Somogyi Néplap, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-25 / 251. szám
Péntek, 1968, október 25. SOMOGYI NÉPLAP 3 Pártbizottságot választottak a Kaposvári Villamossági Gyárban GEPEK, EM A két új kukoricabetakarító gép; élvezettel dolgoznak velük az emberek. A nagyautómmá .^crvezodes folyamatának bonyolult, ellentmondásoktól sem mentes időszakáról adott számot a Kaposvári Villamossági Gyár kommunistáinak küldöttértekezletén a csúcsvezetőség. Az elmúlt két esztendő, amelyet kétszáznégy párttag nevében mérlegre tett a hatvannyolc küldött, nemcsak a gyár. hanem a megye szempontjából is jelentős, hiszen népgazdasági szinten is számottevő ipari üzem létesült Kaposváron. Szervezni, termelni és építkezni kellett ez alatt az idő alatt. Növekvő feladatok A csúcs vezetőség beszámolójában Bene Nándor párttitkár kitért arra, hogy szinte ugrásszerűen nőttek a feladatok; 1966-ban az alig több mint ezer ■munkás kétszázkétmillió forint értékű árut termelt. Egy évvel később már elérte a másfél ezret a munkás- és alkalmazotti létszám, a termelési érték pedig megközelítette a kétszázötvenmillió forintot. Az idei terv ennél is nagyobb, a létszám pedig meghaladja az ezerhétszázat, A műhelycsarnokokban hétszáznál is több nő dolgozik, s ez a megye foglalkoztatási gondjainak megoldása szempontjából jelentős szám. A szervezés bérpolitikai gondokat is fölvetett, s ez maga után vonta a viszonylag nagy fluktuációt. A négyszázalékos átlagkereset-növekedés csak egyik eleme annak a komplex intézkedési tervnek, amellyel ezt a gondot igyekezAz IKARUSZ-gyárban naponta huszonöt új autóbusz ■készül el, vagyis minden órában egy új kocsi kerül le a szalagról. Ehhez képest sajnálatos jubileumot ért meg egy régi típusú, felújításra váró autóbusz a kaposvári Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat szerelőműhelyében. Ép- pen egy esztendeje, tavaly október 24-én adta át javításra a cukorgyár, de azóta is hiába várják, még a mai napig sem készült el vele a gépjavító. — Először a múlt év végére ígérték a kocsi elkészítését, aztán 1968. június 30-ra módosították a határidőt — mondja tájékoztatásul Tóth Lajos, a cukorgyár igazgatója. — Aztán, hogy egyiket sem tartották meg, augusztus 15- ét, majd október 20-át jelöltek meg. Június 30-a után tízezer forintos kötbérigényt jelentettünk be. Megjegyezném, hogy velünk egy időben két másik gyár is kapott egy-egy régi autóbuszt, hasonló állapotban, de már több mint fél éve megy mind a kettő. A gépjavító vállalatnál, a gépjavító állomás utódjánál mindenki tud a cukor gyári autóbusz sorsáról. Ki bosz- szankodva, ki elmarasztaló- lag szól, de jót senki sem mond róla. Deák János igazgató: — Ez az autóbusz nagyon rossz állapotban került hozzánk. Javítását megnehezítette a szükséges alkatrészek beszerzése körüli sok-sok huzavona, mivel régi, harmincegyes típusú kocsiról van szó. Már pénzjutalmat is tűztünk ki A Pamutfonő-ipar! Vállalat Kaposvári Gyára lakatos és esztergályos szakmunkásokat felvesz Fizetés megegyezés szerint. (7664) uek megoldani. A csúcsvezetó- ség többször is tárgyalt erről, s a tárgyalásokat a munkaerő- vándorlás okainak, a munkások élet- és munkakörülményeinek vizsgálata előzte meg. A csúesvezetőség több nagyon jelentős, a gyár jövőjét befolyásoló határozatot hozott. Foglalkoztak a szakmunkásutánpótlással. Jelenleg kétszázharminchét ipari tanulója vám a gyárnak. Ez a munka visszahatott az öt . alapszervezet erősödésére is. Az említett két év alatt negyvenöt munkást vettek föl párttagnak. Az élet állítatta feladatok megoldásában bebizonyították: jól döntöttek felvételük idején a kommunisták. Közösen keresték a megoldást A gazdasági vezetés és a csúcsvezetőség jó együttműködése meghozta a gyümölcsét A pártértekezlet arról adott számot, hogy nemcsak a határozatok meghozatalában, hanem a végrehajtásban is egységesek a kommunisták. S ez a biztosítéka annak, hogy olyan súlyosnak ítélt gondokat is képesek megoldani, mint a termelésszervezés, továbbá a pénzügyi gazdálkodás javítása, hiszen ezek az alapfeltételei például a tömegszerű gyártásnak. Gondek Károly csoport- vezető mondta el, hogy »az utóbbi időben javult az anyag- ellátás a telepeken, s ez nagyon jó. Az viszont teljesen az autóbuszon dolgozó szakembereknek, de még így sem készült el. Kétszázezer forint értékű javításra számítottunk, de amikor megbontották a kocsit, kiderült, hogy szinte mindent ki kell cserélni, alvázat, karosszériát, fűtést, futóművet, motort, padozatot, világítást stb. A műhelyben hatan— nyolcán is dolgoznak az autóbusz belsejében. Kívül már úgy-ahogy megcsinálták, de a »saját lábán« aligha indul ki a közeljövőben. Még mindig hiányzik egy-két alkatrész, a fűtés megoldása pedig egyelőre csak vitatéma. Cmerk István üzemigazgató: — Ha tökéletes hibafelmérés készült volna, amikor idehozták, nem lett volna baj a munka ütemezésével. De ehhez nekünk nem volt megfelelő szakemberünk. — Nagy Károly főművezető: — A hibát ott követtük el, hogy elvállaltuk a kocsi feljavítását. Ilyen munkára nincs megfelelően felkészülve a vállalat. Említésre érdemes Erdős György meó-vezető véleménye is, aki szerint a határidő-tologatásban a rossz munka- szervezés is közrejátszott. Hiszen, ha a vállalat anyagosztálya kellő időben ismeri az alkatrészigényeket, nem kellett volna annyit várakozni arra, hogy mit honnan teremtsenek elő. Az anyagosztályon pedig nem úgy értékelték az alkatrészbeszerzés jelentőségét, ahogy egy kétszázezer forintos munkánál kellett volna. Az IKARUSZ-gyárban naponta huszonöt autóbusz készül el, a gépjavító egyéves felújítási határidő-csúszása ehhez képest — még ha a fel- készültség és az anyagellátásbeli különbségeket is figyelembe vesszük — nagyon szomorú rekord. m x érthetetlen, hogy olyan alkatrészekből, melyek ebben a gyárban készülnek, döcög az ellátás. Az export szempontjából olyan jelentős gyártmányok, mint az NNG-biztósítók alkatrészeit például képtelen folyamatosan szállítani az alkatrészműhely. Ezek okozzák — amint arról Zollai András főmérnök beszámolt —, hogy az évi termelési feladatokat — a mostani értékelés szerint — nem teljesíti a gyár. »Alapvető ellentétek nincsenek — mondta a főmérnök —. az apróbb hibák sodorták ilyen kellemetlen helyzetbe a gyárat. Ha ezeket idejekorán ki tudtuk volna szűrni, akkor most jobb eredményekről adhatnánk számot. Melyek ezek? Az üzemrészekben nem egyen- lőek a terhelések. A legnagyobb az alkatrészgyártásnál, s az nem tudta feladatait ellátni.« Pártmunkát kérnek a kommunisták Az alkatrész-műhelyben is, másutt is — mint a hozzászólók elmondták — az állandó munkaerő-vándorlás okozta a legnagyobb gondot. Ez a munkahelyi klíma rossz hatására vezethető vissza — mondta hozzászólásában Szerecz László igazgató célozva azokra a vizsgálódásokra, amelyeket a párt-csúcsvezetőséggel végeztek —: A közvetlen vezetők legtöbbször nem úgy fogadják az új munkásokat, ahogyan kellene, zavar a betanításuk is s ez elkedvetlenedéshez, kilépéshez vezet. Most azon igyekszünk. hogy a szombat éjszakai műszakot — a munkásnök kérésére — elhagyjuk, s számolgatunk a negyvennégy órás munkahéttel is. A 9,1 százalékos termelésnövekedést azonban csak műszaki fejlesztéssel megoldani nem tudjuk. Két hozzászóló — Bokor Pál titkárságvezető meg Tóth József, az öntödei alápszervezet titkára — is utalt rá: a csúcs- pártvezetőség támogatta munkájában a gazdasági, vezetést, alsóbb szinten azonban nem lehet ezt egyértelműen megállapítani: a pártcsoportok nem mindenütt működnek megfelelően. Javítani lehetne ezen úgy Is, hogy több feladatot kapnak a párttagok. Hiszen — hangsúlyozta hozzászólásában Somogyi József, a városi párt- bizottság első titkára —, a tagság felkészült a feladataira. A városi párt-vb értékelése szerint korrektül, következetesen dolgoztak a kommunisták a Kaposvári Villamossági Gyárban. Ezt a munkát kell folytatni a gyár tömténetébem most első ízben megválasztott pártbizottságnak is. A gyár növekedésével párhuzamosan emelkedett a munkáslétszám és a párttagok száma, s a jövőben még nagyobb feladatok hárulnak a pártszervezetekre. A folyamatosan megalakult öt alapszervezet munkájának irányítása tette szükségessé a pártbizottság megválasztását A pártbizottság héttagú végrehajtó bizottságot választott: titkárnak Bene Nándort, tagjainak Bognár Imrét, Christ Miklóst, Karsai Endrét, Magyar Józsefet, Somogyi Erzsébetet és Tóth Gézát. A ki nem ismeri közelről a mezőgazdaságot, az nem tudja úgy értékelni, ami most van, ami évről évre változik ... A mondat több képet idéz föl az emlékezetemben. A mostanihoz hasonló őszöket, sőt havas, jeges telet is. A zörgő szárú kukoricaszárak között emberek törték a termést, éppúgy, mint őseik évszázadokon át. Volt úgy, hogy lábuk már havat taposott, és kezük fagyosan gémberedve markolta a csöveket. Talán eddig jutottam gondolataimban, amikor a Bárdibükki Állami Gazdaság búvárt üzemegységében a tábla végén befordult a két kukoricabetakarító kombájn, a két -ú j ZMAJ gép. A gépre akasztott pótkocsira repültek a szép nagy hibrid csövek, és a nyomukban fölszecskázva mint vastag, egyenletes szőnyek terült el a megfonnyadt, elsárgult szár. — Jól megy? — Szépen — a két traktoros, Weisz József és Matácsi Ferenc válasza rövid. — Tegnap például 584 mázsát csináltunk. — A kereset ? — -Száz forint körül van naponta. Holdanként 25 forintot kapunk. — Ez jó — bólint a társa. Kevésszavúak ezek az.embe- '•ek, és az idő most pénz. Már újra fordulnak a tábla végén. Nem mondták, de látszik: élvezettel dolgoznak. Egy kis számolás. Itt vannak négyen, a szállító járművek vezetőivel, a kiszolgáló személyzettel együtt összesen huszonnyolcán végzik el ennek az 54 holdas táblának a letakarítását. A hagyományos módon nyolcvan emberre volna szükség. Az évszázados hagyomány megtört. Ebben a gazdaságban is ez a jövő útja. Inkább csöves, mint szemes kukorica tárolására rendezkedtek be, s erre a célra igen megfelelőek ezek a kis méretű, de igen ügyes gépek. Lehet, hogy holnap majd egy még jobb áll a helyükbe ... De ezen a verő- fényes októberi napon annak az örömnek voltam részese, amit ez a két új gép hozott magával. Csaknem ezer hold kukorica betakarítása vár a bárdibükki gazdaságra. Itt ötvenkét ember munkáját takarítja meg a két gép, és ki tudja, mennyire emelkedne ez a szám, ha amott a másik táblában nem a három kombájn végezné a kukoricatábla »aratását«. Mert mint a gabonaföldön a nagy testű masina után csupasszá válik a tarló, és elcsépelt szem ürül a tartályból, úgy van ez másít itt is. Balogh János gépével valami baj történt, körülállják, gyorsan megjavítják. —- A Belfegor megy rendületlenül, tegnap is tizennégyszer ürített. Pellérdi József szerelő számon tartja a teljesítményt. És hogy miért lett Belfegor Kiss Jánosból? — Mert ez a gyerek mindig olyan olajos, fekete. De menni, azt tud! — De mind a hármójuknak, Paréj Lajosnak is, átlagosan megvan a napi 150—200 mázsás teljesítménye. Mondják, hogy Balogh János peches, előző nap is az ő gépének volt tengelytörése. — De behozza ez! — jegyzi meg Pellérdi József. — Inkább nem ebédel, de bepótolja. Az üzemegység majorjában kukoricahegy. A felhordó hosszú szalagja a raktár legfelső emeletére viszi a megfosztott csöveket. És a dolgozóik mellett ott serénykednek a kátmámcsai gyerekeit Eljöttek néhány napra, a fosztásban segítenek. — Ez ám a jó! — mondja az egyik legényke. — Jobb, mint az iskola! Itt nem lehet egyest kapni! Nevetnek. Aztán mikor eljön a dél, a felgyülemlett csu- mában birkónak egyet. Nekik nem is munka, szinte játék ez. A gazdaságnak . viszont nagy segítség. — Ötszáz mázsa termés már benn van — mondja Meretei János raktáros. — Csak a csöves kerül ide. A kombájnokról á szemés kukorica egy részét Barcsra, a Gabonafelvásárló Vállalathoz viszik, a többit pedig Tiltványba. Abban az üzemegységben van a gazdaság szárítója. Két Farmer áll egymás mellett — és mégsem egyformák Az egyiket az idén olajtüzelésűre alakították át. Papp Mihály szervezi, irányítja a munkát. A szín alá besüt a nap, a két tisztító gépből kiszálló szemét kavarog, csillog a napfényben. — A szárítás előtt tűzbiztonsági szempontból meg kell tisztítani a kukoricát. — Győzik a szárítást? — Ügy látszik, igen. Ennek az olajtüzelésű MLH-nak kétszer akkora a teljesítményei mint a kokszos Farmeré. Azon száz, ezen ötven mázsa szárad meg naponta. De hát ezzel az átalakított géppel nemrég kezdtük, és még mindig emelkedik a teljesítménye. Itt nincs egy S percnyi megállás, pihenés. A zúgó gépek követelik az egyenletes, folyamatos kiszolgálást. — Tíz órát dolgozunk — mondja Pál Istvánná és Csire J Józsefné —, de ebédelni is váltott időben megyünk el. Csillog aíZ aranysárga, kukorica. Vontatók érkeznek, hozzák a szemet, és meg- rakottan távoznak. Akárcsak a földön, a gépek tetszetős munkáját nézve, itt is az jutott eszembe, hogy olyan ez, mint amikor az ember egy szép órát vesz a kezébe. Azt látja, hogy az időt pontosan mutatja, de azt már a szemével nem érzékeli, csak a tudatában tükröződik visz- sza, hogy a számlap mögött fogaskerekek és rugók sokasága bonyolultan és egymással mégis csodálatos összehangoltságban működik. És a mutatók azért jelzik olyan pontosan az időt. Október van, a kukoricabetakarítás ideje. Aki nem ismeri közelről a mezőgazdaságot, az nem is tudja annyira lemérni, hogy ennél az egyetlen növénynél is mi minden megváltozott. Lehet, hogy holnap ezek helyett a mai gépek helyett újabbak, jobbak állnak be a táblába. Hiszen ma is több van, mint amennyi tegnap volt... Vörös Máris. Kcrcza Imre Termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, szakipari vállalatok, ktsz-ek, figyelem! A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat, Kaposvár, azonnali vételre felajánlja az alábbi készleteit különböző mezőgazdasági traktor- és munkagép-alkatrészek, hatszög acélok, koracélok, egyenlő és egyenlőtlen szárú L acélok, különböző méretű vaslemezek és ü acélok, Anyagbeszerzési Igényeivel keresse föl a vállalat anyag- és áruforgalmi osztályát, Kaposvár, Jutái üt 7. Tel. s 13-436/8. (7088) I nuftobusue-Jaivittas - @ÜW éllíg A szárítógépeknél nincs egy percnyi megállás sem.
