Somogyi Néplap, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-26 / 252. szám

Szombat, 1968. október 26. 3 SOMOGYI NÉPLAP Gukordugö nésllciil Két százalék - másfél millió forint — Mindenki akarja Irány vonatok és vasárnapi rakodás — Mennyi lehet az úszó cukor? Több mint egymilliót hozott — a víztároló így számoltak az emberek: Ha havonta két százalékkal több cukor kerül a raktárba, akkor a Kaposvári Cukorgyár a 680 vagonos havi tervét 12— 13 vagonnal túlteljesítheti. Ez *— a kampány egész idejét fi­gyelembe véve — két nappal rövidíti meg az idén a gyártá­si időt. Ez csak látszatra ke­vés, hiszen az önköltségmeg­takarítás a két nap alatt kö­rülbelül másfél millió forint­ra rúg. Ezt meg lehet takarí­tani. Felajánlás is született. Decsi János műszakvezető, Trébusz Ferenc és Friss Jó­zsef csoportvezető meg Gyi- mesi Gyula cukarfőző beszél­tek az emberekkel: ha a jubi­leumi évfordulóra meg a gyár közelgő hetvenöt éves jubi­leumának tiszteletére vállal­ják, hogy naponta két száza­lékkal több cukrot juttatnak a raktárba, és biztosítják ennek a föltételeit, akkor jól jár az üzem. Miután az egyik mű­szak dolgozói vállalták ezt, a másik kettőnek javasolták, hogy csatlakozzanak a ver­senyhez. Így született meg a felajánlás. Mondták az iro­dán, hogy ez a másfél millió, ha jól utána számolnak, még több is lehet. AM szorgalmas és törekvő, annak a munkáját Ötvöskónyi- ban elismerik. Ezek közé tar­tozik Gibizer János és felesé­ge is. Ök már jóval túltelje­sítették a meghatározott szin­tet, hiszen szeptember végén Gibizer Jánosnak 155, a fele­ségének pedig 175 ledolgozott munkanapja volt. Eredményük értékét növeli, hogy egyikük sem dolgozik olyan munkate­rületen, ahol állandó elfoglalt­ságot tudnának biztosítani. Ök a növénytermesztésben tevé­kenykednek. Mindig ott látha­tók ahol legjobban szorít a munka. Gibizer Jánosáét a határban találjuk: asszonytársaival együtt verbecs után szedi a burgonyát. Azt mondják, nem szeret beszélni önmagáról és munkájáról, a szerény embe­rek közé tartozik. — Bírálják el az irodán, hogy jól dolgozunk-e vagy sem — mondja, amikor az elért eredményei kerülnek szóba. Amint azonban megér­kezik két asszonytársa, már bátrabban beszélget. — Mit tudnék mondani? Mindig mentem, ha kellett. Nem válogatok a munkában, oda megyek, ahol a legna­gyobb szükség van rám. Részt vettem a söprűkötésben, me­legágyat gondoztam, uborkát szedtem. — Most a burgonyaszedés és -válogatás van a soron. Én elégedett vagyok — teszi hoz­zá. I Mindez maga után vonja a minőség javulását is. Évek óta visszatérő gond volt, hogy a gyárban egy idő után meg­szaporodott az úgynevezett úszó cukor. A gépekben, főző­üstökben levő cukormennyisé­get jelenti ez. Ha meggyorsul a tisztítás, akkor ez a meny- nyiség is csökken. Ez pedig mindenképpen minőségjavító tényező, hiszen; ha sokáig áll a cukorlé, akikor romlik is. — Az idén nem kell szólni a nyersgyári részlegnek, hogy lassabban adják a répaszele­tet — mondják, akik elindí­tották a versenyt. Jól tudják, hogy a százalékok vagonnyi cukrot eredményeznek és sok­sok ezer forint megtakarítást. Meg lehet ezt könnyen csi­nálni? Meg — mondják —, ha mindenki jobban dolgozik, és segít nekünk a laboratórium is: rendszeresen méri a tiszta­ságot Van ennek a verseny­nek már egy előnye, amit nem lehetett számokkal előremémi: ez pedig a jobb gépi karban­tartás. Tóth Lajos igazgató mondta: előfordult a gyárban néhányszor, hogy ha meghibá­sodott egy-egy gép, tovább dolgoztak vele, mert — csök­kentett ütemben ugyan, de — A 175 nap szép teljesítmény. A vezetőség szerint egy napi munka 60—70 forintot ér, így az egész évi jövedelem is ked­vezően alakulhat. Még nincs vége az évnek, lehet dolgozni, keresni. — Ha nem jön közbe valami, az októberival együtt még újabb 45—50 napot is ledol­gozhatok — mondja. Pusztai János főkönyvelő szerint erre is van lehetőség. Még nagyon sok munka vár az asszonyokra. Ha az időjá­rás megengedi, november vé­géig is tudnak munkát biztosí­tani. — Mégis, hogyan lehetséges az, hogy sokan száz napot is nehezen tudnak dolgozni? — kérdem Gibizer Jánosnét. Sokáig fogalmazta a választ, látszik, hogy másokról nem szeret nyilatkozni, véleményt alkotni. — Nem minden asszony te­heti meg, hogy reggeltől estig a mezőn dolgozik. Nekem nincs gondom a ház körüli munkára. Az anyám mindent elvégez otthon —• válaszolja. A férje is rendszeresen jár a tsz-be. Ma éppen lucerna­gyűjtés volt a munka. Későn érkeztek haza, mert a borús idő miatt megnyújtották a mű­szakot, féltek az esőtől. — Csak márciustól dolgozom a növénytermesztésben, téli időszakban a tanácsi szezfőz- dénél segédkezem, a vezetőség hozzájárulásával. — Akkor az azt jelentené, termelt. Arra vártak, hogy a másik műszak javítsa ki. Ez aztán mind a két vagy három műszakban termeléskiesést okozott. Most — éppen ,a vál­lalás révén — mindenkinek az az érdeke, hogy minél előbb teljes kapacitással dolgozhas­son egy meghibásodott beren­dezés. Ezért nem egymásra várnak, hanem nekiállnak s kijavítják a hibákat. A biztos munkafeltételeket a gyár is igyekszik megterem­teni. A répa nagy része még kint van. Most vasárnapon­ként szerveznek irányvonato­kat, s ezekkel szállítják be egy-egy területről a répát. A vasárnapi rakodás kedvező a gyárnak, mert a vasút nem számít föl kocsiálláspénzt er­re az időszakra. Egy-egy szom­bat—vasárnapi napon csak­nem ötszáz vagon répa érke­zik a gyárba, de folyik a szál­lítás hétköznapokon is. Az idei répából készült cu­kor már eljutott a fogyasztók­hoz. Emellett telnek a rak­tárak, hiszen például mokká­ból magasabb a terv — 230 vagon — mint a múlt évi. (Kercza) hogy fél év alatt több munka­napot telejesített, mint mások az elmúlt kilenc hónapban? — Igyekeztem — mondja szerényen. — A feleségem­mel együtt mindig azon vol­tunk, hogy ne legyen ránk panasz. Én még soha nem mondtam a brigádvezetőnek, hogy nem érek rá, ha munkára hívott. — Csak legalább nyolcvan ilyen dolgozónk volna — jegy­zi meg a főkönyvelő. — Ók ketten a szövetkezet érdekét tekintik a legfontosabbnak. A háztáji teendőkkel úgy igye­keznek, hogy minél többet me­hessenek a közösbe. K, V, J. FONYÖDON egy csöndes kis utcában van a Pécsi Kesz­tyűs Ktsz üzeme. A barátsá­gos, modem épület emeletén tanulják a fiatalok a kesztyű- készítést. Bepillantottunk éle­tükbe. Kalauzunk Berencz Árpád, a tanműhely vezetője volt. A harminchat fiatal, akik közül tizenegy megszerezte az érettségi bizonyítványt, seré­nyen dolgozott. Nyújtotta, szabta a finom bőrt; a sok­sok mozzanat után alakult, A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára lakatos és esztergályos szakmunkásokat felvesz Fizetés megegyezés szerint. (7664) A Pécsi Geodéziai és Tér­képészeti Vállalat iroda céljára bérbe venne l évi Időtartamra 2—3 meg­felelő mjretű szobát. Aján­latokat a vállalat kirendelt­ségének alábbi címére kér­jük. Kaposvár, Damjanich u. 11—15. sz. X. emelet (7697) Évekkel ezelőtt, az akkori Vikár Béla Tsz vezetőivel jár­tuk Hetes határát, és elidőz­tünk az épülő víztárolónál. Még friss volt a töltés, és las­san terpeszkedett a víztükör a gátak közé zárt területen ... Azóta lényegesen megna­gyobbodott és új nevet vett föl a teiTnelőszövetkezet, s a mai Egyesült Erő Tsz egyik fontos jövedelemnövelő ténye­zőjévé vált ez a víztároló. Nemcsak halat tenyésztenek benne: a fő cél ma már az öntözés. Az idei esztendő úgy indult a szántóföldi növény- termesztésben és a kertészet­ben, hogy a csapadékhiány súlyos károkat okoz. Egyszóval nagy gondok vetették előre árnyékukat. A hetesieknek adva volt a lehetőség, hogy a természetes csapadékot mes­terséges úton pótolják, s elke­rüljék az elemi csapást. Most, amikor már összegezni lehet, milyen eredménnyel járt a hetesi Egyesült Erőben az idén a különféle növények ön­tözése, elégedetten mondja Varya Sándor elnök és Kis­bolt Tibor íöagronómus: — Víztárolónk az idén bizo­nyította igazán, milyen sokat formálódott a kecses női kesz­tyű. — Áruink zöme külföldre kerül. Odakinn igen nagy a kereslet — jegyezte meg az oktató. Arra is csakhamar vá­laszt kaptunk, miért van nagy keletea szép kesztyűknek még a fejlett kapitalista országok­ban is. Ennek egyik magyará­zata az, hogy a technikailag fejlett államokban sem tud­ják a kesztyügyártást jelentő­sen gépesíteni. Kézi erővel va­ló tömeggyártásra pedig nem szívesen vállalkoznak. Ez a körülmény meg is szabja a szakmának a helyét, rangját a világban, sőt a nehézségi fo­kát is. KERESETT, rangos és ne­héz szakmáról van .tehát szó. Bándi István, Kiss István, Zá­kányt György, Bogdán Zoltán és Nagy György egyaránt vall­ja, hogy azért nem ördöngős feladatokról van szó, amikor tanulnak. A kesztyűkészítés tudománya elsajátítható, ha valaki szorgalmasan dolgozik, s hallgat mesterére. Bándi Pista régebb óta van az üzemben. Az itt eltöltött idő alatt még jobban megszerette munkáját. A keresetek is szépen alakul­tak. A legjobb tanuló, noha bérének még csak 60 százalé­kát kapja, 1600 forintot vitt haza, de ezer forintnál még nem kapott kevesebbet Nem titkoltaim el a fiatalok előtt azt, amit a jelentkezés­sel kapcsolatban az oktatótól hallottam. Azt tudniillik, hogy az idén az üzem vezetői nem tudtak annyi fiatalt beiskoláz­ni, amennyit szerettek volna annak ellenére, hogy a járás nem bővelkedik ipari létesít­ményekben. Megkérdeztem tő­lük, mi az oka annak, hogy a ér. A terméseredmények ala­kulásában olyan nagy a jelen­tősége az öntözésnek, hogy ér­demes lenne másutt is minél több és minél nagyobb tároló­kat építeniük a gazdaságok­nak ... Az idén 210 holdat öntöztek. A többlethozamból nyert több­letbevétel csaknem egy és ne­gyed millió forint! Legnagyobb területen — 58 holdon — a cukorrépa kapott mesterséges csapadékot. Ezen a területen 200 mázsa a holdankénti ho­zam, ahol viszont nem öntöz­tek, ott csak 150 mázsa. Az eredmény tehát huszonkilenc vagon cukorrépatöbblet. Negy­venegy hold burgonyát is ön­töztek, s ennek holdja 100 má­zsa termést adott, pontosan még egyszer annyit, mint az öntözés nélküli burgonya. A többlet itt húsz és fél vagon gumót, illetve annak az árát jelenti... A tároló fekvése lehetővé te­szi, hogy egyéb kapásokat is öntözzenek. Huszonöt hold hagyma kapott például innen vizet, s amíg egyebütt 60, itt 100 mázsát termett holdja. A dohánynak ugyancsak használt a »műeső«: negyven holdat , Fonyód kórnyéki fiatalok s fo­ként a gimnázium végzős ta­nulói /iem használják ki a | kedvező lehetőséget, nem je­lentkeznek a kesztyűüzembe. A válasz szinte egyöntetűen az volt: nem ismerik a hely­zetet vagy téves értesüléseik vannak a szaíkmáról és a gyárról. — Hallani olyasmit, hogy én szigorú vagyok — mondta Be­rencz Árpád tanulófelelős. — Megvallom, ez igaz. Szerin­tem ezt a szakmát csak fe­gyelmezett, szorgalmas mun­kával lehet kitanulni. Nem ta­gadom, megkívánom tanu­lóimtól, hogy a nyolc órából legalább hetet dolgozzanak. Aki ezt nem vállalja, abból sohasem lesz jó szakember, s ha majd teljes fizetést kap, ezer—ezerkétszáz forintnál nem tud többet hazavinni. Ennek semmi értelme: ilyen emberekre nincs szükségünk. EBBEN AZ ÉVBEN IS akadtak azonban jó néhányan, akik nem a mende-mondára adtak: Böröcs Tibi, Závoda József, Zákányt Lajos a kesz­tyűkészítést választották élet­hivatásnak. A környezethez illő szavakkal szólva: fölvet­ték a kesztyűt, vállalták a ta­nulással járó nehézségeket, a kemény fizikai és szellemi munkát. Tudják, hogy az erő­feszítés meghozza gyümölcsét. Néhány év múlva ritka és jó szakma lesz a kezükben, ke­zük munkáját keresik a kül­földi piacokon. S egy igazi mesterembernek, aM szereti, amit csinál, produkciójának megbecsülése a legnagyobb öröm. Ez biztosítja számára a szép jövedelmet, a jó megél­hetést. öntöztek, s itt 10 mázsa volt a holdankénti hozam, •kétsze­rese az egyéb területről be­takarított holdankénti' mennyi­ségnek. S hogy teljes legyen a kép, érdemes elmondani, hogy az öntözött lucerna és legelő négyszer akkora hozamot adott, mint azok a területek, amelyeken a tavaszi és nyári szárazságot semmi sem enyhí­tette. Ez csupán számokban ki­fejezve: kilenc vagon lucerná­val többet takaríthattak be, mint ha nem öntöztek volna, az Egyesült Erő Tsz a közös ál­latállományának takarmányo­zására pedig folyamatos zöld futószalagot biztosítottak. Az említett kapásokból és szálas takarmányokból az ön­tözéssel elért összes többlet- bevétel ebben a tsz-ben meg­közelíti az egy és negyed mil­lió forintot. Nem említjük a rendszeresen öntözött huszon­öt holdas kertészet eredmé­nyét, csupán a szántóföldi nö­vényeknél vetítettük ki annak a víztárolónak a hasznosságát, amelynek az idei üzemeltetési költsége — beleértve az amor­tizációt, az általános költséget, a munkadíjat és a munkabéi~t, az öntözésnél használt motor üzmanyag-fogyasztását — nem több 90 000 forintnál. Az idei év bizonyítja, hogy érdemes követni a hetesiek példáját. A víztároló — éppen azért, mert több célra haszno­sítható — még csapadékban gazdag esztendőkben sem okoz ráfizetést, aszályos évben pe­dig semmi mással nem pótol­ható segítség a gazdaságnak. H. F. Postánkból Állítsák vissza a járatot! Az e hónap 15-én bevezetett menetrend alapján ezután nem közlekedik az az autó­busz, amely Marcali és Bala- tonmária között járt, s csatla­kozó járat volt a 4 óra 52 perckor induló vonathoz. A já­rat helyett a vállalat négy-öt buszt indít Balatonberényből. Ez alapjában véve helyes is volna, azonban nem vonhat­nak l- ' " forgalomból egy olyan járatot amely sok dolgozót se­gít ideiekorán eljuttatni a munkahelyére. Megkérdeznénk a 13. sz. AKÖV-től, hoigy hogyan gon­dolják fél hónapban megszakí­tani a havi bérletet, miért nem tudatták ezt az utasok­kal a bérlet megváltásakor. A fő probléma azonban az, hogy nem járhatunk a gyorsvonat­hoz csatlakozó busszal, mert akkor nem érünk be kellő idő­ben a munkahelyünkre. Nagyon jó lenne, ha a régi járatat visszaállítanák! Simon Ferenc és. még ti«.n.hat. aláírás Megrende/éseket felveszünk mindennemű beton termékre: különböző méretű betonoszlopokra, mintás és bordás kerítés lapokra, hidakra, hídfejekre, 30—40—54 cm átmérővel, különböző épületburkoló lábazatokra, komplett kútházra, vályúkra, járdalapokra, műkő kerti asztalokra. Kérjük, tekintse meg készleteinket Kaposváron, Vöröshadsereg u. / /. sz. alatti telepünkön. Somogy megyei Vegyesipari (70886) Vállalat A legszorgalmasabbak között Fölvették a kesztyűt... Szegedi Nándor

Next

/
Thumbnails
Contents