészséges jó víz is. A főmérnök törte meg először a csendet az autóban. — Tíz évvel ezelőtt nagy dolognak tetszett, hogy megépítettük ezt a vízmüvet Ma már tízszer, sőt tizenötször nagyobbakat építünk. Például a megye legnagyobb vízmüve, a nagyatádi, naponta nyoloszáz köbméter vizet ad a járási székhelynek. Több mint har- mincnyolcezer somogyi ember használja a megye tizenhét törpe vízmüvét. A százharminchárom kilométeres vezeték naponta 2500—2800 köbméter vizet száJlít a házakba. S már épül a böhönyei, a so- mogyszobi, a barcsi vízmű, jövőre megkezdjük a nagyberki, a mosdós! és a porrog— porrogszentkirályi vízmű építését. A harmadik ötéves terv végére huszonháromra nő a vízművek száma. A falu arculatát megváltoztató közművesítés tíz évvel ezelőtt a Gurdony völgyéből indult el. S a gróf kútja és a naponta nyolcszáz köbméter vizet adó nagyatádi vízmű rajzolja ki a fejlődés irányát. Lajos Géza A cukorgyár különleges gépjárművezetői jogosítvánnyal és nehézgépkezelői vizsgával rendelkező dolgozókat azonnal felvesz Jelentkezés a gyár munkaügyi osztályán. (7701) Hordóban a burgundi és a muskotály Lassan véget ér a szüreti idény. A Mecsek vidéki Fin- cegazdaság balatonsz^mesi telepén szép teljesítményt értek el ezen az őszön. A kötcsei, a kőröshegyi, a ^zóládi és a ba- latonboglári szőlőtermelők a múlt évi mennyiségnek csaknem a kétszeresét szállították be. A telep a tervezett 7000 mázsa helyett csaknem tízezer mázsa szőlőt dolgozott fel. Legtöbbet — mintegy négyezer mázsát — á kőrösllfegyiek értékesítettek. A beérkezett szőlő zúzás utáni feldolgozása gépsoron történik. A lé leválasztásával párhuzamosan a gép a magot és a bőrt az elősajtolóba szállítja, majd a szőlő kacsát leválasztva a visszamaradt termék az úgynevezett hidraulikus sajtolóba kerül. A mustot hatalmas tartályokban tárolják, s naponta szállítják el a helyi és a száníódi pincékbe. Itt kézi erőre csak a szállítmányok lerakásánál és a végtermék elszállításánál van szükség. A balatonszemesi telepen elsősorban muskotály és burgundi fajtákat dolgoznak .fel. A fehér bort azonnal, a vöröset csak az előerjesztés után szállítják el. Bohár László telepvezető szerint csak így tudják megadni a bornak — a fogyasztók által annyira kedvelt — sötétvörös színt. A váratlanul nagy felhozatal tárolási gondot okozott a telep vezetőinek. A Nagyatádi Konzervgyár azonban segített. Hatalmas betonkádakat és tárolóedényeket bocsátott rendelkezésükre. Bohár László még azt is elmondta, hogy a jelenlegi gépek — ha a felhozatal tovább növekszik — képtelenek lesznék a jövőben a szőlő folyamatos feldolgozására. Bővítésre és korszerűsítésre van szükség. Megyei döntő Szerdán rendezik meg a Jendéglátóipari Vállalat cuk- •ászüzemében a Ki minek nestere? verseny megyei dön- őjét. A versenyen a megye ;íz legjobb fiatal cukrásza ve- élkedik majd. Az első helyezett külföldi utazást kap ju- almuL ui&eme/vvil UALLOIUinSOK Egy hete lapozgatom már reggeltől estig a vallomásokat. Kusza, életsorsokat tükröző sorok, remegő kezek és ifjú, rugalmas ujjak tollvonásai, amelyekben vélemények, kívánságok, vágyak, érzelmek öltenek testet Néha percekig mélázok egy-egy mondaton, máskor gyorsan jegyzem a részleteket, néha — bár egyedül ülök a szobámban, mégis — hangosan kívánkozik ki belőlem a »köszönöm«. De mintha elcsuklana ilyenkor a hangom. Ügy félek, hogy érzel - gősnek tartanak majd, hogy azt mondják rólam: túlzásokra vagyok hajlamos. Pedig csak azrt érzem, amit a gyümölcsös szerelmese, amikor megáll a fa alatt, és fölnéz első termésére. Nem, nem én vagyok így egyedül, így vagyunk mindannyian. Látnák csak az izgalmat, ahogy a munka néhány perces szünetében bekopog egyik-másik munkatársam böngészni, olvasni, elraktározni a vallomásokat. Furcsa. Sok éve, évtizede csináljuk már az újságot. Talán sohasem éreztük ennyire munkánk szépségét hatását, érteimét mint most. Ugye, megértenek minket? Nem titok, hogy sokszor hallunk lekicsinylő, sértődött, becsmérlő szavakat a hétköznapok forgatagában. De most hiába keresnék ilyeneket a kérdőíveken, úgy érzem, most nyilatkoztak meg igazán, őszintén a párt lapjának olvasói, samit mondanak, ahogy mondják, az nagyszerű... A kérdőíven nem kérdeztük senkitől, hogy hogyan összegezi véleményét nincs rubrika ahhoz, hogy bárki is elmondhassa jókívánságait Mégis csaknem minden olvasó talál módot erre. Miért teszi? Két év alatt tíz űj párttag A szépen berendezett pártklubban ült össze vezetőségválasztó taggyűlésre a huszonhét tagú polányi pártszervezet Juhász János párt titkár beszámolója híven tükrözte a két év munkáját-eredményeit Ebben az időszakban megerősödött a pái-tszervezet s ez kihatott a falu politikai, gazdasági és művelődési életének fejlődésére. A megerősödéssel összefügg a jó pártépítés. A két év alatt tíz új tagot vett föl a pártszervezet. Ma már a termelőszövetkezet valamennyi vezetője, brigádveze' "-je kommunista. A tanács, az iskola vezetői ugyancsak pár tagok. A létszámban megnövekedett alapszarvezet sokkal liatékonyabban magyarázta a párt politikáját, s eredményesebben mozgósította a polá- nyiakat a megvalósítására. A tsz gazdálkodásának további javulása, a KISZ, a tömegszervezetek és -mozgalmak erősödése szintén mérhetővé teszik a kommunisták tevékenységét. A vezetőség arról is számot adott, hogy egyre többen képezik magukat politikai tanfolyamokon. A pártoktatásban tavaly negyvenötén, az idén pedig negyvenhéten vesznek részt. A polányiak tíz százaléka rendszeresen meghallgatja az időszerű témájú előadásokat. A vita a kétéves munka elismerését, a pártélet további pezsgésben tartását javasolta. A párttagság ezúton ismét megválasztotta párttitkámak Juhász Jánost, a tsz állattenyésztési brigádvezetőjét. A vezetőség tagjai: Szöllösi Ferenc tsz-elnök, Halmos János pedagógus, Horváth József tsz-erdész és Hegeaus Zoltán tsz-ken _z. Az ünnepélyes taggyűlés közös vacsorával, televíziónézéssel és meghitt beszélgetéssel fejeződött be. Somfai Sándor Géze bácsi és utcája — Pintér Géza bácsival szeretnék beszélni — nyitottunk be Marcali Községi Tanácsra. — Valahol kézbesít — kaptuk a választ de nézzék meg a postán, úgy tudom, beteg a lova, s nem tud mindenhova eljutni. Posta. Kedves, szemüveges lány igazít útba. — Két óra körül szokott bejönni leszámolni, akkor itt biztosan megtalálják. Ha nem, a Kaposvári utcában lakik, ebédkor ott*... Néha erőszakosabb vagy ok a kelleténél.« hon érik. Gidres-gödrös, kátyúkkal tarkított utcán zö- työg a kocsi majd a nyelvünket harapjuk le, de végre megérkezünk, s csodák csodájára Géza bácsi is itthon található. Ezernyi ránccal barázdált arc, huncutul fürkésző szemek, harsány életerő — ezeket jegyeztem föl róla az első pillanatban, de rakhatnám még egymás mellé a jelzőket, az oldal végéig. Pintér Géza a község legidÓMbb tanácstagja, tizemé nyolc évvel ezelőtt választották meg először, s azóta egyfolytában képviseli választó- körzetének lakóit. — Akkoriban még a Bolhás táblán laktam — idézi a múltat —, ott kerültem be először a tanácsba. Jöttek az emberek panasszal, osztozkodási ügyekkel, tanácsot kérni, na és persze számtalan közügygyei mint amilyen a járda- és útépítés. Én pedig nem vagyok szégyenlős ember, amit nekem elmondanak, azt továbbítóim • tanácsnak, is. A múltkoriban panaszkodtak az utca lakói, hogy majdnem járhatatlan a Kaposvári utca, amit tudtam én is, hiszen mindennap végigkocogtam rajta a szürkével kézbesítés közben. A lenközelebbi tanácsülésen előadom, hogy javítsuk meg az utat, ha már sokat beszélünk Marcali szépítéséről, csinosításáról. Hosszas vita, huzakodás után úgy döntöttünk, hogy napirendre tűzi a tanács az építkezést, el is kezdték rövidesen, de csak a két harmadáig jutottak el. Hát mostanában azért harcolok, hogy a maradék egyharmadát is kijavítsák. Nem szégyellem, kimondom őszintén, hogy bizony néha erőszakosabb vagyok a kelleténél a tanácsban, de mindig az ésszerűség és a lehetőség határain belül. (Nyakas Zoltán vb-elnök: Ha a legaktívabb tanácstagunkról akar írni, keresse meg Pintér Géza bácsit, szeretjük, becsüljük az öreget.) 1970-ben hármas jubileumot ünnepel. Akkor lesz hatvanöt éves, tízéves tsz-tag, és huszadik éve tanácstag. Meghívott bennünket. Örömmel fogadtuk el a meghívást, s ígérjük Géza bácsi, okvetlenül megjelenünk, hogy gratulálhassunk a szép jubileumhoz. S.G. Nem tudom, megértik-e, de valóban elérzékenyül az ember, amikor egy hetvenéves özvegyasszony remegő keze vonását olvassa. Így ír, szellemesen, őszintén: »Még sokáig éljen és munkálkodhassak a Somogyi Néplap szerkesztősége, csak néha nagyobb betűkkel.« Nem akar, nem tud megválni a párt megyei lapjától* romlik már a szeme, de érzelmei őszinték, s tolla úgyszánt- ja a papírt, hogy hatására az ember . mindent képességei legjavával szeretne viszonozni. Párhuzamként a másik végletet idézem. Egy -13 éves férfi« írja: »Igen jó a mi újságunk., csak többet írjon az úttörőkről«. S a két véglet között ezernyi variáció. Félek, hogy valamiféle önreklámot sejtenek meg olvasóink a sorok mögött, vagy arra gondolnak: elbizakodottá tesznek bennünket e vallomások. Nagyon kérem, ne higy- gyék! De szeretetet érzünk kicsendülni a sorokból, ragaszkodást, segítő szándékot, a »mi lapunk« fogalmának nezs- dítő, ösztönző erejét — képtelenség elhallgatni ezt. Olvasótáborunk évről évre nőtt, évről évre nő az igény is, s ez nagyon sokat jelentett a mi számunkra. De hogy ennyire őszinte és közvetlen a kapcsolatunk a Somogyi Néplap olvasóival, higgyék el. ezt eddig nem fedezhettük fel ilyen tömegmértékben. Pedig az élet, a munka értelme ez, a botladozásokkal, félrelépésekkel tarkított, de úgy érezzük, mégiscsak egye* nesvonalú törekvés és cselekvés beérett gyümölcse Olvasom az egyik lapon: »Jó a mi újságunk, mert terjedelméhez képest kielégíti a dolgozó embert, mindenről ír«, s a másikon csak ezt, la- konikus rövidséggel: »Megvagyok elégedve«. Egy MÄV- nyugdíjas — meggyőződésem, hogy túloz kissé, de a lap szeretet» mondatja vele — ezt írja: »Fölveheti a versenyt akármelyik budapesti vagy megyei lappal«. S egy 35 éves asszony a »Mit javasol« kérdésre így válaszol: »Töretlen tenniakarást!« Értjük a vallomást, s ígéretek helyett •— mondhatom mindannyiunk nevében —tettekre készülünk. De hadd idézzek tovább: »Nagyon jó a lap, mindent megír, tisztán és igazán. Ez az én lapom 1950-től állandóan«. »Továbbra is jó munkát kívánok a Somogyi Néplap szerkesztőségének«. »Nagyon szeretem a Somogyi Néplapot, ha nem lenne, azt hí részem, csonka lenne az életem«. Márfy Ferencné őrtilosi asszony vallomása ez az utolsó sor, s a többieké is valami bensőséges, élő kapcsolatra utal. Ügy érzi az ember, mintha ezután már nem is cikkeket, riportokat, glosszákat kellene írniuk az újságíróknak, hanem leveleket, úgy, ahogy a szüleiknek, ahogy az édesanyjuknak írnak az emberek. Ne vegyék hát rokon tőlem, hogy ezer és ezer észrevételből, javaslatból, a válaszok tengeréből most a közelség jellemző idézeteit ragadtam fi. Okkal tettem, mert ha elaludnánk kissé, ha valamelyest is lankadna tűzünk és szenvedélyünk, amely az új társadalom fölépítésére ösztönözni szólított minket, az olvasó, az egyszerű ember szeretet«, megbecsülése felráz és lelkesít, ösztönöz és újult erőre, fáradhatatlanságra kötelez. Az összegezésre nincs rubrika a kérdőíveken, hadd ösz- szegezzem hát a mi vallomásunkban: úrv érezzük, hogy a Somogyi Néolao és olvasótábora eggyé forrott, hogv szeretet és megbecsülés övezi lakunkat, hogv ezzel felelősségünk megsokszorozódott és munkánk mégis könnyebbé vált. hisz sok ezer ember közelségét, támogatását, bizalmát élvezzük. S amit a szobámba,, egyedül ülve nem tudtam kimondani, azt hadd írjam le mos* mindannyiunk nevében: Kö szönjük, és nem leszünk méH tatlanok rá ... Jávori Béla
