Somogyi Néplap, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-11 / 213. szám
Szerda, 1968. szeptember 11. 3 « o VI n r, Y I VÉPLAF Gépgyári vállalás Sorba állítva várják a szállítást a gépgyár udvarán a gyümölcsválogató sorok. A tavasszal ezeket prototípus nélkül kezdték gyártani, s most keresett termékek a Szovjetunióban éppen- úgy, mint Görögországban. A Mosonmagyaróvári Mező- gazdasági Gépgyár kaposvári üzemében a termékek nyolcvan százalékát az idén kezdték el gyártani. Az új gépeket régi, összeszokott munkások szerelik. — A Haladás brigád kijátszott vasárnap — mondja nevetve Gulyás Lajos üzemvezető —, a tudtom nélkül jöttek be dolgozni. — Miért? — Mert teljesíteni akarták a tervet. Az üzemvezető fáradt. De a mosolyában van valami jóleső elégedettség. — A félévi előirányzatunkat nem tudtuk teljesíteni — mondja később. — Mindez szóba került a második félévi termelési tanácskozáson. Akkor felálltam és javasoltam, vállaljuk, hogy teljesítjük a mások félévi tervet. Erre az igazgató megjegyezte: örülnék, ha ez így lenne, de ehhez o munkások segítsége kell. — Bízott az emberekben? — Bíztam. Ismerem őket. Gulyás Lajos valamikor fizikai munkásként kezdte itt a gyárban, aztán brigádvezető lett, most meg üzemvezető. Az irodában a második félévi tervteljesítést elősegítő felajánlásokat olvasgatjuk. Százhúsz—száznegyven százalékos tervteljesitésekkel is találkozom. — Menni fog ez? — Én is ezt kérdeztem akkor az emberektől, amikor először beszélgettünk erről a felajánlásról. Azt felelték, ha az előkészítők megadják a szerelőknek az anyagot, akkor megy. Berek János igazgató: — Ez a felajánlás azt jelenti, hogy eddig egy-egy szárító kemencére jutott három—négy nap, most huszonegy nap alatt kilencet kell elkésziteni. Bizony hajtani kell érte. De az az igazság, hogy a gyár vezetői örülnek ennek. Együtt olvassuk az előkészítő műhelyben elkészült jegyzőkönyvet: »100 %-os anyagbiztosítás esetén a brigád felajánlja, hogy a szerelő brigádokat folyamatosan ellátja alkatrészekkel úgy, hogy a szerelőüzemben alkatrészhiány miatt álllás- idő nem lehet.« A rövid megfogalmazásban sok tenniakarás feszül. Az igazgató folytatja a beszélgetést: — Most már az egész gyár versenyez. Ez teszi lehetővé, hogy december 31-ig az 1968- ra tervezett valamennyi gyártmányunk kimenjen a• kapun. Nehéz volt nekünk ez az év, hiszen februárban, márciusban még a fejünk fölé nőttek a gondok. Akkor még nemigen láttuk a kivezető utat. A munkások nélkül aligha sikerült volna ezt megtalálni. De most már, azt hiszem, menni fog: az egész gyár akarja. Ennek kétségkívül vannak anyagi kihatásai is. Hiszen a nyereség jelentősen emelkedik a gyárban, s arra is szükség volt, érezzék a munkások, hogy megbecsülik őket. Véletlenül tanúja voltam egy érdekes párbeszédnek. A bérrendezés után referáltak az igazgatónak. A beszélgetésből egyetlen mondatot érdemes idézni: — Ez vasas szakma, nehéz munka. Nem lehet, hogy valaki hat forintnál, alacsonyabb órabérért dolgozzék, mert ezerkétszáz forintért senki sem csinálja ezt szívesen. Annak semmi értelme nincs, hogy minden hónapban felveszünk harminc munkást, huszonöt pedig kilép. Kercza Imre A tanács nem intézkedett Lapunk szeptember 1-i számában Váróterem — gazda nélkül címmel megírtuk, hogy Nagyatád legforgalmasabb helyén igen elhanyagolt az autóbusz-váróterem. Cikkünkre a 13. ’sz. AKÖV a következőket válaszolta: »Az újságban leírtakkal teljes mértékben egyetértünk, valóban nem található még egy ilyen elhanyagolt váróterem a megyében. Eddig már nagyatádi főnökségünkön keresztül személyesen is többször fölkértük a Nagyatádi Községi Tanács V. B.-t, hogy gondoskodjon a váróteremről — mivel a helyiséget a község építette. Intézkedés azonban eddig még nem történt. Késmárki József forgalmi és kereskedelmi szakosztály-vezető.« FIGYELEM! A KAPOSVÁRI CUKORGYÁR értesíti az őszi idényre fölvett dolgozóit, hogy a cukorgyártási kampány eltérően a korábbi értesítéstől oem szeptember 10-én, banem 12-én kezdődik Ezért fölkérjük mindazokat a dolgozókat, akiket a répafeldolgozási idényre fölvettek, műszakbeosztásuknak megfelelően munkára a következők szerint jelentkezzenek: Az I. műszakra fölvett dolgozók 12-én reggel 5 órakor, a II. műszakra fölvett dolgozók 12-én délután 1 órára, a III. műszakra fölvett dolgozók 11-én este 9 órára. Az erőtelepre fölvett fűtök és salakosok ugyancsak beosztásuknak megfelelően szeptember 11-én jelentkezzenek munkára. >! • ‘ >; KAPOSVÁRI CUKORGYÁR (7532) | A partéiét alaptörvénye: a demokratikus centralizmus A párt életét belső törvények szabályozzák. Ezek jelentőségükben, tartósságukban meglehetősen különböznek egymástól. A pártkongresszus feladata, hogy a pártélet törvényeit rendszeresen , felülvizsgálja; megerősítse azokat, amelyeknek helyességét, szükségességét a gyakorlat igazolta; korrigálja vagy hatályon kívül helyezze azokat, amelyeket az élet túlhaladott. Van azonban a pártéletnek alaptörvénye is: a demokratikus centralizmus. Alaptörvény ez kettős értelemben. Egyrészt állandó érvényű szabálya a pártnak, mert mellőzni sohasem szabad. Az állandóság azonban nem mozdulatlanság. A demokratikus centralizmus is állandóan fejlődik, erősödik. Másrészt, alaptörvény, mert meghatározó szerepet játszik a párt egész tevékenységében, mindennapos gyakorlatában. A demokratikus centralizmus maradéktalan érvényesítése jelenti a legfőbb szervezeti biztosítékot arra, hogy a párt és a munkásosztály eszmei, politikai célkitűzései nem maradnak kívánságok, óhajok. Mindedhez tegyük hozzá: e fontos alaptörvény szerves tartozéka, hogy a párt politikájának, feladatainak széles körű megvitatásánál jelentkező véleményeltérés esetén a kisebbségy köteles magát alávetni a többség határozatának. Vagyis a vitát, a kérdések érdemi megtárgyalását —amelyben az adott pártfórum minden tagja teljes joggal részt vehet — határozatnak kell ■követnie. Ez — a pártfegyelem révén — minden kommunistára egyaránt kötelező. A pártdemokrácia a bírálat és önbírálat kifejlesztését is jelenti; ez teszi lehetővé a párt számára a munkában észlelt hibák, rendellenességek feltárását, az alsó szervektől, a tagságtól jövő kezdeményezések figyelembevételét. A demokratikus centralizmus egyébként nemcsak a párt belső életének, hanem a szocialista államnak is jelentős alapelve, amelyet az állami irányításban érvényesíteni kell. Mi a helyzet jelenleg a párt alaptörvényével? Ä IX. kongresszus óta eltelt csak nem két év bebizonyította, hogy pártunk életében a Központi Bizottságtól az alapszervezetekig következetesen érvényesül a demokratikus centralizmus. Ennek bizonyítéka elsősorban az, hogy a IX. kongresszuson elfogadott határozatok végrehajtása gazdasági és politikai életünkben mindenütt következetesen és eredményesen folyik. Az utóbbi hónapokban különösen sokat beszéltünk a gazdaságirányítás reformjának előkészítéséről, illetve ennek zökkenőmentes bevezetéséről. Arról azonban már kevesebb szó esett, hogy ez a nagy jelentőségű — mondhatni történelmi — esemény milyen kapcsolatban volt a demokratikus centralizmus érvényesülésével. A gazdaságirányítás reformjának bevezetését, mint ismeretes, a Központi Bizottság kezdeményezte. A kommunisták azonban minden munkahelyen, minden alapszervezetben nemcsak elfogadták, illetve aktívan állást foglaltak mellette, hanem mindenütt tevékenyen részt vettek a reform alap- gondolatainak ismertetésében, a bevezetésével összefüggő gyakorlati feladatok végrehajtásában. T alán nem túlzás art sem állítani, hogy az új mechanizmus sikeres megvalósításának egyik legfőbb politikai feltétele az volt, hogy az alapszervezetekben, az úgynevezett »első fonalban« dolgozó kommunisták igen állhatatosan és tudatosan képviselték a reform ügyét. Az eredmények és pozitív vonások azonban nem tehetnek önelégültté bennünket ezen a téren sem. Negatív jer lenségek is vannak, amelyeket észre kell venni és amelyeknek tanulságait föl kell használni a demokratikus centralizmus további erősítésében, A helyzetet vizsgálva, változatlanul az egyik legnagyobb probléma, hogy sok helyütt még mindig nem értik helyesen a centralizmus fogalmát. Bizonyos értelemben egyoldalúan kezelik, leszűkítik csak a központi, illetve a felsőbb szervek döntéseire. Gyakran találkozunk olyan nézettel, hogy a helyi pártszervezet álláspontját már nem sorolják a centralizmus fogalomkörébe, még akkor sem, ha ez legközvetlenebbül is valamelyik központi határozat végrehajtását szolgálja. Ez a ■ szemlélet az egyik forrása annak az eléggé elterjedt gyakorlatnak, hogy a különböző állami és gazdasági szervek képviselői az alapszervezet vezetőségének vagy taggyűlésének állás- foglalását nem tekintik figyelemre méltónak; a párt véleményének csakis a pártbizottságok vagy még inkább a felsőbb szervek álláspontját tartják. Ez a kérdésnek azonban csak az egyik oldala. Ahhoz, hogy az alcpszervqzetck valóban nagy tekintélyű, tárgyaló- képes partnerré váljanak mindenütt, szükség van arra is, hogy az alapszervezetek élén felkészült, tapasztalt, a párt politikáját jól képviselő vezetők álljanak. A most sorra kerülő vezetőség választások tehát minden bizonnyal erősítik a párton belül mind a demokráciát, mind a centra- ’ izmust. A demokráciát úgy. hogy a vezetők kiválasztásánál maradéktalanul érvényesül a párttagság akarata, a centralizmust pedig azzal, hogy az alapszervezet felruházza a vezetőket a hatalommal. a döntés pártszerű jogával. Így a vezetőség állás- foglalásában a párttagság megtalálja saját véleményének kifejezését. A centralizmus értelmezésében találkozni olyan nézetekkel is, amely a központi irányítást lényegében azonosítja a bürokráciával, _ illetve többé-kevésbé annak táptalajaként kezelik. Itt tulajdonképpen összekeverik a központi irányítást a túlzott köz- oontosítással. A helyesen értelmezett és megvalósított centralizmus nem erősíti a bürokráciát, hanem éppen fordítva: hatékony eszköze a bürokrácia elleni harcnak. Számtalan példa van arra, a központi bizottsági határozatok. pártvezetőségi állásfoglalások, taggyűlési döntések egész sora vált a bürokrácia felszámolásának segítőjévé. A centralizmus . erősítésének feladata összhangban van a demokrácia állandó szélesítésének követelményeivel. Sőt a párt- demokrácia fejlesztése részben központi útmutatások, kezdeményezések alapján történik. A feladatok között első helyen kell említeni a rendszeres elvi, elvtársi, pártszerű vitákat. Ahol a párttagság hallgat, ahol nem vesz részt az álláspontok formálásában, ahol tudásával, tapasztalatával nem gazdagítja a tanácskozást, nem segíti a döntések megalapozottságéit, ott baj van a pántdemokráciával. Következtetésként, minden pártszervezet elemi kötelessége, hogy ösztönözze a párttagságot: nyilvánítson véleményt a fontosabb politikai, gazdasági és más kérdésekben. Erről az utóbbi évtizedben, különösen a IX. pártkongresszuson nagyon sok szó esett. A párton belüli vitát természetesen nem elegendő a felszólalók számán mérni, hanem azt is célszerű megvizsgálni, hogy a felszólalók mit- mondtak, érdemben állást foglaltak-e, 'felszólalásukkal előbbre vitték-e a napirenden levő ügyet. Ahol formális“ a pártélet, az nemcsak a tagság hibája. A magvas felszólalásoknak, a színvonalas állás- foglalásoknak a feltételét a pártszervezetek vezetőségének, illetve a felsőbb pártszerveknek is meg kell teremteniük. Ha úgy tetszik, a vitát elő kell készíteniük. Nem »forgatókönyvre«, nem szerepkiosztásra, hanem a tárgyalt kérdésről adott információra van szükség. Tehát előzetesen meg kell teremteni annak a lehetőségét. hogy a párttagok a tények alapos ismeretének birtokában fejthessék ki véleményüket és alakítsák ki álláspontjukat. Nem a demokrácia szellemét bizc/nyítja, hogy egyikmásik helyen ugyan türelemmel meghallgatják az ellen- véleményt, csak éppen érdemben nem reagálnak rá. Nincs ugyan korlátozás; mindenki szabadon beszélhet — és ez jó —, csak az elmondottaknak éppen foganatja nincs. N em új jelenségek ezek. Hosszú ideje folyik ellenük a harc, sőt van is némi javulás. Mégsem szabad velük 'megbékülni márcsak azért sem, mert változnak a körülmények, amelyek között dolgozunk éspedig olyan értelemben, hogy az egyes területek vezetőinek nagyobb az önállósága, szélesebb a hatásköre, s ez helyes és szükségszerű. Mindamellett ez a demokratikus folyamat is felidézhet antidemokratikus veszélyeket, amelyeknek nem utolsósorban a helyi pártellenőrzés állhatja útjukat. A demokratikus centralizmus erősítésének csupán néhány vonását ismertettük. De talán ennyiből is világos: a demokratikus centralizmust fejleszteni, erősíteni annyit jelent, mint védeni, erősíteni pártunk kommunista jellegét. V. I. Hét vagon Cheddar sajt érle'ödik a csurgói sajtüzeni pincéiben. Hat hét után mintát vesznek, hogy ellenőrizhessék a sajt érését. Közepes termést adott a len Somogybán évek óta tizenöt közös gazdaság termeszt lent. mintegy 1200 holdon. Az idei legjobb termést az iharosberé- nyi határ adja: a mintegy százholdas tábláról holdanként több mint 20 mázsát takarítottak be. Ezzel szemben Somogy- váron még ja hétmázsás átlagot sem érték el. Csontos Lajos, a megyei tanács termelési szak- felügyelője szerint ezt a nagy eltérést az egyenlőtlen csapadékelosztáson kívül a talaj szerkezetének különbsége is okozta. A növény minősége sem érte el a kívánt szintet: a megszokott hatvan-hetven centis magasság helyett általában ötven centire nőtt. A megyei össztermés a tavalyi 28 500 mázsával szemben csak 20 340 mázsa. A betakarított len legnagyobb részét már átadták a termeltető vállalat fenékpuszta! telepének. Jó termést ígér a kukorica Zselickisfaludon KÜZDELEM A VADAK ELLEN A zselickisfaludi határ vál- takozóan dombos és meredek lejtői évről évre visszatérő gondot okoznak a kisfaludiaknak. Az erdők ölében fekvő falu lakói azonban nem hátrálnak meg a nehézségek elől. A kedvezőtlen területi viszonyok ellenére is egyre szebb eredmények igazolják szorgalmukat. Kukoricatermésük a hosz- szantartó szárazság után is jónak mutatkozik: előreláthatólag eléri, sőt talán túl is haladja a múlt évek átlagát. Az örömbe azonban üröm is vegyül. Hiába dolgoznak szorgalmasan a kisfaludi emberek, munkájuk gyümölcsét nem tudják hiánytalanul betakarítani, mert a környező erdők vadjai tavasztól őszig dézsmálják a termést. A vaddisznó- és szarvascsordák egyikmásik helyen valósággal letarolják az érésben levő kukoricát. Károkat okoz a borz is. Ellene a védekezés is nehezebb, s ráadásul a borakárt még vadkárral sem lehet elszámolni. Bár kutyákkal és különféle riasztó eszközökkel őrök vigyázzák a veszélyeztetett területeket, a kár az idén is meghaladja a kétszázezer forintot. Egy korábbi, évenként felújítandó megállapodás szerint a Dél-somogyi Állami Erdőgazdaság 60 000 forint vadkár-átalányt fizet a Közös Erő Tsz-nek. Ez ez összeg azonban csak részben fedezi a veszteséget. A tsz vezetősége most úgy határozott, hogy a jövőben fokozza és eredményesebbé teszi a közvetlen védekezést, azonkívül a vadveszélyes területeken csak olyan növényeket termesztenek, amelyekben a vadak kevesebb kárt tehetnek. Remélik, hogy így sikerül valamennyire mérsékelni az egyre nagyobb méreteket öltő pusztítást. K. Y. J. ELADÓ: 2 db hidegvérű, 1 db melegvérű ló, 1 db K-25-ös Zetor traktor Ar megegyezés szerint. BÜZAKALASZ MG. TSZ, SIÖJUT. (7552) ?
