Somogyi Néplap, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-15 / 217. szám

Vasárnap, 1968. szeptember 15, 3 SOMOGYI NÉPLAP EGYENES ELETÚTON AZ IMÉNT FEJEZTE BE ELŐADÁSÁT a • pártfőisko­lán, a filozó­fia történetét ismertette, most meg már minden­napjaink köz­érdekű témáit boncolgatjuk. Említi, hogy nemrégiben Nadalosban tartott pártna­pot; ott is ta­pasztalta: igen megnőtt az emberek ér­deklődése az ország, a vi­lág dolgai iránt. Egyfelől magas szinten művelni a fi­lozófia elmé­letét, másfelől közvetlen esz­mecserét folytatni a legkiseb­bek közé tartozó település la­kóival is — e kéit szélső pillért íveli át, de még rajtuk is túl­terjed a pártmunkás tevé­kenysége. Elmondja, hogy legutóbb a vezetőségválasztás előkészíté­sének teendőit vitatták meg az alapszervezetek titkáraival összevont értekezleten. Ré- gente mindig is együttes ta­nácskozást szoktak tartani, manapság pedig ez már kivé­telnek számít. A működési terület jellege szerint szako­sítják az alapszervezetekke1 való foglalkozást. A kollektív szerződések tapasztalataiból például vajmi keveset hasz­nosíthatnának a tsz-ben dol­gozó párttitkárok, ezzel szem­ben az állami gazdasági, gép­javító állomási, erdészeti, tég­lagyári pártmunkához nélkü­lözhetetlen az ilyen elemzés. S a termelőszövetkezeti tör­vény, a szövetkezetek önálló, vállalatszerű gazdálkodása pe­dig elsősorban a tsz-pártszer- vezetek témája. _Az egyete­messég meg a sajátosság így igazítja a való élet mai fel­adataihoz a járási szinten szerzett pártmunkát. Dombóvári László, az MSZMP Kaposvári Járási Bi­zottságának első titkára álta­lános érvényű követelmények­re utal. Igen nagy jelentősé­get tulajdonít a felkészült­ségnek, a tudás folytonos gya­rapításának; időről időre szükség van a szellemi után­töltésre, új meg új ismeretek szerzésére. Ezt tartotta eddig is közéleti tevékenysége egyik előfeltételének és a haladás fontos biztosítékának. HOL, HOGYAN KEZDTE »a nem az iskolának, hanem az életnek való« tanulást meg a köz szolgálatát? A kérdés emlékezésre készteti. Elemi iskolai tanítója indította el út­jára; akiknek nem adatott meg, hogy polgáriba járjanak, azokat a magántanulókat a mester előkészítette a vizsgá­ra ... Volt egy másik tanítója is, a cementüzem Marx eszméivel megismerkedő mun­kása nagy türelemmel oktat- gatta, s ezt adta neki útra- valóul: »Proletárember fia vagy, ne feledd hát sose, ha­nem tudjad mindig, hogy hol a helyed, mi a kötelességed«. S ott, a Dráva-parti faluban, Vízváron szervezte társait, hogy szálljanak szembe Vido- vics hangoskodó korteseivel. Néhány év múlva Feripusztá- ra nősült. Ez a régi, cseléd­lakta település azóta kapott új nevet: Ferenctelepnek hív­ják. "Küzdő korunknak új nemzedéke-« itt összefog, s "Földön-égen zeng az új dal, ifjúság« — idézi fel fiatal 1 koráiból a mozgalmi élet ének­lő—színjátszó forró élmé­nyeit. Segédmunka és mezei nap­szám után — ótven májusá­ban — Komlósdra kerül, _ a körjegyzőség közigazgatási gyakornoknak szerződteti. Igen komolyan veszi megbíza­tását; gondosan és pontosan vezeti a nyilvántartást a faki­termelési engedélyek meg a járlatlevelek kiadásáról. Meg­alakul Barcson a járási ta­nács, és kezdődik itt a szer­vezett munkaerő-gazdálkodás — ennek ügyintézőjévé neve­zik ki. Munkakönyveket ad­nak ki, főként pedig toboroz­nak járásszerte — nagy épít­kezésekre meg a bányába irá­nyítják a megélhetést kereső falusiakat Alig egy év telik el, máris a megyei osztályra hívják. Itt főelőadó egy ideig, majd osztályvezető. A kieme­lésnek, a hivatali előléptetés­nek, a közigazgatás és általá­ban a mozgalom fontos és egype fontosabb posztjai el­foglalásának járt útja ez. S ha az egymást követő változások időpontjait is figyeljük, azt látjuk, hogy gyors, nagyon gyors a tempó. A háromhónapos pártiskola elvégzése után az immár több éves tanácsi munkában szer­zett tapasztalatok birtokában áthívják a megyei pártbizott­ságra politikai munkatársnak. 1954. február 17-e óta mind a mai napig egyfolytában pártmunkás. Beosztása azóta több volt, munkahelye csak kettő: a megyei és a kapos­vári járási apparátus. S az idei év a tizenötödik eszten­dő. Fróbatétel? A pártmun­kás, a közéleti ember min­dennap vizsgázik. Emberség­ből, ügyszeretetből, helytál­lásból. Nem szemlélője csu­pán, hanem állandó szereplő­je a nagy időknek csakúgy, mint a dolgos hétköznapok­nak. Igen, a nagy idők, a sors­fordulók. Az ellenforradalom utáni konszolidáció—agitátor­ként, szervező- . és propagan- munkásként részt venni ben­ne, s ott küzdeni, az első vo­nalban. Politikai restanciát hagyni? Lehet — de csak időlegesen, mert amit tegnap elmulasztottunk és amire ma nem érünk rá, azt holnapnál tovább nem odázhatjuk el. Elemi igénye a gondolkodó embernek a tájékozódás, mi­nél többet meg akar tudni az őt körülvevő világról. Tájéko­zódik, hogy cselekedhessen. Nem filozófiai tétel ez csu­pán, hanem ez maga az élet. Bizonyíték rá minden tapasz­talatunk. Igáiban irányította a tsz­szervező brigádot. Szülei ak­kor már a termelőszövetke­zetben dolgoztak. Sok szemé­lyes ismerőst, jó barátot szer­zett itt. Haragost talán egyet­lenegyet — azt az agitátort, akit hazaküldött, mert tiszte­letlenül beszélt a parasztem- berekkeL Hosszú időt, hete­ket töltöttek a-faluban. De tü­relmük nem fogyott a napok múlásával. »Nagyon örülök, ha hoztok aláírást, de sokkai fontosabbnak tartom, hogy értsetek szót az emberekkel« — magyarázta a szervezőknek. A hosszadalmas, alapos és közvetlen előkészítés után, a több hétig tartó meggyőzés hatására végül is másfél nap alatt eldőlt a nagy kérdés. A falu vajúdása és az új élet­kezdése: történelmi élmény. Csaknem egy évtized szállt már el az alakuló közgyűlés után — s az egykori szervező brigád vezetője azóta is szá­mon tartja, hogyan dolgozik ma a hajdani mintagazda és miként vélekedik a közösség dolgairól a szolgálati fpgatos. ELVÉGEZTE A PÄRTFÖ- ISKOLAT, s onnan visszatér­ve először került választott pártfunkcióba: osztályvezető lett a megyebizottságon. A párt megyei végrehajtó bizott­ságának tagjaként három év­vel ezelőtt megválasztották a járási pártbizottság első titká­rának. A Nagv Október ta­valyi jubileumán elsőként vet­te át harmadik állami kitün­tetését, a Munka Érdemrend arany fokozatát... A tanulás, az útbaindítás, az életre való felkészülés, a gyakorlati munka számos kér - dését vettük sorra beszélgeté­sünkön. Elszaladt a délután, de a járási titkár még nem a családjához, hanem vidékre indul: meghívták, várják a Zselicség egyik kis falujában. Elmegy, okvetlenül elmegy. Mert ha bent naphosszat dol­gozott is az ember, a faluban, a taggyűlésen vagy közvetlen esti beszélgetésen nem érzi, szinte elfelejti a fáradtságot. Elfelejtetik vele azok, akikért és akikkel együtt fáradozik. Kutas József Továb hfejíes&íih megyénk iparát KAPOSVÁRI ÜZEMEKBEN NÉMETH FERENC ELVTÁRSSAL, A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ELSŐ TITKÁRÁVAL Kaposvári üzemekbe látogatott pénteken Németh Fe­renc, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára. Délelőtt Somogyi Józsefnek, a városi pártbizottság első titkárának kíséretében a Pamut- fonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában járt, délután pe­dig Csapó Sándorral, a városi pártbizottság titkárával a Kefe- és Műanyagipari Vállalatot kereste föl. A látogatók mindkét üzemben elbeszélgettek a gazdasági, párt- és tö­megszervezeti vezetőkkel, dolgozókkal, s megtekintették a munkatermeket. Megbarátkoztak az új mechanizmussal Bár mind a minisztériumi, mind a tanácsi üzemben ala­posan fölkészültek az új gaz­dasági mechanizmusra, elein­te egy kissé mégis tartottak tőle. Kelemen Ferenc, a Ke­fe- és Műanyagipari Vállalat igazgatója arról beszélt, hogy két évük volt a felkészülésre, így az új gazdasági mechaniz­mus elvei mindenki számára világosak voltak. Ennek elle­nére mégis gondot okozott az új irányítási rendszer gyakor­lati bevezetése. A napi prob­lémák, árváltozások stb. fej­törésre késztették a vezetőket. Veres Zoltán, a textilművek üzemvezetője pedig azt mond­ta, hogy az új mechanizmus a legrutinosabb üzemvezető számára is sok új feladatot hozott, hisz szakítani kellett egy sor régi, elavult módszer­rel. Ám az említett üzemek jól megállták helyüket az el­ső félévben, gyorsan feltalál­ták magukat, megbarátkoztak az új körülményekkel. A ven­dégeknek jó eredményekről számolhattak be. A textilmű­vekben például olyan jól gaz­dálkodtak, hogy már tudná­nak nyereségrészesedést osz­tani, noha a létszámhiány miatt a tervet csak 99,3 szá­zalékra teljesítették. A Szi­getvári utcai kefeüzemben is jelentős nyereségre tettek szert. Helytállnak a piacon is. A Kefe- és Műanyagipari Vál­lalat különösen sokat tett a gyártás- és gyártmányfejlesz­tés terén. Kellő időben felül­Ifjabb 4600 magyar fiatal utazik az NDX-ka Nincs még egészen egy esz­tendeje, hogy a két szocializ­must építő ország közötti egyezmény alapján a magyajr munkásfiatalok első csoport­jai megérkeztek az NDK üze­meibe. Az idősebb nemzedék tagjai, akik jól emlékeznek azokra az időkre, amikor ma­gyar munkanélküliek tízezrei járták Nyugat-Európa ország­útjait, gyakran szóba hozzák az egykori és a mostani kül­földi munka különbözőséget. E különbség alapja a két or­szág társadalmi viszonyaiban bekövetkezett alapvető válto­zásokban van. Az NSZK-ban, az Egyesült Államokban, Bel­giumban és a többi fejlett tő- késországokbari ma is a kül­földiek alkotják a munkásság legkiszolgáltatottabb, legki- zsákmányoltabb rétegeit. Ezzel szemben a magyar munkások mindenben azonos jogokat él­veznek a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóival.Mind-, ezt a két szocialista állam megegyezése biztosítja. Mi az egyezmény lényege és célja? Az, hogy a magyar fi­atalok szakmai-gyakorlati ta­pasztalatokat és nyelvtudást szereznek az NDK üzemeiben; megismerkednek a korszerű technikával, munkaszervezés­sel, egy testvérnép életével, munkájukkal pedig elősegítik a Német Demokratikus Köz­társaság fejlett termelőkapa­citásainak jobb kihasználását. A német gyárakban szívesen fogadják a magyar munkáso­kat. A szakképzetlen fiatalok szakmai jártasságra tesznek szert, tanfolyamokon vesznek részt, a képzett, kvalifikált munkások pedig bővítik, gya­rapítják Aáoaereteiket Országukban egyetlen mun­káskéz sem fölösleges. Minden ember munkájára szükség van! Az egyezmény ahhoz nyújt segítséget, hogy a nagyobb részt tapasztalatlan fiatalok korszerű viszonyok között., hasznos, produktív munka közben szereznek szakmai tu­dást. Eddig már több ezer magyar fiatal állt munkába a2 NDK- ban. Az elmúlt időszak tapasz­talatai kedvezőek; a fiatalok nagy része megtalálta a helyét, számítását. Fiataljaink a mun­kában jól megállják a helyü­ket. Több kiemelt munkás, kiváló dolgozó, csoportvezető található máris soraikban. A jövedelmek a vártnál kedve­zőbben alakultak: a magyar munkások 72 százaléka 500 márka felett keres havonta. Ma a legtöbb gond a szabad idő hasznos eltöltésével van. A megszokott családi, gyári kötelékekből kikerült fiatalok­nak természetesen a hazainál jóval több szabaidejük van. önkormináyzati szerveik (29 magyar pártszervezet, és több mint száz KISZ-szervezet mű­ködik az NDK gyáraiban) ki­épülése óta sok Intézkedés tör­tént a rendszeres politikai tá­jékoztatásra, mind nagyobb számban állnak rendelkezé­sükre a hazai újságok és fo­lyóiratok, csaknem 10 000 ma­gyar könyvet kaptáik hazulról. A vendéglátók is mindenütt nagy gondot fordítanak fiatal­jaink hasznos szórakozási le­hetőségeinek megteremtésére. Nagyszámban szerveznek szakmai tanfolyamokat, nyelv­iskolákat; ott vaunak fiatal ja­vizsgálták termékeiket, s olyan cikkek előállítására tér­tek át, amelyek a világpiacon keresletre számíthatnak. — A Kefe- és Műanyag­ipari Vállalat példát mutat a Kozgazaasagi gondolkozásban, a műszaki fejlesztésben, vala­mint a tökésországokkal való hasznos gazdasági kapcsolat­ban — állapította meg Né­meth elvtárs. A gyár vezetőinek, dolgo­zóinak törekvését nemcsak a hallottak, hanem a látottak is bizonyítottak. A hosszú szőrt, a sertét feldolgozó, to­vábbá az olasz gépsorral föl­szerelt, műanyagszálat készí­tő üzemrészek igen korsze­rűek, alkalmasak arra, hogy ellássák alapanyaggal az or­szág valamennyi kefegyárát, s méltó partnerei lehessene', a fejlett olasz és holland k_i;e- iparl üzemeknek. Megvan itt az alap esetleg egy kész ke­fét előállító kaposvári üzem létrehozására is.' Németh elvtárs elismerés­sel szólt az elért eredmények­ről, s arra biztatta az üzérnek vezetőit, hogy továbbra is,ala­posan elemezzék gazdálkodá­sukat, emeljék a műszaki színvonalat, kutassák a pia­cot, dolgozzanak egyetértés­ben, és kezdeményezzenek még töőuet. Somogybán van munkaerő A látogatás közben Németh elvtárs gyakran tette föl eze­ket a kérdéseket: mennyit ke­res, hogyan érzi magát, mi­lyenek a szociális körülmé­nyek? Ezek a kérdések szo­ros összefüggésben voltak az­zal az érdekes eszmecserével, amelyet a Pamutfonó-ipari Vállalat kaposvári gyárának vezetőivel, dolgozóival foly­tattak a munkaerőhelyzetről. A beszélgetés e kérdésről úgy kezdődött, hogy valaki el­mondta: a textilművekben hosszabb idő óta mintegy tíz százalékkal kevesebb a lét­szám a kelleténél. Nem kell-e megállni a megye iparának fejlesztésével? — merült föl ennek kapcsán a kérdés. Németh elvtárs kifejtette. hogy az iparosításban elért eredmények nem nyugtathat­nak meg bennünket, mindent meg kell tenni azért, hogy az ipar tovább, fejlődjön a me­gyében. Ezt azzal indokolta, hogy Somogybán van még szabad munkaerő. A megye különböző részében több tíz­ezer olyan ember van, aki ke­resőképes, de nincs állandó munkahelye. Ezt igazolja töb­bek között az a félévi sta­tisztika is, amelyet a megyei tanács munkaügyi osztálya k- szített, a munkaerőhelyzetről. Rámutatott azonban arra, hogy az iparfejlesztés ered­ményeként a városban sajátos helyzet állott elő, hiszen a munkavállalóknak módjuk van több üzem, több munka­hely között válogatni. A leg-: többen oda mennek, ahol a legjobb a kereseti lehetőség. Ez természetes emberi törek­vés. Megtartani az embereket ink a német művészeti együt­tesekben, labdarúgó-csapatok­ban. A napokban kezdődött újabb 4600 fiatal kiutazása. A szer­vezésnél a pártszervezetek, a KISZ-szervezetek és az állami szervek is széleskörűen figye­lembe vették az eddigi tapasz­talatokat. Elsősorban a gép-, elektromos- és nehézgépi par- ba, továbbá a vegyiiparba és könnyűiparba utaznak fiata­lok. A most kiutazók részére — csaknem 3600 fő részvételével — nyelvtanfolyamokat _ szer­vezett a Munkaügyi Miniszté­rium. Különösen látogatottak voltak é6 eredményesen mű­ködtek e tanfolyamok Borsod, Békés és Baranya megyékben. A nagyobb német városokban szállás céljára 10—14 emeletes házak állnak a fiatalok ren­delkezésére. A gyorsabb be­illeszkedést és az eredménye­sebb nyelvtanulást szolgálja, hogy a fiatalok a begyakor­lott, jól összeszokott német brigádokba kerülnek majd. Nagyon fontos, hogy itthon a szülők, munkatársak, párt és állami szervek azzal engedjék útjukra a fiatalokat: dolgozza­nak és tanuljanak. Építőmun­kánk holnapi örököseit az ő helytállásuk, magatartásuk, szorgalmuk alapján ítélik meg egy testvérország munkásai. Az NDK-ba utazó magyar munkásfiatalok érzik is ezt a felelősséget. á. L Hogy a dolgozók elsősorban a körülmények miatt vándo­rolnak. azt a textilművek szakszervezeti bizottságának titkára, Borsföldi Istvánná is alátámasztotta amikor arról beszélt, hogy a . fiatalok nagy­részt azért lépnék ki gyorsan, mert a kelleténél előbb bíz­zák meg őket bonyolult fel­adatokkal, a túlóráztatás pe­dig sok fonónőt erejét meg­haladó munka elé állít. Ez is azt mutatja, hogy a fő fel­adat az emberek megtartása. Ennek egyik alapvető feltéte­le, hogy a gyár vezetői, mű- szakiai közelebb kerüljenek s munkásakhoz, foglalkozzanak gondjaikkal, mélyítsék el a velük váló kapcsolatot. Hogy ez a helyes út, azt a kefeüzemben lehetett tapasz­talni. Ott is három műszak van, mégsincs munkaerő-ván­dorlás. Ennek az a magyará­zata, hogy sikerült megfelelő körülményeket teremteni, az új üzemrészek, szociális léte­sítmények könnyebbé teszik a munkások életét, s megfelelő a kapcsolat a gyár vezetői és dolgozói között. Sok olyan dol­gozó van ott, mint Peréza Já­nosáé, aki Németh elvtárs ér­deklődésére azt válaszolta: elégedett keresetével, jól érzi magát a gyárban. — A sajátos helyzet termé­szetszerűleg gondot okoz a város üzemeiben. Ám nekünk vállalnunk kell ezeket a gon­dokat — hangsúlyozta a me­gyei pártbizottság első titká­ra. — Arra van szükség, hogy o; magasabb műszaki irányí­tás mellett az emberekkel va­ló magasabb szintű foglalko­zás az üzemi vezetők min­dennapos gyakorlatává vál­jon. Indokolt továbbá az ipar­tel építésben bizonyos diffe- renciáTás. Így többek között célszerű Kaposváron férfiakat foglalkoztató üzemek létesíté­se, az iparban szegényebb vi­dékek fejlesztése. Említette, hogy foglalkoznak a Dráva környékének iparosításával is. Lényegében hasonló célt szol­gál a textilművek karesztor- sóüzemének Böhönyére való kitelepítése is, amelyet minél előbb el kellene végezni. El­engedhetetlen az is, hogy a bérezéssel körültekintőbben foglalkozzanak az üzemekben — hangsúlyozta. Igaz — mondta —, az átlagbér-gaz­dálkodás egynémely vonatko­zásában visszahúzó erő, éppen ezért a továbbiakban bizonyos módosítás várható. Ám arról is tudunk, s ezt igen helytele­nítjük, hogy néhány üzem­ben a rendelkezésre álló bért sem fizetik ki. Helyeselte azt a rugalmas bérgazdálkodást, amely az utóbbi időben a textilművekben tapasztalható. A bizalom jegyében Ahol csak megfordultunk, mindenütt nyugodt munka folyt. Az emberek kifejezték, hogy érdemes becsülettel helytállni, hisz az új gazda­sági mechanizmus első féléve is bizonyítja, ahol gazdaságo­san, rugalmasan és szorgal­masan dolgoznak, ott jó jö­vedelemre számíthatnak. Ta­pasztalják, hogy a gazdaság- irányítás új rendszere előmoz­dítja azoknak a céloknak a megvalósítását, amelyeket a párt IX. kongresszusa kitű­zött, növekszik a termelj, az emberek jövedelme, javul­nak az életkörülmények. Az emberek tudják hogy pártunk bel- és külpolitikája dolgozó népünk javát szolgálja. A pártba vetett bizalom alapja a további kiegyensúlyozott jó munkának. Lehetővé teszi, hogy az űj gazdaságirányítási rendszer előnyeit kihasználva újabb sikereket érjünk el. 8z. N.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents