Somogyi Néplap, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-23 / 249. szám
Síerda, 1968. október 23. 3 SOMOGYI NÍPIAP tiSE-5 wt&eMÉwe £ Vetik a Bezosztája búzát a balatonkiliti tsz-ben. Egy-egy géppel naponta 20—25 holdat vetnek be. Kocsis Mihál/, Nagy Sándor traktorosok, Horváth József és Harangozó László farosok eddig 950 hold vetéssel végeztek. ÚJRA MEGVÁLASZTOTTÁK PÁRTTITKÁRNAK „Ugyanolyan harcos, mini negyvenötben...“ A PÄKTTITKÄR rágyújtott egy Munkásra, bal kezével az asztalán fekvő beszámolót babrálta. _— A múltkor megkérdezte tőlem a feleségem: »Apja, miért küzdesz. miért harcolsz te...? Gyerekünk sincs«. Azt válaszoltam rá: »Énnekem örömöt szerez, ha másokon segíteni tudok. Az önt belém erőt, ha a fajtámért dolgozhatok... Hát nem az-e a legnemesebb, ha a közért, a társadalomért küzd az ember? Szabó István, a Lábodi Állami Gazdaság nagykorpádi kerületének párttitkára rövid szünetet tartott, majd így folytai® vallomását: — Engem ez a rendszer segített hozzá az álmaim megvalósításához. Cseléd voltam a felszabadulás előtt, s én sohasem akarom elfelejteni, honnan jöttem. Azt sem, hogy kérges a tenyerem. Nagyon tudok harcolni azokért, akik elismerik a fejlődésünket. Azokra viszont nagyon haragszom, akik látják ugyan, de elvitatják.:. Nincs szerintem szebb, mint ezért a társadalomért tevékenykedni... Amikor hét évvel ezelőtt grúziai jutalomüdülésre küldött a gazdaság, boldogabb voltam talán, mint amikor esküdtem. A saját szememmel győződhettem meg a szovjet nép életéről, az elért eredményeikről. Menyi hazúgságot, ferdítést éltem én át a felszabadulás előtt...! Tudja, az apám kommunista volt. Nyolcéves voltam, nagyon jól emlékszem rá, hogy összetörték a bordáit, amikor hazajött Szovjet-Orosz- országból 1920-ban. A párttagkönyvét rámhagyta. 1944-ig őriztem, s akkor a németek vitték el. Szabó István saját bőrén tapasztalta a múltban a cselédsors minden keservét. S nem felejti el, nem bocsátja meg az egyéni és a közös tragédiákat A fiatalokat gyakran emlékezteti rá, hogy legyen mihez mérniük a fejlődést. A megfeszített lelkes munkában és küzdelemben megőszült, arcát egyre több ránc barázdálja. A szíve, az akarása azonban a régi. Két évtizedes munkásságával mindig példát mutatott. Ha kellett, földet osztott, termelőszövetkezetet alakított, ötvenhatban védte a közös vagyont, a járásban elsőként alakított mezőgazdasági szocialista brigádot. S mennyi embert nevelt, tanított, lelkesített, vezetett el a párthoz! MASOKTÓL HALLOTTAM RÓLA, hogy hajnali fél négykor már kint beszélget az állatgondozókkal az istállóban. Külpolitikáról, a gazdaság, a kerület gondjairól, feladatairól. Egy évtizede vezeti a dohányos brigádot. Az ezüst- plakettes szocialista brigád az ő irányításával végzett tavaly országosan az első helyen a Havanna dohány termesztésére meghirdetett versenyben. Amikor két évtizeddel ezelőtt eltört a keze. betegen, felkötött kaival irányította a dohányosztályozást, mert nem szerette volna, ha összeomlik, amit egész évben épített. — Higgye el, mindent elérek az embereimmel. A vihar összedöntötte a pajtát, két nap alatt kimentettük a dohányt. A titkár megigazítja aranykeretes szemüvegét, kihúzza a fiókot, s elém teszi a piros dobozt. Ott csillog benne a brigád munkájának a gyümölcse, az ezüstplakett. — Dolgozik a brigádban egy hatvanéves özvegyasszony. A múltkor megkérdezte tőle az igazgatónk: »Sümegi néni, meddig akar a szocialista brigádban dolgozni?« Így válaszolt rá: »Ameddig bírok... engem még sehol sem becsültek meg úgy, mint itt.« Látja, ez esik a legjobban. Szabó István tizennyolc éve párttitkár egyhuzamban. A pártszervezet ismét óit találta a legalkalmasabbnak erre a posztra. Abban, hogy a nagykorpád! kerület pártszervezete a legjobb a Lábodi Állami tm&süi&si^dScdsi A SOMOGY MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VALLALAT Átlagkeresetek: Kőműves: 1800 Ft-tól 3000 Et-Ig Segédmunkás: 1450 Ft-tól 2100 Et-ig Vidékieknek különélés! pótlékot fizetünk. Üzemi konyha van, vidékieknek munkásszállói térítés ellenében biztosítunk. Indokolt esetben — megfelelő létszám esetén — a kaposvári építkezésekről 60 km távolságon belül gépkocsival a dolgozókat naponta hazaszállítjuk. Jelentkezés helye: Kaposvár, 48-as ifjúság útja 5. Z. S3, főépítésvezetőség, Siófok, Fő u. 200. Építésvezetőség, Nagyatád, Acs u. 1—3. (70037) Gazdaságban, nagy szerepe van a tapasztalt, harcos kommunistának, aki a múltban nem végezhette el a mezőgazdasági szakiskolát, a felszabadulás után azonban kitárult előtte a szakiskolák kapuja. — Háromhónapos pártisko- lát is végeztem, s ajándékként megleptek Solohov Oj barázdát szánt az eke című regényével. Életem legnagyobb élménye volt ez a könyv. Képzelheti az örömömet, amikor egyszer a Csendes Dont is megkaptam pártmunkám elismeréseként. ENERGIKUS, CSELEKVŐ típusú embeir. Nem hiába mondta neki az egyik járási vezető: — Hát, Pista bácsi, még ilyen emberrel nem találkoztam, aki soha sem fárad el. Ugyanilyen jólesett, amikor az Elnöki Tanács elnöke így tisztelte meg egy nagyatádi értekezleten: — Lassan megöszül, de ugyanolyan harcos, mint negyvenötben volt. Lajos Géza Két nap alatt 2600 kérdőív Hasznos javaslatok — Olvasóink vállalták a közös szerkesztést Baj van a szelvényekkel Várakozásunk már az első napokban bevált. Kosarakban, nagy táskákban hordják a postáról kérdőíveinket, s ez mindennél ékesebben bizonyítja: olvasóink szeretik a Somogyi Néplapot, megértették kérésünket, és nagy ambícióval, elismerésre méltó segítő szándékkal vesznek részt közvélemény-kutató akciónkban. Hétfőn és kedden több mint 2600 kitöltött kérdőív érkezett szerkesztőségünkbe az észrevételek és javaslatok . olyan gazdag arzenáljával, amilyenre talán mi magunk se számítottunk. Természetesen már az első napon megkezdjük a szöveges javaslatok feldolgozását, s hétfőn jó néhány újságíró és riporter indult útnak megvalósítani olvasóink kérését. Igaz, hogy konkrét, helyhez, eseményhez kapcsolódó témajavaslattal kevésbé találkoztunk. Az általánosnak tűnő kívánságok azonban rendkívül tartalmasak, nagy érdeklődésről tanúskodnak, s szinte évekre ellátják feladatokkal lapunkat. Az újságról? Talán nem veszik szerénytelenségnek, ha azzal kezdjük: igen sok íven olvashattuk nagy-nagy örömmel: »Csak így tovább!« Ez a bíz.tatás megerősíti újságírógárdánkat, de nem tompítja kritikai érzékünket sem önmagunk munkájának megítélésében. Egyet akarunk olvasóinkkal, és valóban lelkesedni tudunk olyan észrevételekért, mint a terjedelem növelése. Magunk is évek óta .harcolunk, hogy naponta legalább nyolcoldalas legyen a Somogyi Néplap. Hisszük, hogy a közvélemény érdeklődése, akarása is sokat segíthet ebben. S akkor már nem volna feltűnő a sok hirdetés sem (ami nyilvánvalóan az új mechanizmussal összefüggő gazdasági kérdés is.) Jobb papírt, jobb nyomást, 'kevesebb nyomdahibát Olaszországi útijegyzetek (II.) A százötven víziutca — rió, canale — s a közéjük zárt 117 szigetecske, a 400 karcsú fehér híd az évszázadok emlékeit őrzik, a gótikát és a reneszánszot. A Giardint Publici parkját messze elkerülik a turisták. Itt mintha csak az kötne ki — a szó valós értelmében, mert a fő közlekedési eszköz a vaporet- tó, a motorcsónak —, aki szakembernek ... A venezuelai Marisol asszony szobrai, a »natúr« számit... és a, »elvont« szeccessziója. Képünkön: Anya leáBármit tükröz nyávai. is a világ képzőművészeinek monstre találkozója, az immár 34. biennale a mában forgatott, s jobb úgy beszélni róla — mert a képzőművészetről ki nem beszél? — ha láttuk mint ismeretlenül... Hazafelé egy asszonnyal úti élményeinket cseréltük ki, s amikor meghallotta, hogy jártam a bienndlén — ö is volt Velencében —, összecsapta a kezét, s megkért, hogy adjak néhány fölösleges prospektust, mert a lánya diák, s meghagyta neki, okvetlenül nézze meg a kiállításokat. A mama szófogadatUm volt.— 35 ország zászlaja leng a Giardint Publici előtt, szemem a piros-fehér-zöld selymet keresi, megvan, a tenger felől érkező. szélben mintha bólogatnának felém. Először a szép parkot csodálom meg, aztán kezdem az első pavilonnál — minden ország épített itt egy saját kiállítási csarnokot a maga építészeti stílusában — ez a spanyoloké. Néhány szép fotográfia! — csakis ennek nevezhető — a háború elleni tiltakozás plakátjai is lehetnének. Számos pavilonban a háború a fő téma, De mintha a művészek szeretnének látni olvásóink, s kívánságukkal nemcsak egyetértünk, hanem »verekszünk« is érte. Szóvá teszik azt is, hogy a lapból kevés az árus példány, ezt az észrevételt máris továbbítottuk a posta hírlaposztályának. A javaslatok, kívánságok tengerében különösen sok örömet leltünk már az első napokban is. Felsorolni őket szinte képtelenség. Mégis megemlékezünk néhányról, amelyek megvalósítására máris intézkedtünk. (Egyikkel- másikkal ezekben a napokban már találkozhat is az olvasó.) Ilyén például az a kérés, hogy többet írjunk az egyszerű emberek hétköznapjairól, hogy képes riportokban mutassuk be rendszeresebben egy-egy falu változó életét, hogy általában többet foglalkozzunk az ifjúság problémáival a tsz-ben való helytállásuktól, erkölcsi magatartásbeli probémáiktól egészen a táncdalénekesek bemutatásáig. a fiatalkorúak neveléséig. Megyénk szeretetét, a fejlődésért való szinte általános tenniakarást tükrözik azok a vélemények, amelyek szerint többször kellene összehasonlítanunk megyénk társadalmi, gazdasági, politikai helyzetét az országossal, más megyék fejlődésével, hogy kitekintésük, összehasonlítási alapjuk legyen a somogyi embereknek. Megkeressük a módját az ilyenfajta összehasonlításnak is. Érdekesnek tartjuk az Otthonunk rovattal kapcsolatban, hogy olvasóink a mezőgazdaságban, a hivatalban használható divatos és célszerű munkaruhák bemutatását várják. Mások elemzőbb cikket kérnek tőlünk, több kereskedelempolitikai, közgazdasági, a somogyi ipartelepítés és az új mechanizmus kérdéseivel foglalkozó cikket szeretnének olvasni, és általában gyorsabb, hírmagyarázattal kapcsolódó tájékoztatást kérnek. Vannak, akik a középiskolások életéről, a körzeti iskolákba utazó tanulók problémáiról, híres emberek, írók, művészek bemutatásáról, tu- dudományos érdekességekről, a mozgalmi élet híreiről, a pályaválasztás és továbbtanulás kérdéseiről szeretnének többet olvasni lapunkban. S ez mindmind ösztönzés, valóban segítő szándékú közreműködés. Pedig egy ezrelékét se merültük el annak, ami máris beérkezett hozzánk. S ebből árra következtetünk: olvasóink — reményeinkhez híven — vállalták, hogy együtt szerkesztik velünk a Somogyi Néplapot. Egy technikai észrevételre gyorsan szeretnénk felhívni a figyelmet. Több mint hetven olyan kérdőív érkezett be eddig amelyikről mindkét nyereményszelvényt levágták és megőrizték olvasóink. Ezzel voltaképpen kizárták volna magukat a jutalomsorsolásból. A hiányosan beküldött ívek közül tizenkettőre nevet is írtak az olvasók, őket levélben kértük, hogy »A szerkesztőségben marad« feliratú, jobb oldali szelvényt sürgősen juttassák el hozzánk. A többiektől ezúton kérjük, hogy szelvényüket küldjék be külön, mert másképp nem vehetnek részt a sorsolásban. Pedig — hogy humora is legyen a közvélemény-kutatásnak — több olvasónk ezt írta a »Személyes kívánsága?« kérdés alá: »Nagyon szeretnék nyerni« ... Erre természetesen mindenkinek lehetősége lesz a november 4-i sorsoláson, ha tájékoztatónk szerint küldi be a kérdőívet. És most már — az első két nap kitűnő javaslatai után — még nagyobb kíváncsisággal várjuk a kérdőíveket. lsí@nrR«iI@ képtelenek volnának fölvenni ellene a küzdelmet, s olyat teremtenek, amit mércénkkel bizony nem mérhetünk. Mércénk nem lehet annyira »táguló«, hogy minden megmérettessen vele. Sok minden kiesik, és más ha benn is marad a mértékrendszerben, le nem olvasható ... (Persze a mértékrendszer se új). A magyar származású Amerigo Tot, Tóth Imre, Rómában élő világhírnévre szert tett szobrász, akit fölkerestem otthonában, se mondhatott mást: nem tudjuk, mi marad fönn az idő rostáján... Sok minden bizonyosan nem állja meg a helyét. Ilyenekre gondolok: az atomháború utáni időben »játszódik« egy alkotás, egy terem ez tulajdonképpen, melyet felszórtak apróra tört üvegcseréppel, s a földön sipákoló tévékben — azok leönte ragacsos masszával — szalmát az adás —■, világító s ugráló szemük a semmibe néz, kerti szerszámok, azok is »atomhalált halva«, néhány nagyméretű filmnegativ- pornográf jelenetekkel, vagy: egészen más hangulatot tükröz, d-e ide sorolható a Brazíliában élő Lygia Clark, aki egy sátrat állított fel termében. Nem nevettem akkorát egész utamon, mint azon a fiatal angol fiún, aki bement a fekete barlangba, s eltévedve — átélte az iszonyat perceit — majd szétdöntötte a tákolmányt. Csak bepillantottam a fekete ponyvák mögé, amit láttam: gimilabdák — ezeken kell átjutnia a betérő látogatónak — aztán az ENYÉSZET terme következett, tele hajfonatokkal, há- lómaradványókkal A holland Garel Visner szobrász egy szerelőcsarnokot állított ki, vastömbjei natúr olajszagot árasztottak. Az amerikai Red Grooms a a magyar vurslira emlékeztetői falemezekből kivágott s befestett játéktermet állított föl. Az északiak népművészetüket mutatták be, mintha egy skanzenben járnánk, a románok is hasonló karakterű tárgyakkal szerepeltek. A japán Tomio Miki ugyancsak meghökkenti a nézőt, két olyan háromméteres fület helyezett el egy falon s egy fülcsoportot, melynek polírozott felületein a földre lerakott színes műanyag lapok visszfénye játszik- Magában nem egy művészeti remek egyik sem, de ö az elsősorban, aki nem idegenkedik a technikától, ellenkezőleg bizonyítja: korszerű szobrászat nem létezhet a kor legkorszerűbb technikájának, anyagainak ismerete nélkül. A jugoszláv szobrászokat Henry Moore követőiként ismertem meg. Hazánkból ezúttal három művészt hívtak meg a biennáléra. Vitt Tibor szobrászt, Kokas Ignác festőt és Kondor Béla grafikusi. Vitt Tibor bemutatkozását ű biennale egyik sikerének könyvelhették el a szakmabeliek, hatvan alkotása életművének keresztmetszetét ad ja. Sajnos műveinek többsége a kicsiny méretek miatt nem az eredeti hangulatot adja. Míg a biennale sok szereplőjére a befelé fordulás tapasztalható, addig a magyar képzőművészekre az ellenkezője átt: a kitárulkozás. Horáayl Barna (Folytatjuk)
