Somogyi Néplap, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-25 / 251. szám

Péntek, 1968, október 25. SOMOGYI NÉPLAP 3 Pártbizottságot választottak a Kaposvári Villamossági Gyárban GEPEK, EM A két új kukoricabetakarító gép; élvezettel dolgoznak velük az emberek. A nagyautómmá .^crvezodes folyamatának bonyolult, el­lentmondásoktól sem mentes időszakáról adott számot a Kaposvári Villamossági Gyár kommunistáinak küldöttérte­kezletén a csúcsvezetőség. Az elmúlt két esztendő, amelyet kétszáznégy párttag nevében mérlegre tett a hatvannyolc küldött, nemcsak a gyár. ha­nem a megye szempontjából is jelentős, hiszen népgazdasági szinten is számottevő ipari üzem létesült Kaposváron. Szervezni, termelni és építkez­ni kellett ez alatt az idő alatt. Növekvő feladatok A csúcs vezetőség beszámoló­jában Bene Nándor párttitkár kitért arra, hogy szinte ugrás­szerűen nőttek a feladatok; 1966-ban az alig több mint ezer ■munkás kétszázkétmillió forint értékű árut termelt. Egy évvel később már elérte a másfél ez­ret a munkás- és alkalmazotti létszám, a termelési érték pe­dig megközelítette a kétszáz­ötvenmillió forintot. Az idei terv ennél is nagyobb, a lét­szám pedig meghaladja az ezerhétszázat, A műhelycsar­nokokban hétszáznál is több nő dolgozik, s ez a megye fog­lalkoztatási gondjainak meg­oldása szempontjából jelentős szám. A szervezés bérpolitikai gondokat is fölvetett, s ez ma­ga után vonta a viszonylag nagy fluktuációt. A négyszáza­lékos átlagkereset-növekedés csak egyik eleme annak a komplex intézkedési tervnek, amellyel ezt a gondot igyekez­Az IKARUSZ-gyárban na­ponta huszonöt új autóbusz ■készül el, vagyis minden órá­ban egy új kocsi kerül le a szalagról. Ehhez képest saj­nálatos jubileumot ért meg egy régi típusú, felújításra váró autóbusz a kaposvári Mezőgazdasági Gépjavító Vál­lalat szerelőműhelyében. Ép- pen egy esztendeje, tavaly október 24-én adta át javí­tásra a cukorgyár, de azóta is hiába várják, még a mai napig sem készült el vele a gépjavító. — Először a múlt év végére ígérték a kocsi elkészítését, aztán 1968. június 30-ra mó­dosították a határidőt — mondja tájékoztatásul Tóth Lajos, a cukorgyár igazgatója. — Aztán, hogy egyiket sem tartották meg, augusztus 15- ét, majd október 20-át jelöl­tek meg. Június 30-a után tízezer forintos kötbérigényt jelentettünk be. Megjegyez­ném, hogy velünk egy idő­ben két másik gyár is kapott egy-egy régi autóbuszt, ha­sonló állapotban, de már több mint fél éve megy mind a kettő. A gépjavító vállalatnál, a gépjavító állomás utódjánál mindenki tud a cukor gyári autóbusz sorsáról. Ki bosz- szankodva, ki elmarasztaló- lag szól, de jót senki sem mond róla. Deák János igazgató: — Ez az autóbusz nagyon rossz ál­lapotban került hozzánk. Ja­vítását megnehezítette a szükséges alkatrészek beszer­zése körüli sok-sok huzavona, mivel régi, harmincegyes tí­pusú kocsiról van szó. Már pénzjutalmat is tűztünk ki A Pamutfonő-ipar! Vállalat Kaposvári Gyára lakatos és esztergályos szakmunkásokat felvesz Fizetés megegyezés szerint. (7664) uek megoldani. A csúcsvezetó- ség többször is tárgyalt erről, s a tárgyalásokat a munkaerő- vándorlás okainak, a munká­sok élet- és munkakörülmé­nyeinek vizsgálata előzte meg. A csúesvezetőség több nagyon jelentős, a gyár jövőjét befo­lyásoló határozatot hozott. Foglalkoztak a szakmunkás­utánpótlással. Jelenleg két­százharminchét ipari tanulója vám a gyárnak. Ez a munka visszahatott az öt . alapszervezet erősödésére is. Az említett két év alatt negyvenöt munkást vettek föl párttagnak. Az élet állítatta feladatok megoldásában bebi­zonyították: jól döntöttek fel­vételük idején a kommunis­ták. Közösen keresték a megoldást A gazdasági vezetés és a csúcsvezetőség jó együttműkö­dése meghozta a gyümölcsét A pártértekezlet arról adott számot, hogy nemcsak a hatá­rozatok meghozatalában, ha­nem a végrehajtásban is egy­ségesek a kommunisták. S ez a biztosítéka annak, hogy olyan súlyosnak ítélt gondokat is ké­pesek megoldani, mint a ter­melésszervezés, továbbá a pénzügyi gazdálkodás javítása, hiszen ezek az alapfeltételei például a tömegszerű gyártás­nak. Gondek Károly csoport- vezető mondta el, hogy »az utóbbi időben javult az anyag- ellátás a telepeken, s ez na­gyon jó. Az viszont teljesen az autóbuszon dolgozó szak­embereknek, de még így sem készült el. Kétszázezer forint értékű javításra számítottunk, de amikor megbontották a kocsit, kiderült, hogy szinte mindent ki kell cserélni, al­vázat, karosszériát, fűtést, fu­tóművet, motort, padozatot, világítást stb. A műhelyben hatan— nyolcán is dolgoznak az autóbusz belsejében. Kívül már úgy-ahogy megcsinálták, de a »saját lábán« aligha in­dul ki a közeljövőben. Még mindig hiányzik egy-két al­katrész, a fűtés megoldása pedig egyelőre csak vitatéma. Cmerk István üzemigazga­tó: — Ha tökéletes hibafel­mérés készült volna, amikor idehozták, nem lett volna baj a munka ütemezésével. De ehhez nekünk nem volt meg­felelő szakemberünk. — Nagy Károly főműveze­tő: — A hibát ott követtük el, hogy elvállaltuk a kocsi fel­javítását. Ilyen munkára nincs megfelelően felkészülve a vállalat. Említésre érdemes Erdős György meó-vezető véleménye is, aki szerint a határidő-to­logatásban a rossz munka- szervezés is közrejátszott. Hiszen, ha a vállalat anyag­osztálya kellő időben ismeri az alkatrészigényeket, nem kellett volna annyit várakoz­ni arra, hogy mit honnan te­remtsenek elő. Az anyagosz­tályon pedig nem úgy értékel­ték az alkatrészbeszerzés je­lentőségét, ahogy egy kétszáz­ezer forintos munkánál kel­lett volna. Az IKARUSZ-gyárban na­ponta huszonöt autóbusz ké­szül el, a gépjavító egyéves felújítási határidő-csúszása ehhez képest — még ha a fel- készültség és az anyagellá­tásbeli különbségeket is fi­gyelembe vesszük — nagyon szomorú rekord. m x érthetetlen, hogy olyan alkat­részekből, melyek ebben a gyárban készülnek, döcög az ellátás. Az export szempontjá­ból olyan jelentős gyártmá­nyok, mint az NNG-biztósítók alkatrészeit például képtelen folyamatosan szállítani az al­katrészműhely. Ezek okozzák — amint arról Zollai András főmérnök beszámolt —, hogy az évi termelési feladatokat — a mostani értékelés szerint — nem teljesíti a gyár. »Alapve­tő ellentétek nincsenek — mondta a főmérnök —. az ap­róbb hibák sodorták ilyen kellemetlen helyzetbe a gyá­rat. Ha ezeket idejekorán ki tudtuk volna szűrni, akkor most jobb eredményekről ad­hatnánk számot. Melyek ezek? Az üzemrészekben nem egyen- lőek a terhelések. A legna­gyobb az alkatrészgyártásnál, s az nem tudta feladatait el­látni.« Pártmunkát kérnek a kommunisták Az alkatrész-műhelyben is, másutt is — mint a hozzászó­lók elmondták — az állandó munkaerő-vándorlás okozta a legnagyobb gondot. Ez a mun­kahelyi klíma rossz hatására vezethető vissza — mondta hozzászólásában Szerecz Lász­ló igazgató célozva azokra a vizsgálódásokra, amelyeket a párt-csúcsvezetőséggel végez­tek —: A közvetlen vezetők legtöbbször nem úgy fogadják az új munkásokat, ahogyan kel­lene, zavar a betanításuk is s ez elkedvetlenedéshez, kilé­péshez vezet. Most azon igyek­szünk. hogy a szombat éjsza­kai műszakot — a munkásnök kérésére — elhagyjuk, s szá­molgatunk a negyvennégy órás munkahéttel is. A 9,1 százalé­kos termelésnövekedést azon­ban csak műszaki fejlesztéssel megoldani nem tudjuk. Két hozzászóló — Bokor Pál titkárságvezető meg Tóth Jó­zsef, az öntödei alápszervezet titkára — is utalt rá: a csúcs- pártvezetőség támogatta mun­kájában a gazdasági, vezetést, alsóbb szinten azonban nem lehet ezt egyértelműen megál­lapítani: a pártcsoportok nem mindenütt működnek megfe­lelően. Javítani lehetne ezen úgy Is, hogy több feladatot kapnak a párttagok. Hiszen — hangsúlyozta hozzászólásában Somogyi József, a városi párt- bizottság első titkára —, a tagság felkészült a feladataira. A városi párt-vb értékelése szerint korrektül, következete­sen dolgoztak a kommunisták a Kaposvári Villamossági Gyárban. Ezt a munkát kell folytatni a gyár tömténetébem most első ízben megválasztott pártbizottságnak is. A gyár növekedésével pár­huzamosan emelkedett a mun­káslétszám és a párttagok szá­ma, s a jövőben még nagyobb feladatok hárulnak a pártszer­vezetekre. A folyamatosan megalakult öt alapszervezet munkájának irányítása tette szükségessé a pártbizottság megválasztását A pártbizott­ság héttagú végrehajtó bizott­ságot választott: titkárnak Be­ne Nándort, tagjainak Bognár Imrét, Christ Miklóst, Karsai Endrét, Magyar Józsefet, So­mogyi Erzsébetet és Tóth Gé­zát. A ki nem ismeri közel­ről a mezőgazdasá­got, az nem tudja úgy értékelni, ami most van, ami évről évre változik ... A mondat több képet idéz föl az emlékezetemben. A mostanihoz hasonló őszöket, sőt havas, jeges telet is. A zörgő szárú kukoricaszárak között emberek törték a ter­mést, éppúgy, mint őseik év­századokon át. Volt úgy, hogy lábuk már havat taposott, és kezük fagyosan gémberedve markolta a csöveket. Talán eddig jutottam gon­dolataimban, amikor a Bárdi­bükki Állami Gazdaság búvá­rt üzemegységében a tábla vé­gén befordult a két kukorica­betakarító kombájn, a két -ú j ZMAJ gép. A gépre akasztott pótkocsira repültek a szép nagy hibrid csövek, és a nyo­mukban fölszecskázva mint vastag, egyenletes szőnyek te­rült el a megfonnyadt, elsár­gult szár. — Jól megy? — Szépen — a két trakto­ros, Weisz József és Matácsi Ferenc válasza rövid. — Teg­nap például 584 mázsát csi­náltunk. — A kereset ? — -Száz forint körül van na­ponta. Holdanként 25 forintot kapunk. — Ez jó — bólint a társa. Kevésszavúak ezek az.embe- '•ek, és az idő most pénz. Már újra fordulnak a tábla végén. Nem mondták, de látszik: él­vezettel dolgoznak. Egy kis számolás. Itt van­nak négyen, a szállító jármű­vek vezetőivel, a kiszolgáló személyzettel együtt összesen huszonnyolcán végzik el ennek az 54 holdas táblának a leta­karítását. A hagyományos mó­don nyolcvan emberre volna szükség. Az évszázados hagyomány megtört. Ebben a gazdaságban is ez a jövő útja. Inkább csö­ves, mint szemes kukorica tá­rolására rendezkedtek be, s erre a célra igen megfelelőek ezek a kis méretű, de igen ügyes gépek. Lehet, hogy hol­nap majd egy még jobb áll a helyükbe ... De ezen a verő- fényes októberi napon annak az örömnek voltam részese, amit ez a két új gép hozott magával. Csaknem ezer hold kukorica betakarítása vár a bárdibükki gazdaságra. Itt ötvenkét em­ber munkáját takarítja meg a két gép, és ki tudja, mennyire emelkedne ez a szám, ha amott a másik táblában nem a három kombájn végezné a ku­koricatábla »aratását«. Mert mint a gabonaföldön a nagy testű masina után csupasszá válik a tarló, és elcsépelt szem ürül a tartályból, úgy van ez másít itt is. Balogh János gépével vala­mi baj történt, körülállják, gyorsan megjavítják. —- A Belfegor megy rendü­letlenül, tegnap is tizennégy­szer ürített. Pellérdi József szerelő szá­mon tartja a teljesítményt. És hogy miért lett Belfegor Kiss Jánosból? — Mert ez a gyerek mindig olyan olajos, fekete. De men­ni, azt tud! — De mind a hármójuknak, Paréj Lajosnak is, átlagosan megvan a napi 150—200 má­zsás teljesítménye. Mondják, hogy Balogh János peches, előző nap is az ő gé­pének volt tengelytörése. — De behozza ez! — jegyzi meg Pellérdi József. — Inkább nem ebédel, de bepótolja. Az üzemegység majorjában kukoricahegy. A felhordó hosszú szalagja a raktár leg­felső emeletére viszi a meg­fosztott csöveket. És a dolgo­zóik mellett ott serénykednek a kátmámcsai gyerekeit Eljöt­tek néhány napra, a fosztásban segítenek. — Ez ám a jó! — mondja az egyik legényke. — Jobb, mint az iskola! Itt nem lehet egyest kapni! Nevetnek. Aztán mikor el­jön a dél, a felgyülemlett csu- mában birkónak egyet. Nekik nem is munka, szinte játék ez. A gazdaságnak . viszont nagy segítség. — Ötszáz mázsa termés már benn van — mondja Meretei János raktáros. — Csak a csö­ves kerül ide. A kombájnokról á szemés kukorica egy részét Barcsra, a Gabonafelvásárló Vállalat­hoz viszik, a többit pedig Tiltványba. Abban az üzem­egységben van a gazdaság szá­rítója. Két Farmer áll egymás mel­lett — és mégsem egyformák Az egyiket az idén olajtüzelé­sűre alakították át. Papp Mihály szervezi, irá­nyítja a munkát. A szín alá besüt a nap, a két tisztító gép­ből kiszálló szemét kavarog, csillog a napfényben. — A szárítás előtt tűzbiz­tonsági szempontból meg kell tisztítani a kukoricát. — Győzik a szárítást? — Ügy látszik, igen. Ennek az olajtüzelésű MLH-nak két­szer akkora a teljesítményei mint a kokszos Farmeré. Azon száz, ezen ötven mázsa szá­rad meg naponta. De hát ez­zel az átalakított géppel nem­rég kezdtük, és még mindig emelkedik a teljesítménye. Itt nincs egy S percnyi megál­lás, pihenés. A zúgó gépek kö­vetelik az egyenletes, fo­lyamatos ki­szolgálást. — Tíz órát dol­gozunk — mondja Pál Ist­vánná és Csire J Józsefné —, de ebédelni is vál­tott időben megyünk el. Csillog aíZ aranysárga, ku­korica. Vonta­tók érkeznek, hozzák a sze­met, és meg- rakottan távoz­nak. Akárcsak a földön, a gé­pek tetszetős munkáját néz­ve, itt is az jutott eszembe, hogy olyan ez, mint amikor az ember egy szép órát vesz a ke­zébe. Azt látja, hogy az időt pontosan mutatja, de azt már a szemével nem érzékeli, csak a tudatában tükröződik visz- sza, hogy a számlap mögött fogaskerekek és rugók soka­sága bonyolultan és egymással mégis csodálatos összehangolt­ságban működik. És a muta­tók azért jelzik olyan ponto­san az időt. Október van, a kukoricabe­takarítás ideje. Aki nem is­meri közelről a mezőgazdasá­got, az nem is tudja annyira lemérni, hogy ennél az egyet­len növénynél is mi minden megváltozott. Lehet, hogy hol­nap ezek helyett a mai gépek helyett újabbak, jobbak áll­nak be a táblába. Hiszen ma is több van, mint amennyi tegnap volt... Vörös Máris. Kcrcza Imre Termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, szakipari vállalatok, ktsz-ek, figyelem! A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat, Kaposvár, azonnali vételre felajánlja az alábbi készleteit különböző mezőgazdasági traktor- és munkagép-alkatrészek, hatszög acélok, koracélok, egyenlő és egyenlőtlen szárú L acé­lok, különböző méretű vaslemezek és ü acélok, Anyagbeszerzési Igényeivel keresse föl a vállalat anyag- és áruforgalmi osztályát, Kaposvár, Jutái üt 7. Tel. s 13-436/8. (7088) I nuftobusue-Jaivittas - @ÜW éllíg A szárítógépeknél nincs egy percnyi megállás sem.

Next

/
Thumbnails
Contents