Somogyi Néplap, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-14 / 216. szám

Szombat, 1968. szeptember ti.

3

SOMOGYI NÉPLAP

Húszesztendős

Jam Pol emlékezetes napjai után

a barcsi Vörös Csillag

A fennállásának 20. évfordulóját vasárnap ünneplő országos hírű barcsi Vörös Csillag Tsz kiváló növény- termelési és állattenyésztési eredményeivel csaknem megalakulásától kezdve élen jár a szövetkezeti gazdálkodásban. A múltat idézik az alábbi képek, melyeket az archívum őrzött meg a jelennek és a jövőnek.

Ez a kép 1955-ben készült. Elégedett az őszi búza minőségével Losonczi Pál, a szövetkezet akkori elnöke.

Jól előkészített talajba vetik a kukoricát a tsz földjein. (1964)

A sertéstenyészetéről híres szövetkezet szépen fejlett hússertései. (1953)

A BARÁTSÁG IFJÚ KÖVETEI

Jó néhányszor beszélgettem már hazánk életével, tájaival ismerkedő szovjet fiatalokkal. Hogy milyen jól érzik magukat nálunk, az sokszor elhangzott baráti beszélgetéseken, riportokban is gyakran szerepelt. Nagyon nehéz mondatokba önteni a találkozók igazi légkörét, a szavak nem mindenkor adják hűségesen vissza a barátság nemes voltát, apró s éppen ezért őszintén jellemző mozzanatait. Azt szokták mondani, hogy ilyen alkalommal mit sem számítanak a nyelvi nehézségek, a félig magyarul, félig oroszul magyarázott mondattöredékek helyett is meggyőzőbben, érzékelhetőbben szól egy forró kézszorítás, egy testvéri gesztus.

Ezek a gondolatok ó ti ötlek föl bennem, mielőtt megkérdeztem két somogyi fiatalt, aki megyénket képviselte a Szovjetunióban megrendezett szovjet-magyar ifjúsági táborban, a Barátságban. A két fiatallal — Illés Zsuzsával, a Táncsics Mihály Gimnázium IV/C osztályos tanulójával és Spolár Zoltánnal, az AUlami Építőipari Vállalat technikusával — augusztusi elutazása előtt is beszélgettem.

Azokban a napokban tele voltak izgalommal, az örömteli várakozás aktív készülődésével. Milyen élményekkel tértek haza?

— A tábort a Vtnnyica területén levő Jam Poiban rendezték meg. A környezet a természetimádók igényeit is kielégítette, egy erdöoen építették föl a kis házakat, a közelben a Dnyeper egyik mellékfolyója kanyargóit — válaszol Spolár Zoltán.

A 106 magyar fiatal már az úticél előtt is kellemes meglepetésben részesült. Vtnnyica város vasútállomásán hajnali fél négykor lelkesen integető komszomolisták virágcsokrokkal várták a magyar fiatalokat.

— Meglepetésben egyébként később is lépten-nyomon részünk volt. Elsősorban a rendkívül kedves és közvetlen szovjet fiatalokkal való találkozásokra gondolok. Meglepett a nagy érdeklődés, az ismeretek bővítésének nagy igénye.

Zsuzsa jegyzetfüzetet vesz elő, a hivatalos programokról pontos följegyzéseket készített.

— Négy szekció tevékenykedett: az ifjúmunkás-, a Kom- szomol-, a falusi fiatalok és a múvészfiatalok szekciója. En a Komszomol-szekció munkájában vettem részt. Többek között itt előadások hangzottak el magyar részről a KISZ VII. kongresszusának határozatairól, a szovjet fiatalok képviselői pedig a Komszo- molról, a szabad idő helyes felhasználásáról és megannyi érdekes kérdésről szóltak. Tudományos igénnyel megírt előadásit hallottunk a KIMSZ megalakulásának ötvenedik évfordulójáról, az ifjúsági mozgalomról. Az utóbbi előadást például dr. Svéd László, a Párttörténeti. Intézet munkatársa tartotta.

Zoltán veszi át a szót:

— Érdeklődéssel hallgatta

Értesít juh a t. utazóközönséget, hogy 1968. szeptember 16-tól a kaposvári 11/A helyijáraton csak az alábbi járatok közlekednek: (munkanapokon)

VASÚTÁLLOMÁSRÓL INDUL: 3.50 6.35 7.10 7.15 x7.30 11.10 13.35 T15.30 T16.40 21.25 23.20

AKÖV-TELEPRÖL INDUL: 4.05 6.55 7.30 12.40 V14.10

T16.10 17.00 22.10 23.35

A 11-ES HELYI JÁRATON: a vasútállomásról 4.35 helyett 4.30-kor, Kaposfüredrőí 14.05 helyett 14.15-kor indul a járat. Ezzel egyidejűleg a vasútállomásról 4.20-kor fű Kapo'füredről 5.05-kor induló járatok forgalmát beszün tétjük.

13. SZ. AKÖV.

több mint száz szovjet fiatal az új gazdaságirányítási rendszerről tartott ismertetőnket, amikor pedig a Szovjetunió eredményeiről esett szó, akkor meg mi figyeltünk különösen.

— Tapasztalataitok szerint mi érdekli legjobban a szoyjet fiatalokat?

— Elsősorban mindenkit a foglalkozásához kapcsolódó kérdések. Én például összebarátkoztam egy kalinyini fiúval, aki szintén gépipari technikumban végzett, s ráadásul bélyeggyűjtő, akárcsak én. Kalinyini barátaink is mét tanúbizonyságát adták, mennyire szem előtt tartják megyénk és Kalimyin testvéri kapcsolatait. Mindenüvé velünk tartottak, a tábor befejeztével Moszkvába is elkísértek bennünket.

— A táborból hova látogattatok el?

A kérdésre Zsuzsa válaszol:

— Négy közelebb fekvő falut tekintettünk meg. Az egyikben vietnami műszakot is tartottunk, segítettünk a község fiataljainak a parkosításban. Persze ez alkalommal sem maradt el a munka után a baráti találkozó. Újabb barátságokat kötöttünk, újabb címek kerültek a jegyzetfüzetekbe.

A táborban délután bonyolították le a szpartakiádokat, labdarúgó-, röplabda-, kosárlabda- és asztalitenisz-mérkőzéseken dőlt eL, ki bánik jobban a bőr-, illetve a pingpong- labdával.

A programot tartalmasabbá tették a szovjet veteránokkal való találkozások is. Ellátogatott Jam Polba a sok küzdelmet és sikert megért idős kommunisták közül egy kolhozelnök, egy kolhoztag és egy ezredes is.

— Hogy teltek az esték?

— A kellemes órákról zenekarok, táncosok és más művészek gondoskodtak. Velünk volt a Ki mit tud?-gyöztes Hungária együttes a KISZ Rajkó-zenekara, Rozsos István operaénekes, a Ki mit tud?- ban méltán népszerű Alberty Anna és Ernyey László, Dékány Sarolta táncdalónekes, és sorolhatnánk tovább a neveket. A szovjet művészfiatalok is nagyobb delegációval képviseltették magukat.

Mindenki bánatára több mint tíz nap után véget ért a táborozás a festői Jam Polcán. A magyar fiatalok ezután három napra Moszkvába utaztak.

— Felej thetetlen élmény volt, amikor fogadott bennünket a Komszomol központi bizottsága és annak első titkára. Részletesen érdeklődtek a szovjet fiatalok vezetői, hogy éreztük magunkat, milyenek a benyomásaink, s hogy véleményünk szerint hogyan lehetne tovább erősíteni a barátságot.

Arról szerényen hallgat Zsuzsa, hogy a magyar fiatalok nevében ő mondott köszönetét a vendéglátásért — különösebb nyelvtani hibák nélkül, hisz kitűnően beszéli az orosz nyelvet.

Egyiküktől sem kérdeztem meg: pár mondatban hogyan foglalnák össze a felejthetetlen napok emlékeit. A legnagyobb jószándék ellenére is csak általánosságokat tudnának mondani. De a lényeg nem is a szó, hanem az, amit a szívükbe zárva hazahoztak magukkal.

Pintér Dezső

„A legjobbkor jött a segítség“

Akciós takar mánvj altatás a háztáji állatállománynak

Jóllehet a mostani időjárás ere karmánymérleg, ám az első félévi olyan ltárokai okozrtt, amelyeket a gazdaságok. Éppen tzért őrs. ágo latáilomány takarmánygondjainak és élelmezésügyi miniszier a múlt ben a többi között a tehéntariást szó, s az abrakot az iUetékes ga lat adja ki. ..

A Somogy megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat barcsi körzeti úzenicbcn hallom Szantner Mihály üzemvezetőtől :

— Többeknek adtunk mar ki kedvezményes takarmányt a rendelet megjelenése óta. Ügy tetszik, most kap igazán erőre ez az akció, mert gyorsan terjed a híre.

— Mi a kedvezmény a juttatásban?

— Egyrészt az, hogy az abrakot hivatalos áron adjuk, tehát olcsóbban, mintha egyéb úton akarna hozzájutni a gazda. Másrészt pedig minden tsz- tag és egyéni tehéntartó igényelheti, akinek vemhes tehene vagy üszője van, függetlenül attól, hogy értékesítési szerződést kötött rá vagy saját célra tovább tartja.

— Miijen abrakot adnak?

— A készlettől függően dúsított takarmánybúzalisztet (búzadara, kukorica-, lucernaliszt és korpa keveréke), darált takarmánybúzát vagy szemes árpát adunk. Akciós abraktelepként a ladd, a babó- csai, a csokonyavisontai, a barcsi és a kastélyosdombói magtárt jelöltük ki.

A babócsai telep vezetője elmondja, hogy egyre több az érdeklődő. Bolhóról, Péterhidá- ról jöttek járlatlevéllel és állatorvosi igazolással a gazdák, ás kaptak akciós abrakot.

A drávaszentesi Huber József ék az elsők között éltek a rendelet nyújtotta lehetőséggel. A gazda lánya, Bencsik Istvánné így indokolja az génylést:

— A Somogyi Néplapban olvastuk, hogy van ez az akció. Nem sokat gondolkodtunk, mindjárt láttuk, hogy megéri. Van egy vemhes tehenünk, és ilyenkor már kevés az abrak mert a kukorica még nem érett be, a szövetkezettől előlegként kapott árpa meg kell a hízó sertéseknek. A legjobbkor jött ez a segítség. Két mázsa dúsított lisztet kaptunk, s ha megszületik a borjú, annak a jár- latleveldre még egy mázsát adnak. Hogy mennyibe kerül? Egy mázsáért darálással együtt alig fizettünk főbbet háromszáz forintnál.

dményeként még javulhat a ta- esapadekszegénység sok helyütt aját termésből képtelenek pótolni ,r. czkedés született a háztáji ál- enyhítésére is. A mezőgazdasági hónapban rendeletet adott ki. Eb- elősegitő lakarmányjuttatásról van bonaielvásárló és feldolgozó vállaHuber József éjjeliőr a tsz- ben, öregségi járadékot kap. Az árpa- meg a kukoricarészesedés a háztájin termett kukoricával együtt elég szép summa, de ez az abraksegitség még könnyebbé teszi a jószág átteleltetését.

Hamar határozott Huber József, s a nászával, Bencsik Ferenccel együtt ment Drávf- szentesről Barcsra akeK- -. - rákért. Mindkét gazdánál ilyen abrak segíti a vemhes tehén átteleltetését. Példájukat egyre többen követik — mert érdemes.

Hernesz Ferenc

Vékony, száraz arcú asz- szony. A hangja éles, de nem barátságtalan. Szívesen beszél, s ha fel is néz néha a munkájából, a keze nem áll meg. Dohánylevelet fűz a hedrehelyi tsz majorjában. Szellős, hűvös épület a szárító, a szél állandó vendég benne. Elkapja a mondatok végét, nehéz szavakkal is megpróbálkozik.

— A munka maradt rám, k&>és örömmel — sóhajtja a száraz arcú asszony. — De maga nem azért jött, hogy erről írjon, hanem a munkáról. Tíz éve vagyok egyedül, tölt benne részem.

Közelebb húzza a fonnyadt, súlyos dohányleveleket, és fűzi a hosszú lándzsahegyü tűvel. Egyet a színével, egyet a fonákjával. Aztán elsimítja a hosszú zsinóron, akár a sóhajokat mondatai fonalában.

— Meg lehet szokni mindent, a csöndet, az öregséget, még az egyedüllétet is, de csak úgy, ha elfoglalja magát az ember. Minden munkát elvégzek én, amit adnak, mert addig nincs másra gondom. A dohányfűzést különben mindig szerettem.

Felcsillan a szeme, és úgy kérdez:

— Tudja, milyen a dohány virága?

— Nem.

— Kék is, lila is, nem mindig tudni, hogy milyen, de szép. Még akkor is ültettem két-három dohánypalántát otthon a kiskertben, amikor erre a legjobban vigyáztak. Nem a leveléért, hanem a virágjáért neveltem.

A idén nagyon jól sikerült a dohány a szövetkezet földjein. Harminc-harminchat levélre tetőzték, és most, szedéskor méteres leveleket törtek. A havannai fajta ritka esztendőben terem így, nagy kár, hogy a jég megverte.

— Annyi lesz az idén, hogy nem fér el a pajtában, pedig már egyszer megtoldották — mondják az apró faiuskón görnyedő asszonyok, akik örülnek, hogy az idén sokáig eltart a dohányfűzés. Jól lehet keresni vele. Meg aztán értik a módját. Farkas Lászióné, a száraz arcú asszony is itt dolgozik legszívesebben.

Tizennyolc éve jár a tsz-be — mondták róla a szövetkezet központjában. Az asszonyok közül ö dolgozik a legtöbbet. Amikor a férje meghalt, még kicsik voltak a gyerekek. Fölnevelte, útjukra bocsátotta őket becsülettel. Miattuk fáradt, öregedett meg. A gyerekek, Kati és Laci úgy segítették, ahogy tudták. A nyári hónapokban beálltak melléje a dohányrendekbe.

— Most, hogy megvan a rendes keresete, rendeződtek az anyagi körülményei, milyen cél vezérli?

— Ha távol is élnek a gyerekeim, én mindig rájuk dolgozom.

— Es magára nem gondol?

— Az én örömöm az ő örömük — mondja, s látszik rajta, hogy szívből beszél, örül, hogy ezt elmondhatja valakinek.

Milyen is a dohány virága?

Kék is, lila is, ki tudja, milyen, de szép.

Nagy József