Somogyi Néplap, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-08 / 211. szám

Vasárnap, 1968. szeptember 8.

5

SOMOGYI NÉPLAP!

A ZSELICI DOMBOK KÖZÖTT

Talpra álltak

A Zselicség ősi, szép vidék, szokták mondani a somogyiak. Szemet gyönyörködtető a dombok koszorúja és a dúsan pompázó növényzet a lankák ölén. Csak a traktorok kapaszkodnak nehezen szántás közben, s a gabona sem mindig váltja be a hozzá fűzött reményeket. Egy sík vidéki kombájnos rátekint a magasan sárguló gabonára és veszi a kalapját. A zselicségi munkára születni kell, megszokni aligha lehet, vallják az itt élő emberek.

Zselickisfalud 12 kilométer távolságra van Kaposvártól. Busszal félórai utazás. Dolgozni nem annyian, mint inkább tanulni járnak el a faluból. Az idén például a tizennégy általános iskolás végzett fiatalból csupán kettő maradt otthon. De akik a faluban élnek és dolgoznak, azok minden erejüket összeszedve akarják szebbé, tartalmasabbá tenni a falusi hétköznapokat, estéket.

\ zselickisfaludi KlSZ-szer- VMset évekig nem hallatott magáról. A fiatalok elvégezték a munkájukat, néha még kisebb csoportokba verődve szórakoztak is, de a KISZ-élet, a KISZ- munka lényegéről szinte fogalmuk sem volt. Néhány hónapja mégis felfigyeltek rójuk a KISZ-vezetők, egy járási értekezleten. Érdemes volt.

A zselickisfaludi tanácsháza nagytermében úgy érzi magát az ember, mintha a fényt is a fiatalok lelkesedése sugározná szét a szobában.

— Bogdán Gyurinak köszönhetjük az egészet. Tavaly mint kertésztechnikus jött ide dolgozni, és azóta Zselickisfalud, Szilvásszentmárton meg Patca — mert ez a két falu is Ide tartozik közigazgatásilag — fiataljai talpra álltak. Most központi KISZ-iskolára küldik, ha hazajön, még többet tehet majd. Bereknyei László szervezőtitkár szavai ezek. — Én itt születtem, itt dolgoztam mindig. Volt úgy, hogy másfél év alatt négy KISZ-titkár váltotta egymást. Egyszer leváltottak engem is, mert nem dolgoztam semmit. Akkor tudtam meg, hogy három éve szervezőtitkár voltam. De jött Gyuri, és olyan ügyesen összeszedte a fiatalokat...

—- Na, nem egészen így van. Mindent az én javamra írtok — szól közben Bogdán György —, pedig ha ti nem akartok jönni, én a lelkem is kitehe- tem, akkor se megy semmi. Persze az is igaz, hogy tervezés nélkül nincs tartalmas KISZ-élet. A tanács, a párt, a tsz vezetősége a lehető legtöbbet segít nekünk. Minden tanács- és vb-ülésre meghívnak, s napirendi pontként gyakran szerepel a KISZ-élet, a KISZ- munka, a KISZ-oktatás. Együtt dolgozunk a községi szervekkel. Mondom a tanácselnök elvtársnak, szeretnénk egv termet magunknak, fiataloknak. Mire ő: Egyet vagy kettőt, fiám? Ha még ezek után se lelkesednénk?

potából használhatóvá »-varázsolták« társadalmi munkában, futballpályát építettek maguknak' a tsz gépeinek segítségével.

Huszonitét tagja van az ifjúsági szervezetnek. Hat Patcá- ról, négy Szilvásszentmárton- ból, tizenkettő pedig Zselickis- faludról. Felsorolni is sok, mi mindent végeztek el közösen az utolsó félévben. Minden társadalmi ünnepet megtartottak a KISZ-tagok, a nőnapot saját kasszájukból rendezték meg. Április 4-én egész napos kirándulásra mentek, tábortüzet gyújtottak. Társadalmi munkában rendezték a község vízlevezető árkait, útjait is. Részt vettek a tsz-major parkosításában. ötven mázsa ócskavasat gyűjtöttek össze, a tsz szállítja majd el. A tsz-szel szociális szerződést kötötte^ erre a szezonra, s a válla1 f húsz hold helyett 34 hold gvü- mölcsöst kapáltak meg az idén

Bereknyei József tsz-elnpk is elégedett a fiatalokkal. Minden támogatást megad nekik: az erőgépeket is használhatják a fiatalok. A tsz 800 négyszögöl málnással ajándékozta meg a KISZ-szervezetet a nyáron, saját maguk gazdálkodhattak annak a termésével is.

A július 20-i versenyfelhívást a Tegyünk többet So- mogyért! mozgalom keretében hirdették meg. Tizenhárom zselici község KISZ-szervezete verseng a vándorzászlóért. A fiataloknak falujuk történetét kell feldolgozni, vietnami műszakokat kell szervezni, tartalmas, szí- Ines klubéletet kell kialakítani, érdekes politikai oktatásokat szervezni, és sportversenyeket, házi bajnokságokat lebonyolítani. A zselickisfaludiak már szinte teljesítették is a pontokat. Minden megmozdulásukra meghívják a falu szervezeten kívüli fiataljait is.

Szépül a falu, él a falu. S ha nehezebb is a kenyérkereset a Zseli őségben, ők vállalják. Együtt, mindannyian.

Bán Zsuzsa

Elégedett

vezetők

— Kérem, én tíz éve vagyok vb-elnök, igaz, itt csupán három éve — kapcsolódik be a beszélgetésbe Baracsi Lajos, a zselickisfaludi tanács vb-elnöke, maga sem tartozik még az idősek közé —, s bizony sokat csalódtam már a fiatalokban. Most, amikor nyár elején megjöttem egy év után Veszprémből, nem akartam hinni a fülemnek. A gyerekek versenyfelhívással fordultak a zselici KlSZ-szerve- zetekhez, ötszáz forintot fizettek a vietnami alapba; a művelődési házat elég rossz állaolt közöttünk egy csen- " des, szótlan alföldi gyerek. Igyekezett serénynek, igyekvőnek mutatkozni, ennek ellenére sokszor gyűlt meg a baja az őrvezetőkkel. Amikor kiderült róla, hogy civilben postás volt, a rajparancsnokok céltáblája lett. Nem is bírta tovább a gúnyolódást, megkérte a politikai tisztet, helyezzék át. Egy napon örömmel újságolta, lekerül a tábori postára, ahonnan rövidesen leszerel a kézbesítő.

Sokáig nem láttuk. A postát minden délután az írnok hozta fel és osztotta ki, öreg katona volt, nemigen foglalkozott a századból kivált újonccal, mi pedig nem jártunk soha a szomszéd épület alagsorába, ahol Sándor dolgozott.

Már jócskán tiportuk a nyarat — egy gyakorlat al- kálmával ingujjra vetkőzve ebédeltünk, amikor odajött hozzánk, és barátunk címe után érdeklődött. Áthelyezték egy másik alakulathoz, és a levelet utána kellene küldeni. Megmondtuk s marasztalÁLLAMI ÉS MAGÁNÉPÍTTETŐK

Kislakásépítéshez Iá bazati ciklopkő, ÉPÍTŐKŐ, útépítéshez, zúzottkő legolcsóbba n azonnali szállításra levélben i s megrendelhető a

közép-dunantüli kőbányánál, uzsabanya.

(7538)

Műanyagüzemi adminisztrációvezető munkakör ellátására 10 évi gyakorlattal képesített, vaagy 3 évi »^gazdasági technikumi végzettségű

KÖNYVELŐT KERESÜNK.

Lakáéi osítani nem tudunk. Kizárólag női dolgozók személyes jelentkezését kérjük szept ember 13-án 17 órakor központi irodánkban.

VÖRÖS CSILLAG MG TSZ, BARCS

(7553)

______________________

C

IGÁNYTÁNC

Tahitótfalu és Kisoroszi között a Duna partján napok alatt valóságos cigányváros nőtt ki a földből. De félő volt, hogy amilyen sebtiben felépült, épp oly gyorsan a hullámok martalékává válik, mert a Duna szintje igen rövid idő alatt két métert emelkedett. Aztán megint ripsz- ropsz: emberek tucatjai siettek oda, nyúlgátat emeltek a sátrdk köré, s elkezdődhetett a munka.

Itt forgatta ugyanis a közelmúltban a Magyar Televízió a Gigánytánc című kis játékfilmet.

A körülbelül harmincperces táncfilm a maga eszközeivel arról vall, hogy hogyan illeszkednek bele a cigányok mai, modern életünkbe, azután bizonyos események alkalmával hogyan tör elő lelkűk mélyéről a hagyományok, ősi szokások tisztelete. A vajdatemetése pontosan ilyen alkalom, melyre közelből- távolból összesereglenek a cigányok, bárhol, bármilyen munkakörben dolgozzanak is.

Farkas István filmrendező több fesztiváldíjas kisfilm, a másfél órás Duna-film és a plasztikus jégrevüfilm alkotója irányította a forgatást. Az operatőr Lukács Lóránt volt, és Vavrilecz Béla zenéjére, Manningrer György koreográfiája alapján táncolták az OKISZ Erkel Ferenc Táncegyüttesének tagjai.

A két szólótáncos, Fekete Anna és Reguli István is az együttes soraiból kerül ki. Reguli István már 1957-ben tagja volt a csoportnak, amikor Moszkvában elnyerték a VIT-díjai; majd a többiekkel együtt beutazta a Szovjetuniót, Csehszlovákiát, Lengyelországot, Törökországot, Ausztriát és Franciaországot. Ez utóbbiból a dijoni fesztiválról különösen kedves emléket őriznek: a kameruni népi együttes bravúros produkciója után került sor az ő cigánytáncukra, s féltek, hogy nehezen állja az összehasonlítást. Am a siker fergeteges volt. Azóta már több ízben filmeztek is, Banovich Tamás egyik táncfilmjében, valamint a nyugatnémet Bavaria Stúdió produkciójában kaptak szerepet. S most arra készülnek, hogy a hazánkban járt Grúz Népi Tánc- együttes látogatását viszonozzák Tbilisziben.

Az OKISZ Erkel Ferenc Táncegyüttesének tehetséges és világjáró táncosain kívül jelentős szerepet játszik a CigánytáncbaiV Maácz László és Madarász Katalin magyar- nóta-énekesnő. Ez a sikeresnek ígérkező film képviseli majd hazánkat az idei dublini folklór-filmfesztiválon.

Z. J.

Jtevéi az v4lföldtől

tűk. Leült közénk, kapott egy babfőzeléket, de miután megette, elsietett. írnok barátom majd minden este odaült hozzám az irodába, beszélgettünk, filozofáltunk. Egyszer Sándorra terelődött a szó. Péter jó barátságban állt a postással, a személyi lapját is kívülről tudta.

— Szerencsétlen srác — mormogta a pipája mellől — a múltkoriban érkezett hozzánk egy levél a Vöröskereszttől, hogy keresik az édesanyját, de egyelőre eredménytelenül. El is rejtettük előle — nem az ő nevére címezték, hanem a parancsnokságéra — vigyázni kell az ilyen esetekre,

égen elhangzott már a takarodó, amikor lesétáltam az udvarra, hogy megkeressem Sándort. A posta vasrácsos ablaka sötét volt, mégis lebotorkáltam a csizmataposta lépcsőkön, s dörömbölni kezdtem az ajtón.

— Ki az? — dünnyögte álmosan.

Megmondtam a nevemet, kinyitotta az ajtót. Groteszkül hatott a majd térdig érő pizsamanadrágban, kócosán, elemlámpát tartva a kezében, hogy ne kelljen felgyújtani a sokcsöves neont.

— Sanyi — tettem be a hátam mögött az ajtót — te ilyen korán fekszel újabban? Máskor még éjfélkor is rendezkedsz a küldeményekkel?

— Mit akarsz? — fcnnedt

rám az álmos emberek hunyorgó szemű dühével —, megvert engem az isten ezekkel az éjjeli bagoly Írnokokkal! Unod már a munkát, mi?

— Igen, elfáradtam egy kicsit, gondoltam majd veled dumálok, és egy óra múlva folytatom. Meg aztán még valami. Levelet kaptam anyámtól, és neheztel, hogy megint pénzt kérek. Nem tudja megérteni, hogy kevés a havi illetmény. Szokj le a bagóról, akkor több lesz — írta. Mi a véleményed?

Percekig hallgatott. Előkotorta zubbonya zsebéből az agyonnyomorgatott Sympho- n ái dobozt, rágyújtott, és mélyet szívott a görbe cigarettából.

— Nincs véleményem — végigdobta magát az ágyon —, engem még soha nem kért arra senki, hogy hagyjam abba a dohányzást. Pénzt sem küldtek, de nem is fognak. Már régóta nyomja a szívemet, de nem mertem elmondani senkinek, tudod, itt katonáéknál a gúny kétszeresen gyilkos, félek tőle.

Naponta száz és száz csomag, levél, távirat megy át a kezemen, de az én nevemre nem érkezik egy sem. Minden nap, amikor átveszem a postahivatalban a borítékokat, utalványokat, átfutom őket, hátha... Hogy jobban megérts, tudnod kell, árvaházban nevelkedtem, a szüléimét nem ismerem. Állítólag az anyám a saját nevével ajándékozott meg, de erről is csak akkor értesültem, amikor a nyolcadik után elengedtek az intézetből, és a nevelőm mindenről őszintén beszámolt Akkoriban nem is érdekelt az ügy, tanultam, hajtottam, és sikerült is közepesen leérettségiznem. Az iskolában összebarátkoztam egy kislánnyal, jártunk együtt, de feltűnt neki, hogy a szüléimről soha egyetlen szóval nem teszek említést. Egyszer bevallottam, hogy nem tudok róluk. Otthagyott. Mielőtt bevonultam, írtam egy levelet a Vöröskereszthez, keressék meg az anyámat. Tőlük várom a hírt több mint fél éve.

Elhallgatott. Szótlanul fújtuk a füstöt, és én arra gondoltam, hogy ellopatom Péterrel a Vöröskereszt értesítését, odaadjuk Sándornak.

eszélgetésünk után jó hat héttel pénzért mentem le a postára. A hivatalos idő után nem szívesen fogadott ügyfeleket, de az éjszakai beszélgetés után a barátjának tekintett, s így bizonyos előjogokat élveztem nála. Vidáman üdvözöltem, valami otromba szellemességgel nyitottam be az ajtón. Sándor a ruháját próbálgatta, nemrég kapott újat, mert mindennap ebben járt ki a városba, s teljesen elhasználta a kimenőruháját.

— Hová készülsz?

— Utazom. Megyek az »1 - földre.

— Az alföldre? Kihez?

— Megkaptam végre az értesítést. Megtalálták anyám sírját. Kértem szabit, elengedtek öt napra. Két' óra múlva megy a vonatom.

Üzensz valamit Budapestre? Vámom kell a csatlakozásra, szívesen telefonálok, ha akarod.

— Nem, köszönöm. Jó utat — fogtam vele kezet.

Aligy nap múlva hivata- los értesítést kaptunk a k-i. kórházból, arról, hogy T. Sándor húszéves honvédet súlyos sérülésekkel szállították be a sebészetre, és csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg az életét. Parancsnoka azonnal odautazott, és visszatérve a következőket mondta el;

— Sándor kilátogatott a temetőbe. s virágot ritt a sírra. A faluban érdeklődött, hogy hol és kivel lakott az édesanyja. Nagybátyja élt, hozzá ment látogatóba. A férfi ellenségesen fogadta a soha nem látott rokont, de meghívta egy pohár borra. Az egyből sok lett, berúgtak mindketten, és a nagybácsi gyalázni kezdte testvérét A fiú kikérte magának, összevesztek, és az ittas ember fejszét fogott unokaöccsére. három helyen törte be a fejét, összeszabdalta a karját, Hátát, de Sándor nem ütött Legalább két hónap eltelik, mire felépül.

Amikor visszajött, már fűtöttünk a hálóteremekben. Szótlanabb volt, mint valaha, a barátait is kerülte. A kimaradásról visszaérkező srácok azt állították, hogy járkál egy kislánnyal, de ezt senki nem hitte el.

& lkerült a postáról, vár- & ta az orvosi véleményt és a leszerelését. Könyvtáros lett. Húsvétkor berontott hozzá az új postás egy levéllel. A nagybátyja írta, hogy látogassa meg a börtönben, bocsánatot akar kérni tőle

Saly Géza