Somogyi Néplap, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-15 / 217. szám
Vasárnap, 1968. szeptember 15, 7 SOMOGYI NBPtAY Őszi esték — őszi népművelés A z íróasztalon kis kazalban állnak a meghívók, amelyek Sárvártól a Hemád mentéig lebonyolított — nem is eseményeken, inkább rendezvénysorozatokon való részvételre invitáltak. Az idei nyár a látványos népművelési események nyara volt. Most, hogy az ősz itt van már a kertek alatt, aligha szárnitha- tumlk arra, hogy folytatódik az ilyen külsőségek közepette végzett népművelői tevékenység. A szabadtéri előadásoknak, kiállításoknak, vetélkedőknek nem kedvez a boron- gós, csapadékos őszidő- Különbem sem nélkülözheti ez a munka az egyszerűbb, bensőségesebb, személyhez szóló bb megnyilvánulási formákat. Az ősz kedvez ezeknek. És 6zínte csábít arra: gondoljuk végig, milyen irányban fejlődhetne tovább falun a népművelői gyakorlat. E tevékenység egyik országos irányítója említette a minap: szeretnénk, ha a népművelés közelebb kerülne a társadalom mindennapi problémáihoz; segítene abban, hogy a gondok csökkenjenek, a népművelés oly »-prózai-“ kérdésekre is okos és használható választ tudjon adni — hogyan élhetünk még tartalmasabb, szebb életet. Nagyon jó dolog, ha miinél többen tudják, mit jelent a futurizmus szó; kik voltak az urbánus írók; vagy mik a szonáta ismertető jegyei a zeneművészetben. A népművelésnek minden fokon sok a teendője. A tömegmunká- nak azonban lényegesen egyszerűbb és mindennapibb kérdésékre kell naponta válaszolnia. Tegnap levelet kaptam egy olvasótól. Tanácsot kért. Huszonegy éves, egy esztendeje nős, mindenképpen gyereket szeretne. A felesége azt mondja, előbb gyógyuljon még — gümőkórral most is betegállományban van — fejezze be általános iskolai tanulmányait, mert az ötödiknél valami okból abbahagyta a tanulást, és végül sajátítson el valami szakmát. Az első gondolatom az volt, vajon mit tudott ez az emberpár egybekelése előtt a házasság egészségügyi, gazdasági és kulturális alapjairól. Nagyon keveset, mert nálunk, tulajdonképpen nincs igazi gazdája a házasságra való ilyen természetű föl'kéKiderülne, hogy nagyon kevés. Bár városon igen kapósak a népi hímzések, kerámiák, szőnyegek és hasonlók, az újonnan berendezett falusi házakban keresve sem talál ilyesmit az ember. Pedig van helye környezetünkben a külföldön oly népszerű magyar népművészeti tárgyaiknak. És ez megintcsak a »hogyan éljünk" kérdéskörével kapcsolatos. A népművelés ott válik igazán hatékonnyá, ahol majdnem személyre szóló választ tud adni az ezzel kapcsolatos kérdésekre. Roppant nehézségekkel kell megküzdenie annak a. népművelőnek, aki az élet aktuális problémáira gyorsan akar reagálni. Emlékezetes, hogy amikor sok helyütt az országban játszották a beatzenét, akkor még mindig inkább a más zene létjogosultságát sommásan elvető rajongás vagy átok hangzott el róla. Hogy hol a zenetörténeti helye, melyek népszerűségének forrásai, milyen jelensége ez az afroamerikai zenének — arról csak később hallhattunk. A mind hosszabb őszi estéken ezernyi kérdés bukkan majd föl. Köztük olyanok is: mire tanított meg bennünket az idei aszály? Vagy: a rengeteg őszibarackfa termőre fordulása módosítja-e a gyü- mölcstelepítésd _ terveket? Esetleg: a melléküzemágak fejlődése nem igényli-e a tsz-eken belüli népművelési tematika jelentős módosítását? Néhány helyen, ahol sok az ipari dolgozó: a 44 órás munkahét bevezetésével megnövekedett szabadidő fel- használásának milyen kultúrált tehetőségei vannak? V an egy népi szólásmondás : megérik, mint őszre a kökény. Nos, őszre a népművelési tevékenységet gazdagító gondolatoknak is meg kell érniük. Gyümölcsük pedig akkor lesz, ha a helyi adottságokból, a helyi igényekből indulnak ki. Egyébként csak formális »népművelési terv- teljesítés" lesz, aminek, hogy a szólásmondásoknál maradjunk: nagyobb a füstje, mint a lángja. B. N. E. SOMOGYBÁN VENDÉGSZEREPEL a Magyar Állami Népi Együttes A Magyar Állami Népi Együttes tizennyolc év alatt hazánkban és külföldön egyaránt nagy népszerűségre, világhírnévre tett szert. Műsorait Európa, Ázsia, Észak- és Dél-Amerika 27 országában mintegy öt- millióan látták eddig. Gondot okozott, hogy a világhírű társulat — létszáma és nagy színpadtért igénylő műsorai miatt — a hazai kis művelődési otthonokba nem vihette el művészetét. Sok, munka és a gondos átrendezés után — több egyszerűsítéssel —, az idei évben mégis megoldódik ez a probléma. Sikerült kisebb helyekre is elvinni a nagy sikerű E c s er i lakodalmast, az együttes klasszikus műsorát. Nehéz lenne megmondani, mi a legvonzóbb és legszebb, mi tetszik leginkább az együttes műsorában a közönségnek. Előadásukból őszinte jókedv, vidámság, életerő sugárzik. A zenészek, a táncosok, az énekesek művészete — a derű, a felstaba- dultság — magával ragadja a nézőt. Az egész termet virtuóz muzsika tölti be; lábak dobognak a színpadon, perdülnek a szoknyák, sodró lendületű ritmusok váltakoznak. Az élmény kipirosítja az arcokat és a tenyereket. Maros—Rábai: Ecseri lakodalmas. Gulyás—Rábai: Este a fonóban. Az Ü v e g e s tánc, az Este a fonóban játékos hangulata maradandó élményt jelentenek. Utolsó számuk, az Ecseri lakodalmas tízperces táncképbe sűríti a sok száz éves hagyományt: a leánykérést, a legénybúcsút, a gyertyatáncot, a falusi esküvő lakodalmas forgatagát. A színek pompája, a népviseleti kosztümök lebilincselő varázsa, és a spontán hangulatú, sziporkázó jókedv a műsor egészében művészi kifejezője a magyar nép eredeti népművészeti értékeinek. Ritka öröm számunkra, hogy a világhírű együttes szeptember 21-től 25-ig megyénkben vendégszerepei. Sorrendben: Kadarkúton, Segesden, Nagybajomban, Mesztegnyőn. Turnéjukat Zala megyében folytatják. szítésmek... Tulajdonképpen ez is népművelési feladat volna. Ám, hogy a tevékenység mégis mind határozottabban fordul a praktikus kérdések felé, annak föltűnő jelei vannak. Olyanok, mint például a technikakedvelők I. országos kiállítása, melyet a Budapesti Őszi Vásár keretében rendeznek meg. Ott az iskolán kívüli műszaki nevelés eredményeit mutatják be, és ez a keret alkalmat nyújt az országszerte működő, mintegy kétezer ilyen szakkör elvi, pedagógiai, módszertani kérdéseinek megvitatására is. A z elmúlt években az ország jó néhány községében végeztek szociográfiai fölméréseket. Egvik-másik helyen az egész évre szóló kulturális munkaterv elkészítésekor szem előtt tartották az ily módon napvilágra került tanulságokat is. Keveset tudunk arról, hogy a későbbiekben törődtek volna e munkák nvújtotta figyelmeztetésekkel . Mint ahogy érdemes volna a népművelés helyi embereinek sokak figyelmét fölhívniuk arra, milyen szerepük van a mai parasztotthonokba & népművészeti tárgyaljak? GYURKÓ GÉZA: TALÁN ÉRTI A LÉNYEQE1 Szerette volna megvakami a térdét. Már meg is mozdult a keze, hogy jólesően megkapargassa a kellemetlenül viszkető testrészt, ám ijedten visszarántotta. Nem lehet! De miért nem, amikor viszket? S te jó atyaúristen, már nemcsak a térde viszket, hanem a füle is. Egyik kezével a térdét, a másikkal a fülét kellene megvakami. De liogy jön az ki? Königgrätzi csata- vesztés és kétkezes vakaródzás ... Abszurdum... — Tehát, kérem, milyen hatással is volt az osztrák hadsereg súlyos veresége? — kandikál kíváncsian a tanár szemüvegén keresztül. Tényleg, milyen hatással volt? Vakaródzhattak legalább utána a hadfiak, ahogyan csak akartaik. De mit akar ez most pont Königgrätz- zel. Annyi gond, baj van a világon, itt állunk az új tanév elején, rakétakísérletek meg miegymás, és ez meg jön itt Königgrätzzel. Átkozott múltba fordulás. Igen, ez a pedagógusok átka, ezen kellene segíteni: ahelyett, hogy a jelen és a holnap égető kérdéseire adnának választ a felnövekvő fiatalságnak .. . igen . . . ehelyfett pont az osztrák ármádia dolgai után faggatják. — Szóval? Vagy nem tudja’ — vált kissé vészjóslóra a tanár hangja, és mintha a viszketés a füle mögött kissé abbamaradt volna. De a tárd, a térd! A Königgrätzi csataveszés? .. 1 Márminthogy! az úgy volt, hogy az osztrák hadsereg itt vereséget szenvedett ... Königgrátznél, amelyet másképp Sadovának is hívnak ... Nem is reagál rá, hogy a másik nevét is tudja. Micsoda érdektelenség, micsoda semmibevevése az ember többoldalúságának. Vagy nem is Sadova a másik neve? Savoya? Á, áz valami ház ... Olaszországban vagy Franciaországban... dehogy, királyi ház ... Megvan! — ... Kedves tanár űr, az úgy volt, hogy a csatavesztés után a Habsburg-ház nagy dilemma előtt állt... Oda a nagy német eszme, gazdasági és politikai csőd, és ... — Már azt hittem, nem tudja, kérem — jegyezte meg egykedvűen a tanár, semmi együttérző örömet, lelkesedést nem mutatva, hogy ím, igenis tudja, mi az, hogy tudja, azt is tudja, hogy ... — ... ez volt tehát egyik oka a kiegyezésnek 1867-ben, a másik... — hadarja lelkesen, hogy tud, hogy a kisujjában van az egész königgrätzi izé, s hagy a térde sem viszket. — Jól van, kérem, akkor talán egy másik kérdést — vág közbe a tanár rendíthetetlen nyugalommal. Mi van itt? Mi ez? Összeesküvés, machináció, tudatos és sátáni terv, iogy lehetetlenné tegyék, hogy kiforgassák nyugalmából, hogy nevetségessé váljék* — Mi a véleménye, Anglia miért nem támogatta a magyar szabadságharcot? Érdekes ez a szoba, tompa színei, alkóvszerű beívelése... egészen érdekes . .. Hogy mi, micsoda? Már megint Anglia. Hát mit képzel ez a tanár, diplomatával áll szemben? Hát honnan tudja egy szerencsétlen haladó, miért nem lépett Anglia ukmukíu'k háborúba a magyar szabadságharc mellett? Anglia... A ködös Albion ... Dover fehér sziklái... a Piccadilly. Érdekes volna egyszer elutazni Londonba, végigsétálni a Temze partján, megállítani egy ott őgyelgő embert, és csak úgy könnyedén, csevegőén, magától értetődő természetességgel megkérdezni: — Mondja, Mister, már megint az az angol hidegvér? Mi az isten csudájáért nem avatkoztak be maguk a magyar szabadságharcba ... — Uram, ön, úgy látszik, messziről jött... Mi beleavatkozunk minden szabadságharcba... — Mondja, kérem, vagy nem mondja? — riadt fel a tanár ideges hangjára. — UJóvégre nincs időm, hogy magával itt fél délelőt- töket eltöltsek! — Mondom, hogyne mondanám. Anglia mindig beleavatkozott a szabadságharcokba .. . így volt ez a magyar szabadságharc idején is, amikor.. . Amikor — te jó úristen, ma is volt akkor? — igen, amikor szívesebben látott egy erős Ausztriát Oroszországgal szemben, mint... — Köszönöm... Bizonytalan volt, sokat gondolkodott, de úgy látom, hogy a lényeget talán mégis érti... A közepest megadom, vagy akar még egy kérdést a jóért? Még egy kérdést? Nem akar jő lenni, maradjon csak közepes, a közepes emberekkel kevés baj van, s nekik is kevés bajuk van az élettel. — Köszönöm, tanár úr, megelégszem a közepessel... — Jé, apu, itthon vagy? — Ilyen nagy fiú ne kérdezzen hülyeségeket. — Biztos nem sikerült a vizsgája apádnak, azért ilyen mogorva — int gúnyosan az asszony. — Mi az, hogy nem sikerült... Kikérem magamnak, igenis sikerült ... nagyon sikerült... — hábo- rog sértett önérzetében. — És mit kérdeztek, apu? — kíváncsiskodott a gyerek. — Az izotópok gyakorlati fel- használását ... És a . .. — De apu, az nincs is berme a történelemkönyvben . .. — Engem ne oktass. Én is tudom, hogy nincs benne, de tőlem ezt is kérdezték, hogy meg tudjanak végre fogni ... Meg mást is... De mindent tudtam... Apád igazán példa lehet előtted . .. S most tanulj... Mi a lecke? — A königgrätzi csata és hatása^ I
