Somogyi Néplap, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-23 / 249. szám
C zületésemre már nem emlékszem vissza. Alaszkában vagy Szibériában láttam meg a napvilágot, de ez a történelem szempontjából egyáltalán nem érdekes. Valahol Olaszországban készítettek, testvéremmel együtt onnan származtunk el Lengyelországba egy fiatal hölgy és egy úr ujjain. Jegygyűrűk voltunk mindketten, vastag, de sima, cifrázat nélküli arany karikák. A monda azt állítja: hogy a gyűrű valamikor a szolgaság jelképe volt, s ez a szimbólum a házasságra is teljesen érvényes. Persze az ilyen mendemondákat az én történetem alapjaiban ingatja meg, az én párom is egy év után felrúgta a szolgaság béklyóját, testvérem a férfi ujján eltávozott, s azóta nem is tudok róla semmit. Szép idők voltak. Tulajdonosom hófehér, karcsú ujjain, a fogadások és vacsorák pazar kivilágításában szívesen pajkoskodtunk a fénnyel, s a sok drágakő sem homályositotta el tündöklésünket. Hány, de hány forró csókot kaptam a szép kézzel én is; elegánsan koccantam az ezüst villákkal, amikor megszűnt egyeduralmam a jobb gyűrűsujjon. Feketeköves onyx pecsétgyűrű tolakodott elém, eltakart, árnyékában elvesztettem minden varázsomat, asszonyom, védtelenül és kiszolgáltatva állta a szerelmes férfiak rohamait. Ebben az időben a tarkósimogatásökon kívül nem sok esemény színesítette életemet, amíg egy nap gazdát cseréltem. Szobalányunk, akit idáig egyetlen kézlegyintéssel irányítottunk, férjhez ment, s az ő ujján nap mint nap egyre alantasabb tárgyakkal találkoztam. Mérgesen toltam el magamtól a seprű 'érdes, faragatlan nyelét, a tollazó bütykös nádderek&t, de boldogan csilingeltem a metszett üvegpoharak oldalán, a pezsgősüvegek karcsú nyakán. Tulajdonosom ujjat nem A GYŰ voltak szépek, a munka eljor- mátlanította, állandóan vörös volt a sok mosakodástól, esténként mar nem is tudott lehúzni, együtt aludtam vele. Azt hiszem, elengedik nekem az éjszakai élmények továbbítását, s különben is egy jó házból való gyűrű, nem pletykálkodik. Tíz vagy húsz évig voltam az ujján? Már nem is tudom, de ez a pár esztendő az én életemben annyi, mint másnak egy nap. Régi úrnőm meghalt, a szobalány anyagi gondokkal küszködött, s ebben az időben ismerkedtem meg a pokol ötödik bugyrával, a zálogházzal. Mocskos kezek tapogattak végig, nagyítóval vizsgálták értékeimet, mire néhány ezüst- pénz ellenében ott maradtam a zálogház vasfiókjában. Szarvasbőrbe takargatva, két gyémánt, néhány rubint és zafír társaságában vártam, hogy újabb gazdára találok. A fiók mélyén elveszett számomra az idő, a fény, az én kedves pajtásom. Még kábult voltam a süket sötétségtől, amikor előszedtek a fiókból, és hosszas vita, alkudozás után kettéfűrészeltek. Iszonyatos fájdalom, megaláztaiott- ság jutott részemül, de a kedves vándorszínész házaspár ujjain éltem tovább. Állandóan utaztunk. Esténként fel-felcsillogtam a színpadok fényében, de akkoriban ismerkedtem össze a gusztustalan zsircseppekkel, amint evés közben elakadtak bennem. Még visszagondolni is szörnyű, nemhogy átélni még egyszer. 'j Uitólag Frandaországban cseréltem gazdát immár negyedszer. A templomok levegőjét már megszoktam, a gyúrűváltás szertartása szórakoztatott, jól éreztem magam a kecses aranytálcán. Találgattam, hogy kinek a kezére kerülök? Férfi vagy nő lesz parancsolom? Erős, szimpatikus férfikéz ragadott meg, s próbált a törékeny női ujjacskára ráhúzni, de csak a második percig jutottam el. örültem, hogy határozott, uralkodásra termett kézre kerülök, ugyanis asszonyom begörbítette az ujját a gyűrű- váltás aktusánál, ami azt jelentette, hogy ő parancsol a háznál. Nem éreztem jól magam. itt, és egy véletlen szerencse a férfi ujjara sodort. Reggel, fölkelésnél összekevertek bennünket. Hűvös, tekintélyárasztó papírokkal, könyvekkel érintkeztem, gazdám a tudományt szolgálta, nála ismerkedtem meg a tintával. Halála után kézen-közon ielkallódtam. Megjártam .. a szennyvízcsatornák kazamatáit, majd ismét a zálogházakat, hosszú ideig finom ezüst- láncocskán ráncos nyakat díszítettem, végül egy katonatiszt kezén barna bőrkesztyű zárta el előlem a világot. égi csillogásom megkopott, sokat fogytam, a rossz nyelvek szerint már csak kísérőgyűrűnek voltam jó, amikor következő gazdámnak olyan ötlete támadt, hogy fülbevalót csináltat belőlem. Irgalmatlan kezű mester fogta munkába testemet, két helyen is eltört, csiszolt, égetett, és egy szép napon egy- egy parányi igazgyöngy társaságában ismét megjelentem a világ előtt. Határozottan jól éreztem magam a rózsaszín fülcimpákon, életemben új fejezet kezdődött. Mostanában kicsit irigylem gyűrűtársaimat, akik nap mint .nap szerepelhetnek, de itt a selyemmel bélelt ékszerdobozban számot vethetek eddigi pályafutásommal. Úgy terveztem, hogy megírom memoáromat, állítólag ez most nagy divat. Sokkal nagyobb, mint a gyönggyel ékesített arany fülbevaló viselése ... Saly Géza. ÖKÖRNYÁL Üszik, csillog a levegőben. Az öregembert zavarja a homlokára tapadó ezüstszáL Szedné le, de durva ujjai között elveszik az a vékonyka fonál. Aztán megint ott lebeg előtte, incselkedve. Játszik az ökörnyál ... Az öreg nem viaskodik tovább. Meg egy utolsó mozdulattal próbálja elhessegetni magától, aztán visszaejti bütykös kezét a fűre. A tehenek után néz. Ott legel körülötte mind a négy. Kettő az övé, kettő a szomszédé. Fölváltva legeltetnek. Így telnek az őszi napok. Átnéz a tehenek fölött a major felé. Mint egy ezüstgomb, úgy ragyog az épületek fölött a hidroglóbusz. Az öreg arrafelé néz, összehúzott szemekkel, hunyorgatva. Összeveti magában a dolgokat» Ott, ahol most az a magas torony áll, ott volt neki két hold földje egy tagban. A Je- genyés dűlő középerejű földekből állt. Ha sokat kapott a trágyából, jó terméssel fizetett. De olykor keservesen tudta csak megmunkálni. Egyszer egy éppen ilyen őszi napon» mint a mai, vetés alá szántott. Az egyik ló, a Lenke fölfordult a barázdában. Együtt volt az egész család, amikor kocsira rakták. Megsiratták .. • Amikor azt a tornyot feláll litották, ő is ott volt. Akkor már szép sorjában álltak a gazdasági épületek az új má- jorban. ö mondta a vezetőségben, hogy kellene egy olyan hogyishívják, mert nem győzi a, vizet húzni a kútből a jószágnak. Az elnök kiigazította és azt mondta, hogy az a hogyishívják nem más, nünt víztorony, és hidroglóbusz a neve. És amikor elkezdték a munkákat az idegenből jött emberek, ő Is odaállt nézni. És nézte, milyen mélyebben az a föld, aminek a tetején szánfcogatott régen. Szólt is az egyik munkásnak, hogy az is tudja. Aztán amikor minden elkészült, ők, az állattenyésztők megünnepelték a tornyot. Sört ittak. És ő büszke volt, hogy az a torony éppen ott áll, ahol áll... A tehenek szuszogva tépik a füvet. Az öreg pipát vesz elő meg zacskót, és komótosan tömködi a dohányt. Amikor már a szájához venné a bosz- szű pipaszárat, megint oda- szemtelenkedik egy vékonyka ökörnyáL Az öreg elhessegeti magától, aztán gyufát kotor elő. Lobban a láng, és már rágyújtana, amikor szeme ismét a víztoronyra téved. Hogy csillog az a gömb odaiönt! Milyen szép szál tornyot építettek az istállók mellé! A gyufa a körmére égett. Nem bosszús, inkább büszke. A toronyra. HERNESZ FERENC Istállóból fialtató Égi7 régi it»tál- lóépületet újítanak fel és alakítanak át sertésfia ztatóvá a Bár- dibükki Állami Gazdaság tiltvá- nyi üzemegységében. Az épület padlásán huszonöt vagon takarmánygabona fér el, s ezzel megoldódik a gazdaság régi gondja. A rossz útviszonyok miatt, főként a téli időbén eddig mindig nehez volt a mintegy háromezer sertés takarmányának ideszállítása. A gazdaság építő- brigádja igyekszik a munkával, mivel az év vé- $$n mar ebben 9z épületben Jqss&sk tííetití. Bemutattuk Négy évtized vidéken „Az embert hell ismerni. És főleg — megérteni“ A lexikon egyetlen . mondattal jellemzi: Solti Bertalan — a vidéki színészet legjelentősebb alakja«. Az életben emberi magatartásából sugárzó pózmentes egyszerűségében és természetességében a legpuritánabb ázínész, akivel találkoztam. Kiegyensúlyozottság, belső nyugalom és valami tiszteleteit parancsoló csöndes komolyság arad egész lényegéből. A hónap eleje óta van Kaposváron — pontosabban a színház falai között, hisz csekély kivétellel csak aludni tér a szállására. Azok között éli az életét, ahova hivatása elindította, pontosan negyven éve. Bejárta aiz ország valamennyi színpadát, volt hét évig vándor- színész, rövid ideig, 45-ben fővárosi színész, majd ismét vidéki együtteseknél keresett szerződést. Oda húzta a szíve. Ott dolgozik ma is a győri Kisfaludy Színháznál, immár hat éve. Pestre csak az elég gyakori film- és tv-szerződé- sak szólítják el. Nevét az országban elsősorban emlékezetek epizódalakításaá tették ismertté. Kcssuth-diját az Életjel bányász- és Simon Menyhért születése című film Doktor bácsi alakításáért; az Érdemes művész címet pedig a munkás- és parasztábrázolások életszerűségéért kapta. így tehát a film által ismerjük őt elsősorban. A színház klubjában találom, tv-nézés közben zavarom meg. Egy félreeső sarokban beszélgetünk. — Annyi szép és hiteles karakterszerep, epizódalakítás után, hadd kérdezzem meg: őket érzá-e sajátjának igazán, vagy színpadi főszerepeit? — Ez nehéz szakmai kérdés ... Vannak színészek ugyanis, akik nem alkalmasak, hogy három felvonáson keresztül építsenek főt egy főszerepet Ugyanakkor néhány mondatos villanásaikban maradandót, emlékezetest alkotnak. S áll ez megfordítva is. Az előbbi a nehezebb. Kevés lehetőség az az egy-két mondatnyi megjelenés a színpadon ... Ez színészi alkat, vagy talán jobb szó, hogy belső adottság, mentalitás kérdése. — Engem színpadi vezető- színészként tartanak számon. Általában főszerepeket játszottam. Ha viszont epizódfeladatot osztottak rám, eljátszottam azt is. A film persze más .:. »Skatulya*. Ott én vagyok a munkás-paraszt hős, a pozitív hős, ahogy mondják. És mint ilyen típusnak, a legfontosabb az ilyen emberek tiszta emberségét, humanizmusát kisugározni. De ugyanakkor ez is jelenti azt a bizonyos skatulyát a filmnél... — Más negatív szerepe nem is volt? — De, egyszer a tv Olykorban éltem című filmjében egy horthysta vezérezredest játszottam. Mondtam is, meglátjátok, bukás less. Ha egyszer én negatív hős vagyok. i.! — Nem lett bukás, sőt.., — Hát persze, hogy nem, hiszen tréfa volt. — Színpadi főszerepei közöl melyikre emlékszik szívesen? — Mindre... Négy évtized alatt, elgondolhatja, mennyi volt. A klasszikusok közül különösen Shakespeare alakjait szeretem. A Hamlet királyát, a színészkirályt, a Romeo Lőrinc barátját és más jellem- hősöket játszottam. A Leart viszont még nem. Most tűzték műsorra Győrben, a jubileumra. Töprengek azonban, hogy nem korai-e még? Ehhez ugyanis rendkívüli színészi érettség kell. S nem vagyok egészen bizonyos, hogy már megvan-e bennem mindaz hozzá ... Mert Hevesi Sándornak igaza van abban, hogy Shakespeare-t szabad jól és szabad rosszul eljátszani. De közepesen soha... — A mai hősök közül kiket szeret különösen? — A paraszt- és munkásfigurákat — Akkor bizonyára igen jól Ismeri a kétkezi dolgozók lelkivilágát — Az embert keH ismerni. És főleg — megérteni ... Nem nevezheti magát színésznek az. akinek nincs mondanivalója az emberrőL És ismét Hevesit idézem: »Az ilyen nem a művészetet szereti, hanem önmagát a művészetben-«. Nem színész az olyan ... — Megmondaná: hogyan lett színész? Vidéki színész? — Szerzett jogon. Apám, nagyapám is az volt, színészdinasztia vagyunk. Temesváron, Fiúméban és egyebütt működtek a híres Krecsányi társulatában. Én magam huszonnyolcban Miskolcon kezdtem, kardalosként Azóta az ország sok-sok színházában — fokozatosan végigjárva a lépcsőfokokat — vidéki színész maradtam. Így érzem jól magam és nem is kívánom másként. —- Vidéki bemutatókon gyakran látjuk a közönség soraiban ; . . — Igen, ez a helyzeti előny nekem. A Színházművészeti Szövetség elnökségi tagjaként járom a vidéki városok színházait. Ez részben abból, hogy küldenek, részben pedig a vidéki színészet nagy szereteté- ből adódik nálam. A premierek után beszélgetek a társulattal, a szereplőkkel. Egy kicsit mindegyik az én színházam is... Ritkán érzek megilletődött- séglet hasonló beszélgetéseken. Most igen. S azt hiszem, okkal. Búcsúzóul hadd köszöntsülc jubileumán Solti Bertalant először mi, annak a városnak a nézői, amelynek a színpadán Victor Hugo Hemani című tragédiájában megkezdi gazdag pályájának negyedik évtizedét. Számtan A nagymama így szól az unokájához: — Ügy tudom, hogy már a törteket tanuljátok, tehát figyelj ide: ha egy tortát 12 részre vágok, és neked egy szeletet adok, mennyit kaptál? — Keveset! — mondja az unoka. Nyelvtan Tanár: — Most mindenki mond egy mondatot, amelyet majd átalakítunk felszólító módra. Jancsi: — A ló húzza a szekeret. Tanár: — Feri, mondd ezt a mondatot felszólító módban. Feri: — Gyi te! A feltaláló — Igaz, hogy az ön férje nagy feltaláló? — Igaz. — És miket talál ki? — Meséket. Hogy miért jött későn haza. Bővültek az ismereteim Sári korholja katonaismerősét: — Mostanáig azt mondtad, hogy az egész világot én jelentem neked! — Igen — válaszol a honvéd —, de a hadseregben bővültek a földrajzi ismereteim.., H. S.-né Tömegben — Bocsánat, uram — kérdi Toto, aki eltévedt a tömegben —, nem látott egy hölgyet nélkülem? Az elefánt meghűlt — Be kell csepegtetni az ormányába — mondja az állatorvos —, és meggyógyul. — Oh ... 4—5 liter elég lesz. Két bacilus beszélget — Az ember minden esetre nagy. — Igen — feleli a másik — főleg egy tudós óriási! — Természetes, mert ezt mindig a mikroszkópon át látod. Megnyugtatás Egy férfi, aki nagyon siet, beszáll egy taxiba. Csakhamar észreveszi menet közben, hogy a kocsi öreg és kényelmetlen. Az ajtók nehezen csukódnak, a fék rosszul funkcionál, sőt zuhog az eső és a törlő pálcák sem működnek. — Mondja, uram — szol az utas a sofőrnek —, hogyan tud ebben a szakadó esőben vezetni, amikor két lépésre nem lehet semmit 6em látni? — Oh kérem, én rövidlátó vagyok, és a szemüvegemet otthon felejtettem, így hát úgyis mindegy. Somost Néplap Az MSZMP sorawv megvet Bizottsága és a Somoey megy«® Tanács lapja. Főszerkesztő; WTRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár» Latinka Sándor »!. 2. Telefon? 11-510, 11-511Kiadta a Somosy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár*» Latinka § ta. Telefon: 11-516# Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzüölc meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helii postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetés! díj egy hónapra 18 tnde*? 250*7 '<eszüh a Snmogv megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka Sándor utca f. Felelős Vcsető; Mautnee Jóissei. Waűínger Endre
